A Nagykunság határán

 

Túrkeve város közigazgatási területén a nem védett,
de természetvédelmileg értékes élőhelyek kutatási
eredményeinek beszámolója

 

Készítette:

a „NIMFEA” Természetvédelmi Egyesület Irodája

5420. Túrkeve, Postafiók: 33.

Tartalomjegyzék: 

Tartalomjegyzék:                                                                                                                                                                 

A vizsgált terület általános jellemzői:                                                                                                            

Fekvés:                                                                                                                                                                                          

Éghajlat:                                                                                                                                                                                       

Domborzati adatok:                                                                                                                                                                   

Földtani adottságok:                                                                                                                                                                 

Vízrajza                                                                                                                                                                                         

Természetrajzi értékek – összegzés:                                                                                                                                        

A Túrkeve környéki élőhelyek bemutatása:                                                                                                       

Vasasi puszták                                                                                                                                                                         

A kisterület bemutatása                                                                                                                                                             

Tennivalók:                                                                                                                                                                                  

Halastó és környéke                                                                                                                                                           

A kisterület bemutatása                                                                                                                                                             

Tennivalók:                                                                                                                                                                                  

Berettyó Túrkevei holtága                                                                                                                                            

A kisterület bemutatása                                                                                                                                                             

Tennivalók:                                                                                                                                                                                  

Makkos                                                                                                                                                                                          

A kisterület bemutatása                                                                                                                                                             

Tennivalók:                                                                                                                                                                                  

Pásztó-puszta                                                                                                                                                                          

1. sz. melléklet: Eredmények – A vizsgált területek élővilága                                                           

Növényvilág:                                                                                                                                                                             

Adatok a gerinctelen faunából:                                                                                                                                

Halak                                                                                                                                                                                              

Kétéltűek                                                                                                                                                                                   

Hüllők:                                                                                                                                                                                        

Madárvilág                                                                                                                                                                              

Rendszertan                                                                                                                                                                               

A vizsgált területen előforduló fajok névjegyzéke                                                                                                             

Emlősök                                                                                                                                                                                     

2 sz. melléklet: Észlelt madárfajok jegyzéke                                                                                               

3. sz. melléklet: a Túrkeve rövid históriája                                                                                                    

4. sz. melléklet: Felhasznált irodalom jegyzéke                                                                                        

5. sz. melléklet: a vizsgált kistáj                                                                                                                           

 

Túrkeve a Hortobágyi Nemzeti Park és a Körös-Maros Nemzeti Park határán fekvő tipikus alföldi kisváros, kb. 12.000. lakossal. Természeti értékekben gazdag, változatos terület.

Egyesületünk Irodája 1995. január 1. óta van a városban és azóta eltelt időben részben korábbi kutatási anyagokat is felhasználva vizsgáljuk a különböző élőhelyeket. Hasonló törekvések már történtek három kisebb élőhely helyi jelentőségű védelmét kezdeményezve, így ezeknél, csak az azóta eltelt időszakban bekövetkezett változásokat említjük. Ezen korábbi kezdeményezések anyagait alapforrásként felhasználtuk dolgozatunk elkészítéséhez, de három új élőhellyel tettük komlexé a védelemre érdemes Túrkeve környéki területek listáját.

A vizsgált terület általános jellemzői:

Fekvés:

A védetté nyilvánításra javasolt terület közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Túrkeve város külterületén található. Földrajzilag az Alföld nagytáj, Szolnok–Túri-sík nevű kistájához tartozik a terület. Az 5. sz. térkép mellékleten a kistáj látható, ahol Túrkeve a 18. sz. van jelölve. Az 6. sz. mellékleten Túrkeve közigazgatási területein belül látható a vizsgált területek elhelyezkedése. A 7. sz. melléklet a védett területek és a vizsgált terület elhelyezkedését mutatják be. A terület nagysága megközelítőleg 2170 hektár.

Éghajlat:

A térség éghajlata tulajdonképpen csak minimálisan tér el a többi Alföldi területtől. A kistáj mérsékelten meleg-száraz, egyes déli helyek igen szárazak. A napfényes órák száma 1970 és 2010 között van (1989-ben 1738,3 óra volt, 1990-ben 2229,6 óra.). A nyári negyedben 810-820, a téliben 180-190 a leggyakoribb. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 oC körüli, de mértek már 28,2 oC hideget és 39,8 oC meleget is. Vegetációs időszakban az átlag hőmérséklet 17,3-17,4 oC közötti. A fagymentes időszak általában április 12-14 körül kezdődik és eltart a tizedik hónap végig, átlagban 20-ig. Az ország legszárazabb helyeinek egyike. A csapadék évi átlaga megközelítőleg 515,2 mm, melyből vegetációs időszakra 300 mm esik. 1944-ben volt 844 mm. is, míg az utóbbi néhány évben alig haladja meg a 400 millimétert, például 1993-ban 398 mm volt. Uralkodó széljárás észak-keleti 18,4 %-os de dél, dél-nyugati jelleggel is bír, átlagos sebessége 2,5 m/s körül van. Itt is jellemző a folyamatos, erős állandó szélfújás amit a kunságiak „kunesőnek” hívnak.

Domborzati adatok:

A kistáj 80 és 105 méter tengerszint feletti magasságú, löszszerű üledékkel fedett hordalékkúp-síkság.  A felszín több mint 50 %-a az alacsony ármentes síkság, negyede-negyede az enyhén hullámos síkság (főképp a nyugati részen), illetve az ártéri szintű síkság (peremeken) orográfiai domborzattípusba sorolható.

Földtani adottságok:

Az Északi-középhegységből lefutó patakok hordalékkúpja a pleisztocénban befedte a kistájat, s összességében 150-170 m vastag, többnyire finomszemű üledék akkumállódott. A felszínen a pleisztocén végétől 8-10 m vastag, rendkívül finomszemű üledék rakódott le, amely a későbbiekben löszösödött. A felszín legnagyobb részét ez a löszös anyag, lösziszap borítja, s ehhez jelentős téglaagyag készletek párosulnak. Nagyobb területeket borít a réti és lápi agyag.

Vízrajza

Vízrajza a Hortobágy-Berettyóra támaszkodik. A környéken jelentős belvíz veszély van, amit jelez az is, hogy a kistájon a belvízelvezető csatornák összhossza meghaladja a 1500 kilómétert is. A tavaszi-őszi belvizek jelentős helyet képviselnek a madárvonulásban, ugyanis e helyeket megszállják a partimadarak. Az átlagos talajvízmélység 2-4 m közötti. A vizsgált terület egy öntöző csatornából kapja vizét, melyet a gástyási szivattyútelepnél emelnek ki a Hortobágy-Berettyóból. Az öntözőcsatornából a víz gravitációs úton folyik bele rizsparcellákba, melyeknek átlagos vízborítottsága 25-30 cm.

Természetrajzi értékek – összegzés:

A területen nem az előforduló növényfajok jelentősége indokolja a természetvédelmi tervjavaslat elkészítését, hanem összességében az élőhelyek jellege az azokon kialakult növénytársulások ritkasága. Növénytani értékek közül természetvédelmi értéket képviselő növénytársulások vannak jelen, melyeken védett és fokozottan védett állatok táplálkoznak, élnek. Az 1. sz. mellékletben megtalálható a vizsgált területek élővilágának bemutatása.

A Túrkeve környéki élőhelyek bemutatása:

 

Vasasi puszták

A kisterület bemutatása

Kisújszállás felől Túrkeve felé haladva Túrkeve előtt juh hodályokra lehetünk figyelmesek, melyeket körülvesz gondosan legeltetett puszta. Túrkevéről is megközelíthető a terület ha megindulunk Túrkeve irányából a „hajtóút” néven közismert földúton Ecsegfalva, illetve az ottani kenderesszigeti halastavak irányába. Akkor elsőként egy régi telepítésű tölgyest hagyunk el, amely a kedvezőtlen talajviszonyok miatt az elmúlt húszon ennyihány évben mindössze néhány centimétert nőtt. Ezt elhagyva bal oldalt egy lucernatábla található, míg jobb oldalt kiváló pusztai élőhelyek tűnnek fel. Továbbhaladva elérünk az első keresztúthoz, ahonnan ha jobbra mennénk, akkor a Dévaványai Tájvédelmi Körzet által védett Farkas-zugba érkeznénk, ha pedig balra, úgy kiérünk a Túrkeve - Kisújszállás közötti kövesútra. Azonban ebben az irányban már feltűnnek a védelemre javasolt élőhelyek, s itt kezdődik az a rész, amit Gástyás néven ismerünk. Ha tovább haladunk egyenest, akkor a kövecseges utat jobb oldalról egy olajfűz sor szegélyezi (ahol kékvércsék és más védett fajok költenek) bal oldalt pedig megkezdődik a rizsföldrendszer. Ennek a nagy összefüggő parcella sornak a hozzákapcsolódó rétekkel nagysága meghaladja az ötszáz hektárt. Ha a korábban elhagyott dűlő úton nem egyenest jöttünk volna tovább, akkor a kisújszállási út felé kifele haladva bal oldalra lett volna a rizsföldrendszer, míg jobbra a szintén védelemre javasolt puszták sorakoztak volna, melyek egy részén legeltetés, egy részén kaszálás folyik. Csakúgy mint a rizsföld a vízimadaraknak, a puszták is kiváló élőhelyet nyújtanak az ottani fajoknak. Így egyre gyakoribbá válik a vándorsólyom jelenléte és talán várható lesz a parlagi sas költése is. A túzok ugyanitt már több alkalommal költött is.

A rizsföldek korábban a téesz tulajdonában voltak, ami folyamatos, stabil működést eredményezett. Gástyás azonban privatizáció alá esett terület, így jelenleg több tulajdonosa is van. Ebből adódóan a parcellák vízborítottsága rendszertelen, csakúgy mint a hozzá kapcsolódó rétek kaszálása. Valószínű, hogy lesznek és már most vannak olyan parcellák, melyet jelenlegi gazdájuk nem tervez a továbbiakban feltölteni – s ezek közül sokban degradált aszatos társulás alakult ki.

A vasasi legeltetett puszták eredeti tájképi arculatot őriz, és madár valamint gerinctelen faunája egyaránt értékes.

Tennivalók:

A területet jelentős madártani illetve természetvédelmi értéke miatt természetvédelmi kezelésben kellene részesíteni, amelynek javaslatunk szerint idevonatkozóan az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni: A nád égetését teljesen szüntessék meg, és csak nádvágást engedélyezzenek a hatóságok, az annak megfelelő időben – télen – hogy biztosítsák a lehetőséget a társulásban költő illetve potenciálisan lehetséges költő madárfajoknak. A környező rizsföldrendszer vízellátása – a mezőgazdasági szempontokat betartva – igazodjon a költési és fióka nevelési időhöz. A Vasasi réteken és pusztákon szintén a madarak költését figyelembevevő kaszálás és legeltetés folyjon, illetve a földhivatalnak nem szabad engedélyeznie azt, hogy használati ág változás következzen be, hogy a rizsföldeket kivonják a termelésből. Ha más lehetőség nincs akkor teret kell engedni a társadalmi szervezeteknek, hogy a területen élőhely-rekonstrukciós tevékenységet folytassanak.

A vasasi pusztákkal kapcsolatban egyetlen fontos tennivaló van: megőrizni jelenlegi állapotában.

Halastó és környéke

A kisterület bemutatása

A lecsapolt Nagy-Sárréten sok élőlény elvesztette élőhelyét. A létrejövő halastavak, halastó rendszerek mindenütt nagy hiányt pótoltak, hiszen újra biotópot adtak fajoknak. Ezeknek a mesterséges létesítményeknek természetvédelmi értékét már senki nem vitatja, hiszen Magyarország legnevesebb madárélőhelyei is ilyenekből kerülnek elő, mint például a Hortobágy-halastó, szegedi Fehértó, vagy a Biharugrai halastórendszer.

A tórendszer természeti értékeit egyértelműen a madár faunában kell keresni, melyek közül a vöcsökalkatúak, gémalkatúak, récealkatúak lilealaktúak és verébalkatúak rendjének fajai rendszeresen jelen vannak.

A folyóvíz szabályozások után kialakult árvízmentes területet legelőként hasznosították, majd hamarosan oda lett telepítve egy nagyobb konda azaz sertés telep, melyet a köznyelv „Bangos”-ként ismert. Valódi neve éppen ellenkezője volt: Bang mentes telep. A Bang egy közismert sertés betegség, melyet innen szerettek volna kiküszöbölni, sikertelenül, ugyanis a rovarok csak terjesztették a fertőzést. Így hasznosabb felhasználáson gondolkodtak a felszabadulás (vagy Szovjet megszállás) után, a frissen létrejövő termelő szövetkezetek.

Az ötvenes évek elején vetődött fel a halastó gondolata. 1954-ben készült el, kézi és gépi erővel a mai halastó kettes, hármas és négyes tava. Az így létre jött rendszer túl kicsi volt ahhoz, hogy egészséges mennyiségű vizet tudjanak rendszeresen cserélni, így abba is maradt a termelés. Csak később kezdtek fejlesztéshez, úgy, hogy 1968-ban készült el az ötös, hatos és hetes tó. Az így beindult termelés már tudott hasznot hozni a közben egyesült téeszeknek.

A nyolcvanas évek elején kezdett el erősen nádasodni, ami jó néhány költőfajjal gazdagította madár faunáját. A demokratikus rendszerváltással megközelítőleg azonos időben a Vörös Csillag Termelő Szövetkezet szerződést kötött a helyi „Kossuth” Vadásztársasággal, melynek következményeképpen azóta rendszeresen tőkés réce (2-3000 pld.) nevelés folyik a tavakon. Ebből adódóan megnövekedett a vadászat is, majd hamarosan megérkeztek az első Olasz vadász vendégek, kik azóta is rendszeresen felkeresik a tavakat puskáikkal.

Tennivalók:

A téesz a halastavakat 1996-ban privatizálta. Régebben az egyes számú problémát egyértelműen a vadászatban kellett keresni. A helyi vadásztársaság rendszeresen vadásztat még ma is Olasz vendég vadászokkal, kik az általánosan ismert mérce szerint, gyakorlatilag mindent lelőnek ami mozog. Miután senki nem ellenőrzi tevékenységük, évek óta szabadon követik el bűntetteiket a helyi vadásztató tiltakozásának ellenére. Bár a helyi vadászok döntően rendkívül toleránsak a természetvédelemmel szemben és számtalanszor bizonyították együttműködésüket, mégis sajnos a helyi vadászoknak is van egy kis százaléka, ki nem a természethez vezető utat keresi ebben a szép sportban, hanem lövöldözni jár ki. Az ilyenek, de főleg az Olaszok észnéküli vadászata eredményeképpen már került terítékükre vidra, kékcsőrű réce (vadászoktól kapott adat), vöcskök, számtalan cankó, sirály, csér, szerkő, fecske és védett réce (például kanalas, cigány). Főképp a helyiek vadászatából került elő szürke gém, barna rétihéja, egerész ölyv. Ezeken kívül ki tudja még hány védett és fokozottan védett faj lett a sörétek és a tudatlanság áldozata.

A másik, ma már sokkal fontosabb probléma a tavakon való gazdálkodás, például a március végi nádégetések, melyek sok-sok  fészket pusztítanak el, vagy a tavak feltöltésének szisztémája, mellyel volt rá alkalom, hogy gulipán fészekaljak lettek az áldozatok. Ma a tavak termelésből történő kivétele, a karbid ágyúk használata a mélyítések veszélyeztetik a tavak madárvilágát. Meggyőződésünk, hogy a tógazdálkodást nem túl nagy erőfeszítéssel összhangba lehetne hozni a természetvédelemmel.

Berettyó Túrkevei holtága

A kisterület bemutatása

Vidékünkön évszázadokig a természet irányította a történelmet. A két kialakult életforma, a pákászkodás és pásztorkodás is ehhez a mesebeli réthez kötődött.

Túrkeve letelepülése és beépülése is ennek köszönhető volt, hiszen a folyó élelemmel látta el a lakosságot amellett, hogy mindent hasznosítani lehetett a természetből. A nádból evőeszközt, tetőt, sárral tapasztva házat építettek, a lápokat védelmül használták, stb.

A múlt századi folyóvíz szabályozások azonban a Túrkeve alá érő szakaszt levágták. Ennek az első része mára csak kis pocsolyává eutrofizálódott, itt-ott betemették. A második részen még kevés helyen felfedezni a nyílt vizet, de többnyire már benőtte a keskenylevelű gyékény. A Túrkevét Ballával összekötő közúti hídtól a helyi horgász egyesület mélyítette, szélesítette a holtágat, így mára az eredeti jellegét elveszítette. Az „első kettes duda” néven ismert átjárótól a „második kettes dudáig” szintén benőtte a vizet a gyékény. A „második kettes duda” után maradt meg valamennyire „eredeti” (húsz évvel ezelőtti) állapotában a vízterület.

Tennivalók:

A holtág megmentése érdekében még jelenleg lehetne tenni, ha megállítanák az eutrofizációt pl. a kommunális szennyvíz holtágba történő engedésével, itt-ott a mélyítésével.

Makkos

A kisterület bemutatása

Az erdőcske múltjára való visszaemlékezések sajnos nem látnak visszább két-három emberöltőnél, és írásos anyag e kis területről nem áll tulajdonunkban, illetve nem is tudunk ilyenről. Minden esetre valószínűleg nem sokkal az akác elterjedése után, úgy a 1800-as évek közepe táján történt a terület betelepítése kizárólag akáccal. Ez az 1930-as évek re egy nagy öreg akácerdőt eredményezett, melyet feltehetően 1935-ben teljesen kivágtak, a tuskókat kiásták. 1936-ban történhetett a betelepítése a jelenleg is állományalkotó kocsánytalan tölggyel. Ez már egy szép erdőt eredményezett az 1960-70-es évekre, amikor még átlátható volt. A gyepszint fejletlen a sok legeltetéstől ( a területet rendszeresen juhok legelték) még a cserje szint is szerény.

Az 1980-as évek közepe táján már észrevehető volt a park elhanyagoltsága, melyet az erdőt megtámadó gombafertőzés is tetézett melynek kapcsát a fák gázcsere nyílásai nem működtek megfelelően. Ha ehhez még hozzátesszük a néhány év aszályos csapadékmennyiségét, akkor érthetővé válik, hogy a fák nagy része miért van pusztuló félben. A talaj romlását fokozta a Keletújvárosi lakosság azon ténykedése, hogy számos hulladékot az erdőben rakott le. Így az olajos flakonok vagy épp a nehézfém tartalmú elemek és más szintetikus anyag hatására a fáknak nem volt lehetősége a megfelelő ásványi anyagok felvételére a talajból. A kipusztuló fák helyén a napfényért versenyző bokrosok jelentek meg, ami a későbbiekben gátolta az új fahajtások növekedését. Ettől alakult ki helyenként az a átjárhatatlan bokros, mely sokáig jellemezte az erdőt. Így megszűntek az erdőben a biológia órák, rohangáló gyerekek, a számháborúzó gyerekek. S miután az erdőt már átjárásra nem lehetett használni az illegális kommunális hulladék lerakása fokozódott. Ehhez jött a rendszerváltást követő időkben kialakuló munkanélküli réteg, mely szociálisan hátrányos helyzete miatt jogosnak ítélte a fák öncélú kivágását és hasznosítását. Sajnos volt példa arra is, hogy fakitermelés illegális kereskedelmi célra folyt. Így kialakultak az erdőben a még bejárható helyeken azok a tisztások melyeket már csak degradált társulások jellemeztek. Számtalan tuskó, aszatos-bokros növénytakaró maradt a kéretlen látogatók után.

Egyesületünk 1995. elejétől kezeli a parkot, mint „örökbefogadott erdő”. Törekvéseinket segítették szakavatott erdészeti szakemberek. Így 1995-től kezdődően elkezdtük a fák egészségügyi gyérítését, faültetést, és a szemét kihordását az erdőből, mely első nekirugaszkodásra is több Ifa platónyira rúgott. Így a park újra átjárhatóvá vált, parkos jellege újból elkezdett kialakulni. A kialakított sétányok mentén padokat helyeztünk el. Minderre azonban beköszöntött a tél, ami hideg volt és hosszú. Tavaszra erdőnk faállományának csaknem további 15 százaléka „tűnt el”. A tavaszi nagytakarítások alkalmával a közelben élő lakosság az erdőben rakta le újra a szemetet. Az összes kirakott odú (!) eltűnt egy kivételével amit valakik légpuska céltáblának használtak. A helyzet tehát az erdőben újra katasztrofálissá vált. Mint kiderült az „örökbe fogadás” nem jó megoldás az oktatásra és az erdő megmentésére.

Még mindig (illetve újra) egy szemetes elhalófélben lévő erdőben minősítheti a felületes szemlélő, ami ellen tenni kell.

Tennivalók:

Az erdő különleges értéket képvisel madárvilágában, hiszen kis  területe ellenére madártanilag rendkívül fajgazdagnak számít. A nagyszámban történő énekesmadár költés fokozására egyesületünk mesterséges odútelepet hozott létre, melyben a költés első évben 84 %-os volt, tehát a kirakott odúk 84 %-át elfoglalták a madarak. A Schmidt Egon: Madárvédelem a házkörül c. művének felhasználásával négy féle különböző röpnyíllású odút helyeztünk ki. Ezek az „A”, „B”, „C” (hosszú röpnyillás) és „D” típusú.  Így elsősorban széncinege („B” típusúakat) , seregély („B” és „D” típusúakat), kékcinege („A” és „B”, típusúakat), és két esetben szürke légykapó („C” típusút) foglalta el az odúkat.

Madártani értéke a talajviszonyoknak és a kialakult növényzetnek köszönhetjük, hiszen számtalan táplálkozó és költő helyet biztosít. Mind a rigófélék mind a poszátafélék ideális élőhelyeket találnak az erdőben. Összesen 63 madárfaj jelenlétét regisztrálhattuk az erdőben, melyből 53 védett.

Mint az eddigiekből kiderülhetett az erdő jelenlegi állapota még számos intézkedést igényel ahhoz, hogy a kívánt állapotba kerüljön. Erdészeti beavatkozásokra vonatkozóan munka illetve kezelési terv elkészítése folyamatban van. Elsősorban meg kell akadályozni az erdőben a további illegális fakivágást és szemét lerakást. Ennek érdekében az erdőt körbe kell venni és a kerítésnél csak a gyalogos átjárást biztosítani. További egészségügyi ritkítást kell végezni, mely után el kell kezdeni az őshonos fafajok telepítését. Az gyomfának minősülő akácot az erdőből ki kell szorítani. A még benn lévő, sokszor már avar borítottság alatt lévő szemetet ki kell hordani.

Ezek alapján a természetvédelmi kezelés igényli az alábbi tevékenységet: a területről a flóraidegen gyomfajok kiírtása (akác, vörös [amerikai] kőris) és helyette őshonos magyar fafajok telepítése. Miután a területen a nyár-fűz ligeterdők vagy a sziki tölgyes társulások számítanak őshonosnak, így ennek alapján kell a telepítést végezni. A degradált (aszatos) tisztásokat fel kell számolni. Lehetne egy mesterséges tavat létrehozni, amely kiváló itató lenne aszályos időben is a költő madaraknak, valamint teret adna a védett kétéltű fajok (pl. erdei béka) megtelepedésének. Miután az erdő a jelenlegi és a későbbi telepítések, valamint a flóraidegen fajok kitermelése miatt fiatal fa egyedekkel rendelkezik, javasoljuk mesterséges fészkelőodúk kihelyezését, hogy a továbbiakban se csökkenjen a védett énekesmadár és harkályalkatú fajok költése.

Pásztó-puszta

Külön nem írunk a témáról, mert a múlt évben Sallai R. Benedek a területről egy díjazott dolgozatot készített, mely azután a helyi képviselő-testület elé került, aki döntést hozott a helyijelentőségű védetté nyílvánításról.

 

1. sz. melléklet:

Eredmények – A vizsgált területek élővilága

 

Növényvilág:

A vizsgált terület növényföldrajzilag a pannon (Pannonicum) flóratartomány, Alföld  (Eupannonicum) flóravidékének Tiszántúli (Crisicum) flórajárásába tartozik. A vizsgált területen a védett részekhez hasonlóan a növény világ természetvédelmi szempontból jelentéktelenek tűnik, hiszen közönséges, esetenként gyomfajok alkotják a társulásokat, mindazonáltal ökológiai szempontból ezek bizonyulnak ideális élőhelynek a védett és fokozottan védett állatfajok számára.

Általánosságban a teljes területről elmondható, hogy fás és fátlan társulások egyaránt megtalálhatóak benne.

A nádasok (Scirpo-Phragmiteum) természetvédelmi jelentősége főképpen a benne élő madárfajokban rejlik, ugyanis itt költenek a védett nádiposzáta (Acrocephalus) fajok, vagy a fokozottan védett kékbegy (Luscinia svecica) is. A társulásalkotó nádon (Phragmites communis), keskeny és széleslevelű gyékényen (Typha angustifolia és latifolia) kívül más mocsári (helofiton) növények is a társuláshoz tartoznak még: így rendkívül gyakori az epfiton felfutó sövényszulák (Calystegia sepium), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), itt is, ott is feltűnik a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), virágkáka (Botumus umbellatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), ágas békabuzogány (Sparganium erectum), vízi peszérce (Lycopus europaeus), parti nádtippan (Calamagrostis pseudophragmites), fekete nadálytő (Symphytum officinale), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), réti füzény (Lythrum salicaria) és a keserédes csucsor (Solanum dulcamara). A nádasok még lehetséges költőhelyet biztosítanak olyan értékes fajoknak is, mint a gémfélék (Ardeidae) egyedei.

Több helyen (pl. halastavakon) nyíltvizet lakó (hidatofiton) társulások (Lemno-Urticularietum, Myriophyllo-Potametum) tűnnek fel jó néhány vízben úszó mocsári növénnyel (forma aqatica). Ez lehetővé teszi olyan természetvédelmileg értékes fajok megtelepedését, mint a koloniálisan költő, fokozottan védett szerkő (Chlidonias spp.) fajok. Így alkalmanként megfigyelhetünk víziboglárkákat (Batrachium spp.), tócsagaz fajokat (Ceratorhyllum spp.), békanyálat (Cladophora spp.), apró békalencsét (Lemna minor), bojtos békalencsét (Spirodela polyrrhiza), néhány helyen süllőhínárokat (Myriophyllum spp.), imbolygó békaszőlőt (Potamogeton fluitans), hínáros békaszőlőt (Potamogeton perfoliatus), rucaürömöt (Salvinia natans), és sulymot (Tapra natans).

A különböző töltéseken (pl. halastó, erek) itt is, ott is van néhány fehér nyár (Populus alba) és fehér és szomorú fűz (Salix alba és chrysocoma) melyekből eme utóbbiak költőhelyet biztosítanak például a függőcinegéknek (Remiz pendulinus). A Hajtóút mellett a DTK irányába egy olajfűz sor lette telepítve, mely mára költőhelyet biztosít néhány vörös vércsének (Falco tinnunculus), kb. 8-12 pár kék vércséknek, (Falco vespertinus) és  a  szarkák (Pica pica) által elkészített fészkekben költ az erdei fülesbagoly (Asio otus).

Ezek mellett a Vasashoz kapcsolódó területek fő tömegfaja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és a fehér tippan (Agrostis alba). A réteket itt-ott döntően a cickafarkas és ürmös puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae, ill. Artemisio- Festucetum pseudovinae) jellemzi. Itt-ott szikesedő löszpusztagyepekre (Salvio- Festucetum rupicolae) emlékeztető növénytakaró alakult ki.

A Makkos mesterséges társulásnak számító erdő. Jelenleg az erdő felső lombkorona szintjének nagy százalékát a kocsányos tölgy (Quercus robur), és a gyomfáknak számító, flóraidegen vörös kőris és az akác (Robinia pseudoacacia) alkotja. Kisebb százalékban fekete nyár (Populus nigra) is jelen van (esetleg nemesített változatok) és egy-két fehér nyár (Populus alba) is. Az alsó lombkoronaszintben még nagy számban van jelen a fenti fajok fiatal egyedei mellett a vadszilva. Cserjeszintjében a gyepűrózsa (Rosa canina), és fekete bodza (Sambucus nigra) található bőven, melyekre alkalmanként erdei iszalag fut fel. Kisebb mennyiségben a gyomnak számító hóbogyó is megjelenik. Az erdő gyepszinten az újulatok között találhatunk hegyi juhart és vénic szilt mely fajok értékes honi társulást hozhatnak létre megfelelő erdőgazdálkodás mellett. Sokat láthatunk az erdei gyömbérgyökérből, hamvas szederből és a közönséges tarackbúzából. Sikerült még meghatározni vérehulló fecskefüvet, szálkás tarackbúzát is. A kitisztult foltokat a réti ecsetpázsit és indás pimpó foglalta el. Közönséges az erdőben a szarvas kerep (Lotus corniculatus), tövises iglice (Ononis spinosa), fehér mécsvirág (Melandrium album), orvosi somkóró (Melilotus officinalis), mezei árvácska (Viola arvensis), szélein itt-ott látható sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus) és néhány tő nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale) is virágzik.

A vizsgáltak közül több élőhely nem csupán legeltetésre, hanem kaszálásra is kiváló lenne. A terület egyik tömegfaja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és fehér tippan (Agrostis alba). Nyárra egy-egy szárazabb legelőt alkot a cickafarkas és az ürmös-pusztai növényzet (Achilleo-Festucetum pseudovinae, illetve Artemisio-Festucetum pseudovinae). Itt-ott szikesedő, gyomosodó löszpusztagyepekre emlékeztető (Salvio-Festucetum rupicolae) növénytakaró alakult ki. Közönséges fajok: közönséges cickafark (Achillea millefolium), veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), orvosi székfű (Matricaria chamomilla), ebszékfű (Matricaria perforata), sziki sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum), fűzlevelű peremizs (Inula salicina), tarka koronafürt (Coronilla varia), farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), terjőke kígyószisz (Echium vulgare), közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), fekete ökörfarkkóró (Vesbascum nigrum), közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris), mezei katáng (Cichorium intybus), tövises iglice, fehér mécsvirág, orvosi somkóró, mezei árvácska, sziki őszirózsa, nyúlánk sárma. Ezen utóbbi fajnak legjelentősebb élőhelye Pásztó-puszta, legnagyobb egyedszáma meghaladta itt a 1000 tőt.

Adatok a gerinctelen faunából:

A terület rovartani feltárásába tagszervezetünkkel a Herman Ottó Természetvédő Körrel kezdtünk, így 1996 eleje óta a kutatás folyamatban van, viszont sajnos a teljes elkészülés csak a későbbiekben várható. Így határozás alatt van több hónap gyűjtési anyaga alapján a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjeinek egyedei is. A vizsgált területről az alábbi fajok kerültek elő.

Orthoptera

Tax. besorolás

  Imago

Subim.

Összes

 

 

ì

+

ì

+

 

Tettigonioidae

 

 

 

 

 

Phaneropteridae

 

 

 

 

 

Leptofies albovittata (Koll)

3

3

-

-

6

Plysarcus denticauda (Charp)

1

-

-

-

1

Conocephalidae

 

 

 

 

 

Conocephalus fuscus (Fabr)

2

-

-

1

3

Tettigoniidae

 

 

 

 

 

Gempsocleis glabra Herbst

-

3

-

-

3

Platicleis affinis FIEB

36

22

10

17

85

Montana montana (Koll)

-

1

-

-

1

Bicolorana bicolor

1

2

-

-

3

Roeseliana roeseli (Hgb)

4

8

-

-

12

Acridoidea

 

 

 

 

 

Catantopidae

 

 

 

 

 

Calliptamus itallicus L

3

4

-

9

16

Acrididae

 

 

 

 

 

Aiolopus thalassinus (Fabr)

83

56

-

-

139

Stenobothrus nigromaculatus H.S.

-

2

-

-

2

Stenobothrus stigmaticus Zub.

1

-

-

-

1

Omocestus ventralis Zett

-

1

-

-

1

Gliptobothrus biguttulus L

-

1

-

-

1

Gliptobothrus mollis Charp

1

1

-

-

2

Chorthippus longicornis Latr.

3

-

-

-

3

Euchorthippus pulvinatus F.W.

4

14

-

-

18

Euchorthippus declivus Bris

14

19

-

8

41

Dociostaurus brevicollis Evervm.

-

3

-

-

3

A Plysarcus denticauda előfordulása érdekes az Alföldről.

Trichoptera

 

 

 

Oecetis ochracea Curtis 1825

12

1

Hydropsyche bulgaromanorun Malicky 1977

3

6

Leptocerus tineiformis Curtis 1834

3

23

Oecetis furva Rambur 1842

1

0

Ecnomus terellus Rambur 1842

2

8

Agrilea sexmaculata Curtis 1834

2

0

Neureclipsis bimaculata Linnaeus 1758

0

1

Psychomyia pusilla Fabricius 1781

2

0

Curculionidae

Omiamia vindobonensis (Formánek)

Eusomus ovuum Germar

Sitona lineatus (Linné)

Sitona lougulus Gyllenhal

Tanymecus palliatus (Monsham)

Tanymecus palliatus (Fabricius)

Lixus brevipes Ch. Brisont

Oprohinus suturalis (Fabricius)

Microplantus triangulum (Bohcman)

Tychius flavus Becker

Sibinia pellucens (Scopoli)

Rhynchaenus ermischi Dieskmann

Gymnetron tetrum (Fabricius)

Omphalapion hooeni (Kirby)

Ceratapion penetarus (Germar)

Diplapion stolidum (Germar)

Protapion assimile (Kirby)

Protapion onomidis (Gyllenhal)

Ischnopterapion loti (Kirby)

 

A Omiamia vindobonensis (Formánek) előfordulása a hazai faunában kuriózumnak számít. Az Oprohinus suturalis (Fabricius) jelentős természetvédelmi értéket képviselhet, hiszen e viszonylag közönséges család tagjai közül ez egy olyan faj, melynek előfordulása hazánkban drasztikusan lecsökkent, és már csak kisebb szigetekben fordul elő.

Egyéb:

És néhány könnyen meghatározható faj a fentieken kívül:

Papilio machaon – fecskefarkú lepke

Vanessa atalanta  – atalanta lepke

Nymphalis antiopa – nappali pávaszem

Aglais urticae – kis rókalepke

Syntomis phegea – fehérpettyes álcsüngőlepke

Lycaena phlaeas – közönséges tűzlepke

Polyommatus icarus – közönséges boglárkalepke

Catocala nupta – piros övesbagoly

Macroglossa stellatarum – kacsafarkú szendert

Lygaetus eqestris – lovagbadobácsot

Chrysopa chrysops – aranyszemű fátyolkát

Zmalachius marginellus – szegélyes bibircsesbogarat

Ampedus cinnabarinus – cinóbervörös pattanóbogarat

Opatrum sabulosum – sároshátú gyászbogarat

Oxythyrea funesta – sokpettyes bundásbogarat

Sceliphron destillatorium – gyakori lopódarazsat

 

A fenti fajok valamennyire jelzik a környéken történő agrár gazdálkodás jellegét. Összességében tehát történtek lépések a gerinctelen fauna feltárásában, mégis elmondhatjuk, hogy további vizsgálatok szükségesek mindenképpen ahhoz, hogy tudományos igényességű megállapításokat tehessünk. És mindenképpen több (lényegesen több) anyagra van szükség. De ezen anyag kiindulási alapjául szolgálhat további vizsgálatokhoz. Az ökofaunisztikai elemzések alapján megállapítható, hogy a rovarok (Insecta) osztályának jelenléte alapvető fontosságú más osztályok fajainak előfordulásában. Például néhány sólyomfélék családjába tartozó (Falconidae) faj számára rendkívül jelentős a szitakötő fajok (Odonata) jelenléte, csakúgy mint a fokozottan védett széki csér számára az egyenesszárnyúak (Orthoptera) gyakorisága.

 

Halak

Míg a közeli Hortobágy-Berettyó Főcsatorna halas szempontból eredményesen és precízen kutatott (Sallai Z. 1985., 1995., 1996.), addig sajnos a holtág kutatására nem lett kellő energia fordítva. Éppen ezért a halfauna összetételére vonatkozó kutatások alapját a helyi horgászegyesület fogási naplóinak átvizsgálása adta. Még az idei évben Sallai Z. részletesebb adatsort fog rendelkezésünkre bocsátani.

 

Esox lucius – csuka

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Rutilus rutilus – bodorka

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Ctenopharygodon idella – amur

Telepítések következtében került a holtágba. Hazánkba behurcolt faj.

Scardinius erythophthalmus – vörösszárnyú keszeg

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Leuciscus idus – jászkeszeg

Bár áramlás kedvező faj, de a holtágban is előfordul, nagyon kis számban.

Alburnus alburnus – szélhajtó küsz

Gyakori faj.

Blicca bjoerkna – karika keszeg

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Abramis sapa – bagolykeszeg

Bár áramlás kedvező faj, de a holtágban is előfordul, nagyon kis számban.

Abramis ballerus – lapos keszeg

Bár áramlás kedvező faj, de a holtágban is előfordul, nagyon kis számban.

Abramis brama – dévérkeszeg

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Tinca tinca – compónak

Ha nem is túl nagy számban, de rendszeresen jelen van a vízterületen, a régi mocsárvilág emlékét őrzi.

Pseudorasbora parva – gyöngyös razbóra

Behurcolt faj, gyakori.

Carassius auratus – ezüstkárász

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel.

Cyprinus carpio – ponty

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel (telepítve is).

Misgurnus fossilis – réti csík

Ha nem is túl nagy számban, de rendszeresen jelen van a vízterületen, a régi mocsárvilág emlékét őrzi.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Silurus glanis – harcsa

Nem túl nagy számban, de rendszeresen előfordul.

Ictalurus nebulosus – törpeharcsa

Gyakori, horgászok adataiban rendszeresen szerepel. Behurcolt faj.

Lepomis gibossus – naphal

Nem túl nagy számban, de rendszeresen előfordul. Behurcolt faj.

Perca fluviatilis – sügér

Nem túl nagy számban, de rendszeresen előfordul.

Stizostedion lucioperca – süllő

Nem túl nagy számban, de rendszeresen előfordul.

Lota lota – menyhal

Egyetlen adatáról tudunk.

Kétéltűek

Az osztályt kevés faj, de nagy egyedszám jellemzi. Bár sikerült néhány fajt kimutatni, további vizsgálatokból még várjuk újak előkerülését is. Ennek érdekében dr. Puky Miklós is vizsgálatokba kezd közeljövőben a területen.

Triturus cristatus – tarajos gőte

Néhány esetben sikerült csak a vizsgált területről kimutatni, bár állandó jelenléte valószínűsíthető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Bombina bombina – vöröshasú unka

Többnyire vizekben találtuk meg, bár nyárvégén szárazföldi megfigyelései növekedtek. A területen gyakori.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Bufo viridis – zöld varangy

Néhány esetben sikerült csak megtalálni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Bufo viridis – zöld varangy

Mindenfelé gyakori.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Hyla arborea – zöld levelibéka

A szakirodalom véleményétől eltérően a többi környező élőhellyel megegyezően mindenfelé gyakori.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Rana esculenta komlex – kecskebéka fajcsoport

Közönséges gyakori állatok, a fajok között keveredés miatt faj meghatározást nem végeztünk.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Hüllők:

Emys obicularis – mocsári teknős

Valószínűleg a víz eutrofizációja miatt száma kritikusan lecsökkent. Az utóbbi egy évben egyáltalán nincs megfigyelési adata a Holt-Berettyóból, ahol régebben szaporodott.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Lacerta agilis – fürge gyík

Kis számban rendszeresen megfigyelhető a területen, két példányt a vöröshátú változatból (Lacerta agilis L. var. rubra) is sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Natrix natrix – vízisiklót

Még időnkét lehet látni, de számuk nagyon lecsökkent.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Madárvilág

Rendszertan

A rendelkezésemre álló Dr. Keve András: Magyarország madarainak névjegyzéke (1984) című mű még a hagyományos, azaz Wetmore és Peters féle rendszer szerint írja le a hazánkban előforduló madárfajokat, amely a Alexander Wetmore morfológiai alapú rendszerét követi. Azonban mára ez nómenklatúrai és taxonómiai szempontból idejétmúlt, így alkalmazkodnom kellett a nemzetközileg jelenleg is elfogadott rendszertanhoz. Ezek közül a Sibley & Ahlquiet (1990), illetve az erre épülő Silbley & Monroe (1990) rendszer, melyek  DNS-DNS hibridizációs adatokra épülnek, egyenlőre túl sok kérdést vetnek fel, néha ellentmondásosnak tűnnek, éppen ezért gyakran vitatottak, így használatuk is kockázatos. Ettől eltérően a két részben megjelent List of recent Holarctic bird specis (Voous 1973, 1977) – közismert nevén a Voous-lista – általánosan elterjedt, s a jelenleg megjelenő szakirodalom is ezt követi, így ezen okból munkám során én is ehhez alkalmazkodtam.

 

A vizsgált területen előforduló fajok névjegyzéke

Podicipitdae - Vöcsökfélék

Tachybaptus ruficollis (Pall.), 1764 – Kis vöcsök

A faj a nyíltvízi élőhelyeken, főképp a halastavakon rendszeresen megfigyelhető, és rendszeresen költ is. Tavaszi és őszi vonulási időben 50-100 egyedre is felnövekedhet állománya. A területen előfordulásáról már a múlt századból is vannak adatok, a régi Nagy-sárréten tömegesen előforduló fajnak számított csakúgy, mint a másik három vöcsök faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Podiceps cristatus (L.), 1758 – Búbos vöcsök

A leggyakoribb vöcsökfaj hazánkban és a vizsgált terülten egyaránt. Látványos násztánca a fajnak áprilisban csaknem minden élőhelyén megfigyelhető. Úszó fészkével halastavakon találkozhatunk. Költő egyedeinek száma a területen egyes években elérheti az 10 párt is, míg vonulási időben együttesen 1-200 példány is tartózkodhat a térségben.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Podiceps griseigena (Bodd.), 1783 – Vörösnyakú vöcsök

Alkalmanként 5-10 példány is megfigyelhető a terülten vonulóként, máskor egész évben nem észleltem előfordulását. Vörös könyves faj

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 50. e Ft.

Podiceps nigricollis Ch. L. Brehm, 1831 – Feketenyakú vöcsök

A területen alkalmi költőfajnak számít, és vonulása is változó. Néhány költéséről tudok, de mindenkor fattyúszerkő kolónia szomszédságában. Vonulása főleg tavasszal jelentős, de legnagyobb vonulásakor sem figyeltem meg egyszerre 14 példánynál többet.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 50. e Ft.

Phalacrocoracidae - Kárókatona-félék

Phalacrocorax carbo (L.), 1758 – Kárókatona

Valaha a térségben közönséges faj volt, majd az árvízszabályozások után csaknem teljesen eltűnt. Jelenleg a területen nem költ, viszont a halastó jelenléte miatt előfordulása csaknem állandó. Tavak környékén lehet találkozni, leggyakrabban 1 - 10 példányos táplálkozni járó csapataival.

Nem védett.

Ardeidae - Gémfélék

Botaurus stellaris (L.), 1758 – Bölömbika

A területen nem túl nagy számban rendszeresen költő madár, a nádasok, gyékényesek jellemző, rejtett életmódú madara. Jelenlétét leggyakrabban jellegzetes hangja árulja el. Költő faj. A területen néha áttelel, a Malom-zugi Halastórendszer területén többször találkoztam ilyen példányokkal.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Ixobrychus minutus (L.), 1766 – Poc- v. törpegém

Pontos állománynagyságát rejtett életmódja miatt nehéz megbecsülni, minden esetre a területen viszonylag gyakori, rendszeresen költő faj a nádasok, nádszegélyek jellemző faja.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Nycticorax nycticorax (L.), 1758 – Bakcsó

A legtöbb vízes élőhely mentén rendszeresen megfigyelhető, gyakori faj. A közelben költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Ardeola ralloides (Scop.) 1769 – Üstökösgém

Az folyóvíz szabályozás volt a fő oka állománycsökkenésének, valaha közönséges fajnak számított. A Farkas-zugi gémtelepen költ egy-két pár, de volt olyan év is amelyek kimaradt. A halastavaknál időnként megfigyelhető. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Egretta garzetta (L.), 1766 – Kis kócsag

A területen rendszeresen megfigyelhető faj, közelben költ.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Casmerodius albus (Egretta alba) (L.), 1758 – Nagy v. nemes kócsag

Költése nincs bizonyítva, a halastavon rendszeresen megfigyelhető. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Ardea cinerea L., 1758 – Szürkegém

A szürkegém a halastavakhoz és a sekélyebb folyószakaszokhoz szorosan hozzátartozó madár faj, mely a területen télen-nyáron egyaránt megfigyelhető. Gyakori, rendszeresen előforduló faj, a közelben költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 10. e Ft.

Ardea purpurea L., 1766 – Vörös gém

Ritka, nagyobb védelemre érdemes faja hazai faunánknak mint jelenlegi természetvédelmi besorolása. Állománya változó. Ritka állandó faja a területnek.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 50. e Ft.

Ciconiidae - Gólyafélék

Ciconia ciconia (L.), 1758 – Fehér gólya

Nem nagy számban a térségben rendszeresen költ a lakot területeken.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 100. e Ft.

Ciconia nigra (L.), 1758 – Fekete gólya

A területen szórványosan lehet vele találkozni, főleg ősszel, amikor gyülekező helyül használ a vizsgált területen több élőhelyet. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Threskiornithidae - Íbiszfélék

Plegadis falcinellus (L.), 1766 – Batla

A területen ritka, alkalmi vendég. 1992. december 19-én délelőtt párás időben tartózkodott a Malom-zugi Halastó rendszer egyik vízáterszető árkában egy példány. A megfigyelés külön érdekessége az időpont, hiszen nem jellemző a fajra ez a késői itt tartózkodás, általában szeptemberben elhagyja hazánkat. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Platalea leucordia (L.), 1758 – Kanalasgém

Viszonylag gyakori a területen, költéséről nem tudok. Vonulásban 50-60 példányos csapatok is gyülekezhetnek a halastavakon. Nem ritka az átnyaralás sem. Több éven keresztül töltötték a nyarat a kevi halastavakon fiatal egyedek. A tél kivitelével szinte folyamatosan lehet találkozni a fajjal. A régi Nagy-sárréten is jellegzetes volt. Felső és alsó káváját a rétes emberek villaként, illetve kanálként használták. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Anatidae - Récefélék

Cyngus olor (Gm.), 1789 – Bütykös hattyú

Ez a mindenképpen terjeszkedőben lévő faj szerencsére itt még csak alkalmi vendégnek számít. Vonulásban lehet családokat, 5-6 egyedet megfigyelni a halastavakon.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Anser fabalis (Lath.), 1787 – Vetési lúd

Főleg őszi vonuléként lehet találkozni nagyobb csapataival. A területen ritkán tartózkodik, táplálkozó egyedeivel csak alkalmilag lehet találkozni. Esetenként téli vendégként is jelentkezik.

Nem védett.

Anser albifrons (Scop.), 1769 – Nagy lilik

E fajjal is főleg őszi vonulóként lehet találkozni nagyobb csapataival. A területen ritkán tartózkodik, táplálkozó egyedeivel alkalmilag lehet találkozni, őszidőben.

Nem védett.

Anser anser (L.), 1758 – Nyári lúd

Vonulóként lehet megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Tadorna tadorna (L.), 1758 – Bütykös ásólúd

Bár a magyar nómenklatúra szerint hazánkban csak alkalmi vonuló, mégis megkockáztatom a feltevést, hogy rendszeres vonulónak számit, hiszen csak az általam vizsgált területen előfordult minden évben.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Anas penelope L., 1758 – Fütyülő réce

Rendszeres vonuló. Vonulási időben szép számban találkozhatunk e fajjal, bár megfigyeléseim szerint inkább tavasszal jelenik meg tavainkon.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Anas strepera L., 1758 – Kendermagos réce

Rendszeres vonuló, költéséről nem tudok. Sokáig hiába kerestem, míg egy tavasszal feltűnt. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Anas crecca L., 1758 – Csörgő réce

Rendszeresen nagy számban vonul.

Nem védett.

Anas platyrchnchos L., 1758 – Tőkés réce

A leggyakoribb réceféle, a területen nagy számban átvonul, költ és számukat még gyarapítja a vadászok által történő nagy számú telepítés. Telepítéseket természetesen levadászások követnek, melyeknek sok más, védett faj is áldozatul esik. A faj vadászatánál – főképp az olasz vendégek által – sajnos sok etikátlan vadászmódot is alkalmaznak. Sok hibrid egyed is a természetbe kerül a telepítésekkel, mely egyedek esetleg szaporodhatnak is, ezért sokszor különös színváltozatú egyedekkel is találkozhatunk.

Nem védett.

Anas acuta L., 1758 – Nyílfarkú réce

Rendszeresen nem túl nagy számban vonul a területen, költéséről nem tudok. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Anas querquedula L., 1758 – Böjti réce

A tőkés és barát réce mellett az egyik leggyakoribb faj. Nagy számban vonul a területen és jóval kisebb számban rendszeresen költ is.

Nem védett.

Anas clypeata L., 1758 – Kanalas réce

A tavaszi vizek jellegzetes réce faja, melyet táplálkozásáról könnyedén felismerhetünk. Viszonylag gyakori faj, rendszeresen szép számban átvonul a területen, néha nagyobb (30 pld.) csapataival is találkozhatunk.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Aythya ferina (L.), 1758 – Barátréce

A tőkés réce mellett a második leggyakoribb récefaj. Csaknem egész évben folyamatosan megfigyelhető, nagy számban rendszeresen vonul, gyülekezik. Költése is állandó.

Nem védett.

Aythya nyroca (Güld.), 1770 – Cigányréce

A területen rendszeresen átvonul, gyülekezik, kis számban költ is. A halastavakon két esetben tudok költéséről.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 100. e Ft.

Aythya fuligula (L.), 1758 – Kontyos réce

Rendszeres vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Bucephala clangula (L.), 1758 – Kerceréce

Endes M. gyakori téli vendégnek minősíti a Nagykunság halastavairól. Az én megfigyeléseim alapján inkább alkalmi vendégként írnám le. Nem minden évben lehet megfigyelni, és akkor is csak 1-2 példányt.

Nem védett.

Milvus migrans (Bodd.), 1783 – Barna kánya

A területen rendszeresen jelen van költési időben is, valószínűleg a közelben költ is, amit nem volt szerencsém megfigyelni. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 100. e Ft.

Haliaeetus albicilla (L.), 1758 – Réti sas

Vonuló, főleg téli vendég. Telente a pusztákon, réteken rendszeresen megfigyelhető a faj néhány példánya, a természetvédelem által kihelyezett táplálékot (dögöt) fogyasztja. Valaha terület tipikus költőfajának számított. A Nagy-sárrét jellegzetes ragadozó madara volt. Móricz Zsigmond a múlt század közepéről írja le utolsó költését. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 500. e Ft.

Circaeetus gallicus (Gm.), 1788 – Kígyászölyv

Vonuló. Rendszertelenül lehet találkozni vele, én főleg augusztus táján észleltem jelenlétét. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Circus aeruginosus (L.), 1758 – Barna rétihéja

Az egerész ölyv és a vércsék után az egyik leggyakoribb faja a rendnek, ami köszönhető annak, hogy táplálkozó és költő helyét egyaránt megtalálja a területen. A tél kivételével rendszeresen megfigyelhető a területen.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Circus cyanus (L.), 1766 – Kékes rétihéja

Rendszeres téli vendég. Mintegy „váltásaként” a barna és hamvas réthéjáknak egész télen megfigyelhető. Rendszerint nádasokban csapatokban éjszakázik. Az éjszakázó helyekről való kirepülések során történt megfigyelések alapján téli vendégként a vizsgált területen lévő populációt 100 egyed körülire becsülhetem.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Circus pygargus (L.), 1758 – Hamvas rétihéja

Közelben, agrárterületeken költő faj, kis számban rendszeresen jelen van a területen a tél kivételével.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Accipiter gentilis (L.), 1758 – Héja

Kis mennyiségben rendszeresen jelen van.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Accipiter nisus (L.), 1758 – Karvaly

Költ, állandó. Telente gyakrabban megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Buteo buteo (L.), 1758 – Egerészölyv

Költ, állandó. Vonulásban a Buteo buteo vulpinus (Gloger), 1833 alfaj is előfordulhat.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Buteo rufinus (Cretzschm.), 1826 – Pusztai ölyv

Vonulóként alkalmilag előfordul.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Buteo lagopus (Pont.), 1763 – Gatyás ölyv

Gyakori téli vendég, az utóbbi években kevesebbet sikerült megfigyeli.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Aquila helica (Sav.), 1809 – Parlagi sas

A területen rendszeresen átvonul. Főképp kóborló példányaival lehet találkozni, főképp a nyár második felében, egy esetben tudok téli megfigyeléséről is. A honi ragadozómadár-védelemnek hála, terjeszkedőben lévő faj, előfordulására véleményem szerint fokozottabban lehet Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 500. e Ft.

Pandionidae - Halászsas-félék

Pandion haliaeetus (L.), 1758 – Halászsas

Vonulási időben 2-3 példány megfordul a területen. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Falconidae - Sólyomfélék

Falco tinnunculus L., 1758 – Vörös vércse

Költ a holtághoz tartozó ártéri erdőben.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Falco vespertinus L., 1766 – Kék vércse

Alkalmilag költ a holtághoz tartozó ártéri erdőben, rendszeresen megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Falco columbarius L., 1758 – Kis sólyom

Néhány téli megfigyelése van.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Falco subbuteo L., 1758 – Kabasólyom

Alkalmanként megfigyelhető a halastó környékén, a közelben költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Falco cherrug Gray, 1833 – Kerecsensólyom

Hála a honi ragadozómadár-védelemnek, a kritikusan alacsony hazai állomány végre stabilizálódott, és szépen felejtődött. A vizsgált területről főképp késő őszi megfigyelései ismeretesek, ritka téli vendég. Rendszeres előfordulása, illetve esetleges költése várható a közelben, hiszen mindenképpen terjeszkedőben lévő fajnak tekinthetjük. Kisújszállás és Karcag közvetlen környékéről már ismeretes költése és fiókák kirepülése. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 500. e Ft.

Falco peregrinus Tunst, 1771 – Vándorsólyom

Magyarországról költőfajként kipusztult, aminek oka az intenzív vadászat és a solymászati célra történő fészekfosztogatás volt. A területen kóborlóként, vonulóként több megfigyelése is van, évente 2-3 példány. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Phasianidae - Fácánfélék

Perdix perdix (L.), 1758 – Fogoly

„Szerencsés adottság, hogy a Dévaványai TK-nek különösen kedvező környezete egyben a hazai fogolyállomány egyik magvát is képezi.” - írja a Rakonczay Zoltán által szerkesztett, 1990-ben kiadott Vörös Könyv.

A fürjjel együtt a foglyot is nagyon érzékenyen érintettek egyes agrotechnikai eljárások. A fogoly hazai állományának emellett döntő csapást jelentett az 1939-40-es és 1941-42-es tél, amikor a magyarországi állomány 70-80 %-ban elpusztult. (A faj tűrőképessége nem teszi lehetővé a nagyobb hidegek elviselését). Tehát a közelben, a régi DTK területén költ, a vizsgált területen ezt nem sikerült bizonyítani. Vörös könyves faj.

Nem védett.

Coturnix coturnix (L.), 1758 – Fürj

A káros agrotechnikai eljárások mellett még nagy csapást mért a hazai állományra a vonulásban lévő egyedek Dél-Európai nagymérvű pusztítása. Egy-két alkalommal hallottam a hangját. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Phasianus colochius L., 1758 – Fácán

Gyakori, közönséges faj.

Nem védett.

Rallidae - Guvatfélék

Rallus aquaticus L., 1758 – Guvat

A halastavon és a Holt-Berettyón egyaránt meglehet alkalmanként figyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Gallinula chloropus (L.), 1758 – Vízityúk

Gyakori, közönséges faj a halastavon és a Holt-Berettyón egyaránt.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Fulica atra L., 1758 – Szárcsa

Gyakori, közönséges faj.

Nem védett.

Gruidae - Darufélék

Grus grus (L.), 1758 – Daru

A területen rendszeresen átvonul, táplálkozását még nem sikerült itt megfigyelni. Vörös könyves faj, hazánkból mint költőfaj kiveszett.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Otididae - Túzokfélék

Otis tarda L., 1758 – Túzok

A vizsgált terület szerencsés adottságainak köszönheti, hogy a hazai túzokállomány döntő populációja a közelben található. Ezt kihasználva a Dévaványai Tájvédelmi Körzetben Túzokvédelmi Állomás is működik, ahol a terepi védelem mellett zárttéri nevelés is folyik. A térség egyik legjelentősebb természeti értéke.

A területen rendszeresen jelen van. A nem védett területek közül Gástyáson, Vasason és Pásztón is sikerült megfigyelni, alkalmanként ezeken a területeken költhet is. Aktuálisan veszélyeztetett, vörös könyves, kipusztulás szélén álló faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 500. e Ft.

Heamatopodidae - Csigaforgató-félék

Haematopus ostralegus L., 1758 – Csigaforgató

Alkalmi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Recurvirostridae - Gulipánfélék 

Himantopus himantopus (L.), 1758 – Gólyatöcs

Őszi tavaszi vonulásban lehet alkalmilag találkozni kisebb csapataival a halastavon, az általam egyszerre megfigyelt egyedszám nem haladta meg soha a 8 példányt. Hazai kipusztulás szélére került vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Recurvirostra avosetta L., 1758 – Gulipán

A területen kis számban rendszeresen átvonuló faj, alkalmi költő. Belvizeken, árasztáson, lecsapolt halastómederben vonulás idején kisebb csapatai, vagy családok megfigyelhetőek. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Glareolidae - Székicsér-félék

Glareola pratincola (L.), 1766 – Székicsér

Közelben költ, konkrétan a vizsgált terülten főleg rendszeresen vonulónak jellemezném, amellett, hogy alkalmi költőnek számít. Jelenlétéről a területen a nyolcvanas évek végétől kezdődően tudok. A faj élőhely választása az utóbbi időben változott és ennek figyelemmel való kisérésre több jó szakember is foglalkozik. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értréke: 250. e Ft.

Charadriidae - Lilefélék

Charadrius dubius Scop., 1786 – Kis lile

Alkalmi költő, gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Charadrius hiaticula L., 1758 – Parti lile

Gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Vanellus vanellus (L.), 1758 – Bíbic

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, gyakran költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Scolopacidae - Szalonkafélék

Calidris minuta (Leisl.), 1812 – Apró partfutó

Nem túl gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Calidris temminckii (Leisl.), 1812 – Temminck-partfutó

Nem túl gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Calidris ferruginea (Pont.), 1763 – Sarlós partfutó

Nem túl gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Calidris alpina (L.), 1758 – Havasi partfutó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Philomachus pugnax (L.), 1758 – Pajzsoscankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Gallinago gallinago (L.), 1758 – Sárszalonka

Gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Limosa limosa (L.), 1758 – Goda

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, alkalmi költő.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Numenius phaeopus (L.), 1758 – Kis póling

Gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Numenius arquata (L.), 1758 – Nagy póling

Gyakori tavaszi-őszi vonuló. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Tringa erythropus (Pall.), 1764 – Füstös v. kormos cankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Tringa totanus (L.), 1758 – Piroslábú cankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, néhány esetben sikerült költést is megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Tringa stagnatilis (Bechst.), 1803 – Tavi cankó

Alkalmi vonuló. Magyarország költ faunájából kipusztult, vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 250. e Ft.

Tringa nebularia (Gunn.), 1767 – Szürke cankó

Nem túl gyakori tavaszi-őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Tringa ochropus L., 1758 – Erdei cankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, olykor átnyaral.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Tringa glaerola L., 1758 – Réti cankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, nyaranta is rendszeresen megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Actitis hypoleucos (L.), 1758 – Billegető cankó

Gyakori tavaszi-őszi vonuló, nyaranta is rendszeresen megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Phalaropus lobatus (L.), 1758 – Vékonycsőrű víztaposó

Alkalmi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Laridae - Sirályfélék

Larus melanocephalus Temm., 1818 – Szerecsensirály

Alkalmi vonuló. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Larus minutus Pall., 1776 – Kis- v. törpesirály

Alkalmi vonuló, évente csak néhány alkalommal sikerül megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Larus ridibundus L., 1766 – Dankasirály

Gyakori, közönséges faj, költése nem ismeretes.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Larus canus L., 1758 – Viharsirály

Alkalmi vonuló, évente csak néhány alkalommal – főleg tél végen – sikerül megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Larus cachinnans (Pallas), 1811 – Sárgalábú sirály

Viszonylag gyakori, szinte rendszeresen meg lehet figyelni 1-2 példányt.

Nem védett.

Sternidae - Csérfélék

Sterna caspia (Pall.), 1770 – Lócsér

Alkalmi vonuló, évente csak 1-2 példány előfordulásáról tudok.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sterna hirundo L., 1758 – Küszvágó csér

Gyakran megfigyelhető, volt költési kísérlete.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Sterna albifrons Pall., 1764 – Kis csér

Alkalmi vonuló. (egyetlen megfigyelési adat). Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Chlidonias hybridus (Pall.), 1811 – Fattyúszerkő

Az 1990-es Vörös Könyv még kipusztulás szélén lévő fajnak említi, és a hazai állományt 3-500 párban határozza meg. Ez az adat azonban már a könyv kiadásakor sem számított tényszerűnek, hiszen vizsgálataim kezdete óta tudok csak a területen, és szomszédos élőhelyeken ekkora egyedszámról.

Költési időben rendszeres, gyakori faja a területnek, a nyílt vízi élőhelyeken gyakorlatilag bárhol megfigyelhető. A malom-zugban rendszeresen költ. Költő egyedeinek állománynagyságát csak a vizsgált terülten 50 párra becsülöm.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Chlidonias niger (L.), 1758 – Kormos szerkő

Költési időben szinte rendszeresen megfigyelhető több helyen is, a Gástyási rizsföldeken több alkalommal költött is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Columbidae - Galambfélék

Columba oenas L., 1758 – Kék galamb

Telente csapatai megfigyelhetőek.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Columba palumbus L., 1758 – Örvös galamb

Gyakori faj, az ártér fáin költ.

Nem védett.

Srteptopelia decaocto (Friv.), 1838 – Balkáni gerle

Gyakori faj, több helyen költ.

Nem védett.

Srteptopelia turtur (L.), 1758 – Vadgerle

Gyakori faj, több helyen költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Cuculidae - Kakukkfélék

Cuculus canorus L., 1758 – Kakukk

Gyakori faj, több helyen költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Tytonidae - Gyöngybagoly-félék

Tyto alba (Scop.), 1769 – Gyöngybagoly

A vizsgált területen munkámmal egyidőben e faj (és más Strigiformes fajok) állományfelmérését végezte a Bagolyvédők Baráti Köre is, melynek kapcsán a gyöngybagoly esetében főképp a templomi élőhelyeket vizsgálták. Korábbi megfigyelések (1980-as évek eleje és közepe) csaknem minden településről leírja a környékén a faj költését. A BVBK kutatásaiból kiderült, hogy a terülten (és jóval nagyobb régióban is) a faj megszűnt templomi költőnek lenni. Ennek az oka sokrétű, és olyan okai vannak, mint a nyest terjeszkedése, a házi galambok templomokban történő költésének növekedése, ebből adódóan a templomtornyok és padlások teljes lezárása. Költőhelyeinek választásánál ma már előnyt élveznek a települések közelében lévő nyugalmas hodályok. Számuk az utóbbi években mindenképpen csökkent. Jelenleg a környéken véleményem szerint nem költ több 10 párnál, de inkább a 10 párat sem éri el e szám. Áttelelései alkalmával több helyen megfigyelték, több helyről van adat. Konkrétan a nem védett területeken 2 pár költéséről tudok. Vörös könyves faj.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Strigidae - Bagolyfélék

Athene noctua (Scop.) 1769 – Kuvik

A területen rendszeresen költ és kis számban rendszeresen jelen van. Városon kívüli tanyák padlásán, használt és használaton kívüli hodályok és magtárak nyugalmas padlásán költ és az esti órákban innen indul vadászatra. Több helyen rendszeresen megfigyeltem. A vizsgált területen 3 költő párt ismerek.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Strix aluco L., 1758 – Macskabagoly

Néhány megfigyelése van.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Asio otus (L.), 1758 – Erdei fülesbagoly

Több helyen költ, három ismert áttelelőhelyén (csak a vizsgált nem védett területekből) átlagban 40-50 egyed figyelhető meg.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Asio flammeus (Pont.), 1763 – Réti fülesbagoly

A közelben rendszertelenül költ, de vannak évek, amikor egyáltalán nem sikerült megfigyelni. Költés szempontjából kiemelten jó évnek számított 1992, amikor egy hetes tábor alkalmával több példányát is sikerült befogni és meggyűrűzni. Átteleléséről néhány példányos csapatairól több helyről tudok. Vörös könyves faj.

A vizsgált területen alkalmi vadász.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 100. e Ft.

Apodidae - Sarlósfecske-félék

Apus apus (L.), 1758 – Sarlósfecske

Alkalmi költő, nyáron rendszeresen megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Alcedinidae - Jégmadárfélék

Alcedo atthis (L.), 1758 – Jégmadár

Valószínűleg költ, a területen 1-1 példányt rendszeresen lehet látni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Coraciidae - Szalakótafélék

Coracias garrulus L., 1758 – Szalakóta

A kilencvenes évek legeleje óta észlelem a környéken, bár valószínűleg kis számban korábban is jelen volt. A Berettyó menti ártéri erdőségek mentén, főkép ahol fűzfás csoportok vannak (pl. Bokros és a Túrkeddi-híd környékén) kis számban rendszeresen megfigyelhető költési időben. Véleményem szerint kis számban történő költése állandó, 10 pár körüli lehet állománynagysága (védett területtel együtt), bár ebből a mennyiségből évente csak 3-5 pár fészket találok meg. Vörös könyves faj.

A vizsgált nem védett területen csak alkalmi vendég.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 250. e Ft.

Upupidae - Bankafélék

Upupa epops L., 1758 – Búbosbanka

Néhány pár költ a területen, nem ritka.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Picidae - Harkályfélék

Jynx torquilla L., 1758 – Nyaktekercs

Néhány megfigyelése ismert.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Picus viridis L., 1758 – Zöld küllő

Gyakori a területen, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Dryocopus martius (L.), 1758 – Fekete harkály

Terjeszkedőben lévő faj évente több alkalommal is hallható, látható. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Dendrocopos major (L.), 1758 – Nagy fakopáncs

Gyakori a területen, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Dendrocopos syriacus (Ehr.), 1833 – Balkáni fakopáncs

Gyakori a területen, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Alaudidae - Pacsirtafélék

Galerida cristata (L.), 1758 – Búbospacsirta

Gyakori a területen, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Lullua arborea (L.), 1758 – Erdei pacsirta

Nem túl gyakori a területen, de egy-két pár költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Alauda arvensis L., 1758 – Mezei pacsirta

Gyakori a területen, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Hirundinidae - Fecskefélék

Riparia riparia (L.), 1758 – Partifecske

Gyakori a területen, a halastavon kb. 30 pár költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Hirundo rustica L., 1758 – Füsti fecske

Nyáron gyakori a területen, költ is szép számban.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Delichon urbica (L.), 1758 – Molnárfecske

Nyáron gyakori a területen, költ is szép számban.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Motacillidae - Billegetőfélék

Anthus campestris (L.), 1758 – Parlagi pityer

Kis számban költési időben rendszeresen jelen van.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Anthus trivialis (L.), 1758 – Erdei pityer

Néhány megfigyelése van a fajnak, nem túl gyakori.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Anthus pratensis (L.), 1758 – Réti pityer

Néhány megfigyelése van a fajnak, nem túl gyakori.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Anthus cervinus (Pall.), 1811 – Rozsdástorkú pityer

Nem túl gyakori őszi vonuló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Anthus spinoletta (L.), 1758 – Havasi pityer

Nem túl gyakori téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Motacilla flava L., 1758 – Sárga billegető

A területen közönséges, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Motacilla alba L., 1758 – Barázdabillegető

A területen közönséges, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Bombycillidae - Csonttollú-félék

Bombycilla garrulus (L.), 1758 – Csonttollú

Egyetlen téli megfigyelési sorozat volt.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Troglodytidae - Ökörszem-félék

Troglodytes troglodytes (L.), 1758 – Ökörszem

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Purnellidae - Szürkebegy-félék

Prunella modularis (L.), 1758 – Erdei szürkebegy

Néhány megfigyelése van csak a fajnak.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Turdidae - Rigófélék

Erithacus rubecula (L.), 1758 – Vörösbegy

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Luscinia megarhynchos Ch. L. Brehm, 1831 – Fülemüle

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Luscinia svecica (L.), 1758 – Kékbegy

A halastó nádasainál 3 ismert revír. Költ. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Phoenicurus ochruros (Gm.), 1774 – Házi rozsdafarkú

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Phoenicurus phoenicurus (L.), 1758 – Kerti rozsdafarkú

A területen ritkán megfigyelhető, költéséről nem tudok.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Saxicola rubetra (L.), 1758 – Rozsdás csaláncsúcs

A területen nem túl gyakori, költéséről nem tudok.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Saxicola torqata (L.), 1766 – Cigány csaláncsúcs

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Oenanthe oenanthe (L.), 1758 – Hantmadár

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Turdus merula L., 1758 – Fekete rigó

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Turdus pilaris L., 1758 – Fenyőrigó

Gyakori téli vendég. nagy számban.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Turdus philomelos Ch. L. Brehm, 1831 – Énekes rigó

A területen nem túl gyakori, költéséről nem tudok.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Turdus viscivorus L., 1758 – Léprigó

Gyakori téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Sylviidae - Poszátafélék

Locustella luscinioides (Savi.), 1824 – Nádi tücsökmadár

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Acrocephalus melanopogon (Temm.), 1823 – Fülemülesitke

A területen nem túl gyakori, de azért szép számban megfigyelhető.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Acrocephalus schoenobaenus (L.), 1758 – Foltos nádiposzáta

A területen gyakori, több pár költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Acrocephalus palusris (Bechst.), 1798 – Énekes nádiposzáta

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Acrocephalus scirpaceus (Herm.), 1804 – Cserregő nádiposzáta

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Acrocephalus arundinaceus (L.), 1758 – Nádirigó

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sylvia nisoria (Bechst.), 1795 – Karvalyposzáta

Nem túl ritka vonuló, miden évben előkerül 5-10 példány, költésérő nem tudok.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Sylvia curruca (L.), 1758 – Kis poszáta

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sylvia communis (Lath.), 1787 – Mezei poszáta

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sylvia borin (Bodd.), 1783 – Kerti poszáta

A területen nem gyakori, néhány helyen elvétve költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sylvia atricapilla (L.), 1758 – Barátposzáta

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Phyllocopus sibilatrix (Bechst.), 1793 – Sisegő füzike

A területen nem gyakori, néhány helyen elvétve költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Phyllocopus collybita (Vieill.), 1817 – Csilpcsalp-füzike

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Phyllocopus trochilus (L.), 1758 – Fitiszfüzike

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Regulus regulus  (L.), 1758 – Sárgafejű királyka

A területen nem gyakori, néhány helyen elvétve költ.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Muscicaoidae - Légykapó-félék

Muscicapa striata (Pall.), 1764 – Szürke légykapó

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Ficedula albicollis Temm., 1815 – Örvös légykapó

A területen nem gyakori, de minden évben előkerül több vonuló példány is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Ficedula hypoleuca (Pall.), 1764 – Kormos légykapó

A területen nem gyakori, de minden évben előkerül több vonuló példány is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Timaliidae - Timáliafélék

Panurus biarmicus (L.), 1758 – Barkóscinege

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Aegithalidae - Őszapófélék

Aegithalos caudatus (L.), 1758 – Őszapó

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Paridae - Cinegefélék

Parus cristatus L., 1758 – Búbos cinege

Alkalmi vonuló. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Parus ater L., 1758 – Fenyvescinege

Nem gyakori, de többnyire megfigyelhető néhány egyed.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Parus caeruelus L., 1758 – Kék cinege

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Parus major L., 1758 – Széncinege

A területen gyakori, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Certhiidae - Fakúsz-félék

Certhia brachydactyla Ch. L. Brehm, 1820 – Rövidkarmú fakúsz

Nem gyakori, de többnyire megfigyelhető néhány egyed.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Remizidae - Függőcinege-félék

Remiz pendulinus (L.), 1758 – Függőcinege

A területen nem ritka,  2-3 helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Oriolidae - Sárgarigó-félék

Oriolus oriolus (L.), 1758 – Sárgarigó

A területen nem ritka,  2-3 helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Laniidae - Gébicsfélék

Lanius corullio L., 1758 – Tövisszúró gébics

Gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Lanius minor Gm., 1788 – Kis őrgébics

„Száma mindenhol kevesebb, mint a tövisszúró gébicsé.” - írja az 1990-es Magyar Vörös Könyv. Ezen állítást megkérdőjelezem, mert mind a vizsgált területen, mind a környező védett térségben legalább olyan egyedszámmal van jelen, mint a minor.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Lanius exubitor L., 1758 – Nagy őrgébics

A vizsgál területen alkalmi téli kóborló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Corvidae - Varjúfélék

Garrulus glandarius (L.), 1758 – Szajkó

Roppant kis számban alkalmilag előforduló faj – érdekes módon.

Nem védett.

Pica pica (L.), 1758 – Szarka

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Nem védett.

Nucifraga caryocatactes (L.), 1758 – Fenyőszajkó

Egyetlen ismert adata van – alkalmi téli kóborló.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Corvus monedula (L.), 1758 – Csóka

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Corvus frugilegus L., 1758 – Vetési varjú

Mindenfelé gyakori a területen,  alkalmilag költ is.

Nem védett.

Corvus corone L., 1758 – Kormos varjú

A Corvus corone cornix (néhol Corvus cornix) mindenfelé gyakori a területen,  alkalmilag több helyen költ is.

Nem védett.

Corvus corax L., 1758 – Holló

Alkalmi téli kóborló. Vörös könyves faj.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Sturnidae - Seregélyfélék

Sturnus vulgaris L., 1758 – Seregély

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Nem védett.

Passeridae - Verébfélék

Passer dommesticus (L.), 1758 – Házi veréb

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Nem védett.

Passer montatus (L.), 1758 – Mezei veréb

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Nem védett.

Fringillidae - Pintyfélék

Fringilla coelebs L., 1758 – Erdei pinty

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Fringilla montifringilla L., 1758 – Fenyőpinty

Rendszeres téli vendég néha hatalmas csapatokban.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Serinus serinus (L.), 1766 – Csicsörke

Egyes években mindenfelé gyakori a területen, néha több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Carduelis chloris (L.), 1758 – Zöldike

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Carduelis carduelis (L.), 1758 – Tengelic v. stiglic

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Carduelis spinus (L.), 1758 – Csíz

Téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Carduelis cannabina (L.), 1758 – Kenderike

Téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Carduelis flavirostris (L.), 1758 – Téli kenderike

Alkalmi téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Pyrrhula pyrrhula (L.), 1758 – Süvöltő

Gyakori téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Coccothraustes coccothraustes (L.), 1758 – Meggyvágó

Gyakori téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Emberizidae - Sármányfélék

Calcarius lapponicus (L.), 1758 – Sarkantyús sármány

Kis számban alkalmi téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Plectrophenax nivalis (L.), 1758 – Hósármány

Még kisebb számban alkalmi téli vendég.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Emberiza citrinella L., 1758 – Citromsármány

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Emberiza schoeniclus L., 1758 – Nádi sármány

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Miliaria calandra (L.), 1758 – Sordély

Mindenfelé gyakori a területen, több helyen költ is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

 

Emlősök

Erinaceus europaeus – keleti sün

Mindenfelé gyakori a területen.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Talpa europaea – közönséges vakond

Több helyen találkoztunk jelenlétével.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sorex araneus – erdei cickány

Kis arányban került csak elő bagolyköpetekből.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Sorex minutus – törpecickány

Kis arányban került csak elő bagolyköpetekből.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Crocidura suaveolens – keleti cickány

Kis arányban került csak elő bagolyköpetekből.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Crocidura leucodon – mezei cickány

Kis arányban került csak elő bagolyköpetekből.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Neomys fodiens – közönséges vizicickány

Kis arányban került csak elő bagolyköpetekből.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Myotis myotis – közönséges denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni, kevesebb alkalommal, mint a másik három denevérfajt.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Myotis daubentoni – vízi denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Plecotus austriacus – szürke hosszúfülű-denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Pipistrellus pipistrellus – törpe denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Nyctalus noctula – korai denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Eptesicus serotinus – kései denevér

Néhány helyen sikerült megfigyelni.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 10. e Ft.

Lepus europaeus – mezei nyúl

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Citellus citellus – ürge

Állománya kritikusan megritkult, az utóbbi két évből egy-két megfigyelése van Ugyanez érvényes a közeli védett területekre is.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Gliridae spp. – meghatározatlan pele faj

Egyetlen koponya került elő gyöngybagoly köpetből.

Védett.

Apodemus spp. – erdei egerek

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Mus musculus – házi egér

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Rattus norvegicus –  vándorpatkány

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Cricetus cricetus – hörcsög

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Ondatra zibrthica – pézsmapocok

Nem túl gyakori a területen.

Nem védett.

Microtus arvalis – mezei pocok

Mindenfelé gyakori a területen – mint az a bagolyköpet vizsgálatokból kiderült.

Nem védett.

Microtus agrestis – csalitjáró pocok

Mindenfelé gyakori a területen – mint az a bagolyköpet vizsgálatokból kiderült.

Nem védett.

Vulpes vulpes – róka

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Lutra lutra – vidra

Alkalmi kóborló, néha egész évben jelen van a holtágban és a halastavon is.

Fokozottan védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 250. e Ft.

Martes foina – nyest

Viszonylag gyakori a területen, több helyen sikerült megfigyelni.

Nem védett.

Mustela nivalis – menyét

Néhány alkalommal sikerült megfigyelni, valószínűleg állandó.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 2. e Ft.

Mustela putorius – görény

Néhány alkalommal sikerült megfigyelni, valószínűleg állandó.

Nem védett.

Felis silvestris – vadmacska

Egyetlen megfigyelése ismert.

Védett, pénzben kifejezett eszmei értéke: 50. e Ft.

Sus scrofa – vaddisznó

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

Capreolus capreolus – őz

Mindenfelé gyakori a területen.

Nem védett.

 

2 sz. melléklet: Észlelt madárfajok jegyzéke

Megfigyelések 1992 és 1997 között eltelt időben, a vizsgált területről.

 

 

Fajnevek

 

észlelés

 

 

Gaviidae

 

Gavia stellata

 

Gavia artica

 

Gavia immer

 

Podicipitdae

 

Tachybaptus ruficollis

ü

Podiceps cristatus

ü

Podiceps griseigena

ü

Podiceps aurius

 

Podiceps nigricollis

ü

Phalacrocoracidae

 

Phalacrocorax carbo

ü

Phalacrocorax pygmaeus

 

Pelecanidae

 

Pelecanus onocrotalus

 

Pelecanus crispus

 

Ardeidae

 

Botaurus stellaris

ü

Ixobrychus minutus

ü

Nycticorax nycticorax

ü

Ardeola ralloides

ü

Bubulcus ibis

ü

Egretta garzetta

ü

Egretta alba

ü

Ardea cinerea

ü

Ardea purpurea

ü

Ciconiidae

 

Ciconia nigra

ü

Ciconia ciconia

ü

Threskiornithidae

 

Plegadis falcinellus

ü

Platalea leucordia

ü

Anatidae

 

Cyngus olor

ü

Cyngus bewicki

 

Cyngus cyngus

 

Anser fabalis

ü

Anser brachyrchynchus

 

Anser albifrons

ü

Anser erythropus

 

Anser anser

ü

Branta leucopsis

 

Branta bernicla

 

Branta ruficollis

 

Tadorna ferruginea

 

Tadorna tadorna

ü

Anas penelope

ü

Anas strepera

ü

Anas crecca

ü

Anas platyrchnchos

ü

Anas acuta

ü

Anas querquedula

ü

Anas clypeata

ü

Marmaronetta anustirostris

 

Netta rufina

 

Aythya ferina

ü

Aythya nyroca

ü

Aythya fuligula

ü

Aythya marila

 

Somateria mollisima

 

Somateria spectabillis

 

Clangula hyemalis

 

Melanitta nigra

 

Melanitta fusca

 

Bucephala clangula

ü

Mergus albellus

 

Mergus serrator

 

Mergus merganser

 

Oxyura leucocephala

 

Accipitridae

 

Pernis apivorus

 

Milvus migrans

ü

Milvus milvus

 

Haliseetus albicilla

ü

Neophron percnopterus

 

Gyps fulvus

 

Aegypius monachus

 

Circaetus gallicus

 

Circus aeruginosus

ü

Circus cyanus

ü

Circus macrourus

 

Circus pygargus

ü

Accipiter gentilis

ü

Accipiter nisus

ü

Accipiter brevipes

 

Buteo buteo

ü

Buteo rufinus

ü

Buteo lagopus

ü

Aquila pomarina

ü

Aquila clanga

 

Aquila nipalensis

 

Aquila helica

ü

Aquila chrysaetos

 

Hieraaetus pennatus

 

Hieraaetus fasciatus

 

Pandionidae

 

Pandion haliaaetus

ü

Falconidae

 

Falco naumani

 

Falco tinnunculus

ü

Falco vespertinus

ü

Falco columbarius

ü

Falco subbuteo

ü

Falco eleonore

 

Falco cherrug

 

Falco peregrinus

ü

Tetraonidae

 

Bonasa bonisia

 

Tetrao tetrix

 

Tetrao urogallus

 

Phasianidae

 

Perdix perdix

ü

Coturnix coturnix

ü

Phasianus colochius

ü

Rallidae

 

Rallus aquaticus

ü

Porzana porzana

 

Porzana parva

ü

Porzana pusilla

 

Crex crex

 

Gallinula chloropus

ü

Porphyrio porphyrio

 

Fulica atra

ü

Gruidae

 

Grus grus

ü

Otididae

 

Otis tarda

ü

Heamatopodidae

 

Haematopus ostralegus

ü

Recurvirostridae

 

Himantopus himantopus

ü

Recurvirostra avosetta

ü

Burhinidae

 

Burhinus oedicnemus

 

Glareolidae

 

Glareola pratincola

ü

Glareola nordmanni

 

Charadriidae

 

Charadrius dubius

ü

Charadrius hiaticula

ü

Charadrius vociferus

 

Charadrius alexandrius

 

Charadrius leschenaulitii

 

Charadrius morinellus

 

Pluvialis apricaria

ü

Pluvialis squatarola

 

Hoplopterus spinosus

 

Chettusia gregaria

 

Chettusia leucura

 

Vanellus vanellus

ü

Scolopacidae

 

Calidris canutus

 

Calidris alba

 

Calidris minuta

ü

Calidris temminckii

ü

Calidris melanotus

 

Calidris ferruginea

ü

Calidris maritima

 

Calidris alpina

ü

Limicola falcinellus

 

Tryngites subruficollis

 

Philomachus pugnax

ü

Lymnocryptes minimus

 

Gallinago gallinago

ü

Gallinago media

 

Scolopax rusticola

 

Limosa limosa

ü

Limosa lapponica

 

Numenius phaeopus

ü

Numenius tenuirostris

 

Numenius arquata

ü

Tringa erythropus

ü

Tringa totanus

ü

Tringa stagnatilis

ü

Tringa nebularia

ü

Tringa flavipes

 

Tringa ochropus

ü

Tringa glaerola

ü

Xenus cinereus

 

Actitis hypoleucos

ü

Arenaria interpres

 

Phalaropus lobatus

ü

Phalaropus fulicarius

 

Laridae

 

Larus ichthyaetus

 

Larus melanocephalus

ü

Larus pipixan

 

Larus minutus

ü

Larus sabini

 

Larus ridibundus

ü

Larus genei

 

Larus delawarensis

 

Larus canus

ü

Larus fuscus

 

Larus argentatus

 

Larus cachinnans

ü

Larus glaucoides

 

Larus hyperboreus

 

Larus marinus

 

Rissa tridactyla

 

Sternidae

 

Gelochelidon nilotica

 

Sterna caspia

 

Sterna sandvicensis

 

Sterna hirundo

ü

Sterna paradisea

 

Sterna albifrons

ü

Chlidonias hybridus

 

Chlidonias niger

 

Chlidonias leucopterus

 

Alcidae

 

Alca torda

 

Fratercula arctica

 

Pteroclidae

 

Pterocles exustus

 

Syrrhaptes paradoxus

 

Columbidae

 

Columba oenas

ü

Columba palumbus

ü

Srteptopelia decaocto

ü

Srteptopelia turtur

ü

Srteptopelia orientalis

 

Cuculidae

 

Cuculus canorus

ü

Tytonidae

 

Tyto alba

ü

Strigidae

 

Otus scops

 

Bubo bubo

 

Nyctea scandiaca

 

Surnia ulula

 

Glaucidium passerinum

 

Athene noctua

ü

Strix aluco

ü

Strix uralensis

 

Asio otus

 

Asio flammeus

 

Aegolius funereus

 

Caprimulgidae

 

Caprimulgus europaeus

ü

Apodidae

 

Apus apus

ü

Alcedinidae

 

Alcedo atthis

ü

Meropidae

 

Meros apiaster

ü

Coraciidae

 

Coracias garrulus

ü

Upupidae

 

Upupa epops

ü

Picidae

 

Jynx torquilla

ü

Picus canus

 

Picus viridis

ü

Dryocopus martius

ü

Dendrocopos major

ü

Dendrocopos syriacus

ü

Dendrocopos medius

 

Dendrocopos leucotos

 

Dendrococus minor

ü

Picoides trydactylus

 

Alaudidae

 

Melanocorypha calandra

 

Calandrella brachydactyla

 

Galerida cristata

ü

Lullua arborea

ü

Alauda arvensis

ü

Ermophila alpestris

 

Hirundinidae

 

Riparia riparia

ü

Hirundo rustica

ü

Delichon urbica

ü

Motacillidae

 

Anthus campestris

ü

Anthus trivialis

ü

Anthus pratensis

 

Anthus cervinus

 

Anthus spinoletta

ü

Motacilla flava

ü

Motacilla citreola

 

Motacilla cinerea

ü

Motacilla alba

ü

Bombycillidae

 

Bombycilla garrulus

ü

Troglodytidae

 

Troglodytes troglodytes

ü

Purnellidae

 

Prunella modularis

ü

Prunella collaris

 

Turdidae

 

Erithacus rubecula

ü

Luscinia luscinia

ü

Luscinia megarhynchos

ü

Luscinia svecica

ü

Phoenicurus ochruros

ü

Phoenicurus phoenicurus

ü

Saxicola rubetra

ü

Saxicola torqata

ü

Oenanthe oenanthe

ü

Oenanthe pleschanka

 

Oenanthe hispanica

 

Oenanthe desrti

 

Monticola saxatilis

 

Turdus torquatus

 

Turdus merula

ü

Turdus naumanni

 

Turdus pilaris

ü

Turdus philomelos

ü

Turdus iliacus

 

Turdus viscivorus

ü

Sylviidae

 

Locustella naevia

 

Locustella fluviatilis

 

Locustella luscinioides

ü

Acrocephalus melanopogon

ü

Acrocephalus paludicola

 

Acrocephalus schoenobaenus

ü

Acrocephalus agricola

 

Acrocephalus palusris

ü

Acrocephalus scirpaceus

ü

Acrocephalus arundinaceus

ü

Hippolais pallida

 

Hippolais icterina

 

Sylvia melanocephala

 

Sylvia nisoria

 

Sylvia curruca

ü

Sylvia communis

ü

Sylvia borin

ü

Sylvia atricapilla

ü

Phyllocopus inornatus

 

Phyllocopus bonelli

 

Phyllocopus sibilatrix

 

Phyllocopus collybita

ü

Phyllocopus trochilus

ü

Regulus regulus

ü

Regulus ignicapillus

 

Muscicaoidae

 

Muscicapa striata

ü

Ficedula albicollis

ü

Ficedula hypoleuca

ü

Timaliidae

 

Panurus biarmicus

ü

Aegithalidae

 

Aegithalos caudatus

ü

Paridae

 

Parus palustris

 

Parus montanus

 

Parus cristatus

ü

Parus ater

ü

Parus caeruelus

ü

Parus cyanus

 

Parus major

ü

Sittidae

 

Sitta europaea

 

Certhiidae

 

Certhia familiaris

 

Certhia brachydactyla

ü

Remizidae

 

Remiz pendulinus

ü

Oriolidae

 

Oriolus oriolus

ü

Laniidae

 

Lanius corullio

ü

Lanius minor

ü

Lanius exubitor

ü

Corvidae

 

Garrulus glandarius

ü

Pica pica

ü

Nucifraga ccaryocatactes

 

Pyrrhocorax graculus

 

Pyrrhocorax pyrrhocorax

 

Corvus monedula

ü

Corvus frugilegus

ü

Corvus corone

ü

Corvus corax

ü

Sturnidae

 

Sturnus vulgaris

ü

Sturnus roseus

 

Passeridae

 

Passer dommesticus

ü

Passer montatus

ü

Fringillidae

 

Fringilla coelebs

ü

Fringilla montifringilla

ü

Serinus serinus

ü

Carduelis chloris

ü

Carduelis carduelis

ü

Carduelis spinus

 

Carduelis cannabina

 

Carduelis flavirostris

 

Carduelisflammea

 

Carduelis hornemanni

 

Loxia leucoptera

 

Loxia curvirostra

 

Carpodacus erythrinus

 

Carpodacus roseus

 

Pinicola enucleator

 

Pyrrhula pyrrhula

 

Coccothraustes coccothraustes

ü

Emberizidae

 

Calcarius lapponicus

 

Plectrophenax nivalis

 

Emberiza leucocephala

 

Emberiza citrinella

ü

Emberiza cirlus

 

Emberiza cia

 

Emberiza hortulana

 

Emberiza pusilla

 

Emberiza schoeniclus

ü

Miliaria calandra

ü

 

3. sz. melléklet: a Túrkeve rövid históriája

Túrkeve utcáit járva nehezen képzelhető el ez a település korábbi állapotában, annak ellenére, hogy egészen a múlt század végéig fennállt ez az ősi állapot.

Bizonyos, hogy az itteni területek nagy részét a Berettyó mindkét partján hatalmas, összefüggő mocsárvilág uralta. Csak helyenként emelkedett ki itt‑ott egy kis sziget vagy hát.

E vadregényes vízivilág felszínének kialakulásában döntő szerep jutott a Tisza és a Berettyó árvizeinek. Óriás területek voltak egész éven át víz alatt. Talán éppen ez az oka annak, hogy a környék őslakosságáról nagyon keveset tudunk. Az első valódi emlék a történelem nagy könyvében maga a kisváros neve: Túrkeve, eredetileg Keveegyháza. Ebből nekünk egyelőre a Keve név a fontos. Keve vezér jelentős szittya vezér a III. században, mégpedig Attila kapitánya. Kézai Simon krónikája is említi nevét, miszerint vitézségével vált ki társai közül, s lett vezérré. Az 1909‑ben kiadott Történelmi arcképcsarnok a legvitézebb hun kapitánynak titulálja.

Ami azonban számunkra fontos, azt Borók Imre fogalmazta meg 1954‑ben, a Szolnok Megyei Néplapban, a Nagykunsági virrasztó címmel megjelent cikkében: „Az lápos, mocsaras Berettyó partján ütötte fel szállását a hunok fő embere, Keve. Zádor a fia volt. A nemes jó nagy vitéz és kellemes csemetéje Ő leve. Fénylett vele Túrkeve.”.

Mivel a Római birodalom határa erre a területre esett, így itt is hatalmas harcokat vívtak, míg a hunok előre nyomulhattak. Már a Dunán is átkeltek, mikor a Tárnok‑völgyi ütközetben Keve elesett. Nevét azonban megőrizte az emlékezés, a történelem.

Valószínűleg ugyanebből a korból maradtak itt az első letelepülők, akik hunok lehettek. Ők gyűjtögető, halászó‑vadászó életet éltek, s szükségleteiket a természetből fedezték. Ezen az egyhangú, lápos vidéken ez jelentette az első változatosságot. Ez még ekkor jelentéktelen, hiszen csupán néhány kiszáradt érről van szó, kisebb részek fátlanításáról és néhány kunhalom létrejöttéről. Ezek az Alföldünkön szétszórtan fellelhető, emberalkotta 2‑3 méteres dombocskák azok, amelyek feltárása a következő lépcsőfokot nyújtotta az emlékezésünkben. A halmok feltárása eddig arról ad bizonyságot, hogy ezek főként őrdombok, és temetkezési helyül szolgáló halmok. Néhánynak a megbontása során sikerült lakóhelyet is bizonyítani, ami végül is igazolja a nép elképzelését. Például a paraszt emberek úgy tartották, hogy valaha a ballai Tereh‑halom tetején Attila sátra állt. Ugyanezen a halmon várat is sejtettek. A Túrkeve környékén lévő halmokról bizonyosat nem lehet tudni, s csak akkor lehetne, ha valamennyit feltárnák.

Honfoglaláskori emlékek csupán néhány régészeti lelet formájában maradtak fenn. A következő ‑már írásos emlék‑ Szent László idejéből származik. Egyes feltételezések szerint ebben az időben történt a táj betelepítése. 1091‑ben László vívott csatát Kapolcs (Kapulch) moldvai kun királlyal. Valószínű, hogy a vereséget szenvedett kun vezér elfogott embereit telepítette ide László. A kunok pogányok voltak, így az egri püspökségre adattak megtérítésre és központi falujukban templomot emeltek.

Az, hogy valójában hány település jött ekkor létre, azt már soha nem fogjuk megtudni, de tizenhét bizonyos. A Berettyó jobb partján indulva: Keveegyháza, Túrkedd, Csejt, Nácsa, Póhamara, Túrpásztó, Csorba (vagy Csorbajánosszállása), Móricz, Kaba, Hímesd (vagy Hímesegyháza). Bal részen: Ecseg, Kérsziget, Csudaballa, Póhalom, Udvarnok, Sima, Szentmiklós. A táj centruma ebben az időben, és még jóval később is Keveegyháza volt. Ezt nem csupán központi helyzete miatt nyerte el, hanem a legnagyobb település volt, ezért László ide építtetett templomot. Innen az elnevezés, ami valószínűleg kőből épült egyházra, vagyis kőtemplomra utal. Mivel a területen nem gyakori a kő, mint építőanyag, így méltán lehetett névadóelem. Valójában, hogy mikor épült a templom, nem tudjuk, csak az a biztos, hogy 1201‑ben már állt. A környező települések története azonban még bizonytalanabb. Egyes oklevelek szerint például Móriczot csak a tatárjárás után telepítették be. Egyedül Túrkevének lehetünk bizonyosak a létezésében, s az is lehet, hogy 1241‑ig már a kunok be is olvadtak az őslakosságba, a még itt élő hunokba, illetve magyarokba.

1261‑ben IV. Béla két oklevele is említi ezt a helyet: Póhanara (Póhamara), Tisia Keddi (Túrkedd) és Keveegyháza szerepel, mint olyan helyek, melyek a „Túrvicze” mellett „Zonuch” megyében fekszenek, és az egri püspökséghez tartoznak. Ekkor már a város tehát fennállt. Túrkeve, a Túr, azaz a Berettyó ártérperemén épült, hol nyáron az ártér zöld füve, ősszel tavasszal pedig a hátak legelője látta el jószágaikat táplálékkal. További kedvező elemnek tekinthető az akkor még meglévő erdők, éger‑, Kőris‑, fűz‑ és mocsári tölgy fáinak jelenléte, hiszen ezek kiváló építőanyagot adtak a kalyiba felépítéséhez. A milliónyi nád lehetővé tette fal, kemence, kerítés, tető kútbélés építését, s emellett kiváló tüzelő anyag is volt. Később ebből készült a síp, a furulya, a hegedű, a nyárs, a villa, a kés. Még oka lehetett a letelepülésnek maga a folyó közelsége, hiszen ekkor még rengeteg élelemmel látta el az embereket. A halak, madarak bősége, a sulyom termésének és a tojások könnyű hozzáférhetőségének lehetősége élelmet biztosított, éppúgy mint a bőven termő vadgyümölcsök.

A víziemberek hamar megtalálták a sárrengetegben a járható utakat, könnyedén mozogtak gyalog és ladikjukban egyaránt. Talán ezekben az időkben alakult ki a pákászság, amely utolsó megjelenési formája a gyűjtögető életmódnak, és ezt a környező népeknél ebben az időben nem találhatjuk már sehol. A víznek a felmérhetetlen pusztító munkája mellett jelentős haszna is volt: halban, csíkban gazdaggá tette a tájat, legelőt adott a jószágnak. Így alakult ki a két életforma, mely évszázadokig jellemezte a területet: a pásztorkodás és a pákászat.

A pákászember kinn élt egy‑egy kis háton, ahol csapdázta a vadat, íjjal vadászott, vésszel és hálóval fogta a halakat és csíkokat. A kifogott csíkot földbeásott csíkverembe tették, s ott várhatta a felhasználást. A csíkot savanyú káposztával főzték meg és fogyasztották előszeretettel, főként böjt idején Együtt éltek az emberek a természettel, pontosabban nem éltek együtt vele, hiszen részei voltak annak. Egy‑egy pákász hajnali csapdaellenőrzése ugyanúgy hozzátartozott a naphoz, mint az esti fülemüleszó.

1395‑ben említi meg egy osztálylevél a város nevét, majd legközelebb 1446‑ban Mátyás egy határjáró levele. Ugyanezen okmány az, amely először említi a Túrt, mai nevén Berettyónak. Ez azonban mit sem változtatott a folyón, s Túrkeve életén. Sokkal inkább számít jelentős eseménynek az egri püspökség 1476‑os tette, mely Kevit Halászlakkal, Túrkeddel együtt Szűcsi Pálnak adományozta. Az egyházi birtok magánbirtok lett, így fejlődésnek indulhatott el, hiszen 1495‑ben már súlyos adóterheket róttak a városra. Ebben az időben e kétségkívül jobbágyfalunak számító település lélekszáma hozzávetőlegesen 100 fő, s akkor ezzel a központja lehetett 16 más településnek.

Így jött el az 1514‑es esztendő. A túrkevei származású Ambrus, ványai plébános Dózsa György barátja és kancellárja volt, tehát jelentős szerep jutott neki a felkelésben. Ambrus plébánosnak a Kevihez kapcsolódó személyes viszonya, valamint a felkelés egyik gócpontjának Túr városának közelsége igen valószínűvé tette az itteni jobbágyok részvételét a parasztháborúban. Ennek leverése és megtorlása után csendes évek jöttek, majd a magyar történelem másik gyászos éve: 1526. A mohácsi vésszel kezdetét vette az Alföldön is a török uralom. 1548‑ban jártak először ezen a tájon a törökök. Óriási pusztítást végeztek, de jött még ennél szörnyűbb időszak is. Szolnok 1552‑es elestével a terület egésze megszállás alá került. Rendszeressé váltak a fosztogatások, a rablások. Lassan kiürültek a környékbeli városok. Az emberek a Berettyóhoz menekültek segítségért. Az egyszerű pákásztanyákból helyenként 2‑3 családot ellátó menedék lett. De a természet segített az embereken. A lápokba, mocsarakba nem merészkedett be a török, s a Sárrét nádasai elnyelték a bujdosó kevieket. Kegyetlen évek voltak. Ennél is nehezebb jött azonban 1566‑ban, mikor Szigetvárnál meghalt I. Szulejmán szultán, és féktelen tatárcsapatok özönlötték el a vidéket. Öltek, gyújtogattak, raboltak, amit el lehetett vinni azt elvitték, amit nem, azt tönkretették, megsemmisítették. Falvakat, városokat gyújtottak fel, nádasokat égettek le. A települések megszűnnek létezni, sőt a legtöbb végleg megsemmisül, úgy, hogy az idők folyamán nem népesül vissza. Erre a sorsra jutott Sima, Túrkedd, Ecseg, Hímesd, Móricz és a körülöttük lévő többi kis település is. 1591‑1606 között az egész térség pusztaság. Az elpusztult falvaknak csupán az emléke maradt meg, mint egy‑egy határrész neve, hiszen a pusztítás olyan méretű volt, hogy például Póhamarán a templom helyét sem találták meg. 1609‑ben Illésházy István nádor kezdeményezi a Kunság ezen részeinek visszatelepítését. Azonban egy határozat nem elegendő ehhez. Kilenc évnek kellett eltelnie, hogy a Sárrét mocsarai közül előmerészkedjenek az emberek, s újra letelepüljenek.

De a visszatelepült Kevi döntően megváltozott, hiszen központisága megszűnt. Mégis a legkedvezőbb helyzetű az akkori Túrkeve területe, így az elpusztult falvak lakói is idejöttek, s a város ennek köszönhette, hogy nem jutott a szomszédos települések sorsára. 1621‑ben Forgách Zsigmond és Bethlen Gábor, a volt egri püspökség birtokait saját vitézeinek osztotta szét. A keviek tehetetlenek, így bírákra kellett bízni a döntést.

A hosszú birtokper 1629‑ben dőlt el a keviek javára, s ez még arra is jó volt, hogy később a püspökségtől is védte a várost. A pert megnyerték ugyan, de a birtokosok zaklatását el kellett tűrniük, elvégre földesúri joghatóság alatt volt az egész terület. Emiatt sokan elhagyták Kevit, vagy beálltak szabad hajdú katonának. 1655‑re már alig maradt lakos, de azoknak is állandó rettegésben kellett élniük a rendszeres török zaklatástól. 1678‑ban volt egy ütközet a város mellett, majd 1680‑ban Thököly Imre fejedelem táborozott a környéken. Vezéri állása a Dobhalom volt. Túrkeve tartalékait emésztette mindkettő.

Tehát a 150 éves török uralom vége nem felszabadulást, hanem újabb pusztulást hozott a városra. 1693‑ban volt az utolsó tatárjárás, és ez végső csapást mért Kevire. Egy emberöltő sem telt el, s a város újra lakatlan maradt. 1699‑ben a császári összeírás szerint a volt Kevi környékén embert sem látni, s az egész térség elpusztult. A szomszédos területeken sem maradt semmi, és egyetlen egy város sem volt lakott, Karczag kivételével. A következő század legelejét Győrffy István szavai jellemzik a legjobban: „... A Kúnföldön emberek hiányában megszűnik az emberi történet. A természet, ez az örök történelmi tényező, átveszi a csendes birodalmat, begyepesíti a romokat, fehéríti a csontokat, kövér füvet támaszt a vérrel itatott földeken.”.

Az a néhány ember, aki itt maradt beállt II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá, aki saját birtokaira telepítette le családjaikat. Erre jött válaszként a bécsi udvar azon cselekedete, hogy délvidéki rácokat lázított fel, akik kegyetlen portyázással pusztították végig az egész Alföldet. Így vált vidékünk újból háborús pusztítások színterévé. A városban az új élet kezdetét a Rákóczi szabadságharc leverése utáni időkre tehetjük, 1711‑re, 1‑2 házzal és néhány lakossal. 1713‑ban már 120 lakosa volt, és újabb betelepülők érkeznek az Alföld peremvidékéről és az erdélyi szélekről. Az itt‑ott élő őslakosság is visszatért, így a település fejlődésnek indult, s létrejött újra a nagykun falu. Az 1720‑as összeírásban olvasható, hogy aki először felhasznál valami gyepet, az magáénak tekintheti. Ez döntően hat a város sorsára, hiszen így létrejön a szabad földműves paraszti réteg, amely meghatározta Kevi további történelmét, mivel ha nem is törték fel a gyepet, legeltetéssel is birtokba vehették, s így alakult ki a jelentős állattartás. Különösen a lótenyésztés és marhatartás volt a jellemző, de a legfontosabbá mégis a juhászat vált. Húsa, teje kiváló, a gyapja ruházatnak elsőrendű. Hagyománnyá vált a birkapaprikás is, amelynek nagy híre van, s messze földön emlegetik még ma is: „ez az étel kimondottan kevi ízű”.

1723‑ban újraalapították a túrkevei anyaszentegyházat, amiről feltételezhető, hogy 1567‑ben és 1683‑ban már létezett.

1726‑ban a falu már oly népes, hogy a vezetőség tanácsüléseket tartott. A nagy földműves, állattartó lakosság száma egyértelmű okká tette, hogy a keviek is részt vegyenek az 1735‑ben lezajlott Békés megyei parasztfelkelésben, melynek hullámai hozzánk is átcsaptak, sőt a felkelés egy részét a Kevi határában lévő Buga‑halomnál verték le. Ez nem vetett jó fényt a városra, és egyre inkább előtérbe került a császár a kizsákmányolása, így I. Lipót az egész Kunságot elzálogosította a német lovagrendnek. A felét a zálognak kifizette ugyan a Kunság, de végleges megoldás csak 1744‑ben született, amikor az egészet kifizették. 1745‑ben megírják a kiváltságos levelet, a Redemptiot. Kevi külön megváltotta magát, így jogilag része lett a „kiváltságos szabad Nagykunságnak”. A város 28.300 forintért váltotta meg magát, valamint Kaba, Móricz, Póhamara egész területét és Csorba egy részét, míg a Malomzugi rész csak az 1761‑es és az 1767. évi határperben került a városhoz. A lakosság száma ekkor már meghaladta az 1.500‑at és még mindig érkeztek letelepülők, elszegényedett nemesek, szökött jobbágyok, volt hajdú katonák. A megnőtt határok miatt a lakosság száma ugrásszerűen gyarapodott. Az újonnan jött népesség nagy része szintén református, így 1754‑ben a régi, kőből épült katolikus templom helyére el kezdtek építeni egy új református templomot. A későbarokk, klasszicista épület 1755‑ben készült el, s még ez évben ellátták haranggal, és fel is szentelték. 1762‑ben már iskolája is volt az egyháznak, sőt már 1775‑ben saját leányiskolát is építettek. Az állandó letelepülőkkel nemcsak a protestánsok száma nőtt, hanem a római katolikusok is gyarapodtak. 1778‑ban már önálló egyházzá alakultak és 1788‑ban templomot építettek, de iskolájuk csak 1854‑ben lett.

A házak száma 1774‑ben 301. Ezek nagy része a mai Kossuth és Széchenyi utcán lévő ármentes helyen helyezkedtek el, hiszen a mai piactér, újvárosaink, valamint a mostani Kevi nagy része az év döntő hányadában víz alatt állott. Még ugyanebben az évben leégett csaknem az egész település a fakémények miatt. Harmincegy ház maradt épen. Kihirdették, hogy csak kőkéményes házat építsenek, aki ilyet nem tud, az nem építhet. Azonban ezután is, 1780‑ban a vicekapitánynak 102 fakéményt kellett lebontania. Mégis 1778‑ban a házak száma eléri a négyszázat, majd csökkenni kezdett, mikor 1780 után az emberek elkezdtek tanyákat építeni, így egyelőre nem növekedett tovább a település. 1787‑ben 392 ház lakott, amelyben 770 család élt, s ez 4019 lelket jelentett. Némi változást jelentett a város életében az, hogy 1790‑től a sertés tartás is elterjedt. Ez újabb helyeket igényelt, ezért 1796‑ban a Berettyó lápjait is elkezdték kiosztani. Ez ismét csapást mért a még akkor jelenlévő pákászokra. Ezeket az embereket, akik évszázadokon át végezték ugyanazt a munkát, pusztulásra ítélte ez a század, sorsuk megpecsételődött. A század eleji állattartás térhódítása magában is csapás lett volna rájuk nézve, de még üldözni is kezdték ezt a csökkenő számú pákásznépet. 1755‑ös kisújszállási mintára 1766‑ban Keviben is határozatot hoztak, hogy: „Pákászok, csíkászok, solymászok licitáltassanak, hogy oly szabadjában a helység örökös és árendás földjein való hasznot minden fizetés nélkül ne használják, fogott haszonról pedig számot adjanak.”.

Pedig a madarakon és a halakon kívül ezek az emberek senkinek nem ártottak. Minimális szükségleteiket fedezték csupán a halakból, kacsa‑ és lúdállományból, emellett darvakat fogtak. E madaraknak igen nagy keletje volt akkoriban. Csaknem minden udvarban tartottak egy szelíd példányt. A meglepő az, hogy ez a madár nem csupán a dísz szerepét töltötte be.

Egykor egy zimankós téli éjszakán az egyik gazda óljából két csikót akartak elkötni a zsiványok. A komondorokat megetették, de a darvak lármája felriasztotta a háziakat. Ugyanerről a tulajdonságáról ír a darunak Győrffy István a Nagykunsági krónikában. És ez még mindig nem merítette ki a darvak hasznosságát. A tollak további jelentősége az, hogy süvegbe tűzve hordták, s enélkül szégyen lett volna kilépni a kapun.

Ezenkívül a pákászok a farkasok fogásával is foglalkoztak, veremmel, tőrrel, elvégre ekkor még gyakori volt a bőr és szőrme, mint a ruházat. A farkaskacagány pedig kimondottan kunsági „nyalka” legényviselet volt. Ekkor még farkas igen sok volt nádtengereinkben, sőt időnként tömegesen elszaporodott. Ezekben a farkasjártas esztendőkben külön hajtást rendeltek el. Ezt is pákászok vezették, s élen jártak fokosaikkal.

 Így jött el a XIX. század. A század elején még jogilag nem volt város Túrkeve, de már 1808‑ban felvette a „Nagykun Város” címet, bár érvényes várossá nyilvánítása csak 1874‑ben következett be.

A városban 1827‑ben a lakosság száma meghaladta a 7.200 főt. 1830‑ban már 8.472, annak ellenére, hogy a város ez évben történelme legnagyobb árvizét élte át. Igaz, hogy 1816‑ban is magas volt a vízszint, 1830‑ban a belterület és szinte valamennyi hát víz alá került. Ekkor már elkezdték tervezni egy védőgátrendszer építését és a folyó szabályozását, de erre csak később került sor.

A reformkor mélyebb nyomokat nem hagyott Keviben, hiszen kiváltságos városnak számított. Ugyanilyen nyomtalanul múlt el 1848. márciusa is. 1848. május 28‑án tartottak itt ugyan népgyűlést, melyen a vezetést és a tisztikart újjászervezték, de lényeges változás nem történt. Nemsokára felállították a nemzetőrséget is. Igazi fordulatot csak Görgey augusztus 29‑i beszéde hozott, amikor önkéntes kunokat akart besorozni. December 18‑án a Jászkun kerület felhívást adott ki, melyben meghirdette egy jászkun lovascsapat létrehozását. Erre 16 kevi ember is jelentkezett. Mihály László hadnagyi, Sólyom Péter altiszti rangot ért el. Utóbbit még ki is tüntették az 1849. április 10‑i váci csatában tanúsított vitézségéért. 1849 elején a harcok közelsége bebizonyította, hogy a keviek nem vonhatják ki magukat az ország szabadságának a védelméből. Újabb 97 ember vonult be és a város kórházi felszerelést is vásárolt a hadseregnek. Ők a tavaszi hadjáratban vették ki a részüket a harcból. Július 5‑én Keviben félreverték a vészharangot, s a zaklatott tömeg megkapta a rendeletet: „Aki karját bírja, minden épkézláb ember” fogjon fegyvert a cári csapatok ellen. Másnap 1117 ember indult el a nagykun szabad felkelők közé, ahol a többiekkel egyesülve 5.000 főt számlált a Nagykun Csapat. Részben ez is rásegített arra, hogy az oroszok nem keltek át a Tiszán, bár a hatalmas túlerőt tartóztatni nem lehetett és a Nagy Sándor honvédtábornok veresége után a kunok is hazatérhettek a falvaikba. A túrkeveiek részére azonban ezzel nem ért véget a szabadságharc.

Mikor a 48‑as kormány Debrecenbe menekült, Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras és Túrkeve 24 óra alatt 3.000 kocsit állított fel az ellenség feltartóztatására, sőt mikor a Kiskunság és a Jászság már behódolt a császári csapatoknak, a keviek még akkor is kitartottak Kossuth mellett. Éppen ezért meglepő, hogy Világos után a megtorlás itt teljesen elmaradt és az önkényuralom is eltért az ország más részein tapasztalható terrortól. Még Haynau rémuralma máshol folyt, mikor itt már minden visszatért a régi kerékvágásba. Továbbá a császár nem volt tisztában a kiváltságokkal, így az eredeti jogrendszert meghagyta. 1854‑ben 9.224 főt számlált Túrkeve. Ez a szám a 60‑as évek végére meghaladta a 11.000 főt. A sok embert a föld már nem tudta eltartani, ezért elővették a Huszár Mátyás által felvetett Berettyó szabályozási terveket. 1865‑ben Bodoky Károly kerületi főmérnök tervei alapján kiásott csatornán a Sárrét vizét a Sebes‑Körösbe vezették, a Berettyót pedig Bucsapusztánál összekötötték a Hortobággyal. A végső állapot 1878‑ban alakult ki, s ezzel a víz uralma véget ért a tájon, a táj pusztulása pedig felgyorsult. A Sárrét utólag megbosszulta a rajta végzett átalakítást: Bodoky Károly egy Sárréten átvezető útja során szörnyethalt. A népek azt beszélték: a Sárrét átka fogott rajta. A kiszáradt ártereket, legelőket, pusztákat feltörték, eke alá fogták. 1880‑ra a lélekszám a 12.000‑et is meghaladta, de a város fejlődése mintha lelassult volna. A XX. század elejére már a legelők és kaszálók is eltűntek, a juhokkal, méhekkel és a gulyával együtt. Csupán Ecsegpusztán maradt meg valami a régi világból, de az igazi, bevált szarvasmarhafajta, a magyar szürke marha már innen is kiveszett.

„Ez a terület óriási volt, de most szélei felől évről évre összibb szorongatja az eke, el‑elszakítva néhány ezer holdnyi legelőt, összibb szorítva egy földdarabot, melynek élete tele volt ősi elemekkel s éppen ezért messze bevilágított a letűnt korszakokba.” ‑írja Herman Ottó, aki először 1893‑ban járt ezen a vidéken, de azonnal felismerte e táj értékeit.

Annak idején a pásztorkultúra elterjedésével új tájképi elemek jelentek meg: gémeskutak, szállások, kunyhók, hodályok. A pásztorművészet a XIX. század első felében virágzott. A faragott juhászbotok és kampók, a faragott karikásnyelek, s ezekre font díszkarikások, hangszerek és használati tárgyak alakjában. Mindennek alapja az idő. A régi építmények, a jószágállás, a cserény, amit kerítésként használtak nádból kötve, hasonlóan a szárnyékokkal, melyek a széltől védték az állatokat és őrzőiket egyaránt. Eltünedeztek a karámok és a csak ezen a vidéken jellegzetes hamvasok, melyeket kenyérsütésre használtak. Ez utóbbi pelyvából, törekből és sárból kitaposott építmény volt. A legsajátosabbnak mégis a nádból épített, 2‑3 méteres kontyos kunyhó számított. Ennek ismertetéséhez Herman Ottó szavait idézem: „Fölbukkan itt is, ott is egy‑egy magas nádalkotmány, mely a csúcsban végződő sátorszerű nádkunyhótól, aminővel a halászati rész dabogján ismerkedtünk meg, lényegesen különbözik, mert inkább magas kupolához hasonlít. És ez az Ecsegen dívó, több korczra kötött kontyos kunyhó: azért kontyos, mert csúcsa tekert szalma, vagy szénakötéllel több szálban kontyszerűen van körülcsavarva, s megerősítésül egy peczekkel van keresztülütve. A kontyos kunyhó ajtaja alacsony, az ember melléig érő, úgy, hogy csak jól meghajolva juthatunk be a belsőbe. Az ajtóval szemben áll a hambár vagy láda, körül‑körül a többi ingóság. Az ajtó mellett a csorbány az ivásra való nádsíppal, néha ékesen ólmozott szívókával. A felső korcz peczkein a szalonnás iszák, az ajtó felett a feleskolomp. Az alsó korczokban apró szerszám, kanál, kések és egyéb ipari termékek. között valóban és leghatározottabban őskori maradvány a kanalasgém csőrének felső kávájából készült kanál, és az alsó kávájából készült villa, és erős kötésű nádból való szintén villa, melynek ága rendszerint a tűzön van barnítva, vagyis megkeményítve...

...Ha itt még hozzátesszük, hogy a kontyos kunyhó közelében mindig készenlétben van néhány kupacz tőzeg, vagyis szárított marhatrágya, mely tüzelőül szolgál, előttünk van ennek az alkalmatosságnak az emberre vonatkozó ősi elemeinek összessége.”.

Tehát ezek az építmények, melyek az egész környezetre oly jellemzőek voltak, a számadóval, a gulyással, a csikóssal és a kisbojtárral együtt eltűntek. Előbb Herman Ottó, később Benkő Gyula kiáltoztak egyre kétségbeesettebben segítségért, de a védelemre szoruló terület egyre kisebb lett. Néprajzi értékeink fennmaradását annak köszönhetjük mégis, hogy itt nem vágtak át minden kanyart a Berettyón, így csaknem Bucsától az eredeti medrében folyik még ma is, egészen a Ballai hídig. A szabályozás miatt kiszáradt árterek pedig jó minőségű gyepeket adtak és ezek az 1900‑as évek elejétől kiváló legelőül szolgáltak az állatoknak. Ekkor alakultak ki az új keletű nevek is, melyek a Berettyó egy‑egy kanyara által bezárt részen, azaz zugon maradtak. S miközben a folyó menti néhány megmaradt pusztán folyt az élet, a városba újabb letelepülők érkeztek. A lakosság száma már meghaladta a 13.000‑et. De a nagy népesség és az 1874‑es várossá alakulás sem változtatott a lényegen: az országban máshol tapasztalható fejlődés itt nem volt érezhető, bár a város címe megvolt, de valójában megmaradt mezőgazdasági falunak. Igaz ugyan, hogy már téglagyárunk, vasutunk volt és kialakult egy kisebb számú ipari munkásság, de az élet alapja továbbra is a földművelés maradt. Éppen ezért a kisparasztság alkotja Túrkeve lakosságának több, mint kétharmadát. A maradék az a birtokos ‑redumptus‑ osztály, a helyi szükségletekre dolgozó kézműves iparosság és néhány boltos. A lakosság lélekszámának a gyarapodása megállt. Az itt élő emberek egy százalékát sem érte el a német, tót, oláh, stb. lakos, a többi magyar. Vallásban viszont már a reformátusok mellett megnövekedett a római katolikusok száma és csekély számban megjelentek az izraelita vallásúak is.

Az iskolázottság igen jó volt. 1900‑ban az írni‑olvasni tudók Szolnokon a lakosság 62,2 %‑át, Mezőtúron a 65,5 %‑át, míg Túrkevén a 66,5 %‑át tették ki. 1908‑ban az olvasni tudó emberek már könyvtárba is járhattak, hiszen a városban tíz könyvtár volt feljegyezve, 3.058 könyvvel. Megalakult az Ipartestület és a Munkáskör is. De a város még mindig egyértelműen a birtokos réteg irányítása alatt állt, annak ellenére, hogy már a redumptus kiváltságosok megszűntek. Itt körülbelül 200 családról van szó, akik kezükben tartották a földeket. Róluk írta a Polgári Iskola első igazgatója, Farkas Imre: „...Ettől a világtól elzárt, minden fejlődéstől idegen városnak közönséges, és vagyoni jólétben önhitt, a haladás iránt indolens, minden tudást és iskolát gyanús szemmel néző vezető elemei...”.

Ők azok, akik megakadályozták, hogy a vasút kiépüljön Kisújszállásig, pedig ez döntő lett volna a város érdekében.

Eközben kitört az első világháború, ahol Túrkevéről 600 fiatal maradt oda. 1919‑es forradalom idején a Munkáskör népgyűléseket szervezett, s itt választottak új vezetőséget. Hamarosan román megszállás alá került a város, amit a vörös hadsereg júliusi offenzívája próbált megszűntetni. Túrkeve néhány napra felszabadult, de a harcok tovább folytatódtak a város alatt. Július 24‑én volt a ballai csata Túrkeve birtoklásáért. A románok felállása a Ballai híd környékén volt, ágyúik ettől hét kilométerre. A vörösök ágyúi a vasútállomás, a Keresztgödör és a Cigányváros felől állottak, s így lövöldözték egymást a városon át. A románok a református templomtornyot vették tűz alá, s a lövedékek ennek közelében estek le, főként a piactéren.

A harc nem tartott sokáig, hiszen köztudott, hogy a vörös hadsereg támadása összeomlott, s pár nap alatt visszamenekültek a Tiszán. Túrkevén is megkezdődött a forradalom leverése és megtorlása. A város 1924‑ben Ecseg megvásárlása után még 4.085 kat. holdat vásárolt. Ez elősegítette a földművelés kiszélesedését. A vízvezeték és a villany teret hódított. Lassan haladt az egészségügy. Létrehozták a Szülőotthont, elkezdték az összekötő vasutak építését és a járdák kövezését. A második világégésben rengeteg ember ment kényszermunkára, s talán ugyanennyi a frontra. 1944‑ben Túrkevéről is hurcoltak el embereket, de még ez év október 8‑án a város felszabadult, illetve szovjet megszállás alá került. A világháború fellegei csak nehezen hagyták el a várost, de új élet indult. 1948‑ban 19 parasztcsalád megalakította a Vörös Csillag Tsz‑t. 1951‑re a mezőgazdasági lakosság 97 %‑a dolgozott közös földeken. Ezzel Túrkeve elnyerte „az első termelőszövetkezeti város” címet, az ország figyelmének a középpontjába került, hiszen a város nevét mindenki hallhatta nap mint nap a rádióból. Ez közelről azonban teljesen másképpen festett. Karhatalom és erőszak segítségével léptették be a szabad földműveseket a tsz‑be.

1955‑ben a Búzakalász Tsz földjén melegvízre bukkantak, s hamarosan elkészült a dolgozóknak a strandfürdő. Az óriási igényre való tekintettel nyilvánossá tették. Így lett Túrkeve fürdőváros.

Az 1956‑os megmozdulások után néhány évig olyan emberekre volt bízva a város sorsa, akik nem vették figyelembe a következményeket. Felszedték a vasutat, lebontották a téglagyárat és megszüntették a Szülőotthont. A lakosság száma is csökkent. Elteltek a hetvenes, nyolcvanas évek, s most is érezni, amint a város utcáin lomhán ballag az idő...

A rendszerváltás után Túrkevén is megváltozott az élet. Dominósorban omlottak össze a rendíthetetlennek hitt nagyvállalatok. Mégis, lassan elkezdődött a fejlődés, annak ellenére, hogy számtalan akadályozó, gátló tényező nehezítette a város új vezetőinek munkáját. Új telefonhálózat kiépítése, a gázvezeték továbbépítése, a központi csatornahálózat tervbevétele, a falusi turizmus lehetőségeinek kialakítása. Ezen lehetőségekkel indult városunkban az új élet.

 

 

4. sz. melléklet: Felhasznált irodalom jegyzéke

 

Benkő, Gy. (1955): Híradás Ecsegpusztáról. Jászkunság, II. évf. 1. sz.

Campbell, B., Watson, D., (1964): The Oxford Book of Birds (Peerage Books)

Chernelházi Chernel István : Magyarország madarai (1899. Budapest)

Dankó, I. (1957): Túrkeve kutatása (kézirat)

Daróczy Elek: Karczag város egyetemes leírása (Sződi S. könyvnyomdája, 1890. Karcag)

Dr. Endes Mihály : Nagykunsági barangolások (1989. Karcag)

Godet, J.D. (1991): Európa virágai (Officina Nova)

Godet, J.D. (1986): Fák és cserjék (Officina Nova)

Haraszthy, L. szerk. (1984): Magyarország fészkelő madarai (Natura)

Haraszthy, L. szerk. (1988): Magyarország madárvendégei (Natura)

Hermann Heinzel, Richard Fitter, John Parslow: Birds of Britain and Europe with North Africa and the Middle East (Collins, 1995. London)

Hortobágyi, T. dr. szerk. (1955): Növényhatározó (Tankönyvkiadó Váll.)

Lars Jonsson : Birds of Europe with North Africa and the Middle East (Helm, 1996. London)

Lars Svensson : Útmutató az európai énekesmadarak határozásához (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 1995. Budapest)

Dr. Keve András : Magyarország madarainak névjegyzéke (Akadémia Kiadó, Biológiai Tanulmányok, 1984. Budapest)

Kovács József István szerk. : Karcag város madarai (kézirat, 1995. Karcag)

Makatsch, W. (1981): Die Limikolen Europas (VEB)

Móricz Zsigmond : Úri muri (Szépirodalmi könyvkiadó, 1971. Budapest)

M. Szabó, L. (1926): Túrkeve és az Alsó-Berettyó mellék földrajza

Papp L. - Lengyel T. : Ecsegpuszta védett természeti értékeinek feltárása (Diplomaterv, 1993. Sopron)

Peterson, R. T., Mountfort, G., Hollom, P. A. D. (1983): Európa madarai (Gondolat)

Podhajská, Z. (1991): Európa vadvirágai (Madách)

Rakonczay Z. szerk. : Vörös könyv (Akadémiai, 1990. Budapest)

R. T. Peterson, G. Mountfort, P. A. D. Hollom : Európa madarai (Gondolat, 1986. Budapest)

Sallai, R. B. (1992): Adatok Túrkeve históriájához (kézirat)

Sallai, R. B. (1993): Ecsegpuszta természeti védelméről. Túrkeve V. 21.

Sallai, Z. (1994): A Hortobágy-Berettyó halfaunája, különös tekintettel az Ecseg-pusztai Természetvédelmi Terület folyószakaszára (szakdolgozat)

Széll Antal : Fokozottan védett állat és védett növényfajok szaporodó közösségeinek előfordulása a Dévaványai Tájvédelmi Körzet térségében („NIMFEA” TE, A Puszta - 1/12, 1995. Szarvas)

Szűcs Sándor : Régi magyar vízivilág (Magvető, 1977. Budapest)

Tóth, A. dr. (1983): Ecsegpuszta természeti értékei (Környezet és Természetvédelmi évkönyv, Békéscsaba)

Tóth, A. dr. (1980): Természetvédelmi tervjavaslat Ecsegpuszta védetté nyilvánításához (kézirat)

Urbán, S. (1993): Javaslat Jásztelek Pusztamizsei Természetvédelmi Terület védetté nyilvánításához (kézirat)

Urbán, S. (1995): Javaslat Jászalsószentgyörgy  Vadas-park Természetvédelmi Terület védetté nyilvánításához (kézirat)

Ujhelyi, P. (1994): A magyarországi emlősállatok határozója (MME)

Dr. Tardy J. szerk. : Természetvédelem 1994 (KTM Természetvédelmi Hivatala, 1994. Budapest)

Varga Lajos : Rendszer és sorrend a mai ornitológiában (Túzok - Madártani Tájékoztató, I/2. sz. 1996. Budapest)

 melléklet: a vizsgált kistáj