A szervezõkrõlAz OT tervezett programajA résztvevõkrõlAz OT támogatóiAz OT-k története 1991-tõlVárjuk javaslataitokat az OT-vel kapcsolatbanElérhetõségeink

Minden javaslatot szeretnénk megvitatni annak érdekében, hogy az OT jobb legyen mint az előzőek, dinamikusabb és hatékonyabb.

Ide ennek érdekében várunk véleményeket:

info 'kukac' nimfea.hu
Eddig beérkezett módosítási, javítási javaslatok:
Farkas István:
A következő OT-n a mozgalmi állásfoglalások rendje legyen:
1, AZ OT előtt széles körben megvitatni az adott témát, azok körében akik foglalkoznak vele.
2, Állásfoglalás tervezet kipostázása az utolsó meghívóval.
3, Szekció vita a kérdésben.
4, A szekció állásfoglalás kifüggesztése a záró plenáris előtt egy órával, vagy még jobb lenne a sokszorosítása.
5, Módosító javaslat a plenáris indulása pillanatáig beadandó az előterjesztőnek.
Sallai R. Benedek:
Fontosnak tartanám, hogy a delegáltak beszámoltatása lényegesen dinamikusabb legyen.
Szerintem azt fogjuk alkalmazni (ha nem lesz ellenvetés), hogy OT 2. hírlevélben írásban mindenki beszámol, és az OT-n szóbeli beszámoló már nem lesz. A kérdéseket pedig előre írásban kell feltenni.
Sallai R. Benedek:
 Most jut eszembe, hogy az mozgalomban meg kellene oldani, hogy az újonnan alakuló szervezetek képviselői bemutatkozhassanak, és megismerhessük tevékenységüket.
Erre néhány órát szánni kellene, és előzetesen kellene bejelentkezniük.
Trombitás Gábor:
1. A vivő témákhoz kapcsolódjanak a szekciók témái.
2. A szekció vezetők ajánlásai alapján lehessen választani témát.
3. Létesítsünk az OT előtt vitafórumot a szekciókról, azok témáiról.
4. Szervezők tegyék lehetővé az esti programmal párhuzamosan folyó fórum beszélgetést, legyen technikai háttér: terem, hang, technikus stb.
5. Javasolja, hogy amennyiben a büdzsé engedi, a szavazati joggal rendelkező szervezetek egy résztvevőt ingyen, minden továbbit a költségeik megfizetése mellett küldhessenek az OT-ra.
6. Programtervezet módosítását is javasolja: a péntek délelőtti szakmai programokat nem tartja megfelelőnek és kéri , hogy a megnyitó délután legyen; szombaton legyen a szavazás.
Kiszel Vilmos:
1. Terepi és kulturális programok kellenek, de megfontoltabban.
2. Ajánlja a szarvasi Tót (Szlovák) táncház műsorát mint kulturális programot.
3. Felajánlja segítségét a tervezett Ökomenikus istentisztelet szervezésében.
Bárdos Ferenc:
1. Úgy érzi nincs az OT-nak meghatározott, előremutató célja - miért működjünk együtt ?
2. Célnak tekintené az információáramlás megszervezése, magasabb fejlődési szint elérését
3. Véleménye szerint nincs a szervezeteknek kapcsolata önkormányzatokkal, gazdasági szektorral, erről szót kell ejteni.
4. Feladatnak kellene lennie az együttműködési szabályzatok kialakításának.
Schmuck Erzsébet:
1. A mozgalmi beszámolók este legyenek.
2. Az OT céljának megfogalmazását, pl. nyomás gyakorló képesség növelése, lobby tevékenység nem kielégítő, nincs kihasználva, mozgalmon belüli egymást erősítő programok.
3. Véleménye szerint tágabb kereteket kell adni az OT-nak - Gondolva a közelgő választásra.
4. Legyenek az OT-n fórumok - Pártok környezetpolitikai elképzeléseinek bemutatására lehetőséget kell adni (Ezek később számon kérhetők.)

Perneczky László:
1. Nem látja szükségét államtitkárnál magasabb tisztségű állami résztvevőknek.
2. Ne vigyünk politikát az OT-be legyen az egy más fórum.
3. szervezzünk a szekciókhoz előkészítő egyeztetéseket, esetleg fórumot
4. Készítsünk közvéleménykutatást arról, ki miért jött vagy jön el az OT-ra; ki miben látja annak jelentőségét.

Kiszel Vilmos:

Javaslat 1.

az állami feladatokat átvállaló intézmények normatív díjtámogatására

  1. Az igény elvi alapja és a megoldás: A rendszerváltás után társadalmi szervezetek számosközfeladatot átvállaltak az állami intézményektől. Az átvállalás mindkét oldalról önkéntes alapon történt. Ilyen feladatok, pl. a Környezetvédelmi Minisztériumnál egyszer már bevezetett un. “állami feladatok átvállalását” segítő alapban részletezettek.

Az átvállalt közfeladatok elvégzéséhez szükséges eszközrendszert (személyi, szervezeti, tárgyi, anyagi) az állami szervek nem adták át, részben azért, mert ilyen nem is létezett. A társadalmi szervezetek feladatátvállalásának alapja egyrészt a személyi feltételek megléte, másrészt az a tény, hogy az átvállalt feladatok olyanok, amelyeket társadalmi eszközökkel hatékonyabban lehet szolgálni, mint az állami intézményrendszer keretein belül.

A lehetséges szervezeti keretek részben létrejöttek már a rendszerváltást megelőzően – ilyen, pl. az Egyesületi törvény is – azonban az állami szervezetek mind a mai napig nem fogadták el egyenrangú partnernek a közszolgálatokat végző társadalmi szervezetekre. E tekintetben a társadalmi szervezetek megerősítésére, és jogosítványokkal történő ellátására lenne szükség.

A harmadik hiányosság az eredeti vagyonjuttatás elmaradása, ill. részleges volta, valamint az, hogy a pártok parlamenti támogatása milliárdokra rúg, míg a társadalmi szervezeteké még nominálisan is csökkent.

A negyedik, és ez jelen előterjesztésünk tárgya, a társadalmi szervezetek igénye a ténylegesen elvégzett tartós közszolgáltatások méltányos, normatív díjtámogatására.

  1. Nevesíteni és értékelni kell! Az átvállalt feladatok körét, azaz a

(1) tartós, intézményesült közszolgáltatásokat pontosan meg kell határozni,

(2) a díjtámogatást méltányosan, az érintettek részvételével kell megállapítani,

(3) a tevékenységet dokumentálni, visszatérően értékelni, és

  1. a feladatátvállalással kapcsolatos mutatókat az eredményességhez, és a szükségletekhez igazítani szükséges.

C) Mérni és ellenőrizni kell! A mérésből derüljön ki a mennyiség és a minőség, és legyen ellenőrizhető. Ilyen adatok, pl. a látogatók, résztvevők, ügyfelek, előfizetők, önkéntesek és tagok száma, az SzJA 1%-ából származó bevétel, a szolgáltatás minősége, stb. Mindezek együttes alkalmazását javasoljuk, mert pl. van olyan szervezet, amelynek sok a látogatója, de nincsen 1%-a, van, akinek sok az 1%-a, de nincsenek előfizetői, stb. Minőségbiztosításra példa az erdei iskoláknál tervezett rendszer. Lényeges szempont, hogy az a szervezet, amely nem megfelelően végzi a munkáját, elveszíthesse a díjtámogatást.

  1. Kiszámítható és átlátható rendszer szükséges! A támogatási rendszer legyen

    1. nyilvános feltételekhez kötött részvételen alapuló meghívásos rendszer,

    2. egyszerű és normatív, nem pályázaton alapuló,

    3. negyedévente egy alapból lehívható,

    4. a politikai mozgásoktól független,

    5. működjön szakszerűen és pontosan

    6. megbízhatóan és számonkérhetően.

Javaslat 2.

a környezetvédelemi ágazat finanszírozása és a KAC átalakítása tárgyában

  1. Támogatjuk a Környezetvédelmi Minisztérium azon törekvését, hogy az ágazat finanszírozását a környezetvédelmi adórendszer átfogó reformja útján teremtse meg. Ennek keretében a környezetvédelem állami bevételeit - a LEVEGŐ Munkacsoport ajánlásait szem előtt tartva - a személyi adóztatás felől a termékek, szolgáltatások és az erőforrás-használat adóztatása felé kell átcsoportosítani, így pl. ÁFA, környezetterhelési díj, területhasználati díj, stb. A feladat a “szennyező fizet” elvének és az “életciklus elemzés” elvének együttes alkalmazásával, kezdetben a környezetvédelmi intézkedések bevezetése esetén is eredményes szektorokban alkalmazva oldható meg.

  2. Támogatjuk a KöM törekvését a KAC átalakítása tekintetében az alábbiak szerint:

  1. Kezdeményezzük, hogy a közhasznú keret részarányát jelentősen emeljék meg és váljon szét két részre

  • A tartós közfeladatok normatív díjtámogatása, egyszerűsített adminisztrációval, külön alapból, a kedvezményezett által történő negyedévi lehívással, méltányos díjszámítással, társadalmi részvétellel, és szigorodó helyi ellenőrzéssel.

  • A pályázati rendszernek, a Nemzeti Kulturális Alap mintájára történő átalakítása, tartós, kiszámítható törvényi garanciával, a döntéshozásban való, az 1997. évi állapotnak megfelelő társadalmi részvétellel, és az eddigieknél sokkal nagyobb átláthatósággal.

  1. Kezdeményezzük, illetve támogatjuk, hogy a vállalkozási keret a bővülő bevételekkel arányosan növekedjen, és váljon szét két részre

  • A nevesített, tartós környezetvédelmi feladatok normatív díjtámogatása, egyszerűsített adminisztrációval, külön alapból, a kedvezményezett által történő lehívási lehetőséggel, ösztönző mértékű díj megállapításával, és szigorodó helyi ellenőrzéssel.

  • A pályázati rendszer un. “zöld bank”-ká történő átalakítása, azzal, hogy közpénzekből a megvalósuló projektek környezeti hozzáadott értékének előállítására irányuló költségek részleges támogatása indokolt, ezen belül érvényesítendő a kiemelt ágazati feladatok támogatása.

Háttéranyag 1.

a környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek támogatási rendszerével kapcsolatos előterjesztéshez

A másság viszonylagos toleranciájának és a szubkultúrák együttélésének, így a társadalmi szervezeteknek mély gyökerei vannak hazánkban. Az egyesülés szabadságát Magyarország két évvel a Nagy Francia Forradalom kitörése és az Emberi Jogok Nyilatkozata után, az elsők között, az 1791. évi pozsonyi országgyűlésen, szokásjogi alapon emelte a magyar jogba.

Az elmúlt kétszáz évben az egyesület alakítás és működtetés jogát csak egy alkalommal, akkor is viszonylag rövid időre, 1949. decemberétől 1957. júliusáig szüneteltették. Ezt követően e szabadságjogok gyakorlását 3000-es és 4000-es szabályokkal akadályozta a Kádárista szocialista adminisztráció.

Fordulatot jelentett az 1981. év második fele, amikor a lengyelországi eseményeket látva és a kisvállalkozási koncepció elfogadásán felbátorodva felerősödtek a társadalmi hangok, így a szellemi ellenőrzés további engedményekre kényszerült. Megjelent Dr. Papp Zsuzsanna, a Göncöl akkori jogtanácsosa tollából a Népművelődési Intézet sokszorosítójában "Az egyesületekre vonatkozó jogi szabályozás főbb kérdései (?)" című kötet, amit begyűjtöttek, mégis megtette hatását. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy-két hónap leforgása alatt több ezer egyesület jött létre, és a korlátozó háttérszabályok nagy részét még 1982-ben eltörölték. Ekkor a civil társadalom robbanásszerű fejlődének indult.

Innen még hosszú volt az út az Egyesületekről szóló 1989. évi II. törvény kikényszerítéséig, amihez már beadványaival és módosító indítványaival, megtűrt helyzetből ugyan, de több társadalmi szervezet - így a Göncöl is - tevőlegesen hozzájárult. A törvény megnyugtató jogi helyzetet teremtett a társadalmi szervezetek számára, hatályba lépése óta a civil társadalom vargabetűkkel ugyan, de folyamatosan erősödik.

A társadalmi szervezetek első nagy differenciálódása a rendszerváltás idején történt és nagyjából 1989-től 1992-ig tartott. A nyolcvanas években, az Egyesületi Törvény kiharcolása idején a civil társadalom köreiben az volt a fő törekvés, hogy mindenféle, nem az MSzMP uszályába tartozó szerveződés, szó szerint polgárjogot nyerjen, ha máshogy nem legalább egyesületi formában. Számos szakszervezet és párt is így kezdte, többek közt az MDF is egyesületként indult. A valódi társadalmi szervezetek alkalmi “harcostársai”, a rendszerváltás során valódi helyüket elfoglaló politikai erők azonnal megfeledkeztek a politikai szempontból el nem kötelezett közösségekről, szerveződésekről. Ez nagy csalódás volt, bár visszatekintve semmi meglepő nincs benne.

A társadalmi erők kigyöngyözték magukból a politikai csoportokat és hozzásegítették őket ahhoz, hogy megtalálták valódi helyüket a társadalomban, kialakult a sokpárti parlamentarizmus, a társadalmi szervezetek pedig megtisztulva ugyan, de újra padlóra kerültek. Érthető, hogy a hatalom és a társadalmi szervezetek viszonyát az elégedetlenség, a bizalmatlanság és a csalódottság jellemezte ebben az időszakban. A politikai hatalom birtokosai részéről a nagy felismerés az 1992. év vége felé következett be, amikor az illetékesek, látva a rendszerváltás nehézségeit a társadalmi szervezeteket is segítségül hívták.

A környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek vonatkozásában ez az esemény konkrét időponthoz is köthető. Egy, a környezetvédelmi törvényt előkészítő közmeghallgatáson, 1992. október 29-én Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter az állandó támadásokat megelégelve felkérte a társadalmi szervezetek képviselőit, hogy hozzák létre a törvényt előkészítő egyeztető bizottságot és állítsák össze szövegszerű javaslataikat. A törvényelőkészítő bizottságot a környezetvédelmi tárca részvételével a törvény parlamenti elfogadásáig vezettem. A bizottságban 7 társadalmi réteg képviselői vettek részt, fennállása alatt 9 teljes törvénytervezetet és mintegy 400 db módosító indítványt terjesztett elő.

Ekkor került sor a társadalmi szervezetek második nagy differenciálódására. Fokozatosan létrejött a részvételi jogok kiterjedt rendszere (a legkülönbözőbb tanácsadó és döntéshozó testületek, amelyek társadalmi részvétellel működnek), a társadalmi szervezetek által nyújtott szolgáltatások hálózata, köztük sok állami feladatok átvállalásával, létrejöttek bizonyos - mérsékelten átpolitizált, értsd: nagyjából semleges - források, ilyen pl. az Országgyűlésnél a Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatása, ilyenek voltak az azóta megszüntetett elkülönített állami alapok közhasznú fejezetei, stb. A fentieknek és a szigorodó adminisztratív feltételeknek köszönhetően fokozatosan lemorzsolódnak az adókedvezményekre és az olcsó közpénzekre spekuláló, közszolgálatra nem vállalkozó, átláthatóságot nem vállaló szervezetek.

Ebben az időszakban kezdődött meg a tartós közszolgálati feladatokat ellátó társadalmi szervezetek intézményesülése. Tekintettel arra, hogy egy országnak két mozgalma nincsen, a mozgalom felkészültebb szervezeteinek meghatározó része közszolgálatokat végző, a szocialista adminisztráció idején a társadalom fölött “atyáskodó államtól” közfeladatokat átvállaló magánintézménnyé alakult. A létrejött, illetőleg jelentős részben az államtól átvállalt szolgáltatásrendszer csak részben látható el tagi, önkéntes munkában. A magán-intézményhálózat kialakulása együtt járt a szigorú értelemben vett mozgalmi jelleg gyengülésével, ezzel párhuzamosan viszont a társadalmi szervezetek szolgáltatásai iránt a lakossági igény folyamatosan növekszik. Ennek fő oka az, hogy az állampolgárt a szocialista adminisztráció hozzászoktatta ahhoz, hogy bizonyos igényeit ingyen kielégíti. Így hát az állampolgár megkeresi azt az intézményt, vagy szervezetet, ahol talán segíthetnek neki. Fizetni azonban nem akar a szolgáltatásokért, egyenlőre nem is nagyon tud, különben is azok nagy része elvileg sem lehet piacképes.

Elmondható, hogy az 1992-1994. időszakban sikeresen megindult az "atyáskodó állam magánosítása", ami ugyan "kicsemegézve" de folytatódhatott az 1994-1998-as országlási időszakban is. Így valósulhatott meg, pl. a KKA Állami Feladatok Átvállalásáról szóló programja, ami nem egy felszámolandó "poszt-kommunista trükk", hanem a rendszerváltás egyik kiemelkedő vívmánya.

Jelentős sikerek könyvelhetők el a nemzeti források megteremtése vonatkozásában is, ami elengedhetetlen feltétel. A multilaterális, bilaterális és külföldi magán támogatások átmeneti időszakra szólnak. Az európai csatlakozási folyamat során fokozatos megszűnésükkel kell számolni, a csatlakozás idejére támogató országgá kell válnunk a szegényebb országok irányába. A támogatások rendszere a csatlakozás után néhány évig még pozitív szaldót hoz majd az országnak, utána egyértelműen támogatók leszünk.

A látszólagos sikerek ellenére a létrejött források esetlegességét fenntartották a későbbi kormányok. A mai napig nem megoldott a megbízható és kiszámítható szabályozás, az arányos és méltányos forrásokkal történő ellátás, az átlátható megkülönböztetéstől mentes felhasználás rendszere. Megfelelő feltöltés esetén ez alól talán egyedüli kivétel lehetne a Nemzeti Kulturális Alap. Stabilizálódott parlamenti demokráciában, erősödő piacgazdaságban azt várhatnánk el, hogy javulnak a társadalmi szervezetek körülményei, e helyett a közfeladatok ellátására vállalkozó szervezetek munkáját egyre átláthatatlanabb és ingadozóbb feltételrendszer, szélsőséges és akadozó forrásellátás, a részvételi jogok időszakos megnyirbálása, a társadalmi szervezetek politikai, vagy gazdasági irányba történő elfajulását erőltető mozgások akadályozzák.

Most következne a társadalmi szervezetek harmadik nagy differenciálódása, amikor elválnak egymástól az önzetlen közszolgálatiságra, a társadalmi szolgáltatásokra vállalkozó, a lakossági ügyeket felvállaló és a független elképzeléseket képviselő, - az un. non-profit törvény szóhasználatában - közhasznú, ill. kiemelkedően közhasznú szervezetek és az egyes érdeklődési körökhöz kapcsolódó, mérsékelten piacképes, de közpénzekből nem feltétlenül támogatandó szervezetek, ilyenek a horgász, vadász, stb. egyesületek, a megélhetési háttérfeltételeket támogató szerveződések, pl. a turisztikai egyesületek, a fizetőképes szakmákhoz kapcsolódó képzések, stb. Az un. non-profit törvény egyfajta adminisztratív megoldást vezetett be a differenciálásra, azonban félő, hogy ez néhány év elteltével erős kontraszelektálást eredményezhet, aminek megakadályozása érdekében a törvényi elvárások gyakorlati előnyökre váltását, a nyilvános számonkérés és megmérettetés feltételeit és gyakorlatát is meg kellene teremteni. A harmadik differenciálódás megvalósulása szempontjából 

középtávon fontos lenne:1. A közhasznú szervezetek tevékenységi szintek szerinti elkülönítése, ezek a lakosság szolgáltatások (1), a mozgalmi tevékenységek (2) és a háttérintézményi feladatok (3).

2. A közhasznú szervezetek tevékenységi terület és hatáskör szerinti elkülönítése. A helyi, néhány üggyel foglalkozó szervezetek (1), az összetett tevékenységi körrel rendelkező térségi (regionális) szervezetek (2) és az összetett, országos tevékenységi körű (3), valamint az országos hálózatok (4) megkülönböztetése.

3. Az egyes támogatási formák megkülönböztetése és szabályainak kidolgozása. A fő típusok az alábbiak: egyszeri juttatás (sinking fund), forgó alap (revolving fund), tartós alap (endowment) és céltámogatás (project funding). A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok gyakorlatában bevált minták alapján könnyen kidolgozható lenne a magyar szabályozás is.

4. Meg kell oldani a tartós közfeladatok méltányos mértékű, normatív díjtámogatását, valamint az egyes céltámogatásokra pályázó társadalmi szervezetek esélyegyenlőségét biztosító elvek kimunkálását, különös tekintettel kedvezményezési lehetőségekre, és az önrész típusok megkülönböztetésére.

5. Szétválasztani az egyes non-profit gazdálkodási formákat. Ennek érdekében meg kellene alkotni a nem állami, vagy önkormányzati részvétellel megvalósuló non-profit vállalkozások jogi szabályozását, a részlegesen piacosítható közérdekű, nem feltétlenül társadalmi küldetést megvalósító tevékenységek számára.

6. A társadalmi szervezetek eredeti vagyonjuttatásának megoldása, amit 10 éve, visszatérően kérelmezünk a mindenkori kormányoktól. A részleges szocialista visszarendeződés alatt meg is oldották a "kádári érában" létrehozott és támogatott, társadalmi szervezetnek tekintett túlélő egyes "civil" formációk vagyonnal történő ellátását, ami - véleményünk szerint - egyenértékű a polgári demokratikus berendezkedés mellett kiálló valódi civil erők hátrányos megkülönböztetésének konzerválásával.

A: Kérjük, hogy az önkormányzati tulajdonban, vagy bérleményben működő szervezetek tulajdonszerzését is tegyék lehetővé. Jelenleg több mint 60.000 társadalmi szervezet van, ezeknek több mint 95%-a 1982. után jött létre. Az ilyen szervezeteknek szinte kivétel nélkül nem állami tulajdonú ingatlanban működnek.

B: Véleményünk, hogy az ily módon szerzett ingatlanokra jelentős korlátozások vezethetőek be, pl. forgalom-képtelenség, azzal a kikötéssel, hogy amíg a tulajdonos társadalmi szervezet tartós közérdekű feladatot lát el, feltétel nélkül tulajdonának tudhatja az ingatlant.

7. A közhasznú és egyéb társadalmi szervezetek vagyongazdálkodásával kapcsolatos szabályok megalkotása. Gondot okoz az alapdokumentum szerinti un. alaptevékenységek és vállalkozói tevékenységek megkülönböztetése. A jelenlegi besorolási lehetőségek alapján vannak olyan alaptevékenységek, amelyek jövedelemtermelésre alkalmasak és vannak olyan vállalkozásnak minősülő tevékenységek, amelyek garantáltan veszteségesek és a szervezet küldetése elérésének teljesítéséhez feltétlenül szükségesek. Gondot okoz, hogy a vállalkozásnak minősülő tevékenységek nyilvántartási szabályai gyakran kedvezőbb lehetőségeket kínálnak, mint az alaptevékenységeké. Az sem teljesen egyértelmű, hogy a társadalmi szervezetek számára, a vagyon működtetése tárgyában mely eredménytermelő formák megengedettek, és milyen formában.

8. Meg kellene oldani, hogy közhasznú szervezetek, deklaráltan közcélra vásárolhassanak külterületi ingatlant. Az ilyen ingatlanok kezelését a fejlett piacgazdaságokban előszeretettel bízzák közhasznú szervezetekre, ilyen pl. a "land trust" intézménye. Világszerte, így hazánkban is ádáz küzdelem folyik a természeti erőforrások, és az azokhoz tartozó földterületek birtoklásáért. Legalább azt el kellene érni, hogy a tartós közérdek céljából fellépő szervezetek is “helyzetbe kerülhessenek”.

9. Stabilizálni kellene a civil társadalom magánintézmény-hálózatát, legalább 1/3-ad részben állami forrásokból. Véleményünk szerint 10-15 ilyen "nódusz"-ra lenne szükség szakterületenként. E csomóponti intézmények fizikai létfeltételeinek megoldása, működési költségeinek szavatolása alapszinten és alapszolgáltatásainak tartós alapokkal történő ellátása lenne a legfontosabb feladat.

10. A gondok döntő részét egy diverz, többszintű forrásrendszer viszonylag gyorsan, szinte magától megoldaná. Közpénzek civil társadalmat támogató felhasználására a parlamenti, nemzeti, térségi (regionális, illetve megyei) és helyi alapok szolgálhatnának. Ezt egészíthetnék ki a magánalapítványok és más magán támogatási rendszerek. A közpénzek elosztásában, a szubszidiaritás elvének következetes alkalmazását javasoljuk, méghozzá olyan formában, hogy a potenciális kedvezményezett kör által formalizált szabályok, célkitűzések esetleg választott bíráló és ellenőrző testületek útján valósuljon meg a források felhasználása. Ez a módszer számos szakterületen jól bevált, így pl. korábban a KKA "h" keret esetében is. A megoldás jelentős adminisztratív terheket vesz le a hivatali apparátus válláról, míg átlátható, magas szakértelemmel meghozott döntéseket és szigorúan ellenőrzött végrehajtást eredményez.

Háttéranyag 2.

Gondolatok a közhasznú szervezetek stabilizációjával kapcsolatban

A társadalmi szervezeteknek elméletben hat, egymástól elkülönülő típusú bevételforrása lehet, ezek:

a. közpénzekből való részesedés,

b. vállalkozási tevékenységből származó bevételek,

c. tagi hozzájárulások ,

d. adományok

e. partneri kapcsolatokból származó bevételek.

f. alapítói vagyon és annak hozadéka,

A fenti forrástípusok közül a volt szocialista országok civil társadalma legfeljebb kettővel számolhat jelenleg, ezek a közpénzek és a "non-profit piac" bevételei. A civilek némi jóindulattal "rapszodikus változó két lábon dülöngélő" rendszernek tekinthetők. A másik négy lehetőség közül három egyelőre "gyermekcipőben" jár, a gazdaság átalakulása (tagdíjak), vagy generációs váltást igénylő szemléletváltozás (adományozási szokások, partnerség) kell hozzá. Egyetlen stabilizációs lehetőség marad ez a tartós alapokkal történő ellátás.

Az egyes forrástípusok szerint haladva, a fentiek kicsit részletesebben:a. A közpénzekkel kapcsolatosan a "jövő-menő" gyorsan változó források a tartós közszolgálatra berendezkedni szándékozó társadalmi szervezetek számára megélhetetlen, tervezhetetlen állapotokat eredményeznek. A legfontosabb lenne egy diverzifikált forrásrendszer létrehozása. Ennek csúcsán lennének a társadalmi elismertség jelképének tekintett, az országgyűlés által osztott források, persze garantálni kellene a döntések politikai semlegességét, és az alapok párttámogatásokhoz hasonló mértékű feltöltését. Második szint lehetne az átalakulóban lévő állami alapok rendszere, amelyeket a kormány és az egyes tárcák a kormányprogram céljait figyelembe véve kezelnek. Célszerű lenne ezt is két fő részre bontani, az egyik a tartós közfeladatok normatív díjtámogatását megvalósító, egyszerű feltételekkel és szigorú ellenőrzés mellett, közvetlenül a kedvezményezett által történő forráslehívásra alkalmas állami alap létrehozása, a másik a céltámogatások méltányos és átlátható pályázati rendszere, több bizalom, kevesebb adminisztráció, nagyobb hatékonyság és több helyi ellenőrzés mellett. A harmadik szint lenne egy sokarcú (helyi, térségi, szakterületenkénti, stb. forrásrendszer, amelyben ugyanúgy lehetnének közpénzek, magántőkéből táplálkozó közhasznú, jótékony források, mint a magánszemélyek, vállalkozók által létrehozott, illetve külföldi alapok. Mindezen típusokhoz szükséges lenne megteremteni néhány országos, számos térségi alapot, és több száz helyi, körzeti hatáskörű forrást.

b. A non-profit piaci tevékenységgel kapcsolatban keletkező bevételekről el kell mondani, hogy a hiánygazdaság felszámolásáig a társadalmi szervezetek non-profit termékeiben és szolgáltatásaiban a nyugaton megszokottnál nagyobb fajlagos hiánnyal kell számolni. Az állam azzal segíthetne, hogy bizonyos preferenciákkal, stabilizáló intézkedéseket foganatosíthatna a társadalmi szervezetek piaci szereplésének segítése érdekében. Ilyen lehetne pl. az ÁFA kedvezmény.

c. A tagépítés folyamatában közvetlen állami és jogszabályi segítséget nem nagyon tudunk elképzelni, ez a közhasznú szervezetek feladata. Azonban a masszív tagság, a tagdíjbevételt tekintve egyenlőre Magyarországon veszteséget termel. A tagság közmunkákkal és önzetlen szolgáltatásokkal tudja segíteni a szervezetek munkáját. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből eljussunk a fejlett piacgazdaságok viszonyaihoz legalább 20 éves szívós munkára van szükség. A folyamat a gazdaság növekedésével, és a magánszemélyek fizetőképes keresletének javulásával párhuzamosan fog megvalósulni.

d. Magánadományok: A közvetlen állami részvételnek e területen kevés szerepe lehet, azonban a propaganda-gépezet fokozottan odafigyelhetne a magánszemélyek és a gazdálkodók adományozási szokásainak alakítására.

e. Partnerségi kapcsolatokban a társadalmi szervezetek és a társadalom más szektorai segítik egymás munkáját, szerződéses alapon, kölcsönösen tisztázott érdekek, arányos és méltányos szolgáltatások mentén. A partnerségi gondolat térhódításának segítésében szintén szerepet vállalhatna az állam.

f. Az alapítói vagyon az egyik olyan kulcsfontosságú terület, ahol közvetlen állami rásegítésre számítunk. Kérjük azon szervezetek tartós alapokkal történő ellátását, amelyek a közfeladatokat felvállalják. E nélkül a feladatátvállalás nem fog működni. Kérjük, hogy az önkormányzati tulajdonban és bérleményekben működő közhasznú tevékenységet végző társadalmi szervezetek vagyonjuttatásáról is gondoskodjanak. Az alapítói vagyonnal történő ellátás különösen indokolt azért, mert hazánkban az eredeti tőkefelhalmozás megismétlődését éljük át, amiből a társadalmi szervezetek értelemszerűen kimaradnak. Klasszikus, piacgazdasági értelemben többségükben sohasem voltak megalapozva, alaptőkével sosem rendelkeztek. Hiánygazdaságban élünk, ami többek között azt is eredményezi, hogy minden egyes tevékenység beépített hiányt tartalmaz. Következésképpen a társadalmi szervezetek termékeinek és szolgáltatásainak fajlagos ráfizetéstartalma nagyobb, mint a fejlettebb piacgazdaságú országokban. Az állami rásegítés, alaptőke szükséges, amire a nyugati országokban a non-profit piacon is meglévő általános forrásgazdagság miatt nincs szükség. Az ilyen típusú tartós forrásrásegítést nevezhetjük áthidaló alaptőkének.

Az áthidaló tőkének három fő formája lehetséges:

- közvetlen vagyonjuttatás, ingó, ingatlan vagy pénzeszközök formában

- jogosítányok átadása, a közmunka közpénzek átengedéséhez biztosít jogalapot

- önálló forrásteremtő lehetőségek átadása.

Háttéranyag 3.

 

Javaslatok a környezet- és természetvédő

társadalmi szervezetek támogatási rendszerére

I. Történeti háttér

  1. A magyar társadalmi szervezetek fejlődése nemzetközi kitekintésben néhány egyedi, társadalmi szempontból előnyösnek ígérkező jellegzetességet mutat. A hagyományos szervezettípusok, az egy, illetve néhány - kettő-három - témakörrel foglalkozó (pl. madarászat, környezeti nevelés, kiadványok, Duna, stb.), helyi, térségi, országos és nemzetközi körzetben dolgozó, egyéni tagságon alapuló egyesületek, alapítványok és ezek szövetségei örökletesen jelen vannak a magyar társadalomban. Az ilyen szervezetek [un. vertikális szervezetek] a szakterületükön eredményesek és elismertek.

  2. Eltérő fejlemény, hogy az egyesülési jognak az 1980-as évek elején kezdődött fokozatos, a környezetünkhöz képest korai, felszabadítása során a számos témakörrel - hat-tizenkettő - foglalkozó, a tevékenységük által érintett társadalom összetettebb fejlődését segítő, bizonyos esetekben, a legtágabb értelemben vett környezet- és természetvédelem keretein is túlmutató tevékenységi körrel rendelkező közösségek (szabadidő, tömegsport, közművelődés, művészetek, csillagászat, emberi jogok, nőmozgalom, fogyasztóvédelem, zöld turizmus, stb.) erősödtek meg és váltak meghatározóvá. Különösen igaz ez a néhány megyére kiterjedő működési területű szervezetekre. Az ilyen szervezetek, szervezetcsoportok többnyire vegyes tagsággal rendelkeznek (magán és jogi személyek együtt), magas szinten integrálódtak működési területük társadalmába [un. integrált szervezetek] és ott sok esetben kiemelkedő jelentőségű szolgáltatásokat végeznek a lakosság, az önkormányzatok, az iskolák és más intézmények körében.

  3. Hazánkban a hálózatok kialakulása, az egyenrangú szervezetek együttműködése előbb kezdődött el, mint a fejlettebb országok többségében. A sok üggyel foglalkozó térségi szervezetek és a kevés üggyel foglalkozó országos szervezetek partnerségi alapon hálózatokat hoztak létre az egyes szakmai kérdések nemzeti szintű munkáira [un. horizontális szervezetek]. Hálózatok alakultak például a környezetbarát közlekedés, a közönségszolgálat, a környezeti nevelés, a hulladékügyek, az élővizek, a Duna mozgalom, az elektronikus kommunikáció és más szakterületeken.

  4. Csatlakozó jelenségként kell megemlítenünk, hogy az integrált szervezetek egy része bizonyos témakörökben gyors fejlődésen ment keresztül, melynek eredményeképpen országos, határon átnyúló, illetve nemzetközi szerepkörre vállalkozott, nem ritkán jelentős eredménnyel.

  5. Az érdekegyeztetés, érdekképviselet és érdekérvényesítés feladatait többnyire a hálózatok és az integrált szervezetek végzik. Létrejött a hazai környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek legfőbb, demokratikus egyeztető fóruma, a közösen megalkotott írott szabályok mentén működő Országos Találkozó, amit maga a környezetvédelmi törvény is helyzetbe hoz. Döntő részt a fentieknek együtt köszönhető, hogy Magyarországon az un. esernyőszervezetek nem organikus képződmények, hanem főleg nemzeti és nemzetközi “zöld” politikai irányból elvárt formák.

  6. A társadalmi szervezetek politikai szerepvállalása meghasonlás, amit a közhasznúságról szóló törvény is tilt. A társadalmi szervezetek közszolgálati szerepkörben tevékenykednek társadalmi módszerekkel, döntéshozást befolyásoló tevékenységüket jobb esetben részvételi jogaikra és a nyilvánosságra, “nem megy” esetekben az engedelmetlenségi módszerekre alapozva.

  7. A fentebb ismertetett magasan szervezett formák létrejöttével párhuzamosan megkezdődött azon állami feladatok átvállalása, amelyeket a társadalmi szervezetek eszköztárával hatékonyabban lehet elvégezni, mint az állami intézményrendszer keretei között. A magánosítás és a demokratikus intézmények gyors fejlődése, kiemelkedően a részvételi jogok gazdagsága, pedig megteremtette a társadalmi szervezetek által létrehozott magán-intézményhálózat létrejöttének feltételeit.

  8. Az így kialakult non-profit tevékenységek, termékek és szolgáltatások sok esetben igen magas szakmai követelményeknek is megfelelnek. Az ilyen tevékenységek mennyisége nemzeti szinten jelentős, bizonyos esetekben jóval nagyobb, mint az állami szervek azonos szakterületre eső teljesítménye (ilyenek pl. periodikák, a környezeti nevelés, stb.). A társadalmi szervezetek által felvállalt feladatok végrehajtása kiemelkedően költség-hatékony, mivel a hozzáadott érték aránya rendkívül magas (a támogatások megháromszorozásával-négyszerezésével lehet számolni), az így képviselt, illetve ellátott ügyek társadalmi beágyazottsága magas.

  9. A társadalmi szervezetek intézményesült részlegei és az állami szereplők összefogásában az elmúlt 10 év során nemzetközi értelemben véve is kiemelkedő és elismert fejlődés valósult meg a környezet- és természetvédelem területén. A társadalmi szervezetek intézményeinek megalapozása elodázódott a Horn-kormány idején, majd létezésük is végveszélybe sodródott az elmúlt három évben. A magán-intézményrendszer elismerése, megalapozása és megerősítése időszerű, ehhez kérjük a környezetvédelmi tárca szíves közreműködését.

II. Helyzetkép a magánintézmény-hálózat stabilizációja ügyében

  1. A társadalmi szervezetek a létfeltételeik biztosításához a korábbi demokratikusan megválasztott kormányok idején kivívták maguknak a KAC “h” keret társadalmi elosztásának jogát, a más keretekben történő pályázás jogát és egyes szervezetek a visszatérő támogatást. Mindez egy csapásra szűnt meg az 1998. évi választások után, majd nagy erőfeszítések árán részlegesen helyreállításra került.

  2. Baja Ferenc minisztersége alatt a kereken 250 millió Ft/év nagyságú “h” keret lett a legfőbb pénzforrása a társadalmi szervezeteknek, ehhez járultak a többi, elsősorban a “D”, “F” és “G” keretben elérhető, rendszeresnek legfeljebb elvétve tekinthető források.

  3. A KKA, később KAC demokratizálása megszakadt 1996-ban, mert az alap felhasználásának társadalmi részvétellel történő bírálatára, a delegálás rendjére, a beszámolásra, a nyilvánosságra, az átláthatóságra, az összeférhetetlenségre és az ellenőrzésre vonatkozó szabályok nem emelkedhettek törvényszintre. Ennek következtében az alap egy jelentős mértékben átpolitizált, függőviszony fenntartására alkalmas eszközzé vált.

  4. A kilencvenes évek első felében megnőtt az érdeklődés a demokratikus változásokra vállalkozó volt szocialista országok iránt. Ennek köszönhetően a környezet és természetvédelem területén is jelentkeztek külföldi adományozó szervezetek. A kezdeti időszakban a gyorsan erősödő társadalmi szervezetek támogatásának nagy része a külföldi, közvetlenül az adományozóktól, vagy az általuk létrehozott hazai szervezeteiktől származott. E támogatások abszolút értékben és a formálódó hazai forrásokhoz mérten arányukban egyaránt fokozatosan csökkentek. Napjainkban másodrendű, kiegészítő, de el nem hanyagolható, fontos szerep hárul rájuk. Például az 1998 - 2000 közötti időszak kártételeinek csökkentése terén döntő szerepet játszottak, ugyanis nagyon sok szervezet és program a fennmaradáshoz szükséges létminimumot ezektől a szervezetektől kapta meg.

  5. A külföldi adományozók egy része magyarországi székhelyű szervezetet hozott létre. Ezek némelyike fennmaradt és állandósult, a magyar mozgalomba és társadalomba integrálódott, annak hasznos, elismert részévé vált. Ilyenek pl. a Független Ökológiai Központ és az Ökotárs Alapítvány. Kirívó kivétel a szentendrei székhelyű REC (Közép- és Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központ). A REC hatalmas összegű közpénzekre tesz szert, főleg az alapítóként közreműködő államok, így Magyarország és az Európai Unió adóbevételeiből, amit jobbára saját magára költ. Jogállása nemzetközi nem kormányzati szerv, viszont a programjában megfogalmazottak szerint a társadalmi szervezetek és az egyes államok, valamint az egyes államok és az államközi szervezetek közt egyensúlyozva erősen kifogásolható szerepet játszik. A feladatokat, a forrásokat és a szakembergárdát a nemzeti intézmények elől elszipkázva a működési területén (közel húsz ország) a társadalmi szervezetek fejlődésének legfőbb korlátját képezi.

  6. Nagyon ellentmondásos az Országgyűlés által a társadalmi szervezetek támogatására rendszeresített alap szerepe is. Már az alap keletkezésekor, a kilencvenes évek elején, nagyon szűkös volt a keret, viszont az Országgyűlés adománya jó “címke” volt más adományozók felé. Azóta a keret forintértéke számszerűen csökkent, a kérelmezők száma megtöbbszöröződött, az elosztás módja pedig bántó mértékben megtelt politikai tartalommal, az elosztó bizottság munkájával kapcsolatban nagyon sok a megalapozott kritika. Az országgyűlési alapra nagy szükség lenne, keretösszegét a pártok támogatottsági szintje körül kellene megállapítani, az elosztását pedig világos, átlátható, normatív, politikai befolyástól mentes rendszerré kellene alakítani.

  7. Soha nem kerültek elismerésre a társadalmi szervezetek intézményeinek a létesítési költségekre, a forgóalapokra és az alaptőke juttatásra vonatkozó igényei. Mindig és kizárólag csak projektfinanszírozásra lehetett pályázni. Projekt alapon pedig képtelenség a kialakult, visszatérő szolgáltatásokat finanszírozni. Az ilyen esetekben a projektfinanszírozás azt jelenti, hogy minden évben újra és újra, más néven és más módon kell megjeleníteni ugyanazt a tevékenységet, így pl. “zöld telefon” szolgálatot, bemutató tanösvényt, környezeti oktatóközpontot, stb. Normatív, ismételhető, a szolgáltatások, mennyiségét, színvonalát és hasznosulását figyelembe vevő pályázati rendszerre lenne szükség.

  8. A magyar környezet- és természetvédelmi szervezetek együttműködésének legfőbb fóruma az évenként megrendezésre kerülő Országos Találkozó, amelynek írott, demokratikus szabályai vannak. A szabályzat rendelkezik a szervezetek részvételi jogáról, a képviseletről, a mandátumvizsgálatról, a beszámoltatásról, a döntéshozás, a küldöttállítás és -választás, a határozathozatal és a nyilvántartások rendjéről, stb. Országos Találkozók által választott küldöttek feladata az OT-k határozatainak és szellemiségének képviselete, érvényre juttatása a nemzeti döntéshozó és tanácsadó testületekben. A központi források társadalmi elosztására és ellenőrzésére nézve kiemelkedő fontosságúak az Országos Egyeztető Tanácskozás (1995. szept. 9, Budapest, ELTE Gólyavár) határozatai.

  9. A hazai társadalmi környezet- és természetvédő mozgalom közhasznú szolgáltatásainak stabilizálása szempontjából a legfontosabb feladat, az integrált és a horizontális szervezetek (összesen nem több mint 15) és intézményeik visszamenőleges megalapítása, forgó- és alaptőkével történő ellátása, valamint megfelelő projekttámogatási rendszer kialakítása.

  10. Stratégiai fontosságú a 3 lábon álló szervezeti modell megvalósításának előnyben részesítése az alábbiak szerint: az adott szervezet megalapozott szolgáltatásainak költségigénye három, nagyjából azonos nagyságú forrásból származzék, ezek az alapszabály szerinti tevékenységek költségvetési bevétele: azaz a non-profit piacon realizált bevételek (1), az adományok és támogatások: azaz a közpénzek és magánadományok (2), valamint az alaptőke hozadéka: azaz az el nem kötelezettség garanciája (3).

  11. A jelenleginél jóval igazságosabb támogatási rendszer lenne kialakítható az alábbiak figyelembe vételével, illetve létrehozásával: a pályázó szervezetek tevékenységi terület és hatókör szerinti megkülönböztetése (1), azaz helyi, összetett térségi, országos tevékenységi körű, illetve országos hálózat; a pályázók jogállás szerinti megkülönböztetése (2), úgymint egyesület, alapítvány, szövetség, vagy más szervezet; a kiemelkedően közhasznú szolgáltatások és tevékenységi körök nevesítése (3); a lakossági szolgáltatások, a mozgalmi tevékenységek és a háttérintézményi szolgáltatások megkülönböztetése (4); az egyszeri juttatás, az alap- és forgótőke juttatás bevezetése (5); az önrész és a fedezeti garanciák (6) társadalmi szervezetek számára is elfogadható meghatározása; valamint a különböző közhasznú szolgáltatástípusokhoz igazodó, a mennyiségi, a minőségi és a hasznosulási mutatókat alapul vevő normatív szabályok bevezetése (7); mindezeknek a KAC jelenlegi rendszerében történő, horizontális és vertikális elhelyezése (8).

  12. Kiemelkedően fontos kérdésnek tartjuk a magánintézmény-hálózat alapműködési költségeinek a környezetvédelmi tárca által történő átvállalását. Döntő jelentőségű, hogy ez a keret ne költségvetési támogatás és ne bázisév alapú legyen, hanem a fenti (q/7) pont szerinti.

III. Néhány konkrét kérés

  1. Kérjük az Országos Találkozók (OT-k) által megválasztott képviselők részvételi jogainak helyreállítását az 1997. év eleji állapotnak megfelelően, egyúttal az OT-k döntéseinek érdembeli kezelését. Kérjük, hogy az OT-k által választott személyekkel és a közös határozatok mentén tárgyaljanak a mozgalommal.

  2. Kérjük a nyitott párbeszéd fenntartását és stabilizálását, találkozók szervezését a szükséges gyakorisággal. A nyitottságot közvetlenül a részvételre, átvitt értelemben a párbeszéd és következményei őszinte jellegére értjük. Az legnagyobb segítség a tárca és a mozgalom számára egyaránt a tartós, alkotó munkakapcsolatok helyreállítása és megalapozása lenne.

  3. A pályázati rendszerekben a bírálat során a mennyiségi, minőségi és a hasznosulási mutatókat kérjük elsődlegesen szem előtt tartani. Több szempontból differenciált rendszerek kialakítása szükséges a (q) pontban felvázoltak szerint.

  4. Kérjük, hogy a KAC összes keretét tegyék hozzáférhetővé a társadalmi szervezetek, illetőleg intézményeik számára. Tegyék a pályázati kiírást, a pályázati és bírálati feltételeket alkalmassá arra, hogy a társadalmi szervezetek is eredményesen pályázhassanak. Az így kialakult rendszert, a Nemzeti Kulturális Alap mintájára kérjük részletszabályaival együtt törvényi szintre emelni, annak érdekében, hogy tartós, a személyi összeférhetetlenségtől és a múló politikai csoportérdektől mentes helyzet alakuljon ki.

  5. Egy korábbi becslés alapján úgy véljük, hogy a környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek és intézményeik, a meglévő szellemi és önkéntes humán forrásaikra alapozva éves szinten kereken 3 milliárd forint forrásigényt képesek társadalmilag és közjogilag megalapozott tartalommal felhasználni, ennek értékét megsokszorozni. Ez nem egészen 7,5 %-a a jelenlegi KAC-nak, ez az összeg az ügy jelentőségéhez képest, véleményünk szerint nem számottevő.

  6. Egy a jelenleginél sokkal alkalmasabb és a fentiekben leírtaknak megfelelő pályázati rendszer felállítása három év alatt lehetséges. Az évi három milliárd forintból az első évben 2 milliárd egyszeri, forgótőke és alaptőke juttatásra, míg 1 milliárd projekttámogatásra kellene, a második évben 1,5 milliárd egyszeri, forgótőke és alaptőke juttatásra, míg a másik 1,5 milliárd projekttámogatásra, a harmadik évben 1 milliárd egyszeri, forgótőke és alaptőke juttatásra, míg 2 milliárd projekttámogatásra kellene.

  7. Megoldásnak a jelenlegi rendszer jelentős változtatása nélkül az alábbiakat javasoljuk. A forrásigényt négy, egymással közel azonos nagyságú csoportba lehet osztani: környezeti nevelés, független zöld média, magánintézmény-hálózat és projekttámogatás. A forrásigénynek kereken az egy-harmadát a közhasznú keretben, míg a két-harmadát az un. nagy KAC-ban javasoljuk elkülöníteni. A KAC közhasznú részén belül a keretösszeg megnövelését és a pályázati feltételek korábban ismertetetteknek megfelelő módosítását kérjük a megfelelő keretekben.

  8. Az “e” és az “f” keret bírálata tekintetében a helyzetet az (s) pontban leírtaknak megfelelően kérjük és javasoljuk rendezni. Az elv szinte azonos az FVM által a kamarák vonatkozásában alkalmazott gyakorlatával és messzemenően teljesíti az EU szubszidiaritásról szóló alapelvét. A szubszidiaritás az egymásba ágyazott, többszintű hatalmi és felelősségi rendszer alapgondolata. Egy magyaros szólást párhuzamba állítva “a rablóból lesz a legjobb pandúr” elv fejlett alkalmazása, melynek során intézményesül a következő megoldás “a legjobb döntéseket az adott ügyhöz legközelebb álló olyan helyen és módon lehet és kell meghozni, ahol a szakszerű döntés feltételei már rendelkezésre állnak”. A kezdetben a Göncöl, majd az MME, később az Ökötárs által kezelt KAC “h” keret igen jó szinten teljesítette a társadalmi és kormányzati elvárásokat, viszont a saját érdekünkben kérjük az összeférhetetlenségre, az átláthatóságra, a nyilvánosságra, a beszámoltatásra és a tartalmi ellenőrzésre vonatkozó szabályok újbóli bevezetését!

    9.  

kelt: 2001. november 30-án, Vácott

Kiszel Vilmos, Göncöl Alapítvány és Szövetség

Vissza a lap tetejére