TERMÉSZETVÉDELMI
TERVJAVASLAT
PÁSZTÓ-PUSZTA
VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSÁHOZ
1996.
Túrkeve
Sallai
R. Benedek
1. TARTALOM
1. TARTALOM
2
2. TERÜLET
BEMUTATÁSA: 3
2.1.
MÚLTJA: 3
2.2.
JELENE: 4
3. ÁLTALÁNOS
JELLEMZŐK: 4
3.1.
FEKVÉS: 4
3.2.
ÉGHAJLAT: 4
4. TERMÉSZETRAJZÁNAK
BEMUTATÁSA: 5
4.1.
NÖVÉNYVILÁG 5
4.2.
ÁLLATVILÁG 5
4.2.1.
GERINCTELEN FAUNA: 5
4.2.2.
KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA): 6
4.2.3.
HÜLLŐK (REPTILIA): 6
4.2.4.
MADARAK (AVES): 6
4.2.5.
EMLŐSÖK (MAMMALIA): 11
4.3.
TERMÉSZETRAJZI ÉRTÉKEK – ÖSSZEGZÉS: 12
5. ÖSSZEGZÉS:
12
6. TERMÉSZETVÉDELMI
TERVJAVASLAT 12
7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:
13
8. IRODALOMJEGYZÉK:
13
9.
14
„Törött
szárnyát ha megmozdította nem az fájt legjobban, hanem az
elvesztett
szabadság, ami annyi mint az élet.”
(Fekete István)
2. TERÜLET BEMUTATÁSA:
2.1.
Múltja:
Túrkeve
utcáit járva nehezen képzelhető el ez a település korábbi
állapotában,
annak ellenére, hogy egészen a múlt század végéig fennállt ez
az ősi
állapot. Bizonyos, hogy az itteni területek nagy részét a Berettyó
mindkét
partján hatalmas, összefüggő mocsárvilág uralta. Csak helyenként
emelkedett
ki itt-ott egy kis sziget vagy hát.
E vadregényes
vízivilág felszínének kialakulásában döntő szerep jutott
a Tisza
és a Berettyó árvizeinek. Óriás területek voltak egész éven át víz
alatt.
Talán éppen ez az oka annak, hogy a környék őslakosságáról nagyon
keveset
tudunk. Az első valódi emlék a történelem nagy könyvében maga a
kisváros
neve: Túrkeve, eredetileg Keveegyháza. Ebből nekünk a Keve név a
fontos.
Keve vezér jelentős szittya vezér a III. században, mégpedig Attila
kapitánya.
Kézai Simon krónikája is említi nevét, miszerint vitézségével
vált
ki társai közül, s lett vezérré. Az 1909-ben kiadott Történelmi
arcképcsarnok
a legvitézebb hun kapitánynak titulálja. Ami azonban
számunkra
fontos, azt Borók Imre fogalmazta meg 1954-ben, a Szolnok Megyei
Néplapban,
a Nagykunsági virrasztó címmel megjelent cikkében: „Az lápos,
mocsaras
Berettyó partján ütötte fel szállását a hunok fő embere, Keve.
Zádor
a fia volt. A nemes jó nagy vitéz és kellemes csemetéje Ő leve.
Fénylett
vele Túrkeve.”.
Az első
letelepülők gyűjtögető, halászó-vadászó életet éltek, s
szükségleteiket
a természetből fedezték. Ezen az egyhangú, lápos vidéken ez
jelentette
az első változatosságot. Ez még ekkor jelentéktelen, hiszen
csupán
néhány kiszáradt érről van szó, kisebb részek fátlanításáról és
néhány
kunhalom létrejöttéről. Ezek az Alföldünkön szétszórtan fellelhető,
emberalkotta
2-3 méteres dombocskák azok, amelyek feltárása a következő
lépcsőfokot
nyújtotta az emlékezésünkben. A halmok feltárása eddig arról ad
bizonyságot,
hogy ezek főként őrdombok, és temetkezési helyül szolgáló
halmok.
Néhánynak a megbontása során sikerült lakóhelyet is bizonyítani,
ami végül
is igazolja a nép elképzelését.
Az, hogy
valójában itt a környéken hány település jött ekkor létre,
azt már
soha nem fogjuk megtudni, de tizenhét bizonyos. A Berettyó jobb
partján
indulva: Keveegyháza, Túrkedd, Csejt, Nácsa, Póhamara, Túrpásztó,
Csorba
(vagy Csorbajánosszállása), Móricz, Kaba, Hímesd (vagy
Hímesegyháza).
Bal részen: Ecseg, Kérsziget, Csudaballa, Póhalom, Udvarnok,
Sima,
Szentmiklós. A táj centruma ebben az időben, és még jóval később is
Keveegyháza,
a mai Túrkeve volt. A szorosan Póhamara melletti Túrpásztó
Túrkevéhez
legközelebb eső része Pásztó, vagy Pásztó-puszta.
A gyűjtögető
víziemberek megtalálták a sárrengetegben a járható
utakat,
könnyedén mozogtak gyalog és ladikjukban egyaránt. Talán ezekben az
időkben
alakult ki a pákászság, amely utolsó megjelenési formája a
gyűjtögető
életmódnak, és ezt a környező népeknél ebben az időben nem
találhatjuk
már sehol. A víznek a felmérhetetlen pusztító munkája mellett
jelentős
haszna is volt: halban, csíkban gazdaggá tette a tájat, legelőt
adott
a jószágnak. Így alakult ki a két életforma, mely évszázadokig
jellemezte
a területet: a pásztorkodás és a pákászat.
A pákászember
kinn élt egy-egy kis háton, ahol csapdázta a vadat,
íjjal
vadászott, vésszel és hálóval fogta a halakat és csíkokat.
A pásztorkultúra
elterjedése e táj életében meghatározó volt. Pásztó-
puszta
tradicionális állattartó hely volt, s nagy részét még ma is
legelőnek
használják a téeszek utód káeftéi. Azonban ez az állattartás már
korántsem
hasonlít arra, ami itt hajdanában volt, ugyanis megszűntek az
időszakos
áradások, hiszen 1865-ben Bodoky Károly kerületi főmérnök tervei
alapján
kiásott csatornán a Sárrét vizét a Sebes-Körösbe vezették, a
Berettyót
pedig Bucsapusztánál összekötötték a Hortobággyal. A végső
állapot
1878-ban alakult ki, s ezzel a víz uralma véget ért a tájon, a táj
pusztulása
pedig felgyorsult. A Sárrét utólag megbosszulta a rajta végzett
átalakítást:
Bodoky Károly egy Sárréten átvezető útja során szörnyethalt. A
népek
azt beszélték: a Sárrét átka fogott rajta. A kiszáradt ártereket,
legelőket,
pusztákat feltörték, eke alá fogták. 1880-ra a Túrkeve
lélekszáma
a 12.000-et is meghaladta, de a város fejlődése mintha lelassult
volna.
A XX. század elejére már a legelők és kaszálók is eltűntek, a
juhokkal,
méhekkel és a gulyával együtt. Csupán Ecsegpusztán és a
hozzákapcsolódó
területeken, így a Ballai, és Csurgói pusztán maradt meg
valami
a régi világból, de az igazi, bevált szarvasmarhafajta, a magyar
szürke
marha már innen is kiveszett. A megmaradt értékes pusztai élőhelyek
ma már
szigorú védelemben részesülnek a Dévaványai Tájvédelmi Körzet révén,
míg a
védelemből kimaradt Pásztó-puszta jelenleg is a természetvédelem
mostohagyermeke.
2.2.
Jelene:
Amíg
a Ballai pusztákat 1975-ben a létrejövő Dévaványai Tájvédelmi
Körzet
révén, Ecsegpusztát 1980-as dr. Tóth Albert által írt tervjavaslat
alapján
1984-ben Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület néven (azóta
kapcsolva
lett ez és a DTK-hoz) megkapta a méltó természetvédelmi védelmet,
addig
Pásztó-puszta kikerülte a szakemberek figyelmét, holott értékes
élőhelyei
indokolttá tennék a DTK-hoz való csatolást. Bár mezőgazdasági
hasznosítása
szempontjából a terület nagy részen még fenntartják az eredeti
állapotot
a rendszeres birkalegeltetés által, de sajnos egy része Pásztó-
pusztának
privatizáció alá esett. Az új gazdák sajnos nem vették figyelembe
a térség
értékét, így eke alá fogták a földet. Ezt a földet – mely semmi
jót nem
ígérhet, hiszen szántóként talán még soha nem hasznosították. A
helyi
önkormányzat nem tett lépéseket a tevékenység megakadályozására. Hogy
további
gazdák mikor követik a „felszántós” emberke példáját nem tudható,
így mindenképpen
tenni kell valamit a terület megőrzése érdekében.
3. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK:
3.1.
Fekvés:
A védetté
nyilvánításra javasolt terület közigazgatásilag Jász-
Nagykun-Szolnok
megyében, Túrkeve város külterületén található.
Földrajzilag
az Alföld nagytáj, Kőrös vidék, Nagy-Sárrét nevű kistájához
tartozik
a térség. Nagysága megközelítőleg 800 hektár. A pontos földrajzi
elhelyezkedés
bár egyértelmű, mégis vannak akik inkább a Közép-tiszavidék
Nagykunság
nevű kistájának a legkeletibb pontjának tartják.
3.2.
Éghajlat:
A térség
éghajlata tulajdonképpen csak minimálisan tér el a többi
Alföldi
területtől. Az átlagokat tekintve a hőmérsékletben itt nagyobb
ingadozás
figyelhető meg. A évi középhőmérséklet 10,3 Celsius fok körüli,
de mértek
már -28,2 fok hideget és 39,8 fok meleget is. A csapadék évi
átlaga
500 és 550 mm. közötti. (Pontosabb meghatározás szerint 515,2 mm. az
utóbbi
tíz év átlaga, de 1944-ben volt 844 mm. is, míg az utóbbi néhány
évben
alig haladja meg a 400 millimétert, például 1993-ban 398 mm. volt.)
Uralkodó
széljárás észak-keleti 18,4 %-os de dél, dél-nyugati jelleggel is
bír.
Itt is jellemző a folyamatos, erős állandó szélfújás amit a kunságiak
„kunesőnek”
hívnak. Napfényben gazdag terület, a napsütéses órák száma
néha
a 2000 órát is meghaladja. (1989-ben 1738,3 óra volt, 1990-ben 2229,6
óra.)
4. TERMÉSZETRAJZÁNAK BEMUTATÁSA:
4.1.
Növényvilág
Az élőhely
nem csupán legeltetésre, hanem kaszálásra is kiváló lenne.
A terület
egyik tömegfaja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és
fehér
tippan (Agrostis alba). Nyárra egy-egy szárazabb legelőt alkot a
cickafarkas
és az ürmös-pusztai növényzet (Achilleo-Festucetum pseudovinae,
illetve
Artemisio-Festucetum pseudovinae). Itt-ott szikesedő, gyomosodó
löszpusztagyepekre
emlékeztető (Salvio-Festucetum rupicolae) növénytakaró
alakult
ki. Közönséges fajok:
- közönséges
cickafark (Achillea millefolium)
- veresnadrág
csenkesz (Festuca pseudovina)
- orvosi
székfű (Matricaria chamomilla)
- ebszékfű
(Matricaria perforata)
- sziki
sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum)
- fűzlevelű
peremizs (Inula salicina)
- tarka
koronafürt (Coronilla varia)
- farkaskutyatej
(Euphorbia cyparissias)
- terjőke
kígyószisz (Echium vulgare)
- közönséges
pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)
- fekete
ökörfarkkóró (Vesbascum nigrum)
- közönséges
gyújtoványfű (Linaria vulgaris)
- mezei
katáng (Cichorium intybus)
- tövises
iglice (Ononis spinosa)
- fehér
mécsvirág (Melandrium album)
- orvosi
somkóró (Melilotus officinalis)
- mezei
árvácska (Viola arvensis)
- sziki
őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus)
- közönséges
nyúlánksárma (Ornithogalum pyramidale) – eme utóbbi védett
faj legjelentősebb
élőhelye Pásztó-puszta, legnagyobb egyedszáma
meghaladta
itt a 1000 tőt.
4.2. Állatvilág
4.2.1.
Gerinctelen fauna:
A terület
rovartani feltárása a Herman Ottó Természetvédő Kör
jóvoltából
1996 eleje óta folyamatban van, viszont sajnos a teljes
elkészülés
csak jövő év derekán várható. Így határozás alatt van egy hónap
gyűjtési
anyaga alapján a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) és az
egyenesszárnyúak
(Orthoptera) rendjeinek egyedei. Ezek mellett már a HOTEK
rendelkezésemre
tudta bocsátani az ormányosok (Curculionidae) feltárásának
eredményeit
melynek alapján előkerültek többek között az alábbi fajok:
- Omiamia
vindobonensis (Formánek) – melynek előfordulása a hazai
faunában
kuriózumnak számít
- Eusomus
ovuum Germar
- Sitona
lineatus (Linné)
- Sitona
lougulus Gyllenhal
- Tanymecus
palliatus (Monsham)
- Tanymecus
palliatus (Fabricius)
- Lixus
brevipes Ch. Brisont
- Oprohinus
suturalis (Fabricius) – mely faj jelentős természetvédelmi
értéket
képviselhet, hiszen e viszonylag közönséges család tagjai közül
ez egy
olyan faj, melynek előfordulása hazánkban drasztikusan
lecsökkent,
és már csak kisebb szigetekben fordul elő.
- Microplantus
triangulum (Bohcman)
- Tychius
flavus Becker
- Sibinia
pellucens (Scopoli)
- Rhynchaenus
ermischi Dieskmann
- Gymnetron
tetrum (Fabricius)
- Omphalapion
hooeni (Kirby)
- Ceratapion
penetarus (Germar)
- Diplapion
stolidum (Germar)
- Protapion
assimile (Kirby)
- Protapion
onomidis (Gyllenhal)
- Ischnopterapion
loti (Kirby)
És néhány
könnyen meghatározható faj a fentieken kívül:
- fecskefarkú
lepke (Papilio machaon)
- atalanta
lepke (Vanessa atalanta)
- nappali
pávaszem (Nymphalis antiopa)
- kis
rókalepke (Aglais urticae)
- fehérpettyes
álcsüngőlepke (Syntomis phegea)
- közönséges
tűzlepke (Lycaena phlaeas)
- közönséges
boglárkalepke (Polyommatus icarus)
- piros
övesbagoly (Catocala nupta)
4.2.2.
Kétéltűek (Amphibia):
Az osztályt
kevés faj, de nagy egyedszám jellemzi. Bár sikerült néhány
fajt
kimutatni, további vizsgálatokból még várom újak előkerülését is.
- vöröshasú
unka (Bombina bombina)
- zöld
varangy (Bufo viridis)
- zöld
levelibéka (Hyla arborea)
- kecskebéka
(Rana esculenta)
4.2.3.
Hüllők (Reptilia):
A pusztán
mindössze fürge gyíkkal (Lacerta agilis) találkoztam több
alkalommal,
mely faj képviselője e osztálynak.
4.2.4.
Madarak (Aves):
A fauna
leglátványosabb képviselői a madarak, hiszen a vizsgált
területen
költő, fiókanevelő és táplálkozó helyeiket egyaránt megtalálják.
Mivel
a legkönnyebben megfigyelhető fajok is egyben, így felmérésem ebből a
legteljesebb.
(A fajok a Vous lista szerint rendszertani sorrendben vannak
feltüntetve.)
Ardeidae
- Bakcsó
(Nycticorax nycticorax): Rendszeresen megfigyelhető, közelben
költ
- Kis
kócsag (Egretta garzetta): Rendszeresen megfigyelhető, közelben
költ
- Nagy
kócsag (Egretta alba): Állandó, valószínűleg költ
- Szürke
gém (Ardea cinerea): Rendszeresen megfigyelhető, közelben költ
Ciconiidae
- Fekete
gólya (Ciconia nigra): Gyakori őszi vonuló
- Fehér
gólya (Ciconia ciconia): Rendszeresen megfigyelhető, közelben
költ.
Csakúgy, mint a gólyaalkatúak másik családja, e fajok is mint
táplálkozóhelyet
veszi igénybe Pásztó-pusztát, és esetenként nagyobb
csapatokat
is alkotnak a nyáron is, a nyárvégi gyülekezések mellett.
Az időszakos
vízborítottságok (pl. 1996 év eleji nagy belvizek, amikor
összefüggő
vízterület volt mintegy negyven hektáron) tökéletes életteret
adnak
bizonyos lúdalkatú fajoknak – melyek közük a bukórécék nem
képviseltetik
magukat. Így gyakori táplálkozó jelenlétét tapasztaltam az
alábbi
fajoknak:
Anatidae
- Vetési
lúd (Anser fabalis): főleg ősszel
- Nagy
lilik (Anser albifrons): főleg ősszel
- Nyári
lúd (Anser anser): főleg tavasszal-ősszel
- Fütyülő
réce (Anas penelope): főleg tavasszal-ősszel
- Tőkés
réce (Anas platyrchnchos): bármikor, illetve nagy belvizek
idején
- Böjti
réce (Anas querquedula): bármikor, illetve nagy belvizek idején
- Barát
réce (Aythya ferina): főleg tavasszal-ősszel
- Cigányréce
(Aythya nyroca): főleg tavasszal-ősszel
- Kontyos
réce (Aythya fuligula): főleg tavasszal-ősszel
A sólyomalkatúak
rendjének mind táplálkozó, mind költő képviselői
rendszeresen
megfigyelhetőek a területen. Költés főképp a Pásztó-puszta
szélén
található fasorokon van.
Accipitridae
- Barna
kánya (Milvus migrans): Alkalmi vendég
- Réti
sas (Haliaëtus albicilla): Gyakori téli vendég
- Kígyászölyv
(Circaetus gallicus): Alkalmi vendég
- Barna
rétihéja (Circus aeruginosus): Költési időben rendszeres
- Kékes
rétihéja (Circus cyaneus): Gyakori téli vendég
- Hamvas
rétihéja (Circus pygargus): Költési időben rendszeres, egy
alkalommal
tudok költési kísérletről
- Héja
(Accipiter gentilis): Ritkán megfigyelhető
- Karvaly
(Accipiter nisus): Ritka költő, rendszeresen megfigyelhető
- Egerész
ölyv (Buteo buteo): Rendszeresen költőfaj
- Pusztai
ölyv (Buteo rufinus): Alkalmi kóborló
- Gatyás
ölyv (Buteo lagopus): Gyakori téli vendég
- Békászó
sas (Aquila pomarina): Alkalmi vendég
- Parlagi
sas (Aquila helica): Alkalmi vendég
Pandionidae
- Halász
sas (Pandion haliäetus): Rendszeres tavaszi-őszi vonuló
Falconidae
- Vörös
vércse (Falco tinnunculus): Rendszeresen költőfaj
- Kék
vércse (Falco vespertinus): Rendszeresen költőfaj
- Kis
sólyom (Falco columbarius): Téli vendég
- Kaba
sólyom (Falco subbuteo): Rendszeresen megfigyelhető
- Kerecsen
sólyom (Falco cherrug): Alkalmi vendég, bár hála az Magyar
Madártani
és Természetvédelmi Egyesület erőfeszítéseinek terjeszkedőben
lévő
faj, melynek közeli költés hamarosan várható.
- Vándor
sólyom (Falco peregrinus): Alkalmi vendég
Phasianidae
- Fürj
(Perdix perdix): Rendszeresen költőfaj
- Fogoly
(Coturnix coturnix): Valószínűleg rendszeresen költőfaj
- Fácán
(Phasianus colochius): Rendszeresen költőfaj
Gruidae
- Daru
(Grus grus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
Otididae
- Túzok
(Otis tarda): Rendszeres téli vendég, alkalmi költő.
Természetvédelmünk
eme jeles madara csaknem rendszeresen költ Pásztó-
pusztán,
arról nem is szólva, hogy téli csapatai (akár 50-60 pld. is)
rendszeresen
megfigyelhetőek a területen.
A lilealkatúak
közül a fajok nagy része kötődik a sekély
vízborítottsághoz,
így vonulóként és táplálkozóként jelentős előfordulásuk.
Recurvirostridae
- Gulipán
(Recurvirostra avosetta): A közeli szeméttelepen alkalmi
költő,
belvizek idején gyakran megfigyelhető.
Glareolidae
- Széki
csér (Glareola pratincola): Vonuló, közelben alkalmilag költ
Charadriidae
- Kis
lile (Charadrius dubius): Alkalmi költő, rendszeresen
megfigyelhető
a belvizeken
- Bíbic
(Vanellus vanellus): Rendszeresen költőfaj
Scolopacidae
Gyakorlatilag
csak a belvizeken:
- Apró
partfutó (Calidris minuta): Alkalmi vendég
- Temminck-partfutó
(Calidris temminckii): Alkalmi vendég
- Sarlós
partfutó (Calidris ferruginea): Alkalmi vendég
- Havasi
partfutó (Calidris alpina): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Pajzsos
cankó (Philomachus pugnax): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Sárszalonka
(Gallinago gallinago): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Goda
(Limosa limosa): Rendszeresen költ, rendszeresen megfigyelhető
- Kis
szélkiáltó (Numenius phaeopus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Nagy
szélkiáltó (Numenius arquata): Alkalmi vendég
- Füstös
cankó (Tringa erythropus): Rendszeresen megfigyelhető
- Piroslábú
cankó (Tringa totanus): Alkalmi költő, rendszeresen
megfigyelhető
- Tavi
cankó (Tringa stagnatilis): Alkalmi vendég
- Szürke
cankó (Tringa nebularia): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Erdei
cankó (Tringa ochropus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Réti
cankó (Tringa glaerola): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
- Billegető
cankó (Actitis hypoleucos): Gyakori tavaszi-őszi vonuló
Laridae
- Kis
sirály (Larus minutus): Alkalmi vendég
- Danka
sirály (Larus ridibundus): Tömegfaj
- Vihar
sirály (Larus canus): Gyakori őszi vonuló, téli kóborló
- Sárgalábú
sirály (Larus cachinnans): Rendszeresen jelen van
Sternidae
- Küszvágó
csér (Sterna hirundo): Közelben költ, alkalmilag
megfigyelhető
- Fattyú
szerkő (Chlidonias hybridus): Közelben költ, alkalmilag
megfigyelhető
- Kormos
szerkő (Chlidonias niger): Közelben költ, alkalmilag
megfigyelhető
Columbidae
A sólyomalkatúakhoz
hasonlóan költésük a Pásztó-puszta szélén lévő
fasorokban:
- Kék
galamb (Columba oenas): Gyakori téli vendég
- Örvös
galamb (Columba palumbus): Rendszeresen költőfaj
- Balkáni
gerle (Srteptopelia decaocto): Rendszeresen költőfaj
- Vadgerle
(Srteptopelia turtur): Rendszeresen költőfaj
Cuculidae
- Kakukk
(Cuculus canorus): Gyakran hallható
Tytonidae
- Gyöngybagoly
(Tyto alba): Rendszeresen jelen van, valószínűleg a
hodályokban
költ. A Pásztó-pusztán lévő hodályokban talált köpeteiből
végeztem
vizsgálatokat.
Strigidae
- Kuvik
(Athene noctua): Valószínűleg rendszeres költő, állandó
- Macskabagoly
(Strix aluco): Alkalmilag megfigyelhető
- Erdei
fülesbagoly (Asio otus): Rendszeresen költőfaj
- Réti
fülesbagoly (Asio flammeus): Alkalmi vendég
Apodidae
- Sarlós
fecske (Apus apus): gyakran megfigyelhető
Coraciidae
- Szalakóta
(Coracias garrulus): Alkalmi költő, rendszeresen
megfigyelhető
Upupidae
- Búbos
banka (Upupa epops): Rendszeresen költőfaj
Alaudidae
- Búbos
pacsirta (Galerida cristata): Rendszeresen költőfaj
- Mezei
pacsirta (Alauda arvensis): Rendszeresen költőfaj
Hirundinidae
- Parti
fecske (Riparia riparia): Rendszeresen megfigyelhető
- Füsti
fecske (Hirundo rustica): Rendszeresen megfigyelhető
- Molnár
fecske (Delichon urbica): Rendszeresen megfigyelhető
Motacillidae
- Parlagi
pityer (Anthus campestris): Rendszeresen jelen van,
valószínűleg
költ
- Erdei
pityer (Anthus trivialis): Rendszeresen jelen van, költése nem
ismert
- Havasi
pityer (Anthus spinoletta): Alkalmi vendég
- Sárga
billegető (Motacilla flava): Rendszeresen költőfaj
- Barázda
billegető (Motacilla alba): Rendszeresen költőfaj
Bombycillidae
- Csonttollú
(Bombycilla garrulus): Alkalmi téli vendég
Troglodytidae
- Ökörszem
(Troglodytes troglodytes): Rendszeresen jelen van
Purnellidae
- Szürkebegy
(Prunella modularis): Alkalmi vendég
Turdidae
- Vörösbegy
(Erithacus rubecula): Az erdősávban rendszeresen költőfaj
- Fülemüle
(Luscinia megarhynchos): Az erdősávban rendszeresen költőfaj
- Házi
rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): Rendszeresen költőfaj
- Kerti
rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus): Költése nem ismert
- Rozsdás
csaláncsúcs (Saxicola rubetra): Gyakori, költése nem ismert
- Cigány
csaláncsúcs (Saxicola torqata): Rendszeresen költőfaj
- Hantmadár
(Oenanthe oenanthe): Rendszeresen költőfaj
- Fekete
rigó (Turdus merula): Az erdősávban rendszeresen költőfaj
- Fenyő
rigó (Turdus pilaris): Gyakori téli vendég
- Énekes
rigó (Turdus philomelos): Az erdősávban rendszeresen jelen van,
költése
nem ismert
- Szőlőrigó
(Turdus iliacus): Gyakori téli vendég
- Léprigó
(Turdus viscivorus): Gyakori téli vendég
Sylviidae
- Kerti
geze (Hippolais icterina ): Alkalmi vendég
- Kis
poszáta (Sylvia curruca): Rendszeresen költőfaj
- Mezei
poszáta (Sylvia communis): Rendszeresen jelen van, valószínűleg
költ
- Kerti
poszáta (Sylvia borin): Rendszeresen jelen van, valószínűleg
költ
- Barátka
(Sylvia atricapilla): Rendszeresen költőfaj
- Csilpcsalp
füzike (Phyllocopus collybita): Rendszeresen költőfaj
- Fitisz
füzike (Phyllocopus trochilus): Ritkán megfigyelhető, költése
nem ismert
Muscicaoidae
- Szürke
légykapó (Muscicapa striata): Rendszeresen költőfaj
- Örvös
légykapó (Ficedula albicollis): Alkalmi vendég
-
Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca): Alkalmi vendég
Aegithalidae
- Őszapó
(Aegithalos caudatus): Rendszeresen jelen van, költése nem
ismert
Paridae
- Kék
cinege (Parus caeruelus): Rendszeresen költőfaj
- Széncinege
( Parus major): Rendszeresen költőfaj
Certhiidae
- Rövidkarmú
fakúsz (Certhia brachydactyla): Alkalmi vendég
Oriolidae
- Sárgarigó
(Oriolus oriolus): Rendszeresen költőfaj
Laniidae
- Töviszúró
gébics (Lanius corullio): Rendszeresen költőfaj
- Kis
őrgébics (Lanius minor): Rendszeresen költőfaj
- Nagy
őrgébics (Lanius exubitor): Gyakori téli vendég
Corvidae
- Szajkó
(Garrulus glandarius): Rendszeresen jelen van, költése nem
ismert
- Szarka
(Pica pica): Rendszeresen költőfaj
- Csóka
(Corvus monedula): Rendszeresen költőfaj
- Vetési
varjú (Corvus frugilegus): Rendszeresen költőfaj
- Dolmányos
varjú (Corvus corone cornix): Rendszeresen költőfaj
- Holló
(Corvus corax): Alkalmi vendég
Sturnidae
- Seregély
(Sturnus vulgaris): Rendszeresen költőfaj
- Rózsás
seregély (Sturnus roseus): Alkalmi vendég
Passeridae
- Házi
veréb (Passer dommesticus): Rendszeresen költőfaj
- Mezei
veréb (Passer montatus): Rendszeresen költőfaj
Fringillidae
- Erdei
pinty (Fringilla coelebs): Rendszeresen költőfaj
- Fenyő
pinty (Fringilla montifringilla): Alkalmi vendég
- Csicsörke
(Serinus serinus): Rendszeresen jelen van, valószínűleg költ
- Zöldike
(Carduelis chloris): Rendszeresen költőfaj
- Tengelic
(Carduelis carduelis): Rendszeresen költőfaj
- Süvöltő
(Pyrrhula pyrrhula): Gyakori téli vendég
- Meggyvágó
(Coccothraustes coccothraustes): Gyakori téli vendég
Emberizidae
- Hósármány
(Plectrophenax nivalis): Alkalmi vendég
- Sordély
(Miliaria calandra): Rendszeresen jelen van, valószínűleg költ
4.2.5.
Emlősök (Mammalia):
Az emlősök
osztályának faunisztikai felmérését két módon végeztem. Az
első
módszer természetesen a megfigyelés volt. Így tapasztaltam a következő
fajok
jelenlétét:
- őz
(Capreolus capreolus)
- vaddisznó
(Sus scrofa)
- róka
(Vulpes vulpes)
- nyest
(Martes foina)
- görény
(Mustela putorius)
- menyét
(Mustela nivalis)
- pézsmapocok
(Ondatra zibrthica)
- mezei
nyúl (Lepus europaeus)
- keleti
sün (Erinaceus europaeus)
- vakond
(Talpa europaea)
A másik
módszer a kisemlősök vizsgálatára a közelben gyűjtött
gyöngybagoly
köpeteknek szétbontása volt. Így a koponyacsont maradványaiból
állapíthattam
meg a fajok jelenlétét a faunában. Természetesen, ha
tekintetbe
vesszük egy bagoly táplálkozó területét, felmerülhet a kérdés:
milyen
százalékban fogyasztottak a baglyok a vizsgált területről? (Az
adatok
leírásánál felhasználtam a Bagolyvédők Baráti Körének idevonatkozó
adatait
és Pabar Zoltán vizsgálatait is)
Az alábbi
fajok kerültek elő:
Soricidae
- erdei
cickány (Sorex araneus)
- törpecickány
(Sorex minutus)
- keleti
cickány (Crocidura
suaveolens)
- mezei
cickány (Crocidura
leucodon)
- közönséges
vizicickány (Neomys
fodiens)
Murdae
- erdeiegerek
(Apodemus spp.)
- házi
egér (Mus musculus)
- patkányok
(Rattus spp.)
Cricetidae
- hörcsög
(Cricetus cricetus)
- mezei
pocok (Microtus arvalis)
- csalitjáró
pocok (Microtus
agrestis)
Előfordulási
gyakoriság:
- mezei
pocok (Microtus arvalis)
- csalitjáró
pocok (Microtus
agrestis)
- keleti
cickány (Crocidura
suaveolens)
- erdei
egerek (Apodemus spp.)
- közönséges
vizicickány (Neomys
fodiens)
- házi
egér (Mus musculus)
- hörcsög
(Cricetus cricetus)
- mezei
cickány (Crocidura
leucodon)
- erdei
cickány (Sorex araneus)
- patkányok
(Rattus spp.)
- törpecickány
(Sorex minutus)
A fenti
rendeken és családokon kívül még sok kérdést vet fel a
denevérek
(Chiroptera) vizsgálata. A Pásztó-pusztai élőhelyek főképp az
épületlakó
denevérek jelenlétére engednek következtetni, melyekből már
sikerült
meghatározni:
- szürke
hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus)
- kései
denevér (Eptesicus serotinus)
- korai
denevér (Nyctalus noctua)
valamint
az vízpartok odúlakó faja a:
- vízi
denevér (Myotis daubentoni)
4.3.
Természetrajzi értékek – összegzés:
A területen
nem az előforduló növényfajok jelentősége indokolja a
természetvédelmi
tervjavaslat elkészítését, hanem összességében az élőhely
jellege.
Növénytani értékek közül természetvédelmi értéket képviselő
növénytársulások
vannak jelen, melyeken védett és fokozottan védett állatok
táplálkoznak,
élnek.
5. ÖSSZEGZÉS:
A lecsapolt
Nagy-Sárréten sok élőlény elvesztette élőhelyét. Pásztó-
puszta
sajátos talajviszonyaival, és ősi növénytakarójával a régi Nagy-
Sárrétet
idézi.
A védettségre
javasolt térség természeti értékekben gazdag, valamint
tájképilg
felbecsülhetetlen, a Túrkevére jellemző mezőgazdasági
kultúrterületek
között.
A Pásztó-puszta,
illetve a szorosan hozzákapcsolódó részek biológiai
sokfélesége
szembetűnő, és ezen belül a védett fajok száma aránytalanul
nagy.
Tekintetbe véve a vizsgált terület nagyságát, egyértelművé vált, hogy
kivételesen
sok fajt sikerült megfigyelni. A térség tehát főképp a vonuló
fajok
szempontjából (ha a madarak osztályát vizsgáljuk). Növények
szempontjából
jónéhány természetvédelmileg értékes társulás képviselteti
magát.
Az új
természetvédelmi szempontok előtérbe helyezik az élőhely
védelmét,
hiszen a fokozottan védett fajokat is csak az élőhelyével együtt
vagyunk
képesek megvédeni. A fenti vizsgálatok összegzéseként
megállapíthatjuk,
hogy a terület mihamarabbi védetté nyilvánítása nem
csupán
a faj védelmét helyezi előtérbe, hanem az új szempontok szerint az
adott
fajok élőhelyét is.
6. TERMÉSZETVÉDELMI TERVJAVASLAT
Lehetőségeimhez
mérten javasolom a területet védetté nyilvánítását így
a Dévaványai
Tájvédelmi Körzethez történő csatolását jelentős túzokélőhely
mivolta
miatt.
Tervjavaslatunk
jogi alapja a természetvédelemről szóló 1991. évi XX.
tv. 85.
§ (1) a, 8/1982. (III.15) MT rendelet 11. § (b.) és a 24/1992.
(I.28)
kormányrendelt 2. §-án alapszik.
Túrkeve,
1996. november 04.
Sallai R. Benedek
7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:
Köszönetemet
és hálámat fejezem ki a tervjavaslat elkészítésében
segítséget
nyújtó Herman Ottó Természetvédő Körnek, akik adataikat és
megfigyeléseimet
rendelkezésemre bocsátották, valamint Szabó Tündének a
segítségekért.
8. IRODALOMJEGYZÉK:
Benkő,
Gy. (1955): Híradás Ecsegpusztáról. Jászkunság, II. évf. 1. sz.
Campbell,
B., Watson, D., (1964): The Oxford Book of Birds (Peerage Books)
Dankó,
I. (1957): Túrkeve kutatása (kézirat)
Godet,
J.D. (1991): Európa virágai (Officina Nova)
Godet,
J.D. (1986): Fák és cserjék (Officina Nova)
Haraszthy,
L. szerk. (1984): Magyarország fészkelő madarai (Natura)
Haraszthy,
L. szerk. (1988): Magyarország madárvendégei (Natura)
Hortobágyi,
T. dr. szerk. (1955): Növényhatározó (Tankönyvkiadó Váll.)
Makatsch,
W. (1981): Die Limikolen Europas (VEB)
M. Szabó,
L. (1926): Túrkeve és az Alsó-Berettyó mellék földrajza
Peterson,
R. T., Mountfort, G., Hollom, P. A. D. (1983): Európa madarai (Gondolat)
Podhajská,
Z. (1991): Európa vadvirágai (Madách)
Sallai,
R. B. (1992): Adatok Túrkeve históriájához (kézirat)
Sallai,
R. B. (1993): Ecsegpuszta természeti védelméről. Túrkeve V. 21.
Sallai,
Z. (1994): A Hortobágy-Berettyó halfaunája, különös tekintettel az Ecseg-
pusztai
Természetvédelmi Terület folyószakaszára (szakdolgozat)
Tóth,
A. dr. (1983): Ecsegpuszta természeti értékei (Környezet és Természetvédelmi
évkönyv,
Békéscsaba)
Tóth,
A. dr. (1980): Természetvédelmi tervjavaslat Ecsegpuszta védetté
nyilvánításához
(kézirat)
Urbán,
S. (1993): Javaslat Jásztelek Pusztamizsei Természetvédelmi Terület védetté
nyilvánításához
(kézirat)
Urbán,
S. (1995): Javaslat Jászalsószentgyörgy Vadas-park Természetvédelmi Terület
védetté
nyilvánításához (kézirat)
Ujhelyi,
P. (1994): A magyarországi emlősállatok határozója (MME)
Tervjavaslat
Pásztó-puszta védetté nyílvánításához
14. oldal