Védelem alatt nem álló területek vizsgálata a
Nagysárrét szívében
Sárrét Természetvédelmi Szervezet
Cím: Dévaványa, Túzokrezervátum
Levélcím: 5421. Túrkeve, Postafiók:
33. sz.
Telefon: 60/612-755
Fax: 56/361-505
Felelős vezető: Széll Antal, elnök
Témafelelős: Sallai R. Benedek
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék............................................................................................................... 2
Bevezetés........................................................................................................................... 3
Vizsgált terület általános bemutatása............................................................................. 3
A térség múltja........................................................................................................ 3
Szűcs Sándor szülőföldjén............................................................................ 3
A terület hagyományai, múltja...................................................................... 4
A terület földrajzi adottságai................................................................................... 5
Domborzat, földtan, talajtan......................................................................... 5
Éghajlat, vízrajz........................................................................................... 6
A vizsgált terület élővilága.............................................................................................. 6
Nagyszik – Kissziget................................................................................................ 7
Füves szikespuszta (Achilleo-Festucentum pseudovinae).............................. 7
Tarackos-tippanos sziki rét (Agrostidetum stoloniferae)............................... 8
Szolonyec sziki rétek (Beckmannion erucaeformis)...................................... 9
Ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuretum pratensis)........................... 10
Harmatkásás sziki rét (Agrostio-Glycerietum poiformis)............................. 10
Vakszik (Camphorosmentum annuae)......................................................... 11
Fauna......................................................................................................... 11
Móka...................................................................................................................... 13
Nyíltvíz (Lemno-Urticularietum, Myriophyllo-Potametum)........................... 13
Nádasok (Scirpo-Phragmiteum).................................................................. 13
Összegzés......................................................................................................................... 13
Bevezetés
A Sárrét Természetvédelmi Szervezet 1994-ben azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy működési területén, a Jász-Nagykun-Szolnok megye és Békés megye határán húzódó Nagykunsági és Nagysárréti régióban gyakorlati természetvédelmi tevékenységet folytasson. Feladatunknak tekintettük a régi magyar vízivilág nyújtotta életfeltétetek maradékainak védelmét, és lehetőség szerinti rekonsrukcióját.
Ezen program sikeres lebonyolítását igazolja a Körös-Maros
Nemzeti Parkkal és a „Nimfea” Természetvédelmi Egyesülettel közösen működtetetett
madár-repatriáló állomás, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a „Nimfea”
Természetvédelmi Egyesülettel közösen elkészített Karcagi
élõhely-rekonstrukciós árasztás, vagy épp a Füzesgyarmat mellett saját
tulajdonunkba került, Fegyver-fenék mocsárrész fenntartása, ahol olyan
költőfajok élnek, mint a nagy kócsag, vagy a nyári lúd.
Az aktív természetvédelmi tevékenységeink mellett megfelelő
időt fordítunk arra is, hogy természetvédelmi célú kutatásokkal nem védett
területeket tárjunk fel, és kezdeményezzük védelmüket. Idei évben Biharnagybajom
és Sárrétudvari környékének élőhelyeinek vizsgálatával készültünk el
nagyvonalakban, mely vizsgálatok eredményeit jelen munkánk tartalmazza az alábbiakban.
Vizsgált
terület általános bemutatása
Hogy milyen is volt a régi Sárrét világa ? Milyen természeti képek fogadták a messze-földről ide érkező vándort az árvízszabályozások előtt ? Ezekre a kérdésekre adnak választ Szűcs Sándor néprajztudós könyvei, ki e vidéken (Biharnagybajomban) született és élt, a régi Nagysárrét központjában.
Miután Szűcs Sándor könyvei ébresztették fel a vágyat, az eszményi mocsárvilág után, megtiszteltetésnek érezzük, hogy szülőföldje védelmének kezdeményezését, mint a régi magyar vízivilág maradéka védelmének kezdeményezését, most mi tehetjük meg.
A térség múltja
Szűcs Sándor szülőföldjén
Bár munkánk konkrétan három, együttesen kb. 400 hektáros élőhely védelmének kezdeményezéséről szól – melyek bemutatására a későbbiekben kerül sor –, mégis mindenképpen szólnunk kell Biharnagybajom múltjáról, hagyományairól és jelenéről is néhány szót, ami nélkül mindenképpen hiányosnak érezhetnénk munkánkat.
A közel kétszáz éves, nagy-nagy múltú (1849-ben ez a ház rejtette el a bujdosó Sárosi Gyulát is) házban születetett és élte le életét Szűcs Sándor. E házban vendégeskedett Móricz, Szabó Pál és Györffy István is.
Szűcs Sándor – a csendőrök és a főjegyző nem kis érdeklődésére – már kora ifjúságától kezdve a tanyákat és pásztorszállásokat járta, és gyűjtögette az adatokat, házában az anyagot a múltról. E ház, illetve környezete Nagybajom rejtett részén ma is ott van meghatározva ezzel a falurész hangulatát. Vízszintesen fektetett léckerítés, az udvarban lévő nagy diófa, a nádfedeles kis ház, ami a család gyarapodásával lett bővítve, mind a múlt század hangulatát idézi, csakúgy, mint a földutas utca, amely akár az európai örökség részének is tekinthető lenne.
Szűcs Sándor néprajzi tanulmányaival, írásaival kiválóan mutatja
be régi Sárrét hangulatát és hiedelemvilágát, tudása pedig első kézből való
volt, mint ahogy írja azt a Békési históriák c. művében: „Vén csőszök kinn, a szabad természet ölén töltött hosszú életük
tapasztalatairól beszéltek, a maguk sajátos bölcsességével, rekkenő nyári napok
déli verőin, rozoga ócska kunyhók hűs árnyékában. Esténkint a határbeli
éjszakák sejtelmes történéseiről szóltak, régi babonás mesemondákat idézve.
Hányszor előfordult, hogy nyári záporok, borult csepergős napok hosszabb időre
beszorítottak egy-egy tanyába.”
A régi Nagysárréttel együtt azonban nem csak a pásztorok, pákászok tűntek el, hanem számos eredeti élőhellyel együtt. Szűcs Sándor hagyatékaként mi is ezen területek állapotának megőrzését tűztük ki célul.
A terület hagyományai, múltja
A vizsgált területet, a Nagysárrétet régebben Berettyó-Sárrétjének is nevezték, utalva ezzel táplálóvizére, a Berettyó folyóra. A tájat formáló folyó nevének eredetét ősi magyar szóra vezetik vissza, ami annyit jelent, mint berekkel gazdagon szegélyezett folyó. Ez formálódhatott idővel Berettyóvá.
Az egykori Ős-Berettyó, a Réz hegység tövében több kisebb vízfolyás egyesüléséből alakult ki 500 m körüli magasságban a tengerszint fölött. Kisebb patakok és erek vizének felvétele után folyt el Bakonszegig, ahol medre gyakorlatilag megszűnt, és vize a Nagysárrét medencéjébe ömlött.
Évszázadokig formálta a tájat a Berettyó, és meghatározta a térség arculatát és életformákat. Darvak, gödények, kacsák és libák ezrei költöttek ezen az élőhelyen, melyek ha felszálltak, szinte felhőt alkotva repültek tova. Eszményi élőhelye volt ez valamennyi vízimadárnak, gémeknek, kócsagoknak, de kiváló életteret talált itt a csikasz, az aranysakál is. Az gyűjtögető életmód utolsó maradék megjelenési formái, a pákászok (csíkászok, halászok, madarászok stb.) itt együtt éltek a tájjal, alkalmazkodtak hozzá. Éppen ezért jelentett jelentős ökológiai változást a madaraknak, és teljes átalakulást az embereknek folyóvíz-szabályozások megkezdése a térségben.
A Berettyó szabályozása szükségszerű velejárója volt a fejlődésnek, hiszen árvize többször elöntötte a környező településeket. Erre a császári és királyi helyhatóság Bodoky Károly kerületi főmérnököt bízta meg a Körös és a Berettyó szabályozási tervének kidolgozásával. Bodoky az ármentesítő területet 840 ezer kat. holdban állapítván meg, egységes vízrendezési tervet 1855-re készítette el, és tervei alapján 1858-ban kezdték meg a munkákat. 1865-re a Berettyót a Sárréttől elzárták és 1866-ban Bakonszegtől Szeghalomig vizének új medret ástak a Sebes-Körösbe. A Hortobágy folyó vize még egy ideig táplálta a Nagysárrét mocsárvilágát. A Bakonszegtől Bucsa irányába tartó folyószakaszt Bucsánálketté vágták, a Hortobágy folyót pedig öszekötötték az Ős-Berettyó alsó, Bucsa alatti ágával. A vízrendezési munkálatokat 1890-re fejezték be.
Bár a vidék vérét, a vízzel elvettették a tájtól, mégis a huszonnégy esztendő alatt a lakosság ellenszenve a munkák iránt sokat enyhült, különösen a parasztok körében. Addig azonban míg felszánthatták a vad födet a földművesek, sok-sok idő telt el. Több nyáron csak gyújtogattak, égették a szárazra került nádasokat. Nem tudtak mit kezdeni az erdőnyi részeket elborító, kemence méretű zsombékokkal sem. A bevetett barázda jó ideig gabona helyett csak gyékényt, nádat és sást termett, aminek az eke nemigen ártott. Több évtized fáradtságos munkája kellett, hogy e föld gabonát teremjen.
A pákászokat, pásztorokat ez azonban nem vigasztalta meg, meg is tettek mindent azért, hogy a munka meghiúsuljon – hiába. Erről ismét Szűcs Sándor sorait idézem „A rét pusztulása” c. művéből. „Víz közt nevelkedett elődeink mégse nézték jó szemmel az inzsellérek sürgölődését. A pákászok nem szívesen kalauzolták őket. Ha rábeszélésnek engedve valamelyik be is ment a nádas közé, a legveszélyesebb helyeken otthagyta a társaságot.”.
A megállíthatatlan fejlődés azonban elsodorta a pákászokat, pásztorokat, hiedelemvilágukkal, hagyományaikkal együtt. „A nagy gulyákat, nyájakat, kondákat feloszlatták, a vízzel elúszott a hal, a nád és gyékényvágó rétet kipusztították, a szárazzá tett tájról elköltözött a sok madár. Így tehát ők kisemmizetteknek érezték magukat. A rét helyét elfoglaló uradalmak napszámosaivá lettek” – írja Szűcs Sándor, aki egész életében – csakúgy mint még ma is sokan – visszasírta a régi Sárrét világát. Éppen ezért groteszk, hogy Bodoky Károlynak emlékművét, a Szűcs Sándor szülőházán helyezték el, a sárrét öregjének emlékműve mellett.
A terület földrajzi adottságai
A vizsgált terület hazánk Nagysárrét nevű kistáján helyezkedik el, amely kistáj Békés és Hajdú-Bihar megye határán fekszik. E terület nagysága 650 km2, ami a középtáj 15 %, a nagytáj 1,3 %-a. A kistájhoz tartozik Bárán, Bihardancsháza, Biharnagybajom, Bihartorda, Bucsa, Nagyrábé, Sáp, Sárrétudvari és Szerep. Mint a felsorolásból láthatjuk ezek a települések a néprajzi értelemben vett Nagysárrét, vagy tápláló vizéről elnevezett Berettyó-sárrét központjai is. Az alábbiakban közölt adatok forrásául a „Magyarország kistájainak katasztere” c. művet nevezzük meg.
Domborzat, földtan, talajtan
A kistáj maga az egykori Nagysárrét hordalékkúpok és folyóhátak közé zárt, ma is gyenge lefolyású, magas talajvízállású ártéri síksága. A terület a Berettyó síkság jellegzetes tája, melynek domborzati viszonyait tekintve elmondható, hogy a terület 85 és 110 méter tengerszint feletti magasságú, löszszerű üledékkel fedett hordalékkúp-síkság, amely a Sebes-Körös hordalékkúpjának nyugati lábánal alakult ki.
A típusos felszíni formái a folyóvízi (folyóhát, elhagyott medrek, mortvák) fluvioeolitikus eredetűnek mondhatóak.
A felszín jelentős részét ártéri iszap és agyag borítja, amely északról és délről a folyóhátak szélére is rátelepül. A medencébe a Berettyón kívül a Kálló-ér is szállított hordalékot, sőt a Nagykunságon keresztül még a Tisza és Kraszna árvize is átjutott ide. A felső 10 méteres talajrétegben csak helyenként fordul elő néhány centiméter iszapos-agyagos tőzegcsík, de e helyett sokszor víz át nem eresztő vörös agyag alakult ki, ami jelentősen hozzájárulhatott a térség elmocsarasodásához.
Talajai főleg lecsapolt és telkesített síkláp talajok, amelyeken főleg réteket, legelőket, rétlápokat és láperdő maradványokat találunk. Szántóként csak a szigetszerűen kiemelkedő felszíneket hasznosítjk.
A térség valamennyi talajtípusa talajvízhatás eredményeképp jött létre, csak minimális, mintegy 16 % az ettől eltérő, nem talajvíz hatására létre jött réti csernazjom talaj. A közvetlen vízhatás alatt álló talajtípusok között a szikes talajok kiterjedtek, az összterület 36 %-át borítják. A mezőgazdasági munkákra alkalmatlan réti szolonyecek 24 %-ot foglalnak el, míg a kisebb mértékben sztyepesedő réti szolonyecek 10 % területen fordulnak elő. Mechanikai összetételük agyagos vályog, termékenységük igen gyenge, mezőgazdasági művelésre csak talajjavítás után használhatók. Ezek alapján a kistáj 77,6 %-a (50,4 e ha) szántó, 16,5 %-a (10,7 e ha) rét legelő, 2,3 %-a (1,5 e ha) erdő, 2,1 %-a (1,4 e ha) belterület, 1 %-a (650 ha) vízfelszín, 0,4 %-a (240 ha) kert, 0,1 %-a (65 ha) és ezekből összesen csupán 0,04 %, tehát 25 ha védett.
Éghajlat, vízrajz
A táj mérsékelten meleg és száraz éghajlatú. A napsütéses órák száma 2000 körül van, nyáron 810, télen 185-190 óra körüli. Az évi középhőmérséklet 10,0-10,2 oC fok, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,0-17,2 oC. A napi középhőmérséklet április 10 és október 19 között 10 oC fok fölé emelkedik. A legmelegebb nyári napok átlaga 34,2 – 34,6 oC, a legalacsonyabb téli hőmérséklet átlaga pedig –16,5 és –17,0 oC közötti.
A csapadél évi összese 530-550 mm, a nyugati részken azonban kevéssel alatta marad az 530 mm-nek is. Az évi mennyiségből 310-320 mm a vegetációs időszakban hullik. A 24 órás csapadék maximuma 66 mm. A téli időszak hótakarós napjainak átlagos száma 34-35, az átlagos hóvastagság 16-17 cm.
A terület vízrajza nyugaton a Hortobágy-Berettyóra, keleten pedig a Kék-Kállóra vagy Kálló-főcsatornára támaszkodik. A területen összesen 1000 km2-t is meghaladó csatorna hálózat lett kiépítve, ami eredetileg a mocsárvilág felszámolását szolgálta, majd pedig az öntözéses földművelésben lett jelentős szerepe. Ezek a csatornák vezetik ma is el a tavaszi hóolvadás idején a belvizeket.
A vizsgált terület élővilága
Általánosságban elmondható a vizsgált, tiszántúli (Crisicum) flórajárásba tartozó területről, hogy fás és fátlan társulások egyaránt megtalálhatóak bennük. Legjellegzetesebbek talán a természetes állapotokat őrző élőhelyek közül az ecsetpázsitos sziki rétek (Artemisieto-Festucetum pseudovinae) és szikes mocsarak (Bulboschoenetum maritimi). Erdőtársulásai közül a fűz-nyár-éger ligeterdők (Salicetum aalbae-fragilis hungaricum), a sziki tölgyes maradványok (Pseudovino-Quercetum roboris) jellemzik a területet, de szép számban fordul itt elő pusztai tölgyes (Festuco-Quercetum roboris) és tölgy-kőris-szil liget (Querco-Ulmetum hungaricum) is.
A fás és fátlan társulások jellegéből adódóan rendkívül változatos, természetvédelmileg értékes niche típusok alakultak ki, amelyek számos állatfajnak jelentenek menedéket, otthont.
Munkánkkal első lépésben három egymástól független élőhely védelmét szeretnénk kezdeményezni, mely élőhelyek bemutatását és természetvédelmi szempontból történt vizsgálatát az alábbiakban közöljük:
Nagyszik – Kissziget
Mindkét élőhely Biharnagybajomhoz tartozó füvespusztai terület. Kissziget az Biharnagybajom után, Sárrétudvari felé elfekvő 42 hektáros szikes gyep, ami jelenleg rendszeresen legeltetve van. Nagyszik az Biharnagybajomtól dél-keletre elterülő puszta, aminek nagysága eléri a 200 hektárt, és többnyire kaszálják. Mindkét élőhely hasonló állapotú társulásokat őriz, mindkettő időszakosan belvíz borította terület, épen ezért jellemzésüket az alábbiakban egyben tennénk meg.
A közölt adatok saját megfigyeléseinken és határozásainkon alapulnak, melyek mellé felhasználtuk alkalmanként a Soó Rezső – Kárpáti Zoltán 1968-ban megjelent növényhatározóját, de felhasználtuk forrásul a társulások meghatározásához V. Sípos Julianna – Varga Zoltán: A Kárpát-medence kontinentális sziki rétjeinek és gyepeinek növénytársulástani áttekintése, illetve Simon Tibor: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása c. műveket is.
Általánosságban itt is elmondható az Alföld negyedidőszaki klíma-, vegetáció- és faunatörténetére vonatkozó újabb vizsgálatok alapján, hogy nem igaz, hogy csupán másodlagos eredetű és nagyrészt a folyószabályozások után kialakult élőhelyek lennének a területen. Vitathatatlan tény, hogy a folyók árvízszabályozása, a mocsarak lecsapolása és a több évszázados hagyományos legelőhasználat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a társulatok nagy kiterjedésűvé váljanak és stabilizálódjanak, azonban nyilvánvaló, hogy mind a nagy alföldi mocsarak ingadozó vízszintű peremterületein, mind pedig a szikespusztai erdők tavasszal vízállásos tisztásain bőséges lehetőség volt primer szikesedésre.
Vizsgáltainkkal az alábbi élőhelyeket sikerült elkülönítenünk a változatos gyepeken:
Füves szikespuszta (Achilleo-Festucentum pseudovinae)
Többnyire zárt növényborítású, rövid fűvű gyepterület mindkét élőhelyen, amely leginkább elterjedt a vizsgált területeken a réti szolonyecek különböző változatain. Mindenképpen értékes társulás, mint a jellegzetes alföldi táj egyik nagy kiterjedésű komponense, és emellett a később bemutatott védett madarak élőhelye. Néhol részben löszpuszta-gyepek nyomaira utaló nyomok maradtak fenn.
Állományaiban mindenképpen domináns a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) és a közönséges cickafark (Achillea millefolium). Fontos gyep-alkotó még a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), puha rozsnok (Bromus mollis), keskenylevelű sás (Carex stenophylla), lándzsás útifű (Plantago lanceolata), karcsú fényperje (Koeleria cristata). Több helyen előfordul a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), madárhúr (Cerastium anomalum), réti peremizs (Inula britannica), közönséges szikipozdor (Podospermum canum). Csekélyebb számban, de még mindig gyakori a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella), ezüst pimpó (Potentilla arenaria), bárány üröm (Artemisia pontica), karcsú kerep (Lotus angustissimus), pusztai sárma (Ornithogalum gussonei), és a villás boglárka (Ranunculus pedatus).
E társulás, illetve ezen élőhelyek több helyütt érezhetően
átmentet képeznek, illetve átmennek az ürmös szikes puszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae)
társulásba, ahol a fenti fajok mellett jelentős számban fordul elő közönséges
vasfű (Verbena officinalis), felemás
zsázsa (Lipidium perfoliatum), madár
keserűfű (Polygonum aviculare), sziki
árpa (Hordeum hysrix) is. A
rendszertelen legelőhasználat miatt több helyen észre vehető a gyomosodás.
Ezeken az élőhelyeken tömeges a keszeg saláta (Lactuca serriola), réti imola (Centauera jacea), jakabnapi aggófű (Senecio jacobea), bakszakáll (Tragopogon dubius), fekete ökörfarkkóró
(Vesbascum nigrum), közönséges
gyújtoványfű (Linaria vulgaris),
mezei katáng (Cichorium intybus),
szarvas kerep (Lotus corniculatus),
tejoltó galaj (Galium verum), tövises
iglice (Ononis spinosa), fehér
mécsvirág (Melandrium album), tarka
koronafürt (Coronilla varia),
farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias),
fűzlevelű peremizs (Inula salicina),
terjőke kígyószisz (Echium vulgare),
orvosi somkóró (Melilotus officinalis),
mezei árvácska (Viola arvensis), vagy
a védett nyúlánksárma (Ornithogalum
pyramidale).
Másik változat a társulásátmenetre helyenként a nyár végét jelző a sziki sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum), tömeges előfordulásával a sóvirágos-ürmös szikfoknövényzet (Limonio-Artemisietum santonici) kialakulása, ahol ürmös pusztákra jellemző társulásalkotók mellett számos halofiton is megtelepszik, mint amilyen az ősz beköszöntével virágozni kezdő sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus).
Tarackos-tippanos sziki rét (Agrostidetum stoloniferae)
A vizsgált területen nagy kiterjedésű rét-típus, erősen szikes talajú társulás. Jellemző rá a zsombékos szerkezet, amelyet főleg a tarackos tippan (Agrostis stononifera) és a réti sás (Carex distans) alkot. Sokhelyütt tömeges a hernyópázsit (Beckmannia erucaeformis). Több helyen található zsióka (Bolboschoenus maritimus). A feliszapolt részekre jellemző a gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus) és a mocsári csetkáka (Elocharis palustris).
Szolonyec sziki rétek (Beckmannion erucaeformis)
A több helyen létrejött társulás magasfűvű, tavasszal és nyár
elején időszakosan vízállásos, nyár derekára rendszerint kiszáradó rét,
amelyben néhány szálfű-faj alkot zárt, esetenként zsombékos állományt. A
zsombékosság mértéke a tarackos tippan (Agrostis
stolonifera) dominanciájától függ, amelynek tarackjai „iszapfogóként”
működnek. A kétszikű lágyszárúak fajgazdagsága nagyrészt a gyep struktúráját
követi. Több faj a zsombékképző füvek csomói közti semlyékekben telepszik meg,
pl. a boglárkafélék, mint a sziki boglárka
(Ranunculus lateriflorus), kúszó boglárka (R. repens), buborcs boglárka (R.
sardous), vagy a pénzlevelű lizinka (Lysimachia
bnummularia). Hasonlóan élnek a menták,
mint a vízi menta (Mentha aquatica), csombor menta (M. pulegium) és a pimpók, mint az ezüst pimpó (Potentilla argentea), indás pimpó (P. reptans). Az iszapos foltokra
jellemző a csetkák és a szittyók, mint amilyen a mocsári csetka (Eleocharis palustris), a fekete szittyó
(Juncus atratus), vagy a békász
szittyó (J. effusus).
Ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuretum pratensis)
E társulás beazonosítása gondot okozott, ugyanis ez átmeneti jellegű, a harmatkásás rétek és ezeknél szárazabb, de szintén a kevéssé szikes termőhelyekre jellemző szárazabb gyeptípusok (pl. löszpusztagyepek, sziki erdőspuszta-rétek) között. ennek megfelelően fajállománya is változatos, sokrétű. Első ránézésre leginkább fennmaradt löszpuszta maradványnak tűnhet (és tűnik is), azonban jobban megvizsgálva még a ecsetpázsitos sziki rétekhez tartozik e társulás.
A tömeges, állományalkotó réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és tarackos tippan (Agrostis stononifera) mellet gyakori, jellemző növények e társlásban: réti perje (Poa pratensis ssp. angutifolia), réti harmatkása (Glyceria fluitans ssp. poiformis), réti sás (Carex distans), keskenylevelű sás (C. stenophylla). A fajállományban előfordul még szürke aszat (Cirsium canum), vesszős füzény (Lythrum virgatum), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), ritkán fekete nadálytő (Symphytum officinale).
Ezek mellett előfordul még lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum), hasznos földi tömjén (Pimpinella saxifraga), tejoltó galaj (Galium verum), vörös fogfű (Odontites rubra), pasztina (Pastinaca sativa), magyar imola (Centaure pannonica), mezei katáng (Cichorium intybus). A területen pusztagyepek fajai is előfordultak, mint a mezei cickafark (Achillea collina), pusztai sárma (Ornithogalum gussonei), osztrák zsálya (Salvia austriaca), pázsitos csillaghúr (Stellaria graminea).
Ez az élőhely szintén jelentős madarak költőhelyeként, de rovar-közössége számára is sokrétű, a változatos tápnövény-kínálat (ernyősök, fészkesek). E gyepeket kaszálással kezelik, aminek elvégzését hasznos lenne a földön fészkelő madarak költési ideje után kezdeni.
Harmatkásás sziki rét (Agrostio-Glycerietum poiformis)
A két élőhely vízjárta területeink, viszonylag a kevésbé szikes részeken, erős tavaszi vízborítás mellett alakulhat ki a harmatkásás sziki rét. A társulásban az állományalkotó réti harmatkása (Glyceria fluitans ssp. poiformis) és tarackos tippan (Agrostis stononifera) mellett jellemző faj a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a rókasás (Carex vulpina), mocsári csetka (Eleocharis palustris), mocsári kutyatej (Euphorbia palustris), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), vesszős füzény (Lythrum virgatum) vízi menta (Mentha aquatica), csombor menta (M. pulegium), indás pimpó (Potentilla reptans) sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus), buborcs boglárka (R. sardous), sziki kányafű (Rorippa kerneri), keskenylevelű lórum (Rumex stenophyllus) stb.
Elsősorban nagy kiterjedése miatt természetvédelmi szempontból fontos társulás, mint az erősebb takarást igénylő réti fészkelő madarak fontos költőhelye. Emelett a lágyszárúak, mint az alföldi mocsárrétekre jellemző tápnövény-specialista lepkefajok tápnövényei is jelentősek, mint amilyen a keskenylevelű lórumhoz kötődő (Rumex stenophylla) nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutilus).
Vakszik (Camphorosmentum annuae)
Helyenként szolonyeces vaksziknövényzet alakult ki, amely a szikpadkák és a szikfokok határán sávszerű állományokat alkotó asszociáció, amelyre a padkák peremének hátráló eróziója peremén felhalmozódó, állandó frissmálladékként képződő amorf kovasav (SiO2) és az általa meghatározott szélsőséges környezeti feltételek a jellemzők a fentebb felsorolt növényfajokkal.
Fauna
A változatos életfeltételeket nyújtó gyepeken változatos állatvilág alakult ki. Nagy mennyiségben tapasztaltunk zengőlegyek (Syrphidae) és valódi legyek (Muscidae) rajzását. Emellett fontos ökológiai szempontból a sok egyenesszárnyú (Orthoptera) faj jelenléte is, hiszen számos fokozottan védett állatfaj táplálékai ezek: Calliptamus itallicus L, Stenobothrus stigmaticus Zub., Plysarcus denticauda (Charp), Conocephalus fuscus (Fabr), Gempsocleis glabra Herbst, Platicleis affinis FIEB, Montana montana (Koll), Bicolorana bicolor, Roeseliana roeseli (Hgb), Leptofies albovittata (Koll), Aiolopus thalassinus (Fabr), Omocestus ventralis Zett, Gliptobothrus biguttulus L, Gliptobothrus mollis Charp, Chorthippus longicornis Latr., Euchorthippus pulvinatus F.W., Euchorthippus declivus Bris, Dociostaurus brevicollis Evervm.
Mindenfelé gyakori természetesen a koronás keresztespók (Araneus diadematus) a réteken láthatunk darázspókot (Argiope bruennichi) és alkalmilag feltűnik a védett szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) is. Többfelé gyönyörködhetünk fecskefarkú lepkében (Papilio machaon), atalanta lepkében (Vanessa atalanta), nappali pávaszemben (Nymphalis antiopa), kis rókalepkében (Aglais urticae), fehérpettyes álcsüngőlepkében (Syntomis phegea), közönséges tűzlepkében (Lycaena phlaeas), közönséges boglárkalepkében (Polyommatus icarus) és piros övesbagolyban (Catocala nupta).
A madarak közül a pusztai részeket lakja például a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a parlagi pityer (Anthus campestris), hantmadár (Oenanthe oenanthe), a kiöntéseken táplálkozó, gyepeken költő bíbic (Vanellus vanellus) és goda (Limosa limosa). Hasonló élőhelyen réti fülesbagoly (Asio flammeus) is feltűnhet időnként. Ugyanitt a bokrosokat keresik fel rozsdás- (Saxicola rubetra) és cigány csaláncsúcsok (Saxicola torqata). E fajoktól eltérően csak tavaszi-őszi vonulásban figyelhetőek meg az esetenként gyülekező fekete gólyák (Ciconia nigra), melyekből alkalmanként tizenöt egyedet is meghaladó csapat van jelen. Bár nekünk nem sikerült megfigyelnünk, de a juhászok elmondása alapján a túzok (Otis tarda) több alkalommal jelen van. Idei évben a térségben egy pár haris (Crex crex) is költött. (Ványi Róbert szóbeli közlése)
A ragadozók közül a darázs ölyv (Pernis apivorus) és a vándor sólyom (Falco peregrinus) az, amely időnként feltűnik. A területen télen rendszeresen vendégeskedik kékes rétihéja (Circus cyaneus), gatyás ölyv (Buteo lagopus) és ritkábban kis sólyom (Falco columbarius) és nagy őrgébics (Lanius exubitor) is. Néha feltűnik a holló (Corvus corax).
A pusztákhoz kapcsolódó erdőkben sok madárfaj talál élőhelye. Az alábbi fajok jelenlétét sikerült bizonyítanunk: kakukk (Cuculus canorus), zöld küllő (Picus viridis), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), nagy fakopáncs (Dendrocopus major), erdei fülesbagoly (Asio otus), kuvik (Athene noctua), örvös galamb (Columba palumbus), vadgerle (Sreptophelia turtur), balkáni gerle (Sreptopelia decoacto), barázda billegető (Motacilla alba), berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), vörösbegy (Erithacus rubecula), fülemüle (Luscinia megarhynchos), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), cigány csaláncsúcs (Saxicola torquata), kis poszáta (Sylvia curruca), mezei poszáta (Sylvia communis), kerti poszáta (Sylvia borin), barátka (Sylvia atricapilla), ökörszem (Troglodytes troglodytes), szürkebegy (Purnella modularis), sisegő füzike (Phyllocopus sibilatrix), csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita), szürke légykapó (Muscicapa striata), őszapó (Aegithalos cudatus), széncinege (Parus major), kékcinege (Parus caeruelus), fitisz füzike (Phyllocopus trochilus), sárgarigó (Oriolus oriolus), tövisszúró gébics (Lanius corullio), kis őrgébics (Lanius minor), szarka (Pica pica), csóka (Corvus monedula), vetési varjú (Corvus frugilegus), seregély (Sturnus vulgaris), házi veréb (Passer domesticus), mezei veréb (Passer montatus), erdei pinty (Fringilla coelebs), csicsörke (Serinus serinus), stiglic (Carduelis carduelis), zöldike (Carduelis chloris), citromsármány (Emberiza citrinella), sordély (Miliaria calandra). Ragadózók közül költ a karvaly (Accipiter nisus), egerészölyv (Buteo buteo), kék vércse (Falco vespertinus), vörös vércse (Falco vespertinus) és alkalmilag a kaba sólyom (Falco subbuteo) is. Telente gyakran láthatjuk az alább fajokat: fenyőrigó (Turdus pilaris), királyka (Regulus regulus), rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) és meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes).
A vizsgált területeken rendkívül gyakoriak a kecskebéka fajcsoport (Rana esculenta komplex) tagjai. Szintén szép számban van jelen a vöröshasú unka (Bombina bombina), zöld varangy (Bufo viridis) és a zöld levelibéka (Hyla arborea) is. Egyik tavaszi ottjártunkkor kis békák 10000-es csapatait volt alkalmunk megfigyelni, melyek együttes száma valószínűleg meghaladták az 100000-es példányszámot.
Az emlősök (Mammalia) törzsét képviselik az őz (Capreolus capreolus), sajnos nagy számban a vaddisznó (Sus scrofa), róka (Vulpes vulpes), gyakran láthatunk nyestet (Martes foina), görényét (Mustela putorius), menyétet (Mustela nivalis), mezei nyúlat (Lepus europaeus), sünt (Erinaceus europaeus), vakondot (Talpa europaea). Tömeges a mezei pocok (Microtus arvalis), gyakori a mezei cickány (Crocidura suaveolens), közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus), közönséges vizicickány (Neomys fodiens), házi egér (Mus musculus), hörcsög (Cricetus cricetus), vándorpatkány (Rattus norvegicus) és törpe cickány (Sorex minutus). Az éjjeli repülőemlősök közül az épületlakó szürke hosszúfülű-denevérrel (Plecotus austriacus), kései denevérrel (Eptesicus serotinus), korai denevérrel (Nyctalus noctua) találkozhatunk.
Móka
A korábban bemutatott két élőhelytől jelentősen eltér, hiszen ez nem pusztai, hanem Sárrétudvari határában, közvetlenül a belterület mellett elhelyezkedő kis vizes élőhely. Az egésznek a nagysága nem éri el az 7 hektárt, ami csapadékszegény évben még kisebb lehet, mégis sajátos élővilág alakult ki rajta fokozottan védett madárfajokkal.
Nyíltvíz (Lemno-Urticularietum, Myriophyllo-Potametum)
A Móka nevű kis árkot elsőként békanyál (Chladopora ssp.) lepte el, amit több vízi boglárka fajok (Batrachium ssp.) követett. Az egyébként is eutróf csapadék víz elvezetőben megtelepedtek a nyíltvizet lakó (hidatofiton) társulások is több vízben úszó mocsári növénnyel (forma aqatica). Ezen társulások teszik lehetővé olyan természetvédelmileg értékes fajok megtelepedését, mint a koloniálisan költő, fokozottan védett szerkő (Chlidonias spp), fajok, vagy a danka sirály (Larus ridibundus). 1998-ban tizenkét pár fattyú szerkő (Chlidonias hybrida) telepedett meg e társulásokon, a imbolygó- (Potamogeton fluitans) és hínáros békaszőlőn (Potamogeton perfoliatus) kialakított fészkükkel, mely egyedek sikeresen fiókát is reptettek. Helyenként megfigyelhetőek még tócsagaz fajok (Ceratorhyllum spp.), apró békalencsét (Lemna minor), bojtos békalencsét (Spirodela polyrrhiza), süllőhínárokat (Myriophyllum spp.). Több helyen látható a védett vízi páfrányféle rucaüröm (Salvinia natans), és a szintén védett sulyom (Tapra natans) állománya. Ezen helyen építi fészküket a vöcsök (Podiceps spp.) fajok. Idei évben a búbos vöcskök (Podiceps cristatus) mellett 14 pár kis vöcsök (Podiceps ruficollis), és 2 pár feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) is megtelepedett.
Szintén a nyílt vizen több alkalommal látható csörgő réce (Anas crecca), nyílfarkú réce (Anas acuta), kanalas réce (Anas clypeata), böjti réce (Anas querquedula). Szinte mindig jelen van a barát réce (Aythya ferina) és a tőkés réce (Anas platyrchnchos). Alkalmilag feltűnik a cigányréce (Aythya nyroca), kendermagos réce (Anas strepera), kontyos réce (Aythya fuligula) is.
Nádasok (Scirpo-Phragmiteum)
A tó szélén nádas alakult ki. Itt a társulásalkotó nádon (Phragmites communis), keskeny és széleslevelű gyékényen (Typha angustifolia és latifolia) kívül más mocsári (helofiton) növények is megtelepedtek, például rendkívül gyakori az felfutó sövényszulák (Calystegia sepium), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), itt is, ott is feltűnik a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), virágkáka (Botumus umbellatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), ágas békabuzogány (Sparganium erectum), réti füzény (Lythrum salicaria) és a keserédes csucsor (Solanum dulcamara).
A nádasban kis számban költ a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), de látható itt a monoton énekéről ismert nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), énekes nádiposzáta (Acrocephalus palusris), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), nádi sármány (Emberiza schoeniclus), és az erőteljes énekéről könnyen felismerhető nádirigó (Acrocephalus arundinaceus).
Ugyanitt több alkalommal szem elé került díszes légivadász (Coenagrion ornatum), sávos szitakötő (Agrion splendens), óriás szitakötő (Anax parthenope), vízipásztor (Orthetrum cancellatum), valamint néhány Trichoptera faj is.
A tavon a közelben lakó emberek szerint gyakran láthatóak a táplálkozó bakcsók (Nycticorax nycticorax), kis kócsagok (Egretta garzetta), szürke gémek (Ardea cinerea) és néhány nagy kócsag (Egretta alba) és vörös gém (Ardea purpurea) is. A település fehér gólya (Ciconia ciconia) populációja is állandó táplálkozó helyül használja a tavat, amelyben igen bőségesen van jelen béka.
Tömegesen fordulnak elő a kecskebéka fajcsoport (Rana ssp.) fajai, valamint vöröshasú unka (Bombina bombina) és zöld levelibéka (Hyla arborea) is.
A tó fölött egyik tavaszi ott jártunkkor vadászó kabasólymot (Falco subbuteo) is láthattunk.
Bár valójában a tó mikroélőhely, de az ilyen jellegű kistavak védelme mindenképpen fokozott természetvédelmi feladatunk. Ezen kezdeményezést ölelte fel az egri Életfa Környezetvédő Szövetség is „kistó projekt” c. programjával.
Összegzés
A Nagysárrét szívében, Biharnagybajom és Sárrétudvari környékén végeztük vizsgálatainkat, melyekkel számos természetvédelmi szempontból értékes növénytársulásra bukkantunk, amelyek kiváló életfeltételeket nyújtanak védett és fokozottan védett fajoknak. Az vizsgált terület jellegéből megállapítható, hogy ennek a Hortobágyi és Körös-Maros Nemzeti Park között elterülő kistáj ezen részének védelme szükséges a élőhelyek fenntartása érdekében, és bármelyik Nemzeti Park törzsterületei között megállná helyét.
Meg kell vizsgálni a parkok bővítésének esetén az adott terület védelmét is megítélésünk szerint.