A Regionális Operatív Program (ROP) az ágazati operatív programokkal együtt biztosítja a Nemzeti Fejlesztési Tervben kitűzött célok megvalósítását, melyet az EU csatlakozás után a Strukturális Alapok finanszíroznak. A regionális program nem fedi le egy-egy régió teljes fejlesztési szükségelteit, olyan fejlesztésekre koncentrál, melyek végrehajtása elsősorban a régió területi sajátosságaihoz illeszkedve helyi érdekeket szolgál. A Regionális Operatív Program az ágazati programok terület specifikus alapon megközelített kiegészítést jelenti, együttes végrehajtásuk szükséges egy-egy régió fejlesztéséhez.

A Regionális Operatív Program tervezete az Országgyűlés által 1998-ban elfogadott és 15 éves kitekintéssel rendelkező Országos Területfejlesztési Koncepción, a régiók fejlesztési stratégiáin, valamint ezen dokumentumok alapján a Nemzeti Fejlesztési Tervhez 2002. februárban elkészített és széles körben megvitatott Regionális Stratégián alapul.

A ROP tartalmazza a régiónkénti helyzet- és swot elemzést, a fejlesztési stratégiát és a célkitűzéseket, a prioritásokat, mint a legfontosabb fejlesztési területek leírását, valamint azok megvalósítását konkrétan szolgáló intézkedéseket. A prioritások azért a régiók közös fejlesztési szükségletei alapján kerültek megszervezésre, hogy biztosítsák a rugalmas végrehajtás lehetőségét. A prioritásokon belül az intézkedések többsége területileg, alapvetően egy-egy tervezési és statisztikai régióra fókuszált. A területi alapon megszervezett intézkedések biztosítják a régiók önállóságát, a területileg sajátos fejlesztési szempontok érvényesítését.

A ROP tervezete a VÁTI Kht. Területfejlesztési Igazgatóságán a Regionális Fejlesztési Ügynökségek munkatársaival való szoros együttműködésben készült. Jelen anyag egy munkaközi változat, ami a szakmai és társadalmi egyeztetések mellett további fejlesztést és véglegesítést igényel. A regionális operatív operatív programba a tematikus prioritások megvalósításának részeként Balaton specifikus intézkedések is beillesztésre kerülnek a következő hét folyamán.

2. RÉGIÓK HELYZETELEMZÉSE ÉS SWOT-ELEMZÉSE

Magyarország regionális politikáját a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az 1998-ban a Parlament által elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció alapozza meg. Ezek alapján szerveződött meg a több megye területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határaival megegyező 7 db tervezési- statisztikai régió és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer, melynek legfontosabb szereplői a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek.

Az elmúlt évtized regionális folyamatait alapvetően a gazdasági folyamatok és az ezek hatására kialakuló ágazati szerkezet határozták meg. Az így kialakuló területi különbségeket a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolja az adott térség megközelíthetősége és humán erőforrásainak állapota. Ennek hatására alakult ki a térségek eltérő gazdasági karaktere, amely a társadalmi viszonyokra is jelentős befolyást gyakorolt.

2.1 Közép-magyarországi régió

Közép-Magyarország Magyarország legkisebb területű (6 916 km2), ugyanakkor legnépesebb régiója. A Budapestből és Pest megyéből álló régió az ország területének mindössze 7,4%-át teszi ki, ugyanakkor 2002 január 1.-én itt élt az ország népességének 27,8%-a (2 829 047 fő). A Közép-Magyarországi Régió az országos térszerkezetben abszolút centrális helyet foglal el, a Kárpát-medence központjában, különböző jellegű tájak határán, azok metszéspontjában fekszik.

A településhierarchia csúcsán a főváros, Budapest áll. A régió városhálózatát a kisvárosok alkotják. A 27 város többsége funkcióikat tekintve hiányos, egyedül Vác és Gödöllő központi szerepe és hatása terjed ki az agglomeráción kívülre is. A régió északi és nyugati részén, a középhegységi és dombvidéki területeken a kisfalvas településtípus dominál, míg a déli, alföldi jellegű területeken a nagyfalvak vannak túlsúlyban. Az agglomeráción kívüli kis falvak szerepe gyengül. A régión belül határozottan elkülönül a dinamikusan fejlődő főváros és agglomerációs gyűrű, illetve a felzárkózó kistérségek a régió északi és keleti-délkeleti szélén.

A régió minden gazdasági mutató tekintetében kiemelkedik, az országban a Közép-Magyarországi Régióban képződik a magyarországi GDP mintegy 43%-a. Az egy főre jutó GDP a Közép-Magyarországi Régióban az ország átlagának 152, az Európai Unió átlagának 71%-a.

2000-ben Budapest 28, Pest megye 10%-kal részesedett a magyarországi beruházásokból. Budapest részesedése országosan különösen a pénzügyi tevékenységek (76%) és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások (70%), illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (55%) beruházásaiból kimagasló.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások 59%-a (ennek 88%-a Budapesten), a külföldi tőke 66%-a található a régióban. A magyarországi külföldi érdekeltségű vállalkozásokból Budapest részesedése a kereskedelem (66%) és az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatások területén (70%), Pest megye részesedése az ipar és az építőipar gazdasági ágakban a legmagasabb (10% és 11%). A vállalkozások értékesítéséből az export részaránya 36%. A régióban 23 Ipari Park működik többségük az agglomeráció déli térségeiben.

A Közép-Magyarországi Régióban működik a vállalkozások 39%-a, ezer lakosra jutó arányuk 40 %-kal haladja meg az országos átlagot. Ugyanakkor az országos átlagnál is inkább jellemző, hogy arányában kevés a középvállalkozás: a régió részesedése országosan ebben a létszám-kategóriában a legalacsonyabb (32%). Ugyancsak nem elégséges a kis- és középvállalkozások együttműködése.

A hazai kutató-fejlesztő helyek 49%-a a régióban, ezen belül főleg a fővárosban (41%) található, ami 1994-hez képest további 3% pontos növekedést is jelent. A K+F tevékenység budapesti koncentrációja kapcsolódik a felsőoktatás és a felsőfokú képzettséggel rendelkező munkaerő itteni koncentrációjához.

A régió 10,3%-kal részesedik a magyar mezőgazdaság által megtermelt GDP-ből. Az agrárfoglalkoztatottak aránya 1,2% ami országos viszonylatban a legalacsonyabb. Az ágazat népességmegtartó képessége igen gyenge. Az utóbbi húsz év folyamán mind a mezőgazdasági terület, mind a termőterület csökkent, a mezőgazdasági terület aránya országosan a legalacsonyabb (53,6%), míg az erdőterületé valamivel átlag feletti (20,3%) A főváros közelében, az intenzív kertészeti kultúrák dominálnak, az alföldi területeken pedig a hagyományos állattartás és szántóföldi növénytermesztési kultúrái. Országos viszonylatban kiemelkedő a régió zöldség és gyümölcs termesztése, valamint a tejtermelés. Hiányoznak azonban a vertikális és horizontális integrációk, illetve problémát okoz a termelési feltételek korszerűtlensége.

Budapesten az ipar fokozatos visszaszorulása, Pest megyében a vidéki átlaghoz közeli alakulása (a termelési érték növekedése, a foglalkoztatottak számának stagnálása) figyelhető meg. Az ipari GDP 30%-át előállító régióban az ipari termelés egy lakosra jutó értéke (952 ezer Ft/fő)az országos átlag alatti, felét sem éri el a közép- és nyugat-dunántúli térségek értékének. A régió szerepe az ipari foglalkoztatásban országos összehasonlításban is meghatározó a vegyiparban (az országos létszám 37%-a), a fa-, papír- és nyomdaiparban (35%), valamint a gépiparban (23%).

A régió iparának jelentősége a gazdasági szerkezetváltással lecsökkent, ezzel szemben szolgáltató-irányító-kulturális központi szerepkör tovább erősödött A szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a kreatív tevékenységek (pl. kiadói és nyomdai tevékenység), a számítástechnika, a kutatás-fejlesztés, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások (tanácsadás, tervezés, hirdetés, stb.), a szórakoztató, kulturális és sporttevékenység jelentősek. A főváros részesedése az országos hozzáadott értékből éppen ezekben az ágazatokban 50% feletti, míg az informatika alapú "új gazdaságból" országos szinten kiemelkedő: a fővárosban koncentrálódik az Internet felhasználók és a domain szerverek 70%-a.

A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik, az összes vendég 36,2%-a a régió szálláshelyein száll meg. Ez az arány 4 % ponttal alacsonyabb 1994-hez képest, ugyanakkor az elmúlt években tovább nőtt a külföldi vendégek aránya (76,5%) . Az idegenforgalmi infrastruktúra a többi régióhoz képest fejlett, azonban a belső aránytalanságok (Budapest túlsúlya) meghatározóak. Előny, hogy a szezonalitás a térségben nem jelentkezik extrém módon. A minőségi turizmus tekintetében a régió két legmeghatározóbb alágazata az üzleti turizmus-konferenciaturizmus és a gyógy-turizmus. A konferenciaturizmus lehetőségeinek kiaknázásához azonban nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű konferenciaterem. A kapacitás-kihasználtság a régió szállodáiban megfelelő, azonban a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma az országos értékek átlaga alatt marad, ami fokozottan igaz a szállodákra. A Közép-Magyarországi Régió vidéki térségei is jó természeti és táji adottságokkal rendelkeznek, ugyanakkor a Budapesten kívüli térségében a turisztikai vonzerők és a környezet elhanyagolt, és a szálláshelyek száma is rendkívül alacsony, a régió kereskedelmi szálláshelyeinek 80%-a a fővárosban található és Budapesten száll meg a régiót felkereső külföldiek 95,5%-a.

A régió népsűrűsége - 411 fő/km2 - közel négyszerese az országos átlagnak. A régión belül Budapesten 3450 fő a négyzetkilométerenkénti népességszám, de Pest megye 162 fő/km2-es népsűrűsége is másfélszerese az országos átlagnak. A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a halálozások száma tartósan magas. Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás (4,6%), amit csak kis mértékben kompenzált az országosan legmagasabb vándorlási nyereség (1,6%), ami 2000-re nullára csökkent. Ezen belül Budapest növekvő vándorlási vesztesége országosan a legnagyobb (10,2 ezrelék), míg a megyék közül Pest megye nyeresége a legmagasabb (17,4 ezrelék) és növekvő ütemű. A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, az időskorú népesség arányát a gyermeknépesség százalékában kifejező öregedési index a régióban a legmagasabb (98,1%). A demográfiai folyamatok különösen a fővárosban kedvezőtlenek. A fővárosi népesség gyors csökkenéséhez hozzájáruló szuburbanizációs folyamatok egyrészt a fiatalabbak és tehetősebbek Budapest környékére való áramlását, másrészt az elszegényedő rétegek perifériális térségekbe történő vándorlását jelentik., a fővárosból kiköltözők fele Pest megyébe vándorol.

A régióra jellemző - az országos átlagokat minden esetben kedvezően felülmúló - végzettségi arányok egyértelműen a főváros jelenlétének köszönhetők. A 18 évesnél idősebb népesség 54,1%-a végzett középiskolát (ez az érték országosan: 34,7%), a felsőfokú végzettségűek 25 éven felüliek aránya (20,6) közel kétszerese az országos átlagnak. A régió, ezen belül Budapest egyértelműen az ország felsőfokú oktatási központja. Több mint 76 ezer diák tanul nappali tagozaton a régió 59 felsőoktatási intézményében. Csaknem minden második hallgató (44%) a Közép-magyarországi régió intézményeiben tanul, ami megegyezik az 1994-es aránnyal.. Szakirányok szerinti megoszlás tekintetében is kiemelkedő a régió helyzete, ahol nemcsak minden szakirány jelen van, de továbbra is itt koncentrálódik a jogi és államigazgatási, valamint a műszaki képzés.

A foglalkoztatottsági ráta (60,5%) magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál (5,3%). A munkaerő piacról kieső, tartósan munkanélküliek arányát tekintve ugyancsak kedvező a régió helyzete. A regisztrál munkanélküliek 21%-a nem talál munkát több mint 1 éve (országosan 29%), a legfeljebb 8 osztályt végzett munkanélküliek aránya (34%) is jóval az országos átlag (42,4%) alatti.

A jövedelmeket tekintve a budapesti alkalmazottak átlagkeresete több mint 30%-kal meghaladja az országos átlagot, míg a Pest megyeieké kb. 2%-kal elmarad attól. A főváros és Pest megye lakossága átlagos életszínvonalának eltérése jelentős és a statisztikák szerint a különbség nem csökken. Szociális problémák elsősorban a hajléktalanokat, a roma kisebbséget és az időskorúakat illetően jelentkeznek. A mintegy 60 000 főre becsült cigányság körében a munkanélküliség mintegy négyszer magasabb a lakosság többi részénél. A magányos, alacsony egzisztenciájú, gondozást igénylő idős lakosság a fővárosban az országos átlaghoz képest nagyobb arányban van jelen.

A Közép-Magyarországi Régió egészségügyi ellátást jellemző naturális mutatói a legjobbak az országban, a régió lakosai élvezhetik a budapesti klinikák és az átlagosnál jobban műszerzett budapesti kórházak által nyújtott ellátásbeli előnyöket. Az ellátás azonban rendkívül centralizált, az intézmények elérhetősége Pest megye egyes területeiről nehezen elérhetők.

A régió környezeti állapotát tekintve jelentős gondot okoz a főváros és agglomerációjának közlekedési túlterheltségéből eredő zaj- és légszennyezettség. A Régió levegőminősége igen kedvezőtlen, szennyezés fő okozója a közlekedés, míg az ipari légszennyezés súlya csökkent. Jelentős erőforrás a felszín alatti karsztvíz, valamint az Ipoly és Duna folyók ivóvízbázisa, ezért lényeges, hogy a felszín alatti és a felszíni vizek minősége is romlik, különösen a nitrogén- és foszforháztartás és a mikrobiológiai jellemzők tekintetében.

Az 1994-ben ⅔-os csatornázottsági arány 2000-re 74%-ra nőtt, a szennyvíz elvezetése, kezelése továbbra is a régió, különösen Pest megye központi környezetvédelmi problémája (a túlnyomórészt Budapesten keletkező szennyvíz csak mintegy 20-25%-át képesek megtisztítani). Jelentős az eltérés a közművesítettség fokában, Budapesten a bekötött lakások aránya 91%, Pest megyében 35%. A működő kommunális szilárd hulladék-lerakók jelentős része nem felel a biztonságos elhelyezés műszaki követelményeinek.

A közlekedés-földrajzi szempontból is centrális helyzetű régió úthálózatának sűrűsége és minősége országos összehasonlításban kedvező. Jelentős probléma azonban a fővárosba vezető utak zsúfoltsága, a belterületi önkormányzati utak rossz állapota, az, hogy Pest megyében az országos közutak 2,6%-a kiépítetlen (föld-) út, ami országosan a második legrosszabb megyei arány. A tömegközlekedés és a személygépkocsi közlekedés közötti megoszlás kb. ⅓-⅔, a személygépkocsi használat aránya folyamatosan növekszik, országosan a régióban a legmagasabb a 100 lakosra jutó személygépkocsik száma. A régiót érintő nemzetközi folyosók egyben az országos magisztrális hálózat részei, így a nemzetközi tranzitforgalom mellett a fővárosi célforgalom is fokozottan terheli a térséget. A fővárost elkerülő tömegközlekedésben a járatsűrűség, a viszonylatok iránya nehézkessé teszi a pólusképzést elősegítő, haránt irányú, a régióhatáron átlépő kapcsolatokat. Az integrált hálózatok hiánya miatt a tömegközlekedési rendszer egyes elemei túlterheltek, mások kihasználtsági foka viszont alacsony.

A régiót kevésbé érintette a vasúti személy- és áruszállítás térvesztése, a régióban a Budapestről kiinduló 11 vasútvonalon (8 fő-, 3 mellékvonal) jelentős az agglomerációs ingázás. Az ország belvízi hajózásában legfontosabb a Duna, a Budapest feletti szakasz azonban a kis hajózási vízmélység tartósan rontja a vízi áruszállítás gazdaságosságát. A Ferihegyi repülőtér az ország egyetlen menetrendszerű forgalmat lebonyolító, nemzetközi repülőtere, de gondot jelent a repülőtér megközelítése a belvárosból. A régión belül csak a főváros területén vannak kombinált forgalmat kiszolgáló, de különböző funkciójú terminálok (Józsefváros - kombi-terminál, a Budafok-Háros - RO-LA, Csepel Szabadkikötő konténerkezelő és RO-RO). Budapest és az agglomeráció déli határsávjában formálódik a régió logisztikai központ rendszere (Soroksár, Nagytétény).

A régió településeinek történelmi fejlődéséből és kapcsolataiból adódik, hogy a régióban egységes településkép nem alakult ki. A nagyvárostól, a hozzá kapcsolódó agglomerációs elővárosokon (pl. Érd) és mezővárosokon (pl. Cegléd) az apró hegyvidéki és alföldi falvakig, tanyákig több településtípus megtalálható a térségben, amely jelzi a terület komplexitását, sokszínűségét. Az elmúlt évtized településfejlődési folyamatai két ellentétes irányban hatottak az épített környezet minőségére. Egyrészt, jellemzően a fővárosban, az agglomerációban és néhány Pest megyei városban jelentős beruházásokkal új, egész városrészek fejlődését meghatározó szolgáltató központok jöttek létre. Ezzel párhuzamosan a zöldmezős termelő beruházások száma is megnőtt, azonban a szolgáltató központoktól nem érintett területek és a régi iparterületek minősége folyamatosan romlik. Jellemző folyamat ezen túl a Budapesti Agglomeráció felemás fejlődése, amely egyrészt a lakóterületek növekedését eredményezte a zöldfelületek kárára, de eddig - néhány kivételtől eltekintve - csak kis mértékben, és ad hoc módón hozta magával a települések központi funkcióinak erősödését. (A szuburbanizációs folyamatok eredményeként kialakult alvótelepüléseken élők a munkahelyet jelentő fővárosban veszik igénybe a szolgáltatásokat, ezért itt nem alakulhattak ki valódi településközpontok.) Elsősorban a szuburbanizációs folyamatok, valamint a kiskereskedelmi szolgáltatások átalakulása miatt a már kialakult településközpontok funkciói is egyre szűkülnek.

A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ A munkanélküliség szintje alacsony a budapesti agglomerációban ˇ Magas gazdasági aktivitás az agglomerációban ˇ Magasan kvalifikált szakképzett munkaerő koncentrálódik a fővárosban ˇ Külföldi tőke koncentrációja a főváros környezetében ˇ Nemzetközi cégek képviseleteinek koncentrált jelenléte Budapesten ˇ Üzleti szolgáltató tevékenységek koncentrálódása Budapesten ˇ A termelő ipar folyamatos kitelepülése a fővárosból Pest megyébe ˇ Az ipari parkok és telephelyek bőséges kínálata ˇ A minőségi turizmus infrastruktúrája adott Budapesten ˇ Kulturális gazdaság koncentrációja az agglomerációs övezetben ˇ Az oktatás és képzési infrastruktúra koncentrációja Budapesten ˇ Az egyetemi központok és a kutató fejlesztő potenciál koncentrált jelenléte a fővárosban ˇ Tudományos park működése Budapesten ˇ Egészségügyi intézmények országos koncentrációja a fővárosban ˇ Kulturális intézmények koncentrált jelentése Budapesten ˇ Fejlett kommunikációs infrastruktúra a főváros térségében ˇ Vonzó épített környezet az agglomerációban	ˇ A régió térszerkezete centralizált, az alközpontok egymás közötti kapcsolatai gyengék ˇ Területileg egyenlőtlen gazdasági fejlettség ˇ Duális szerkezet jellemzi a gazdaságot ˇ Vállalati kapcsolatok hiánya a termelői és a szolgáltatói szektorban ˇ KKV-k jövedelemtermelő képessége alacsony ˇ Vertikális és horizontális integrációk hiánya a megye mezőgazdaságában ˇ A termelési feltételek korszerűtlensége a megye mezőgazdaságában ˇ EU ismeretek hiánya ˇ A megyei turisztikai kínálat gyengesége, szabadidős programkínálat fejletlensége ˇ A térségmarketing gyenge ˇ Kulturális nagyrendezvények hiánya a fővárosban ˇ A főváros, a kerületek és az agglomerációs települések feladatmegosztása tisztázatlan ˇ Az ellátási és szolgáltatási színvonal egyenlőtlen ˇ Kooperációs kézségek gyengesége, partnerségi kapcsolatok hiánya ˇ Az egyetemi és az ipari K+F közötti kapcsolatok, az oktatás és a vállalati szektor kapcsolata gyenge ˇ Idegen nyelvtudás relatíve alacsony színvonala ˇ Fokozódó társadalmi, vagyoni különbségek (Duális társadalom) ˇ A humán erőforrások erősödő területi differenciája ˇ Az információs társadalom elemi fejletlenek ˇ A technológiai eszközök hiányában nem kellően kihasznált tudásbázis ˇ Területileg koncentrálódó szociális problémák ˇ A roma kisebbség helyzetének javítására alkalmas program hiánya ˇ Foglalkoztatási problémák a megye periférikus térségein ˇ Szociális és egészségügyi infrastruktúra színvonala nem kielégítő ˇ A fővárosi hajléktalanság megoldatlansága ˇ Magas bűnözési arány a fővárosban ˇ Magas az idős népesség aránya ˇ A tartós kapacitáshiány az agglomeráció főúthálózatában ˇ Haránt-irányú közlekedési kapcsolatok hiánya ˇ A kiépítetlen települési utak magas aránya ˇ A tömegközlekedés integrációjának hiánya az agglomerációban ˇ A parkolás megoldatlansága a fővárosban ˇ A szennyvíz-elvezetés és tisztítás mértéke alacsony ˇ A nagyvárosi jellegből adódó komplex és súlyos környezetterhelés az agglomerációban ˇ Hulladék-gazdálkodás megoldatlansága ˇ Rohamosan csökkenő zöldfelület ˇ Rossz állagú épületállomány a fővárosban ˇ Települések kedvezőtlen esztétikai megjelenése ˇ Szabályozatlan és pazarló területhasználat az agglomerációs övezetben
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ Tartósan nagy belső piac ˇ Közlekedési fordítókorong szerep ˇ A főváros közvetítő szerepe Nyugat-Európa és Kelet-Délkelet-Európa között ˇ Kedvező természeti, táji adottságok ˇ Kihasználatlan alternatív energiaforrások Pest megyében ˇ Törvényi kényszer a környezet állapotának javítására	ˇ A világgazdasági és az európai integrációs folyamatok szembeni érzékenység ˇ A romák helyzetének megoldatlansága, országos programok gyengesége ˇ A települések gazdasági kényszere erősebb, mint a környezetvédelmi érdek ˇ A környezeti tudat kialakításának időigénye ˇ A mezőgazdaság megtartó ereje Pest megyében csökken ˇ Az új gazdaság nemzeti szinten nem kap prioritást

2.2 Közép-dunántúli régió

A Közép-Dunántúli Régió Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom megyéket foglalja magában, területe 11 263 km². A régió természeti adottságai rendkívül változatosak. Hegyvidékei az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak kedveznek, síkságai az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei. A régió magában foglalja az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos Balaton északi partjának csaknem teljes hosszát, a Velencei-tavat, valamint a parti területek fejlesztésére jó alapot nyújtó 130 km Duna-szakaszt.

A régió belső tagoltságát tekintve heterogén, jelentősek a különbségek a kistérségek között. Magában foglalja a fő közlekedési tengelyek mentén található dinamikusan fejlődő ipari területeket (Székesfehérvár) csakúgy, mint a Balaton északi, - hagyományosan rurális, de az idegenforgalom hatására felzárkózó térségét. A lemaradás potenciális veszélyét magában hordozó stagnáló kistérségek az Enyingi és Sárbogárdi, valamint a Sümegi kistérség. Az elnéptelenedés veszélye Veszprém megyében a legnagyobb (a Balaton-felvidék és a Bakony aprófalvas térségeiben).

A régió népessége (2000. január 1-i adat szerint 1 107 163 fő) sajnálatos módon, az országos tendenciákhoz hasonlóan csökken, azonban az átlagnál lényegesen alacsonyabb mértékben. A régióban a vándorlási egyenleg pozitív, ami elsősorban a korszerű iparvállalatok által teremtett munkalehetőségeknek köszönhető. Bár a munkanélküliség aránya alacsonyabb az országosnál, ebben a régióban is a tartós munkanélküliség és a hátrányos helyzetűek reintegrációja jelenti a legsúlyosabb foglalkoztatási és szociális problémát.

Az egy főre jutó GDP 1999-ban az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, a régió a külföldi stratégiai befektetések célterületévé vált.

Az üzleti szolgáltatások tekintetében jelentős csökkenés tapasztalható. A nagyobb vállalkozások egy része szolgáltatási igényeit saját keretein belül kialakított alvállalkozásokkal oldja meg, azonban a tercier szektor területén fejlődési lehetőséget nyit a megfelelő tulajdonságokkal bíró, speciális szolgáltatói bázisok kialakítása. Az ún. hídképző szervezetek, inkubátorházak, logisztikai és innovációs központok esetében fejlődés tapasztalható: öt inkubátorház működik a régióban, Székesfehérváron folyik a Logisztikai Szolgáltató Központ kiépítése, megkezdődött a technológiai és innovációs központok fejlesztése Veszprémben és Székesfehérváron.

A hazánkban működő vállalkozások egytizede található a régióban, melyek java része a KKV szektort képviseli. A vállalkozói aktivitást kifejező mutató 70% körüli. A hazai beszállítói kör elérte az átlagos 15-20%-ot, az arány növelése rendkívül nehéz feladat. A vállalkozói szektor szerkezete súlyos torzulást mutat, a hazai tendenciákkal összhangban rendkívül magas a mikro- és kisvállalkozások és igen csekély a feléjük integrátori funkciót ellátni képes vállalatok aránya (például VIDEOTON, SUZUKI, NOKIA).

A KKV szektor életképességének számos elengedhetetlen feltétele hiányzik. Ilyenek a piacgazdasági körülményekhez és követelményekhez, a régió gazdasági szerkezetében részben bekövetkezett és várható további változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége, az általános technológiai és minőségi lemaradás különösen az innováció gondolatának középpontba kerülése kapcsán , az uniós csatlakozással kapcsolatban felmerülő ismeretek, képzettség és képesség hiánya.

A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. Az országban a K+F mutatói tekintetében a legszerényebb eredményekkel bír, 2000-ben 161 kutatóhely működött, 1437 fős kutatói állománnyal. Komoly probléma, hogy a helyi gazdaság és a K+F között gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat, ezáltal az alkalmazott kutatáson alapuló innovációs láncok kialakulása elenyésző. A gazdasági háló kialakításában komoly szerepet játszó hídképző szervezetek együttműködése nem megfelelő, közös szolgáltatói bázis nem alakult ki. A versenyképesség fenntartása és stabilizálása érdekében elengedhetetlen az a stratégiaváltás, amely eredményeként a bérmunkára és a tömegtermelésre alapuló termelést felválthatja egy tudásalapú, innováció-vezérelt gazdasági fejlődés.

A régió az ország ipari termelésének 1997-ben több, mint egyötödét adta, az egy lakosra jutó termelési érték az országos átlag több mint kétszerese, Fejér megyében közel négyszerese. A régió ipari termelésének értéke 2000-ben 2817 milliárd forint volt, amely az ország ipari volumenének 24 %-a, a termékek kétharmada exportra kerül. Az ágazati szerkezet eltér az országostól, az élelmiszer- és vegyipar az országosnál kisebb, a kohászat és fémfeldolgozás és a gépipar nagyobb súlyú. Kitüntetett szerepük van az ipari parkoknak, melyekből jelenleg 24 működik a régióban és további 1 kialakulóban van. A klaszterizációs folyamatok erőteljesek. A kedvező eredmények ellenére számolni kell a tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségének kimerülésével és egy szerkezetváltási hullám szükségességével (Veszprém-Székesfehérvár-Mór-Tatabánya erőcentrumok mentén).

A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelése meghaladja az országos átlagot. A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés.

Az idegenforgalom helyzete ellentmondásos képet nyújt. Bár az ágazat forgalmi mutatói kedvező képet mutatnak, ez elsősorban még mindig a hagyományos, Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Ez korlátozott vásárlóerejű, szezonális vendégkört jelent, amely nem képes érdemben hozzájárulni a további beruházásokhoz szükséges források megteremtéséhez, nem indukálja versenyképes termékek bevezetését, sem a meglévő szolgáltatások színvonalának növelését. Bár a régió rendelkezik az igényesebb turisztikai termékek kialakíthatóságának feltételeivel, az ehhez szükséges infrastruktúra hiányos. További problémát jelent a régió idegenforgalmának csekély külföldi és elsősorban a Balatonhoz kötődő ismertsége.

A foglalkoztatottságra az iparban dolgozók országosan is a legmagasabb és a szolgáltató szektorban dolgozók viszonylag alacsony aránya jellemző. A mezőgazdaságban jelentősen csökkent az alkalmazottak száma. A munkanélküliségi ráta évről-évre csökkent, 1995-től alacsonyabb az országosnál, 2000-ben 4,8 % volt. Probléma a tartós, hosszú távú munkanélküliség.

A képzettségi szintet tekintve jellemző, hogy a közép- és felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. A főiskolai hallgatók száma közelíti az országos átlagot, az egyetemistáké ötödével elmarad attól. A gazdaságilag aktív lakosság több mint 1/8-a rendelkezik felsőoktatási végzettséggel vagy diplomával, nőtt a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya a korcsoporton belül.

Az esélyegyenlőséget illetően elmondható, hogy az alkalmazottak 3/5-e férfi, a keresetekben 10-30%-os eltérés van a férfiak javára. A roma népesség helyzete problémákat hordoz, amelyek bár nem tömeges jellegűek (a népességszám 35 ezer fő), de esetenként élesen jelentkeznek (pl. a Mezőföldön, a Zirci, Sümegi, Kisbéri, stb. kistérségek egyes településein). A 40 év felettiek között ritka a 8 általános iskolai végzettségű, többségük írástudatlan. A munkanélküliségi ráta 60-65%-os, a hagyományos cigány foglalkozások visszaszorultak. A cigányság problémáinak a kezelése nem lehetséges a kívülről hozott módszerek alkalmazásával. Hiányzanak a sajátos, a cigány mikroközösségek igénye és befogadó képessége szerint kialakított, a cigányság belső indíttatású megújulását, a szakaszos integrációt segítő ellátási és felzárkóztatási programok.

Az egészségügyi ellátás hasonló a többi régióéhoz. Az egészségügyi reform komoly feszültséget okoz, mely főleg a fekvőbeteg szakellátásban jelentkezik. A járóbeteg szakellátás kiépült, de kistérségi megoszlása egyenetlen. A kórházakra a csökkenő ágyszám melletti megnőtt betegforgalom jellemző, mely nem valódi mortalitási és morbiditási okok, hanem a finanszírozás által mesterségesen létrehozott állapot. Tekintettel arra, hogy a fekvőbeteg szakellátás a legköltségesebb gyógyítási forma, cél, hogy csak a valóban kórházi gyógykezelésre szoruló betegek kerüljenek be az intézményekbe.

A lakosság egészségi állapotának javításához a megelőzés szerepe hangsúlyozandó, a szakmailag megalapozott szűrések volumene növelendő.

A régió környezeti állapotát vizsgálva kiemelendő a régió rendkívül változatos táji karaktere. A Dunántúli-középhegységben a felületi és vízmosásos erózió jelentős. A Duna vízjárása általában kiegyenlített, a kisebb folyókon a nagy és hirtelen esőzés veendő figyelembe az ár- és belvízvédelem területén. A környezet terhelésében nagy szerepet játszik a közúti forgalom felfutása és a közműolló kinyílása, új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerű megnövekedése. A levegőszennyezés általában a nagyvárosokra koncentrálódik, a legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyéből származik. A hulladékgazdálkodás terén nem történt áttörés, az illegális lerakók növekvő környezeti veszélyforrások, az üzemelő lerakóhelyek nagy része nem felel meg a műszaki előírásoknak.

A régió vízellátása gyakorlatilag megoldott, a szennyvízgazdálkodásban azonban jelentős a lemaradás. A környezetszennyezés következménye az ivóvízbázisokból kitermelt ivóvíz és a tavak vízminőségének romlása.

A régió közlekedés földrajzi helyzete rendkívül kedvező, sűrű főúthálózattal rendelkezik és az úthálózat kiépítettsége, a közlekedési infrastruktúra-ellátottság magasabb az országos átlagnál. A régiót érinti a Budapest-Bécs és a Budapest-Balaton autópálya is, a Helsinki IV. és V/c folyosók, valamint a Duna VII.-es folyosó. Ezzel szemben áll az egyes gazdasági centrumok (a megyeszékhelyek és Dunaújváros) és decentrumok (Ajka, Várpalota, Esztergom, Mór) közötti hosszú elérési idő - például a 8-as főút esetében-, mely bizonytalanná teszi az anyag-, áru- és személyforgalmat. A vasúti közlekedés a fővonalak esetében jól szervezett, az azokon kívüli szakaszokon többszörösen meghaladja a közúti elérési időket. A régió logisztikai adottságai kiválóak. A vízi közlekedés jelentősége elsősorban a Dunán, a régió északi határán, a Budapest feletti szakaszokon említhető. Logisztikai kapcsolatok fejlesztése szempontjából rendkívül fontos regionális kikötők és hidak kialakítása. A légi közlekedés tekintetében a veszprémi, pápai és a székesfehérvár-börgöndi repülőterek válhatnak regionális jelentőségűvé.

A lakossági célú gázszolgáltatás terén elmondható, hogy mára gyakorlatilag valamennyi kistérségbe eljut a vezetékes gáz, a háztartási gázfogyasztók lakásállományra vetített száma azonban Veszprém megye aprófalvas térségeiben alacsony. A vezetékes gázfogyasztók népességhez viszonyított számának régiós átlagában jelentős különbségek húzódnak meg.

A távközlési ellátást vizsgálva megállapítható, hogy az ezer lakosra jutó telefon-fővonalak száma átlagosnak, azonban még mindig jelentős a nagyobb városok és a kistelepülések ellátottsági szintje közötti különbség. A kábeltelevíziózás mutatói legjobbak az országban, kivéve a sárbogárdi, bicskei, enyingi és kisbéri kistérséget. A régió tágan értelmezett információs infrastruktúráját a technikai és humán erőforrások oldaláról egyaránt ellentmondásosság jellemzi. A korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei indivíduumokként megtalálhatók, ugyanakkor az érintett szervezetek nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki egy megfelelően strukturált, integrált, hálózatszerű tartalmi és infrastrukturális együttműködés.

A régiót egységként kezelve jellemzően jó gazdasági helyzet ellenére jelentős különbségek, területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg térségenként. A 90-es évek folyamatai ráirányítják a figyelmet egy nagyon fontos új jelenségre, egyes kistérségeknek a gazdasági-társadalmi fejlődés perifériájára szorulására, a relatív leszakadás negatív spiráljának beindulására. Kiugróan jellemző erre a jelenségre Fejér megye és talán a régió egészében véve is egyik legkritikusabb helyzetben lévő települése, Sárbogárd esete, ahonnan kivonult a már betelepült és ott több éve hatékonyan működő külföldi vállalkozás. A helyzet felhívja a figyelmet a felzárkóztatás kérdéseinek újszerű megközelítésének a szükségességére.

A KSH által az elmaradottság/fejlettség mérésére kialakított komplex mutatók alapján a döntően mezőgazdasági adottságokkal rendelkező kistérségekben a gazdasági szerkezetváltás csak részben valósult meg és stagnáló, illetve leszakadó területekként értékelhetők. Ennek a besorolásnak az alapján a régióban lemaradó kistérségek nem találhatók, de a régió általános fejlettsége ellenére a lemaradás felé mozgó, stagnáló térségek itt is vannak. Ezek az Enyingi és Sárbogárdi kistérség Fejér megyében, a Sümegi kistérség pedig Veszprém megyében. Ezen területekre jellemző a népességmegtartó képesség csökkenése, a városok - mint munkalehetőségek - irányába történő migráció.

Másik fontos jelenség a népességmegtartó erő változása. A régión belül Fejér és Komárom-Esztergom megyében az országhoz képest lényegesen kisebb arányban fordul elő ebből a szempontból hátrányos helyzetű település. A legkedvezőbb a helyzet Fejér megyében, a kistelepülések elnéptelenedésének veszélye Veszprém megyében a legnagyobb. Az infrastruktúra jobbítása, a településképek vonzóbbá tétele, a környezeti elemek megóvása, az életkörülmények javítása elengedhetetlen a negatív folyamat megfordításához, a kistelepüléseken élők esélyegyenlőségének biztosításához.

A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
Kedvező termőhelyi adottságok, kiemelkedő történelmi és természeti értékek, központi földrajzi fekvés. A közlekedési infrastruktúra ellátottság magasabb az országos átlagnál. Az információs infrastruktúra hálózatának elemei megtalálhatók Az ország ipari parkjainak közel harmada itt található, az ipari termelés magas, a devizatőke közel ¾-e jelentkezik az ipar területén. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A régió logisztikai és üzleti infrastruktúrája fejlett, bár a közvetítő szerepet felvállaló szervezetek még kiépülésük kezdeti stádiumában vannak. Kedvező turisztikai forgalmi mutatók, de elsősorban a tömeges vízparti turizmusnak köszönhetően. Erőteljes klaszterizációs folyamatok indultak el a gazdaság húzóágazataiban. Stabil KKV szektor alakult ki. A munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciájú, az országos átlagnál alacsonyabb.	A közlekedési infrastruktúra elégtelen kiépítettsége: hosszú elérési idők, É-D és K-Ny irányú közúti hálózat elégtelen, elavult vasúti hálózat, gyenge a vízi és légi közlekedés logisztikai kiépítettsége Gyenge K+F infrastruktúra, a gazdaság és a K+F szféra között szinte nincs közvetlen kapcsolat. A mezőgazdasági termelés infrastruktúrája, szervezeti háttere és hatékonysága elégtelen. A turisztikai infrastruktúra hiányos, a régió ismertsége külföldön csekély, a vendégkör szezonális és korlátozott vásárlóerejű. A nagyvállalati- és a KKV szektor közötti gazdasági kapcsolatok nem megfelelők. A vállalkozói szektor szerkezete torz, a mikro- és kisvállalkozások száma magas, az integrátori funkciót ellátni képes középvállalatok aránya alacsony. Hiány van megfelelően képzett, a gazdaság igényeihez igazított munkaerőből. A munkanélküliek között sok a megváltozott munkaképességű és a tartós munkanélküli. A felsőoktatási intézmények száma, együttműködésük és kutatóintézeti hátterük, valamint a képzési kínálat nem megfelelő. Az egészségügyi és a szociális ellátás műszaki és szellemi infrastruktúrája nem kielégítő. Az alternatív energiaforrások hasznosítása alacsony. A települési szilárd hulladékok gyűjtése nem teljes körű, a szelektív gyűjtés aránya alacsony, kevés az előírásoknak megfelelő hulladékártalmatlanító és hasznosító kapacitás. A lakásoknak alig fele van szennyvízcsatorna-hálózatra kötve, a szennyvíztisztítási kapacitás nem megfelelő.
Lehetőségek	Veszélyek
Az ökológiai gazdálkodás termékei iránti kereslet megnőtt. Az erdőállomány jó minőségű, mely kedvez az erdő- és vadgazdálkodásnak. A hálózati együttműködés és az innováció-vezérelt és tudás-alapú gazdaság felértékelődött a modern gazdaságfejlesztési stratégiában. A humán tőke és a humán erőforrás fejlesztése felértékelődött.	A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása miatt. A beépített területek robbanásszerűen megnőttek. A bérmunka jellegű gazdasági tevékenységek háttérbe szorulása a külföldi tőke kivonulását eredményezheti. A mezőgazdaságban nagyok a termésingadozások. Az export és a GDP jelentős hányadát multinacionális vállalatok adják, melynek következtében a gazdaság szerkezete duálissá vált. A tömegtermelésre épülő további fejlesztések a gazdasági struktúra további torzulását eredményezhetik. A bevásárlóközpontok megjelenésével párhuzamosan szűnnek meg a kiskereskedelmi üzletek. A kedvezőtlen életkörülmények miatt a kistelepülések elnéptelenednek.

2.3 Nyugat-dunántúli régió

A régió az ország nyugati határán helyezkedik el, kiterjedése észak-déli irányban hosszan elnyúló. Helyzete speciális hiszen Nyugat-Dunántúl az ország egyetlen olyan régiója, amely az EU jelenlegi tagállamával (valamint további másik három országgal) határos. A régió határ menti helyzetéből adódóan a nyugat kapuja szerepet tölti be mintegy összekötőként az ország más régiói, valamint az Európai Unió országai között.

A régió népessége közel 1 millió fő (2000. január 1-jén 984 ezer fő), népsűrűsége 88 fő/km², amely a főváros nélkül számolt országos átlaggal szinte megegyező (89 fő/km²).

A Nyugat-dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség (a Közép-magyarországi régiót követően). A régió GDP-je vásárlóerő paritáson számolva az EU átlag 53%-a.

Az egy lakosra jutó beruházás a régióban jelentősen meghaladja (28%-kal) az országos átlagot. Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya. A régió a külföldi tőkevonzásban, az ipari beruházások arányát, illetve az ipari exportorientációt tekintve jobb eredményt ért el a többi magyarországi régiónál. Ezen mutatók kiemelkedő értékei azonban a háztartások egy főre jutó évi átlagos nettó jövedelmében nem tükröződnek, ez az érték (375.908 Ft) ugyanis az országos átlagtól (374.033 Ft) alig tér el.

A nagymértékű külföldi tőkebeáramlás a régióban jelentősen megváltoztatta a gazdaság korábbi összetételét és jelentős alkalmazkodóképességre kényszeríti a helyi gazdasági szervezeteket. A betelepült multinacionális vállalatok és a helyi vállalkozások közötti beszállítói kapcsolatok mindmáig gyengék, a külföldi vállalkozások pozitív termelési eredményeiből a helyi vállalkozások nem tudnak profitálni. Szintén gyenge az összhang a termelő szféra dinamikusan változó piaci igényei és a jelenlegi kutató-fejlesztő tevékenységek között, a termelő egységek és a kutató-fejlesztő helyek kapcsolatrendszere laza, a K+F kapacitások hiányosak. A probléma kezelése érdekében országosan egyedülálló módon regionális iparági klaszterek létrehozása indult meg a következő területeken: autóipari, elektronikai, termál, fa és bútoripari, gyümölcsfeldolgozói ágak.

A régióban jelenleg 14 ipari park található, két inkubátorház (Szombathely, Lenti) és egy üzleti és innovációs központ (Győr) kezdte meg működését. Ennek ellenére az innováció, a technológiai transzfer intézményrendszere néhány egyedi kezdeményezéstől eltekintve a régióban még kialakulatlan, megoldást a meglévő gazdasági központokra alapozott jelentős szolgáltatásbővítés jelenthet.

A jelenlegi gazdasági szervezetek 99%-a 50-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis vagy mikrovállalkozás a régióban. A vállalkozások 30%-a ipari vagy mezőgazdasági, több mint fele kereskedelmi, vendéglátó, ingatlan bérbeadó és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltató, fennmaradó hányada pedig különféle egyéb szolgáltató tevékenységet folytat.

A munkanélküliségi arány országos viszonylatban kedvező, azonban a helyi munkavállalók képzettsége és a piaci igények között jelentős feszültségek vannak. Ebből adódóan egyes periférikus helyzetű kistérségekben a munkanélküliségi ráta jelentősen meghaladja az országos átlagot, míg számos, gazdaságilag prosperáló településen és környezetében a helyi piaci igényeknek megfelelő munkaerőhiány mutatkozik. További sajátosság, hogy a regisztrált munkanélküliek 3,6%-a felsőfokú diplomával rendelkezik (országosan ez az arány 2,7%), míg egyes kistérségekben problémát okoz a magas hozzáadott tudásértékű tevékenységek ellátása.

A gazdaság szerkezeti átalakulása rendkívüli módon felgyorsította a már korábban is érvényesülő tendenciákat a foglalkoztatottak ágazatonkénti megoszlását illetően is. Jelenleg a gazdasági ágak közül mindhárom megyében a feldolgozóipar aránya domináns a régióban. A mezőgazdaság súlya a foglalkoztatottságban folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az ágazat leginkább csupán a Kisalföld termékenyebb tájain és az Alpokalján jelentős. A szolgáltatásokon belül az idegenforgalomhoz kapcsolódó tevékenységek kiemelten dominálnak egyes, a turisták által frekventált térségekben. A foglalkoztatottság jelenlegi összetétele a térség ipari jellegét tükrözi.

Jellemző, hogy a régió súlya az országos kutatás-fejlesztési tevékenységben a magas gazdasági fejlettség ellenére rendkívül kis hányadot képvisel, mind az ezer lakosra jutó kutató-fejlesztők száma (13,4 míg országosan 24,5), mind pedig a K+F ráfordítások mértéke (32,5 ezer Forint/lakos míg országosan 77,4 ezer Forint/lakos) szempontjából. Egyértelmű hiány tapasztalható a modern szakképzés és gyakorlat terén, valamint a család és a munkavégzés összehangolását segítő részmunkaidős és alternatív foglalkoztatási lehetőségekben.

A Nyugat-dunántúli régióban az esélyegyenlőség kérdése leginkább a nők munkaerő-piaci helyzetének, foglalkoztatottságának és keresetének vizsgálatakor jelenik meg. A régióban az aktív keresők aránya a munkaképes korú népességen belül a nők esetében közel 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a férfiaknál, bár mindkét érték magasabb, mint az országos átlag. A mutató jelzi, hogy a nők csoportjában az inaktívak és eltartottak aránya lényegesen magasabb, mint a férfiaknál. Az alkalmazásban állók átlagos keresete szintén lényegesen eltér a férfiak és a nők esetében. A fizikai foglalkoztatott férfiak átlagosan 30 százalékkal keresnek többet, mint a fizikai foglalkoztatott nők. A különbség a szellemi munkát végzők esetében pedig még markánsabb, több mint 60 százalékos.

A régió területén kiemelkedő a természeti, illetve táji értékkel bíró tájegységek aránya (Fertő-tó, Kőszegi-hegység, Írottkő, Őrség, Szigetköz, Kerka-, Mura mente).

A régió legfontosabb turisztikai vonzerői a termál- és gyógyvíz, a védett természeti értékek, a bor és a gasztronómia, valamint a műemlékek, kulturális programok, a nemzetiségi és népi hagyományok, melyek kihasználatlan potenciált jelentenek a térség számára. A régióban található a magyarországi üdülőkörzetek (27) közel egyharmada (8), melyek közül a leglátogatottabbak a Balaton közvetlen part menti települései, Sopron-Kőszeghegyalja övezete és a Szigetköz térsége.

Az urbanizációs szintet tekintve a régió városi térségekben élő lakosságának aránya lényegében megegyezik a Budapest nélkül számolt országos átlaggal (a régióban ez az arány 55,3%, míg a Budapest nélküli magyar átlag 55,4%). A megyeszékhelyek népességkoncentrációja igen jelentős - ezekben a városokban él a régió lakosságának 27,0%-a. A megyeszékhelyek és agglomerációjuk, valamint az egyes belső periférikus térségek közötti fejlettségbeli területi különbségek jelentősek.

A Nyugat-dunántúli régió fejlettségének eredményeként a régió területén jóval kevesebb a kedvezményezett térségek és települések száma, mint az ország más régióiban. Ennek köszönhetően a régióban jóval alacsonyabb a kedvezményezett térségben, illetve településen élők aránya (4,9%), mint a teljes lakónépességé (9,8%). Különösen igaz ez Győr-Moson-Sopron és Vas megyére.

A települések több mint 50%-a 500 fő alatti népességű. A tipikusan aprófalvas, határmenti, belső periférikus elhelyezkedésű, vagy nagyvárosi központtal nem rendelkező kistérségekben az elöregedés és elvándorlás folyamatát az utóbbi években nem sikerült hatékony módszerekkel csökkenteni (Lenti, Letenye, Őriszentpéter, Zalaszentgrót, Celldömölk, Csepreg), ezen térségek népességmegtartó képessége gyenge, ennek következtében az agyelszívás jelensége -és annak társadalmi, gazdasági és környezeti következményei- a régióban is megfigyelhető.

A képzett munkaerő helyben tartásának helyi hatáskörben kezelhető feltétele a települési szolgáltatások és ellátó hálózat színvonalának növelése, a települési környezet minőségi fejlesztése, valamint az életminőséget alapvetően befolyásoló kommunális infrastruktúra kiépítése. Idetartozik a régió nagyvárosaiban felmerülő igény a helyi és helyközi tömegközlekedési rendszerek összehangolására, melyhez csatlakoznának a hiányos közlekedési infrastruktúrával rendelkező agglomerációs térségek is. A környezeti érzékenységet nagyban veszélyezteti az illegális hulladéklerakók problémája, melyet a régióban számos helyen megindult szelektív hulladékgyűjtési módszerek elterjesztése oldhat meg. Ugyancsak a környezeti elemek védelmére jelent megoldást, továbbá az energiahatékonyságot növeli a megújuló energiaforrások hatékony felhasználása az energiaellátás kapcsán, mely területen a régió számos kihasználatlan potenciállal rendelkezik. A tágra nyílt közműolló és a tisztított szennyvíz alacsony aránya jelzi, hogy napjainkban is jelentős azon települések száma (kb. 350 2000 fő alatti település) ahol a kommunális szennyvíz a környezetet még mindig közvetlenül szennyezi. Miután az érintett települések jelentős hányada természetileg kiemelten értékes (Őrség, Vendvidék) és környezetileg fokozottan érzékeny (Balaton-Zala-vízgyűjtő, Szigetköz) területen fekszik, a probléma kezelésének elhúzódása visszafordíthatatlan károkat okozhat, így megoldást ezekben a speciális adottságú térségekben az egyedi és alternatív szennyvízkezelési eljárások elterjesztése jelenthet.

A szabadidő aktív eltöltéséhez kapcsolódó infrastrukturális háttér nem kiegyenlítetten biztosított a régió lakosai számára, hiányoznak a közösségi célokat is szolgáló kulturális létesítmények, a felújításra szoruló épületcsoportok teljes településrészeket érintenek.

A Nyugat-dunántúli régió négy országgal határos elhelyezkedéséből adódóan a nemzetközi közlekedés szempontjából kiemelt terület. Azonban szükséges a V/a., Pozsonynál megszakadó korridornak Nagykanizsáig történő meghosszabbítása, ahol csatlakozna az V-ös és az V/b. folyosókhoz Trieszt-Fiume irányába. Ez a pótlás a Balti államok és Olaszország észak-déli kapcsolatának hiányzó eleme. Ezzel a pótlással kialakulhat a Helsinki-Varsó-Pozsony-Szombathely-Nagykanizsa-Fiume-Trieszt útonalú új I-es korridor. Hiányzó láncszem továbbá a 8-as és 4-es úti, kelet-nyugati irányú tengely is, amely pedig a TINA hálózatba kell, hogy bekerüljön.

A közös határszakaszokat jelentős átmenő forgalom terheli (az országos tranzitforgalom 60%-a), különösen a régió osztrák határszakaszán. Az úthálózat egyötöde főútvonal. Autópálya 72 km hosszban vezet át a térségen (M1-es), mely kelet-nyugati irányban fűzi fel a régiót a meghatározó Bécs-Budapest tengelyre. Az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok rendkívül hiányosak. A jelentős tranzitforgalom a környezetre (zaj- és levegőszennyezés) és a forgalom biztonságára kedvezőtlenül hat.

A régió legfontosabb vasútvonala a Budapest-Hegyeshalom vonal. A fejlesztés kiemelt céljai közé tartozik a vasúti fővonalak villamosításának folytatása. A légi közlekedés számára kínált lehetőségek (Pér, Sármellék, Szombathely repülőterei) megfelelő hasznosítása érdekében jelentős fejlesztésre van szükség a régióban ezeken a területeken.

A régió északi határát Európa egyik legjelentősebb vízi útja, a Duna alkotja, amely a VII. Helsinki-folyosó részeként jelentős szállítási teljesítményekkel rendelkezik. A folyón kiemelt fontosságú a magas színvonalú hajózhatóság elérése.

A régió potenciális logisztikai központjainak elsődleges szerepe van, illetve lehetne az európai IV. és VII., illetve az V. korridor mentén, a hármas határoknál fekvő térségben az áru elosztás és raktározás fizikai feltételeinek megteremtésében és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások biztosításában. A különböző szállítási formák meghonosítását emellett környezetvédelmi és költséghatékonysági megfontolások is indokolják. Ilyen a soproni RO-LA és a gönyűi RO-RO terminál is. A további fejlődés záloga az Észak- Déli Közlekedési és Gazdasági Tengely fejlesztésének támogatása lehet.

A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ A régió földrajzi elhelyezkedése, közvetlen EU határterület ˇ Változatos természeti táj, vonzó környezeti adottságok ˇ A régió gazdag turisztikai potenciálja: termál- és gyógyvizek, épített örökség, kulturális programok ˇ A régió összetett és több lábon álló gazdasági szerkezete ˇ A régió viszonylag magas gazdasági aktivitási rátája ˇ Magyar viszonylatban viszonylag magas fejlettségi szint, egy főre jutó GDP az országos átlag feletti ˇ Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya ˇ EU programok tapasztalatai (Phare CBC)	ˇ Negatív természetes népességnövekedési ráta, elöregedés ˇ A régió kutatás-fejlesztési kapacitása nemzetközi, de országos viszonylatban is gyenge ˇ Hiány tapasztalható a modern szakképzés és gyakorlat terén ˇ Viszonylag kevés a felsőfokú diplomával rendelkező lakos, illetve aktív kereső ˇ A külföldi és a hazai ágazatok közötti kapcsolat még igen gyenge ˇ Az egy főre jutó GDP alacsony az EU átlaghoz viszonyítva ˇ Jellemző a munkanélküliség problémájának koncentrációja ˇ A fejlődéshez szükséges fizikai infrastruktúra hiányos és nem éri el az EU normákat ˇ A belső közlekedési kapcsolatok viszonylag fejletlenek ˇ Elégtelen kiépítettségű informatikai infrastruktúra ˇ A régióban jelentős és növekvő belső egyenlőtlenségek tapasztalhatók
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ EU csatlakozás ˇ Általános pozitív migrációs trend ˇ Polgárosultság a civil szféra, civil szervezetek száma és aktivitása viszonylag erős ˇ Magas hozzáadott értékű ágazatok ˇ Termék-klaszterek kialakítása (járműipar, elektronika, fa- és bútoripar, élelmiszeripar, termálturizmus) ˇ Magas környezeti minőség, aktív turisztikai potenciál ˇ Régióhatáron átnyúló együttműködés Közép- és Dél-Dunántúllal, valamint a Balaton régióval a közlekedésfejlesztés és a gazdaságfejlesztés területén ˇ Négy országgal kialakítható határ menti együttműködések erősödése, nemzetközi, EU-s ösztönző programok, támogatások elérhetősége ˇ Növekvő regionális intézményi kapacitás mind a régió, mind a kistérségek szintjén	ˇ A felkészítés nélküli, gyors EU csatlakozás a hazai KKV-k versenyképességét, alkalmazkodási képességét rontja ˇ A külföldi ágazatok mobilitásából adódó sebezhetőség ˇ A gazdaságilag aktív népesség csökkenése Zala megyében ˇ A régió fejlődéséhez nem megfelelő szakképzettségű munkaerő ˇ A szennyvíztisztítás elégtelensége, korszerűtlen és megtelt hulladéktárolók ˇ Régión belüli fejletlen észak-déli kapcsolatok ˇ Tranzit szerep felerősödése veszélyeztetheti a környezet állapotát

2.4 Dél-dunántúli régió

A Dél-dunántúli Régió Baranya, Somogy és Tolna megyéket foglalja magában. Dél-Dunántúl délről és délnyugatról Horvátországgal határos, az országban a "déli kapu" szerepét tölti be. Természeti adottságai igen változatosak, éghajlata kontinentális, óceáni és mediterrán hatásokkal. A mezőgazdasági termelés feltételei igen kedvezőek az éghajlati adottságok és a kisebb aszályveszély miatt. A régió jelentős felszíni és felszín alatti vízkészlettel rendelkezik, gazdag értékes gyógyhatású ásványi összetételű hévizekben. Turisztikai adottságai kiválóak.

A régión belüli területi egyenlőtlenségeket jelzi, hogy a régió településhálózata erősen polarizált, amelyre egyrészt a középvárosok hiánya jellemző, másrészt (elsősorban Baranya megyében) kiemelkedően magas az apró- és kisfalvak aránya. Az ország 30 elmaradott" kistérségből 25 van az ország keleti felén, s 5 a Dél-Dunántúlon. A dél-dunántúli kistérségek több mint felét a elmaradott" és a stagnáló" kistérségek képezik. Egy részük a régió külső perifériáját képező horvát határ mentén helyezkedik el, más részük a megyehatárok mentén kialakult, ún. belső periféria "stagnáló" térségeiben találhatók. E térségekben mind a munkanélküliség, mind a migrációs veszteség, mind pedig az idősebb népesség aránya jóval meghaladja az országos átlagot. Mindegyik depressziós kistérség jellemzően aprófalvas, sok zsáktelepüléssel, rossz úthálózattal.

A régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 74,8%-a volt, az EU 1995-1997 közötti átlagának 38,6%-át képviselte, így a régió az ország fejletlenebb régiói közé tartozik. A teljes hozzáadott értékből a mezőgazdaság részesedése csökkent, de így is jelentősen meghaladja az országos átlagot (8,6%). Az ipar és az építőipar hozzáadott érték - aránya nem tér el jelentősen az országos átlagtól (33,2%), a szolgáltatások aránya azonban országos átlag alatti (58,2%).

Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős (a földterület 61,2%-a mezőgazdaságilag művelt), a kisebb településeken szinte kizárólag ez nyújt helyi megélhetési lehetőséget. Az agrárfoglalkoztatottak aránya a szektor teljesítményének rendszerváltást követő drasztikus visszaesése ellenére jelentős maradt, az ágazatban jelenleg dolgozók aránya a foglalkoztatottakhoz képest az országos átlag közel kétszerese (2000-ben 9,2% az országos 4,9%-hoz képest). A fontosabb szántóföldi növények termésátlagát tekintve a Dél-dunántúli Régió vezető pozíciót tölt be.

A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. A régióban az ország 22 borvidékéből 5 található. Az ország bortermelésének 14,9%-a a régióban realizálódik, ezen belül a minőségi borok aránya az összesen megtermelt bor mennyiségéhez viszonyítva kiemelkedően magas.

A Dél-dunántúli Régiónak az országos átlagot 4,1%-kal meghaladó erdősültsége van. A régióban több mint száz vadászterület került kijelölésre. A régió erdői gazdagok nagyvadakban, mely a régió egyik fontos exportcikke is.

Az iparban a 90-es években a bányászat szerepe drámaian csökkent, a feldolgozóiparon belül a vegyipar jelentősen, a nem fém ásványi anyagokból készült termékek gyártása és az egyéb feldolgozóipar kisebb mértékben esett vissza. Pozitív irányú változás a gépiparban figyelhető meg. Dél-Dunántúlon egy lakosra jutó ipari termelési érték 2001-ben az országos átlag 58,7%-a volt, alig magasabb, mint az alföldi régiók országosan legalacsonyabb értékei. Az ipari ágazatok közül a feldolgozóipar aránya a Dél-Dunántúlon a legkisebb az országban. Az iparfejlesztés területén a legnagyobb gondot a versenyképes termékszerkezet hiánya és az ipari vállalkozások alultőkésítettsége jelenti. Rendkívül alacsony az ipar exportképessége is (az összes ipari értékesítésen belüli aránya 40,7% az országos 55,3%-hoz képest). Előzetes adatok szerint a magyarországi vállalkozásokba 2001-ig befektetésre került külföldi tőkének (3121,2 milliárd forint) mindössze 1,76%-a (55,0 milliárd forint) került a Dél-dunántúli Régióban befektetésre ezzel a régió messze a legutolsó helyet foglalja el régiók közötti összehasonlításban.

A Dél-Dunántúl idegenforgalmi-turisztikai adottságai sokrétűek, Magyarország 27 üdülőkörzetéből hét, kilenc nemzeti parkjából pedig kettő érinti a régió területét. A régió legnagyobb városa szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A 22 magyarországi borvidékből 5 szintén itt található. A régión belül területileg rendkívül koncentrált turizmus az országos átlagnál nagyobb szerepet játszik a régió életében. 2000-ben a régióban előállított bruttó hozzáadott érték 2.5%-a kötődött a turizmushoz (országos átlag 1.7% volt), de míg Somogy megyében az érték (4.8%) jelentősen meghaladta a régiós értéket is, addig Baranya és Tolna megyékben az országos átlagot sem érte el (1.6 és 1.2%). Somogyban a Balaton vonzó hatása miatt a külföldi, míg Baranyában és Tolnában a belföldi forgalomnak van meghatározó szerepe. A régióba látogató összes vendég átlagos tartózkodási ideje 30%-kal haladja meg az országos mutatót (2001-ben 4.3 éjszaka), azonban ez a mutató az évek során folyamatosan romlik. Az átlagos tartózkodási idő a régión belül Somogy megyében a leghosszabb (5 éjszaka), egyértelműen a balatoni pihenő turizmusnak köszönhetően. A vendégek átlagos tartózkodási ideje sem Baranya megyében (2.9 éjszaka), sem Tolna megyében (3.2 éjszaka) nem éri el az országos átlagot.

Az ország kereskedelmi szálláshely-kapacitásának több mint 20%-a található a régióban. A régió idegenforgalmi fogadóképességének (kereskedelmi és magánszálláshelyek) 88%-át Somogy megye adja, ami mellett eltörpül Baranya megye 8%-os, és Tolna megye 4%-os részesedése (2001). A régióban található szálláshelyek között alulreprezentált a magas komfortfokozatú szálláshely; teljesen hiányoznak a magas kategóriájú szálláshelyek (nincs öt csillagos hotel). A szálláshelyek kihasználtsága nem megfelelő, melynek legfőbb oka szezonalitásban keresendő. A szezonalitás okozta problémákra a turisztikai termékkínálat bővítése adhat választ. A régió adottságai lehetővé teszik a további fejlődést a gyógy-idegenforgalom, a vízi turizmus, a vadászati, a falusi és ökoturizmus, a kulturális, valamint a konferencia turizmus területein.

A regisztrált vállalkozások közül a társas vállalkozások 1000 lakosra jutó számának tekintetében a Dél-Dunántúl valamelyest elmarad az országos átlagtól, az egyéni vállalkozók aránya azonban meghaladja az országos átlagot. A társas vállalkozások zöme az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások és a kereskedelem területén tevékenykedik. Az egyéni vállalkozások a kereskedelem, az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások, valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás gazdasági ágban működnek. A kis- és középvállalkozások mintegy 70%-ának hiányosak a szakmai és üzleti ismeretei, a vállalkozói készségek a szakmai készségekhez mérten aránytalanul fejlődnek.

A kutatás-fejlesztés területén nagyon gyenge eredmények tapasztalhatóak a régióban, 2000-es adatok szerint a régióban 164 kutatóhely működik (országos adat 8,4%-a) 1548 fős kutatói állománnyal (országos állomány 6,3%-a). A kutatóhelyek több mint 80%-a Baranya megyére koncentrálódik, ami összefügg a Pécsi Tudományegyetem jelenlétével. Nagyon kevés az ipar-orientált kutatóhely, a meglévők finanszírozása pedig rendkívül alacsony szinten történik. A kutatóhelyek kapcsolata a vállalkozásokkal alig realizálható, a régióban eszközölt kutatás-fejlesztési ráfordításokból a vállalkozások nagyon alacsony arányban részesednek.

A régió 17 településén 1997 és 2001 között 18 ipari parki címet nyertek el. Az ipari parkokban megtelepült vállalkozások száma szerint a Dél-Dunántúl az országos átlag kétharmada körül mozog. Az összes ipari parki terület kihasználtsága 21%, ami jóval szerényebb az önmagában sem túl magas országos 29%-os átlagnál. A beruházási érték és az árbevétel vonatkozásában a régió ipari parkjai messze elmaradnak a fejlettebb régiókban (Nyugat- és Közép-Dunántúl) működő ipari parkoktól. Az ipari parkok méretükben, profilukban eltérőek, még sincs közöttük tudatos funkciómegosztás. Az ipari parkok közötti együttműködés, koordináció esetleges, formái kialakulatlanok.

Dél-Dunántúl népsűrűsége a legalacsonyabb az országban: 69,5 fő/km². A népesség alakulását folyamatos, az országos átlagot meghaladó mértékű csökkenés jellemzi az elvándorlás és a természetes fogyás miatt. Alacsony az élveszületési arányszám (9,6), magas a halandóság (14) és előrehaladott az öregedés. A régió nemzetiségi összetétele sokszínű, a német nemzetiség (anyaországi kapcsolatai és nyelvtudása révén) befektetői vonzerőt jelent.

A régió foglalkoztatottsági viszonyait az országos átlagnál 2,8%-kal alacsonyabb aktivitási ráta (50,5%) és az országos átlagot 1,4%-kal meghaladó munkanélküliségi ráta (7,8%) jellemzi. A foglalkoztatottak száma 1992 és 1998 között drámai mértékben (közel 30%-kal) csökkent, a legnagyobb csökkenést a bányászatban regisztrálták (92,8%!). A foglalkoztatási szerkezet átalakulásával a közszféra vált a legjelentősebb foglalkoztatóvá, ezt követi az újrastrukturálódó feldolgozóipar. A régió kistérségeinek munkanélküliségi adatai között jelentős különbségek vannak: míg a centrum térségekben a munkanélküliség jóval a regionális (és az országos) átlag alatt van, addig vannak olyan depressziós térségek ahol a munkanélküliség több mint kétszerese az országos átlagnak.

Dél-Dunántúl népességének képzettségi szintje alapfokon megegyezik az országos átlaggal, magasabb képzettségi szintek tekintetében azonban a régió elmarad az országos átlagtól. Ez azzal is magyarázható, hogy a képzettségi szint növekedésével nő az elvándorlás aránya is. A régió felsőoktatása fejlett: ha a felsőfokú intézmények hallgatóinak számát az egyes régiók lakónépességéhez viszonyítottan vizsgáljuk, a Közép-magyarországi és a Dél-alföldi Régiót követően a Dél-Dunántúlon (2,5%) a legmagasabb ez az arány. A Dél-dunántúli Régióban található két egyetemi város, Pécs és Kaposvár mellett működik felsőoktatási intézmény Szekszárdon és Pakson is. Pécs a felsőoktatásban nem csak a régió, hanem az egész Dunántúl legnagyobb központja is.

Az esélyegyenlőséget illetően elmondható, hogy a két nem keresetei lassan közelítenek egymáshoz. A roma kisebbség aránya a régión belül magasabb az országos átlagnál, és - az országos helyzethez hasonlóan - foglalkoztatási szempontból rendkívül kedvezőtlen a pozíciója. Különösen magas a roma lakosság aránya az elmaradott aprófalvas kistérségekben, ahol a súlyos szegénység és a centrumtérségektől való elzártság tovább nehezíti felzárkóztatásukat.

A régió és az ország lakosságának egészségi állapota rosszabb, mint az a gazdasági helyzetből következne. Az egészségügyi kapacitások tekintetében a régióban meghatározó szerepe van Baranya megyének, ezen belül is Pécs városának, köszönhetően a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karához tartozó klinikák működésének.

A Dél-dunántúli Régió környezeti állapota az egyes környezeti elemek tekintetében eltérő. A rendszerváltást követően az ipari és mezőgazdasági termelés visszaesése következtében ugyan csökkent a légszennyező komponensek emissziója, az ipari eredetű vízszennyezés és a nagyüzemi állattartó telepek, a műtrágyázás és a növényvédő szerek által okozott talaj- és vízszennyezés, de a felhagyott bányaművelés és a korábbi veszélyes hulladékokat termelő tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásaival jelenleg is számolni kell. A légszennyezettséget illetően a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása csökkent, ellenben a közlekedés nitrogén-oxid kibocsátási aránya nőtt. A legfőbb kibocsátók a szénbázisú pécsi hőerőmű, a beremendi cementgyártás, a külszíni bányászat és a közlekedés. A légszennyezés a térség nagyobb városait és a Balaton-partot érinti a legsúlyosabban. A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége jóval elmarad az ivóvízhálózatétól. Több kistérségben csak a kistérség központjában, illetve a városokban van közüzemi szennyvízelvezetés. A települések jelentős részén (főként a kistelepüléseken) problémát jelent a szilárd hulladékok szakszerű elhelyezése. A régióban két nemzeti park és három tájvédelmi körzet található.

A Dél-Dunántúl közlekedési infrastruktúrájának minősége, valamint a hálózat egyes elemeinek kiépítetlensége miatt a régió elérhetősége mind külföldről, mind a fővárosból és az ország egyéb fontos gazdasági centrumaiból lassú, a forgalmi igényeknek nem megfelelő. A régió közlekedési peremhelyzetét jelentősen rontja a gyorsforgalmi utak szinte teljes hiánya: 2000-es adatok szerint a ezeknek mindössze 3,5%-a található itt, autópálya pedig jelenleg egyáltalán nem található a régióban annak ellenére, hogy a hazánkat érintő öt szárazföldi pán-európai közlekedési folyosó (helsinki korridor) közül kettő közúti (az V. és az V/c) is érinti a Dél-Dunántúlt. Az országban a Dél-Dunántúl úthálózatának az igényekhez viszonyított megfelelősége a legrosszabb; az országos átlagnál némiképp kedvezőtlenebb útsűrűsége pedig azt jelenti, hogy a jelentős településsűrűséggel rendelkező régióban általánosságban szükséges az úthálózat fejlesztése: mind a nagytávolságú és interregionális, mind a kistérségeken belüli hálózatoknál. A régión keresztülhaladó főúthálózat többsége intenzíven beépített területeken vezet keresztül. A mellékutak állapota rendkívül rossz: a mellékút-hálózat teherbírási adatai alapján a legrosszabb helyzetben a Dél-Dunántúl van, mert itt a burkolatok több mint 50%-a élettartama végén jár, vagy azon túl van. Jelenleg a mellékutak hiánya miatt a helyközi forgalom is sok esetben a főutak forgalmát növeli, mivel a főutak mellett nincs olyan összefüggő útvonal, ami ezek levezetésére alkalmas lenne. A régióban a zsáktelepülések száma magas: pontosan 200 település (a régió településeinek közel egyharmada) rendelkezik egyetlen közúti kapcsolattal. A Dél-Dunántúl nemzetközi vasúti forgalma az országos helyzethez képest nagyobb mértékben csökkent; a nemzetközi vonatok nem versenyképesek az egyéni közlekedéssel szemben hosszú menetidejük miatt. Nagy hiányosság, hogy nyugati irányba, Ausztria felé nem vezet közvetlen vasúti pálya. A vasúti infrastruktúra elmaradottságát tetézi, hogy a régió megyeszékhelyei között a vasúti közlekedési kapcsolat rendkívül rossz, illetve nem létezik. A Dél-Alfölddel való közvetlen összeköttetés minősége miatt a forgalom volumene alacsony, illetve jelentős része Budapest érintésével, hatalmas kerülőn realizálódik. A többi szomszédos régió irányába is kevés számú és hosszú menetidejű vonatok közlekednek csak. A Duna ugyan Európa egyik legjelentősebb vízi útja, kihasználtsága azonban éppen ezen a szakaszon a leggyengébb. A kikötők műszaki-szállítástechnikai színvonala alacsony, vasúti/közúti kapcsolatuk korszerűtlen.

A régió települési környezete az utóbbi évek elszórt fejlesztései ellenére leromlott a településeken rendelkezésre álló fejlesztési források szűkössége, illetve hiánya miatt. A régióra egykoron jellemző nehézipari tevékenységek káros hatásai és nyomai a mai napig jelen vannak. A bányászati és nehézipari tevékenységek egykori színterei ma kihasználatlanul állnak, állaguk romlik. A települési barna övek egyébként értékes területei a kárelhárítás és rehabilitáció magas költségei miatt nem vonzóak a befektetők szemében, akik inkább a településkörnyéki zöldmezős beruházást preferálják; felerősítve ezzel a káros szub- és dezurbanizációs folyamatokat.

Az ország villamos energia termelésének 40%-a a régióban realizálódik. Itt található az ország egyetlen atomerőműve (Paks), amelyik a legkedvezőbb áron állítja elő a villamos energiát Magyarországon. Ez Tolna megye gazdasági adatait jelentősen javítja, de a régió gazdaságába szervesen nem épül be, hatása a város környékére korlátozódik. A gázvezeték-hálózat hossza 1991-1999 között háromszorosára bővült, ezen időszak alatt a gázvezetékre csatlakozott háztartások száma 66%-kal nőtt. Ennek ellenére a vezetékes gázhálózatba kapcsolt háztartások aránya a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb az országban (1999-ben 48,5%, míg országosan 69,2%).

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE:

Erősségek

Gyengeségek

ˇ Kedvező agro-ökológiai potenciál

ˇ Minőségi szőlő- és borkultúra

ˇ Magas fokú erdősültség gazdag vadállománnyal

ˇ Gazdag gyógyforrás- és termálkincs

ˇ Az idegenforgalom országos átlagot meghaladó szerepe

ˇ A Balaton, mint idegenforgalmi célpont ismertsége

ˇ Nemzetközi vízi közlekedésre alkalmas folyó (Duna)

ˇ Nemzetiségi sokszínűség és élénk anyaországi kapcsolatok

ˇ Fejlett felsőoktatási intézményrendszer

ˇ Versenyképes kutatási eredmények előállítására képes tudományos bázis megléte

ˇ Gazdag kulturális és történelmi örökség

ˇ Jelentős kiterjedésű természet- és tájvédelmi területek

ˇ Az agrárszféra hozzáadott érték-előállítási képessége alacsony

ˇ Halmozottan hátrányos helyzetű térségek magas aránya

ˇ Turisztikai szolgáltatások szezonális és területileg koncentrált jellege

ˇ A magas komfortfokozatú szálláshelyek hiánya

ˇ A közlekedési hálózat egészében korszerűtlen, a régió külső és belső elérhetősége nem kielégítő (gyorsforgalmi úthálózat és elkerülő utak hiánya, rossz minőségű és hiányos vasúthálózat)

ˇ Gyenge színvonalú tömegközlekedés

ˇ Gazdasági aktivitás alacsony szintje

ˇ Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség

ˇ Közép- és felsőfokú oktatási rendszer gyenge piacképessége

ˇ Cigányság és halmozottan hátrányos helyzetű rétegek komplex (társadalmi, gazdasági és szociális) problémái

ˇ Öregedő népesség, korai halálozás

ˇ Kevés munkalehetőség mind az alacsonyan képzett, mind a minőségi munkaerő számára (brain drain)

ˇ Kevés külföldi tőkebefektetés

ˇ KKV-k elégtelen tőkeellátottsága

ˇ Kevés számú nagyvállalat

ˇ Kényszervállalkozások magas aránya

ˇ Gyenge ipari exportképesség

ˇ Innovatív középvállalkozások hiánya

ˇ Versenyképes feldolgozóipari ágazatok fejletlensége

ˇ Fejletlen üzleti szolgáltatói szektor

ˇ Közlekedési eredetű magas zajszint és légszennyezés

ˇ Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége minőségi és mennyiségi szempontból elégtelen

ˇ A szakszerűtlen hulladék-elhelyezés veszélyezteti az ivóvízbázisokat

ˇ A belső fejlesztési potenciált mobilizálni és dinamizálni képes helyi civil közösségek és kezdeményezések gyengesége, illetve hiánya

ˇ A háziorvosi szolgálat és járóbeteg ellátás területileg egyenetlen

Lehetőségek

Veszélyek

ˇ Kulturális, gyógy-, wellness és ökoturizmus növekvő trendje

ˇ EU kiemelt támogatás vasút- és tömegközlekedés fejlesztésére

ˇ Határmenti és nemzetközi kapcsolatokban rejlő lehetőségek

ˇ Gazdasági kapcsolatok erősödése a stabilizálódó balkáni térséggel

ˇ A vállalkozások együttműködésében rejlő lehetőségek kiaknázása

ˇ A közösségi és a magánszféra hálózatos együttműködéseinek ösztönzése

ˇ Környezeti iparok térnyerése

ˇ Civil kezdeményezések helyi források mobilizálásában betöltött szerepének növekedése

ˇ Tőkeszegény agrárgazdaság

ˇ Kedvezőtlen demográfiai tendenciák folytatódása

ˇ A régió perifériális helyzete rögzül

ˇ A régió külső és belső perifériájának zárványtérségeiben található kistelepülések elnéptelenedése

ˇ A környezeti károk felszámolásának elmaradása

ˇ A környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra fejlesztésének elmaradása

2.5 Észak-magyarországi régió

Észak-Magyarországot a kilencvenes években egyértelműen homogenizálta és összekötötte a térség átfogó visszaesése, a széles településkörre kiterjedő ipari depresszió. Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a, amely a régiót a magyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van.

Az Észak-Magyarországi régió az ország területének és népességének egyaránt közel 15%-ra terjed ki, ezzel a régiók rangsorában a negyedik. A régió népességszáma az országos tendenciákhoz hasonlóan több mint másfél évtizede fogy. A csökkenést az élveszületések számának visszaesése, a magasabb halandóság és a - régiók között legmagasabb - vándorlási veszteség okozta. A roma népesség száma és aránya évről-évre jelentősebb, regionális átlagban is meghaladja a 10 %-ot, egyes településeken eléri a 70-80-90%-ot is.

A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. Az 1990-es évek elején ezért az ipari termelés válsága az ország többi térségénél erőteljesebben jelentkezett Észak-Magyarországon, melynek alapvető okai a termelés szerkezetében, a hagyományos nehézipari ágazatok meghatározó súlyában, illetve a keleti piacok felé történő irányultságban, és később ezen piacok elvesztésében keresendők. A gazdasági szerkezetváltás után ezek az iparágak leépültek, s az ipari termelés visszaesése miatt az érintett területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerültek, ami nagymértékű munkanélküliséggel párosult. Gazdasági válságterületté vált Ózd, a Sajó-völgyi iparvidék, a Nógrádi szénmedence. Számos bányát és kohászati üzemet bezártak, viszont a régió déli részén, Bükkábrány és Visonta térségében elhelyezkedő hatalmas lignittelepek továbbra is alapját képezik a Mátra előterébe telepített országosan is jelentős erőműnek.

A folyamatban lévő szerkezetátalakítási programok, valamint a piacgazdaság igényeinek következtében a klasszikus, vas és szén alapú nehézipar egyre csökkenő szerepet játszik a régió gazdaságában. A sok esetben külföldi tőke segítségével korszerűsített néhány nagyvállalat azonban megőrizte a régió ipari (gép- és vegyipari) karakterét. E két iparág széles üzleti lehetőségeket teremthet a nagyvállalatok köré szerveződő kis- és közepes vállalatok számára is. A gazdasági szerkezetet korszerűsítő külföldi tőke beáramlása azonban még nem igazán jelentős, probléma, hogy a munkaerőnek nem a klasszikus ipari kultúráját, hanem inkább annak olcsóbb bérmunka-jellegét használja ki. A jelentős barna és zöldmezős telephelykínálat ellenére - a kedvezőtlen gazdasági környezet és a fejletlen vállalkozói infrastruktúra miatt - a vállalkozási aktivitás alacsony, különösen kevés a gazdaság diverzifikációját elősegítő, innovatív középvállalkozás. Ebből fakadóan az üzleti és pénzügyi szolgáltatások rendszere is fejletlen.

A hátrányos gazdasági helyzet mérséklésében jelentős szerepet játszhatnak az ipari parkok és vállalkozási övezetek. A régióban 6 ipari park kijelölésére került sor Salgótarjánban, Egerben, Ózdon, Kazincbarcikán, Tiszaújvárosban és Miskolcon. A Magyarországon kijelölt 8 vállalkozási övezetből hármat - Ózd-Putnok, Salgótarján-Bátonyterenye valamint Zemplén a régióban alakítottak ki, ezzel is segítve az ipari szerkezetátalakítást, a vállakozások számának gyarapodását.

A gazdasági aktivitás szintje a kilencvenes években Észak-Magyarországon - a jelentős létszámleépítések és számos üzem felszámolása után - zuhanásszerűen visszaesett. Amíg 1990-ben a régió lakosságának 42%-a volt aktív kereső, 2000 után ez az arány 30% alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az aktív keresők ágazati összetétele is jelentősen módosult. Amíg korábban a régió az ország legerősebben iparosodott körzetének számított, napjainkra ezt a jellegét elvesztette, és különösen az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya csökkent, közel 40%-kal.

Az ország hét tervezési-statisztikai régiója közül az Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. A munkanélküliségi ráta 2001-ben még mindig 10% felett van, közel kétszerese az országos átlagnak (5,7%). A munkanélküliek 49,5%-a nő, 85,9%-a fizikai munkás, 58,3%-a tartós munkanélküli. Ez utóbbi okozza a legkomolyabb társadalmi problémákat a régióban. A kedvezőtlen gazdasági feltételrendszer következményeként a régió népességének életszínvonala jövedelmi viszonyaik alapján - az észak-alföldi térséget követően a legalacsonyabb.

A régióban a műszaki felsőoktatás szerepe meghatározó és jelentős K+F-kapacitások állnak rendelkezésre. Ezek azonban nincsenek kihasználva, ebből adódóan gazdasági jelentőségük még nem meghatározó. Annak ellenére, hogy a régió jelentős szerepet tölt be a hazai felsőfokú oktatásban és középfokú képzésben a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása elmarad az országos átlagtól.

Nyilvánvalóan hátráltatja a gazdasági fejlődést a térség gazdasági centrumoktól való távolsága, amit fokoz az, hogy az úthálózat minősége nemcsak európai viszonylatban, de az országos átlagtól is messze elmarad. A régió déli peremét részben érintő autópálya megfelelő rákapcsolódási lehetőségek hiányában - nem tudja bekapcsolni a régió középső és keleti térségeit az ország vérkeringésébe, megfosztva ezzel a régió nagy részét az elérhetőséget preferáló külföldi tőkebefektetők megjelenésétől. A mellékutak perifériákon tapasztalható rossz állapota szintén akadályozza a térségi gazdaságfejlesztési szándékok megvalósítását. A határmenti területek különösen hátrányos helyzetben vannak a rendkívül hosszú elérési idők miatt. Szlovákia felé 12 határállomás létezik. Évekkel ezelőtt megkezdődött még néhány határállomás előkészítése, hogy javuljon a térség külső megközelíthetősége.

A tiszai hidak és pontonhidak regionális szerepe jelentős, bár ezek a víz és az időjárás állapotától függően működnek, ugyanakkor műszaki állapotuk elavult és javításra szorul.

A civil légi forgalom a miskolci és a mezőkövesdi katonai repülőterek használatával lehetséges. A Miskolci repülőtér képes kis és közepes repülőgépek fogadására, Mezőkövesd repülőtere pedig nagyobb légi szállítmányok és kereskedelmi járatok fogadását teszi lehetővé. Sajnos a mezőkövesdi repülőtér civil használatra jelenleg még nem megoldott.

A régió mezőgazdasági adottságai a természeti viszonyok miatt (hűvösebb klíma, tagolt domborzat) kedvezőtlenek a növénytermesztés számára. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása eltér az országostól: a régiók közül itt a legalacsonyabb a szántó, viszont a legmagasabb a gyep- és erdőterületek aránya. A gyümölcs- és különösen a szőlőtermesztésnek történelmi hagyományai vannak, jelentős gazdasági potenciált jelentenek a borvidékek: Tokaj, Bükkalja, Eger és a Mátraalja. Az országban termelt szőlő kéttizedét, a bor egy negyedét Észak-Magyarország adja. A mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintje többnyire alacsony, hiányoznak az ehhez szükséges tároló és feldolgozó kapacitások, a modern technológiák. Egy versenyképesebb mezőgazdaság megteremtéséhez mindenekelőtt a termőhelyi adottságoknak megfelelő, egyedi, speciálisan tájjellegű termelési formáknak kellene előtérbe kerülniük. A régió domborzati viszonyai, a gyepterület nagysága és minősége alapján kedvező feltételeket kínál a szarvasmarha és juhtartásra. Ennek ellenére az állatállomány közel két évtizede csökken és fajlagos mutatóit tekintve messze elmarad az országos átlagtól.

Észak-Magyarország idegenforgalmi vonzerejét a változatos természeti adottságok, kulturális értékek, néprajzi hagyományok, a gyógyvizek, a híres szőlő és borkultúra adják. Kiemelkedő az üdülőkörzetek szerep: a régióban található a Mátra-Bükk, a Zemplén üdülőkörzetek egésze, a Dunakanyar, a Felső-Tiszaszakasz és a Közép-Tiszavidék üdülőkörzetek egy része. Észak-Magyarország településeinek több mint fele valamelyik üdülőkörzethez tartozik. A régiónak emellett három olyan látványossága van (Aggteleki-Cseppkőbarlang, Hollókő, Tokaj-hegyalja), amelyek a világörökség részét képezik. A jelentős idegenforgalmi potenciál ellenére, - a komplex turisztikai termékek hiánya, a fogadókapacitás szűkössége és a kulturális örökség nem megfelelő prezentációja miatt - az ágazat a GDP-n belül mindössze 3-4 %-ot képvisel, amely jelentősen elmarad az országos (9%-os) értéktől. A külföldi vendégek aránya az összes vendégből csupán 20%, ami a legkisebb a régiók között.

A régió környezeti problémái megegyeznek az országban általában tapasztaltakkal, a szennyvíztisztítás hiányával és a hulladékgazdálkodás nem megfelelő színvonalával, de jelentős a múltbeli ipari tevékenységekkel okozott, elsősorban talajszennyezés formájában jelentkező környezeti kár is. A régiónak valójában két nagyon eltérő arca van, az egyik az ipar, a városi tevékenységek és a mezőgazdaság céljaira intenzíven használt terület, a másik pedig a közvetlen közelében levő nemzeti park a hagyományos földrajzi kultúrtájjal elegyítve. Az ipari-városi terület jellemezhető a nagy népsűrűséggel és az erős környezeti szennyeződéssel, míg a hagyományos kultúrtáj megőrizte biológiai és földrajzi változatosságát. Jórészt ennek köszönhető, hogy az Észak-Magyarországi Régió bővelkedik védett természeti értékekben. Az ország kilenc nemzeti parkja közül négy teljes egészében vagy részben a régió területén található, együttes területük meghaladja a 70 ezer hektárt.

Az egész régióra kiterjedő általános gazdasági visszaesés ellenére Észak-Magyarországon belül is fellelhetők a térségi különbségek. Az M3-as autópálya mentén és Nógrád megye nyugati térségeiben érezhető a gazdasági fejlődés és a társadalmi státusz emelkedése. A Zagyva-völgye, Dél-Borsod, Tokaj-Hegyalja, valamint Eger térsége is többoldalú gazdaságszerkezetű. E térségekben az ipar jelenléte mellett nagy jelentőségű a történelmi hagyományokkal rendelkező bükkaljai, mátraaljai, egri és tokaji borvidék. A régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy elmaradott terület. Az észak-borsodi határmenti térség, az aprófalvas Cserehát társadalmi-gazdasági szempontból az egész ország legelmaradottabb területe.

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ Változatos természeti környezet ˇ Kiváló turisztikai adottságok: jelentős termál potenciál, nemzetközi hírű borvidékek, nemzeti parkok, védett területek ˇ Kiemelkedő kulturális örökség, etnikai, néprajzi sokszínűség ˇ Magas erdősültség ˇ Fejlett műszaki felsőoktatási kapacitás ˇ Sokszínű középfokú oktatási intézményrendszer ˇ Rendelkezésre álló építőipari alapanyagok és építőipari termelői kapacitás ˇ Tradicionális, - sok esetben speciális - ipari termelési kultúra (kohászat, vegyipar, üvegipar)	ˇ A gazdaság teljesítőképessége alacsony, megújuló-képessége hiányzik ˇ Kevés a gazdaságszerkezetet korszerűsítő külföldi befektetés ˇ A vállalkozói aktivitás alacsony ˇ Innovatív ágazatok hagyományának hiánya, a meglévő vállalkozások alacsony technológiai színvonala ˇ Turisztikai fogadóképesség minőségi és mennyiségi feltételei hiányosak, a régió turisztikai marketingje gyenge ˇ Mezőgazdasági termékek alacsony feldolgozottsági foka ˇ A termőhelyi adottságoknak sokszor nem megfelelő termelési formák ˇ Magas a tartós és képzetlen munkanélküliek aránya ˇ A magasan képzett szakemberek elvándorlása ˇ Az oktatási intézmények és a gazdasági szféra együttműködése nem megfelelő ˇ a szakoktatás szerkezete, minősége nem tükrözi megfelelően a piaci igényeket. ˇ Halmozottan hátrányos helyzetű roma népesség magas aránya ˇ A romák számára is elérhető tartós foglalkoztatási lehetőségek szűkösek ˇ A régió egyes térségeinek országon belüli perifériális földrajzi elhelyezkedése ˇ A modern közlekedési infrastruktúra hiánya, meglevő kapcsolatok rossz minősége ˇ A vasúthálózat alulhasznosítása ˇ Szennyezett, rehabilitációra szoruló, volt ipari területek ˇ A csatornázottság hiánya, nem megfelelő színvonalú hulladékgazdálkodás
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ Erősödő gazdasági, társadalmi kapcsolatok Szlovákiával ˇ Befektetők növekvő érdeklődése a régió iránt ˇ M3-as autópálya továbbépítése ˇ Nemzetközi tranzitkereskedelem, áruszállítmányozás növekedése ˇ Turisztikai kereslet növekedése a régió iránt ˇ A régió tájjellegű termékeinek növekvő kereslete ˇ Felsőoktatásban tanulók arányának növekedése	ˇ Gazdasági leszakadás, válságtérségek kialakulása ˇ Külföldi befektetések továbbra is elkerülik a térséget ˇ A kedvezőtlen demográfiai folyamatok erősödése: aprófalvak elnéptelenedése, a népesség elöregedése ˇ A szakképzett munkaerő és az értelmiség elvándorlása ˇ A roma népesség gyenge társadalmi integrációja ˇ A szükséges felújítások, rekonstrukciók elmaradásával a turisztikai attrakciók vonzerejének csökkenése ˇ A környezeti, táj rehabilitáció elmaradása ˇ Aprófalvak infrastrukturális fejlesztéseinek elmaradásával tovább csökken a népességmegtartó képesség

2.6 Észak-alföldi régió

Az Észak-Alföldi Régió Magyarország északkeleti részén fekszik; határos Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával. A bruttó hazai termék (GDP) 9,6%-át az Észak-Alföldi Régióban állítják elő.

Jelenleg az Észak-Alföldi Régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója: az egy főre jutó GDP az országos átlagnak mindössze 63,4%-a, ezzel az országban az utolsó helyen áll. Vásárlóerő-paritáson mérve a régió egy főre jutó GDP-je az EU-átlagnak mindössze 32,5%-a. Kiterjedtek a belső és külső periférikus területek. Nincsenek meg a regionális együttműködés gazdasági, társadalmi, kulturális hagyományai.

A városi jogállású települések arányát tekintve az Észak-Alföldi Régió hazánk egyik legvárosodottabb régiója. A legjelentősebb városok: Debrecen (203.648 lakos), Nyíregyháza (112.419 lakos), Szolnok (75.962 lakos)). A régió városi településeinek aránya 6%-kal magasabb az országos átlagnál, a városok lakónépességét tekintve 2%-kal marad el az országos átlagtól (az országos adat Budapest túlsúlya miatt némileg torzít). Ez a településszerkezet az utóbbi tíz év statisztikai adatai alapján stabilnak mondható.

Földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő tranzitszerepet biztosíthatna a régiónak, ám a modern közlekedési infrastruktúra hiánya gátolja a gazdasági fejlődést. Az autópályák hiánya okozza az egyik legnagyobb problémát (az Észak-Alföld az egyetlen hazai régió, ahol még nincs autópálya). A főváros felé irányuló hatalmas forgalom egy része a 4. sz. főútról áttevődött az M3-as autópályára, amely jelenleg Füzesabonyig közelíti meg a régiót. Az elfogadott nyomvonal megépülésével várható a jelenleg erősen túlterhelt 4. sz. főút (mint a Régió fő közlekedési tengelye) igénybevételének mérséklése. A régión belül gondot jelent egyes, a megyeszékhelyektől távolabb eső kistelepülések belső perifériák megközelíthetősége.

A régió vasúthálózatának fejlettsége igen heterogén. Az országos átlag alatt főbb mutatóikat tekintve főleg a Hajdú-Bihar megyei, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területek vannak. A nemzetközi törzshálózati vasúti vonalak (jelenleg a TINA-hálózat részeként a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonal, az EU V. folyosó vasútvonalául választott Budapest Miskolc Nyíregyháza Záhony vonal, az EU IV. közlekedési folyosó részeként a Budapest Szolnok Békéscsaba nemzetközi törzshálózati vasútvonal, valamint a Nyíregyháza Szerencs Miskolc nemzetközi törzshálózati vasútvonal) érintik a régiót, azonban az egy nyomtávú és nem villamosított vasúti pályák túlsúlya, a vasúti mellékvonalak felújításának jelentős lemaradása, a korszerű biztosító berendezések, és a határral párhuzamos Észak-Déli irányú vasútvonal hiánya komoly akadályai lehetnek a gazdasági felemelkedésnek.

Jellemző forgalmi problémája a régiónak a tiszai átkelések kérdése. A viszonylag ritkán elhelyezkedő hidak miatt a Tisza menti sáv szakaszosan forgalmilag árnyékban lévő területként jelenik meg, miközben a hidakra vezető utakon jelentős forgalmi koncentráció alakul ki.

Jelentős közlekedési potenciált jelentenek a jelenleg kihasználatlan repülőterek. Debrecen és Nyíregyháza repülőterének infrastruktúrája alkalmas a regionális repülőtéri szerepkör betöltésére, esetlegesen menetrendszerinti, de különösen charter járatok, valamint alkalmi és kisgépes forgalom fogadására. A debreceni repülőteret jelenleg érvényes kormányhatározat is az államilag támogatható két regionális repülőtér egyikeként említi, és fejlesztés alatt van.

A leendő schengeni-határátkelők közül kiemelkedik Záhony, mely nem csak Ukrajna felé jelent kapcsolatot, hanem az EU V. folyosón Oroszország, Finnország és a közép-ázsiai, valamint a távol-keleti területek felé is közvetít vasúti forgalmat Európa, különösen Dél- és Délnyugat-Európa és az említett térségek között. Ma is a keletnyugati vasúti áruszállításban a legnagyobb forgalmat bonyolító vasúti és logisztikai csomópont (5-6 millió tonna/év), mely egyben a nyomtávváltás miatti áruátrakást is jelenti. A régióhoz tartozó határátkelők közül az ártándi, záhonyi, csengersimai, valamint a beregsurányi határátkelők rendelkeznek a legjelentősebb személy-, és áruforgalommal, ami alkalmassá teszi őket logisztikai szerepük megerősítésre. A határforgalom lebonyolítását tekintve legnagyobb problémát a Csengersima és Nyírábrány közötti határszakasz jelenti, ahol 100 km-en, továbbá a Nyírábrány-Ártánd közötti határszakasz, ahol 50 km-en nincs átkelési lehetőség. Ennél is rosszabb a helyzet a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok szempontjából kulcsfontosságú teherforgalmi átkelők tekintetében: Ártándtól a jelenleg fejlesztés alatt álló csengersimai átkelőig nincs teherforgalmi határátkelő. A szomszédos országok eltérő gazdasági fejlettsége következtében a határnyitás elsősorban a Magyarországra irányuló forgalmat növelte, s mindkét határszakaszon túlnyomóan a szomszédos országok állampolgárai lépnek át.

A gazdasági fejlettség relatíve alacsony szintje döntően az ipari fejlődés hosszabb távú elmaradására, iparszerkezeti sajátosságokra vezethető vissza. Az Észak-Alföldi Régió egyike az ország kevésbé iparosodott régióinak, az országosan megtermelt ipari értékből csak 9,72%-kal részesül, s ez csökkenő tendenciát mutat. A régió iparában a feldolgozóipar a domináns, azon belül az élelmiszeripar, a gépipar és a ruházati ipar, ebben a három ágazatban dolgozik a régió ipari foglalkoztatottainak 2/3-a, míg a high-tech ágazat súlya viszonylag alacsony, mely tendenciája is csökkenő, melyet jelez, hogy 1998-ban a régió összes foglalkoztatottjának 0,96%-a, míg 200-ben már csak 0,75%-a dolgozott ezen iparágakban. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az ipart alapvetően a fizikai foglalkoztatás jellemzi (az alkalmazottak 4/5-e ide sorolható), az iparban a szellemi foglalkozásúak aránya csekély. A régió népességének vállalkozási hajlandósága alacsony, az itteninél csak Észak-Magyarországon kisebb a vállalkozás-sűrűség. A régióban nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés, gyengék a piaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. Az Észak-Alföldön 2000 végén ezer lakosra 63 vállalkozás jutott, 2001-re ez a mutató 60-ra csökkent, ami az országos átlagnak a 75%-a. A gazdaságfejlesztés nehézségeit jelzi a régióban a vállalkozásokba fektetett külföldi tőke rendkívül alacsony aránya is. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke az országos átlagnak mindössze 24%-a. Az ország hét régiója közül e mutató alapján ez a második legkedvezőtlenebb helyzetű régió.

Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2%). Fontos érték, hogy a régió átlagon felüli adottságokkal és termelési tapasztalatokkal rendelkezik bizonyos mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékek előállításában, melyekre versenyképes agrárbusiness építhető. Továbbá a régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, helyenként jól fejlett de nem kellően kihasznált élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. A mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) azonban elmarad az országostól (18,15 AK), miközben a régión belül is jelentősek az adottságok közötti különbségek.

További gondot jelent viszont, hogy nem teljes körű az okszerű termőföldhasználat, alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú.

A turizmus tekintetében az Észak-Alföldi Régiónak még viszonylag szerény a részesedése az ágazat teljesítményéből. 2001-ben a vendégek átlagos tartózkodási ideje 3,5 éjszaka volt, ami 0,4-del magasabb az országos átlagnál. 1990 óta biztató előrelépés történt a turizmus minőségi feltételeinek megteremtésében, ám a szállodai férőhely-kínálat (19,8%) még jelentős lemaradást mutat az országos átlaghoz (32,8%) képest. Ötcsillagos szálloda nincs a régióban. A régió területének 6,2%-át több nemzeti és helyi jelentőségű természetvédelmi terület teszi ki. Kedvező tendencia a régió turizmusában az utóbbi években a természetközeli idegenforgalom fejlődése. Az egyik legfontosabb nemzetközi vonzerővel bíró vonzerő a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az UNESCO Világörökség része. Jelentős turisztikai értékeket képvisel a Tisza is (azon belül a Felső-Tisza vidéke és a Tisza-tó üdülőkörzet), valamint az európai jelentőségű termálvízkincs.

Az Észak-Alföld leglátogatottabb városa a vendégéjszakák számát tekintve Hajdúszoboszló, amely a reumások Mekkája néven vált híressé. A komplex szolgáltatást nyújtó turisztikai termékek azonban továbbra is hiányoznak a régió turisztikai kínálatából, és a termálvízkincs sincsen még kellően kihasználva. A marketingtevékenység végzése során eddig a régióban szerény volt az összefogás, ez települési vagy kistérségi szintnél magasabban nem valósult meg, továbbá az agrárszektornak is nagy lehetőségei vannak az idegenforgalom kiszolgálásában, ezért multiplikátor, valamint foglalkoztatottság-növelő hatása miatt fontos a turizmus fejlesztése. A turisztikai fejlesztések egyben hozzájárulnak a gazdasági tevékenységek diverzifikációjához, bővítve a foglalkoztatási lehetőségeket.

A munkanélküliség aránya (7,8%) ugyan csökkenő tendenciát mutat, de lényegesen az országos átlag (5,7%) fölött van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány elérte a 17,2%-ot és néhány kistérségben még ennél is magasabb. A képzettségi viszonyokat figyelembe véve három csoport számára is komoly problémát okoz az elhelyezkedés. Egyrészt a régióban mindenhol igen magas a szakképzetlen munkanélküliek aránya, akiknek jó része a roma etnikumhoz tartozik. A szakmunkás végzettségűek iránt viszonylag nagyobb a kereslet, ám legtöbbjük az erős túlkínálattal jellemezhető fémipari szakképesítéssel rendelkezik. A kisszámú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli esetében érdekes paradoxon, hogy arányuk kisebb ugyan, mint az országos átlag, de elhelyezkedési esélyeik rosszabbak a többi régiónál. Az alapvető gondot itt is a túlképzés, a piaci igényekre még kevéssé reflektáló képzés jelenti. A munkanélküliek jelentős százaléka pályakezdő. A helyi értelmiségen belül még mindig alulreprezentáltak a közgazdasági és a műszaki végzettségűek, ami kedvezőtlen lehet a tőkevonzás, a potenciális beruházók fogadása szempontjából és egyben az oktatás-képzés bizonyos fokú rugalmatlanságát, a piac által felvetett igényekre való nehézkesebb reagálást jelzi.

A régió lakosságának képzése szempontjából meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, melyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A korábbi időszakban jelentős hátránya volt a régió felsőoktatási struktúrájának a túldimenzionált pedagógus-, agrár- és egészségügyi szakirány, az 1990-es évek második felében azonban megkezdődött a gazdasági és jogi képzés és egyre nagyobb szerepet kapott az informatika felsőfokú oktatása, ami a régió egyik kitörési pontja lehet.

Az Észak-Alföldi Régió K+F intézményi hálózata a vidéki Magyarország Szeged mellett legjelentősebb hálózata. A kutatás-fejlesztési potenciálnak a felsőoktatási intézmények a meghatározó bázisai a régióban, így elsősorban Debrecenben, továbbá Nyíregyházán és Szolnokon van jelentősebb K+F tevékenység. Az országban egyedülálló módon 1995 és 1999 között ebben a régióban csökkent a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma; 2000-ben viszont már ezen a téren javulás következett be (a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma 2000-ben 2482 fő). Ezen erősség mellett ugyanakkor a régió gyengesége, hogy a jelentős K+F bázis és a gazdasági élet közötti együttműködés gyenge: az elért elméleti kutatási eredmények még nem vagy alig hasznosultak a termelésben, a kutatóintézetek és a gazdasági élet szereplői közötti együttműködés alacsony mértékű. Komoly problémát jelent a magasan kvalifikált, jelentős szaktudással rendelkező munkaerő elvándorlása a Régióból. Az elvándorlás okaként az Észak-Alföldi Régióban a más főleg dunántúli régiókhoz képest alacsonyabb jövedelemszint, rosszabb életkörülmények, és szűkösebb munkalehetőségek említhetők.

A régió környezeti infrastruktúrája az országos átlag alatt van. A közüzemi vízhálózat gyakorlatilag teljesen kiépült a régióban, de a közcsatorna-hálózat 2000-ben a régió 388 településéből csak 109-ben létezett, s erre a lakásoknak csak 32,9%-a volt rácsatlakozva (az országos érték 54,5%-a). Ez a szennyvíz és közüzemi ivóvíz ellátottság között jelentős különbség, a mintegy 57%-os közműolló jelzi a régió csatornázási és szennyvíztisztító telep építési munkáinak volumenét. A kommunális hulladék elhelyezését illetően ma még kevés, de növekvő számú a korszerű, térségi szerepet is betöltő hulladéklerakók száma. Sajátos régió-specifikum, hogy az Észak-Alföldi Régió csaknem teljes területe bel- és árvíz által veszélyeztetett. Az önkormányzati tulajdonban lévő belvízelvezető rendszerek a 90-es évek száraz időszaka után jelentős terhelést kaptak az évtized utolsó éveiben. Az 1998. őszi, majd részben ezt utolérő 1999. tavaszi csapadékhullám a régió több településén eredményezett lakóházakat, lakosságot veszélyeztető helyzetet. A régió területének több mint fele, 9.400 km² árvízveszélynek kitett terület, amely így árvízi szempontból az ország legveszélyeztetettebb térségére esik. A régióban 19982001 között minden évben rendkívüli árvízi helyzet alakult ki, amely következtében az újjáépítés jelentős költségeket terhel a társadalomra

A közüzemek által szolgáltatott ivóvíz kis százalékban a jelenlegi magyar előírások követelményétől is elmarad, az Európai Unió új előírásait pedig a települések több mint felében nem elégíti ki a jelenleg szolgáltatott ivóvíz minősége. Súlyos problémát okoz, hogy az Észak-Alföldi Régió területén az ivóvízbázis sérülékeny. A víztisztítási technológia jelenleg túlnyomórészt vas-mangántalanításra és gáztalanításra szorítkozik, azonban a települések jelentős részén az ivóvíz arzén, nitrit, és nitráttartalma is jóval magasabb a határértékeknél. Ennek csökkentésére még konkrét beruházás regionális, vagy állami forrásból nem történt.

A régió információs eszközökkel való ellátottsági színvonalára vonatkozó komplex mutató 1989-ben az országos átlag 76%-a volt, 1999-re ez 80%-ra emelkedett (távbeszélő fővonalak aránya 80%, a kábeltelevízió előfizetések aránya 66% - az Észak-Alföld átlagos kábeltelevízió előfizetői sűrűsége azonban alig kétharmada az országosnak, s csupán a régión belül kiemelkedő Hajdú-Bihar megye ellátottsága közelíti meg azt). Ez azt jelenti, hogy a régió Észak-Magyarországot megelőzve a hetedikről a hatodik helyre ugrott előre, de lemaradása így is nagy maradt. A kommunikációs technológiák viszonylagos hiánya, a távbeszélő fővonalak országoshoz képest alacsony aránya (az országos átlag 80%) a fejlesztések gátját jelenti. A megyei szintű telefon-ellátottsági sorrendben az utóbbi évtized kifejezetten gyors ütemű fejlődése ellenére a rangsor végén foglalnak helyet az Észak-Alföld megyéi. Az Internethez való hozzáférés ma még inkább városi jelenség, azonban a régió településeinek 12,5%-ában (az országos átlag kétszerese) teleházak segítik a kistelepülések információ-szegénységének oldását. Fontos a teleházak kialakítása további kisebb településeken (a teleházzal nem rendelkező települések további 87,5%-nak egy részében), valamint a meglévő teleházak szolgáltatási minőségének továbbfejlesztése. A régióban még nem formálódtak ki intenzív kommunikációs tengelyek, a városok és közvetlen vonzáskörzetük időnként kiváló információs helyzete nem terjed ki a távolabbi térségekre, ami gátolja a régió felzárkózását a fejlettebb hazai és az EU régióihoz.

Az Észak-Alföldi régió SWOT ANALÍZISe

Erősségek:	Gyengeségek:
ˇ Mezőgazdasági termeléshez általában jók az adottságok ˇ Számos, jó minőségű, a térséghez köthető agrártermék ˇ Az országos átlagnál városiasodottabb, gazdaságfejlesztésre alkalmas településszerkezet ˇ A világörökség részét képező Hortobágy ˇ Termálvízkincs a régió egész területén ˇ A Tisza és a Tisza-tó, mint egyedülálló gazdasági és turisztikai erőforrások ˇ Alkalmas természeti környezet a turizmus (aktív-, öko-, egészség-, vallásturizmus stb.) fejlesztéséhez ˇ Fejlett felsőoktatási rendszer ˇ Jelentős K+F intézményhálózat és tevékenység ˇ Nagyszámú, relatíve képzett és olcsó munkaerő	ˇ Az ipari technológia szintje viszonylag alacsony ˇ Az ipari parkok nagyobb részben feltöltetlenek ˇ A KKV-k közötti együttműködés gyenge, a beszállítói arány alacsony ˇ A high-tech ágazat súlya alacsony ˇ Információs infrastruktúra alacsony szintű Kevés a minőségi szálláshely ˇ Közlekedési infrastruktúra (főleg a közúthálózat) fejletlensége ˇ A környezetvédelmi infrastruktúra alacsony színvonala (pl. közcsatorna-hálózat hiányosságai, megfelelő regionális hulladéklerakók alacsony száma) ˇ A munkanélküliség szintje magas, a gazdasági aktivitási ráta alacsony ˇ A magas képesítéssel rendelkező szakemberek elvándorlása ˇ Jelentős társadalmi-gazdasági különbségek, szociális terhek a régión belül ˇ A régió ismertsége nem megfelelő
Lehetőségek:	Veszélyek:
ˇ Az agrobusinness feltételei adottak ˇ Biogazdálkodás fejlesztése ˇ Jó feltételek egy diverzifikált mezőgazdasági termelés kialakításához ˇ A rendelkezésre álló megújuló természeti kincsek megléte ˇ Kelet-nyugati és észak-déli tranzitszerep fontossága (transz-európai hálózat) ˇ Regionális repülőterek kihasználása ˇ Alkalmazott kutatások jelentősége ˇ Hármas-határ-régió szerep, határon átnyúló kapcsolatok	ˇ Ipari környezetszennyezés, az ökológiai szemlélet hiánya ˇ Nem javulnak a KKV-k hitelhez jutásának feltételei ˇ Az EU-átlaghoz közelítő munkaerő-költségek miatt a befektetői piacon versenyhátrány alakul ki a határon túli, régióval szomszédos területek munkaerőjével szemben ˇ Árvizek és folyószennyezési kockázatok ˇ Az EU agrárpolitikája súlyosbítja a rurális területek válságát ˇ Az európai élelmiszerpiacra való bejutás tovább nehezedik, a magyar agrártermékek kiszorulnak a saját piacainkról ˇ A feketekereskedelem nagymértékű jelenléte (különösen a határmenti régiókban) ˇ A régió egyes területeinek gazdasági helyzete romlik, nő a munkanélküliség

2.7 Dél-alföldi régió

A Dél-Alföldi régió az ország legnagyobb kiterjedésű térsége, amely az ország dél-keleti részén helyezkedik el, határmenti régióként délen Jugoszlávia, keleten Románia határolja. Természetes határként nyugaton a Duna található, északon pedig a Közép-Magyarországi és az Észak-Alföldi régióval határos.

A régió területe 18339 km², amely az ország összterületének egyötöde. A három megye Bács-Kiskun, Csongrád, Békés által alkotott régió teljes területe síkvidék. A magyarországi lakosság 13.4%-a él a régióban, azonban a régió egészében a népesség számának fokozatos csökkenése tapasztalható. A régióra jellemző az elöregedés, a halálozási ráta itt a legmagasabb. A régió alacsony népsűrűségű, ami egyedi településszerkezetéből is adódik. A 120 fő/km² népsűrűség alatti területek lakosainak több mint 40%-a él tanyákon. A régió népességének 65,5%-a él városokban.

A magyar-román-jugoszláv határok térségében 1997 óta a DARFT megyéinek a részvételével működik a határon átnyúló kapcsolatoknak keretet adó, Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés. /Eurorégió/

A Dél-Alföld az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében az ötödik helyen áll a 7 NUTS II régió között. Országosan itt a legmagasabb az agrár GDP aránya, melynek részesedése azonban folyamatosan csökken. Az egy főre jutó bruttó hazai termék 1997-ig az országos átlag 90%-a körül mozgott, míg 1998-ban annak csak 82,6%-át érte el. Az egy főre jutó GDP Békés megyében lényegesen alacsonyabb, mint a másik két megyében. A vállalkozások területi megoszlása egyenlőtlen, Békés megyében számuk feltűnően alacsony, az ágazati átstrukturálódás is lassan megy végbe.

A régión belüli területi különbségek a település szerkezethez az ún. települési lejtőhöz kötődnek. A városok - különösen a nagyvárosok és kistérségeik - gazdasági potenciálja és jövedelemtermelő képessége sokkal erősebb, mint a kisebb központtal rendelkező kistérségeké. Másrészről az autópálya által feltárt területek dinamikusabban fejlődnek a közlekedési peremhelyzetű térségeknél. A régióban még mindig hátrány az országhatár és megyehatár mentiség, az infrastrukturálisan legfejletlenebb területek itt találhatóak. A régión belül a humánerőforrás tekintetében is egyenlőtlenséget (demográfiai összetétel, a képzettség, foglalkoztatottság) figyelhetünk meg.

A régióban a közvetlen külföldi beruházás meglehetősen alacsony. A Dél-alföldre irányuló összes külföldi befektetés 23%-át a szolgáltatási szektorba fektették be (pl. a telekommunikációs vállalatok). Szuper- és hipermarketek formájában vannak zöldmezős beruházások, valamint a banki és a biztosítási szektorban is jelen van a külföldi tőke. Az üzleti, termelői szolgáltatások köre a régióban döntően a városokhoz kötődik. A régió legnagyobb szállítmányozási, raktározási és nagykereskedelmi vállalkozásai, valamint a pénzügyi szervezetek regionális döntési központjai is a megyeszékhelyeken találhatóak. A betelepülő vállalkozások számára kiépített infrastruktúrát és különböző szolgáltatásokat biztosítanak a régió ipari parkjai, vállalkozási övezetei, amelyeknél azonban kevésbé jellemző a határozott profil.

A Dél-alföldi régióban magas a KKV-k száma, a mikrovállalkozások dominálnak. Ezen belül is az egyéni vállalkozások túlsúlya jellemző, viszont az általuk előállított érték nem képvisel nagy súlyt a régió gazdaságában. A külföldi érdekeltségű vállalkozások