Szubjektíven objektív vélemény a 13. országos találkozóról

    Szinte rossz szokásommá vált az előző években, hogy valami véleményt írok a környezet és természetvédő szervezetek országos találkozójáról. Győrben szoktam erre rá, és persze a múlt év - személyes érintettség lévén - kimaradt. Nem olyan hosszú tehát a hagyománya ennek, de most folytatom…
   Lehet, hogy senkit nem érdekelnek a benyomásaim, de akkor is veszem a fáradtságot, hogy papírra (értsd: monitorra) vessem gondolatim, mert fontos nekem az OT.
   Fontos, mert úgy érzem, hogy az OT valahol a mozgalom születésnapja, és a mozgalom részének érzem magam, szervezetünket. Úgy érzem az OT egy ünnep, aminek részese vagyok, ha én is jelen vagyok. Fontos nekem az OT, mert sok baráttal, kollegával, "harcostárssal", "elvtárssal" szinte egész évben csak itt találkozom, és találkozni jó. Jó megbeszélni dolgokat, jó koccintani és jó vitatkozni is. Valószínűleg ha akarnám, meglátnám az OT-ban a rosszat, valószínűleg találnék hibát; ha keresném, akkor látnék dolgokat amelyek nem jók így. De nem akarok, mert ha OT-ról van szó, akkor azt látom, milyen sokan vagyunk, mennyire mások, milyen sok eszközzel, színesen, és mégis valahol azonosak. Minimum abban, hogy ott akarunk lenni az OT-n, és találkozni egymással…

   S ha bevezetésként idáig eljutottam, akkor akaratlanul is meg kell, hogy említsem Fekete István sokat idézett sorait: "Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk nem csak a ködöt, de egymást is szeretjük."
Valószínűleg alábbi írásom hangulatára akaratlanul is rányomja bélyegét ez az idézet, amiért elnézést kérek a jelen soroktól teljes objektivitást váróktól.

A hangulat

   Talán most már nem baj, ha bevallom, de én féltem az idei OT-tól. Az elmúlt év, hozott egy kormányváltást, ezzel egy minisztercserét, egy KAC átalakítást (nem épp javára…), egy felturbózott VTT-t, két meghatározó mozgalmár távozását, több szervezetben jelentős átalakulást, néhány, több szervezetet (személyt) megosztó problémát, és sorolhatnám. A mozgalom levelezőlistán már az OT-t megelőző hangulat, a kötekedő, személyeskedő levelek mintegy felvázolták azt, mire számíthatunk. Azt hittem, ez mind előkészület, felkészülés, ami majd az OT-n robban.
   Amikor az azóta (szintén) közölünk minisztériumba távozó Hargitai Katica felolvasta György Lajos beköszöntő sorait némi cinikus mosolygással, (és - őszinte bocsánat kérés, de ironikus megjegyzésekkel) hallgattam még mindig azokat, nem hittem, hogy van realitása annak, amit egy "öreg zöld" szeretne teli jóindulattal.
   Szóval tévedtem, de nagyon. Valószínűleg elcsattant minden petárda még a listán az OT előtt (ha igen, akkor így kell legközelebb is), vagy sokkolt a nagy létszám többeket, vagy mindenki megbékélt a másikkal, vagy nem tudom, de tény, hogy - amennyire tapasztaltam - egy személyeskedésektől, kötekedéstől a lehetőség szerint mentes, baráti hangulatú OT volt ez a mostani, és amikor vége lett, legszívesebben még egy napig maradtam volna. Azt hiszem jó volt a hangulat. Nagyon sok egyhangú szavazás, konstruktív, sokszor egymást építő vélemények, és szívet melengető volt, ahogy egymással korábban vitázók egymástól két méterre ropták a rock & roll-t…

A jelenlévők

   Hát, talán kezdjem azzal, hogy nem tudom, hogy a mozgalmunkon szemeit tartó Ötvös Zoltán úr (Népszabadság) megjelent-e most a találkozón, de ha igen, meg kellett, hogy lepődjön. A mozgalmárságba belefáradt pocakosodó, kopaszodó, "megélhetési" zöldek helyett nagy számban az OT-ken soha nem látott új arc, fiatalok, idősebbek, kíváncsiak és nemrég csatlakozottak voltak jelen, akik a folyamatosan alakuló változó egység részei, ami persze nem zárja ki azt, hogy a régebbiek is ott legyünk, ebben az egységben, ami az egészet alkotja.
Valóban tény, hogy figyelemre méltóan sokan kezdték úgy hozzászólásukat, hogy "most elsőként vagyok itt, de el szeretném mondani…", és mondták, mert tudták, hogy ugyanolyan részei az egésznek, mint azok, akik tizenharmadik alkalommal vannak jelen. Voltak, akik semmit nem tudtak szinte a mozgalomról, senkit nem ismertek a régiekből, az egykori építkezésben részt vevő nagy öregekből, és mondták, mondták, ami szerintem valahol nagyon jó így, ha furcsa is volt megélni.
   Azonban nem csak az említésre méltó, hogy milyen új hozzászólók voltak, hanem az is, hogy milyen régi hozzászólók nem voltak hozzászólók. Jó néhány kérdésben mindenképp vártuk volna azoknak a szavait, akiknek meghatározó, véleményalkotó szokott lenni hozzászólása, akik egy-egy folyamatban katalizátor szerepet töltöttek be az elmúlt években, most mégsem szóltak hozzá. Néhány "megvilágosító" hozzászólás szerintem néha hiányzott, s nem tudom mi volt az oka ezek elmaradásának.

   Több mint 700 fő az OT-n, hihetetlen létszám. Ennyien némi egységgel, már nagyon erősek is lehetnék. Ha egyetlen szervezet sem hozná el egy aktivistáját sem, egy tagját sem, és csak annyian jönnénk össze, mint itt voltunk, és csak ennyien vonulnánk az utcára, már akkor is elég erősek lennénk ahhoz, hogy megváltoztassuk a költségvetést a környezetvédelem javára, megakadályozzunk nagy kormányzati természetpusztítást, fellépjünk közös ügyeink mellett, legyen az hulladék, vagy madárvédelem, megvédjük érdekeinket, s ha úgy hozza a sors eltávolítsuk miniszterünket…
   Csak tudnám, hol van ez a létszám, az egység, amikor az ég dörög…

Szavazás

   Ha valaki korábban azzal vádolt embereket, hogy szavazni jönnek az OT-ra, vagy jelöltetni magukat, az szintén nagyon csalatkozhatott.
Elsőként is a jelölteket szinte össze kellett vadászni, többünket (a jelöltek közül) komoly baráti fenyegetésekkel, beígért fenyítésekkel lehetet rávenni, hogy még egyszer vállaljanak/vállaljunk ilyen pénzosztó bizottságban való részvételt, hiszen semmi nem szól mellette.
Sokan megharagszanak, akiknek nem jut forráshiány miatt, vagy nem ítél meg a bizottság támogatást. Saját pályázataink mellett sem technikai (döntésből való kizárás), sem etikai okokból nem tudunk érvelni, míg azokat egy szakbizottság sokszor támogatná nélkülünk, míg jelenlétünkkel felmerül a "nehogy azt mondják…" effektus. A támogatás elosztásban való lelkiismeretes részvétel sok időt igényel (pályázatok elolvasása, bizottsági üléseken való részvétel) sok lelkiismereti problémát vet fel (kedves ismerősök rossz pályázatai, stb.). Legutolsó sorban mindezért egy peták sem jár (amit azért legtöbben megszokhattak) soha senki nem köszöni meg a ráfordított időt, a vitákat a bizottság kormányzati tagjaival, sőt, még támadásnak is ki vagyunk téve, ilyen, olyan okból, amire azért az elmúlt időszakban volt példa sajnos több esetben is.

   Összességében nem akarom sajnáltatni delegáltjainkat, hiszen mindenki önként vállalja ezt el, de azért tény, hogy valóban egyre nehezebbnek tűnik a szükséges létszámot kijelölni, habár mindenki elismeri, hogy a delegálás milyen jelentőségű, mennyire fontos a mozgalomnak, közös ügyeinknek, céljainknak.
Másodsorban pedig a szavazók száma nem növekszik. A szarvasi OT-hez képest most csaknem másfélszer annyian voltunk jelen, míg a mandátummal rendelkező szervezetek száma egyáltalán nem növekedett! Volt jó néhány új szervezet, aki mandátumot kért, de az esernyő szervezetek egy része, aki korábban tagszervezeteivel együtt szavazott, ha megtehette, most egy szavazati mandátumot kért, ami azt jelenti, jobban rábízta a döntést a kis szervezetek belátására.

   Ami egyedül furcsa volt a jelöltek bemutatkozásának mostani levezetésében az az, hogy szóba sem került melyik jelöltet ki jelölte, mely szervezetek ajánlották jelölését, pedig korábban - főként, ha személyesen nem ismertük a jelöltet - ez fontos referencia volt. Nem hiszem, hogy tudatosság volt ez, inkább csak levezetési hiba, amit legközelebb célszerű elkerülni.A nagyasszony megjelent
Ha valaki felületesen nézte végig az OT-t, annak úgy tűnhetett, hogy legfontosabb esemény dr. Kórodi Máriával való találkozó volt a rendezvényen. Minden ülőhely megtelt, minden lépcsőn ember, minden állóhely foglalt. Szinte a csilláról és érdeklődők lógnak - láthattuk.
   Ez csak azért különös, mert a mozgalom jelene és jövője, vagy a civilszervezetek finanszírozásában alapvető szerepet betöltő KAC változások, vagy a szakmai tevékenységek befejezéseként az állásfoglalások meghallgatása témák egyike sem volt ekkora érdeklődésre számot tartó program. Vajon mi ennek az oka ? A környezet- és természetvédő szervezetek országos találkozójának legfontosabb eseménye a miniszterrel való találkozó lenne? Én nem hiszem ezt, de ha az igény a részvevő szervezetek részéről teljesen mást mutat, mint az én hitem, akkor elfogadom azt. Elvégre nagyon sok kis helyi szervezetnek nincs más lehetősége a miniszterrel találkozni, és ha azt nézzük, hogy az OT szakmai találkozó is, akkor elfogadom érvként, hogy fontos a mindenkori miniszter jelenléte, nézeteinek közzététele. Még azt is elfogadom, hogy miniszternek is jó lehetőség, hogy egyszerre találkozzék mindenkivel, akik egyébként év közben nem jöhetnek el egy-egy általa szervezett találkozóra.
   Azonban ha mi civilek a saját mozgalmunk jövőjének kérdéseit, egymás munkáját nem tiszteljük meg ekkora érdeklődéssel, illetve másképp fogalmazok: ha ez a program ilyen kiemelt érdeklődésre tart számot, akkor miért nem úgy kerül be a programba, hogy az valóban minden jelenlévőnek megelégedésére szolgáljék. Konkrétabban: ha a miniszternek tényleg annyira fontos a civilekkel való jó kapcsolat, mint mondta, és valóban akkora energiát kíván a kapcsolattartásra és együttműködésre fordítani mint azt állította, akkor miért fontosabb bármilyen médiaszereplés, mint egy fórum, ahol több mint hétszázan (illetve nagyon sokan) várták. De még azt is elfogadom, hogy (miután a politikus működése más, mint a normális emberé), hogy fontosabb a médiajelenlét, mint a zöld civilekkel beszélgetni (értsd: fontosabb a képernyőn megjelenni, mint a személyes kontaktus), akkor legalább nem lehetne-e úgy szervezni, hogy kielégítse az igényeket. Akkor nem tudott volna esetleg hamarabb jönni? Nem tudott volna telefonon tájékoztatást adni előzetesen a szervezőknek, hogy hamarabb kellene kezdeni, mert el kell mennie?
   Egyértelműen látszott, hogy jóval több hozzászóló, jóval több kérdés lenne, mint amire a miniszter időbeosztása lehetőséget enged. A fülem hallatára lett abból feszültség, hogy ki kérdezzen a sorban állók közül, miért olyan hosszan kérdezett, pedig nem a kérdező felelőssége volt, hogy miniszter nem tudott erre több időt szánni.
Ha pedig ennyi időt volt szándéka a rendezvényre áldozni (másfél-két óra/év), akkor mennyire higgyük, hogy valóban fontosak számára a civilek, a munkánk, tevékenységeink, az együttműködés?

   Egy olyan miniszteri jelenlétet szeretnék a következő OT-n, ahol a miniszter némi időt a "nép" között tölt. Ahol sétál egyet, ahol bárki megszólíthatja, úgy tesz, mint aki valóban egy zöld társunk, a környezetszennyezés ellen vívott harcban, nem pedig egy idegen. Ahol végignézi a kiállításokat, a posztereket, a tevékenység beszámolókat, és legalább az illúzióját fenntartja annak, hogy érdekli milyen programokon dolgozunk, hogyan is tevékenykedünk, mivel foglalkozunk. Aki a fórumán mindenkit meghallgat valódi válaszokat ad a valódi kérdésekre, és úgy fejezi be, hogy azt kérdezi: "van-e esetleg még valakinek valami kérdése", és úgy megy el, hogy az mondja "..ha senkinek nincs más kérdése, akkor megköszönöm a lehetőséget..."
   Ha ez nem így van, akkor csak cirkusz, amit kapunk, és azt kapunk, amit eltűrünk. Ha nekünk jó így, akkor legyen így, de én a magam részéről ebből többet a jövőben nem kérnék. Ha politikusoktól politikus monológokat, kérdésekre politikus válaszokat szeretnék, akkor bekapcsolnám a tévét. De nem szeretnék, ezért nem teszem.
Csak azt szeretném, hogy az OT-t annak súlya és jelentősége szerint kezelje a mindenkori miniszter, és a fórum fórum legyen, ne pedig cirkusz.
Mintegy csekély mentségül miniszterünknek, gondolatmenetem végén meg kell, hogy jegyezzem, dicséretes viszont, hogy dr. Kiss Róbert, az elvileg civilekkel foglalkozó ember a tárcánál hosszabb időn keresztül jelen volt, beszélgetett, érdeklődött, figyelmes volt, úgy csinált, ahogy a miniszternek kellett volna - szerintem.
   A fórumról talán még annyit, hogy Kóródi Mária politikai képességből, ékesszólásból jelesre vizsgázott, környezet- és természetvédelmi érdemjegyét pedig értékelje mindenki maga, nem akarok befolyásolni senkit, sem serre, sem arra.

A szervezés

   S ha az OT-ról beszélünk, akkor elengedhetetlen, hogy szervezésről pár szót ne ejtsünk, végül, de nem utolsó sorban. Elvileg a szervezés logisztikai kérdés, hogy meglegyen az összes feltétel a rendezvényhez, a körülmények biztosítottak legyenek. Pedig ez nem teljesen így van, ebben a mostani rendezvény is megerősített. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a jó rendezés, szervezés és az OT baráti hangulata egymástól teljesen független, hanem ellenkezőleg: ok-okozati összefüggésben van egymással. Tény, hogy a szervezés jó volt, minden működött, mindenre megvolt a megfelelő ember a megfelelő helyen, és ez a biztos háttér csak kedvezően befolyásolhatta a hangulatot, mert az emberek a szállás, regisztrációs stb. probléma hiányában nyugodtak voltak, többnyire jó kedélyűek, és barátiak, és ez hangulat végül az egész OT-t átitatta, amihez persze a szervezés mellett néhány más tényező is kellett. S talán ez a hangulat volta az oka, hogy most végig olyan érzésem volt, hogy nem csak az OT-t szeretem, hanem azokat is, akik itt vannak, és azokat is szeretem, akit egyébként nem szeretek.Valószínűleg vannak, akik másképp látták, másképp emlékeznek a szombathelyi napokra.

   Fenntartom a jogot, hogy esetleg tévedjek véleményemmel, de az bizonyos, hogy őszintén érzéseimet, megérzéseimet tükrözik a fentiek, és jóhiszeműen íródtak - magamnak, és annak, akit esetleg érdekelt.

Vissza a lap tetejére