Herman Ottó Természetvédő Kör

Levélcím: 5421, Túrkeve, Postafiók: 33.

Iroda: Túrkeve, Attila u. 3. sz.

Tel & fax: 56 / 361 - 505

A védelemre javasolt terület bemutatása:

Általános bemutatás:

A védetté nyilvánításra javasolt terület közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Túrkeve város belterületén található. Földrajzilag az Alföld nagytáj, Kőrös vidék, Nagy-Sárrét nevű kistájához tartozik a térség. Nagysága megközelítőleg 8 hektár. A földhivatalnál Városkerti Véderdő néven 693, 694, 695, 696, 697 helyrajziszám alatt, parkként nyilvántartott terület.

Éghajlat:

Természetesen nem tér el Túrkeve éghajlatától. Az évi középhőmérséklet 10,3 Celsius fok körüli, de mértek már -28,2 fok hideget és 39,8 fok meleget is. A csapadék évi átlaga megközelítőleg 515,2 mm. Uralkodó széljárás észak-keleti 18,4 %-os de dél, dél-nyugati jelleggel is bír. A napsütéses órák száma néha a 2000 órát is meghaladja. (1989-ben 1738,3 óra volt, 1990-ben 2229,6 óra.)

Múltja:

Az erdőcske múltjára való visszaemlékezések sajnos nem látnak visszább két-három emberöltőnél, és írásos anyag e kis területről nem áll tulajdonunkban, illetve nem is tudunk ilyenről. Minden esetre valószínűleg nem sokkal az akác elterjedése után, úgy a 1800-as évek közepe táján történt a terület betelepítése kizárólag akáccal. Ez az 1930-as évek re egy nagy öreg akácerdőt eredményezett, melyet feltehetően 1935-ben teljesen kivágtak, a tuskókat kiásták. 1936-ban történhetett a betelepítése a jelenleg is állományalkotó kocsánytalan tölggyel. Ez már egy szép erdőt eredményezett az 1960-70-es évekre, amikor még átlátható volt. A gyepszint fejletlen a sok legeltetéstől ( a területet rendszeresen juhok legelték) még a cserje szint is szerény.

Az 1980-as évek közepe táján már észrevehető volt a park elhanyagoltsága, melyet az erdőt megtámadó gombafertőzés is tetézett melynek kapcsát a fák gázcsere nyílásai nem működtek megfelelően. Ha ehhez még hozzátesszük a néhány év aszályos csapadékmennyiségét, akkor érthetővé válik, hogy a fák nagy része miért van pusztuló félben. A talaj romlását fokozta a Keletújvárosi lakosság azon ténykedése, hogy számos hulladékot az erdőben rakott le. Így az olajos flakonok vagy épp a nehézfém tartalmú elemek és más szintetikus anyag hatására a fáknak nem volt lehetősége a megfelelő ásványi anyagok felvételére a talajból. A kipusztuló fák helyén a napfényért versenyző bokrosok jelentek meg, ami a későbbiekben gátolta az új fahajtások növekedését. Ettől alakult ki helyenként az a átjárhatatlan bokros, mely sokáig jellemezte az erdőt. Így megszűntek az erdőben a biológia órák, rohangáló gyerekek, a számháborúzó gyerekek. S miután az erdőt már átjárásra nem lehetett használni az illegális kommunális hulladék lerakása fokozódott. Ehhez jött a rendszerváltást követő időkben kialakuló munkanélküli réteg, mely szociálisan hátrányos helyzete miatt jogosnak ítélte a fák öncélú kivágását és hasznosítását. Sajnos volt példa arra is, hogy fakitermelés illegális kereskedelmi célra folyt. Így kialakultak az erdőben a még bejárható helyeken azok a tisztások melyeket már csak degradált társulások jellemeztek. Számtalan tuskó, aszatos-bokros növénytakaró maradt a kéretlen látogatók után.

Jelenlegi állapota:

Egyesületünk 1995. elejétől kezeli a parkot, mint „örökbefogadott erdő”. Törekvéseinket segítették szakavatott erdészeti szakemberek. Így 1995-től kezdődően elkezdtük a fák egészségügyi gyérítését, faültetést, és a szemét kihordását az erdőből, mely első nekirugaszkodásra is több Ifa platónyira rúgott. Így a park újra átjárhatóvá vált, parkos jellege újból elkezdett kialakulni. A kialakított sétányok mentén padokat helyeztünk el.

Minderre azonban beköszöntött a tél, ami hideg volt és hosszú. Tavaszra erdőnk faállományának csaknem további 15 százaléka „tűnt el”. A tavaszi nagytakarítások alkalmával a közelben élő lakosság az erdőben rakta le újra a szemetet. Az összes kirakott odú (!) eltűnt egy kivételével amit valakik légpuska céltáblának használtak. A helyzet tehát az erdőben újra katasztrofálissá vált. Mint kiderült az „örökbe fogadás” nem jó megoldás az oktatásra és az erdő megmentésére.

Még mindig (illetve újra) egy szemetes elhalófélben lévő erdőben minősítheti a felületes szemlélő, ami ellen tenni kell.

Egyesületünk eddigi törekvései az erdőben:

Bár a saját munkálatok már az 1995-ös évtől kezdődően folytak az erdőben, de sajnos csak roppant kevesen voltunk. Így 1995. március 16-20. között indult be a „Fogadjunk örökbe egy erdőt” programunk, melynek kapcsán számtalan szimpatizásunkat és tagunkat sikerült megmozgatni.

A két időpont között gyakorlatilag egyhuzamban folyt a munka e programunkon. Túrkeve városa sajnos roppant szegényes parkokban, erdős csoportokban, s ami volt, azt is kivágták, s a visszatelepítés elmaradt. Mi ezzel a rendezvényünkkel az egyik „utolsó mohikánt” akartuk rendbe hozni. Ez a Keletújváros szélén lévő kb. 8 ha-os facsoport roppant gazos és szemetes volt. Az ötlet egyértelműen az MME „Fogadjunk örökbe egy patakot” c. programjából adódott.

Itt Túrkevén sajnos teljesen hiányoznak az olyan parkok, ligetek, mint pl., a szarvasi Anna-liget, vagy Erzsébet-liget. Van itt cinege, rövidkarmú fakúsz, nagy fakopáncs, fekete harkály. Nemileg aktív időszakban vörösbegyek poszáták, gerlék, esetleg karvaly költ ebben az 8 ha körüli erdőfoltban.

A veszélyessé vált fákat el kellett tüntetnünk, viszont a cserjét, a vadrózsa bokrokat és más potenciális költőhelyeket meg kell hagyni. A facsoportot két oldalról a város, egy oldalról szántó, egy felől pedig egy hangulatos csatorna határolja. Innen indulva csak egy sétányszerű utat kellett letisztítani, keresztül az egész parkon. Természetesen ezekhez jött a természetes fészkelőodúk mellé mesterségesek kihelyezése.

A cél az volt, hogy az iskoláknak legyen valahová járni, s a gyerekeknek kinn a szabadban mutassanak természetet. Magyarul: az élővilág óra élővilág legyen, ne pedig dögtan. A munkálatokat 16-án csütörtökön kezdtük el. Ezen a napon még kissé kapkodva próbáltuk mindenféle munkába kezdeni, a szemétszedéstől a gaztalanításig. Sajnos a mellénk kirendelt közmunkások nemigen erőltették meg magukat így a munkálatokat főképp a keletújvárosi iskolából érkező gyermekek végezték. A második napon már a bázisunkként kezelt erdei tisztás környékével foglalkoztunk legaktívabban, s itt szüntettük meg az átjárhatatlan gazost. A precíz erdészeti beavatkozások mellett azt sem hagytuk figyelmen kívül, hogy az énekesmadár fajok a vadrózsa bokrokban még találjanak elegendő menedéket fészkeiknek. A szombati nap az erdei iskola kialakításával és padok készítésével foglalatoskodtunk. Mi tagadás, eddigi munkáink közül ez volt a leglátványosabb. Ezen és az utána következő napon már otthoni ebéddel sem szakítottuk meg a munkát, hanem kinn a tábortűz mellett szalonna sütéssel csillapítottuk éhségünket. A vasárnapi nap volt az utolsó az átadási ünnepséget megelőzően. Ekkor a sétányok kialakításával és tisztításával töltöttük el a napot. Végre eljött a hétfői nap, amikorra az átadási ünnepséget terveztük. Négy kemény nap munkájának a jutalma, amikor minden helyi iskola, a sajtó a televízió, az önkormányzat képviselői jelen lettek volna. Ám a sors valamilyen okból nem akarta, hogy ez az ünnepség sikerüljön, mert egész napra szakadó esőt küldött reánk.

A program befejezésekor azonban néhányan folyattauk a munkát, mellyel újabb és újabb részeit tettük rendbe az erdőnek.

1995-ben a rend kialakítása után egymást érték a kíváncsi csoportok, természetleső gyerekek. Rendszeresen jártunk ki előadások tartására. A kirakott odúk csaknem valamennyiét elfoglalta valamilyen madár. Mondhatjuk, hogy a program a kitűzött célt elérte.

Feladatok az erdő megőrzése érdekében:

Mint az eddigiekből kiderülhetett az erdő jelenlegi állapota még számos intézkedést igényel ahhoz, hogy a kívánt állapotba kerüljön. Erdészeti beavatkozásokra vonatkozóan munka illetve kezelési terv elkészítése folyamatban van. Elsősorban meg kell akadályozni az erdőben a további illegális fakivágást és szemét lerakást. Ennek érdekében az erdőt körbe kell venni és a kerítésnél csak a gyalogos átjárást biztosítani. További egészségügyi ritkítást kell végezni, mely után el kell kezdeni az őshonos fafajok telepítését. Az gyomfának minősülő akácot az erdőből ki kell szorítani. A még benn lévő, sokszor már avar borítottság alatt lévő szemetet ki kell hordani.

Természetvédelmi javaslatunk indoklása:

Növénytakaró:

Az erdő növényföldrajzilag a pannon (Pannonicum) flóratartomány, Alföld (Eupannonicum) flóravidékének Tiszántúli (Crisicum) flórajárásába tartozik. Fás társulások jellemzik a kis területet, melyeknek állomány alkotó faja döntően: kocsányos tölgy (Quercus robur) és a magas kőris (Fraxinus excelsior). A két faj mellett előfordul még csertölgy (Quercus cerris), fehér nyár (Populus alba) és kis mennyiségben fekete nyár (Populus nigra) is. Az erdő szélein egyre nagyobb területeket hódít el a flóraidegen gyomfa az akác (Robinia pseudoacacia), melynek ritkítása és végül kiirtása az erdőből hosszútávon természetvédelmi feladat. Kiváló költőhelyet ad a madaraknak a fekete bodza (Sambucus nigra) és a gyepűrózsa (Rosa canina) jelenléte. Az erdő széli tisztásokon előfordul közönséges cickafark (Achillea millefolium), ebszékfű (Matricaria perforata), fűzlevelű peremizs (Inula salicina), tarka koronafürt (Coronilla varia), farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), terjőke kígyószisz (Echium vulgare), tejoltó galaj (Galium verum), mezei szarkaláb (Consolida regalis), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria), keszeg saláta (Lactuca serriola), pongyola pitypang (Taraxacum offilinale), fekete ökörfarkkóró (Vesbascum nigrum), közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris), mezei katáng (Cichorium intybus), szarvas kerep (Lotus corniculatus), tövises iglice (Ononis spinosa), fehér mécsvirág (Melandrium album), orvosi somkóró (Melilotus officinalis), mezei árvácska (Viola arvensis), sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus), és a védett közönséges nyúlánksárma (Ornithogalum pyramidale).

Állatok:

A fauna vizsgálata a folyamatosan kintöltött idő ellenére is csak a gerincesekre vonatkozik. Az előfordulásokat táblázatban jelöltük, melyből az első oszlop a faj érvényes tudományos (latin) neve. Ezzel együtt a faj magyar neve található. A következő oszlop a védettségét jelöli a fajoknak. Rövidítések: NV. = nem védett, V = védett, mögötte a pénzben kifejezett eszmei érték, ezer forintban. Az utolsó oszlop a területen a faj gyakoriságát jelöli – osztályonként más-más besorolásokkal.

Kétéltűek:

Az osztályt kevés faj, de nagy egyedszám jellemzi. Bár sikerült néhány fajt kimutatnunk, további vizsgálatokból még várjuk újak előkerülését is. Előfordulási gyakoriságukat két módon jellemeztük: Állandó – Á., Valószínűleg Állandó – VÁ. faj.

Triturus cristatus (tarajos gőte)	V: 2 e Ft.	VÁ.
Bombina bombina (vöröshasú unka)	V: 2 e Ft.	Á.
Bufo viridis (zöld varangy)	V: 2 e Ft.	Á.
Hyla arborea (zöld levelibéka)	V: 2 e Ft.	Á.
Rana esculenta (kecskebéka)	V: 2 e Ft.	Á.

Madarak

Az erdő különleges értéket képvisel madárvilágában, hiszen kis területe ellenére madártanilag rendkívül fajgazdagnak számít. A nagyszámban történő énekesmadár költés fokozására egyesületünk mesterséges odútelepet hozott létre, melyben a költés első évben 84 %-os volt, tehát a kirakott odúk 84 %-át elfoglalták a madarak. A Schmidt Egon: Madárvédelem a házkörül c. művének felhasználásával négy féle különböző röpnyíllású odút helyeztünk ki. Ezek az „A”, „B”, „C” (hosszú röpnyillás) és „D” típusú. Így elsősorban széncinege („B” típusúakat) , seregély („B” és „D” típusúakat), kékcinege („A” és „B”, típusúakat), és két esetben szürke légykapó („C” típusút) foglalta el az odúkat.

Madártani értéke a talajviszonyoknak és a kialakult növényzetnek köszönhetjük, hiszen számtalan táplálkozó és költő helyet biztosít. Mind a rigófélék mind a poszátafélék ideális élőhelyeket találnak az erdőben. Az alábbiakban tájékoztatjuk Önöket az erdőben eddig megfigyelt fajokról:

A fajok, Voous-lista szerinti rendszertani sorrendben vannak feltüntetve. Az utolsó oszlop a területen a faj gyakoriságát jelöli. Rövidítések: V. = Vendég, a területre csak táplálkozni jár. VK = a területen költése még nincs bizonyítva, de Valószínűleg Költ, vagy várhatóan költeni fog, jelenléte rendszeres. AV. = az erdőben csak Alkalmi Vendég, néhány, esetenként csak egy megfigyeléssel. KF. = Költő Faj az erdőben bizonyítottan több éve költése ismert.

Accipiter nisus (karvaly)	V: 10. e Ft.	KF.
Falco subbuteo (kaba sólyom)	V: 50. e Ft.	AV.
Buteo buteo (egerészölyv)	V: 10. e Ft.	AV.
Falco vespertinus (kék vércse)	V: 50. e Ft.	V.
Columba palumbus (örvös galamb)	NV.	KF.
Sreptopelia turtur (vadgerle)	V: 10. e Ft.	KF.
Sreptopelia decoacto (balkáni gerle)	NV.	KF.
Cuculus canorus (kakukk)	V: 10. e Ft.	AV.
Phasinus colochius (fácán)	NV.	V.
Streptopelia decaocto (balkáni gerle)	NV.	KF.
Streptopelia turtur (vadgerle)	V: 10. e Ft.	VK.
Strix aluco (macskabagoly)	V: 10. e Ft.	AV.
Asio otus (erdei fülesbagoly)	V: 10. e Ft.	VK.
Upupa epops (búbosbanka)	V: 50. e Ft.	KF.
Jynx torquilla (nyaktekercs)	V: 10. e Ft.	AV.
Picus viridis (zöld küllő)	V: 10. e Ft.	KF.
Dryocopus martius (fekete harkály)	V: 50. e Ft.	VK.
Dendrecopos syriacus (balkáni tarkaharkály)	V: 10. e Ft.	KF.
Dendrocopus major (nagy tarkaharkály)	V: 10. e Ft.	KF.
Galerida cristata (búbos pacsirta)	V: 2. e Ft.	V.
Motacilla alba (barázda billegető)	V: 2. e Ft.	V.
Bombycilla garullus (csonttollú)	V: 10. e Ft.	AV.
Purnella modularis (szürkebegy)	V: 10. e Ft.	AV.
Erithacus rubecula (vörösbegy)	V: 2. e Ft.	KF.
Luscinia megarhynchos (fülemüle)	V: 10. e Ft.	KF.
Phoenicurus ochruros (házi rozsdafarkú)	V: 2. e Ft.	V.
Saxicola torquata cigány csaláncsúcs)	V: 2. e Ft.	VK.
Turdus merula (feketerigó)	V: 2. e Ft.	KF.
Turdus pilaris (fenyőrigó)	V: 10. e Ft.	V.
Turdus philomelos (énekesrigó)	V: 2. e Ft.	KF.
Sylvia curruca (kis poszáta)	V: 2. e Ft.	KF.
Sylvia communis (mezei poszáta)	V: 2. e Ft.	VK.
Sylvia borin (kerti poszáta)	V: 2. e Ft.	KF.
Sylvia atricapilla (barátka)	V: 2. e Ft.	KF.
Phylloscopus silibatrix (sisegő füzike)	V: 2. e Ft.	VK.
Phylloscopus collybita (csilpcsalp füzike)	V: 2. e Ft.	KF.
Phylloscopus trochilus (fitisz füzike)	V: 2. e Ft.	VK.
Regulus regulus (királyka)	V: 10. e Ft.	V.
Muscicapa striata (szürke légykapó)	V: 2. e Ft.	KF.
Ficedula albicollis (örvös légykapó)	V: 10. e Ft.	AV.
Ficedula hypoleuca (kormos légykapó)	V: 10. e Ft.	AV.
Aegithalos cudatus (őszapó)	V: 2. e Ft.	VK.
Parus major (széncinege)	V: 2. e Ft.	KF.
Parus caeruleus (kékcinege)	V: 2. e Ft.	KF.
Certhia brachydactyla (rövidkarmú fakúsz)	V: 2. e Ft.	VK.
Oriolus oriolus (sárgarigó)	V: 10. e Ft.	KF.
Lanius corullio (tövisszúró gébics)	V: 10. e Ft.	KF.
Lanius minor (kis őrgébics)	V: 50. e Ft.	VK.
Garrullus glandarius (szajkó)	NV.	KF.
Pica pica (szarka)	NV.	V.
Corvus monedula (csóka)	V: 10. e Ft.	VK.
Corvus frugilegus(vetési varjú)	NV.	V.
Sturnus vulgaris (seregély)	NV.	KF.
Passer domesticus (házi veréb)	NV.	V.
Passer montanus (mezei veréb)	NV.	KF.
Fringilla coelebs (erdei pinty)	V: 10. e Ft.	KF.
Serinus serinus (csicsörke)	V: 2. e Ft.	VK.
Carduelis carduelis (stiglic)	V: 2. e Ft.	KF.
Carduelis chloris (zöldike)	V: 2. e Ft.	KF.
Pyrrhula pyrrhula (süvöltő)	V: 2. e Ft.	AV.
Coccothraustes coccothraustes (meggyvágó)	V: 2. e Ft.	AV.
Emberiza citrinella (citromsármány)	V: 2. e Ft.	VK.
Miliaria calandra (sordély)	V: 10. e Ft.	VK.

Összesen tehát 63 madárfaj jelenlétét regisztrálhattuk az erdőben, melyből 53 védett.

Emlősök:

Különböző vizsgálatok segítségével (pl. megfigyelés, vagy a denevérek esetében hálózás) sikerült az alábbi emlősfajokat leírnunk a területről:

A fajlista elkészítésénél a madarak előfordulását bemutató táblázat segítségével és annak tematikáját követve megkülönböztettünk a területen Állandó – Á., Valószínűleg Állandó – VÁ., Valószínűleg alkalmi Vendéget – V. és Vendég fajokat – V. A védettséget bemutató oszlop a madarakénál használttal megfelel.

Erinaceus europaeus (keleti sün)	V: 2 e Ft.	Á.
Talpa europaea (közönséges vakond)	V: 2 e Ft.	Á.
Sorex araneus (erdei cickány)	V: 2 e Ft.	VÁ.
Sorex minutus (törpe cickány)	V: 2 e Ft.	VÁ.
Myotis daubentoni (vízi denevér)	V: 10 e Ft.	VÁ.
Plecotus austriacus (szürke hosszúfülű-denevér)	V: 10 e Ft.	V.
Pipistrellus pipistrellus (törpe denevér)	V: 10 e Ft.	V.
Nyctalus nocyua (korai denevér)	V: 10 e Ft.	V.
Eptescius serotinus (kései denevér)	V: 10 e Ft.	VV.
Lepus europaeus (mezei nyúl)	NV.	Á.
Gliridae (meghatározatlan faj)	V.	VV.
Apodemus sylvaticus (közönséges erdeiegér)	NV.	Á.
Mus musculus (házi egér)	NV.	Á.
Rattus norvegicus (vándorpatkány)	NV.	VÁ.
Microtus arvalis (mezei pocok)	NV.	VÁ.
Martes foina (nyest)	NV.	VÁ.
Mustela putorius (görény)	NV.	VV.
Mustela nivalis (menyét)	V: 2 e Ft.	VV.
Capreolus capreolus (őz)	NV.	V.

Összegzés:

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a terület helyi jelentőségű védelemre való javasását döntően – és csaknem kizáróan – a terület madárvilága indokolja amellett, hogy hamarosan kisemlősök megjelenésérének növekedésére is számítanunk kell például a mesterséges denevérodúk kihelyezése miatt.

A terület védelme illetve tennivalók:

A mesterséges társulásnak számító erdőben jelenleg az erdő felső lombkorona szintjének nagy százalékát a kocsányos tölgy, és a gyomfáknak számító, flóraidegen vörös kőris és az akác alkotja. Kisebb százalékban fekete nyár is jelen van (esetleg nemesített változatok) és egy-két fehér nyár is. Az alsó lombkoronaszintben még nagy számban van jelen a fenti fajok fiatal egyedei mellett a vadszilva. Cserjeszintjében a gyepűrózsa és fekete bodza található bőven, melyekre alkalmanként erdei iszalag fut fel. Kisebb mennyiségben a gyomnak számító hóbogyó is megjelenik. Az erdő gyepszinten az újulatok között találhatunk hegyi juhart és vénic szilt mely fajok értékes honi társulást hozhatnak létre megfelelő erdőgazdálkodás mellett. Sokat láthatunk az erdei gyömbérgyökérből, hamvas szederből és a közönséges tarackbúzából. Sikerült még meghatározni vérehulló fecskefüvet, szálkás tarackbúzát is. A kitisztult foltokat a réti ecsetpázsit és indás pimpó foglalta el. (Harmos Krisztián erdész technikus szóbeli közlése és javaslatai)

Ezek alapján a természetvédelmi kezelés igényli az alábbi tevékenységet: a területről a flóraidegen gyomfajok kiírtása (akác, vörös [amerikai] kőris) és helyette őshonos magyar fafajok telepítése. Miután a területen a nyár-fűz ligeterdők vagy a sziki tölgyes társulások számítanak őshonosnak, így ennek alapján kell a telepítést végezni. A degradált (aszatos) tisztásokat fel kell számolni. Lehetne egy mesterséges tavat létrehozni, amely kiváló itató lenne aszályos időben is a költő madaraknak, valamint teret adna a védett kétéltű fajok (pl. erdei béka) megtelepedésének. Miután az erdő a jelenlegi és a későbbi telepítések, valamint a flóraidegen fajok kitermelése miatt fiatal fa egyedekkel rendelkezik, javasoljuk mesterséges fészkelőodúk kihelyezését, hogy a továbbiakban se csökkenjen a védett énekesmadár és harkályalkatú fajok költése.

Mint a fent leírtakból kiderülhetett az erdő megóvása, megőrzése nem állami, vagy nemzetközi feladat, hiszen természetvédelmi jelentősége a városon kívül megszűnik. Ezzel ellentétben azonban helyi jelentősége nagy, hiszen az utolsó olyan élőhely, melyet városunkban parkban lehet nevezni. Az utolsó olyan, ahol majd gyermekeink megtanultatják szeretni a természetet és ezzel a hazaszeretetet.

Túrkeve, 1996. november 15.

Térképmelléklet:

1. Kép: Búbos banka, az erdő költőfaja

2. kép: Énekes madarak vámszedője az erdőben költő egy pár karvaly

3. Kép: rendszeresen költ a tövisszúró gébics

4. kép: csakúgy, mint a vörös könyves kisőrgébics

5. Kép: Alkalmanként tűnik fel a nyaktekercs