A szervezõkrõlAz OT tervezett programajA résztvevõkrõlAz OT támogatóiAz OT-k története 1991-tõlVárjuk javaslataitokat az OT-vel kapcsolatbanElérhetõségeink

 

Töprengések „mi lesz veled OT” témakörben…

Persze pont elegen siránkoznak mozgalmunkban, pont elegen látnak pesszimistán, amiből adódóan a francnak se hiányzik még egy siránkozás. Éppen ezért nem is siránkozásnak szánom alábbi soraimat – mégha néhol majd annak tűnhet is –, sokkal inkább csak annak, ami: közzétett töprengésnek, aminek szándéka a gondolatébresztés – ha lehet még ilyen.

Szóval, jó messze volt Győr hozzánk, éppen ezért ráértem az úton hazafelé végiggondolni a szélvédőn megtörő napfénytől való hunyorgás közepette, hogy mit is jelent nekem az OT, mit is jelent a szervezetünknek.
Azért tettem ezt főképpen, mert ráértem, s talán azért, mert számomra mégis csak jelentőséggel bírt az, hogy a 2000 évi OT volt az idén, a tizedik OT, ami a tizedik évet is jelenti, mely idő már a házasságban is a konfliktusok ideje.

Szervezetünkkel hatodik éve, hogy részt veszünk ezeken a rendezvényeken, hatodik esztendeje hogy jelen próbálunk lenni – a kezdeti fenntartások után – a mozgalomban, és nagyjából ez az az idő, amit magam is átlátok. Lehet, hogy megítélésemet befolyásolja a kezdeti naivitás, amikor még mindent szebbnek és jobbnak láttam tapasztalatlan zöldfülűként – ami talán még egy kicsit most is vagyok –, de lehet hogy nem, hiszen azért nem olyan nagy idő hat esztendő. Szinte semmi, úgy is lehet mondani. Mégis…

Nézzük a standokat. Emlékszem, hogyan készültünk a 94-es számunkra elsőt követő 95-ös nyíregyházi OT-ra a posztereinkkel, amikor egyébként az Európai Természetvédelem Éve is volt, és természetesen nyakig voltunk programmal. Előtte jó héttel munkaidő után esténként többen ragasztgattunk, írogattunk, szerkesztgettünk, hogy ki tudjunk állítani. Idénre már alig készültünk mi is, de más sem igazán tett ki magáért.

Igaz, hogy szorgalmasan bejelöltük a jelentkezési lapon, hogy mennyi kiállító felületet kérünk, de nem volt jelentősége, mert volt bőven hely. Néhányan állítottunk csak ki ismét, akik egyébként is ismerjük egymást, de hogy újakat mi megismerhessünk, arra nem igazán volt mód.

Ha belegondolok, hogy egy-egy pályázat olvasásakor, a benyújtójának az eddigi tevékenysége bemutatásakor mennyi érdekes tevékenységről számoltak be a számomra sokszor ismeretlen szervezetek, akkor felmerül a kérdés, hogy mindezek miért nem mutatkoznak be a mozgalom előtt is. Egy rakás támogató szervezet képviselője volt jelen, akiknek talán célszerű lenne ismerni a mozgalom új sejtjeit többek között, de ha csak mindig néhányan veszik a fáradságot a standkészítésre (ráadásul többnyire ugyanazok), ha néhányan már megengedik maguknak azt, hogy ne készítsenek semmit a közismertségük miatt, akkor hogyan lesz akár nekik, a kár magunknak egymás tevékenységére rálátásunk. Eddig legalább a poszterekből adódóan módunk volt keresni a kapcsolatot a hasonló tevékenységet végzőkkel, de mostmár épp a kiállítók számának csökkenése miatt ennek lehetősége is csökkent. Tényleg csak szavazni megyünk el ? Hol másutt lenne egymás munkájának megismerésére mód, a kapcsolatfelvételre mód, ha itt nem használjuk ki a kínálkozó alkalmat?

Térjünk át a szekció munkára. Annak idején, amikor elsőként beültem egy szekcióra, nagyjából az volt a lényeg, hogy hasonló tevékenységgel foglalkozó amatőr vagy hivatásos szakemberek közös állásfoglalásokat hoztak, annak érdekében, hogy az OT határozataként jusson az el az illetékes helyekre, kihasználva a fórum jelentőségét és nyomatékát. Láttam volna az értelmét annak, hogy pl. az OT állást foglaljon az OGY társadalmi szerveztek költségvetését elbíráló bizottságának. Vagy épp kiálljon mellette és támogatásról biztosítsa a Tisza Platformot ország-világ színe előtt, segítve ezzel munkáját. Vagy a KöM felé jelezze néhány rendeletjavaslati tervét, amely így majd egy-egy Don Quijote munkájával fog csak előre haladni. Sorolhatnám, hiszen a szekciótémánként változik az, hogy miben is kellene állást foglalni. Néhány szekció pl. múlt évhez hasonlítva egészen szépen dolgozott, de a jelentősége megváltozott. Mostmár inkább tréning, vagy párbeszéd lett, ami azért más, mint korábban volt. Nem mondom azt, hogy jobb így, vagy rosszabb, csak azt, hogy más. Jó, hogy találkoznak a közös témával foglalkozók, jó, hogy eszmét cserélnek, de rossz, hogy eredményeiket, igényeiket nem terjesztik bővebben a Plenáris elé, nem járulnak hozzá, hogy illetékes helyekre jussanak a véleményeik.

Ezek mellett sok egyébben is más volt az OT mint szokott. Lehet, hogy nincs jelentősége, de nekem az eddig szervezett formában zajló kulturális programok is hozzátartoztak az OT hangulatához, jellegéhez. Most is volt jócskán a kis kék füzetbe felsorolva lehetőség, de azért a moziműsor ismerete mégsem olyan, mint egy szervezett városnézés, vagy mit tudom én… Emellett valaha az OT-t ki lehetett használni a helyi probléma segítésére, a szervező egyesület jobb helyi elismertségére is stb. Most erre vagy nem volt szükség, vagy már nincs ilyen jellegű mellék küldetése az OT-nak.

Nehogy valaki félreértsen ! Eszemben nincs, hogy Reflexes fiúkat kritizáljam, hiszen tudom, hogy milyen munka is egy ilyen jellegű rendezvény megszervezése. Tudom, hogy nem rajtuk múlik az, hogy legtöbben csak egy napra, egy estére, egy szavazásra, vagy csak néhány órára jöttek el. Nem az ő hibájuk, hogy hozzáállásunk a plenárishoz jelentősen megváltozott. S addig, amíg pl. a Zöld Kereszt stb. csaknem minden napirendnél szót kér, addig néhányan, akiknek szót kellene kérniük inkább hallgatnak, magukban tartva véleményüket, ami talán valóban előbbre vinné ügyeinket.

Egy biztos: aminek legtöbben tartjuk az OT-t, azt a funkciót tökéletesen betölti. Történetesen azt a célt, ami miatt magam is elmentem: találkozni néhány cimborával, akivel egyébként lehet, hogy egész évben nem találkozunk. Beszélgetni (def: humán kommunikáció a múlt századból) néhány ismerőssel közös dolgainkról, este meginni egy pohár bort pár támogatókkal. Nagyjából ennyi. Ja, és szétnézni az OT aktuális színhelyén, megismerni az országnak azt a részét is, esetleg túrázni egyet a szekciómunka helyett…

Miben látom hát a felvetni való problémát, aminek közös megoldásához keresem a szót veletek ?

Talán kezdjük ezt is az elején. Az OT elmúlt tíz esztendeje alatt már több kormány volt, több környezeti katasztrófa fenyegetett, volt egy Duna ügyünk, voltak harcok a KKA-ért, számos probléma merült fel, ám most – távol tartva magam a politizálástól is – meg kell állapítanom, mégis olyan helyzetbe kerültünk, amely talán az eddigieket is meghaladja jelentősgében. Nézzük a nehézségeket töredékét:

– van egy szaktárcánk, amiről megállapítható (távol tartva magam a bírálattól is, a konstruktivitás talaján maradva), hogy:

a.) nem áll szakmailag tevékenységének magaslatán

b.) nem túlságosan tolerálja a civil kezdeményezéseket

c.) politikai beállítást ad szervezeteinknek

d.) a környezet és természetvédelmi célkitűzések között pont a környezet- és természetvédelmet nem hagyja érvényesülni.

– van egy mozgalmunk, ahol egyre jobb vitákkal próbálunk úrrá lenni valamin, amiről nem is tudjuk, hogy mi. Politizáljunk, ne politizáljunk, madarásszunk, vagy levegőt védjünk stb.

– van egy mozgalmunk, ahol egyre több belső ellenség jelenik meg, (Gordos és csapatától egészen vissza a Környezetvédő Közgazdászokon keresztül a „Irreálosokig”) megosztva a közvélemény előtt a civil zöldeket.

– és mindezek előtt van egy jelentős környezetromboló időszak, amikor egy folyó végnapjai utáni első napjait kellene támogatnunk, segítenünk, de a sok más mellett erre alig marad idő.

Mindezekből úgy látom, hogy talán most van az az időszak, talán most van az idő, amikor legjobban össze kellene tartanunk. Talán most van az, amikor leginkább kellene egymást segítenünk, támogatnunk. Talán most kellene közösen fellépnünk, most kellene közösen tennünk a fentiek ellen valamit. Ehelyett azonban belső vitákkal ütjük agyon az egyébként mindannyiunknak nagyon drága időt, és mindenki megy a saját feje után.

Lám, lám a Reális Zöldek és tsai. mégis csak elérik azt, amit talán akartak, tárcavezetés mégis csak bizonyítani tudja azt, amit akart: mégpedig a mozgalom széthúzását, a szakmai konfliktusokat, amiket valaha még tudtunk mozgalmon belül kezelni. S valóban voltak mindig kisebb belső problémák, de amikor néhányan megkezdték a KKA közcélú „h” keret tanácsadó testületének bírálatát (nekünk kevesebb pénz jutott stb. siránkozás) akkor éreztem elsőként a belső bomlasztást, az első széthúzást, első komoly feszültséget.

Pepe felvetéseit a két táblára sokan cinikusan fogadták, annak ellenére, hogy mégiscsak a mozgalom tagjai tették a javaslatokat. Jól látszódott a hozzászólásokból, hogy hajlandóak vagyunk az eredményeinkre koncentrálni (akár csak kormányunk) a problémák szempontjából pedig struccpolitikát folytatunk, pedig hiszem, hogy elsőként a belső rákfenéket kellene kezelnünk közösen – ha vannak –, csak azt követően szükséges az erősségeink továbberősítése.

Az biztos, hogy hosszú időn keresztül jómagam nagyon büszke voltam a mozgalomra. Büszke voltam arra egy olyan civil szakmai fórum tagjai vagyunk, akik megelőzve hazánkban más szakmai NGO-kat egységet és határozott fellépést tudnak mutatni. Most, elmélkedésem végém pedig már azon kezdek gondolkodni, hogy túlnőtte magát a mozgalom az egységesség lehetőségén, vagy épp ellenkezőleg: még éretlen rá. Ki tudja…