Július 21. Aratónap

  Régmúltat idéző esemény volt az a verőfényes vasárnap, amely sok évtized után ránk köszöntött.
A kézi aratást szerettük volna felidézni, a magunk és a túrkevei emberek számára. Az aratás résztvevői lovaskocsin érkeztek az aratótáblához. Oly régen látott már ilyet az a szárazságtól roppanó búzakalász, hogy sarlóval és kaszával vegyék el a rövidke életét. Nagyon régen látott a Lógó-kert is annyi embert, akik érdeklődéssel figyelték az aratás minden mozdulatát. Két aratóbanda kezdett az aratásnak, nagyon-nagy buzdító táborral a háttérben.

  Bájos műsorral köszöntötték a nézőket az óvodások, majd a megfelelő hangulatról a helyi Vadvirág és a Madarász Károly népdalkör gondoskodott. Műsorukat az Ahhozképest Népzenei Együttes fogta össze, és szolgáltatott alapot az Egres Kis Lajos néptánc csoport fergeteges blokkjának. Sok lelkes amatőr táncos színesítette a Táncház programját.

 A kulturális csemegék után, a lelkes aratók és nézőik finom arató ételeket kóstolhattak. Aratóleves, sültek, aratópogácsák várták az elcsigázott „kisbandákat” és nézőiket. A meghirdetett aratópogácsa-készítő versenyre sok finomság érkezett, nehéz dolguk volt az önkéntes kóstolóknak.

  A délután sem múlhatott el móka és kacagás nélkül. Az ugyancsak meghirdetett „Zabhegyezők” játékára felnőttek és gyermekek is egyaránt jelentkeztek. Jó kedvvel húzták a kötelet, törték a köcsögöket, vitték a vízzel teli vödröket a kicsik és nagyok.

  Az aratókoszorú-készítésben mindenki örömmel vett részt, aki a szorgos kezek láttán kedvet kapott az alkotásra.
A népi fajáték-készítő mestertől ki-ki haza vihette a maga kis vásárfiáját egy emlékezetes napról.

 A Szent György naphoz méltóan tudtunk emlékezni és feleleveníteni ezt a nagyapáink és nagyanyáink által oly sokszor végzett tevékenységet. A szervezők nagy örömére mindenki elégedetten távozott, a jövő évi viszontlátás reményében.