 
 |
|
NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV REGIONÁLIS STRATÉGIA
BEVEZETÉS A Nemzeti Fejlesztési Terv részét képező regionális stratégia a hosszú távú országos területfejlesztési stratégia irányait szolgálva a régiók fejlesztési stratégiái alapján határozza meg azokat a beavatkozási területeket, melyek a Területfejlesztési Operatív Program keretében kerülhetnek végrehajtásra. A területfejlesztés országos stratégiai céljai az Országos Területfejlesztési Koncepció és a területi folyamatokról készített országgyűlési jelentés alapján került leírásra. Ez a fejezet biztosítja a regionális stratégia összhangját a Nemzeti Fejlesztési Terv négy átfogó céljával. A régiók fejlesztési stratégiái tartalmazzák az egyes régiók főbb fejlesztési irányait. Ezen stratégiák alapján készültek el a régiók célfái, melyek konkrétan fogalmazzák meg a fejlesztési irányok eléréséhez szükséges beavatkozási területeket. A régiók szükségletei alapján megfogalmazásra került stratégiák és feladatok megvalósulásának a szektoriális operatív programok és a Területfejlesztési Operatív Program kereteiben kell történnie. A régiók stratégiáinak megvalósításához
szükséges beavatkozási irányok azokat a fejlesztési feladatokat
tartalmazzák, amelyeket a Területfejlesztési Operatív Program
keretében javasolt megvalósítani. A beavatkozási irányok elérése
az országos területfejlesztési stratégia megvalósulását segíti
elő. Az NFT szinergiájának biztosítása érdekében a beavatkozási
irányok leírásánál a régiók stratégiái alapján utalás történik
az ágazati operatív programokban megvalósítandó intézkedésekre
is. Ez a fejezet, hangsúlyosan szövegszerűen is szerves részét
képezheti a Nemzeti Fejlesztési Tervnek. I. A TERÜLETFEJLESZTÉS ORSZÁGOS STRATÉGIAI CÉLJAI Magyarország területfejlesztési politikájának stratégiai céljait, cselekvési irányait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben előírtak alapján az Országos Területfejlesztési Koncepció határozza meg. Az Országos Területfejlesztési Koncepció értelmében a magyar területfejlesztési politika jövőképe olyan térszerkezet felé való törekvés, amelyben: " az európai államok közösségében Magyarország kulturális örökségének, földrajzi adottságainak és a nemzetgazdaság fejlettségének megfelelően híd szerepét tölti be kelet-nyugat és észak-dél között; " a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő, sajátos fejlődési pályáikon intenzív munkamegosztásban, egymással összhangban fejlődnek; " mérséklődnek a területi egyenlőtlenségek, a hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, jelentős munkanélküliséggel sújtott térségek köre csökken; " Budapest Közép-Európa egyik meghatározó, dinamikusan fejlődő központja, intenzív együttműködésben régiójával és harmonikus munkamegosztásban az országgal; " új gazdasági fejlesztési súlypontok teszik kiegyensúlyozottabbá a területi szerkezetet; " az ország urbanizációs tengelyei, közlekedési folyosói szervesen kapcsolódnak az európai térszerkezetbe, dinamikus elemei a területi fejlődésnek; " a városhálózat kiegyenlített szolgáltatást biztosít, szellemi és oktatási központok decentralizált rendszere biztosítja a térségi fejlődést; " a települések között az alapvető közszolgáltatások kiépítettségében és színvonalában lévő különbségek csökkennek; " meghatározó a környezet minősége, az adottságok hasznosítása során elsőbbséget élvez a környezeti elemek védelme, és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás. " a településrendszer meghatározó szintje a kistérségi együttműködés, többirányú a munkamegosztás az egyes települések között; " az ország régiói a szomszéd országok határmenti térségeivel közösen az európai és határmenti együttműködés fő szervezői, a régiók egyúttal a megyék és kistérségek közötti szoros kooperáció színterei. A jövőkép eléréséhez az alábbi országos stratégiai irányok fogalmazhatók meg: 1.1 A területi fejlettségi különbségek mérséklése A piacgazdasági átalakulás következtében a kilencvenes évtized közepére lényegében kialakult az az új térszerkezet, amelyet a korábbi időszaktól eltérően minden térségi viszonylatban nagyobb egyenlőtlenségek jellemeznek. A gazdasági fejlettség, a lakossági jövedelmek és a munkanélküliség jellemzőit nagytérségi szinten vizsgálva az egyenlőtlenségek elsősorban a főváros és vidék között, illetve a fejletlenebb Kelet-Magyarország és Dél-Dunántúl, valamint az ezekkel szemben álló fejlettebb régiók között mutatkoznak meg. Kistérségi szinten a gazdaság fejlettségének szerkezete mozaikszerűbb. A keleti országrészben is - különösen a nagyobb központokban és a fővárosból gyorsabban elérhető térségekben - jelen vannak a dinamika elemei, ugyanakkor a fejlett dunántúli régiókban - az aprófalvas, döntően agrárjellegű, és a közlekedés szempontjából perifériális területeken - is vannak elmaradottabb helyzetű térségek. Mindezek következtében a regionális stratégia legfontosabb célja a fejlett és az elmaradott térségek, illetve települések között az életkörülményekben, a gazdasági, az oktatási, a kulturális, az egészségügyi, a szociális és az infrastrukturális ellátásban megnyilvánuló különbségek csökkentése. Törekedni kell a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítására, az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítésére. A túlzottan Budapest központú térszerkezet oldása érdekében fejleszteni kell a növekedésre alkalmas központokat, valamint a sugaras szerkezetű műszaki infrastrukturális hálózatokat gyűrűs, illetve transzverzális elemekkel kell kiegészíteni. Mindez elengedhetetlen a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése, mint átfogó cél megvalósításához, továbbá az infrastrukturális fejlesztések révén hozzájárul a gazdasági versenyképesség javításához.
Magyarország az 1990-es években, a piacgazdaságra való áttérés folyamatában egyre erőteljesebben kapcsolódott be a világgazdasági folyamatokba. A Magyarországon tevékenykedő vállalkozások egyre modernebb technológiát, termelési eljárásokat és menedzsment módszereket alkalmaznak. Ez a folyamat ugyanakkor a regionális tagoltságban erős különbségeket teremt, mivel a fejlesztések szorosan összefüggnek a külföldi tőke beáramlásával, ezért döntően az ország azon részében, így Közép-Magyarországon és az észak-nyugat dunántúli térségben vannak jelen, ahol a külföldi tőke jelenléte erőteljes. A térbeli különbségek csökkentése érdekében az új fejlesztések, modern műszaki megoldások fogadásának feltételeit országszerte meg kell teremteni, ami szükségessé teszi a munkavállalók képzettségi szintjének fejlesztését. Ennek érdekében kiemelt feladat a képzési, átképzési programok támogatása, az oktatási és a gazdasági szféra közötti kapcsolatrendszer erősítése. Ezzel párhuzamosan szükség van a vállalkozások működési, termelési és termékfejlesztési folyamatainak javítására. A vállalkozások fejlődését és fejlesztéseit nagyban segítheti a jó alapokkal rendelkező hazai kutató és tudományos bázis. A gazdasági fejlődés támogatására képes tudományos központok azonban elsősorban Budapesten koncentrálódnak, az innovációs folyamatok tekintetében ma még a legnagyobb vidéki egyetemi és gazdasági központok sem tekinthetők a főváros igazi ellensúlyának. Az egyenlőtlenségek megszűntetése céljából az innováció térbeli terjedésének elősegítése nemzeti érdek. Ennek elősegítése érdekében ösztönözni kell a kutatási és fejlesztési tevékenységet, valamint az annak decentralizálására irányuló törekvéseket. A megfelelő szellemi és termelési háttérrel rendelkező településeken ki kell alakítani az innováció intézményes feltételeit. A gazdaságban jelentosen no a tudás, a technológia, valamint az információ szerepe. Ez a szerep azonban csak akkor érvényesül, ha a kutatás-fejlesztés eredményei gyorsan eljutnak a vállalati szféra szereploihez. Javítani kell tehát a kommunikációs kapcsolatokat a szellemi és termelési központok, illetve térségeik között a technológiai transzferközpontok, innovációs centrumok, ipari parkok, továbbá ezek hálózatainak fejlesztése révén. A stratégiai irány az ország gazdasági versenyképességének javítása és a társadalmi-gazdasági kohézió erősítése felé mutat.
Az elmúlt évtized társadalmi-gazdasági átalakulása a környezet állapotának jelentős mértékű megváltozását idézte elő. Elsősorban a nehézipari termelés visszaesésének és a nagyüzemi mezőgazdálkodás visszaszorulásának hatására javuló tendencia figyelhető meg a környezet állapotában, ugyanakkor egyre súlyosabb problémát jelent a hulladékgazdálkodás, és a szennyvízkezelés megoldatlansága, valamint a növekvő közúti forgalom légszennyező hatása. Minden fejlesztés alapfeltétele a megfelelő környezeti állapot, illetve a megvalósítás során a környezeti elemek védelmének szem előtt tartása. Ebből fakadóan a regionális politika egyik célja az erőforrások fenntartható hasznosítását biztosító fejlesztéspolitika támogatása minden térségben. Az ország egyes - speciális adottságú, és funkciójú - térségeiben a környezetvédelmi szempontok érvényesítése, az ökológiai egyensúly fenntartása különösen nagy hangsúlyt kell kapjon. A környezeti szempontból erősen veszélyeztetett, agglomerálódó térségekben alapvető cél az egészséges környezet, az épített és természeti környezet egyensúlyának és összhangjának megteremtését célzó területfelhasználás kialakítása, az extenzív növekedés mérséklése. Egyes üdülőkörzetekben elengedhetetlen a magas színvonalú, környezetbarát turizmus és az ehhez tartozó infrastruktúra fejlesztése. A természetvédelem alatt álló területek térségében elsőbbséget kell élvezzenek a természet megőrzését és a környezet állapotát javító fejlesztések, különösen az ökoturizmus infrastrukturális feltételeinek illetve a természetvédelemmel összhangban lévő mezőgazdasági termelésnek a kialakítása. A környezeti szempontból veszélyeztetett térségekben előnyben kell részesíteni a károsító hatások mérséklését és megelőzését elősegítő fejlesztéseket. A stratégiai irány teljes mértékben
összhangban van a fenntartható fejlődés elősegítését támogató
céllal, továbbá hozzájárul az életminőség javításához, valamint
a turizmus fejlesztése, a környezeti károk felszámolása és a veszélyeztetés
csökkentésének révén a gazdasági versenyképesség növeléséhez is. Az európai integrációs törekvések kapcsán a régiók részéről egyre erőteljesebb az igény az európai, illetve világszintű gazdasági munkamegosztásba való bekapcsolódásra. Ez különösen nagy kihívást jelent a régióknak és azon belül is a határmenti területeknek. Az interregionális gazdasági folyamatokba való bekapcsolódáson túl szükséges a társadalmi és kulturális együttműködések erősítése is. A nemzetközi integrációban a főváros szerepe sajátos, hiszen az a cél, hogy Budapest a kedvező földrajzi, természeti környezetére és kulturális értékeire, gazdasági adottságaira alapozva a közép-kelet európai térség meghatározó központja legyen. Az integrációs folyamatok különösen
nagy kihívást támasztanak a határmenti térségek felé, melyek korábban
a központtól távoli, perifériális területeknek számítottak. A
politikai helyzet stabilizálódásával a Magyarországgal szomszédos
államokban is a kétoldalú kapcsolatok, azon belül is a gazdasági
együttműködések fejlődése várható. A határmenti térségekben a
komparatív gazdasági előnyök hatékony kihasználásához szükséges
az összekötő közlekedési és kommunikációs hálózatok fejlesztése,
a gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése és a környezeti
problémák közös megoldásainak ösztönzése. A régiók fejlődését
segíti, ha a hozzájuk hasonló adottságokkal rendelkező régiókkal
együttműködve a tapasztalatok megosztásával próbálnak a társadalmi
és gazdasági kihívásokra közös megoldásokat találni, ezzel szolgálva
a társadalmi-gazdasági kohézió erősítését. 2.1 Közép-Magyarországi régió A Közép-Magyarországi régió az ország területileg legkisebb, ugyanakkor legnagyobb népességű, társadalmi-gazdasági szempontból központi szerepet betöltő régiója. A társadalmi-gazdasági átalakulás során a régió sikeresen használta ki azokat az adottságait (kedvező földrajzi fekvés, fejlett kommunikációs infrastruktúra, gazdasági potenciál és szellemi tőke koncentrációja, innovatív iparágak jelenléte), melyek hosszú távon is a versenyképesség alapjai lehetnek. A régión belül ugyanakkor jelentős területi különbségek vannak a dinamikusan fejlődő agglomeráció és Pest megye periférikus kistérségei között. A régió főbb fejlesztési irányai: 1. A régió gazdasági teljesítményének
és versenyképességének növelése 2. Az élhető régió kialakítása A stratégiai célok megvalósulása esetén a Közép-Magyarországi régió az ország nemzetközileg versenyképes térségeként mind erősebben bekapcsolódhat az európai gazdasági térbe, innovatív régióként elősegítheti az innováció térbeli terjedését, elősegítve az ország egészének fejlődését. A stratégia végrehajtása hozzájárulhat továbbá az épített és a természeti környezet egyensúlyának megteremtéséhez, az egészséges környezet kialakításához, a régión belüli egyenlőtlenségek csökkentéséhez. 2.2 Közép-Dunántúli régió A régió főbb fejlesztési irányai: 1. A gazdasági környezet innováció-orientált fejlesztése Az ország ipari parkjainak közel harmada a régióban található, ami hozzájárul az ipar megújulásához, az innováció-orientált fejlesztéshez, különösen Fejér megyében. Ezzel szemben a kutató-fejlesztő helyek száma és a ráfordítások volumene országosan a legalacsonyabb, a helyi gazdaság és a K+F között nincs közvetlen kapcsolat. Ezért elengedhetetlen a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó intézmények infrastruktúrájának erősítése, az ipari parkok, logisztikai központok és innovációs központok, inkubátorházak közötti együttműködések ösztönzése és szolgáltatásaik fejlesztése. A vállalkozói szektor hiányosságokat mutat, a nagyvállalati- és a KKV szektor közötti gazdasági kapcsolat nem megfelelő, alacsony az integrátori funkciót ellátó középvállalatok aránya. Az egyensúly kialakítása érdekében ösztönözni kell a helyi vállalkozások közötti együttműködéseket, a korszerű technológiájú termékek előállítását, a vállalkozásokat fel kell készíteni a nagyvállalatok logisztikai, minőségügyi elvárásainak való megfelelésre, a beszállítói program keretében megvalósuló fejlesztésekre, beruházásokra. A turizmus forgalmi mutatói kedvezőek, de a hagyományos Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmushoz kötődnek, ami hátráltatja a minőségi fejlődést és a versenyképességet. A turizmus élénkítése és a bevételek növelése érdekében fejlesztendő az idegenforgalmi marketing hatékonysága, a turisztikai termékek és a turisztikai infrastruktúra, valamint a magas színvonalú szálláshelyek kapacitása. Az innováció megteremtésének feltételét biztosítani kell még az agrárszférában is, ahol a termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A természeti adottságok és a komparatív előnyök szempontjából a legkedvezőbb területeken meg kell teremteni a versenyképes agrártermelés feltételeit. Az agrárstruktúra átalakítását vidékfejlesztési, tájgazdálkodási intézkedéseknek kell kísérniük, a lakosság jövedelemforrásait diverzifikálni kell (pl. turizmus, hagyományos kézműipar, ökogazdálkodás). 2. Szociálisan kiegyensúlyozott tudás-régió alapjainak lerakása A lakosság munkaerő-piaci pozícióinak megtartása és erősítése érdekében növelni kell a képzettségi szintet, az át- és továbbképzési kínálatot össze kell hangolni a gazdaság követelményeivel, valamint általánossá kell tenni az élethosszig tartó tanulást. A közép- és a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak, nem alakult ki egységes felsőoktatási hálózat. A felsőoktatási intézmények száma és mérete elmarad az országos átlagtól, a képzési kínálat és a résztvevők száma alacsony. Elsősorban a régió gazdasági fejlődését biztosító iparágakhoz (járműipar és elektronika) kapcsolódó képzést kell fejleszteni, mely képzési területek közül kiemelkedik a műszaki képzés, a vállalkozásokban közvetlenül hasznosítható ismeretek átadása. A régió innovációs potenciáljának fejlesztése szorosan összefügg a felsőoktatási és kutató intézmények infrastrukturális feltételeinek javításával, egymás közötti kapcsolataik erősítésével, a tudományos közéletbe való bekapcsolásukkal. Fejleszteni kell az egyének és szervezetek innovációs képességét, menedzsment-, marketingszemléletét különböző képző, önképző, innovációs és marketing programok szervezésével. A foglalkoztatottak aránya és
a népesség gazdasági aktivitása az országos átlagnál magasabb,
de belső szerkezete strukturális problémákat jelez. A munkaerőpiac
fejlesztése érdekében meg kell oldani a hosszú távú munkanélküliek
és a megváltozott munkaképességűek reintegrációját különösen a
munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű térségekben (Sárbogárd,
Enying). A kedvező regionális foglalkoztatottsági adatok fenntartására
további munkahelyteremtő és -megőrző intézkedések meghozatala
szükséges. A megfelelő élettér és életkörülmények kialakítása, a kulturális és anyagi jólét megteremtése különösen fontos a régió népességmegtartó képességének növelése szempontjából. A régió vándorlási egyenlege pozitív, ugyanakkor fennáll a kistelepülések elnéptelenedésének veszélye. A jó gazdasági helyzet ellenére jelentős területi különbségek figyelhetők meg a kistérségek között. A dinamikusan fejlődő ipari területek (Székesfehérvár) mellett a hagyományosan rurális, de az idegenforgalom hatására felzárkózó térségek (Balaton északi part), illetve a lemaradás felé mozgó térségek egyaránt megtalálhatók (Enying, Sárbogárd, Sümeg, Kisbér). Az egészségügy színvonala átlagos, meg kell oldani az ellátások szintjeinek összhangját, aminek érdekében fejleszteni kell a járóbeteg ellátás és a rehabilitációs szolgáltatások színvonalát (kórházi ellátás csökkentése), területi eloszlását, valamint fel kell számolni a gép- és műszerhiányt. Az egészségügyi ellátáshoz szorosan kapcsolódó szociális szféra kapacitását növelni kell. Elérhetőség szempontjából a régió - különösen Fejér és Komárom-Esztergom megye - rendkívül kedvező helyzetben van, azonban a közlekedési infrastruktúra jelenlegi kiépítettsége és minősége nem kellően igazodik a gazdaság elvárásaihoz. A régió külső és belső elérési viszonyainak javításához hozzájárul a térségközpontok elérhetőségének, illetve irányító-szervező és ellátó funkcióinak erősítése. Ezt a célt szolgálja a nemzetközi és országos közúti, vízi és légi közlekedési rendszerbe való integráció, valamint a régión belüli összeköttetés javítása (mellékúthálózat, vasúti mellékvonalak, összekötő utak, elkerülő utak, aprófalvak bekötése, vasúti fő- és mellékvonalak, kerékpárút-hálózat). Javítani kell az általános utazási és szolgáltatási színvonalat és közlekedési biztonságot. A történelmi-gazdasági kapcsolatok indokolják a régióhatárokon átnyúló szoros kapcsolatok kialakítását, amelyek többek között hozzájárulnak a peremtérségek dinamizálásához és felzárkóztatásához. A szomszédos régiókkal való együttműködést elsősorban a közös környezetvédelmi, közlekedési és gazdaságfejlesztési programok megvalósítására kell koncentrálni. Az informatika egyenlőtlen terjedésével fokozódhat az egyébként is hátrányos helyzetű települések relatív leszakadása. A kiegyensúlyozott fejlődés érdekében ösztönözni kell a már meglévő információs infrastruktúra hálózat elemeinek kihasználtságát, javítani kell a kommunikációs és az információhoz jutási feltételeket, elő kell mozdítani egy integrált információs lánc kialakulását. A régió változatos természeti és táji adottságokkal rendelkezik, azonban az ipari tevékenység rányomta bélyegét a környezet állapotára. A környezet védelme érdekében szükséges a régióban több területen kifogásolt ivóvíz minőségének javítása, a régióban nagy számban előforduló felszíni szennyeződésekre érzékeny ivóvízbázisok védelme (különösen Veszprém, Komárom-Esztergom megyében). A közműolló csökkentése, a szennyvízkezelés megoldása és a szennyvíziszapok hasznosítása általános feladat. Az ár- és belvízvédelemmel összefüggő feladatok Fejér és Komárom-Esztergom megyét érintik. A hulladékgazdálkodás színvonalát a modern elvárásoknak megfelelően kell alakítani, a hulladékártalmatlanítás különösen Veszprém megyében vár megoldásra. A szennyezett területeket kármentesíteni kell, különösen a felhagyott bányák tájsebeit, valamint az illegális hulladéklerakók felszámolását kell megoldani. A közlekedési, ipari tevékenységből származó zaj- és légszennyezettséget csökkenteni kell. A megújuló energiaforrások felhasználását különösen a szélenergia bevonásával kell bővíteni. Kiemelten fontos a természeti értékek, vizes élőhelyek védelme, a változatos táji és természeti adottságok kihasználása. A települési környezet védelmét integrált településfejlesztési akciók keretében kell megvalósítani. A lakosság életminőségének javítása mellett fontos feladat a civil szervezetek segítségével a környezettudatos magatartásformák elterjesztése, a lakossági ismeretterjesztés. A régió fejlesztési stratégiájának megvalósulása előre vetíti egy európai viszonylatban is versenyképes régió kialakulását, ami az innováció régiójává válva, mintegy magtérségként meghatározó szerepet tölt be a hazai modernizációban. A régióban egy olyan stabilan prosperáló gazdasági-társadalmi környezet alakul ki, ahol a területi egyenlőtlenségek csökkennek és a fenntartható fejlődés szemlélete általánossá válik.
A politikai-gazdasági rendszerváltás követően már a '90-es évek elején felértékelődött az ország nyugati térsége. A Nyugat-Dunántúli régió sikeresen használta ki földrajzi helyzetéből fakadó előnyeit és napjainkra a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legsikeresebb a régiók rangsorában. A gazdasági fellendülés mértéke azonban nem egyenletes a régión belül, a Sopron, Szombathely és Sárvár által határolt terület, valamint az északon végigfutó autópálya menti fejlett térségek ellenpólusaiként belső perifériák alakultak ki, különösen a vasi és zalai aprófalvas területeken. A régió fejlettségének stabilizálásához és a további fejlődéséhez elsősorban a belső kohézió további erősítése szükséges. A régió főbb fejlesztési irányai: A régió versenyképességének növekedéséhez
szükséges az innovatív kezdeményezések kialakulását erősítő oktatási
rendszer és kutatás-fejlesztési szféra kialakítása. Ezért elengedhetetlen
a modern szakképzés és felsőfokú képzési intézményhálózat (tárgyi
és humán) infrastruktúrájának fejlesztése, a változó gazdasági
igényekhez igazodni képes oktatási-kutatási profillal rendelkező
universitas kialakítása a meglévő központok bázisán (Győr, Keszthely,
Mosonmagyaróvár, Sopron, Szombathely). A helyi kezdeményezések megerősödésében egyre jelentősebb szerepet játszanak a régióban működő civilszervezetek. Annak érdekében, hogy a tevékenységükből származó hatás regionális szintűvé válhasson szükséges az innovatív közösségi, civil kezdeményezések támogatása. Az így létrejövő civilhálózat a szociális gazdaság és szociális ellátó szervezetek kiemelt fejlesztése esetén jelentős szerepet játszik a társadalmi kohézió erősítésében. 2. Európai szinten versenyképes, innovatív gazdasági szerkezet kialakítása, a gazdasági kohézió erősítése A piaci viszonyok változása, a nagymértékű külföldi tőkebeáramlás a régióban jelentősen megváltoztatta a gazdaság korábbi összetételét. A régióban megtermelt GDP növekedésének mértéke az itt élők jövedelmi viszonyaiban nem tükröződik, mivel a helyi kis- és középvállalkozások és a betelepült multinacionális cégek közötti együttműködés mértéke jelenleg alacsony. Mindez nagymértékű alkalmazkodásra készteti és jelentős kihívások elé állítja a helyi gazdasági szervezeteket. A régióra jellemző gazdasági klaszterek - autóipari, elektronikai, termál, fa és bútoripari, gyümölcsfeldolgozói - tevékenységéhez szervesen kapcsolódó, dinamikus kis- és középvállalkozói szektor létrehozása érdekében szükséges a vállalkozásokat és a technológiai innovációt serkentő létesítmények és szolgáltatások (gazdasági központok, képzési és tanácsadási programok, klaszter szolgáltatások, promóció) fejlesztése, korszerű értékesítési, termelési és menedzsment módszerek meghonosítása. A régió jelentős turisztikai potenciállal
rendelkezik, elsősorban az aktív-, falusi-, vízi-, gyógy- és kulturális
turizmus terén (Őrség, Keszthelyi-öböl, Fertő-tó, Kőszegi-, és
Soproni-hegység, Sopron, Kőszeg, Győr, Pannonhalma). A kedvező
adottságok megfelelő hasznosításának alapfeltétele a turisztikai
szolgáltatások és kínálat színvonalának fejlesztése, valamint
a megfelelő promóció. A régióban megalakult Pannon Gazdasági Kezdeményezés tevékenységének folyamatos bővítése lehetővé teszi a fenti tevékenységek összehangolt megvalósítását a gazdasági kohézió megteremtése érdekében. 3. Közlekedési és információ-technológiai elérhetőség fejlesztése, a társadalmi-gazdasági kohézió erősítése A társadalmi-gazdasági kohézió alapvető feltétele a közlekedési és információtechnológiai elérhetőség fejlesztése a régióban. Az országhatárnál megszakadó nemzetközi közlekedési korridorok (V/a, V/b, V közötti csatlakozás) vonalának továbbvezetéseként megvalósítandó közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése országos érdek. A régió tranzitjellegéből adódóan elengedhetetlen a nemzetközi korridorok mentén fekvő logisztikai központok, a vasúti közlekedés, valamint a regionális repülőterek kiemelt fejlesztése. Ezáltal létrejön a régió észak-déli közlekedési és gazdasági tengelye, amely lehetőséget nyújt a gazdaságilag fejlettebb északi és az elmaradottabb déli területek közötti kooperáció felerősödésére, amely a kiegyenlített regionális fejlődés alapfeltétele. A régión belüli társadalmi-gazdasági
kapcsolatok élénkítésének további feltétele a helyi és helyközi
közlekedés szervezésének összehangolt fejlesztése, valamint a
modern kommunikációs technológiák infrastruktúrájának kiépítése.
Ezáltal lehetőség nyílik az információs társadalomhoz kapcsolódóan
megkezdett tartalomszolgáltatások bővítésére. A Nyugat-Dunántúli régió jelentős része természeti értékeket tekintve kiemelten értékes területen fekszik. A régió aprófalvas településszerkezetéből adódóan azonban a szennyvízkezelés és hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésre/kiépítésre szorul ezen értékes területek jelentős részén (pl: Őrség, Vendvidék), a már szennyezett területek folyamatos kármentesítése mellett. A vizek mennyiségi és minőségi védelmének biztosítása különösen nagy felelősséget ró a régióra a jelentős felszín alatti ivóvízkészlet, valamint az értékes vízgyűjtőterületek miatt (Szigetköz, Zala-folyó vízgyűjtőterülete, Kis-Balaton védműrendszere). A természet- és tájvédelmi tevékenységek során fokozott figyelmet szükséges biztosítani a környezettudatos nevelésnek, amely a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatásával jelentősen hozzájárulnak a fenntartható fejlődés kialakításához. A minőségi élettér létrehozása érdekében elengedhetetlen a régióban a jelenlegi egészségügyi és szociális ellátó hálózat kiépítettségének fejlesztése, az ellátó rendszerek tárgyi feltételeinek korszerűsítése, annál is inkább mivel a régió korösszetétele az országos átlagnál kedvezőtlenebb képet mutat. Nyugat-Dunántúl jelentős kulturális
és építészeti örökséggel rendelkezik. Ezen örökség megóvásához
szükséges a jelentős kulturális, helyi, építészeti értékekkel
rendelkező épületek műszaki, technológiai, esztétikai színvonalának
javítása. A régió stratégiájának megvalósulása esetén a Nyugat-Dunántúli régió belső területi fejlettségbeli különbségei mérséklődnek, a régió fokozottan bekapcsolódódik az európai gazdasági térbe, versenyképessége növekszik a régión belüli kohézió erősödése és az életminőség javulása melletti. Társadalmi fejlettsége és gazdasági teljesítménye további térségekre gyakorol húzóerőt és ezáltal hozzájárul az ország kiegyensúlyozott térbeli fejlődéséhez.
A régió mind országos, mind nemzetközi összehasonlításban a fejletlenebbek közé tartozik. Ennek oka elsősorban a régió nagy részének rossz megközelíthetősége ill. a déli határ menti fekvése, ami a történelem során kialakult elszigeteltség miatt fékezte a régió fejlődését. A régió azonban rendelkezik olyan belső adottságokkal, amelyek a külső folyamatokba való bekapcsolódással együtt a fejlesztések alapját jelentik. A régió főbb fejlesztési irányai: 1. Gazdasági aktivitás erősítése A régió foglalkoztatottsága az országos átlag alatti, a munkanélküliség az országos érték másfélszerese, a régió elmaradott kistérségeiben pedig annak két-háromszorosa, elsőrendű cél a régióban a vállalkozások aktivitásának és termelékenységének növelése. Jellemző, hogy a régióban a külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje rendkívül alacsony (az országos érték 2%-a!), az egy lakosra jutó külföldi tőke az országos érték 20%-a. A régióban működő vállalkozások részesedése az exportból a legalacsonyabb (az országos érték 3,9%-a) és a vállalkozások bruttó hozzáadott értékéből (az országos érték 5,7%-a). A régió ipari termelési színvonala különösen gyenge, a régió rendelkezik a legalacsonyabb részesedéssel az ipari termelési értékből (az országos érték 6,1%-a). A Dél-Dunántúl egy főre jutó feldolgozóipari teljesítménye jóval alatta marad az országos átlagnak. A gazdasági szerkezet további diverzifikálásához feltétlenül szükséges a modern technológiájú termelő vállalkozások letelepítése a régióban. Ehhez a nagyobb városokban fejleszteni kell a vállalkozásokat és a technológiai innovációt támogató létesítményeket és szolgáltatásokat (ipari parkok, inkubátorházak kiépítése; továbbá logisztikai központok fejlesztése a Kapos-völgyben Dombóvár-Kaposvár között, Barcs körzetében, illetve a Pécs-Szekszárd-Mohács által határolt területen). A meglévő tudományos centrumokra alapozva fokozni kell az alap és alkalmazott kutatási központok tevékenységét és el kell érni az eredmények gyakorlati hasznosítását. Elő kell segíteni a kisüzemi termék-előállítás és szolgáltatás szakmai és technológiai színvonalának emelését. Az egyetemi városokban meglévő műszaki, művészeti és kulturális tudásra alapozva ösztönözni és támogatni kell az innovatív kommunikációs és információs technológiában, valamint az ipari formatervezésben működő vagy kezdő vállalkozásokat regionális kockázati tőketársaságok létrehozásával. A régió egészében ösztönözni kell az információs társadalom fejlesztéséhez kötődő tartalomszolgáltatások bővítését, ami minden téren hozzájárul a régió gazdaság- és turizmusfejlesztési céljainak eléréséhez. A régió magas munkanélküliséggel küzdő kistérségeiben támogatni kell a jelentős számú munkahelyet teremtő vállalkozásokat, egyben a volt nehézipari központokban található iparterületeket (barnaöveket), azok rekultivációjával alkalmassá és vonzóvá kell tenni a modern ipari tevékenységek végzésére. A régióban meglévő üzleti lehetőségek széleskörű megismertetése érdekében erősíteni kell a régióban folyó befektetés-ösztönzési tevékenységeket. Az agrár-foglalkoztatottság az országos átlagot jelentősen meghaladja, a régió kiváló agrár-potenciáljára alapozva növelni kell az agráriumból származó helyi jövedelmeket az agrártermékek feldolgozottságának növelése, valamint a vertikális és horizontális integrációk és kooperációk ösztönzése által. A vidéki területek jövedelemtermelő képességének javításához cél a gazdasági tevékenységek diverzifikálása, elsősorban a falusi- és ökoturizmus fejlesztésével. A gazdasági szerkezetváltás elengedhetetlen feltétele a régió nemzetközi és hazai piacokról történő gyors, biztonságos elérhetőségének megteremtése a gyorsforgalmi utak (M6-M56 nemzetközi és M9, M65 regionális feltáró gyorsforgalmi utak), a vasútvonalak (Helsinki-folyosók és nemzeti vasúti fővonalak) és a Dunai nemzetközi vízi úthoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítésével, illetve fejlesztésével. A régión belüli gyors és megbízható szállítási viszonyok elérése érdekében fejleszteni kell az egy- és kétszámjegyű utak településeket elkerülő szakaszait, valamint Baranya és Somogy megyékben a kistelepülések közötti alsóbbrendű úthálózatot. A közlekedés és tömegközlekedés szervezése minőségi javításával el kell érni, hogy a régió összes településéről biztosítva legyen az adott gazdasági centrumokba történő gyors és rendszeres eljutás. 2. Magas jövedelemtermelő képességű turizmus A turizmus kiemelt jelentőségre
- a régió kitűnő adottságai ellenére -a Balaton-parton kívül csak
Pécs-Pécsvárad-Siklós kistérségekben tett szert. Jelentős fejlesztési
potenciállal rendelkeznek az említett térségen kívül a megyeszékhelyek,
a gyógyfürdők, a Duna-Dráva Nemzeti Park területe (vízi-, öko-,
kerékpáros turizmus), a szekszárdi és tolnai borvidékek és a vadászterületek. 3. Magasan képzett munkaerő megtartása, munkanélküliség csökkentése A betelepülő modern iparágak munkaerőigényének kielégítése érdekében támogatni kell a régió hagyományosan fejlett felsőoktatását a piaci igényekhez illeszkedő új szakok és képzési programok elindításával (műszaki, informatikai, terület- és településfejlesztési felsőoktatás, ipari formatervezés). A szak- és átképzési programok piaci igényekhez történő igazításával biztosítható a betelepülő vállalkozások munkaerőigényének gyors kielégítése. Támogatni kell a vállalkozóvá válást, a munkanélküliek önálló vállalkozásalapítását eredményező képzési programokat elsősorban a magas munkanélküliséggel küzdő térségekben. A jelenleg még kezdetleges pályaorientációs tanácsadó rendszert fejleszteni kell tanácsadás biztosításával és az oktatási intézmények támogatásával. A fenti célok eléréséhez szükséges még a szak- és felsőfokú képzés infrastruktúrájának fejlesztése is.
A régió környezeti állapotának javulásához elengedhetetlen a Nemzeti Környezetvédelmi Programban szereplő kármentesítési programok megvalósítása. A komplex légszennyezés jelentős a pécsi és komlói kistérségben, a közlekedési eredetű légszennyezés különösen Pécsett és Kaposváron, a nitrogén-dioxid koncentrációja pedig Pécsett és Komlón. A felszíni vizek védelménél kiemelendő a Balaton, a sóterheléssel kapcsolatosan a Kapos és Duna folyók. A felszín alatti vizek védelme érdekében fel kell számolni a felhalmozódott szennyezéseket Szekszárdon (Lőtéri vízbázis, Veszélyes hulladéktároló), Pécsett (Edison út, Tortyogó), és Garéban. Védeni kell a sérülékeny ivóvízbázisok területeit a Duna-mentén és Baranya nagy részén. Az arzénszennyezés elhárítása Dél-Baranyában jelent feladatot. A középtávon tájvédelmi körzetté nyilvánítandó Sárvíz-mente és Szekszárdi-dombság környezeti állapotának megőrzése is kiemelt feladat. A helyi, települési léptékű szennyezett területek kármentesítését el kell végezni (illegális lerakóhelyek felszámolása). A fenntartható fejlődés érdekében ösztönözni és támogatni kell a megújuló energiaforrások felhasználásának különböző módozatait. Az épített környezet védelme érdekében ösztönözni kell a helyi, integrált településfejlesztési akciókat és programokat. A településfejlesztési programok fenntarthatóságát és a helyi közösségi, civil kezdeményezések dinamikájának mobilizálását elősegíti az innovatív közösségi kezdeményezések támogatása. A lakosság megfelelő színvonalú egészségügyi ellátását az aprófalvas és peremterületeken is biztosítani kell az egészségügyi ellátás szerkezetének javításával és tárgyi feltételeinek korszerűsítésével. A szolgáltatás-hiányos, főleg aprófalvas térségekben hangsúlyozottan fejleszteni kell a kommunikációs technológiák infrastruktúrájának fejlesztését (teleházak, adattovábbítást lehetővé tevő infrastruktúra), növelve ezzel az esélyegyenlőséget az információhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A hátrányos helyzetű társadalmi
csoportok (amelyekbe beletartoznak a hátrányos gazdasági-társadalmi
helyzetű kistérségek lakói is) társadalmi integrációjának elősegítése,
marginalizálódásuk elkerülése érdekében szükséges a szociális
gazdaság és a civil szociális ellátó intézményrendszer fejlesztése,
különösen a régió belső és külső perifériális övében. Támogatni
kell a régiós szinten mindenütt jelen levő, települési szinten
sokszor egy tömbben élő romák, marginalizálódott csoportok, tartós
munkanélküliek, valamint a megváltozott munkaképességűek oktatását,
szak- és átképzését, valamint a foglalkoztatásukat segítő programok
megvalósulását.
Az Észak-Alföldi régióban az egy főre jutó GDP 1999-ben az országos átlagnak mindössze 68%-a volt, és az arány 1997 óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat (1997-ben 80,5% volt, 1998-ban 73,3%) és ezzel az országban az utolsó helyen áll. A régióra jellemező a rurális területek magas aránya, a szántóterületek, a szénhidrogén-lelőhelyek, a termálvíz- és az agyag-készletek viszonylag jelentősek. Ugyanakkor a régió egyes térségeiben kedvezőtlenek a termőhelyi adottságok, melyek megnehezítik a térségek felzárkóztatását, kiterjedtek a belső és külső periférikus területek. Ez alapján fontos a gazdasági szerkezet átalakítása, a képzett és rugalmas munkaerő fejlesztése és megtartása, valamint a környezet- és természetvédelem. 1. Gazdasági szerkezet átalakítása A régió kistérségeinek több mint
60%-ában, a régió elmaradott térségeiben a munkanélküliségi ráta
magasabb, mint 10%. A külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett
tőkéje az országos érték 4,6%-a. Itt a legalacsonyabb a régióban
működő vállalkozások részesedése az exportból és a vállalkozások
bruttó hozzáadott értékéből. A kedvezőtlen periférikus helyzetből
eredően a régió 23 kistérsége közül 20 kedvezményezett kistérség.
A megyeszékhelyek térségének kivételével a vállalkozássűrűség
alig kétharmada az országos átlagnak. A régióban az egy főre eső
jövedelem értéke itt a legalacsonyabb. A természeti adottságok
révén a régió agrár jellegű, az ipar dinamikus fejlődése még nem
kezdődött meg (az országosan megtermelt ipari értékből csak 10,3%-kal
részesül), az ipari parkok kihasználtsága nem megfelelő. Hasonlóan
kihasználatlanok a turisztikai adottságok (Tisza, Tisza-tó, Hortobágy,
termál- és gyógyvizek) is. Ugyanakkor a kiemelkedő K+F intézményi
hálózata lehetőséget biztosít a kutatási potenciál kihasználásához,
különösen Debrecenben, Nyíregyházán és Szolnokon. A régió versenyképességének növelése
szempontjából alapvető fontosságú az A2 hazai törzshálózati és
a B1 egyéb vasúti fő- és mellékvonalak korszerűsítése, a Tisza
nemzetközi vízi úttá nyilvánítása, a hajózhatóság és a kikötési,
rakodási feltételek biztosítása, valamint a gyorsforgalmi utak
fejlesztése, különös hangsúlyt fektetve a 4-es főútra. 2. Képzett és rugalmas munkaerő fejlesztése és megtartása A gazdasági szerkezet átalakítása
a humánerőforrás területén felmerülő problémák megoldását sürgeti
A tartós munkanélküliség az országos átlag több mint kétszerese,
különösen a hátrányos helyzetű csoportok, a romák és az alacsonyabb
képzettséggel rendelkezők körében. A gazdaság alacsony teljesítőképessége
és a fiatal korszerkezet következtében a népesség aktivitási aránya
ebben a régióban a legalacsonyabb. A magasabb képzettségűek körében
a megfelelő munkalehetőségek hiánya miatt magas az elvándorlás
aránya, a legjelentősebbek Csenger, Nyírbátor és Fehérgyarmat
kistérségeinek vándorlási veszteségei. A régióban megjelenő és letelepülő
új vállalkozások szükségessé teszik a piaci igényekhez illeszkedő
szak- és átképzési programok elindítását. A rugalmas képzési és
munkaerőpiaci rendszerre különösen az elmaradott, kedvezményezett
térségekben van szükség. A képzések hatékony lebonyolításához
szükséges a szakképzés, felsőfokú képzés infrastruktúrájának fejlesztése
Debrecenben és a megyeszékhelyek térségében. Az életminőség növeléséhez szükséges továbbá a korai halálozás okainak visszaszorítása, különösen a szív és érrendszeri megbetegedések, valamint a daganatos megbetegedések terén, a megelőzés szerepének növelése, a prevenció és felvilágosítás és szűrés módszerének segítségével. 3. Környezetfejlesztés és természetvédelem A legsúlyosabb környezeti problémák
a szennyvízkezelés (a lakások 33,2%-a csatlakozott rá a szennyvízcsatorna
hálózatra) és a hulladékgazdálkodás hiányosságai mellett a szikesedés
következtében bekövetkező talajminőség romlás, de jelentős károkat
okoz az ár- és a belvíz is. El kell végezni szennyezett területek kármentesítését, a Tisza menti kistérségekben fejleszteni kell az ár- és belvízvédelmi rendszereket. A természetvédelem és tájvédelem erősítésén belül különös figyelmet kell fordítani a Tisza és mellékfolyói szennyezésének mérését és monitoringját szolgáló, a régióval szomszédos országokra is kiterjedő figyelőszolgálat kiépítésére, a vízminőség és a talaj védelmére. A minőségi élet feltételeinek megteremtéséhez a fent megfogalmazott feladatok megvalósítása mellett lényeges az ipari szennyezések visszaszorítása. A régióba elsősorban környezetbarát vállalkozásokat kell betelepíteni, a szennyezőanyag kibocsátás minimalizálására kell törekedni. Ehhez fontos lépés lenne a régióban a környezetvédelmi háttéripar fejlesztése. A fenntartható fejlődés érdekében
az ökológiai szemléletmód elterjesztése kiemelten fontos, amelynek
megvalósulásához a célt szolgáló intézmények (iskolák, civil szervezetek,
önkormányzatok) és eszközök fejlesztése szökséges.
A régió főbb fejlesztési irányai: 1. A régió gazdasági versenyképességének javítása A mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítása a gazdasági versenyképesség javításának alapeleme. Profitorientált, versenyképes vállalkozások erősítése érdekében ösztönözni kell a helyi vállalkozások közötti együttműködést, fejleszteni kell a beszállítói kapcsolatokat, valamint segíteni kell a termékek piacra jutását. Fontos a gazdasági szerkezet diverzifikálása, a külföldi működő tőke beáramlásának ösztönzése, hogy elősegítse a technológiai és tudástranszfert, és a helyi beszállítói hálózatok bázisaként működjön. Szükséges a stratégiai jelentőségű nagyvállalatok megtelepedésének, beágyazódásának segítése, a beszállítói hálózatok kialakításának és bővítésének támogatása, a gazdasági szereplők innovációs készségének javítása. Törekedni kell környezetkímélő termelési technológiák bevezetésére, az agrárinnováció és technológiai transzfer fejlesztésére, valamint a bio- és ökogazdálkodási rendszerek elterjesztésére. A tudás alapú gazdaság fejlődésének elősegítése érdekében fontos az innovációt és a vállalkozásokat támogató létesítmények létrehozása, valamint a vállalkozói kultúra és szaktudás fejlesztése, korszerű módszerek bevezetése. A vállalkozásokat segítő pénzügyi szolgáltatások terén az általános tőkehiányra reagálva regionális kockázati tőketársaság létrehozása szükséges, valamint egy új, bővített mikrohitel-alap megteremtése (országos szinten Békés megye, illetve Bács-Kiskun déli kistérségei a legszegényebbek a külföldi tőkebeáramlás tekintetében). A kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek és vállalkozások szoros együttműködése érdekében fokozni kell az agrárszektor innovációs képességét, javítani kell a K+F és az innováció-transzfer feltételeit, ösztönözni kell a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek és vállalkozások közötti együttműködést. Alapvető feladat a turizmusban dolgozó vállalkozások szolgáltatásainak fejlesztése, valamint a regionális gazdasági és turisztikai promóciós tevékenységek támogatása. A Dél-Alföldi régióban a hagyományokkal rendelkező és kiemelt fontosságú gyógyturizmus mellett az ún. zöld turizmus (Alsó-Duna, Alsó-Tisza, Körösök vidéke), falusi turizmus, hobby- és aktív turizmus fejlesztésére kell hangsúlyt fektetni. Javítani kell a kulturális és rendezvény turizmus infrastruktúráját. 2. A gazdasági infrastruktúra fejlesztése A régió külső-belső elérhetőségét javító közlekedési infrastruktúrafejlesztés (közúti, vasúti, légi, vízi) nélkülözhetetlen. Javítani kell a közlekedés szervezésén és minőségén, úthálózat fejlesztésekkel, elkerülő-, illetve kerékpárutak építésével. A vállalkozói infrastruktúra fejlesztés az új logisztikai központok, ipari parkok, üzleti központok kialakításával, valamint a már meglévők támogatásával történhet. Fontos a befektetések ösztönzése, és egyéb beruházások támogatása a regionális gazdaság erősítése érdekében. Kiemelt fontossággal bírnak a turizmushoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések. 3. Az életminőség javítása A Dél-Alföldi régióban a négy legjelentősebb városhoz tartozó kistérség kivételével az összes többi az elmaradott, fejletlenebb kategóriába tartozik. A komplex kistérségi mutató alapján a régió kistérségei teljesen átlagosak, nincs igazán kiugró terület. Az ország jelenlegi kedvezőtlen demográfiai helyzete erre a régióra is igaz. Folyamatos a népességcsökkenés, mert magas a halandóság, és negatív a vándorlási egyenleg is. A cél elérésének érdekében szükséges a kistelepülések külterületének minőségét, valamint a környezet általános állapotát javítani, az ott élő népesség által igénybe vett szolgáltatásokat fejleszteni. A kistelepülések fejlesztését a tanyafejlesztés támogatásával, a kistelepülési és tanyasi ellátórendszerek fejlesztésével, a tanyasi - esetenként hátrányos helyzetű - rétegek számára gazdálkodási ismeretek nyújtásával lehet elősegíteni. Elengedhetetlen a környezetvédelmi infrastruktúra (hulladékgazdálkodás, szennyvízkezelés) fejlesztése, valamint az állami felelősség körébe tartozó szennyezett területek kármentesítése (a régióban található megyei jogú városok szennyvíztisztító telepeinek bővítése és rekonstrukciója szükséges). A nagyobb folyók árvízvédelmi műveinek fejlesztése kiemelt feladat. A megújuló energiaforrások hasznosításának támogatása, különösen a mezőgazdaság területén nem csak a környezetvédelem érdeke, hanem a helyi gazdaságra is élénkítő hatással van. Az egészségügy átszervezésének feladatai főként a régió elnéptelenedő térségeit érintik (főleg Békés és Bács-Kiskun déli részén). Az egészségügyi ellátás szerkezetének és tárgyi feltételeinek korszerűsítése kiemelt szempont. Javítani kell a rendelőintézeti ellátást, a járóbeteg-szakellátást a szakorvosi ellátás elérhetőségének javításával területileg kiegyenlítettebbé kell tenni. Speciális foglalkoztatási program indítása szükséges a roma lakosság és a hátrányos helyzetűek számára, elsősorban a nagyobb munkanélküliséggel sújtott térségekben (Észak- és Dél-Békés, Mórahalmi, Bácsalmási kistérségek). A közoktatás szempontjából a Dél-Alföld jelentős része az ellátási hiányosságokkal küzdő térségek közé sorolható, különösen hátrányos az egységnyi lakosra jutó oktatási férőhelyek száma a déli határmenti övezetben. Ezen, valamint a tömegoktatás színvonalán javítani szükséges. Felsőoktatási szempontból a régió helyzete előnyös, Szeged az ország második legjelentősebb tudományos centrumának számít. Fontos feladat az egyetemi szintű műszaki felsőoktatás megteremtése. Több kisebb főiskola is működik a régióban, ezért támogatni kell a helyi és regionális főiskolai szövetségeket. Hangsúlyos szerepet kell kapnia ezen intézmények egybehangolt fejlesztésének az innovációs centrumok megvalósításával összefüggésben. Szükséges a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzés és felnőttképzés kialakítása, a növekedési ismeretek oktatása a KKV-k számára. Törekedni kell a "többnyelvű régió" kialakítására, megteremtésére. Az életminőség javításában szerepet kell kapjon a civil szervezetek támogatása, regionális szerveződésük elősegítése. 4. A régió nemzetközi szerepkörének erősítése Nem csak regionális, de európai érdek is, hogy a régiót érintő helsinki folyosók középtávon elérjék az országhatárt. Ez biztosítaná, hogy a régió becsatlakozzon az európai közlekedési vérkeringésbe. Ha ezek a fejlesztések nem valósulnak meg, akkor a Dél-Alföld nem lesz képes betölteni a kapu szerepét a balkáni országok felé. A stratégiai cél eléréséhez a
régió földrajzi fekvéséből adódó előnyök kiaknázásához nemzetközi
logisztikai központok kialakítása célszerű. Ehhez kiemelt feladat
a határátkelők fejlesztése, a határmenti eurorégiós együttműködésben
rejlő lehetőségek kiaknázása. A keleti piacok felé nyitás szükségszerűvé
teszi a TEN korridorok kiépítését. 2. 8. Balaton régió 2. A gazdasági erőforrások aktivizálása,
a turizmus jövedelemtermelő képességének javítása 3. Rugalmas, a régiós igényeknek megfelelő humánerőforrás bázis megerősítése, a képzett munkaerő megtartása A Balaton Régió jövőjét alapvetően
befolyásolja, hogy egyrészt a humánerőforrás felkészült legyen
a sokszínű fejlesztések fogadására. Ezt segíti elő a szakképzési
rendszer fejlesztése, amely lehetőséget biztosít a régió területén
foglalkoztatottak és a vállalkozók célirányos képzettségi színvonalának
folyamatos emelésére. Mivel a foglalkoztatottak aránya a turizmusra
épülő szolgáltatási szektorban magas, ezért kiemelt szerepet kell,
hogy kapjon a turizmushoz kapcsolódó szakmai képzés, a vendéglátóipari
munkavállalók, továbbá a turisták fogadásának alapvető feltételét
képező idegen nyelvi képzés. A turisztikai ágazat nagyrészt azonban
csak szezonális munkalehetőséget biztosít. E probléma kezelésére
megoldást nyújthat a speciális önfoglalkoztató formák elterjesztése,
a munkaerő más szférában történő alkalmazása. E cél eléréséhez
hozzájárul az átképzési programok támogatása, különös tekintettel
a hagyományos kézműiparágak újjáélesztése, mezőgazdasági vállalkozók
képzése. A szakképzés fejlesztése mellett a már kialakult iskolarendszeren
belüli képzés továbbfejlesztése is kiemelt szerepet kap, főként
az idegenforgalmi, környezetvédelmi és vidékfejlesztési szakember
képzés területén.
A fejezetben a régiók fejlesztési stratégiái alapján meghatározott és a területfejlesztés országos stratégiai céljait szolgáló beavatkozási irányok kerülnek bemutatásra. Ezen beavatkozási irányok elérését a Területfejlesztési Operatív Program végrehajtásával kell biztosítani. 1. Térségi elérhetőség és környezetvédelmi
infrastruktúra fejlesztése 2. A régiók gazdasági versenyképességének
javítása 3. Az életminőség helyi tényezőinek
javítása 4. Térségi foglalkoztatás fejlesztése 3.1.1. Térségek közlekedési elérhetőségének javítása A régiók közötti és régión belüli fejlettségi egyenlőtlenségek kialakulásának egyik oka az egyes térségek elérhetőségében jelentkező különbség, valamint a régiókon belüli elégtelen közlekedési hálózat. A lassabb megközelíthetőség rontja a térség tőkevonzó képességét és gátolja a helyi gazdaság fejlődését. A régiókon belüli gyenge kohéziót is nagy részben a belső közlekedési útvonalak hiánya vagy rossz minősége okozza. A közlekedési szempontból perifériális helyzetű térségekben a gazdasági aktivitás alacsony, a lakosság hátrányos helyzetbe kerül a javakhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférést tekintve, miközben a térség fejlesztését lehetővé tévő adottságok kihasználatlanok maradnak. Közlekedési szempontból különösen hátrányos helyzetű az Észak-Alföld és a Dél-Dunántúl, valamint a kiterjedt tanyasi településhálózattal rendelkező Dél-Alföldi régió. Azonban minden régióban találhatók olyan perifériális területek, amelyek rendkívül rossz közlekedési feltételekkel bírnak. Az áruk, szolgáltatások gyors és megbízható szállításához illetve a munkaerő mobilitásához a régiókon belül elengedhetetlen a rossz minőségű, hiányos szerkezetű közúthálózat fejlesztése. Mivel a közúti fejlesztés rendkívül időigényes, szükséges a regionális repülőtér-hálózat kiépítésével és fejlesztésével rövid távon is jelentősen javítani a régiók elérhetőségi viszonyain. A pontos és gyors áruszállítás lebonyolítását lehetővé tévő regionális repülőterek főként a multinacionális vállalatok telephelyválasztási döntéseiben játszanak jelentős szerepet. A helyi gazdaság szempontjából központi funkciókat betöltő települések hatékony és gyors elérhetőségét biztosítani kell az integrált közlekedési rendszerek kialakításával és fejlesztésével. A fejlesztések megvalósulása várhatóan
hozzájárul az országban meglévő területi (mind régiók közötti,
mind régiókon belüli) különbségek csökkentéséhez. A jobb elérhetőség
segíti az innovációs folyamatok térbeli terjedését és alkalmat
ad arra, hogy az adott térség intenzívebben bekapcsolódjék az
európai gazdasági folyamatokba. A fejlesztés eredményének mutatója:
3.1.2 A környezeti elemek, természeti értékek védelme és a környezetvédelem infrastrukturális feltételeinek javítása Magyarország környezeti állapotában az utóbbi évtizedben kedvező változások következtek be, a környezeti elemek állapota azonban nem kielégítő. A környezetvédelmi infrastruktúra kiépítettségének nem kielégítő szintje, a hulladékgazdálkodás hiányosságai, a szennyvízkezelés megoldatlansága napjainkban is hozzájárulnak a talaj, valamint a felszínalatti, ill. felszíni vizek folyamatos szennyezéséhez. A terhelés elsősorban a Közép-Magyarországi, Közép-Dunántúli és Észak-Magyarországi régiókban a legjelentősebb, ott a legmagasabb a szennyvízkibocsátás mértéke és az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége is. Az elmúlt évtizedek környezeti szempontokat nem kellő mértékben figyelembevevő gazdaságfejlesztésének hatására az országban jelentős kiterjedésű erősen szennyezett területek alakultak ki, melyek kármentesítésének elmaradása a további fejlődés gátját képezheti. Súlyos problémát jelent a felszíni és felszín alatti vizek minőségének nem megfelelő színvonala. Míg a felszín alatti vizek nitrát-szennyezettsége országos jelenség, addig e vizek arzén-terhelése leginkább a Dél-Alföldi régióra jellemző. Nagy tavaink vízszint és vízminőség szabályozása sem megoldott. Az Alföld és a Közép-, ill. Nyugat-Dunántúli régió egyes területein nagy az ár-, és belvízveszély, ugyanakkor a Duna-Tisza közén az elmúlt évtizedben rendkívül mélyre süllyedt a talajvíz szintje. A levegő-, és zajszennyezettség szintje különösen a nagy települések városias belterületeire és a nagy átmenő forgalmat bonyolító településekre koncentrálódik. A környezeti elemek állapotának javítása érdekében folytatni kell a környezetvédelmi infrastrukturális beruházásokat, növelni kell a hulladékgyűjtési és kezelési rendszer kapacitását, emelni kell a hulladék-újrahasznosítás szintjét, javítani kell a szennyvízelvezetés és tisztítás arányát. A szennyezett területek kármentesítése továbbra is fontos feladat. Támogatni kell a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét szolgáló fejlesztéseket, valamint a fenntartható fejlődés követelményét szem előtt tartva a megújuló energiaforrások hasznosítását. A cél - teljesülése esetén - nagymértékben elősegíti a területfejlesztés egyik stratégiai céljának, az erőforrások fenntartható hasznosításának megvalósulását. Az infrastrukturális - mindenekelőtt a hulladékgazdálkodás és a szennyvízkezelés terén megvalósuló - beruházások következtében csökkennek az életminőségben és a vállalkozások működési feltételeiben meglévő területi egyenlőtlenségek is. A cél eléréséhez elengedhetetlen az ágazati hatáskörbe tartozó környezetvédelmi és vízügyi beruházások megvalósulása is a hulladékgazdálkodás, a szennyvízkezelés; a lég- és zajszennyezettség, a kármentesítés, a vízbázis-védelem, az egészséges ivóvíz biztosítása, valamint a vizek kártétele elleni védelem területén. A fejlesztés eredményének mutatói:
3.2.1. Új vállalkozások letelepedésének elősegítése a régiókban Az egyes régiók eltérő fejlődési pályája miatt az új vállalkozások letelepedésének ösztönzése térségenként eltérő gazdasági környezetben mehet végbe. A három legfejlettebb régió (a Közép-Magyarországi, a Nyugat- és Közép- Dunántúli régiók) gazdasági feltételrendszere lehetőséget biztosít a vállalkozások számára az európai gazdasági folyamatokban való közvetlen részvételhez. Bekapcsolódásukra beszállítói, alvállalkozói vagy egyéb partneri minőségben, a régiókban működő multinacionális vállalkozásokkal létesített közvetlen üzleti kapcsolatokon keresztül kerülhet sor. A szabad munkaerő szűk keresztmetszete, a folyamatosan emelkedő bérszínvonal és a már elért fejlettségi szint miatt ezekben a térségekben különösen fontos a tudás és tőke intenzív iparágakba tartozó vállalkozások letelepedésének segítése. A kevésbé fejlett régiókban az eddigi fejlődési sajátosságokból következően gyengébb a tőkeabszorpciós képesség, ami az egy lakosra jutó jegyzett külföldi tőke értékének különbségeiben is nyomon követhető. Ezért ezekben a térségekben elsődleges cél a vállalkozások letelepedésének ösztönzése és a munkaintenzívebb termelési formák ösztönzése. A cél elérése érdekében támogatni szükséges a vállalkozások működését közvetlenül segítő fizikai infrastruktúra fejlesztését és a kapcsolódó szolgáltatásokat. Az ipari parkok régióspecifikus sajátosságoknak megfelelő fejlesztése és az általuk nyújtott szolgáltatások bővítése mellett a fejletlenebb régiókban inkább ösztönzőleg hathat az inkubátorházak tevékenységének támogatása és számuk gyarapítása, míg Közép- és Nyugat-Dunántúlon az innovációt jobban segítő technológiai és alkalmazott kutatási központok és logisztikai központok fejlesztése szükséges. Támogatni kell a vállalkozások, befektetők vonzásához szükséges marketing programokat. Ezek a fejlesztések elősegítik az innováció térbeli terjedését, valamint a régióknak az európai gazdasági térbe való sikeres bekapcsolódását. A munkahelyteremtő beruházások támogatásán keresztül pedig csökkenhetnek a foglalkoztatás, áttételesen a jövedelmi és az életkörülményekben meglévő területi különbségek. A vállalkozások letelepedését nagymértékben befolyásolja az adott térség közlekedési elérhetősége, ami elsősorban a régiók elérhetőségét biztosító országos fejlesztéseket feltételez. Szükséges továbbá a K+F kapacitások országos szintű fejlesztése is, mely a régiókban kedvezőbb innovációs feltételeket teremthet. A fejlesztés eredményének mutatói:
A gazdaság fejlődésének alapvető feltétele a vállalkozások - különösen a Kis- és Középvállalkozások (KKV-k) - termelési hatékonyságának javítása. A hazai KKV-k exporttevékenységét és a multinacionális vállalatokkal való kapcsolataik bővítését sok esetben korlátozza működésük nem megfelelő hatékonysága, a szolgáltatások alacsony színvonala és az üzleti információk nem megfelelő áramlása. A helyi piacra termelő mikro-vállalkozásoknál - többnyire a hátrányos helyzetű, alacsony népsűrűségű térségekben - jellemző a működéshez és kisebb fejlesztésekhez szükséges beruházási források szűkössége. A hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások piacának folyamatos bővítéséhez, az országban megtelepült multinacionális vállalatokhoz való szorosabb kapcsolódásukhoz szükséges a helyi vállalkozások közti együttműködések ösztönzése, beszállítói kapcsolataik fejlesztése és termékeik piacra jutásának segítése. A KKV-k versenyelőnyének javításához szükséges a képzési és tanácsadási programok meghonosítása, a vállalkozói kultúra és szaktudás fejlesztése, a korszerű értékesítési, termelési és menedzsment módszerek elterjesztése. A kis- és mikro vállalkozások körében különösen fejleszteni kell a termékek előállításával és a szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai és technológiai színvonalat. A termelékenység javításához szükséges a vállalkozásoknak a K+F bázisokkal való kapcsolatok erősítése közös képzési, fejlesztési programokon keresztül. A vállalkozások termelési hatékonyságának javítása elősegíti az innováció térbeli terjedését, valamint az ország integrálódását az európai gazdasági folyamatokba. Az elmaradott térségekben történő fejlesztések hozzájárulnak a területi különbségek mérsékléséhez is. A cél elérésének előfeltételei a K+F szféra, a műszaki infrastruktúra és az információ-technológia területén megvalósuló ágazati fejlesztések. A termelési hatékonyság javítását célszerű összekapcsolni a környezetbarát, fenntartható termelési struktúra kialakításával és erőforrás-takarékos technológiák alkalmazásának ösztönzésével. A fejlesztés eredményének mutatói:
A gazdasági szerkezet átalakításában fontos szerepet játszik a turizmus fejlesztése. Az ágazat jövedelemtermelő képessége a régiónként eltérő természeti, kulturális értékekre épülő turisztikai vonzerők versenyképességétől és a megfelelő kapcsolódó szolgáltatások színvonalától függ. Jelenleg hazánkban a turisztikai kínálat kiépítettsége többnyire a települések általános fejlettségével és nem a valós keresleti igényekkel van összhangban. Problémát jelent az ország egész területén az erőteljes szezonalitás és viszonylag rövid tartózkodási idő. Budapestet, a gyógy- és termálfürdő helyeket, valamint a nyári szezonban a Balaton térségét kivéve átlagosan 2-3 napot töltenek a turisták a régiókban. A szezon alatt a turisztikai infrastruktúra, a kiszolgáló létesítmények túlterheltek és a vendéglátóhelyek, szállások szinte teljes mértékben kihasználtak, míg a főszezonon kívül a kapacitás kihasználása helyenként még a 20%-ot sem éri el. A főleg infrastrukturális és a szolgáltatások területén tapasztalható hiányosságok (a vonzerők közlekedési elérhetőségének nehézségei, a higiéniai feltételek hiányosságai, a szállás- és vendéglátóhelyek alacsony minősége) jelenleg esetenként az egyes üdülőterületek és települések zsúfoltságához, fogadási színvonalának romlásához, máshol a kapacitások nem megfelelő kihasználásához vezetnek. Jellemző továbbá a turisztikai feltételek nem egymást erősítő, összehangolt kihasználása, hanem egyedi kiajánlása a szétaprózódott turisztikai marketing tevékenységek miatt. A cél eléréséhez szükséges egyrészt a régiók egyedi értékein alapuló turisztikai vonzerők kínálatának összehangolt fejlesztése, másrészt a turizmusban dolgozó vállalkozások (szállás- és vendéglátóhely) által nyújtott szolgáltatások mennyiségi és minőségi fejlesztése. Ezek a fejlesztések hatékonyságukat csak abban az esetben képesek kiteljesíteni, ha megfelelően összehangolt regionális turisztikai marketing tevékenységgel, összehangolt termékkínálattal párosulnak. A turisztikai vonzerők fejlesztése és a vállalkozások minőségi színvonalának emelése a természeti környezeti értékek fenntarthatóságának és környezetbarát fejlesztésének figyelembevételével történik, szolgálva a fenntartható fejlődés célját. A fejlesztéseknek jelentős hatásuk van a régiók gazdasági szerkezetének átalakításában és a lakosság életkörülményeinek javításában, hozzájárulva a jövedelmekben meglévő területi különbségek csökkentéséhez. A fenti fejlesztések nagyobb infrastrukturális beruházások nélkül nem érik el hatásukat, így a vonzerők megközelíthetőségét javító és a szükséges környezetvédelmi beruházások más intézkedések keretében kell, hogy megvalósuljanak. Ezen felül a nagyobb látogatottságot feltételező, jelentős nemzetközi vonzerejű adottságok (termál- és gyógyfürdők, várak, kastélyok, konferencia központok) fejlesztéseit - rendkívül nagy forrásigényük miatt - a gazdaságfejlesztést szolgáló ágazati programban kell megvalósítani. A fejlesztés eredményének mutatói:
3.3.1 Településfejlesztés és a természeti értékek környezetbarát hasznosítása Az országban sok helyütt hiányzik a gazdasági tevékenységek működését segítő tudatos településfejlesztés. A települések építészeti hagyományait és örökségeit figyelembe vevő, a modern kor igényeinek megfelelő esztétikus és rendezett településkép, valamint az aktív kulturális és társadalmi élet a helyi lakosság életminősége mellett a település tőkevonzó képességét is pozitívan befolyásolja. A legtöbb településen található építészetileg értékes, ám leromlott állagú, esetenként használaton kívüli épület, amelyek felújítva és közösségi (vagy barnaövezetben ipari) célú feladatokat ellátva kedvezően alakítja a településképet és a települések életét. A településeket körülvevő természeti környezet megfelelő állapota szintén fontos tényező a települések fejlődése érdekében. Az esztétikus településkép kialakítása, a természeti környezet állapotának megóvása, illetve megfelelő hasznosítása a lakosság magas szintű környezettudatos gondolkodásán kell, hogy alapuljon. A fenti szempontból kritikus helyzetű területeken ezért nagyon fontos az integrált kistérségi és települési fejlesztési akciók ösztönzése. A vonzó településkép kialakításához - kapcsolódóan a települések gazdasági életének ösztönzéséhez - szükséges a jelentős kulturális, építészeti vagy helyi értékekkel rendelkező épületek megóvása és közösségi, kulturális vagy gazdasági jellegű hasznosítása. A különféle szabadidős, kulturális és művészeti programokhoz tartozó megfelelő infrastrukturális feltételek kialakítása hozzájárul a lakosság élet minőségének és a települések lakosságmegtartó erejének javításához. A fenntartható térségi fejlődéshez kapcsolódóan szükséges a természetvédelmi és tájvédelmi értékeknek megóvása és környezetbarát hasznosítása. A fejlesztés eredményének mutatója:
A magyar lakosság egészségügyi állapota európai viszonylatban kedvezőtlen, ezt jelzi, hogy a születéskor várható élettartam alacsonyabb az európai átlagértéknél. A halálozás területi különbségei részben a települések lélekszámával (kistelepüléseken élők várható élettartama több mint 2 évvel alacsonyabb, mint a fővárosban), részben a regionális társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel mutatnak egyezést, legmagasabb a várható élettartam a Nyugat-Dunántúli, míg a legalacsonyabb az Észak-Magyarországi régióban. A kedvezőtlen helyzet kialakulásának hátterében az egészségtelen életmód és a környezetszennyezés mellett az egészségügyi és szociális ellátórendszer hiányosságai állnak. A lakosság egészségi állapotának javítása érdekében alapvető jelentőséggel bír az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének átalakítása, a területi aránytalanságok megszüntetése. Halaszthatatlan feladat az egészségügy területén a megelőzést és rehabilitációt szolgáló intézményrendszer fejlesztése, a járóbeteg szakellátás arányának növelése a fekvőbeteg szakellátással szemben, a krónikus kórházi ágyak számának bővítése az aktív ágyak rovására, az otthoni szakápolás bővítése. Az egészségügyi intézményrendszer területi struktúráját a megbetegedések területi különbségeihez kell igazítani. A szociális ellátás terén a szükségletekhez igazodó ellátórendszer kapacitásának bővítése, a szociális ellátásban tevékenykedő civil szervezetek hatékonyabb működéséhez szükséges feltételek megteremtése, a falu- és tanyagondnoki rendszer fenntartása, illetve fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír. Az ellátási szintek korszerűsítését mind az egészségügyi, mind a szociális ellátás esetében a tárgyi és infrastrukturális feltételek javításával kell elérni. Az egészségügyi és szociális infrastruktúra fejlesztése, az e téren jelentkező területi aránytalanságok megszüntetése, a hátrányos helyzetűek hatékonyabb szociális ellátásának megteremtése nagymértékben csökkenti az ország lakosai közti életminőségbeli különbségeket, hozzájárulva a területi egyenlőtlenségek mérsékléséhez. Mind a szociális, mind az egészségügyi ellátás minősének javítását célzó, Területfejlesztési Operatív programban megvalósuló fejlesztések szorosan integrálódnak a humánerőforrás-fejlesztési, valamint az infrastruktúrafejlesztési operatív programokba. A fejlesztés eredményének mutatói:
A demokratizálási folyamat kiterjesztése érdekében szükséges az állampolgárok önkéntes kezdeményezéseinek ösztönzése és azok hasznosítása a helyi szintű, lakosságot érintő döntési folyamatokban, azok hatékonyabbá tétele mellett. Számos kezdeményezés bizonyítja a társadalomban meglévő önszerveződő képesség jelentősségét. Különösen fontos a civil szervezetek működése, mert ezek amellett, hogy hozzájárulhatnak a települések fejlesztéséhez, önálló kezdeményezéseik révén erősíthetik a helyi kötődést, és számos, az állami szféra által nem megfelelően lefedett szociális, egészségügyi, környezeti területen tudnak jó eredményeket elérni. Ugyanakkor a helyi civil és non-profit szervezetek tárgyi és humán feltételei rosszak, mindezek korlátozzák eredményességüket. A helyi szintű közigazgatás humán- és eszközállománya szintén nem megfelelő. Többek között az elavult technikai háttérnek köszönhetően az ügyintézés lassú és sokszor átláthatatlan, ami megnehezíti a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális kezdeményezések, fejlesztési elképzelések megvalósulását. A jövőbeni fejlesztési elképzelések fenntartható megvalósítása tehát megköveteli a helyi civil társadalom (NGO) és különböző polgári kezdeményezések támogatását, intézményi hátterük és humán erőforrásaik fejlesztését. A közigazgatási ügyintézés modernizálása szükségessé teszi a működés tárgyi, műszaki feltételeinek javítását, a modern kommunikációs és információs ismeretek, készségek tréningeken, tapasztalatcserén alapuló elterjesztését. A köz- és civil szféra működési feltételeinek megteremtése mellett a két szféra közötti partnerségi kapcsolatok kiépítésének támogatása is jelentős feladat. A fenti fejlesztések segítik a területi különbségek mérséklését, a hátrányos helyzetű területeken az életminőség javítását. A közigazgatás hatékonyabbá és modernebbé tétele pedig hozzájárul az innováció térbeli elterjedéséhez. A fejlesztés eredményének mutatója:
3.3.4. A kommunikációs és információs technológiákhoz való hozzáférés segítése Napjainkban az "Új Gazdasághoz" való csatlakozás, a folyamatosan megújuló környezet létrehozása kulcsfontosságú azon országok számára, melyek a gazdasági versenyben nem akarnak lemaradni. Magyarország hátrányban van az informatikai és modern kommunikációs eszközök fejlesztésében és használatában élenjáró országokhoz képest. A lemaradás a technológiai és gazdasági fejlettségben, a piaci környezetben, az Internet hozzáférésben és -használatban, az elektronikus üzletvitel megoldásaiban jelenik meg. Az információs társadalomban meglévő különbségek területileg, települési szinten is jelentkeznek. A kistelepülések lemaradása jellemzőbb, az infrastrukturális hiányosságaik alacsony lakosságszámukkal és a fejlesztéshez szükséges magasabb egy főre jutó költségekkel magyarázható, míg a felhasználást korlátozza a lakosság alacsonyabb képzettségi szintje is. Ezek a települések elsősorban az ország aprófalvas régióban vannak jelen nagy számban. Az informatikai technológia nyújtotta lehetőségek jelentős részben kihasználatlanok a közszférában, különösen a közigazgatás, a települések befektetés-ösztönzése, a kultúra, a szociális és egészségügyi ellátás területén. A lehetőségek kihasználásához nagy sebességű hálózatok építésével meg kell teremteni szükséges infrastrukturális feltételeket. Az alacsonyabb lakosságszámú településeken ezek kiépítése többnyire csak támogatással lehetséges. Ezek a fejlesztések nem csak a közösségi, hanem az egyéni felhasználás fejlődését is segítik. Ugyanakkor a közszolgáltatások minőségének javításához és a hatékonyabb ügyintézéshez szükséges a kommunikációs és információs tartalomszolgáltatások (portálok, adatbázisok, intranethálózatok) fejlesztése az ország minden területén. A kommunikációs és információs kapcsolatok fejlesztése elsősorban az innováció térbeli elterjedését segíti elő, ami egyben hozzájárul a gazdasági és társadalmi tényezőkben meglévő területi különbségek csökkentéséhez. A modern kommunikációs eszközök használata egyben elősegíti az egyes térségek egymással való kommunikációját, másrészt bekapcsolódásukat a nemzetközi gazdasági folyamatokba. Az információs társadalom területén csak akkor érhető el teljes siker, ha országos szinten megvalósulnak a nagyobb települések közötti gyors adatáramlás infrastrukturális fejlesztései. Ágazati feladatkörbe tartozik, hogy az oktatás minden szintjén a felhasználói szintű képzési programok induljanak, valamint hogy az infokommunikáció iránti igény felkeltésével, a számítógép vásárlások támogatásával ösztönözzék a lakossági és közösségi felhasználást. A fejlesztés eredményének mutatói:
3.4.1. A régióban élő lakosság gazdasági igényekhez igazodó képzettségi szintjének növelése A magyar munkaerőpiac az elmúlt években nagymértékben alkalmazkodott a megváltozott gazdasági helyzethez. Kiépültek és megszilárdultak a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi keretei. A modernizálódó gazdaságnak általánosságban magasabban képzett és új kompetenciákkal rendelkező munkaerőre van szüksége, ennek következtében jelentősen megváltozott a foglalkoztatás szerkezete. A vállalkozások igénye növekszik a számukra speciális képzettséggel és készségekkel rendelkező munkatársak alkalmazására. A foglalkoztatottak képzettségi színvonala és minőségi összetétele nagymértékben javult, szakmastruktúrája korszerűsödött, jelenleg már 80%-uk rendelkezik legalább középfokú végzettséggel. Napjainkban a munkanélküliek jelentős hányada az alacsonyan képzettek köréből kerülnek ki, legnagyobb probléma a Dél-Dunántúli, Észak-Magyarországi, és Észak-Alföldi régiókban van, ahol a regisztrált munkanélküliek 45-47%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége van. A fejlettebb, nyugati régiókban is fontos a munkaerő képzettségi szintjének javítása, de ott kifejezetten a helyi gazdasági igényekhez igazodó kvalifikált munkaerőre és a képzési programoknak helyet adó intézményekre van szükség. A cél eléréséhez szükséges a régiókban a saját gazdasági igényekhez illeszkedő, kompetencia alapú szak-, és átképzési programok támogatása. A képzés programok mellett különösen fontos a szakképzés, és a felsőfokú oktatás infrastruktúrájának fejlesztése. Ahhoz, hogy az egyéni elképzelések és igények a képzettségi szükségeltekhez megfelelően igazodjanak szükséges az oktatási intézmények által támogatott pályaorientációs tanácsadó rendszer kialakítása és fejlesztése. A foglalkoztatottság fejlesztése hangsúlyos az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének elősegítése érdekében, valamint segíti az innováció térbeli terjedését. Amennyiben megvalósul a megfelelő foglalkoztatáspolitika, jelentősen csökkenthetők a térségek közötti fejlettségbéli különbségek, javulhat a lakosság életminősége, mivel magasabb képzettséghez magasabb jövedelem társul. A kiemelt fejlesztési feladatok közül a leginkább ágazati jelleggel a felsőfokú oktatás infrastruktúrája bír, ez az a terület, amely a legjelentősebb beruházást igényli. Ennek az ágazati operatív programokból kell támogatást kapnia. A többi terület nem igényel kiemelkedő forrásokat, azok a regionális programokból finanszírozhatók. A fejlesztés eredményének mutatói:
A munkaerőpiacról történő kirekesztődés leginkább a fogyatékosokat és a roma népességet sújtó probléma. A fogyatékosok, súlyosan egészségkárosodottak több százezres csoportjának túlnyomó többsége rokkant ellátásban részesülő inaktív státuszú, mindössze egytizedük foglalkoztatott. Hasonlóan és csak hosszabb távon megoldható feladat a mintegy félmilliósra becsült roma kisebbség munkaerő-piaci helyzete. A cigányság körében a foglalkoztatottság fele, a munkanélküliségi ráta négyszerese a nem roma lakosság körében mértnek. A tartós munkanélküliség részben következménye a hátrányos munkaerőpiaci helyzetnek, ugyanakkor a hosszan tartó munkanélküli helyzet nehezíti a további elhelyezkedési esélyeket is. Országosan a tartós munkanélküliek aránya 2/3, ez az arány magas munkanélküliségű régiókban a legmagasabb. Észak-Alföldön, Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon ugyanakkor a romák valamint a rokkantsági és megváltozott munkaképességűek járadékában részesülők aránya magasabb az országos átlagnál. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának javítása érdekében szak- és átképző valamint foglalkoztatási programok támogatása indokolt. Az iskolázatlan szakképzetlen roma munkanélküliek esetében a képzettségi szint növelése és a közösségi tevékenységekben való részvételük ösztönzése, a fogyatékosok esetében a megmaradt munkaképességekre építő foglalkoztatási programok támogatása növelheti a foglalkoztatottságot. A célhoz kapcsolódó intézkedések révén országosan mérséklődhetnek a területi különbségek a foglalkoztatottság, ezen keresztül a jövedelmi viszonyok, életkörülmények terén. A fogyatékosok társadalmi beilleszkedésének további feltétele, a középületek akadálymentesítése, integrált oktatásuk megteremtése. Ki kell alakítani továbbá a tanulási nehézségekkel küzdő főleg roma fiatalok speciális oktatási programjait. A fejlesztési eredményének mutatói:
IV. A TERÜLETFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM INTÉZKEDÉSEI A regionális fejlesztési stratégiákhoz illeszkedő tevékenységek elsősorban a Területfejlesztési Operatív programban kerülnek végrehajtásra. A regionális fejlesztési stratégia sikeres megvalósulásának feltétele, hogy bizonyos regionális fejlesztési elképzelések az ágazati operatív programokban valósuljanak meg. A Területfejlesztési Operatív Programnak elsősorban a régiók sajátos értékein alapuló fejlesztési igényeket, valamint a nemzeti területfejlesztési politika megvalósítását kell szolgálnia, így tartalma a régiók fejlesztési stratégiáján alapszik, illeszkedve az országos területfejlesztési stratégia irányvonalaihoz. A területfejlesztés középtávú beavatkozási irányai intézkedések megvalósításán keresztül érik el eredményüket. A fejezet a Területfejlesztési Operatív Programba javasolt intézkedéseket/akciókat mutatja be. A Területfejlesztési Operatív Programba javasolt intézkedések tartalmának meghatározása az 1. sz. mellékletben szereplő szempontrendszer figyelembe vételével történt. A javasolt intézkedések/akciók végeleges megjelenése az egyeztetések következtében változhat, pontosodhat. Az intézkedéseknél a régiókat egyelőre csak felsoroltuk, a későbbiekben az intézkedések kiegészülnek az egyes régiókon belüli földrajzi beavatkozási területek részletes megjelölésével. Az intézkedések végső csoportosítása az operatív program szerkezetétől függ, ami lehet regionális felosztású, illetve tematikus felosztású is. A beavatkozási irányok és az intézkedések közötti koherenciát az alábbi felsorolás mutatja be: 1. Térségi elérhetőség és környezetvédelmi
infrastruktúra fejlesztése 1.2 A környezeti elemek, természeti
értékek védelme és a környezetvédelem infrastrukturális feltételeinek
javítása 2. A régiók gazdasági versenyképességének
javítása 2.2 Helyi vállalkozások termelési
hatékonyságának javítása 2.3 A régiók turisztikai adottságainak
jobb kihasználása 3. Az életminőség helyi tényezőinek
javítása 3.2 A régiókban a szociális és
egészségügyi ellátás minőségének és elérhetőségének javítása 3.3 Helyi civil társadalom, közösségek
fejlesztése 3.4 A kommunikációs és információs
technológiákhoz való hozzáférés segítése 4. Térségi foglalkoztatás fejlesztése 4.2 A hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának
javítása 1. Régiós elérhetőségi viszonyokat
javító közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése 2. Regionális repülőterek fejlesztése 3. Integrált közlekedési rendszerek
kialakítása Az intézkedés közvetlen célja:
Az intézkedés közvetlen célja:
Az intézkedés közvetlen célja: 9. Helyi vállalkozások közti együttműködések
ösztönzése, beszállítói kapcsolatok fejlesztése 14. A régiók egyedi értékein alapuló, kisebb turisztikai vonzerők fejlesztése Az intézkedés közvetlen célja:
3. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS ÉS HELYI ÉLETMINSÉG JAVÍTÁSA 15. Integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése Az intézkedés közvetlen célja: 16. Fenntartható térségi fejlődés, természet- és tájvédelmi értékek hasznosítása Az intézkedés közvetlen célja Az intézkedés közvetlen célja Az intézkedés közvetlen célja Az intézkedés közvetlen célja Az intézkedés indoklása
20. Helyi civil társadalmi kezdeményezések és a helyi közigazgatás modernizálásának ösztönzése Az intézkedés közvetlen célja 21. Infokommunikációs technológiák infrastruktúrájának fejlesztése Az intézkedés közvetlen célja Az intézkedés közvetlen célja 23. A piaci igényekhez illeszkedő szak-, és átképzési programok támogatása, különös tekintettel a vállalkozói ismeretek oktatására Intézkedés közvetlen célja: Az intézkedés közvetlen célja: Az intézkedés indoklása: Az intézkedés tartalma: Az intézkedés közvetlen célja: Az intézkedés közvetlen célja A program végrehajtásába (pl. projektek értékelése) és megfigyelésébe (monitoringjába) bizonyos, jelentős forrással és társadalmi-gazdasági szervező erővel (központi funkciók) rendelkező önkormányzatok (megye jogú városok) közvetlenül, míg más, települési önkormányzatok képviseleti úton (kistérségek delegáltjai) kerülnek bevonásra. A fenti szempontokat figyelembe véve és a régiók stratégiájának megvalósítását szolgálva a Területfejlesztési Operatív programba tartozó intézkedések az alábbi szempontok alapján kerültek meghatározásra. " a helyi önkormányzatok feladataihoz
kapcsolódó fejlesztések az 1990. évi LXV., a helyi önkormányzatokról
szóló törvény alapján " egy régió vagy egy jól lehatárolható
térség földrajzi adottságaival, jellemző sajátos gazdasági ágazatainak
fejlesztésével összhangban lévő fejlesztések, programok. Ez érinti
a turizmust, hisz a turisztikai termékek kialakítása meghatározó
vonzerőket régiónként, sőt kistérségenként eltérő a természeti
adottságokon alapulnak. Jellemző gazdasági ágazatok igényeitől
függő képzési, oktatási, kutatási programok támogatása, melyek
régiónként különböznek.
A Területfejlesztési Operatív programban az Európai Területfejlesztési Alapból (ERDF) és az Európai Szociális Alapból (ESF) támogatható tevékenységek valósíthatók meg. A programban a támogatható szervezetek között elsősorban a helyi szervezetek jelennek meg, így a helyi önkormányzatok és intézményeik, civil szervezetek, és helyi piacra termelő mikro-vállalkozások. Ők azok, akik elsősorban a helyi finanszírozást és a magán erőt biztosítják. ALTERNATÍVÁK 1. A programot területfejlesztésért felelős minisztérium által kezelt, a program végrehajtáshoz rendelt célelőirányzat finanszírozza. vagy 2. A programot együtt finanszírozzák az egyes fejlesztési tématerületek megvalósulásáért felelős minisztériumok és a területfejlesztésért felelős minisztérium által kezelt, a program végrehajtáshoz rendelt célelőirányzatok. A hazai központi támogatás a RoP
végrehajtására egységesen vonatkozó eljárásrendben kerül felhasználásra. A régiók közti forrásátcsoportosításról, a régiónként alakuló regionális monitoring bizottságok javaslatára a Területfejlesztési Operatív Program Monitoring Bizottsága hozhat döntést. A RoP Monitoring Bizottság a régiónként alakuló monitoring bizottságok javaslatára nem csak az intézkedések közti forrásátcsoportosításról, hanem egy régió támogatási költségvetési keretén belül a prioritások közötti forrásátcsoportosításról is dönthet . Ezen túl a RoP Monitoring Bizottságnak meg van az a jogosítványa, hogy a prioritásokon belüli forrásátcsoportosításnál dönthet a régiók közötti forrásátcsoportosításról is. A támogatási összeg régiók közti elosztásakor figyelembe kell venni a régió eltérő gazdasági fejlettségét és általános jövedelmi helyzetét. Ennek megfelelően a forrásmegosztás elvének kialakításakor a régiók lakossági és területi arányán túl, a régiók GDP-je, a régióban élő lakosok SzJA köteles jövedelme, a munkanélküliség kerülhet figyelembe vételre. A régiók a fejlesztésükre allokált támogatási összegen belül a társfinanszírozó minisztériumokkal közösen a stratégiájuk és a benne szereplő sajátos szükségletek alapján - a programkészítés szakaszában - maguk döntenek az egyes intézkedésekre fordítandó támogatási összeg nagyságáról. Szerkezet A Területfejlesztési Operatív program
prioritásait és intézkedéseit az egyes régiók fejlesztési stratégiájának
megvalósítására szolgáló beavatkozási szükségletek, fejlesztési
területek határozzák meg. 1. A programban a prioritások régiónként
szerveződnek és a régiók a prioritáson belül saját maguk döntenek
a számukra allokált támogatási összeg intézkedések közti felosztásáról.
|
|
-
Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -
|