Környezetvédő civil szervezetek véleménye

'Helyzetértékelés a Nemzeti Fejlesztési Terv Regionális stratégiájához és Területfejlesztési Operatív Programjához' c. dokumentumról

   Általános megjegyzések
A dokumentum címe szerint értékeléssel, és nem egyszerű leírással foglalkozik. Ennek ellenére szinte minden részében leíró, szinte teljes mértékben elmulasztja minősíteni a bemutatott jelenségeket, adatokat.
Általános hiányossága a dokumentumnak, hogy a környezetvédelmi kérdéseket csak a környezetvédelemnek szentelt részben tárgyalja, ugyanakkor az egyes ágazatok értékelésekor nem fedezhető fel a környezeti megfontolás. A helyzetértékelés alig, vagy egyáltalán nem említi a környezeti szempontokat, pl. a közlekedés, vagy az energia ellátás leírásakor, noha a két ágazat környezeti terhelése óriási. Ez a hiányosság hűen mutatja jelenlegi gondolkodásunk széttagoltságát, azt, hogy még a stratégiai tervezés sem képes a dolgokat összefüggéseiben tárgyalni. Most használatos fordulattal élve a környezetvédelmi szempontok nem integrálódnak az ágazati tervezésbe.

   Észrevételek a 'Gazdasági folyamatok' c. fejezethez
A helyzetfelmérés általános jellemzője, hogy az életminőség javulásának egyik indikátoraként a GDP-t, vagy az egy főre eső GDP-t szerepelteti. Ha van is valami összefüggés az anyagi jólét és az élet minőség között, azt csak a reáljövedelmek illetve a vásárlóerő növekedése mutathatja meg. Közhelyszerű, hogy a GDP-t a környezeti károk helyreállítása, kárelhárítása is növeli, holott az ilyen 'GDP tételek' messze nem utalnak az életminőség javulására. A GDP növekedése mögött ugyanakkor meghúzódhatnak óriási aránytalanságok az egyes társadalmi rétegek anyagi helyzetében, ezért önmagában semmiképpen sem alkalmas az életminőség jellemzésére. A rendszerváltás elotti legmagasabb GDP-t sikerült 1999-2000-re hoznunk, viszont ha a jövedelmek elosztását vizsgáljuk, akkor 2000-ig a
társadalom legszegényebb és leggazdagabb 10%-nak a jövedelemkülönbsége két és félszeresére nott. Ugyanaz a GDP tehát, de lényegesen más elosztási arányban! Vitatható, hogy az ilyen mértékben polarizált gazdasági-társadalmi folyamatokat mennyiben nevezhetjük fejlődésnek. Javasoljuk a nettó GDP és az ISEW index használatát, valamint - bár nem tartjuk tökéletesnek - az EU '3X10 headline' indikátorát érdemes lenne alkalmazni, mert az valószínűleg úgyis bevezetésre fog kerülni.

   Vannak már kidolgozva olyan mutatók, melyek árnyaltabban mutatják az össztársadalmi jólét alakulását, és bár ma még az alternatív közgazdaságtan mutatóiként tartják őket számon, egy hosszú távú tervezésben illene róluk említést tenni, illetve javasolni bevezetésüket.

   A gazdasági fejlődés koncentrációjáról
"A növekedés zömét a (…) multinacionális vállalatok biztosították". "Az iparfejlődés új szakaszában a magyar gazdaság teljesítményének túlnyomó részét néhány multinacionális nagyvállalat adja". Ezen megállapítások mutatják a külső erőforrásokra utaltságot. A multinacionális nagyvállalatok 1999-ben az export 80%-át adták. Ennek eredménye a következő logika szerint foglalható össze: termelési javak külföldi tulajdonlása, magyar erőforrások használata, külföldi tulajdonosnál realizált haszon.

A beruházások ugyan növekedtek, de az anyagban nem található utalás arra, hogy a beruházott eszközök mennyire mobilak, költöztethetőek. Az anyag foglalkozik például az élőmunka-igényes bedolgozóipari tevékenységekkel és sok helyen úgy állítja be azokat, mint a helyi gazdaságok húzóágazatát. Aki jár a tőlünk keletebbre lévő országokban az láthatja, hogy ez az iparág már tőlünk is költözőben van. Az ilyen típusú ipar, melyet leszereltek már Dunántulról, "átugorja" ezt az országrészt és a keleti határon távozik, így nem adhat szilárd bázist a gazdasági fejlődésnek.
Ijesztő mértékű kiszolgáltatottságot mutat, hogy "… a gazdaság teljesítményének (…) ma már 85%-át állítja elő a külföldi tőke". A tőke haszna ugyanilyen arányban külföldi tulajdonosokhoz vándorol, így a hazai erőforrások kiaknázásának haszna is nagyrészt a külföldi tőke tulajdonosokhoz kerül. Az ún. "modern szigetek" kialakulását az anyag nem minősíti, noha azok jó példái a területileg egyenlőtlen fejlődésnek.

A gazdasági folyamatokkal kapcsolatban az anyag nem tér ki a környezeti terhelésre, az erőforrások felhasználására, a környezetvédelmi szempontoknak az ágazati politikákba való integrációjára. Különösen fontos, hogy konkrét számadatokkal alátámasztva megjelenjen az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom környezetre gyakorolt hatása, ennek trendjei.

A gazdasági folyamatok között nem szerepel a kereskedelem átalakulása, koncentrációja, a multinacionális kereskedelmi láncok nagyon gyors, szinte átmenet nélküli piaci térnyerése. A kereskedelem átalakulása pedig jelentős hatással van az egyes gazdasági szereplők piacra jutási lehetőségeire, valamint arra, hogy az egyes térségekben keletkező jövedelem milyen mértékben marad az adott térségben, vagy megy ki a multinacionális kereskedelmi vállalatokon keresztül.

   'Agrárgazdaság' alfejezet
Az anyag például a 6. oldalon megemlíti, hogy "Dél-Dunántúlon" az elmaradottság jele az agrárgazdaság magas részaránya és kirívóan alacsony hatékonysága". Nem tartjuk indokoltnak, hogy az agrárgazdaság magas részarányát - önmagában - az elmaradottság jelének tekintsük, hisz lehet, hogy a helyi adottságok éppen ennek a súlyát indokolják. A hatékonyság sem lehet önmagában kitűzendő cél, hiszen lehet például úgy is hatékonyságot növelni, hogy jelentősen csökken az agrárfoglalkoztatottak száma. Jobb lenne, ha kevesebb agrár munkás állítaná elő a termékeket, több munkanélküli mellett? Úgy látjuk, hogy általában a magyar mezőgazdaságban az extenzifikáció lehet a cél, melynek jellemzője a nagyobb élőmunka igény, és az alacsonyabb hatékonyság.
Az anyag nem tér ki a tájfajták kérdéskörére, amelyek a legjobban illeszkednek az agroökológiai potenciálhoz.
A mezőgazdasági részben ki kellene térni a géntechnológiai termékek használatának helyzetére is.

    Társadalmi folyamatok és a kapcsolódó intézményrendszer
A helyzetértékelés kritikát fogalmaz meg az oktatással kapcsolatban, miszerint az nem eléggé gyakorlat- és piacorientált, nem alkalmazkodott eléggé a munkaerőpiac gyorsan változó szükségleteihez. Az értékelés így az oktatást a piacgazdaság kiszolgálójává, munkaerő előállító ágazattá degradálja. Az oktatást nem volna szabad a munkaerőpiac rövid távú érdekei, gyorsan változó szükségletei alá rendelni. Az oktatás feladata az volna, hogy széleskörű műveltséget adjon, gondolkodni képes embereket neveljen, akik tudnak rugalmasan alkalmazkodni a számukra megfelelő munkafeltételekhez.

Fenti fejezetben fontos volna kitérni a civil szervezetek szerepére, a helyi közösségek alulról szerveződő tevékenységére.

    Műszaki infrastruktúra
Amikor hazánk műszaki infrastruktúrájának állapotát az EU hasonló mutatóihoz mérjük, egy olyan gyakorlathoz hasonlítjuk magunkat, amely a lehető legnagyobb mértékben kiszolgálja a fogyasztói társadalmat és hatékonyan számolta fel természeti értékeinek jelentős részét. Fontos észben tartanunk, hogy az infrastruktúrális 'elmaradottság' sok esetben segített megőrizni a természet-közeli állapotokat. Sok olyan területe lehet az országnak, ahol nem az infrastruktúra és gazdaság fejlesztés hagyományos sablonjai jelenhetik a megoldást, hanem a helyi erőforrásokra támaszkodó alternatív megoldások, még ha azok egyedi, az adott területre szabott tervezést is igényelnek.

    Közlekedés
A helyzetértékelés közlekedésre vonatkozó része nem tér ki a közlekedés környezetterhelésére, ami komoly hiányosság. Fontos volna elemezni például a közlekedési hálózatnak és a forgalomnak a biodiverzitásra és a környezeti elemekre jelenleg gyakorolt hatását, illetve a tervezett fejlesztések hatásait.
A közlekedés rész nem említi a kerékpáros közlekedés helyzetét, annak feltételeit (kerékpárút hálózat, kerékpáros közlekedést kiszolgáló létesítmények).
Az új útvonalak kialakítása helyett a meglévő hálózat kapacitás növelésének kérdését kell elsősorban vizsgálni.
Elérhetőségi viszonyoknál az anyag egyértelmű párhuzamot húz a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a fejlődés között. Továbbra is az a véleményünk, hogy a fenntarthatóság elveinek ellentmond a külső tőke vonzására alapozott gazdaságfejlesztés, márpedig a közlekedési infrastruktúra fejlesztése ezt a szemléletet tükrözi. Ilyen megfontolásból szintén rossz következtetés a regionális repülőterek fejlesztésének szándéka.

Nem ellenezzük az elérhetőség javítását, de a közlekedésfejlesztés koncepcióját előzze meg stratégiai környezeti hatásvizsgálat, és a gazdaságfejlesztés ne a mobilitás növelésével járjon, mert a mobilitás növelése hosszú távon semmilyen eszközzel sem fenntartható.

    Vízgazdálkodás
A fejezet a kommunális szennyvízzel kapcsolatos problémák legfontosabb mutatója a csatornahálózatra kötöttség. Szemléletbeli különbség, de inkább a kezelt szennyvizek arányával kellene jellemezni a problémát. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a csatornázás és a nagy szennyvíztisztító-művek építése nem az egyedül üdvözítő megoldás, hanem sok esetben helye van, sőt inkább van helye az egyedi, alternatív megoldásoknak.
A szemléletbeli változást elősegítené, ha részletes környezeti és költséghatékonysági elemzés alá vennék a szennyvíz-csatorna hálózat és a nagy volumenű kezelő berendezések építését és működtetését.
Hiányoljuk az árvízvédelemre utaló részeket.

    Energiaellátás
Érthetetlen, hogy az energiaellátásról szóló rész meg sem említi az energiatermelés környezeti hatásait, holott azok igen jelentősek.
A települések gázhálózatba kapcsolása költséghatékonyság szempontjából valószínűleg egy rendkívül elhibázott lépés volt, hiszen a fejlesztésre szánt hatalmas összegek szolgálhatták volna az egyedi, megújuló energiaforrásokra alapozott decentralizált energiatermelést is. A gázosítás eredményeképpen egyrészt háttérbe szorult az óriási tömegű biomassza környezetbarát hasznosítása, másrészt növekedett az adott területek külső energiaforrásoktól való függősége.

A helyzetértékelés nem foglalkozik kellő súllyal sem az energia hatékonyság, sem a megújuló energiák kérdéskörével. Az energia felhasználás alacsony hatékonysága (3-4-szer rosszabb, mint az EU országokban) hatalmas gazdaságfejlesztési potenciált rejt magában, ezen felül a lakossági energiahatékonyság javításának kedvező szociális hatásai volnának, nem beszélve a környezeti előnyökről. A megújuló energiaforrások használatának szintén van gazdasági, környezeti és szociális vonatkozása, haszna, amiket fontos volna figyelembe venni.

   Környezet- és természetvédelem
Noha az anyag szerint a természeti erőforrások fenntartható használatának feltétele az "ágazati politikákba integrált környezet- és természetvédelem", az anyag korábbi részeiben mégsem fedezhető fel ez az integráció, ami komoly ellentmondás. Ha környezetvédelmi szempontokat nem fogjuk hatékonyan integrálni az egyes ágazati fejlesztésekbe, valószínűleg minden a környezet állapotának megóvására és javítására irányuló igyekezetünk hiábavaló, sőt őszintétlen lesz.

    A környezeti elemek állapotát veszélyeztető tényezők
A környezeti elemek állapotát veszélyeztető tényezők között csekély szerepet kap a közlekedés, holott az napjainkra az egyik legjelentősebb környezetszennyezővé vált. A közlekedés környezeti terhelésével azért is szükséges kiemelten foglalkozni, mert annak intenzitása folyamatosan nő. Emellett ki kellene itt térni például a mezőgazdaság, az idegenforgalom, az ipar, az energia szektor és a vízgazdálkodás hatásaira is.
A veszélyeztető tényezők bemutatása a fentiek helyett néhány triviális, környezetvédelmi szempontból sokat hivatkozott tényező felemlegetésére szorítkozik (hulladék, szennyvíz, veszélyes hulladék), ugyanakkor adós marad az okok és összefüggések feltárásával (pl. gazdaság szerkezet és közúti közlekedési igény, fogyasztási szokások és hulladéktermelés, vagy az egységnyi jövedelemtermelés magas energia igénye).
Ha már szó esik a hulladékgazdálkodásról, illendő volna említést tenni a betétdíjas rendszerek eltűnéséről és az 'egyutas' csomagolások térhódításáról. Nem szerepel az anyagban a szelektív hulladékgyűjtés fogalma sem, nemhogy annak háttérfeltételei (pl. feldolgozó ipar).

A környezet és természetvédelmi intézményrendszer elemzését is el kell végezni, kitérni a nemzeti és dekoncentrált szervek szerepére, kapacitásaira, a kapacitás fejlesztés igényeire. Szót kell ejteni a környezet- és természetvédő civil szervezetek szerepéről is. A szemléletformálás, környezeti tudat, környezeti nevelés helyzete is megérne egy bekezdést.

    Területi különbségek Magyarországon
Az értékelésből egyértelműen kitűnik, hogy a készítők szerint Magyarországon a fejlődés egyik kulcsa a külföldi befektetések mértékének növelése. A fejlődés alatt értendőek a jövedelem viszonyok, a foglalkoztatottság, a hatékonyság, a jövedelem-termelő képesség, valamint az infrastruktúrális ellátottság mutatói egyaránt. Az ország "fejlődése" tehát a dokumentum szerint nagyrészt a külső erőforrások bevonásától függ, ami igen veszélyes és ellent mond a fenntarthatóság elveinek. A külső erőforrások bevonásának ugyanakkor veszélyei is vannak, melyekről az anyag nem tesz említést: A külföldi befektetések jelentős része mobil és a termelési feltételek (pl. adók, munkabérek) kedvezőtlen alakulása esetén kis költséggel képes továbbállni és kedvezőbb feltételeket keresni. A külföldi tőke ugyanakkor olyan termelést honosít meg, amilyet a piac (belföldi vagy külföldi) megkíván, így a humán erőforrások és a természeti erőforrások is passzív kiszolgálói csupán ennek a látványos fejlődést mutató modern gazdaságnak. A jövedelem előállítás logikája tehát a helyzetértékelés szerint fordított: nem az adottságokra és a helyi igényekre épít, hanem a befektetői, azaz piaci igényeket igyekszik minden eszközzel kiszolgálni.

   Amennyiben a Területfejlesztési Törvény és az EU Maastricht-i Szerződésében is célként definiált fenntartható fejlődés elvei szerint kívánjuk fejlesztési rendszerünket felépíteni, nagy hangsúlyt kell helyezni a helyi erőforrásokra. Ugyanis az igazán hosszú távon fenntartható fejlődés, amely egyaránt alapoz a természeti, társadalmi és gazdasági szempontokra csak a helyi erőforrásokon alapulhat. Az NFT helyzetfelmérésében ugyanakkor hangsúlyozottan szerepelnek azok a tényezők, amely a külső tőke bevonása szempontjából lényegesek (pl. megközelíthetőség, infrastruktúra), és maguk a régiók belső erőforrásainak felmérése szegényes.

   Magyarország legnagyobb fejlesztési potenciálja a változatosságában rejlik, amely a Kárpát-medencében elfoglalt földrajzi helyzetünk következménye. A különböző biogeográfiai hatások keveredése a medencében táji, élőhelyi és - mindezek következtében - kulturális sokszínűséget eredményez. Ez a sokféleség regionális szinten is tapasztalható, hiszen a régiók - sajnos - nem biogeográfiai szempontok szerint lettek kialakítva. Egyetlen régiónk karaktere sem hasonlítható a másikhoz igazából, s ezek a kulturális, ökológiai, adottságbeli különbségek nem engedhetnek meg homogenizáló fejlődést. Minden régióra a karakterének megfelelően kellene fejlesztési terveket készíteni, de ehhez ezeket a karaktereket fel kellene tárni.

A helyzetfelmérésnek ezért nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie az alábbi mutatók regionális szintű felmérésére:
" a természeti erőforrásokat, azok terhelhetőségét és a mostani terheltségét,
" a biodiverzitást, ökológiai állapotot,
" a földhasználatot, a használaton kívüli/természetközeli használat arányát,
" a (mező)gazdaság termékszerkezetét, a termékdiverzitást, tájfajták arányát,
" a megújuló energia potenciált, a jelenlegi használatot,
" a gazdaság és erőforrások tulajdoni szerkezetét, bérmunka/vállalkozó arányt, a gazdasági kapcsolatrendszert, körfolyamatokat,
" a tőke, energia, alapanyag, piac, technológia miatt külső függőség nagyságát,
" nem-anyagi társadalmi jellemzőket (a műveltség, kultúra, egészség és közösségi kapcsolatok),
" az emberek megelégedettségét, fejlesztési igényeiket.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai statisztika kisrészt tartalmazza a fenti adatokat, ezért nehézkes a tervezést ezekre alapozni.

   Összefoglalás
A fentiek összefoglalásaképpen elmondható, hogy az anyagnak környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból több nagy hiányossága van. Az alábbiakban igyekszünk ezeket néhány átfogó gondolatkörbe csoportosítani:
1. Nem sikerült a környezetvédelmi szempontokat integrálni. Az egyes ágazatok helyzetének értékelésébe nem épültek bele a környezeti szempontok (pl. a közlekedést és az energia ellátást nem értékeli környezeti szempontból);
2. A környezeti terheléseket rendkívül szűken értelmezi. A környezeti terheléseket szinte a triviális 'hulladék gyűjtés, elhelyezés - szennyvíz csatornázás' kérdéskörre szűkíti le, így már probléma felvetése sem teljes, sőt meglepően szegényes;
3. Meg sem próbálja az okokat feltárni. A kevés környezeti probléma bemutatásakor is csupán a tüneti kezelésre összpontosít (például a hulladék gazdálkodás esetében a gyűjtött és biztonságosan elhelyezésre kerülő hulladék mennyiségét vizsgálja, de nem foglalkozik a fogyasztási szokások és a csomagolóanyagok mennyisége, környezeti terhelése kérdéseivel).
4. A helyzetértékelés általános megközelítése, hogy a fejlődéshez külső erőforrások bevonása szükséges. Ez a nézet nem csak azért hibás, mert a külső erőforrások bevonása soha nem szerves fejlődés eredménye, hanem azért is, mivel ezek az erőforrások (pl. működő tőke) sok esetben rendkívül mobilak, ezért veszélyes hosszú távon alapozni rájuk bármilyen térség társadalmi gazdasági stabilitását. A fenntartható fejlődés egyik alapelve a helyi erőforrások fenntartható használata, de az anyag nem tesz kísérletet sem ezen erőforrások felmérésére, sem fenntartható használatuk vizsgálatára;
5. Az anyag egysíkúan kezeli a fejlettség/fejletlenség megítélését. A helyzetértékelés a fejlettséget általában a GDP illetve az infrastruktúra ellátottság szintje alapján állapítja meg. Fontos észben tartanunk ugyanakkor, hogy az infrastruktúrális 'elmaradottság' sok esetben segített megőrizni a természet-közeli állapotokat. Sok olyan területe lehet az országnak, ahol nem az infrastruktúra és gazdaság fejlesztés hagyományos sablonjai jelenhetik a megoldást, hanem a helyi erőforrásokra támaszkodó alternatív megoldások, még ha azok egyedi, az adott területre szabott tervezést is igényelnek.

Természetes és épített környezetünk, valamint egészségünk védelme a fentieknél lényegesen összetettebb megközelítést igényel. Ha a jelen helyzetértékelés hivatott előkészíteni a strukturális alapok fogadásának majdani szempontjait, már most valószínűnek látszik, hogy az alapok majdani elköltésekor ismételni fogjuk az elmúlt időszak minden gazdaságfejlesztési hibáját azok összes környezeti terhelésével, szociális anomáliájával és fenntarthatatlanságával.

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére