2014. szeptember 26-án látványos kísérleteket tekinthettek meg a gyerekek a Fekete István Oktatóközpontban. Európa legnépszerűbb ismeretterjesztő fesztiváljához csatlakozva mi is részt vállaltunk a fizikai és kémiai tudományok játékos, látványos bemutatásában.

  A kísérletek elvégzéséhez otthon is fellelhető hozzávalókat válogattunk össze, így otthon is bárki megismételheti ezeket, persze csak szülői felügyelet mellett.

  A legnagyobb sikert a szódabikarbónából, ecetből, mosogatószerből és ételfestékből indukált minivulkán-kitörés aratta. Egy gömblombikba vagy ahhoz hasonlóan keskeny nyakú edénybe szódabikarbónát és mosogatószert öntünk. Ehhez ételfestékkel megszínezett ecetet csurgatunk és máris elkezdődik a heves reakció: a szódabikarbóna és az ecet összeöntése erős, habzó pezsgést eredményez. A látványt a mosogatószerből képződő plusz mennyiségű hab tetézi, csupán néhány másodperc szükséges ahhoz, hogy a színes hab az edény tetejéig emelkedjen és „vörösen izzó” lávafolyammal terítse be a vulkánunkat.

  Ugyancsak szódabikarbónát és ecetet kell felhasználni ahhoz, hogy bármiféle erőlködés nélkül felfújhassunk egy léggömböt. Egy fél literes PET-palackba ecetet öntünk, a lufinkba pedig szódabikarbónát szórunk. A lufi száját a palack nyakára húzzuk ügyelve arra, hogy közben nem szóródjon ki belőle a por. Amikor sikerült teljesen a palackra erősíteni a lufit csak annyit kell tenni, hogy megemeljük az alját és hagyjuk, hogy az összes szódabikarbóna az ecetbe kerüljön. Azt tapasztaljuk, hogy a léggömb rögtön elkezd dagadni, pedig a külvilágból nem képes bejutni levegő. A jelenség magyarázata az, hogy a szódabikarbóna és az ecet reakciója szén-dioxid keletkezéssel jár  és a felhasznált mennyiségektől függ, hogy mennyi gáz képződik és ezáltal mekkorára hízik a lufink.

  A tejtűzijáték elnevezésű kísérlet is hosszú időre az asztal mellé szegezte a gyerekeket. Ebben az esetben is alapvető alapanyagokból dolgoztunk, az eredmény pedig káprázatos lett: néhány dl tejbe különböző színű ételfestéket csöpögtettünk, ebbe pedig mosogatószerbe mártott fültisztító pálcikát helyeztünk. Ez a kísérlet a folyadékok felületi feszültségével játszik. A mosogatószer jelentősen csökkenti a felületi feszültséget, ennek következtében az addig egyben tartott festékcseppek a mosogatószeres fültisztítóval érintkezve hirtelen szétrebbennek, és egymással keveredve gyönyörű színeket és formákat alkotnak.

 A pálcikát egy helyben, az edény alján tartva folyamatosan feltörnek az összekeveredő színek alulról, de a mosogatószeres vattát a tej felszínén, rajzolásra is használhatjuk.

 Ugyancsak alkalmas a felületi feszültség tanulmányozására a vízfelületre helyezett gémkapocs, mely egészen addig képes a felszínen lebegni, amíg mosogatószert nem csöppentünk hozzá. Abban a pillanatban, amikor mosogatószer kerül a vízbe, az úszkáló gémkapocs hirtelen a víz aljára süllyed, mert megszűnik az az erő, mely addig fenn tartotta.

 Az este folyamán annak is szemtanúi lehettünk, hogy bizony nemcsak az igazi, hanem a papírból hajtogatott virágok is képesek maguktól kinyílni. Ehhez csupán vízre kell őket helyeznünk behajtogatott szirmokkal és néhány másodperc múlva szép lassan elkezdik kibontani bimbóikat, majd teljesen kinyílnak.  A jelenségre a papír anyagába szivárgó víz a magyarázat.

 A savas és lúgos anyagok hatását is teszteltük, méghozzá nem mással, mint vízben áztatott vöröskáposztával. A reszelt vöröskáposztát vízben 15 percig hagyjuk, hogy kiázzon belőle a festékanyaga, az antocián. A lila folyadékot ezután leszűrjük és 4 kémcsövekbe öntjük. Az egyikhez kevés szódabikarbónát adunk. A másikhoz tömény szappanlevet, a harmadikhoz citromlevet, az utolsót pedig meghagyjuk az összehasonlításhoz. Azt tapasztaljuk, hogy a lúgos kémhatású szódabikarbóna és a szappan kék színűre változtatta a sötétlila oldatunkat, a savas kémhatású  citromlé pedig pirossá varázsolta a káposztalevet.

 A kémiai titkosírásra is rácsodálkoztak a gyerekek. Ennek a reakciónak a felhasznált szódabikarbóna lúgossága a kulcsa. Szódabikarbónás vízbe ecsetet mártogatva rajzolunk egy vastagabb világos papírra.

 A művet hagyjuk kicsit száradni, majd vigyük a papírunkat könnyen tisztán tartható helyre. A titkosírásunk láthatóvá varázsolásához ugyanis kurkuma tömény vizes oldatát kell spriccelnünk a rajzunkra.

 Pillanatok alatt kirajzolódik, amit papírra festettünk, mivel a kurkuma lúgos anyaggal érintkezve az eredeti élénksárga színről vörösesbarnára változik.

 A különböző folyadékok sűrűségét is teszteltük. Étolajat és vizet összeöntve azt tapasztaltuk, hogy a víznél kisebb sűrűségű étolaj a víz tetejére emelkedik.

 A krétapezsegtetés nevű kísérletünkhöz csupán egy táblakrétára és pár csepp ecetre volt szükségünk. A krétára cseppentett, savas kémhatású ecet pezsgés kíséretében oldja a kalcium-karbonátot (a kréta alapanyagát), eközben szén-dioxid szabadul fel. A folyamat a barlangok és a cseppkövek keletkezését juttatta eszünkbe, bár ezeket nem az ételecet, hanem a sokkal kevésbé savas esővíz okozza, mely némi szén-dioxidot is tartalmaz. A szén-dioxid szénsavassá teszi a csapadékvizet, mely oldja a kalcium-karbonátból álló mészkövet. A hosszú évezredek során az oldódás hatására kisebb-nagyobb járatok, barlangok jönnek létre, ezekben pedig a lecsöppenő vízből kicsapódó kalcium-karbonátból pedig álló és fekvő cseppkövek, illetve cseppkőoszlopok fejlődnek.

 A búvárharangok működési elvét egy ízletes(!) kísérlettel sikerült bemutatni. Egy nagyobb átlátszó tálat meg kell tölteni vízzel. A vízre csónakban úszkáló gumimacikat kell helyezni. Csónakként a teamécses alját használtuk. A feladat az, hogy úgy kell a víz aljára helyezni a csónakot, hogy a benne üldögélő gumimacik ne legyenek vizesek. Ehhez csupán egy pohárra van szükség. A poharat szájával lefelé tartva a vízen úszó csónak felé helyezzük, és vízszintesen tartva egészen a tál aljáig nyomjuk. Óvatosan felemelve azt tapasztaljuk, hogy a csónak belsejébe egy csepp víz sem került. A pohárba szorult levegő nem tudott távozni a merülés során, így a gumimacik szárazon megúszták a búvárkodást, hiszen a levegő kiszorította a vizet a pohár belsejéből.