BAGLYOKRÓL SZÓLÓ MESÉK,TÖRTÉNETEK

Internetes vetélkedőnk 1. fordulójában mesét kellett írni a mocsári teknősről.
Itt lehet megismerni a beérkezett műveket.
Kellemes meseolvasást kívánunk a kedves, fordulatos, humoros alkotásokhoz!

Nagyfejeő Flórián 3.o.

Volt egy gyerek,aki még a régi időben élt. Abban az időben baglyokkal üzentek egymásnak. A gyerek családja szegény volt. Csak egy baglyuk volt, az is beteg, öreg. A kisfiú anyja és apja nem tudták gyógyszerezni, ezért elpusztult. Nem volt pénzük másikra. Nem tudtak üzenni egymásnak pl: gyógyszertár. De a kis fiú felnőtt...
Mire felnőtt jó munkahelye lett, lett sok pénzük. A fiú Balázs tudott venni baglyot, sőt baglyokat. Amit szétosztott a szerettei között és csak egyet tartott meg. Küldött leveleket egy ismerősének, aki megirigyelte Balázs baglyát, mert az övénél is jobb volt. Ezért egyszer berakta egy ketrecbe Balázs baglyát. Múlt az idő, Balázs nagyon aggódott a baglyáért, már biztos volt benne,hogy történt vele valami. Már mindenre gondolt. Eltörött a szárnya, lelőtték, segítségre szorulhat.
Ez idő tájt a bagoly a ketrecéből kiszökött, mert etetés után elfelejtették bezárni a kalitkát. Kiszökött a házból és repült, míg egy erdőhöz nem ért. Fáradt, rosszkedvű volt és vágyott haza. Így hát megállt pihenni. Egy faágon elaludt. Mikor este lett, felébredt. Első volt számára, hogy zsákmány után nézzen,hogy legyen ereje tovább folytatni az utat hazafelé. Mikor jóllakott, folytatta az útját. Röpült-röpült hazafelé.
Addig Balázs idegein túlfeszült a húr. Már a szeretteitől kért kölcsön baglyot,hogy általa érdeklődjön a baglya holléte felől ismerősénél. Azt üzente vissza, hogy nem találkozott a kiváló baglyával. Balázs útnak indult az erdőbe szomorúságában. Egész nap kereste szeretett baglyát,de besötétedett rá,és meg kellett állnia pihenni. Épp tüzet rakott egy kis tisztáson,hogy melegedjen és elriassza a vadállatokat. Amikor is valami átsiklott a feje felett,és egy ismerős rikoltást hallott. Rögtön megismerte saját baglya hangját. Hívni kezdte,mikor az a vállára telepedett. Megsimogatta kedvencét és elsírta magát. A baglyán akkor egy láncot fedezett fel, ami csak egy ismerőséé lehetett,mert egy éve adta neki. Rögtön tudta, miért nem jött időben haza a baglya. Soha többé nem állt szóba azzal az ismerősével. Boldogan éltek a baglyával míg meg nem haltak.

Kis Gergő 4.o.

Az árva bagoly

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bagolyfészek. Ebből a fészekből kiesett egy fióka,akit megtalált az őz, és kérte a többi állatot, hogy közösen neveljék fel. Az állatok szerettek volna segíteni, kivéve a rókát, aki rákényszerítette a többieket, hogy ne segítsenek. Az őz tovább kérlelte az erdőlakókat, de azok azt mondták: -Félünk a rókától. Ezt a róka ki is használta, az volt a terve, hogy megeszi a kis baglyot. Az őz ezt gyanította és elbújt egy bokorba. Jött is a ravaszdi,de az őz megtámadta és elijesztette. Az állatok ezen felbátorodtak, és közösen kiűzték a rókát az erdőből.
A bagoly felnőtt, és ő lett a legbölcsebb az erdőben.

Szabó Ágnes 4.o.

A kevély bagoly

Volt egyszer egy nagyon kevély bagoly. Sokat dicsekedett az ő tudományával. Az erdő királya a fácán, versenyt hirdetett. Persze a dicsekvő erdei fülesbagoly is elment. Hárman voltak. A ló, a farkas és a bagoly. Bejelenti a nyúl:
-Kedves versenyzők! Már biztos izgultok, hogy milyen verseny lesz! Ez egy futóverseny.
A bagoly nagyot nézett. De hiszen ő nem is tud gyorsan futni!
-Vigyázz! Kész! Tűz! Rajt! - elindult a futam.
A ló sebesen vágtázott, a farkas csak úgy szinte repült, a bagoly meg csak a kicsi lábaival topogott a földön, mert tilos volt repülni.
Így aztán a ló lett az új király, a kevély madár meg hoppon maradt a tudományával.

Bodnár Fruzsina 5.o.

Uhu és Buhu

Uhu és Buhu, a bagolytestvérek sétálni indultak az éjszakai erdőben. Elkezdtek vitatkozni, hogy ki az okosabb. Addig-addig vitatkoztak, hogy észre sem vették, elkezdett világosodni. Nagyon megijedtek, hiszen a világosban ők már semmit sem láttak, és nem találták a hazavezető utat.
A mamájuk nagyon megijedt, mert a fiókáik nem tértek haza az éjszakai sétáról. Elkezdett hangosan huhogni.
Vöröske, a mókus megkérdezte:
- Te meg miért huhogsz, hiszen nappal van?
- Jaj, nagy baj van! A fiókáim, Uhu és Buhu nem tértek haza a sétájukból – válaszolta Bagolymama.
Vöröske összehívta az erdő népét: látták-e Uhut és Buhut? Sün Tihamér egyből jelentkezett:
- Én láttam őket! A Fekete-erdő közepén, megrémülve, összebújva vannak a bagolycsemeték.
Az erdő lakói hamar megtalálták és hazavezették a kis csavargókat. A mamájuk megdorgálta őket. Uhu és Buhu megígérték, többet nem tesznek ilyet.

Halter Brigitta 5.o.

A bagolykirály

Egyszer volt, hol nem volt,volt egyszer egy bagolykirály.
Volt neki három hóbagoly fia, elküldte őket szerencsét próbálni. Mentek, mendegéltek, találkoztak egy tündérrel. Annak volt egy hintója,ami beszorult a sárba. Így szólt a tündér:
-Baglyok segítsetek nekem, szóljatok a többi bagolyfajtának is. Szóltak és kihúzták a hintót. Így szólt:
-Lehet 3 kívánságotok,amit teljesítek.

Jurák Pál 5.o.

Volt egyszer egy bagoly, aki este elment vadászni. Repülés közben beleütközött egy fába. Elhatározta, hogy inkább nappal vadászik. Így aztán csak nappal ment vadászni.

Lukács Orsolya 5.o.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bagoly, kinek hetedhét országon eljárt a híre.
Rengeteg barátja volt, hisz olyan okos bagoly nem is létezett, kerek egész e világon. A madarak királya a bölcs bagoly címmel ajándékozta meg, hisz akármit kérdeztek tőle, mindenre tudta a választ. Történt egy napon, hogy a sas csapdába esett - ezt látta a többi madár is. Arra járt az emberek egy csoportja, akik kiszabadították és magukkal vitték. A madarak ekkor nagyon megijedtek és új vezetőt akartak választani.
A nagyobb madarak bizonygatták, hogy miért ők lennének alkalmasabbak, a sas helyett az új uralkodónak. A bagoly türelemre intette az alattvalókat, mert bízott az emberekben. A királyságban fejetlenség uralkodott, mivel a madarak több csoportra szakadtak. A csoportok nem voltak hajlandóak tárgyalni egymással.
Ekkor azonban nem várt esemény következett. Visszatért a sas, aki azonnal összehívta a madarakat. Elmondta nekik, hogy az emberek, amikor kiszabadították, azért vitték magukkal, hogy meggyógyítsák, cserébe rászereltek valami furcsa eszközt és szabadon engedték.
A madarak elmondták a sasnak, hogy a bagollyal ellentétben, ők nem bíztak abban, hogy valaha is visszatér közéjük.
A sas magához hívatta a baglyot és tanácsadójának nevezte ki.

Pek Zoltán Miklós 5.o.

Uhu és a szemtelen pocok

Uhu bagoly a kerek erdő mélyén lakott, pelyhes tollas kora óta. Szerette az erdőt és a benne élő állatokat, akik szintén nagy szeretettel és tisztelettel voltak iránta. Természeténél fogva napközben többnyire szunyókált vagy a segítségért hozzá forduló állatokat látta el bölcs tanácsaival.
Volt azonban egy szemtelen pocok, aki Uhu fájának tövében lakott egy üregben, családjával együtt. Ez a kicsi pocok egész nap Uhut idegesítette cincogásával, fel-alá szaladgálásával. Szemtelen hangon kiabálta, hogy úgysem tudsz megfogni, úgysem tudsz elkapni, engem nem eszel meg! Uhu pedig valóban nem bántotta, mert jóban volt a szüleivel, Pocok Úrral es Pocok Asszonnyal.
Egy napon ez a szemtelen pocok elkóborolt a kerek erdő mélyére, ahol eltévedt. Éjszakára meghúzta magát egy kupac levél alatt. Bizony a nagyszájú pocok félt, minden ízében reszketett. Éjfél körül szárnycsattogást es huhogást hallott, kifutott a levelek alól, úgy megörült szomszédjának, aki éppen vadászott, de a magasból nem ismerte meg a szemtelen kislegényt, és lecsapott, HAMM bekapta!

Szász Tamás 5.o.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő..Egyik nap elmentem az erdőbe,és rám esteledett. Amikor felnéztem a fa tetejére, láttam két villogó szemet. Közelebb léptem a fához, és azt hallottam, hogy: Huú-huúú! Megijedtem és hazafutottam. Azóta már tudom, hogy egy bagoly volt. Itt a mese vége.

Pap Csenge 6.o.

Hóbagoly és az Uhu

Hol volt, hol nem volt, egy kerek erdő közepén, volt egy magas fa. A magas fának volt egy vastag oldal ága. A vastag ágon üldögélt két bagoly. Köztudomású hogy a baglyok nem túl bőbeszédűek, ezek is ott ültek már vagy két órája, amikor az egyik megszólalt:
- Hú.
- Hú. –felelte a másik. Ezt mindenki értheti, hogy a két bagoly köszönt egymásnak.
- Kis idő elteltével, újból megszólalt az egyik:
- Húú, de el vagy fehéredve.
- Uuugyan, én ilyen fehér vagyok. Én vagyok a hóóóbagoly.
- Úúúgy örülök, én pedig Uhu vagyok. – mutatkozott be a másik bagoly is. Úúúgy gondolom, nem valami praktikus ez a fehér toll ruha.
- Uuugyan, - legyintett a szárnyával a hóbagoly-ahol én élek ott szinte mindig hóóó borítja a tájat, így ott szinte láthatatlanná válok ebben a ruhában.
-Húúú, akkor ott hideg van, nem fázol?
- Nem, nem fázok, nézd még hosszúúúú nadrágom is van, sőt még cipőm is van. – és csak ugyan, a fehérbagolynak toll borította a csűdjét, sőt még a lábujjait is.
-Húúú, de jól fel vagy öltözve. - huhogta elismerően a másik.
Most a fehérbagoly forgatta a fejét és nézegette, méregette a másikat.
- Olyan ismerősnek tűnsz. Olyan mintha már korábban láttalak volna. - erre az Uhu izgatottan mocorogni kezdett.
- Húúú, talán azért, mert híres vagyok. Még szobrom is van Majorokban.
- Húúú, de klassz. – huhogta elismerően a hóbagoly. Miért kaptál szobrot?
- Fekete István könyvet írt rólam, az a címe, hogy Hu.
- Húúú, de meglepő. – mondta kicsit gúnyosan a másik. Majd ő is izgatottan kezdett el mocorogni.
- Én is szerepelek ám, egy könyvsorozatban. –dicsekedett a hóbagoly. Én vagyok Harry Potter madara. Még filmben is szerepelek. - büszkélkedett tovább.
- Én is szerepelek egy rajzfilmben.
- Uuugye az a címe, hogy Húúú. - vágott közbe a hóbagoly.
- Nem! A címe Dr. Bubó. Tudod, latinul ez a nevem.
- Húúú, de okos vagy! – mondta elismerően a hóbagoly.
- Okos vagyok valóban, de most inkább éhes vagyok. Menjünk vadászni
! - Hóóórukk! rugaszkodott neki a repülésnek a két madár és hangtalanul suhantak el a szürkületben, mert mire véget ért a beszélgetés be esteledett.

A kerekerdő közepén üresen maradt a fa ága a két bagoly azóta sem találkozott, de nem is bánták, hiszen minden fontosat megbeszéltek és köztudomásúúú, hogy a baglyok nem bőbeszédűek.
. Úúúúgy ám.

Pap Máté 6.o.

Hol volt, hol nem volt egy távoli erdő szélen élt egy sárgarigó pár.
Vígan fütyörésztek, boldogok voltak, szép volt az erdő, sok volt az eleség és szépen fejlődött a kis fiókájuk is. A szülők épp elmentek újabb adag eleségért, a kis rigó pedig csak ült a kis kosárszerű fészkében, melyet szülei mesterien szőttek a lombos fa ágvillájába.
A kis rigó egyszer csak észrevett egy odút, amelyből egy madár fej kukucskált ki. Aztán azt látta, hogy ez a madár gyorsan kirepül az odúból. Most már egyre kíváncsibb lett a kis rigó. Milyen madár lehet ez? Olyan halkan repült, szinte olyan volt mintha csak egy árnyék suhant volna el. De, nem mégsem árnyék volt, mert kis idő múlva a madár ott ült egy közeli ágon, csőrében egy nagy lombszöcskével.
A kis rigónak eszébe jutott, hogy már tíz perc is eltelt mióta nem evett. Ez pedig egy kis rigónak nagy idő! Úgy gondolta, hogy, inkább szóba elegyedik ezzel a furcsa madárral, akkor talán jobban telik az idő.
- Szia!- köszönt oda barátságos hangon a rigó. Erre a másik madár, amelyik eddig félig háttal ült, a fejét oda fordította a hang irányába, és nagy szemeivel pislogott kettőt.
- Nahát, milyen jól forog a nyakad! Csodálkozott el a kis rigó.
- Újabb pislogás volt a válasz.
- Milyen nagyok a szemeid! –Csodálkozva nézegette a madarat a kis rigó. Amaz, újból pislogott kettőt.
- Tudod mit, énekeljünk! Anyukám úgy is azt mondta, hogy még sokat kell gyakorolnom.
A kis rigó el is kezdett egy egyszerű flótát, amit az apukájától tanult.
- A másik madár egy éles sivító hangot hallatott és elsuhant, mint egy árnyék. Ekkor éppen megérkezett a rigó mama, csőrében sok finomsággal. Miután a kis rigó lenyelte az utolsó falatot izgatottan beszámolt a szomszéd madárról.
- Képzeld anya, itt a szomszédunkban lakik egy furcsa rigó, barnaszínű világos pöttyös a tolla.
- Miből gondolod, hogy rigó?- kérdezte érdeklődve az anya.
- Hát, a termete akkora, mint egy rigóé. És képzeld, nagy kerek szemei voltak és a feje is nagy és kerek, és úgy tudta forgatni a fejét, hogy azt hittem lecsavarodik a nyakáról. –mesélt tovább a rigó. A röpte pedig gyors volt és suhanó, szinte mint az árnyék, úgy repült.
- Hogy mondtad, nagy feje és nagy szemei voltak?- kérdezte az anya ijedten.
- Igen, ige. És képzeld, nem tud olyan szépen énekelni, mint apa, inkább visító éles hangja van.
- Ekkor ékezett meg az apa madár is és hallotta amint a szép énekét dicsérték, ezért egy szép dallamot énekelt.
- Jajj, édes párom, ne énekelj! Költöznünk kell, de azonnal!
- Mi a baj? Mi a baj? –Kérdezte a kis rigó és a az apa is egyszerre.
- A szomszédunk, csoda, hogy még nem rabolta el a fiókánkat.
- Miért rabolta volna el? Hát ki ő? Kérdezték újból a fiúk.
- Ő a törpekuvik.

Így történt, hogy a rigó pár elkötözött a szép erdő széléről, és minden faágon elfütyülte, hogy hagy tudja meg mindenki, hogy itt lakik egy törpe kuvik.
Aki nem hiszi, járjon utána és hallgassa meg a rigó énekét.

Rácz Imre Vince 6.o.

Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol a nagyvilágban, annak is egy kis falucskájában egy kedves kis bagolyfiú. Kuckója egy fenyőfa ágai között volt a játszótér közelében, innen figyelte a játszadozó gyerekeket. Ő is társakra vágyott, mert nem szeretett egyedül lenni.:( Egyik éjszakai repülőútján találkozott egy kedves bagolylánnyal, udvarolni kezdett neki és elhívta magához. Azóta is boldogan élnek és már sok fiókájuk kelt ki a tojásokból.

Vida Beatrix 6.o.

Hol volt,hol nem volt, volt egyszer egy Uhu nevű bagoly. Ült a nagy fán, és gondolkozott. Egyszer a másik fán meglátott egy szép bagoly lányt. Megtetszett neki és nem tudta eldönteni, hogy is szólítsa meg. Hosszú időig tanakodott magában. Míg egyszer oda szólt neki a bagoly lány: nem ülsz át ide mellém? Uhu vette a bátorságot és átült a bagoly lány mellé. Elkezdtek beszélgetni. Nap mint nap ültek a nagy fán és beszélgettek. Uhu beleszeretett a bagoly lányba, melynek neve: Kamilla. Kamilla viszonozta. Boldogan éltek együtt míg meg nem haltak.

Vincze Zalán Attila 6.o.

A bagoly és az egér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bagoly, aki meg akart enni egy egeret, de az egér így könyörgött neki:
- Kérlek, ne bánts! Ha meghagyod az életemet, teljesítem három kívánságodat!
- Az első kívánságom, hogy legyen sok egér a fa körül, ahol lakom - mondta a bagoly.
- Mi legyen a második kívánságod? - kérdezte az egér.
- A második, hogy sose fogyjon ki az egér a fám körül - felelte a bagoly.
- És a harmadik kívánságod mi? - kérdezte a kisegér.
- A harmadik kívánságom pedig az, hogy a kívánságaim akkor is teljesüljenek, ha Téged most megeszlek! - és hamm, a bagoly bekapta a kisegeret.
Ha a bagoly az egeret meg nem ette volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Szűcs Gergő 7.o

Egy igaz történet egy bagolyról, aki fészkét elhagyva a harmatos fűben az Erzsébet-ligetben bújt meg. De a kíváncsi gyereksereg és kísérőjük meg akarta menteni. Egy dobozba került, így utazott, míg telefonon a madárkórház vezetője azt tanácsolta, vigyék vissza a helyükre. Boldogan hagyta el a dobozt és felült egy fára és azóta is boldogan él.

	Ajánld ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek!