Nehéz
helyzetben a hazai székicsér állomány!
A
székicsér (Glareola pratincola) egykoron a szikes puszták, a
Kiskunság és a Hortobágy jellegzetes, telepesen fészkelő madara
volt. Napjainkra eredeti élőhelyeiről szinte teljesen eltűnt
és szántóföldi környezetben fészkel, elsősorban kukorica és
napraforgó táblákban. Táplálkozni rendszerint a rizsföldek környékére
jár. Élőhelyváltásának oka, hogy a kiterjedt szikes pusztákon
nagyon sok helyen megszűnt a legeltető állattartás, a pusztákon
magas növényzet uralkodik, melyet csak alkalmanként kaszálnak
és az egykoron jellemző rovarfauna átalakult. Ennek következtében
a székicsérek elvesztették hagyományos fészkelő- és táplálkozóhelyeiket
és alternatív lehetőségként választották az agrárkultúrákat.
A székicsér hazai fészkelőállománya mindössze 40 párra csökkent.
A Kiskunság területén 2-5 páros, a Nagykunságban egy közel 35
páros fészkelő állománya maradt meg.
A székicsérek a talajba kapart sekély mélyedésbe
rakják 2-3 tojásukat, a fészekcsészébe és szélére néhány szál
növényi részt helyeznek. Táplálékukat részben a levegőben repülő
rovarok képezik, melyeket fecske módjára kapnak el, kisebb részt
talajon élő nagyobb méretű rovarokat is fogyasztanak.
Az elmúlt hetek komoly, több napos esőzései sok madárfaj fészkelését
tette tönkre, például a fehér gólyák, füsti fecskék esetében
nagyon sok fióka megfázott és elpusztult, vagy a táplálékhiány
(a fecskék és általában a repülő rovarokra vadászó madarak a
napokig tartó esőzésben nem tudják elegendő táplálékkal ellátni
fiókáikat és saját magukat) miatt hullott el. A székicsérek
is hasonló helyzetben vannak. A tojásokon kotló madarak a heves
esőzések alatt felszálltak, a tojásokat az eső eláztatta és
felületüket sárral fedte be. A fiókáikat nevelő párok napokon
keresztül nem tudtak elegendő táplálékhoz jutni és a fiókanevelés
későbbi stádiumában is előfordultak több napig tartó esőzések
(időnként pedig a jégeső), amelyek rendkívüli nehézségek elé
állítják a madarakat.
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület a Hortobágyi
Nemzeti Park Igazgatóság és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
természetvédelmi őreivel együttműködésben tárják fel a székicsérek
fészkelőhelyeit és tesznek lépéseket a fészkelőtelepek védelmére.
A Nagykunságban 2005. április 27-től kezdődően folyamatos felmérés
és ellenőrzés segítségével 5 telepet sikerült megtalálni, melyeken
összesen 35 pár székicsér fészkelése valószínűsíthető, együttvéve.
A júniusi és júliusi heves, több napos esőzések miatt mindössze
két telepen tűnik eredményesnek a székicsérek fészkelése, alig
8 pár költése tekinthető eddig sikeresnek, de a napokban kezdődött
tartós lehűlés és esőzés nagyon komolyan veszélyezteti ennek
a 8 párnak a fészkelési sikerességét is. Így remélhetőleg 5-6
pár fog tudni sikeresen fiókákat felnevelni vagy már repülős
fiókákat nevel.
Bízunk benne, hogy a székicsérek az idei
eredménytelen év után jövőre nagyobb sikerrel fognak fészkelni
és nem veszít el Magyarország egy újabb fészkelő fajt!
Fotók:
Széll Antal
