2000 Ukrajna

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület, mint egy tipikus vizes élőhelyekkel foglalkozó szakmai szervezet, évek óta nagy súlyt fektet arra, hogy a hazai védett és védelemre érdemes madárfajok élőhelyeit megfigyelje ott is, ahol ezek a fajok nagyobb számban előfordulnak, mint hazánkban.
Ezek közül az élőhelyek közül is délre áramló folyók torkolatvidékeit kutatjuk, illetve az ottani életközösségek diverzitását, illetve madárfajainak viselkedését figyeljük nagy buzgalommal, több önkéntes kutató részvételével.

2000 augusztusában indultunk el az eddigi legnagyobb lélegzetű utunkra keleti irányba hazánktól. Ennek kapcsán, folyton-folyvást a napfelkelte irányába haladva, elsőként megtekintettük a romániai részről már jól ismert Duna deltavidéket, most azonban a merően más kultúrhagyományokkal rendelkező Ukrán oldalát. Innen ellátogattunk a határsáv miatt szintén nehezen megközelíthető Dnyeszter torkolatvidékhez, illetve a szorosan hozzákapcsolódó tájhoz, mesterséges tórendszerhez, ahonnan utunk a közel Duna méretű és vízhozamú Dnyepperhez vitt.
Innen, a varázslatos, dús árterületekkel kísért folyószakasz mellől mentünk tovább a Don torkolatához, ahonnan megközelítettük utunk fő célját, az orosz népdalokban sokszor megénekelt Volga folyónak deltáját, ami tizenkilencezer négyzetkilométeren - Duna-Tisza köze méretű tájon - szakadozik ezernyi ágra, létrehozva azt a természetjárónak, horgásznak, madarásznak egyaránt csodálatos meseországot, amelynek megismerésére egy élet is kevés lenne.

Utunk során áztattuk lábunkat a Fekete tenger erősen szennyezett vizében, az Azovi tengerbe a haditengerészet miatti nehezen látogatható Krím-félsziget mellett, ahol annak idején Lenin töltötte szabadságát, és megízleltük a Kaszpi-tó hangulatát is az Orosz-Kazah határsávon. Megtekintettük a legendás kikötővárost, Odesszát, megnéztük a Gerald Durell volt Szovjetunióról szóló könyvéből jól ismert Arkazijanovát, bolyongtunk Kalmükia félsivatagos vidékén, megtekintettük az egykori Sztálingrádot, ahol a II. világégés nagy tankcsatája zajlott, elzarándokoltunk a Don-kanyarhoz, ahol eleink vérüket ontották, majd a millenniumi évhez méltón Árpád vezér nyomdokait követve értünk vissza a Vereczkei-hágón át hazánkba, ha nem is lóháton, hanem gépkocsi volánjánál ülve. A földrajzi Európa három legnagyobb, leghosszabb, legnagyobb vízhozamú folyójának (Volga, Duna, Dnyepper) hangulata is megannyi elképzelést ihletett készülendő cikkekhez, csakúgy, mint a csaknem lenini idők óta védelem alatt álló Volga-deltai festői táj, nem beszélve a csinos, ma már diszkrétebben sminkelt orosz hölgyek bájai.

A készülő cikkekhez azonban mindez kevés, - mint kiderült - jóval nagyobb felkészülést, és több időt igényelnek a tervezettnél az írások, hiszen a szűkös hazai szakirodalom miatt időszerűnek tűnt, hogy néhány újabb szakmai munka lefordítására adjunk megbízást, amelyek már megfelelő hátteret nyújtanának cikkek készítéshez.