A kis termetű, ökölnyi madár szinte egész Európában előfordul. A világon összesen 13 alfaja él. Európai állományát körülbelül 216–327 ezer pár közé teszik, magyarországi állománya alig 2000-4000 párra becsülhető. Európában a csökkenő állományú fajok közé tartozik. Magyarországon kis számú fészkelő, állománya állandó, nem vonul. Élőhelye igen változatos, a félsivatagos területektől a sztyeppeken keresztül, a pusztai és gyümölcsös területeket egyaránt igénybe veszi.
    Hazánkban a sík- és a dombvidékeken egyaránt megtalálható, azonban a zárt erdőket, középhegységeket kerüli. Főként tanyák, istállók, hodályok, magtárak, településszéli házak, régi épületek padlásain és öreg gyümölcsösök, koros fasorok, idős állományú erdők odvas fáiban fészkel, de néha a gyurgyalag elhagyott üregébe is beköltözik. Nem kerüli az embert, így a tévhitekből és az urbanizációból eredő veszélyek fenyegetik. Évente csak egyszer költ, március–április környékén rakja le a tojásait, ha fészekalja elpusztul, tápláléktól függően pótköltésbe kezdhet.    Fészket nem épít, a tojások lerakása előtt csak megtisztogatják az odú, üreg alját, majd a tojó 3-5 tojást rak a csupasz aljzatra. A kikelt fiókák közel 4 hétig maradnak a fészekben, majd kirepülésük után még akár 1 hónapig is a szülők felügyelete alatt maradnak. Táplálékát nagyobb méretű rovarok, rágcsálók, énekesmadarak teszik ki. Gyakran megfigyelhető, amint a közvilágítás lámpatestei körül összegyűlt nagyméretű lepkékre vadászik. Állományát az egykori elterjedt tanyavilág eltűnése, a hagyományos állattartás hát- térbe szorulása révén az élőhelyek, táplálkozóterületek beszűkülése, a padlásterek lezárása, beépítése mellett az egyre terjeszkedő nyest is tizedeli, mely gyakran a kotló tojót is megfojtja. A közlekedés révén történő elütés és a méreggel történő rágcsálóirtás, vegyszeres rovarirtás jelentősen hozzájárulnak a megmaradt hazai állomány csökkenéséhez. A kuvik szívesen elfoglalja a kihelyezett odút, ezért megtelepedésében a speciális kuvikodúk segítenek.
    Állományát védhetjük, ha megszervezzük a nyest elleni védekezést és alkalmas helyeken fészkelőhelyet alakítunk ki számára.

   A legkisebb termetű tollfülekkel rendelkező bagolyfajunk, testhossza 19-20 cm, szárnyfesztávolsága 53-63 cm, testsúlya 60-120 g. Eurázsiában és Afrikában hat alfaja él. Magyarországon kis számú, mozaikos elterjedésű fészkelőfaj. Európai állományát 78 000 – 96 000 párra becsülik, magyarországi állománya 300-400 párra becsülhető. Európában a csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. Vonuló, Dél-Európában, Afrikában a Szaharától délre telel, a dél-európai állomány egy része állandó. Éjjel aktív, elsősorban nagytermetű ízeltlábúakkal és más gerinctelenekkel, ritkábban énekesmadarakkal, rágcsálókkal, kétéltűekkel és hüllőkkel is táplálkozik, fiókanevelés idején nappal is aktív lehet.
    Általában lesből vadászik, de táplálékát, például az éjjeli lepkéket röptében is megfogja. Élőhelyét az öreg gyümölcsösök, felhagyott szőlősök, nagyobb kertek, idősebb és ritka állományú fenyvesek, lombos és elegy erdők, erdős-puszták alkotják. A zárt erdőségeket és a nagy kiterjedésű nyílt területeket, a 400 méternél magasabb hegyvidékeket kerüli. Monogámok, a párok magányosan költenek, territórium-tartóak. Tojásait fák odvaiba, romok üregeibe rakja, április második felében, májusban. Fészekalja általában 4-5 tojásból áll, évente csak egyszer költ. A tojó másfél-két naponta rak le egy-egy tojást, a kotlást már az első tojás megléte után megkezdi. A költési idő 24-25 nap, míg a fiókák 21-29 napig maradnak a fészekben. A fiókákat kirepülésük után a szülőmadarak még néhány hétig tovább etetik.
    Hazánkban állományát elsősorban a vegyszeres rovarirtás, az öreg állományú erdők, fasorok, idős gyümölcsösök kiirtása, a hagyományos fás-pusztai táj nem megfelelő kezelése és eltűnése, veszélyezteti. Megtelepedését nagy méretű D-típusú fészekodúk kihelyezésével segíthetjük, az alkalmas élőhelyeken.

   Jellegzetes tollfüleiről, színezetéről könnyen felismerhető bagolyfaj. Szemének írisze narancssárga színezetű. Költőterülete az északi félteke mérsékelt övi zónája, ahol négy alfaja fordul elő.

Hazánkban gyakori, jellegzetes fészkelő illetve téli vendég. Európai állományát 185 100 – 238 700 párra becsülik, magyarországi állománya 15 000-20 000 párra becsülhető. Hazánkban gyakori faj, de a költőállomány nagysága a rendelkezésre álló táplálék függvényében ingadozik. A hazai állomány állandó, a madarak a megszokott telelőhelyekhez nagyon ragaszkodnak.
    Általában az elegyes, nyíltabb lombos erdőket, fasorokat szereti. Magyarországon a síkságokon és dombvidékeken egyaránt előfordul, hegységeink összefüggő erdeit azonban elkerüli. Költőhelyei átfedést mutatnak a szarka és a dolmányos varjú fészkelőhelyeivel, aminek az a magyarázata, hogy gyakran foglalja el ezeknek a fajoknak gallyakból épített fészkeit. Ha ilyen helyet nem talál, akkor megfelelnek neki idős fák odvai is, de esetenként a talajon, vagy városok panellakásainak erkélyein, virágládákban is költ.
    A tojások lerakása általában március második felére esik, de enyhe teleken már decemberben költésbe kezdhet. Évente egy alkalommal költ, azonban a fészekalj pusztulása esetén pótköltésbe kezd. Ha kevés táplálék áll rendelkezésre, akkor az is előfordulhat, hogy kimarad a költés. A fészekalj nagysága 5-6, ha bőven rendelkezésre áll a fő táplálékot jelentő mezei pocok, akkor 7-8 tojás is lehet. A fiókák között jelentős fejlettségbeli különbségek lehetnek. Táplálékot mindkét szülő visz, de csak a tojó eteti a fiókákat. A tojó a fiókák kéthetes koráig feldarabolva adja a táplálékot, melyet később már egészben nyelnek le. A fiatal madarak még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, és szétszóródnak a fák ágai között. Éjjel halk füttyökkel hívják szüleiket, akik akár még egy hónapig is etetik őket. Az erdei fülesbagoly fő táplálékát a mezei pocok jelenti, de számos esetben fog meg egérféléket és veréb méretű madarakat is.

Alvóhelyül gyakran lakott területek parkjait, kertjeit, a temetőket választják, ahol tavaszig csoportosan kitartanak.
    Az európai és a magyarországi állományát negatívan befolyásolja a közút- és gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése révén az élőhelyek feldarabolódása, a gépkocsik által történő elütési kockázat növekedése, a vegyszeres rágcsálóirtás révén fellépő mérgezés, a varjúfélék módszeres irtása továbbá a fasorok, facsoportok kiirtása révén a fészkelési lehetőségek beszűkülése. Mesterséges költőhelyek (költőládák és költőkosarak) kihelyezésével segíthetjük megtelepedését, és fontos, hogy a telelőhelyeken pihenő állományt ne zavarják.
   

   Az erdei fülesbagolyhoz igen hasonlatos réti fülesbagoly kicsiny tollfülei alig látszanak, mellén ritkás hosszanti csíkozás látható. Szemének írisze citromsárga színezetű. Eurázsiában és az amerikai kontinensen összesen 10 alfaja él.

   Európai állományát 13 000 – 26 000 párra becsülik, magyarországi állománya 5-230 pár között a rendelkezésre álló táplálék függvényében ingadozik. Európai állománya a sérülékeny fajok kategóriájába tartozik. Hazánkban jellegzetes inváziós fészkelő és téli vendég, állománya az északabbi országok állományingadozásaitól függően ugrásszerűen megemelkedik, vagy lecsökken.

   Az erdei fülesbagolytól élő- és fészkelőhelye is megkülönbözteti. A réti fülesbagoly főként tavas, ingoványos, vizes területeken költ, nálunk a gyakran kiszáradó vizes réteket, magassásos területeket, illetve ecsetpázsitos réteket, szikes gyepeket, mezőgazdasági kultúrákat is igénybe veszi, fészkét a talajra építi.

   Egyetlen olyan bagolyfajunk, amely épít fészket, néhány fűszálból laza fészekanyagot hord az általa készített kis üregbe. A fészekalja 3-5, táplálékban gazdag években akár 10 tojást is rak, majd igen kitartóan kotlik. A fiókák négy hetes korukban már röpképesek, azonban csak még egy hónap után képesek önállóan vadászni, addig a szülők gondozzák őket. Táplálékában, legnagyobb számban mezei pocok található meg, illetve egereket és kisebb madarakat, madárfiókákat is zsákmányol. A réti fülesbagoly vándormadár, az északi országokban gyakran fészkel madárkolóniák közelében, illetve bőséges táplálékot kínáló területeken, majd a táplálék csökkenésével továbbáll. Télen a nyugodt, zavartalan gyepeken kisebb- nagyobb csapatokba verődve a talajon pihen, fűcsomók rejtekében, vagy erdei fülesbaglyok közé vegyülve a településeken örökzöld fákon alszik. Állományát veszélyezteti az élőhelyeinek beszűkülése és eltűnése, valamint a költési időben végzett kaszálás fenyegeti.

   Közepes termetű, szürkésbarna vagy vörhenyes tollazatú, fekete íriszű bagolyfaj.

    Eurázsiában és Észak-Nyugat Afrikában összesen 11 alfaja él. Európai állományát 416 000 – 562 000 párra becsülik, magyarországi állománya 2000 - 5000 pár között becsülik. Szinte mindenütt megtelepszik, ahol kicsit is alkalmas rá a hely. Gyakran városok parkjaiban,zöldövezeteiben is fellelhető. Megtelepszik erdőkben, fasorokban, kedveli a szántók, rétek mellett húzódó fás ligeteket és ligeterdőket. Éjjel aktív, nappal ritkán látni. Évente egyszer költ, ha tojásai elpusztulnak pótköltésbe kezd. Az öreg madarak télen is a fészkelőhelyük közelében maradnak, jelenlétüket gyakran csak jellegzetes hangjuk árulja el az esti órákban.

   Többnyire fák korhadt üregeibe, tornyokba, padlásokra, nem működő kéményekbe esetleg ragadozó madarak fészkeibe rakja tojásait, melyet a csupasz aljzatra rak. A tojó 48 óránként, összesen 3-5 tojást rak és 30 napig kotlik a tojásokon. A fiatalok még félig röpképtelenül hagyják el a fészket, szétszóródnak, majd csak 7-10 nap után kezdenek repülni, innentől kezdve még akár 3 hónapig is a szülők mellett maradnak.

   A macskabagoly táplálkozása igen változatos. Hasonlóan a többi bagolyhoz főként rágcsálókat, cickányokat fogyasztanak, de nem vetik meg a madarakat sem, főként a téli időszakban. Hazai állományát az öreg állományú erdők letermelése, élőhelyeinek átalakítása, gépkocsikkal történő ütközés fenyegeti. Megtelepedését segíthetjük tág szájú, speciálisan macskabagolynak készült mesterséges fészkelőládák kihelyezésével.

   Szív alakú arcfátyláról, jellegzetes tollazatáról, fekete íriszéről könnyen felismerhető bagolyfaj.

   Nagy elterjedésű faj, mely az Antarktisz kivételével az összes földrészen előfordul, a világon 35 alfaja ismert. Európai állományát 120 000 – 170 000 párra becsülik, magyarországi állománya 800 - 1000 pár között becsülik. Kedveli a mezőgazdasági művelés alatt álló nyíltabb területeket, főleg ha azok mozaikos szerkezetűek, parlagon hagyott foltokkal kevertek. Elkerüli a nagy, zárt erdőket, hegységeinknek csak a lábáig hatol fel. Szívesen telepszik meg az ember közelében, szálláshelyéül gyakran templomtornyok, magtárak, hodályok, állattartó telepek, tanyák, településszéli házak padlásterei, öreg odvas fák szolgálnak. Költési időszaka nálunk a március és október közötti hónapokra esik. A költés kezdésének időpontját jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyisége, valamint az időjárás. Kedvező táplálkozási viszonyok mellett korábban kezdődik a költés, melyből hazánk éghajlati adottságai mellett évente kettő is lehetséges.

   A gyöngybagoly fészket nem épít, a tojásokat a tojó a puszta aljzatra rakja, melyen előzőleg a hím próbál némi mélyedést kialakítani. A tojásokat és a fiókákat az idővel felgyülem- lő bagolyköpetek puha anyaga védi a mechanikai hatásoktól. A tojó két-háromnaponként rak le egy tojást, miközben a hím eteti. A fészekalj általában 5-6 tojásból áll, ritkán ennél több is lehetséges. A szakaszos tojásrakás miatt a kelés sem egy időpontban történik, ezért a fiókák fejlettsége igen eltérő lehet. Fejlődésük igen lassú, több mint két hónapon át a szülők felváltva hordják a táplálékot – de csak a tojó eteti a fiókákat. A fiatalok az ivarérettséget korán elérik, általában egyéves koruk előtt. A gyöngybagoly táplálékát főleg rágcsálók képezik, a hazánkban előforduló valamennyi pocok-, egér- és cickányfaj megtalálható zsákmányállatai között. Ezen kívül zsákmányol denevéreket illetve kistermetű madarakat is, főleg mezei és házi verebet.

   Az európai és a magyarországi állományát negatívan befolyásolja a közút- és gyorsfor- galmi úthálózat fejlesztése révén az élőhelyek feldarabolódása, a gépkocsik által történő elütési kockázat növekedése, a vegyszeres rágcsálóirtás révén fellépő mérgezés, a nyest terjedése, a szélsőségesen hosszú és hideg téli időjárás, a padlásterek lezárása. A gyöngybagoly védelmét elősegíthetjük költőládák kihelyezésével, a fészkelőhelyeken a nyest távoltartásával, és ahol ez megoldható, az épületek ablakainak kinyitásával.

   Legnagyobb termetű bagolyfajunk, más fajjal összetéveszthetetlen.

   Legnagyobb termetű bagolyfajunk, más fajjal összetéveszthetetlen. Nagy fején tollfülei jól láthatóak. Testhossza 60-75 cm, szárnyfesztávolsága 160-188 cm, testtömege 1880- 3000 g-ig terjed. Nagy szemének írisze narancsvörös színű.

    A világon 14 alfaja ismert. Európai állományát 10 000 – 13 000 párra becsülik, magyarországi állománya kb. 30 pár. Az Alföldön kóborló, de fészkelésére is volt már példa. Hegyvidékeken, kőbányákban és erdőkben él, költőhelyül idős fákat, sziklapárkányokat, esetenként elhagyott, nagy méretű gallyfészkeket választ. Fészket nem épít, tojásait az aljzaton kifürdött mélyedésbe rakja. Február végén, március elején rakja le 2-4 tojásból álló fészekalját. Évente egyszer költ. A kotlási idő 34-36 nap, a fiókanevelés ideje 50-60 nap. A kikelt fiókákat a szülőmadarak folyamatosan melengetik és őrzik. A fiatal madarak hamar kitollasodnak, hat hetes korukban már siklórepülésre képesek, veszély esetén. A kirepült fiatal madarak 2-3 év múltán kezdenek költésbe. Állandó madarunk. Elsősorban éjszaka, de részben szürkületkor is aktív. Tápláléka emlősökből, mint a nyúl, sün, nagyobb termetű rágcsálók, és madarakból áll, a szajkótól a tőkés récéig szinte mindent megfoghat, akár más ragadozómadarakat is, mint az egerészölyv és a macskabagoly. A párok magányos fészkelők és erőteljesen védelmezik territóriumukat, egész életükben monogámok. Hangja messzire hangzó, mély „ú-hu”, melyet 8-12 másodpercenként ismételget. A tojó huhogása vékonyabb, érdesebb.

   Sajnos a kirepült fiatalok fele nem éri meg az ivarérett kort, mert általában áramütés vagy gépkocsival történő ütközés következtében elpusztulnak. A hazai költőállomány védelme érdekében a hagyományos és potenciális fészkelőhelyeinek fokozott védelme, a középfeszültségű légvezetékek és tartóoszlopaik szigetelése, vagy leszerelése szükséges.

   Magyarországon terjeszkedőben lévő, fekete szemű, sárga csőrű, hosszú farkú, nagy termetű szürkés színezetű bagolyfaj.

   Testhossza 58-62 cm, szárnyfesztávolsága 124-134 cm. Eurázsiában honos, elterjedési területén 13 alfaja került leírásra. Európai állományát 110 000 párra becsülik, magyarországi állománya 200-230 pár. Az Északi-középhegységben növekvő számban fészkel, de egyre gyakrabban bukkan fel az Alföldön is. Az idősebb állományú zárt tűlevelű és lomberdőkben fészkel, Magyarországon főleg bükkösökben, tölgyesekben. Fészket nem épít, ragadozómadarak elhagyott fészkeit illetve fák odvait foglalja el. Évente egyszer költ. Február végén, márciusban rakja le 1-6 tojásból álló fészekalját. A kotlási idő 27-29 nap. A fiókák 20-30 napos korukban, még röpképességi koruk elérése előtt elhagyják a fészket. Önállóvá 60-80 napos korukban válnak. Eleinte csak hím hord táplálékot a fiókáknak, a tojó a fiókákat őrzi és melengeti. A fejlettebb fiókák táplálásához később már a tojó madár is társul. Fészekalját agresszíven védi, az emberre is rátámad. Tápláléka főleg rágcsálókból áll, de alkalmanként madarakat és nagyobb testű rovarokat is fog. Hangja mély, messzire hangzó „hu-hu”. A hím revírtartó hangja héttagú huhogás, a tojó hangja rekedt, kéttagú „kre-ef ”. Költőterületén állandó, de a hidegebb teleken kis számban kóborol. Az erdészeti tevékenységek, az idős állományú erdők letermelése fenyegeti állományát. Mesterséges költőládákkal alkalmas élőhelyeken telepíthető. Élőhelyén a közúti forgalom és az elektromos hálózatok általi áramütés jelent veszélyt.

   Igen kistermetű, alig rigóméretű bagolyfaj. Testhossza 15-19 cm, szárnyfesztávolsága 32-39 cm.

   Eurázsia északi és magashegységi régióiban két alfaja fészkel. Európai állományát 47 000 - 110 000 pár közöttire becsülik, Magyarországon ritka alkalmi kóborló és fészkelő. Alkalmilag előfordul az Alpok-alján illetve az Aggteleki-karszton, ahol egyes években fészkel is. Elsősorban az öregebb állományú tűlevelű- és elegyes erdőket részesíti előnyben. Harkályok által vájt odúban, évente egyszer költ. Április-májusban válik teljessé 5-6 tojásból álló fészekalja, melyen csak a tojó kotlik. A kotlási idő 28-29 nap, a fiókák közel egy hónap alatt válnak röpképessé. A fiókákat kirepülésük után a szülőmadarak még négy hétig gondozzák. Nem ritkán nappal is aktív, tápláléka rágcsálókból, énekesmadarakból illetve nagyobb rovarokból áll. Zsákmányát fák odvaiban raktározza. Hangja jellegzetes füttyögés, a tojók és a fiókák vékony „cííí” hangot hallatnak. Fészkelőhelyén állandó madár, de télen a magashegységi régiókban alacsonyabbra húzódhat. Miután Magyarországon csak alkalmi előforduló és fészkelő, így a hazai állományt nem fenyegeti közvetlen veszély, de más országokban elsősorban élőhelyeinek eltűnése, az erdők irtása fenyegeti állományát.

   Kuvik méretű bagolyfaj, testhossza 22-27 cm, szárnyfesztávolsága 50-62 cm.

   Eurázsia és Észak-Amerika hegyvidéki illetve az északi régió idősebb állományú lucfenyő erdeinek fészkelője, de lombhullató és lucfenyő elegyerdőkben is megtelepszik. A világon hat alfaja ismert. Európai állományát 110 000 - 350 000 pár közöttire becsülik, Magyarországon ritka alkalmi kóborló és fészkelő az Északi-Középhegységben, de az ország más részein is előfordult már. Állománya a táplálék mennyiségének megfelelően ingadozik. Harkályok által vájt odúban, évente egyszer költ, de táplálékban gazdag években kétszer is költhet. Március második felében válik teljessé 2-8 tojásból álló fészekalja. A fiókák 27-29 nap múlva kelnek ki, majd 29-38 napig maradnak az odúban, de a család kirepülés után, őszig összetart.

   Éjszaka aktív, tápláléka madarakból és rágcsálókból áll. Hangja jellegzetes, messzire hangzó „pu-pu-pu-pu-pu-pu” füttyögés. Állandó madár, de valószínűleg a tojók és a fiatalok délebbre vonulnak. Magyarországon csak alkalmi előforduló és fészkelő, így a hazai állományt nem fenyegeti közvetlen veszély, de költőterületén elsősorban élőhelyeinek eltűnése, az erdők irtása fenyegeti állományát.

   Közepes termetű, jellegzetes megjelenésű bagolyfaj, testhossza 35-43 cm, szárnyfesztávolsága 69-82 cm.

   Eurázsia és Észak-Amerika északi részén, fenyvesekben fészkel. A világon három alfaját írták le.
Európai állományát 9 200 - 38 000 pár közöttire becsülik, Magyarországon rendkívül ritka kóborló, mindössze három esetben észlelték előfordulását.

    Állománya a táplálék mennyiségének megfelelően ingadozik. Fák természetes üregeiben, fekete harkály által vájt odvakban, varjúfélék és ragadozómadarak elhagyott gallyfészkeiben költ. Évente egyszer költ, 3-13 tojásból áll fészekalja. A március-június között költ, a kotlási idő 25-30 nap. A fiókák még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Augusztus végére válnak önállóvá fiókái, melyeket a szülőmadarak agresszíven védelmeznek.

   Nappal is aktív bagolyfaj, táplálékát rágcsálók és madarak teszik ki. Hangja hosszú és gyors bugyborékoló „plülülülülü” trillázás. Költőterületén jórészt állandó, de a táplálékviszonyoktól függően kóborol is, ilyenkor költőhelyétől távolabb is nagyobb számban bukkanhat fel.

   Magyarországon csak rendkívül ritka kóborló, így a hazai állományt nem fenyegeti veszély, de költőterületén elsősorban élőhelyeinek eltűnése, az erdők irtása fenyegeti állományát.

   Nagy termetű, mással össze nem téveszthető, fehér bagoly, írisze sárga. A tundra illetve a magashegységek fahatár feletti fennsíkjainak fészkelője. Az Északi-Sarkkör vidékén, Eurázsia és Észak-Amerika tundráin fészkel.
Európai állományát 1 400 - 5 500 pár közöttire becsülik, Magyarországon rendkívül ritka kóborló, mindössze egy esetben észlelték kétséget kizáróan előfordulását. Állománya a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől függően ingadozik illetve kóborol. A nyílt fátlan tundra fészkelője, kedveli a sziklás, mohás-zúzmós, enyhén hullámos terepfelszínű, vízfoltokkal, törpecserjékkel tarkított nyílt élőhelyeket.
Az időjárástól függően májusban, júniusban kezd költeni. A tojó a talajon kialakított kis mélyedésben helyezi el tojásait, melyek száma a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől függ. Táplékban szegény években a költés akár ki is maradhat. Fészekalja általában 4-9 tojásból áll, de lemming gradációs években akár 11-14 tojást is rakhat. A kotlási idő 32-34 nap, de miután a tojó már az első tojást lerakását követően kotlani kezd, így a kikelő fiókák között jelentős fejlettségbeli különbségek vannak. A fiókákat a tojó eteti, a zsákmányt a hím hordja. Röpképességük elérése előtt a fiókák elhagyják a fészket, 50-60 napos korukban kezdenek repülni. A szülők a fiókákat teljes önállóvá válásukig etetik. Rágcsálókkal, főleg lemmingekkel, madarakkal, de ritkán halakkal, kétéltűekkel és rovarokkal is táplálkozik. Hangja mély „gva”. Magyarországon csak rendkívül ritka kóborló, így a hazai állományt nem fenyegeti veszély, de költőterületén elsősorban élőhelyeinek eltűnése, gépkocsikkal történő ütközés, elektromos távvezetékeken történő áramütés illetve vadászat fenyegeti állományát.