TERMÉSZETVÉDELMI TERVJAVASLAT

PÁSZTÓ-PUSZTA VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁSÁHOZ

1996.

Túrkeve

Sallai R. Benedek

 

 

 

1. TARTALOM

 

 

 

1. TARTALOM 2

2. TERÜLET BEMUTATÁSA: 3

2.1. MÚLTJA: 3

2.2. JELENE: 4

3. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK: 4

3.1. FEKVÉS: 4

3.2. ÉGHAJLAT: 4

4. TERMÉSZETRAJZÁNAK BEMUTATÁSA: 5

4.1. NÖVÉNYVILÁG 5

4.2. ÁLLATVILÁG 5

4.2.1. GERINCTELEN FAUNA: 5

4.2.2. KÉTÉLTŰEK (AMPHIBIA): 6

4.2.3. HÜLLŐK (REPTILIA): 6

4.2.4. MADARAK (AVES): 6

4.2.5. EMLŐSÖK (MAMMALIA): 11

4.3. TERMÉSZETRAJZI ÉRTÉKEK – ÖSSZEGZÉS: 12

5. ÖSSZEGZÉS:  12

6. TERMÉSZETVÉDELMI TERVJAVASLAT 12

7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS: 13

8. IRODALOMJEGYZÉK:  13

9.   14

 

„Törött szárnyát ha megmozdította nem az fájt legjobban, hanem az

elvesztett szabadság, ami annyi mint az élet.”  

  (Fekete István)

 

2. TERÜLET BEMUTATÁSA:

2.1. Múltja:

Túrkeve utcáit járva nehezen képzelhető el ez a település korábbi

állapotában, annak ellenére, hogy egészen a múlt század végéig fennállt ez

az ősi állapot. Bizonyos, hogy az itteni területek nagy részét a Berettyó

mindkét partján hatalmas, összefüggő mocsárvilág uralta. Csak helyenként

emelkedett ki itt-ott egy kis sziget vagy hát.

E vadregényes vízivilág felszínének kialakulásában döntő szerep jutott

a Tisza és a Berettyó árvizeinek. Óriás területek voltak egész éven át víz

alatt. Talán éppen ez az oka annak, hogy a környék őslakosságáról nagyon

keveset tudunk. Az első valódi emlék a történelem nagy könyvében maga a

kisváros neve: Túrkeve, eredetileg Keveegyháza. Ebből nekünk a Keve név a

fontos. Keve vezér jelentős szittya vezér a III. században, mégpedig Attila

kapitánya. Kézai Simon krónikája is említi nevét, miszerint vitézségével

vált ki társai közül, s lett vezérré. Az 1909-ben kiadott Történelmi

arcképcsarnok a legvitézebb hun kapitánynak titulálja. Ami azonban

számunkra fontos, azt Borók Imre fogalmazta meg 1954-ben, a Szolnok Megyei

Néplapban, a Nagykunsági virrasztó címmel megjelent cikkében: „Az lápos,

mocsaras Berettyó partján ütötte fel szállását a hunok fő embere, Keve.

Zádor a fia volt. A nemes jó nagy vitéz és kellemes csemetéje Ő leve.

Fénylett vele Túrkeve.”.

Az első letelepülők gyűjtögető, halászó-vadászó életet éltek, s

szükségleteiket a természetből fedezték. Ezen az egyhangú, lápos vidéken ez

jelentette az első változatosságot. Ez még ekkor jelentéktelen, hiszen

csupán néhány kiszáradt érről van szó, kisebb részek fátlanításáról és

néhány kunhalom létrejöttéről. Ezek az Alföldünkön szétszórtan fellelhető,

emberalkotta 2-3 méteres dombocskák azok, amelyek feltárása a következő

lépcsőfokot nyújtotta az emlékezésünkben. A halmok feltárása eddig arról ad

bizonyságot, hogy ezek főként őrdombok, és temetkezési helyül szolgáló

halmok. Néhánynak a megbontása során sikerült lakóhelyet is bizonyítani,

ami végül is igazolja a nép elképzelését.

Az, hogy valójában itt a környéken hány település jött ekkor létre,

azt már soha nem fogjuk megtudni, de tizenhét bizonyos. A Berettyó jobb

partján indulva: Keveegyháza, Túrkedd, Csejt, Nácsa, Póhamara, Túrpásztó,

Csorba (vagy Csorbajánosszállása), Móricz, Kaba, Hímesd (vagy

Hímesegyháza). Bal részen: Ecseg, Kérsziget, Csudaballa, Póhalom, Udvarnok,

Sima, Szentmiklós. A táj centruma ebben az időben, és még jóval később is

Keveegyháza, a mai Túrkeve volt. A szorosan Póhamara melletti Túrpásztó

Túrkevéhez legközelebb eső része Pásztó, vagy Pásztó-puszta.

A gyűjtögető víziemberek megtalálták a sárrengetegben a járható

utakat, könnyedén mozogtak gyalog és ladikjukban egyaránt. Talán ezekben az

időkben alakult ki a pákászság, amely utolsó megjelenési formája a

gyűjtögető életmódnak, és ezt a környező népeknél ebben az időben nem

találhatjuk már sehol. A víznek a felmérhetetlen pusztító munkája mellett

jelentős haszna is volt: halban, csíkban gazdaggá tette a tájat, legelőt

adott a jószágnak. Így alakult ki a két életforma, mely évszázadokig

jellemezte a területet: a pásztorkodás és a pákászat.

A pákászember kinn élt egy-egy kis háton, ahol csapdázta a vadat,

íjjal vadászott, vésszel és hálóval fogta a halakat és csíkokat.

A pásztorkultúra elterjedése e táj életében meghatározó volt. Pásztó-

puszta tradicionális állattartó hely volt, s nagy részét még ma is

legelőnek használják a téeszek utód káeftéi. Azonban ez az állattartás már

korántsem hasonlít arra, ami itt hajdanában volt, ugyanis megszűntek az

időszakos áradások, hiszen 1865-ben Bodoky Károly kerületi főmérnök tervei

alapján kiásott csatornán a Sárrét vizét a Sebes-Körösbe vezették, a

Berettyót pedig Bucsapusztánál összekötötték a Hortobággyal. A végső

állapot 1878-ban alakult ki, s ezzel a víz uralma véget ért a tájon, a táj

pusztulása pedig felgyorsult. A Sárrét utólag megbosszulta a rajta végzett

átalakítást: Bodoky Károly egy Sárréten átvezető útja során szörnyethalt. A

népek azt beszélték: a Sárrét átka fogott rajta. A kiszáradt ártereket,

legelőket, pusztákat feltörték, eke alá fogták. 1880-ra a Túrkeve

lélekszáma a 12.000-et is meghaladta, de a város fejlődése mintha lelassult

volna. A XX. század elejére már a legelők és kaszálók is eltűntek, a

juhokkal, méhekkel és a gulyával együtt. Csupán Ecsegpusztán és a

hozzákapcsolódó területeken, így a Ballai, és Csurgói pusztán maradt meg

valami a régi világból, de az igazi, bevált szarvasmarhafajta, a magyar

szürke marha már innen is kiveszett. A megmaradt értékes pusztai élőhelyek

ma már szigorú védelemben részesülnek a Dévaványai Tájvédelmi Körzet révén,

míg a védelemből kimaradt Pásztó-puszta jelenleg is a természetvédelem

mostohagyermeke.

2.2. Jelene:

Amíg a Ballai pusztákat 1975-ben a létrejövő Dévaványai Tájvédelmi

Körzet révén, Ecsegpusztát 1980-as dr. Tóth Albert által írt tervjavaslat

alapján 1984-ben Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület néven (azóta

kapcsolva lett ez és a DTK-hoz) megkapta a méltó természetvédelmi védelmet,

addig Pásztó-puszta kikerülte a szakemberek figyelmét, holott értékes

élőhelyei indokolttá tennék a DTK-hoz való csatolást. Bár mezőgazdasági

hasznosítása szempontjából a terület nagy részen még fenntartják az eredeti

állapotot a rendszeres birkalegeltetés által, de sajnos egy része Pásztó-

pusztának privatizáció alá esett. Az új gazdák sajnos nem vették figyelembe

a térség értékét, így eke alá fogták a földet. Ezt a földet – mely semmi

jót nem ígérhet, hiszen szántóként talán még soha nem hasznosították. A

helyi önkormányzat nem tett lépéseket a tevékenység megakadályozására. Hogy

további gazdák mikor követik a „felszántós” emberke példáját nem tudható,

így mindenképpen tenni kell valamit a terület megőrzése érdekében.

 

3. ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK:

 

3.1. Fekvés:

A védetté nyilvánításra javasolt terület közigazgatásilag Jász-

Nagykun-Szolnok megyében, Túrkeve város külterületén található.

Földrajzilag az Alföld nagytáj, Kőrös vidék, Nagy-Sárrét nevű kistájához

tartozik a térség. Nagysága megközelítőleg 800 hektár. A pontos földrajzi

elhelyezkedés bár egyértelmű, mégis vannak akik inkább a Közép-tiszavidék

Nagykunság nevű kistájának a legkeletibb pontjának tartják.

3.2. Éghajlat:

A térség éghajlata tulajdonképpen csak minimálisan tér el a többi

Alföldi területtől. Az átlagokat tekintve a hőmérsékletben itt nagyobb

ingadozás figyelhető meg. A évi középhőmérséklet 10,3 Celsius fok körüli,

de mértek már -28,2 fok hideget és 39,8 fok meleget is. A csapadék évi

átlaga 500 és 550 mm. közötti. (Pontosabb meghatározás szerint 515,2 mm. az

utóbbi tíz év átlaga, de 1944-ben volt 844 mm. is, míg az utóbbi néhány

évben alig haladja meg a 400 millimétert, például 1993-ban 398 mm. volt.)

Uralkodó széljárás észak-keleti 18,4 %-os de dél, dél-nyugati jelleggel is

bír. Itt is jellemző a folyamatos, erős állandó szélfújás amit a kunságiak

„kunesőnek” hívnak. Napfényben gazdag terület, a napsütéses órák száma

néha a 2000 órát is meghaladja. (1989-ben 1738,3 óra volt, 1990-ben 2229,6

óra.)

 

4. TERMÉSZETRAJZÁNAK BEMUTATÁSA:

 

4.1. Növényvilág

Az élőhely nem csupán legeltetésre, hanem kaszálásra is kiváló lenne.

A terület egyik tömegfaja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és

fehér tippan (Agrostis alba). Nyárra egy-egy szárazabb legelőt alkot a

cickafarkas és az ürmös-pusztai növényzet (Achilleo-Festucetum pseudovinae,

illetve Artemisio-Festucetum pseudovinae). Itt-ott szikesedő, gyomosodó

löszpusztagyepekre emlékeztető (Salvio-Festucetum rupicolae) növénytakaró

alakult ki. Közönséges fajok:

- közönséges cickafark (Achillea millefolium)

- veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina)

- orvosi székfű (Matricaria chamomilla)

- ebszékfű (Matricaria perforata)

- sziki sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum)

- fűzlevelű peremizs (Inula salicina)

- tarka koronafürt (Coronilla varia)

- farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)

- terjőke kígyószisz (Echium vulgare)

- közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)

- fekete ökörfarkkóró (Vesbascum nigrum)

- közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris)

- mezei katáng (Cichorium intybus)

- tövises iglice (Ononis spinosa)

- fehér mécsvirág (Melandrium album)

- orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

- mezei árvácska (Viola arvensis)

- sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus)

- közönséges nyúlánksárma (Ornithogalum pyramidale) – eme utóbbi védett

faj legjelentősebb élőhelye Pásztó-puszta, legnagyobb egyedszáma

meghaladta itt a 1000 tőt.

 

4.2. Állatvilág

 

4.2.1. Gerinctelen fauna:

A terület rovartani feltárása a Herman Ottó Természetvédő Kör

jóvoltából 1996 eleje óta folyamatban van, viszont sajnos a teljes

elkészülés csak jövő év derekán várható. Így határozás alatt van egy hónap

gyűjtési anyaga alapján a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) és az

egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjeinek egyedei. Ezek mellett már a HOTEK

rendelkezésemre tudta bocsátani az ormányosok (Curculionidae) feltárásának

eredményeit melynek alapján előkerültek többek között az alábbi fajok:

- Omiamia vindobonensis (Formánek) – melynek előfordulása a hazai

faunában kuriózumnak számít

- Eusomus ovuum Germar

- Sitona lineatus (Linné)

- Sitona lougulus Gyllenhal

- Tanymecus palliatus (Monsham)

- Tanymecus palliatus (Fabricius)

- Lixus brevipes Ch. Brisont

- Oprohinus suturalis (Fabricius) – mely faj jelentős természetvédelmi

értéket képviselhet, hiszen e viszonylag közönséges család tagjai közül

ez egy olyan faj, melynek előfordulása hazánkban drasztikusan

lecsökkent, és már csak kisebb szigetekben fordul elő.

- Microplantus triangulum (Bohcman)

- Tychius flavus Becker

- Sibinia pellucens (Scopoli)

- Rhynchaenus ermischi Dieskmann

- Gymnetron tetrum (Fabricius)

- Omphalapion hooeni (Kirby)

- Ceratapion penetarus (Germar)

- Diplapion stolidum (Germar)

- Protapion assimile (Kirby)

- Protapion onomidis (Gyllenhal)

- Ischnopterapion loti (Kirby)

És néhány könnyen meghatározható faj a fentieken kívül:

- fecskefarkú lepke (Papilio machaon)

- atalanta lepke (Vanessa atalanta)

- nappali pávaszem (Nymphalis antiopa)

- kis rókalepke (Aglais urticae)

- fehérpettyes álcsüngőlepke (Syntomis phegea)

- közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas)

- közönséges boglárkalepke (Polyommatus icarus)

- piros övesbagoly (Catocala nupta)

4.2.2. Kétéltűek (Amphibia):

Az osztályt kevés faj, de nagy egyedszám jellemzi. Bár sikerült néhány

fajt kimutatni, további vizsgálatokból még várom újak előkerülését is.

- vöröshasú unka (Bombina bombina)

- zöld varangy (Bufo viridis)

- zöld levelibéka (Hyla arborea)

- kecskebéka (Rana esculenta)

4.2.3. Hüllők (Reptilia):

A pusztán mindössze fürge gyíkkal (Lacerta agilis) találkoztam több

alkalommal, mely faj képviselője e osztálynak.

4.2.4. Madarak (Aves):

A fauna leglátványosabb képviselői a madarak, hiszen a vizsgált

területen költő, fiókanevelő és táplálkozó helyeiket egyaránt megtalálják.

Mivel a legkönnyebben megfigyelhető fajok is egyben, így felmérésem ebből a

legteljesebb. (A fajok a Vous lista szerint rendszertani sorrendben vannak

feltüntetve.)

Ardeidae

- Bakcsó (Nycticorax nycticorax): Rendszeresen megfigyelhető, közelben

költ

- Kis kócsag (Egretta garzetta): Rendszeresen megfigyelhető, közelben

költ

- Nagy kócsag (Egretta alba): Állandó, valószínűleg költ

- Szürke gém (Ardea cinerea): Rendszeresen megfigyelhető, közelben költ

Ciconiidae

- Fekete gólya (Ciconia nigra): Gyakori őszi vonuló

- Fehér gólya (Ciconia ciconia): Rendszeresen megfigyelhető, közelben

költ. Csakúgy, mint a gólyaalkatúak másik családja, e fajok is mint

táplálkozóhelyet veszi igénybe Pásztó-pusztát, és esetenként nagyobb

csapatokat is alkotnak a nyáron is, a nyárvégi gyülekezések mellett.

Az időszakos vízborítottságok (pl. 1996 év eleji nagy belvizek, amikor

összefüggő vízterület volt mintegy negyven hektáron) tökéletes életteret

adnak bizonyos lúdalkatú fajoknak – melyek közük a bukórécék nem

képviseltetik magukat. Így gyakori táplálkozó jelenlétét tapasztaltam az

alábbi fajoknak:

Anatidae

- Vetési lúd (Anser fabalis): főleg ősszel

- Nagy lilik (Anser albifrons): főleg ősszel

- Nyári lúd (Anser anser): főleg tavasszal-ősszel

- Fütyülő réce (Anas penelope): főleg tavasszal-ősszel

- Tőkés réce (Anas platyrchnchos): bármikor, illetve nagy belvizek

idején

- Böjti réce (Anas querquedula): bármikor, illetve nagy belvizek idején

- Barát réce (Aythya ferina): főleg tavasszal-ősszel

- Cigányréce (Aythya nyroca): főleg tavasszal-ősszel

- Kontyos réce (Aythya fuligula): főleg tavasszal-ősszel

A sólyomalkatúak rendjének mind táplálkozó, mind költő képviselői

rendszeresen megfigyelhetőek a területen. Költés főképp a Pásztó-puszta

szélén található fasorokon van.

Accipitridae

- Barna kánya (Milvus migrans): Alkalmi vendég

- Réti sas (Haliaëtus albicilla): Gyakori téli vendég

- Kígyászölyv (Circaetus gallicus): Alkalmi vendég

- Barna rétihéja (Circus aeruginosus): Költési időben rendszeres

- Kékes rétihéja (Circus cyaneus): Gyakori téli vendég

- Hamvas rétihéja (Circus pygargus): Költési időben rendszeres, egy

alkalommal tudok költési kísérletről

- Héja (Accipiter gentilis): Ritkán megfigyelhető

- Karvaly (Accipiter nisus): Ritka költő, rendszeresen megfigyelhető

- Egerész ölyv (Buteo buteo): Rendszeresen költőfaj

- Pusztai ölyv (Buteo rufinus): Alkalmi kóborló

- Gatyás ölyv (Buteo lagopus): Gyakori téli vendég

- Békászó sas (Aquila pomarina): Alkalmi vendég

- Parlagi sas (Aquila helica): Alkalmi vendég

Pandionidae

- Halász sas (Pandion haliäetus): Rendszeres tavaszi-őszi vonuló

Falconidae

- Vörös vércse (Falco tinnunculus): Rendszeresen költőfaj

- Kék vércse (Falco vespertinus): Rendszeresen költőfaj

- Kis sólyom (Falco columbarius): Téli vendég

- Kaba sólyom (Falco subbuteo): Rendszeresen megfigyelhető

- Kerecsen sólyom (Falco cherrug): Alkalmi vendég, bár hála az Magyar

Madártani és Természetvédelmi Egyesület erőfeszítéseinek terjeszkedőben

lévő faj, melynek közeli költés hamarosan várható.

- Vándor sólyom (Falco peregrinus): Alkalmi vendég

Phasianidae

- Fürj (Perdix perdix): Rendszeresen költőfaj

- Fogoly (Coturnix coturnix): Valószínűleg rendszeresen költőfaj

- Fácán (Phasianus colochius): Rendszeresen költőfaj

Gruidae

- Daru (Grus grus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

Otididae

- Túzok (Otis tarda): Rendszeres téli vendég, alkalmi költő.

Természetvédelmünk eme jeles madara csaknem rendszeresen költ Pásztó-

pusztán, arról nem is szólva, hogy téli csapatai (akár 50-60 pld. is)

rendszeresen megfigyelhetőek a területen.

A lilealkatúak közül a fajok nagy része kötődik a sekély

vízborítottsághoz, így vonulóként és táplálkozóként jelentős előfordulásuk.

Recurvirostridae

- Gulipán (Recurvirostra avosetta): A közeli szeméttelepen alkalmi

költő, belvizek idején gyakran megfigyelhető.

Glareolidae

- Széki csér (Glareola pratincola): Vonuló, közelben alkalmilag költ

Charadriidae

- Kis lile (Charadrius dubius): Alkalmi költő, rendszeresen

megfigyelhető a belvizeken

- Bíbic (Vanellus vanellus): Rendszeresen költőfaj

Scolopacidae

Gyakorlatilag csak a belvizeken:

- Apró partfutó (Calidris minuta): Alkalmi vendég

- Temminck-partfutó (Calidris temminckii): Alkalmi vendég

- Sarlós partfutó (Calidris ferruginea): Alkalmi vendég

- Havasi partfutó (Calidris alpina): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Pajzsos cankó (Philomachus pugnax): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Sárszalonka (Gallinago gallinago): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Goda (Limosa limosa): Rendszeresen költ, rendszeresen megfigyelhető

- Kis szélkiáltó (Numenius phaeopus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Nagy szélkiáltó (Numenius arquata): Alkalmi vendég

- Füstös cankó (Tringa erythropus): Rendszeresen megfigyelhető

- Piroslábú cankó (Tringa totanus): Alkalmi költő, rendszeresen

megfigyelhető

- Tavi cankó (Tringa stagnatilis): Alkalmi vendég

- Szürke cankó (Tringa nebularia): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Erdei cankó (Tringa ochropus): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Réti cankó (Tringa glaerola): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

- Billegető cankó (Actitis hypoleucos): Gyakori tavaszi-őszi vonuló

Laridae

- Kis sirály (Larus minutus): Alkalmi vendég

- Danka sirály (Larus ridibundus): Tömegfaj

- Vihar sirály (Larus canus): Gyakori őszi vonuló, téli kóborló

- Sárgalábú sirály (Larus cachinnans): Rendszeresen jelen van

Sternidae

- Küszvágó csér (Sterna hirundo): Közelben költ, alkalmilag

megfigyelhető

- Fattyú szerkő (Chlidonias hybridus): Közelben költ, alkalmilag

megfigyelhető

- Kormos szerkő (Chlidonias niger): Közelben költ, alkalmilag

megfigyelhető

Columbidae

A sólyomalkatúakhoz hasonlóan költésük a Pásztó-puszta szélén lévő

fasorokban:

- Kék galamb (Columba oenas): Gyakori téli vendég

- Örvös galamb (Columba palumbus): Rendszeresen költőfaj

- Balkáni gerle (Srteptopelia decaocto): Rendszeresen költőfaj

- Vadgerle (Srteptopelia turtur): Rendszeresen költőfaj

Cuculidae

- Kakukk (Cuculus canorus): Gyakran hallható

Tytonidae

- Gyöngybagoly (Tyto alba): Rendszeresen jelen van, valószínűleg a

hodályokban költ. A Pásztó-pusztán lévő hodályokban talált köpeteiből

végeztem vizsgálatokat.

Strigidae

- Kuvik (Athene noctua): Valószínűleg rendszeres költő, állandó

- Macskabagoly (Strix aluco): Alkalmilag megfigyelhető

- Erdei fülesbagoly (Asio otus): Rendszeresen költőfaj

- Réti fülesbagoly (Asio flammeus): Alkalmi vendég

Apodidae

- Sarlós fecske (Apus apus): gyakran megfigyelhető

Coraciidae

- Szalakóta (Coracias garrulus): Alkalmi költő, rendszeresen

megfigyelhető

Upupidae

- Búbos banka (Upupa epops): Rendszeresen költőfaj

Alaudidae

- Búbos pacsirta (Galerida cristata): Rendszeresen költőfaj

- Mezei pacsirta (Alauda arvensis): Rendszeresen költőfaj

Hirundinidae

- Parti fecske (Riparia riparia): Rendszeresen megfigyelhető

- Füsti fecske (Hirundo rustica): Rendszeresen megfigyelhető

- Molnár fecske (Delichon urbica): Rendszeresen megfigyelhető

Motacillidae

- Parlagi pityer (Anthus campestris): Rendszeresen jelen van,

valószínűleg költ

- Erdei pityer (Anthus trivialis): Rendszeresen jelen van, költése nem

ismert

- Havasi pityer (Anthus spinoletta): Alkalmi vendég

- Sárga billegető (Motacilla flava): Rendszeresen költőfaj

- Barázda billegető (Motacilla alba): Rendszeresen költőfaj

Bombycillidae

- Csonttollú (Bombycilla garrulus): Alkalmi téli vendég

Troglodytidae

- Ökörszem (Troglodytes troglodytes): Rendszeresen jelen van

Purnellidae

- Szürkebegy (Prunella modularis): Alkalmi vendég

Turdidae

- Vörösbegy (Erithacus rubecula): Az erdősávban rendszeresen költőfaj

- Fülemüle (Luscinia megarhynchos): Az erdősávban rendszeresen költőfaj

- Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): Rendszeresen költőfaj

- Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus): Költése nem ismert

- Rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra): Gyakori, költése nem ismert

- Cigány csaláncsúcs (Saxicola torqata): Rendszeresen költőfaj

- Hantmadár (Oenanthe oenanthe): Rendszeresen költőfaj

- Fekete rigó (Turdus merula): Az erdősávban rendszeresen költőfaj

- Fenyő rigó (Turdus pilaris): Gyakori téli vendég

- Énekes rigó (Turdus philomelos): Az erdősávban rendszeresen jelen van,

költése nem ismert

- Szőlőrigó (Turdus iliacus): Gyakori téli vendég

- Léprigó (Turdus viscivorus): Gyakori téli vendég

Sylviidae

- Kerti geze (Hippolais icterina ): Alkalmi vendég

- Kis poszáta (Sylvia curruca): Rendszeresen költőfaj

- Mezei poszáta (Sylvia communis): Rendszeresen jelen van, valószínűleg

költ

- Kerti poszáta (Sylvia borin): Rendszeresen jelen van, valószínűleg

költ

- Barátka (Sylvia atricapilla): Rendszeresen költőfaj

- Csilpcsalp füzike (Phyllocopus collybita): Rendszeresen költőfaj

- Fitisz füzike (Phyllocopus trochilus): Ritkán megfigyelhető, költése

nem ismert

Muscicaoidae

- Szürke légykapó (Muscicapa striata): Rendszeresen költőfaj

- Örvös légykapó (Ficedula albicollis): Alkalmi vendég

-  Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca): Alkalmi vendég

Aegithalidae

- Őszapó (Aegithalos caudatus): Rendszeresen jelen van, költése nem

ismert

Paridae

- Kék cinege (Parus caeruelus): Rendszeresen költőfaj

- Széncinege ( Parus major): Rendszeresen költőfaj

Certhiidae

- Rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla): Alkalmi vendég

Oriolidae

- Sárgarigó (Oriolus oriolus): Rendszeresen költőfaj

Laniidae

- Töviszúró gébics (Lanius corullio): Rendszeresen költőfaj

- Kis őrgébics (Lanius minor): Rendszeresen költőfaj

- Nagy őrgébics (Lanius exubitor): Gyakori téli vendég

Corvidae

- Szajkó (Garrulus glandarius): Rendszeresen jelen van, költése nem

ismert

- Szarka (Pica pica): Rendszeresen költőfaj

- Csóka (Corvus monedula): Rendszeresen költőfaj

- Vetési varjú (Corvus frugilegus): Rendszeresen költőfaj

- Dolmányos varjú (Corvus corone cornix): Rendszeresen költőfaj

- Holló (Corvus corax): Alkalmi vendég

Sturnidae

- Seregély (Sturnus vulgaris): Rendszeresen költőfaj

- Rózsás seregély (Sturnus roseus): Alkalmi vendég

Passeridae

- Házi veréb (Passer dommesticus): Rendszeresen költőfaj

- Mezei veréb (Passer montatus): Rendszeresen költőfaj

Fringillidae

- Erdei pinty (Fringilla coelebs): Rendszeresen költőfaj

- Fenyő pinty (Fringilla montifringilla): Alkalmi vendég

- Csicsörke (Serinus serinus): Rendszeresen jelen van, valószínűleg költ

- Zöldike (Carduelis chloris): Rendszeresen költőfaj

- Tengelic (Carduelis carduelis): Rendszeresen költőfaj

- Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula): Gyakori téli vendég

- Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes): Gyakori téli vendég

Emberizidae

- Hósármány (Plectrophenax nivalis): Alkalmi vendég

- Sordély (Miliaria calandra): Rendszeresen jelen van, valószínűleg költ

 

4.2.5. Emlősök (Mammalia):

Az emlősök osztályának faunisztikai felmérését két módon végeztem. Az

első módszer természetesen a megfigyelés volt. Így tapasztaltam a következő

fajok jelenlétét:

- őz (Capreolus capreolus)

- vaddisznó (Sus scrofa)

- róka (Vulpes vulpes)

- nyest (Martes foina)

- görény (Mustela putorius)

- menyét (Mustela nivalis)

- pézsmapocok (Ondatra zibrthica)

- mezei nyúl (Lepus europaeus)

- keleti sün (Erinaceus europaeus)

- vakond (Talpa europaea)

A másik módszer a kisemlősök vizsgálatára a közelben gyűjtött

gyöngybagoly köpeteknek szétbontása volt. Így a koponyacsont maradványaiból

állapíthattam meg a fajok jelenlétét a faunában. Természetesen, ha

tekintetbe vesszük egy bagoly táplálkozó területét, felmerülhet a kérdés:

milyen százalékban fogyasztottak a baglyok a vizsgált területről? (Az

adatok leírásánál felhasználtam a Bagolyvédők Baráti Körének idevonatkozó

adatait és Pabar Zoltán vizsgálatait is)

Az alábbi fajok kerültek elő:

 

Soricidae

- erdei cickány (Sorex araneus)

- törpecickány (Sorex minutus)

- keleti cickány (Crocidura

suaveolens)

- mezei cickány (Crocidura

leucodon)

- közönséges vizicickány (Neomys

fodiens)

Murdae

- erdeiegerek (Apodemus spp.)

- házi egér (Mus musculus)

- patkányok (Rattus spp.)

Cricetidae

- hörcsög (Cricetus cricetus)

- mezei pocok (Microtus arvalis)

- csalitjáró pocok (Microtus

agrestis)

 

Előfordulási gyakoriság:

- mezei pocok (Microtus arvalis)

- csalitjáró pocok (Microtus

agrestis)

- keleti cickány (Crocidura

suaveolens)

- erdei egerek (Apodemus spp.)

- közönséges vizicickány (Neomys

fodiens)

- házi egér (Mus musculus)

- hörcsög (Cricetus cricetus)

- mezei cickány (Crocidura

leucodon)

- erdei cickány (Sorex araneus)

- patkányok (Rattus spp.)

- törpecickány (Sorex minutus)

 

 

A fenti rendeken és családokon kívül még sok kérdést vet fel a

denevérek (Chiroptera) vizsgálata. A Pásztó-pusztai élőhelyek főképp az

épületlakó denevérek jelenlétére engednek következtetni, melyekből már

sikerült meghatározni:

- szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus)

- kései denevér (Eptesicus serotinus)

- korai denevér (Nyctalus noctua)

valamint az vízpartok odúlakó faja a:

- vízi denevér (Myotis daubentoni)

4.3. Természetrajzi értékek – összegzés:

A területen nem az előforduló növényfajok jelentősége indokolja a

természetvédelmi tervjavaslat elkészítését, hanem összességében az élőhely

jellege. Növénytani értékek közül természetvédelmi értéket képviselő

növénytársulások vannak jelen, melyeken védett és fokozottan védett állatok

táplálkoznak, élnek.

 

5. ÖSSZEGZÉS:

 

A lecsapolt Nagy-Sárréten sok élőlény elvesztette élőhelyét. Pásztó-

puszta sajátos talajviszonyaival, és ősi növénytakarójával a régi Nagy-

Sárrétet idézi.

A védettségre javasolt térség természeti értékekben gazdag, valamint

tájképilg felbecsülhetetlen, a Túrkevére jellemző mezőgazdasági

kultúrterületek között.

A Pásztó-puszta, illetve a szorosan hozzákapcsolódó részek biológiai

sokfélesége szembetűnő, és ezen belül a védett fajok száma aránytalanul

nagy. Tekintetbe véve a vizsgált terület nagyságát, egyértelművé vált, hogy

kivételesen sok fajt sikerült megfigyelni. A térség tehát főképp a vonuló

fajok szempontjából (ha a madarak osztályát vizsgáljuk). Növények

szempontjából jónéhány természetvédelmileg értékes társulás képviselteti

magát.

Az új természetvédelmi szempontok előtérbe helyezik az élőhely

védelmét, hiszen a fokozottan védett fajokat is csak az élőhelyével együtt

vagyunk képesek megvédeni. A fenti vizsgálatok összegzéseként

megállapíthatjuk, hogy a terület mihamarabbi védetté nyilvánítása nem

csupán a faj védelmét helyezi előtérbe, hanem az új szempontok szerint az

adott fajok élőhelyét is.

 

6. TERMÉSZETVÉDELMI TERVJAVASLAT

 

Lehetőségeimhez mérten javasolom a területet védetté nyilvánítását így

a Dévaványai Tájvédelmi Körzethez történő csatolását jelentős túzokélőhely

mivolta miatt.

Tervjavaslatunk jogi alapja a természetvédelemről szóló 1991. évi XX.

tv. 85. § (1) a, 8/1982. (III.15) MT rendelet 11. § (b.) és a 24/1992.

(I.28) kormányrendelt 2. §-án alapszik.

 

 

Túrkeve, 1996. november 04.

 

 

  Sallai R. Benedek

7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:

 

Köszönetemet és hálámat fejezem ki a tervjavaslat elkészítésében

segítséget nyújtó Herman Ottó Természetvédő Körnek, akik adataikat és

megfigyeléseimet rendelkezésemre bocsátották, valamint Szabó Tündének a

segítségekért.

 

8. IRODALOMJEGYZÉK:

 

 

Benkő, Gy. (1955): Híradás Ecsegpusztáról. Jászkunság, II. évf. 1. sz.

Campbell, B., Watson, D., (1964): The Oxford Book of Birds (Peerage Books)

Dankó, I. (1957): Túrkeve kutatása (kézirat)

Godet, J.D. (1991): Európa virágai (Officina Nova)

Godet, J.D. (1986): Fák és cserjék (Officina Nova)

Haraszthy, L. szerk. (1984): Magyarország fészkelő madarai (Natura)

Haraszthy, L. szerk. (1988): Magyarország madárvendégei (Natura)

Hortobágyi, T. dr. szerk. (1955): Növényhatározó (Tankönyvkiadó Váll.)

Makatsch, W. (1981): Die Limikolen Europas (VEB)

M. Szabó, L. (1926): Túrkeve és az Alsó-Berettyó mellék földrajza

Peterson, R. T., Mountfort, G., Hollom, P. A. D. (1983): Európa madarai (Gondolat)

Podhajská, Z. (1991): Európa vadvirágai (Madách)

Sallai, R. B. (1992): Adatok Túrkeve históriájához (kézirat)

Sallai, R. B. (1993): Ecsegpuszta természeti védelméről. Túrkeve V. 21.

Sallai, Z. (1994): A Hortobágy-Berettyó halfaunája, különös tekintettel az Ecseg-

pusztai Természetvédelmi Terület folyószakaszára (szakdolgozat)

Tóth, A. dr. (1983): Ecsegpuszta természeti értékei (Környezet és Természetvédelmi

évkönyv, Békéscsaba)

Tóth, A. dr. (1980): Természetvédelmi tervjavaslat Ecsegpuszta védetté

nyilvánításához (kézirat)

Urbán, S. (1993): Javaslat Jásztelek Pusztamizsei Természetvédelmi Terület védetté

nyilvánításához (kézirat)

Urbán, S. (1995): Javaslat Jászalsószentgyörgy Vadas-park Természetvédelmi Terület

védetté nyilvánításához (kézirat)

Ujhelyi, P. (1994): A magyarországi emlősállatok határozója (MME)

Tervjavaslat Pásztó-puszta védetté nyílvánításához

14. oldal