Vissza a fõoldalra Egyesületünk bemutatásaTagszervezeteink bemutatásaPartnereink linkjeiEgyesületünk kiadványaiTámogatóinkElérhetõségeinkVissza a programjainkhoz

Környezetvédő civil szervezetek véleménye a Nemzeti Fejlesztési Terv
Regionális Stratégiai Területfejlesztési Operatív program intézkedései c. dokumentumhoz

Általános észrevételek
Rendkívül nehéz a regionális stratégia környezeti és fenntarthatósági szempontú értékelése, hiszen a teljes anyag olyan gondolatok köré épül, melyek hosszú ideje uralják a fejlesztési elképzeléseket (pl. tőkebefektetések ösztönzése, beszállítói háttér megerősítése, szennyvíz és hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztése). A fejlesztési programok fent említett mantrái legtöbb esetben elégtelen választ adnak a valós helyi igényekre, nem biztosítják az egyes területek hosszú távú, biztonságos megélhetését és a lakosság szellemi-közösségi fejlődését és szintén nem használják költség-hatékonyan a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat.

Visszatérő hibája a stratégiának, hogy felelőtlenül és indokolatlanul használja a fenntartható fejlődés fogalmát. A fenntartható fejlődés biztosítása rendkívül összetett feladat, annak előfeltétele volna egy teljesen más alapokra helyezett gazdaság és erőforrás felhasználás kialakítása. A stratégia figyelmen kívül hagyja a fenntartható fejlődés elméletének alaptételeit is, ezért javasoljuk, hogy az anyag ne használja a fenntartható fejlődés fogalmát. Az erőforrások fenntartható használatáról is csak akkor volna értelme beszélni, ha ez a szemlélet a stratégia minden más fejezetében tetten érhető lenne.

Nem foglalkozik a stratégia azzal a kérdéssel, hogy hogyan alakul az egyes régiók tőkeáramlási egyenlege: nem tudható, hogy a jelenlegi és a tervezett gazdaságfejlesztési irányok vajon behozzák, vagy kiviszik a pénzt a régiókból. A jövedelmek helyben tartása ugyanakkor alapvető fontosságú volna az egészséges helyi gazdaság kialakítása érdekében. A helyben maradó jövedelem biztosítaná azt, hogy ne csak az innovatív, diplomás és a gazdaság igényeinek megfelelően képzett társadalmi réteg megélhetése legyen hosszú távon biztosított.

A dokumentum nem felel meg az operatív programok követelményeinek. Az operatív programok projekteket nevesítenek, s a programozás keretében azok konzisztenciáját biztosítják. A projektek végrehajtását bemutató részletezés, forrás igények, források fajtái, forrás igények ütemezése, végrehajtó szervezetek, stb., nem kerülnek megemlítésre.

A programozás gyakorlatában merőben szokatlan, hogy a tervek nem alulról építkeznek. Még igazán elfogadott fejlesztési stratégiái sincsenek a régióknak, nemhogy operatív programok lennének. Ez már eleve meghiúsítja az alulról való építkezést, ugyanakkor a jelen helyzet nem teszi azt szükségtelenné. Javasoljuk, hogy a régiók dolgozzák ki operatív programjaikat, s azoknak megfelelően kerüljön átgondolásra a jelen dokumentum.

A program intézkedései nem kezelik a régiókon belüli területi és társadalmi feszültségeket. Pl. el lehet tüntetni a régiók közötti GDP különbséget úgy is, hogy a régión belül a társadalmi különbségek még jobban polarizálódnak. Erre mutat, hogy az anyag tudomásul veszi az infrastruktúrafejlesztés által determinált területfejlődést, amelyet természetesen nem lehet mindenhol érvényesíteni. A legtöbb infrastruktúrafejlesztési elképzelés (ld. autópályák) nem a régiók belső szükségleteire, hanem külső kényszerekre támaszkodik, igazából csak tranzit terület szerepre szánva a régiókat. Ezek a nem szerves, hanem külső meghatározású fejlesztési gócok a régiókon belül megteremtik a fejlődésben elmaradó ellenpontjaikat, hiszen a fejlesztési forrásokat koncentrálják a fejlődésnek indult területek. Most a régiókon belül játszódik le az, ami a régiók között már végbement.
Az ilyen, nem szerves fejlődést nem lehet fenntarthatónak nevezni, mert a fejlődés csak időleges beavatkozásokra reagál, s a beavatkozások megszűnte után a fejlődés megszakad. Tanulhattunk volna a múlt támogatási rendszereinek kudarcából, amelyek tarthatatlansága gazdasági, társadalmi és környezeti válságok láncolatához vezetett.


Részletes észrevételek
Jövőkép
A jövőképből hiányzik a helyi erőforrások hasznosításának gondolata, nem foglalkozik avval sem, hogy milyen mértékben válik az ország függővé a külső erőforrásoktól, hogy a nagy arányú külföldi tőke milyen mértékben mobil és mennyire garantálja Magyarország számára a gazdasági-társadalmi stabilitást. A fenntarthatóság irányába mutatna, ha az egyes térségek természeti adottságaiknak és kialakult belső munkamegosztásuknak megfelelően minél inkább önellátóakká válnának, vagy legalábbis csökkenhetne mind az eladás (termék, szolgáltatás, munkaerő), mind a beszerzés (termék, energia, tőke) szempontjából a külső forrásokra utaltság. Mivel erről nem szól a jövőkép, így fenntarthatósági szempontból a jövőkép nem értékelhető.

Stratégiai irányok
Mint említettük, az anyag következetlenül és pontatlanul használja a fenntartható fejlődés fogalmát. Már a tartalomjegyzék 1. 3 pontjában is feltűnik, hogy az 'erőforrások fenntartható fejlődéséről' beszél. Az erőforrásoknak fenntartható használata van. A fenntartható fejlődés a társadalomra vonatkozik, olyan folytonos szociális jobblét elérésére vonatkozik, amely figyelembe veszi a környezet eltartó-képességét.

Országos stratégiai célok között kerül említésre az ország térségeinek a bekapcsolása az európai gazdasági térbe. Az EU integráció nem a gazdaságról szól, hanem a társadalomról. Így a térséget az európai társadalmi térbe kell bekapcsolni.

Kérdéses a beavatkozási irányok konzisztenciája. A versenyképesség javítása és a foglalkoztatás fejlesztése a valóságban a legtöbbször konfrontálódik. Pl. a versenyképesség javítását szolgáló termelés-hatékonyság legtöbbször az olcsó munkaerővel, vagy a létszám leépítésével valósul meg. Ilyenkor a problémák átstrukturálódnak, a hatékonyság érdekében leveszi valaki más, rendszerint az állam, a terhet a munkaadó válláról, s például közpénzből foglalkoztatási programokat indít. Ezek általában a támogatás időtartamáig működnek, s egyik támogatási rendszerből a másikba szédülnek át.

Az anyag a környezetvédelmet azonosítja a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítésével, s ráadásul úgy véli, hogy ezzel hozzájárul a környezeti problémák enyhüléséhez. A valóságban ez teljesen átgondolatlan és ellenőrizetlen állítás. A jelenlegi megoldások csak növelik a környezeti terheket, úgy a kibocsátások, mint az erőforrások tekintetében. A beruházások során térbeli, időbeli átterhelések jönnek létre. Ráadásul a társadalmi terhek is növekednek a költségek miatt. A környezetvédelem igazi természete a problémákat okozó folyamatok leépítése, azaz a megelőzés. Ilyenek nem szerepelnek a programba. Pl. a komplex tájgazdálkodás, a multifunkcionális erőforrás-gazdálkodás lehetnének a megfelelő programok.

A stratégiai célok rendszere olyan forgatókönyvre épül, amelyben minden esemény kimenetele pozitív. Eszébe sem jut a készítőknek, hogy a sikereket és kudarcokat jó, ha vegyesen mérik. Ráadásul a megállapítások helyessége, vagy értékelése is vitatható. Pl. miért jó, ha Magyarország híd szerepet tölt be, azaz tranzit-ország? Hogyan lehet elképzelni a Budapest-központú nemzeti harmóniát? Miért jó, ha már megint gazdaságfejlesztési súlypontok alakulnak ki, vagy a közlekedési folyosók válnak a fejlődés tengelyévé?
Megjegyezzük, hogy az anyag következetesen negligálja a fejlődés környezeti vonatkozásait. Pl. azt mondja, hogy a "különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek", de nem teszi mellé, hogy ökológiai szempontból is különbözők, s ezek az eltérő környezeti sajátosságok determinálják a gazdasági és társadalmi fejlődési lehetőségeket is.

Sajátos ellentmondásba keveredik az anyag akkor, amikor elismeri, hogy "a piacgazdasági átalakulás következtében kialakult az új térszerkezet, amelyet a korábbi időszaktól eltérően minden térségi viszonylatban nagyobb egyenlőtlenségek jellemeznek". Ez után az a célkitűzés, amely a területi fejlettségi különbségeket kívánja mérsékelni, hiteltelen. Azt kell látni, ugyanis, hogy a területi különbségeket éppen az új strukturális változások okozták, amelyek átalakításáról szó sincs, inkább ellenkezőleg, a megerősítésükről. A különbségek megszüntetésnek ilyenformájú igyekezete a régiók belső strukturális problémáit fogja kihangsúlyozni, a regionális különbségek helyett, azaz kiterjeszti a strukturális problémákat.
Azt kell mondani, hogy az anyag készítői nem látják a fejlettségbeli különbségek fő okait, így nem is arra koncentrálnak. Ha ezek a már százszor megismételt receptek működnének, akkor ma nem beszélnénk a helyi társadalmak egymás közötti, illetve azokon belüli polarizációjáról világszerte. A helyi gazdaságokat, a helyi piacot, a környezettel való organikus bánásmódot helyettesítő, tőke allokációra alapozott fejlődés sohasem lesz képes az igazságtalan erőforrás-elosztási módok megváltoztatására, hiszen keveseknek gazdagságot hozó sikere, éppen az egyenlőtlenségeken alapul. A fenntarthatóságot az áruk és tőke ki és beáramlásának kiegyensúlyozottsága, egyenletes térbeli eloszlása jelenthetné. Ehhez azonban a program semmilyen eszközt nem szolgáltat.

Az innováció térbeli terjedésének elősegítése fejezet iránya is számos ponton vitatható. Először is nem Magyarország kapcsolódott be a világgazdasági folyamatokba, hanem nagyon tudatosan bekapcsolták oda, hiszen a globalizáció lényege a régiók belső fejlődési potenciáljainak felszabadítása, s bekapcsolása a globális gazdaságba.
Vitaható, hogy innováció-e, amikor a modern technológiák, fejlesztések fogadási feltételeit akarjuk megteremteni, ahelyett, hogy magunk hoznánk létre az innovációt, a modern fejlesztéseket, technológiákat.
Ugyancsak lényeges kérdés, hogy jó-e minden innováció? Ha nem működnek szűrők, környezeti és társadalmi szempontú megfontolások az innovációk alkalmazása felett, akkor könnyen fokozhatjuk problémáinkat. Ugyancsak téves szóhasználat itt a 'gyorsan', azaz hogy gyorsan jussanak el az eredmények a vállalati szféra szereplőihez. Nagyon jó példa erre a genetikailag módosított szervezetek esete, ahol se gyorsan, se alapos megfontolás nélkül nem kellene alkalmazni a technológiát, különösen, hogy jelentősen ronthatja a KKV-k helyzetét. De számos ilyen veszély leselkedik a magyar gazdaság szerkezetre, hiszen elsősorban a multinacionális, tőkeerős cégek képesek állni az innovációs hajszát.
Ugyancsak el kellene dönteni, hogy a gazdasági versenyképességet akarjuk növelni, avagy a társadalmat fejleszteni? Ld. 1. 2 utolsó mondata.

Az 1.3. fejezet helyes címe: a természeti erőforrások fenntartható használata (ha ezt szeretnék kommunikálni).

Nem lehet egyetérteni azzal a mondattal, amelyik javuló tendenciáról beszél a környezet állapotában. Az átmeneti javulást a környezeti problémák átstrukturálódása követte, pl. az iparvállalatok szennyezés dominanciájáról a hangsúly egyre inkább a közlekedés felé tolódik, vagy a termeléssel összefonódó környezeti problémák helyébe a fogyasztási természetűek lépnek. Megfigyelhető a globális környezeti problémák helyi visszahatása, az ezzel asszociálódó problémák súlyának növekedése.
Az anyag azt sem tudja szétválasztani, hogy itt két összefüggő problémarendszer van együttesen jelen, az egyik a környezet állapotának a kérdése, a másik a természeti erőforrások rendelkezésre állása. Ezért rossz az anyag megközelítése, amikor fokozódó szennyvízkezelési és hulladékgazdálkodási problémákról beszél. A megoldás nyilván a fenntartható erőforrás-gazdálkodás, amely viszont nem a növekvő hulladékmennyiséggel való környezetgazdálkodást igényli, hanem a keletkező hulladékok minimalizálását. Ez utóbbi ugyanis egyaránt reagál a környezet állapotára (kevesebb hulladéktermelés, kevesebb környezeti terhelés), illetve az erőforrás oldalra is (kevesebb hulladék kevesebb erőforrást vesz igénybe). Ugyanez vonatkozik a szennyvíztisztításra is, nem a keletkező mennyiségeket kell elfogadni, hanem a mennyiségét kellene csökkenteni, amely a vízfelhasználás csökkentését is magával hozza.

Érdemes figyelni arra, hogy ökológiai egyensúly nem létezik, az helytelen kifejezés, célként lehet kitűzni a természetes állapot megőrzését.

Sajátos, hogy ma mindenki a természetvédelmi területeken képzeli el a fenntartható erőforrás-gazdálkodást az ökoturizmus és az extenzív mezőgazdaság képében. Azt a nagyon kevés magyar természetet, ami megmaradt azt békén kell hagyni. Az infrastruktúrát a peremterületeken kell fejleszteni. A természetvédelmi területek jelenlegi kezelése a gazdálkodás túlsúlyának irányába megy el a megőrzés helyett, ami veszélyezteti a természeti értékeket, s végül a gazdálkodási lehetőségek alapját is.

Megjegyzések a régiók fejlesztési stratégiáihoz
A régiók fejlesztési stratégiái oly mértékben általánosak, hogy azokhoz nehéz érdemben hozzászólni. A stratégiák alapvető hibája, hogy nem egy részletes állapotértékelésre, hanem hétköznapi, elkopott közhelyekre alapozódnak. Így mind a 8 anyag a ugyanazokat a látszat problémákat és megoldásokat fogalmazza újra. Az alábbiakban mégis igyekeztünk néhány észrevételt, megjegyzést tenni.

Észak-Magyarországi régió

A régió tipikus példája annak, hogyan lehet egy régiót kialakítani a gazdasági, társadalmi fejlődés területi meghatározottságára való tekintet nélkül. Az anyag emlegeti a régió elnyúlt alakját, hogy javítani kellene a belső elérhetőséget, stb. Ha egyszer nem volt szerves kapcsolat, a fejlődésükben nem voltak egymásra utalva bizonyos térségek, akkor azt egy régió kijelölésével még nem lehet megindítani, vagy megerőszakolni. A régió területén végig nyúlik az Északi Középhegység, amely hegyekre, medencékre és völgyekre szabdalja szét a területet. A hegyek nehezen átjárható kommunikációs akadályt képeztek és képeznek. BAZ és Heves megyéket a Bükk elválasztja, nem összeköti. De Hevest és Nógrádot is részben izolálja a Mátra. A szerves kapcsolatok inkább a völgyekben fejlődtek, de a lefutásuk miatt északi-déli irányba jelentettek összeköttetést. Ezért Heves a Jászsággal kommunikált, BAZ a felvidékkel és a Tisza-völgyével. Nem véletlen a régió etnikai sokfélesége, s néhány fennmaradása a mai napig, a tartós izoláció következtében.
Így az után arról beszélni, hogy a nagy kiflin belül javítani kellene az elérhetőséget, nélkülözi a miért kérdésének feltevését. Lehet, hogyha a régiók közigazgatási egységek lesznek, akkor erre szükség van, de szerves fejlődési oka nincs. Jól látható, hogy az emlegetett autópálya elhúz a hegyvidékek déli előterébe, de még Miskolc előtt meggondolja magát, s a külső kapcsolatok érdekhálója szerint délkeletnek fordul.
Lényeges mindezek felemlítése, mert a régió tarka mozaikja környezeti adottságok, gazdasági fejlettség és társadalmi vonatkozásban nem ad lehetőséget a regionális összemosásra, a mozaikok sajátosságainak megfelelő fejlesztési mintázatokat igényel. Jelenleg a fő közlekedési folyosók mentén valósul meg a spontán fejlődés, és ez független a fejlesztési szándékoktól, mint már említettük infrastruktúra irányított fejlődés. Ez azonban a régió területi kettészakítottságához vezet hamarosan a fejlettség szempontjából, ráadásul megpecsételheti a marginalizálódott területek sorsát. Jól látható, hogy a felduzzadó zóna erőforrásokat von el környezetéből, koncentrálja a tehetősebb vállalkozásokat, állami és magán fejlesztési forrásokat. Mindez a marginalizálódott területek kontraszelekciójához vezet. A roma lakosság ezeken a területeken arányában felduzzad, egy új strukturális probléma kezd kialakulni, amelyet kívülről kezelni nem lehet, belülről pedig elveszíti a kezelhetőségét.
Érdekes, hogy nem említi az anyag a régió természeti potenciáljait, amelyek, pl. a kiterjedt erdőségek, természetes tájak révén jelentősebb, mint más régióké. Az operatív programot véleményem szerint ezekre a táji, természeti, kulturális értékekre kellene alapozni, amelyek itt említésre sem kerülnek.
Kritizálni kell azt a kijelentést is, amely szerint a modern ipar két csírájának nevezi Rétságot és Kazincbarcikát. Rétság megismétli a korábbi strukturális problémákat, amely szerint területileg túlzottan centralizálja a fejlesztéseket, s magára vonja az ingázók, vagy betelepülők körét, amely megint csak máshol okoz strukturális gondokat. Kazincbarcika, mint élőhely ugyancsak bajba került, miután iparűzési adójának jelentős részét elveszítette. Hogy mennyiben nevezhető modernnek egy veszélyes anyagokat felhasználó nagyüzem, az hamarosan kiderül. Az EU pl. a higany kitiltására készül, de a PVC is a közel 30 ezer feketelistára szánt anyag között van.

Nyugat-Dunántúli régió

A régió mesterséges kialakítását is jelzi a terület északi és déli területei közti különbségek. Ennek csökkentésére, kiegyenlítésére irányulnak elsősorban a régió stratégiai, fejlesztési irányai. A négy pontban megfogalmazott fejlesztési irány emellett láthatóan a régió területfejlesztési programjában megfogalmazott prioritásokra épül.
A "Közlekedési és információ-technológiai elérhetőség fejlesztése, a társadalmi-gazdasági kohézió erősítése" fejlesztési pontban kiemeli a nemzetközi korridorok vonalának továbbvezetését, a régi észak-déli gazdasági és közlekedési tengelyének fontosságát. Az azonban nem derül ki tisztán, hogy ez új utak építését, vagy a meglévő, elavult hálózat felújítását jelenti-e. Emellett az áthaladó közlekedésnél még hangsúlyosabban kellene a vasúti szállítás fontosságát megjeleníteni, illetve - egy egész dokumentumban visszaköszönő - regionális repülőtereket kihagyni, hiszen azok a fenntarthatóság irányában nem mutatnak, és csak a gazdaság lineáris növekedéséhez járulnak hozzá.
Az "életminőség javítása" pontban az előzőekhez képest a csatornahálózat kiépítése helyett az egyeztetési anyag már szerencsésen a szennyvízkezelés infrastrukturális fejlesztését említi, ami alátámaszthatja a természet-közeli szennyvíztisztítási megoldások alkalmazását is, amit érdemes lenne egyértelműen is megjeleníteni. Emellett hiányzik (és nem csak a Nyugat-dunántúli részből) az illegális hulladéklerakók problémamegoldásának fontossága, pedig ez - figyelembe véve a turisztikai törekvéseket - fontos feladat lenne. Mivel a prioritások közt a környezetvédelem nevesítve nem szerepel (integráltan jelenik meg a többi fejlesztési pontban, ami egyébiránt nehezen eldönthető, hogy jó-e vagy rossz), célszerű lenne legalább a negyedik pontban és a stratégiát összegző részben megfogalmazni a környezeti- természeti értékek megtartásának, fejlesztésének fontosságát.

Közép-Magyarországi régió
Az élhető régiót leíró fejezetben sajnos olyan általánosságok találhatóak, mint "javítani kell a régió környezeti állapotát", vagy "A stratégia végrehajtása hozzájárulhat továbbá az épített és a természeti környezet egyensúlyának megteremtéséhez". Stratégiai szinten minimális követelmény annak megfogalmazása, hogy a környezet minőség javulását milyen paraméterek milyen mértékű javulásával kívánjuk mérni. A fent idézett célkitűzések annyira általánosak, hogy értelmetlen őket belevenni egy stratégiai tervbe. Környezeti szempontból a tömegközlekedésről szóló szakasz a leginkább megfogható, azonban még itt sem fogalmaz elég konkrétan az anyag. A tömegközlekedés esetében célul lehetne például tűzni azt, hogy a közlekedési módok aránya ne romoljon tovább a tömegközlekedés rovására.

Észak-Alföldi régió
A gazdaság fejlesztése terén a régió fejlesztési stratégiája - amint ez a többi régió esetében is tapasztalható - nem annyira a helyi adottságokra támaszkodik, mint inkább általánosan használt javaslatokkal él. A javasolt fejlesztések (ipari parkok, inkubátorházak, logisztikai központok, beszállítói tevékenység) minden régió esetében visszaköszönnek, ugyankkor nagyon kevés régió-specifikus fejlesztési iránnyal találkozhatunk.
Fontos megjegyezni azt, hogy Nyíregyházán és vonzáskörzetében a lakosság megszerezte első gyakorlati tapasztalatait az ún. 'high-tech' iparágban való elhelyezkedéssel kapcsolatban. A gyakorlatban kiderült, hogy bár az adott vállalat tőzsdei értéke megnő egy milliárd dolláros nagyságrendű Microsoft, vagy Nokia megrendelés hatására, a munkaerő túlnyomó része ugyanúgy nagyon alacsony bért kap és szakképzettséget nem igénylő szalagmunkát végez. A vállalat pedig a termelési értékhez képest nagyon alacsony értékű beruházást hajt végre, hiszen alumínium csarnokokat szerelt össze némi irodai infrastruktúrával kiegészítve, így bármikor képes tovább állni egy adózás, vagy bérköltség szempontjából kedvezőbb régióba úgy, hogy viszonylag olcsó ingatlan beruházását hasznosítja bérbeadás útján. Ez a gyakorlat cáfolni látszik mind a technológiai transzfer, mind a munkaerő képzés, mind az ipari parkok hasznosságát és az ilyen fejlesztési irányok hosszú távú értelmét.
Valószínűleg kevesen tudják azt, hogy a kereskedelmi láncoknak például külön ingatlanhasznosításra szakosodott cége van arra az esetre, ha a feltételek kedvezőtlen alakulása miatt az egyes áruházakban megszűnne a kereskedelmi tevékenység. A tőke ilyen mértékű mobilitását a fejlesztési tervek mindig figyelmen kívül hagyják.
A mezőgazdaság fejlesztése terén a javaslatok rendkívül általánosak, ami megkérdőjelezi használhatóságukat (pl. agrárgazdaság diverzifikálása). A régió stratégiája nem foglalkozik kellő súllyal a termál turizmus lehetőségeivel, noha arra számos településen vannak meg a természetes adottságok és több település igyekszik is ezen adottságokra támaszkodni. Noha a termálfürdők sok esetben az alacsonyabb költéshányadú kelet-közép európai turisták számára jelentenek vonzerőt, az ilyen alacsonyabb költések is fontos bevételt jelentenek az itteni települések számára.

A régió fejlesztési stratégiája szerint "A régió környezeti és természeti értékeinek védelme biztosítja a fenntartható fejlődés szolgálatát." Fontos megjegyezni, hogy a régió fejlesztési stratégiája alig említi a környezeti és természeti értékek védelmét. A környezetvédelem gyakorlatilag kimerül a szennyvíz- és hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztésében, ami nemhogy biztató volna, de egy kimondottan veszélyes szemléletet tükröz: a csővégi megoldások gazdaságtalan, erőforrás igényes, a problémák okait orvosolni képtelen szemléletét. A természetvédelmi részben nem esik szó a védett területek helyzetéről, további védetté nyilvánításról, sem a jelenleg szervezés alatt álló Szatmár-Beregi Nemzeti Park létrehozásáról.

Dél-Alföldi régió
A Dél-Alföldi Régió természetföldrajzi adottságánál fogva elsősorban mezőgazdasági jellegű terület, így környezeti állapotára is csekélyebb kihatással bír az ipari környezetterhelés. Az említett levegőszennyezettség elsősorban két fő okra vezethető vissza, a közlekedés által kiváltott, illetve a szakszerűtlen mezőgazdasági technológiák által okozott környezetterhelésre.
A közlekedés kedvezőtlen hatásait kiküszöbölendő jó néhány kezdeményezés született a települési, és az autópálya, valamint a gyorsforgalmi utak mellé telepített zöld védősávok létesítésére. Ezek azonban jórészt megrekedtek a véderdők, fasorok telepítése szintjén, a növények további gondozásáról, pótlásáról semmilyen rendelkezés nem gondoskodott. Mivel ezekben az esetekben a telepítések jó 70-90 %-os mortalitásúak, a további kezelés elmaradása a teljes program sikerét kérdőjelezi meg.

Hasonló okból eredménytelen a mezőgazdasági művelés által okozott légszennyezés elleni védekezés is A mezőgazdasági területek magas aránya mellett az erdősültség országunkban itt a legalacsonyabb, ugyanakkor elsősorban a nagy kiterjedésű tábláknak köszönhetően a deflácó éves mértéke itt a legnagyobb. A szélerózió által okozott talajpusztulás nem csak a művelésbe vont földek értékét csökkenti folyamatosan, de a települések légszennyezettségét is jelentős porterheléssel növeli, ami országos szinten szintén városainkban a legmagasabb. Az elkészült anyagban a fenti problémákra vonatkozó javaslatot/megállapítást nem találtunk.

Szintén a közlekedés témaköréhez kapcsolódik azoknak a fő fejlesztési irányoknak a kérdése, amelyek már az utóbbi években elkezdtek körvonalazódni. A kialakításra kerülő újabb autópálya-szakaszok és gyorsforgalmi utak helyett azonban környezeti szempontból előnyösebb volna a már meglévő, és gyakran katasztrofális műszaki állapotú úthálózat javítása, amivel gazdaságilag azonos értékű korszerűsítés hajtható végre, felesleges környezetterhelések nélkül. Az új nyomvonalak szempontjából mind teher, mind személyforgalmilag sokkal inkább támogatást érdemel a vasúti közlekedés, különösen a már régóta hiányzó, az ország délkeleti és délnyugati régióit összekötő déli vasútvonal, ami a Duna-Tisza közén a határ menti gazdasági élet szempontjából sem nélkülözhető. Sokkal inkább fejlesztésre szorul e terület, mint a már szintén említett, a régiót a fővárossal összekötő pályavonal.

Megjegyzések a régiók stratégiáinak megvalósításához szükséges beavatkozási irányokra
Közlekedési elérhetőség

Regionális vonatkozásban a belső fejlettségbeli különbségek tekintetében a meglévő közlekedési rendszerek fejlesztése a hangsúlyos, hiszen a vidéken élőket a saját településére vezető út minősége, a vasút sebessége érdekli. Sajátosan kevés hangsúlyt kap a vasút, csak a törzshálózat kerül megemlítésre abból is. Ma már senki sem beszél a megszüntetett, lefokozott szárnyvonalakról, senki sem gondolja, hogy mindez eszköze lehetne, lehetett volna az elérhetőség javításának.
Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy "Az áruk, szolgáltatások gyors és megbízható szállításához illetve a munkaerő mobilitásához a régiókon belül elengedhetetlen a rossz minőségű, hiányos szerkezetű közúthálózat fejlesztése." A mobilitás javításához nem elsősorban a közúthálózat fejlesztésére van szükség, hanem az egyes társadalmi rétegek közlekedési igényeit kell kiszolgálni. Akinek nincsen személygépkocsija, vagy nem használja azt naponta, az nem a közúthálózat rendkívül erőforrás-igényes fejlesztését igényli, hanem azt, hogy egyszerűen és rövid idő alatt tudjon közlekedni a munkahelye és lakóhelye között. Ehhez, pedig elsősorban a tömegközlekedés fejlesztésére, gyorsaságának, kényelmi színvonalának javítására van szükség. Még inkább meglepő és hibás szemléletet tükröz a következő megállapítás: "Mivel a közúti fejlesztés rendkívül időigényes, szükséges a regionális repülőtér-hálózat kiépítésével és fejlesztésével rövidtávon is jelentősen javítani a régiók elérhetőségi viszonyain." A regionális repülőtér hálózat fejlesztése egy fajlagosan rendkívül költséges és környezetterhelő közlekedési módot igyekszik preferálni, aminek ugyanakkor marginális hatása van a régiók elérhetőségére. Az anyag elismeri, hogy a "regionális repülőterek főként a multinacionális vállalatok telephely választási döntéseiben játszanak jelentős szerepet."
A közlekedés és szállítás kérdésének ilyen értelmű felvetése, amely az anyagban szerepel, a globalizáció szempontjából lényeges. Egy más fejlődési modell, amely a helyi közösségek fejlődéséről, a helyi piacról és gazdaságról szól, a helyi elérhetőséget, a kifelé terjedő, alulról építkező, és nem a kívülről erőszakosan behatoló kommunikációt tekintené értéknek.

A környezeti elemek, természeti értékek védelme és a környezetvédelem infrastrukturális feltételeinek javítása

Az alfejezet a területfejlesztés egyik stratégiai céljának, "az erőforrások fenntartható hasznosításának megvalósulását" egyáltalán nem segíti elő, inkább veszélyezteti. A környezetvédelem infrastruktúrális feltételeinek javítása a hulladékgazdálkodási és szennyvíz kezelési nagyberuházások megvalósítását takarja. Ezen beruházásokra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy fenntartható módon bánnának az erőforrásokkal. Az életminőség javítására való hivatkozás sem helytálló a szociális terhek növekedése miatt.

A fejlesztés eredményének mutatói nem alkalmasak arra, hogy tükrözzék a környezeti állapotot és a fejlődési irányok fenntarthatóságát. Nem adnak választ pl. a keletkezett hulladék mennyiségének változására - holott az egy rendkívül beszédes mutató volna -, a szennyvíz kezelés esetében nem számolnak az alternatív tisztítási módok alkalmazásával és nem vizsgálják azt sem, hogy az egyes ún. környezetvédelmi infrastruktúrális beruházások mennyire költség-hatékonyan oldják meg a feladatokat.
A hulladékgazdálkodás elsőszámú célterülete a hulladékminimalizálás kell legyen. Az indikátor a hulladékok mennyiségének csökkenése lehet, a hulladék szerves komponensének megszűnése, a komposztált mennyiség volumene. A szennyvízzel kapcsolatban a megfelelő indikátor a szennyvíztisztítással (egyedi, közösségi) ellátott háztartások száma, s az egy főre jutó napi vízfogyasztás mértékének alakulása.
Természetesen ennek a fejezetnek egyáltalán nem erről kellene szólnia. De ha már erről szól, akkor az integrált szennyvíztisztításról, s a hulladékminimalizálásról kellene szólnia. Ez a két dolog kapcsolható össze ugyanis a fenntartható erőforrás-gazdálkodással. Az integrált szennyvíztisztítás lényege, hogy a megfelelő fajlagossági mutatók mentén, integráltan valósuljon meg a csatornázással, egyedi és közösségi megoldással megvalósítható szennyvíztisztítás, oly módon, hogy a megoldás minimalizálja a szennyvíztisztítás negatív externális költségeit. A települési, mezőgazdasági szilárd és folyékony szerves hulladékok integrált kezelése, pl. az együttes komposztálás, energetikai célú feltárás, hihető módon teljesítheti az előző feltételt.
A hulladékminimalizálás a K+F tevékenységekkel köthető össze, ahol az innováció iránya a fenntartható erőforrás-gazdálkodás, az 'anyagtalanítás', az anyag és energia inputok minimalizálása. Kár, hogy a stratégiai gondolkodás nem integrálja az intézkedési területeket, mert jobban kiderülne, hogy mely fejlesztési irányok konzisztensek, vagy inkonzisztensek.

Regionális gazdaság versenyképességének javítása
Az új vállalkozások letelepedése helyett az új vállalatok születését támogatjuk, ami azt jelenti, hogy helyi fejlesztésből, helyi erőforrásokra (szellemi, tőke, humán, természeti) alapozva születnek KKV-k.
Mutatóként önmagában "a teremtett munkahely" nem sokat mond, mert nem mutatja az elosztási viszonyokat. Pl. az új munkahelyen lehet éhbérért bérmunkásként dolgozni. A működő-tőkétől lesznek bérmunkások, de nem lesznek tőketulajdonosok. Tartós fejlődés csak akkor lesz, ha lesznek tőketulajdonosok. Ebben az elképzelésben ez nem tud megvalósulni. A helyes indikátor tehát a helyi emberek gazdagodása, felhalmozásai, befektetései.

Termelési hatékonyság
Nem szabad a multinacionális cégekkel összeházasítani a KKV-ket, mert kivonulásuk esetén magukkal ránthatják őket. Az önálló, nagy termék-diverzitással, magas hozzáadott értékkel rendelkező hazai KKV-k önálló fejlődési programját kell támogatni. A sok lábon állás is ezt követeli.

A régiók turisztikai adottságainak jobb kihasználása
Az anyag szerint "A turisztikai vonzerők fejlesztése és a vállalkozások minőségi színvonalának emelése a természeti környezeti értékek fenntarthatóságának és környezetbarát fejlesztésének figyelembevételével történik, szolgálva a fenntartható fejlődés célját". Sajnos egyáltalán nem derül ki az anyagból, hogy a turisztikai vonzerők fejlesztése hogyan szolgálja majd a fenntartható fejlődést. Túlzottak az elvárások az ágazattal szemben. Ott is ringatnak ilyen illúziókat, ahol nincs alapja. Ha mindenki túrizmusból akar élni, akkor egymásnak leszünk a turistái. Intézményes garanciákra van szükség, hogy a turizmus ne legyen sírásója az őt létrehozó táji-, természeti-, kulturális értékeknek.

Településfejlesztés, természeti értékek környezetbarát hasznosítása
Az alfejezet a címben megjelölt "természeti értékek környezetbarát hasznosítása" célhoz nem kapcsol semmiféle javaslatot, a kifejtésben csupán megismétli a címben használt fordulatot: "A fenntartható térségi fejlődéshez kapcsolódóan szükséges a természetvédelmi és tájvédelmi értékeknek megóvása és környezetbarát hasznosítása." Ily módon a természeti értékek védelmére irányuló szándék mögött láthatóan semmiféle elképzelés nincs. A természeti értékeket egyébként sem hasznosítani, hanem elsősorban védeni szükséges, illetve minden ágazatban olyan intézkedések szükségesek, melyek által minden fejlesztés kíméli ezen természeti értékeket.
Tudomásul kell venni továbbá, hogy a biológiai sokféleség fenntartása megköveteli, hogy legyenek olyan területek, amelyeket békén hagyunk, amelyek úgy hasznosulnak, hogy az élővilág életfeltételeit biztosítják. Ez is egy nagyon fontos hasznosítás. Jelenleg annak a felfedezése folyik, hogyan lehet a maradék természeti értékeinket - amelyek az eddig elmaradott területeken találhatók - mozgósítani a gazdasági fejlődés érdekében. Vissza kell utasítani ezt a csábító ajánlatot!

Szociális és egészségügyi ellátás
Mindkét területen a prevenció fontosságát kellene hangsúlyozni, s annak intézményrendszerét megteremteni. Az egészségi és szociális gyógyítás már nagyon sokba kerül. Nem szabad elfelejteni, hogy a környezeti és szociális problémákat mindig a fejlesztések utó-, vagy mellékhatásai okozzák, tehát a megfelelő fejlesztések is preventívek lehetnek. Ám amit a fokozódó társadalmi és régión belüli területi polarizáció fokozódásáról mondtunk az több, mint figyelmeztető. A kitűzött stratégia alkalmatlan ennek a problémának a kezelésére, különösen a gazdaságfejlesztés oldaláról.


Civil társadalmak
Átfogó problémák vannak, amelyek egy megfelelő társadalmi szervezetekről és azok gazdálkodásáról szóló szabályozás hiányából, a jelenlegi szabályozás elégtelenségéből táplálkoznak (un. non-profit törvény).
A civil szféra hatékonysága az Aarhusi Konvenció kiterjesztésével és alkalmazásával tehető hatékonyabbá, amennyiben a döntések előkészítésében, a közös társadalmi feladatok ellátásában (un. állami feladatok), az állami és önkormányzati szféra ellenőrzésében a civil társadalom megfelelő szerepet kap. A civil szervezetek számának gyarapodása csak annyit mond ellenkező esetben (ld. indikátor), hogy egyre többen próbálnak civil kényszervállalkozók lenni.

A civil társadalom akkor lesz érett és hatékony, ha közel engedik a döntéshozáshoz, ha tényleges és nem csak "kötelező" szerepet kap a közösség ügyeinek intézésében. Ehhez azonban a szubszidiaritás elvét fokozottan kellene érvényesíteni, s a regionális stratégiának szólnia kellene arról az intézményrendszerről is, amely biztosítani tudja a szubszidiaritás elvének érvényesülését. Ebben az esetben nem véleményezői, hanem helyi alkotói leszünk a rólunk szóló terveknek, amelyek kivitelezésében is szívesebben adjuk majd tevékenységünket.

A területfejlesztési operatív program intézkedései
Az operatív program intézkedéseiről két megállapítást tehetünk:
1. Az intézkedésekben is érvényesül mindaz a - szerintünk hibás és egysíkú - megközelítés, amelyet a dokumentum korábbi részeiben már elemeztünk;
2. Az intézkedések nagyon sok tennivalót fogalmaznak meg, azokat egyidejűleg kivitelezni nem lehet. Tényleges hatásuk ezért attól függ, hogy mely intézkedések kapnak majd a megvalósítás során (strukturális alapok fogadása) prioritást és a megvalósuló intézkedések milyen mértékben tudnak majd egymásra építkezni vagy éppen mondanak egymásnak ellent (pl. gazdaság fejlesztés - fenntarthatóság, közúthálózat fejlesztés - környezetvédelem).


Javasolt eredményességi mutatók

Jó eredményességi mutatók alkalmazása nélkül bármely terv hatástalan maradhat, hiszen teljesülése nem mérhető. A stratégiában javasolt mutatók rendkívül hiányosak és kevéssé informatívak, ezért a stratégiába a következő mutatók beemelését javasoljuk:

Megélhetést jellemző mutatók
Reáljövedelmek és vásárló erő alakulása;
A régió pénz és tőke áramlásának egyenlege;
ISEW index;
Az EU 3x10 'headline' indikátora;

Környezeti, hatékonysági és életminőségi mutatók
Levegő minőség emissziós és imissziós értékeinek javulása;
Szelektíven gyűjtött hulladék aránya;
A hulladék mennyiség változása a lakosság létszámának arányában (fejenkénti hull. menny.);
Újra feldolgozott hulladék aránya;
A környezetvédelmi infrastruktúrális beruházások költséghatékonysága az éppen aktuális mértékegységben kifejezve (pl. költség/kezelt szennyvíz mennyisége);
Energia hatékonyság a termelésben, az intézményi/önkormányzati intézményekben és a lakosság körében;
Felszíni vizek minősége;
Érzékeny felszín alatti vízbázisok milyen arányban védettek;
A kezelt szennyvizek aránya az összes keletkező szennyvíz mennyiségéhez képest (ez alatt nem csak a III. fokozatú szennyvíz tisztítást kell érteni, hanem az alternatív módszereket is).
Tömegközlekedés aránya a közlekedésen belül;
Kerékpárutak hosszának változása, a kerékpáros közlekedés aránya a közlekedésen belül;
Környezeti nevelésre fordított források változása;
A védelemre érdemes és a védettség alá helyezett természeti területek aránya;
A környezeti tudatosság változása a régióban;
Környezet egészségügyi mutatók alakulása (incidencia és prevalencia);
Megújuló energia források aránya az energia termelésben;

A társadalmi részvétel élénkülésének mutatói
A helyi civil szervezetek programjainak, rendezvényeinek száma;
A helyi civil szervezetek és a helyi önkormányzatok, hatóságok együttműködéseinek száma;
A helyi civil szervezetek ismertsége a lakosság, az államigazgatás/helyi önkormányzati intézmények és a gazdasági szféra szereplőinek körében;
A helyi civil szervezetek lakossági megítélése, a megítélés változása kvalitatív kutatások alapján;


Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére

- Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -