A kisújszállási öregerdő természeti értékei, és értékpotenciál felmérése

Szoboszlai László, Kisújszállás
„Nimfea” Természetvédelmi Egyesület
1998

Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem,

Ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg

Téli éjszakákon, én vagyok tornácod

Fedele, melynek árnyékában megpihensz

A tűző nap elől, és gyümölcsöm

oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda mely házadat

Tartja, én vagyok asztalod lapja, én

Vagyok a ágy amelyben fekszel, a

deszka amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája ...

Koporsód fedele.

Vándor ki elmégy mellettem,

Hallgasd a kérésem:

NE BÁNTS!

Bevezetés

A legkiegyensúlyozottabb, tökéletesen szervezett, rendkívül összetett növénytársulású ökoszisztémák egyike az erdő. Nemcsak fák és cserjék alkotják, hanem számos lágyszárú növény, valamint mohák, gombák, zuzmók és a talaj élő szervezetei, s elválaszthatatlanul hozzátartoznak az állatok is. Az erdőben a faállomány és a termőföld rendkívül szoros, viszonylag stabil kölcsönhatása érvényesül.

Az egyes erdőtípusokat alkotó fák jellegzetes mikroklímát hoznak létre, amely elengedhetetlenül szükséges a többi erdei élőlény életéhez. A különbféle fajok megőrzésében az öreg erdők jelentős szerepet játszanak, hiszen számos növény- és állatfaj fennmaradását csak az idős fák biztosítják.

Az erdő szabályozza egy vízgyűjtő vagy táj vízháztartását, a földi oxigén- szén- dioxid háztartás alakításában kiemelkedő jelentőségű, javítja a levegő tisztaságát, befolyásolja a helyi és a regionális éghajlati viszonyokat, védi a talajt és fokozza annak termőképességét, őrzi a természetvédelmi értékeket, üdülési és pihenési funkciót teljesít, fontos építőanyag és energiaforrás.

Az ősember a természeten semmit nem változtatott, csupán annyit merített belőle amennyire szüksége volt. A természet rendjébe először a földművelő ember avatkozott be. Az erdők felégetésével, irtásával új területekhez jutott, ez maga után vonta a talaj fizikai, kémiai, biológiai állapotának leromlását.

A természetes és természetszerű erdők kiterjedése folyamatosan csökken, helyükre az újra telepítés néhány rendszerint nemesített fa fajjal történik.

Ráadásul az ember az erdő „kincseit” nem mindig csupán saját lét-fenntartására használja föl. Sokszor megbocsáthatatlanul pazarlón bánik a gazdag erőforrásokkal mit sem törődve a források véges voltával. Szűklátó-körűsége így oda vezetett hogy mára teljesen kiveszett, vagy kiveszőfélben van számos növény- és állatfaj. A megbomlott rend helyreállítása a mai magas szintű technológia birtokában is nehéznek bizonyul.

Elsődleges feladat a természetes és természetszerű erdők értékpotenciál felmérésének elvégzése, s ezen területek védelmének biztosítása.

1. Az alföldi erdőkről

1.1 Az „erdő” szó eredete

Mikor az erdőről beszélünk fel merül a kérdés: Honnan származhat ez a mindennapi életünkben oly gyakran használt szép magyar szavunk.

Nyelvtörténészeink szerint a magyar ember az erdőt azért nevezte el erdőnek, mert magától ered, megindul, felnő, eredő vagyis erdő. Az ered ige még finnugor eredetű, s nyilván az erdő is, bár először írásmaradványaink-ban csak a XVII. században Anonymusnál találkozunk vele. Egyidejű az egy tőről, az eresztből származó és hasonló jelentésű eresztvény, eresztvény – erdő, amely gyakran szerepel árpád – kori okleveleinkben, és a vágás után feljövő, sarjadzó fiatal erdőt jelenti.

Tehát az erdő egy másodlagos erdőforma, mert emberi beavatkozásra jött létre, míg a kezeletlen őserdőre a vadon szót használjuk, átmeneti alak a vadon - erdő.

Hazánkban egy - egy kivételtől eltekintve kezelt gazdasági erdőt talá-lunk, ezért helyes általánosan erdőről beszélni.

1.2 Erdő fogalma

Az erdőt sokan sokféleképpen próbálták meghatározni. Möbius (1887) zoocönológus szerint: „az erdő egy biocönózis, életközösség”.

A XX. század elején Morozov dinamikus erdőelmélete látott napvilágot, amely még napjinkban is használható. Eszerint: „Az erdő a fás növények életközösségének kell tekintenünk, amelyek mind külső alakjukban, mind belső felépítésükben egymásra, az elfoglalt talajra, és légkörre kiterjedt kölcsönhatás következtében változnak.” (Morozov 1920.)

Az újkorra igen jellemző és érdekes Denger (1930) felfogása, aki az erdőt építménynek tekinti. Az 1960-as évektől új fogalmak jelennek meg az erdőre vonatkozóan, melyek már az erdőfejlődés állapotát, az emberi tevékenység hatását, valamint az emberi irányítást is figyelembe veszik.

„Az erdő ökosystem” (Kanadai III. Botanikai világkongresszus 1959)

„Az erdő andropobiogeocönózis” (Szukacsov 1962)

Az erdő fogalmának változásait az 1. számú táblázat mutatja.

Az erdő térbeli nagyságának meghatározása szinte lehetetlen. A képe az alkotó fák faja, nagysága és zártsága szerint változik. Az erdőt alkotó fák darabszáma sem célravezetőbb a pontos meghatározásnál, mivel egy fa még nem ad erdőt, és több fát együtt legfeljebb facsoportnak nevezhetjük.

Az erdő fogalma azóta tágabb értelmezést nyert:

„Az erdő olyan szárazföldi környezeti rendszer, ökoszisztéma amely a növényzet - kiemelten a faállomány és a termőhely, más szóval termőföld, rendkívül szoros, viszonylag stabil kölcsönhatása érvényesül.” (Járó Z. 1992)

Az erdő fogalmának változása az idők folyamán (1968)

Erdészeti korszak	Az ember hatása az erdőre	Az erdő fogalma
I. Ókor XIII. századig, a bányászat fellendüléséig	Jelentéktelen	Természeti jelenség
II. Középkor XIX.századig, a vasútépítésig	Pusztító	Fákkal borított terület
III. Újkor 1945-ig, az erdők államosításáig	Fenntartó	Sajátos ökológiájú biocönózis (építmény)
IV. Legújabb kor Napjainkig	Építő	Andropobiogeocönózis

1. számú táblázat

1.3 Az alföldi erdők

„A Nyugat embere előtt Magyarország nevének említésekor a végtelen, sivár, fátlan, délibábos puszta képe tűnik fel, ahol napi járóföldön csak egy - két csárdára, tanyára akad az ember, de ménesek, gulyák, nyájak sokasága legel a sztyepp füvén, vagy a sívó homokon betyár száguld vágtató paripán. Az a kép amelyet a múlt század hamis romantikája festett elénk, az a rajz, amely Petőfi Lenau lyrájában örökéletű lett.” ( Soó R. 1931)

1.3.1 Erdősültség változása az Alföldön

A Honfoglaló magyarság idejében az Alföld 14,8% -át borította erdő. Az erdősítés tehát lényegében a letelepedéssel kezdődött. A 16. századi agrárkonjuktúra, jeleztős szántóterület növekedést igényelt, megindult az erdőirtás, s a török hódoltság idején már szinte teljesen fátlan az Alföld. Az erdők eltűnésével a mezoklíma is megváltozott (a légnedvesség csökkent, a szélsebesség nőtt, így a talaj száradékonyabbá vált). Az erdők talajai réti illetve mezőségi irányba kezdtek átalakulni.

Korábbi megbízható erdősültségi adatokkal nem rendelkezünk, mivel az első hivatalos felmérést 1860-ban végezték.

Az I. világháború után az ország erdőállománya meglehetősen leromlott állapotba került, az agyonlegeltetett, szakszerűtlenül kezeletlen erdők igen nagy területet foglaltak el.

Az Alföld területének 4,9% -át borította erdő 1927-ben, míg Jász- Nagykun- Szolnok megyének 10,1% -át.

Nagy László (1949) kutatásai szerint az Alföld községeinek és városainak 14% -a erdőtlen, csekély erdővel 43% rendelkezik. Itt említeném meg Kisújszállást melynek összes területe 35628 kataszter hold, ebből 1925 -ben 19 kat. hold, 1948 -ban 79 kat. hold volt az erdőterület.

1958 -60 között végzett első országos kataszteri felvétel idején Kisúj-szálláson még 40 kat. hold erdő szerepelt.

1948 -ra 5,8% -ra emelkedett az Alföld erdősültsége. Az utóbbi 50 év erdő-sítései eredményeképpen közel 600 000 ha új erdőt telepítettek, így mára az

Alföld 12% -át teszi ki erdő. Ezeket azonban nagyrészt idegenhonos fafajok alkotják (a Nagyalföldön ez 71,4%). Bartha (1992) a természetszerűnek te-kinthető erdők területére mindössze 25 ezer ha mondott.

Az Alföld erdőtlensége nem természetes állapot, a múltban erdőkben sokkal gazdagabb volt ez a terület. Mikor a kunok a Nagykunságra kerültek a területen még jórészt üde rétek, sűrű erdők váltakoztak, a XVIII. század elejére azonban már nyirkos, ingoványos, erdőtlen kép jellemezte ezt a tájat. Régen azt mondták hogy a kunok nem szeretik az élőfát; azt tartja róla hogy árnyékot vet és madarat nevel, az árnyék rontja a vetést, a madár éli a gyümölcsöt. Ha a kun tanyát vesz, első gondja kiírtani onnan a fákat.

1.3.2 Az alföldi erdők szerepe

a) Gazdaságban betöltött szerep

Az ’50 -es években megkezdett nagyarányú erdősítés a megnövekedett faigény kielégítésére irányult. Ezt tükrözi az az adat is, mely szerint az akác aránya 30% -ot, a nemes nyarak aránya 26% -ot, a fenyők aránya 22% -ot tesz ki a telepítések fafaj szerinti összetételében. A kemény- és lágylombos fafajok nem játszanak jelentős szerepet (1. számú ábra).

Mára az országos fakitermlés 26 % -át az alföldi erdők biztosítják.

Továbbá a mezőgazdaság számára kedvezőtlen területek erdősítésével a mezőgazdaság termésbiztonsága növekedett.

Közvetett gazdasági hatásként megemlítendő az erdősávok árnyának hatása a legelő állatokra. A fák alatt pihenő és kérődző szarvasmarha tejtermelése lényegesen magasabb.

1. számú ábra Az egyes fafajok részaránya az alföldi erdőtelepítésekben

Európai Gazdasági Közösséghez történő csatlakozásunk további mezőgazdasági területek művelés alóli kivonását teszi szükségessé, melyeket gyepesítéssel vagy különféle célokat szolgáló erdők telepítésével tudunk hasznosítani.

b) A közjólétben betöltött szerep

Az erdő önmagában, minden beavatkozás nélkül, közjóléti értéket hordoz. A céltudatos emberi munka eredményeképpen a parkerdők megjelenése az Alföldön az elmúlt évtizedekre tehető, ezek mennyisége és kiépítettsége azonban elmarad a lehetségestől és kívánatostól. Az Észak Alföld ősi erdei mára már csak a Tisza hullámterében és a szikes partok szélein maradtak fenn. Ezért ezen fátlan tájak ellensúlyozására úgynevezett erdős zöldövezeti rendszert alakítottak ki.

c) A természetvédelemben betöltött szerep

Hazánk védett területeinek 50 - 60% -a erdő. Ennek szemben az ország legjelentősebb természeti értékei a rétek, ősgyepek, ártéri erdők, erdőspuszták, ligeterdők, nem erdőterületen fekszenek hanem az Alföldön. Ezért a hazai természetvédelem legfontosabb feladata ezen maradványterületek megőrzése. Az alföldi erdőket két nagy csoportba oszthatjuk. Az eredeti, vagy azokhoz hasonló erdők a legféltettebb természeti értékeink. Ezek igen kis területet foglalnak el, s túnyomó többségük már védelem alatt áll. Ilyenek például a Debreceni Nagyerdő (amely hazánk első védett területe), tiszateleki ártér, stb. A másik csoportba a mesterségesen létrehozott erdők sorolhatók, amelyeknek természetvédelmi értéke gyakorlatilag nincs. Ezeknek az erdőknek a legnagyobb problémája hogy az eredeti társulások helyén létesítették őket, tájidegen fajokat alkalmazva, csak gazdasági érdeket tartva szemelőtt.

Az alföldi erdők számos növény- és állatfaj fennmaradását biztosítják, hiszen az erdő élettér. Egyes rovarfajok például speciálisan csak egy bizonyos fafajon élnek, vagy csak az idős fák biztosítanak számukra kedvező feltételeket.

1.4 A folyószabályozások hatása az alföldi erdőkre

1.4.1 A folyószabályozások előtti állapotok ismertetése

Az Alföld tekintélyes részét mocsarak fedték. Folyóvizeink szabadon folytak, a jeges és zöldár alkalmával szinte az egész Alföld víz alá került, végeláthatatlan mocsarakat, lápokat, üde réteket hozva létre. A magyar Alföld lápjainak mesteri leíróját, Bársony Istvánt idézve: „ Szörnyű az, amikor a láp tavasszal fölébred. Fölébred s nagyot nyújtózik. Elnyújtózik minden felé. A hol azt hiszed szilárd talajon állasz, egyszerre csak pattogó bugyborékolással tör elő a víz s te süppedni kezdesz lefelé, mintha fekete márványtábla hirtelen fekete lekvárrá változott volna alattad. És a víz egyre szaporodik, s a föld egyre fogy s ha azt nem akarod, hogy te is elfogyj, menekülj a fakadó vizek elöl, melyek újra birodalmak tavaszi meghódításába fognak. A láp ha akarja tenger, ha akarja száraz, de egyiknek sem tökéletes. Se nem tenger, se nem száraz. És ez az átka, ő herma-frodita.”

A XIII. századtól találhatók árvízmentesítésnek nyomai. A megindult fejlődésnek a török hódoltság vetett véget. A negatív változások leginkább a XVII. században mutatkoztak meg, a folyóvizeink - az erdőirtások, és a közigazgatási rend felbomlásának hatására - mocsárrá tették az Alföld jelentős részét. A mezőgazdasági területek növelésének igénye maga után vonta a folyószabályozások kérdését. A Tisza szabályozása az 1846-os évben indult meg. Későbbiekben a Körösök, a Maros is szabályozásnak lett alávetve.

1.4.2 A folyószabályozások pozitív és negatív hatásai

Pozitívumként kell megemlíteni a mezőgazdasági területek növekedését, az árvízkárok csökkenését, továbbá az alföldi települések fejlődésütemének növekedését, és a betegségek csökkenését (hideglelés). Negatívum a légköri aszály mely a páratartalom csökkenéséből következik. Probléma a talajvízszint lesüllyedése, ezáltal az addigi kedvező élőhelyek megszűnése, valamint a másodlagos szikesedés, mely során a vízben oldott nátrium sók a talaj felső rétegében felhalmozódnak, kilúgozódásuk a felszínhez közeli nátriumos talajvíz miatt nincs biztosítva.

2. Kaán Károly munkássága

Ha az alföldi erdőkről beszélünk, elengedhetetlenül felmerül Kaán Károly neve. Molcsányi Gábor így ír róla: „Kaán Károly nevét nem kell külön megörökíteni, azt közéleti működésével, és irodalmi munkásságával az erdészet legkeményebb sziklájába ő maga véste be, nevét susogja a ma már több mint 100 ezer hold alföldi erdő, amelyet az ő hívó szava keltett életre.”

Nagykanizsán született 1867.07.12-én, meghalt Budapesten 1940.01.26-án. Erdőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1924). A selmecbányai Erdészeti Főiskolán nyert oklevelet 1888-ban. 1889-től Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester, 1908-tól a Fölművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1919-ben helyettes államtitkár, valamint az erdő- és faügyek kormánybiztosa, 1924-től nyugdíjazásáig címzetes államtitkár.

Ő kezdeményezte az Alföld átfogó fásításának beindítását. A fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére az állami beavatkozást sürgette. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése, és a természetvédelmi törvény megalkotása. Kaán Károly szakirodalmi munkásságát az MTA több díjjal jutalmazta. „Erdőgazdasági politikai kérdések” című munkáját 1922-ben tüntette ki az Akadémia. A „Magyar Alföld” 1928-ban a báró Kornfeld Zsigmond Alapítvány díját nyerte el. „Az Alföld problémája” művét 1932-ben a Weisz Fülöp Alapítvány jutalmazta. Megkapta továbbá a Vitéz József-, halála után pedig a Serbán díjat.

Művei: A természeti értékek fenntartása (1909)

Erdőgazdaságpolitikai kérdések (1920)

A magyar Alföld (1927)

A magyar föld (1928)

Az alföld problémája (1929)

Természetvédelem és természeti emlékek (1931)

Alföldi kérdések (1939)

3. Az Öregerdő múltja és jelene

A kisújszállási Öreg- vagy Nagyerdőt a valamikori tatárjuharos lösztölgyesnek és sziki tölgyes maradványának tekinthető, azaz reliktum erdő (2. - 3. számú ábrák). Az erdő ősi jellegénél fogva azon növények menedékhelye, melyeket a környék egyéb területén már nem találhatunk meg, egy „kis nemzeti park”. A területet alapos növénycönológiai vizsgálatnak eddig nem vetették alá, ennek ellenére kijelenthetjük, hogy Kisújszálláson idős, szikes talajon álló tölgyest tanulmányozhatunk. A többi nagykun településhez hasonlóan itt is a XVIII. században kezdődött a mesterséges erdőtelepítés. Az őshonosnak számító tölgy, szil, nyár és fűz ültetését 1781-82-ig végezték, ezt 1804-ben megismételték. A korabeli térképeken mint a „város erdeje” szerepel. Kisújszállástól északra a Szejkő-ér által körülvett „Lakatos erdeje” található. Mindkét erdő kb. 35 ha területű. 1829-ben erdőt osztottak, a következő rendeletet hozták: „...mind itt a város udvarán, mind az erdőben fa iskolák felállítása elrendeltetett, egyszersmind a fák sértőire minden egyes fáért 2 pfr vagy 12 páltza büntetés határoztatott, az okozott kár megtérítésén fejül.”

2. számú ábra: A háttérben Kisújszállás, melytől Ny-ra a 4-es számú főúttól balra
egy telepített új erdő, jobbra a Bánomkert előterében a 29,4 ha-os Öregerdő mozaikfoltjai láthatók

3. számú ábra: Az Öregerdő tisztása

Az 1863. évi nagy aszály idején a jász-kun főkapitány ismételten az erdőtelepítést szorgalmazta. A kerületi elöljáróság szándéka ellenére a XIX. század végére az erdők megfogyatkoztak Kisújszálláson. Az Öregerdő területét az 1860-as évektől állami vasútvonal szeli át, amely ezáltal növelte a flóraváltozatosságot. 1879-ben már csak a mintegy 21-22 ha-os Öregerdő maradt meg a település határán.

Egy 1937-38-as iskolai évből származó értesítő szerint: „az Öregerdő természetes, ősi jellegét, fáinak és cserjéinek sokszínűségén kívül bizonyítja az, hogy annak érdekes aljnövényzetét már a tőle pár száz méter távolságra lévő, de ültetett Kontai erdőben, még kevésbé a várostól DK-re lévő, szikre telepített Gyalpári erdőben nem találjuk meg.” (Soó R. 1938)

1950-ben a Nagyerdő körüli Kontai erdő és a Gyalpári erdő kiegészítésére és átalakítására került sor.

A Varjasi erdő telepítése jelentősen megnövelte a város környékének erdősültségét. 1970-ben a 4. számú főút megépítésével az Öregerdő egysége felbomlott. Jelenleg a szolnoki székhelyű NEFAG Rt. kezelése alatt áll. A közelmúltban az erdőben a kisebb beavatkozásokat leszámítva nem történt jelentősebb változás.

3.1 Az Öregerdő földrajzi jellemzői

A Közép-Tiszavidék keleti peremén található, tengerszint feletti magassága 86 m. Területe 29,4 ha. A löszháton fekvő Öregerdő még a folyószabályozások előtti árvizek alkalmával sem került víz alá. Kisújszállástól ÉNy-ra helyezkedik el. D-en a Kontalapos (mesterséges határa a Budapest-Debrecen vasúti fővonal). Ny- és É-ról a Szőrfű (mester-séges határa a Bánomkert), ÉK-ről a Szejkő, K-en Lőtérerdő (mesterséges határa a régi 4-es számú főút) határolja. Az új 4-es számú főút az erdőt két részre osztja (1. számú melléklet).

3.2 Az Öregerdő éghajlata

3.2.1 Csapadék viszonyai

Az Öregerdő a Kárpát medence egyik legszárazabb, legszélsőségesebb éghajlatú területén fekszik. Ez a szélsőséges időjárás arra vezethető vissza, hogy a Nagykunság keleti része (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve) rendkívül szegény a mikroklímát befolyásoló tényezőkben (nagyobb felszíni vizekben, kiemelkedésekben). Ez az erősen kontinentális jelleg abban is megmutatkozik, hogy az évi átlagos csapadék mennyisége alig haladja meg az 500 mm-t. A csapadék eloszlása is rendkívül szeszélyes. A pusztító aszályos nyarat általában csapadékbő belvizes ősz követi. Az eddigi legnagyobb aszály 1963-ban volt, amikor 8 hónapig nem esett eső. A téli csapadék elszlása is legalább ilyen kiszámíthatatlan. Előfordult már havazás szeptember 26-én és április 19-én is.

3.2.2 Hőmérsékleti viszonyok

Az évi középhőmérséklet 10,5 C^o. A kontinentális jellege miatt itt az Alföld középső részén a legnagyobb 24,5 C^o-os évi közepes hőingadozás. Környékünkön mértek már 29,8 C^o-ot és - 28,2 C^o-ot is, így az abszolút hőingás 69 C^o (Az országos 76,3 C^o).

3.2.3 Szélviszonyok

Az egész Tiszántúlon, így területünkön is az ÉK-i szél az uralkodó. A nyári hónapokban gyakori a szélcsend, a rekkenő hőségben napokig meg sem mozdul a levevő. Csak kisebb portölcsérek pásztázzák a tájat. Ezt a jelenségek a népnyelv kunsági esőnek nevezi .

3.3 Az Öregerdő flóratörténete

A Nagyerdő flórájáról, növénytársulásairól Szász Károlynak 1938-ban a Gimnáziumi Értesítőjében megjelent munkájához hasonló flórafelmérés nem történt, mégis igen sok részadattal rendelkezünk ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk a hajdani Öregerdő növényvilágáról. Az 1700-as években nem vizsgálták rendszeresen az erdőt a kor nagy botanikusai, de szerencsére többször érintették. Kitaiber Pál a nagy polihisztor botanikus a máramarosi majd 1803-as beregi kutató útja során érintette a Nagykunságot.

Az 1800-as évek végén Simonkai Lajos a kiváló flóra kutató, és az eperjesi kollégium híres tanára Hazslinszky Frigyes publikációjában több kisújszállási utalást is találunk.

A város, és ezen belül a Nagyerdő flóráját igen értékes adatokkal gazdagította Jermy Gusztáv a Gimnázium egykori kiváló természetrajz tanára is. Jermy Gusztáv nemcsak gyűjtötte városunk határában a növényeket, hanem jelentős levelezést is folytatott kora nagy botanikusaival. Erről tanúskodik többek között Adolf Steffek és Janka Viktor 1963-64-ben megjelent közleménye amelyben több, Jermytől származó adatot találunk. Ilyen volt az óriás útifű (Plantago maxima) előfordulása is, mely azóta már kiveszett a város határaiból.

Az egyik legjelentősebb botanikatörténeti felfedezés is Jermy Gusztáv nevéhez fűződik. A „pásztornép ínségkenyerének” tartott tátarjánnak (Crambe tataria) az utolsó alföldi példánya a Nemzeti Múzeum herbáriumában van, amelyek Jermy Gusztáv gyűjtött még 1859-ben. Az 1938-39-ben a Gimnáziumi Értesítőben megjelent Szász Károly tanulmány szakmai körökben nagy vitát váltott ki. Ekkor még igen sok értékes fajt talált az erdőben pl. agárkosbort (Orchis morio), macskaherét (Phlomis tuberosa), bár már elég gyér állománnyal, de azért ezek a növények még a természetes állapotot mutatták. A tanulmány megjelenését követően Soó Rezső a téves adatokat kijavította, és így egy teljesen megbízható forrássá vált. Soó Rezső debreceni professzorként munkatársával Máthé Imrével az 1930-as években többször járt a Nagyerdőben. 1938-ban Soó Rezső széleslevelű salamonpecsétet (Polygonatum latifolium) és az igen ritka hegyi kökörcsint (Pulsatilla australis) találta. Azóta már ezek a fajok is eltűntek. Máthé Imre (1938) az erdő fái közöl természetesnek tekintette a mezei szilt (Ulmus minor), a vadkörtét (Pyrus pyraster) cserjéi közül a ligeti rózsát (Rosa canina ssp. dumalis) és a varjútövist (Rhamus catharticus). Az erdő közepén lévő magas kőriseket (Fraxinus excelsior) telepítettnek tekinti.

3.4 Öregerdő növényföldrajzi, társulástani besorolása

Kisújszállás határában a természetes erdőket valamint azok tisztásainak vegetációját az emberi behatás az idők folyamán csaknem felszámolta. Egyedül az Öregerdő tekinthető erősen leromlott, roncsolt állapota mellett is az egykori természetes erdők utolsó tanújának. Rekonstruált vegetációképe alapján átmeneti típusú erdő volt: tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) és sziki tölgyes (Galatello - Quercetum roburis). A közelben fekvő szejkői és karaháti területek már a folyószabályozás előtt is erősen szikesek voltak, ezért szikesítő hatásuk volt a velük egy szintben lévő Öregerdőre.

A tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) az alföldek és alföld peremi dombvidékének lösztakaróján előforduló, kiritkuló, száraz, sztyeppfajokkal átszőtt, klíma-zonális, Quercus robur (kocsányos tölgy), Quercus cerris (cserfa), és Quercus pubescens (molyhos tölgy) dominálta tölgyes a cserjeszintben Acer tataricum-mal (tatár juhar). A pannóniai erdőssztyepp klímazonális erdőssztyepp erdeje a magyar Alföld kiterjedt széles löszhátain és a középhegységek peremének lösztakaróján egykor igen kiterjedt volt.

Mára csupán néhány állománya maradt meg hazánkban. Elsősorban löszön, néha pannon agyagon fordul elő. Talaja barna erdőtalaj, vagy degradált csernozjom, esetleg a kettő közötti átmenet. Közepes növésű erdő. A tölgyek a felső koronaszintet alkotják, alattuk második lombszint is kifejlődik. A cserjeszint egyes esetekben akár a 80%-ot is elérheti. A gyepszint fejlett.

A megmaradt állományokban a Quercus pubescens és a Quercus cerris képezi a lombkorona szintet. Az Alföld belsejében lévő kontinentális tölgyesekben a Quercus robur is előfordul. A tölgyek hibridizációja gyakran fellép, pl. a molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy hibridje. Az erdőszéleken felszaporodik az Ulmus minor (mezei szil), ez a fa a hírmondója sokszor az egykori tölgyeseknek is. A második lombszintet az Acer campestre (mezei juhar) és az Acer tatarico (tatár juhar) fává növekedett példányai alkotják. A cserjeszintet alkotó fajok: Pyrus pyraster (vadkörte), Prunus spinosa (kökény), Crataegus monogina (egybibés galagonya), Rosa canina (gyepű-rózsa), Ligustrum vulgare (közönséges fagyal).

A tatárjuharos lösztölgyes klímazonális jellegénél fogva a Pannon medence ill. a Magyar Alföld életföldrajzáról pótolhatatlan információkat hordoz, ezen kívül számos ritka védett fajt tartalmaz. Több területi variánsát írták le, az Alföld keleti feléből a Hungaricum variáns volt egykor elterjedt, itt a legnagyobb a kontinentális elemek száma.

A sziki tölgyesek (Galatello - Quercetum roburis) szikes, magas kórósokkal és gyepekkel mozaikos, 15 m-nél alacsonyabb lombkorona szintű ligetes kocsányos tölgyesek, melyekbe erdei elemek keverednek sztyeppi és sziki fajokkal.

A Magyar Alföld erdős sztyepp mozaikjának jellegzetes, s mára igen megritkult képviselői, szinte kizárólag a növényföldrajzi Tiszántúlon található. (Kivétel a Kisalföld és a Kemenes alja.) A talajuk tápanyagban szegény, enyhén lúgos kémhatású, kilúgzott szolonyec szikes. A talajvízszint viszonylag magas, jelentős évi ingadozással. Általában az ősi morotvák kanyarulataiban maradtak fenn. A mai állományok feltehetően a folyószabályozások utáni talajvízszint csökkenés hatására képződtek, keményfa ligetekből. Ezért csak ott fajgazdagok, ahol közvetlenül érintkeztek ősi sziki tölgyesekkel. Ezen ősi állományok kiszáradtak, elszikesedtek, azonban néhány egyed máig is fennmaradt. A sziki tölgyesek kialakulhattak tatárjuharos lösztölgyesek elszikesedésével is.

Erdősztyepp jellegüknél fogva ligetesek, tisztásaik sziki magaskórósok, és ecsetpázsitosok, nádasok és kisebb ürmöspuszta foltok. A lombkorona magassága nem haladja meg a 15 m-et, a széleken még ennél is alacsonyabb. A kocsányos tölgy az uralkodó, szélein a molyhostölgy (Quercus pubescens) és a cserfa (Quercus cerris) is megtalálható. Az alsó lombkorona szintben fává nő az Acer tataricum (tatár juhar), cserjeszintje mely közönséges fajokból áll összeolvad a lombkorona szinttel. Az erdőnek hármas arculata van. Zártabb részein még ligeterdőre emlékeztetnek, nyíltabb részeinek fajkészlete a tatárjuharos lösztölgyessel mutat rokonságot, míg a környező szikesekről sziki fajok hatolnak az erdő belsejébe. Tipikus fajai a Quercus robur (kocsányos tölgy), Quercus pubescens (molyhostölgy), néha Acer tataricum (tatár juhar), továbbá Pulmonaria mollis (bársonyos tüdőfű), Doronicum hungaricum (magyar zergevirág), Corydalis cava (odvas keltike), Melica altissima (magas gyöngyperje), a szegélyben Peucedanum officinale (sziki kocsord), Aster sedifolius subsp. sedifolius (réti őszirózsa), Aster linosyris (aranyfürt), Artemisia pontica (bárányüröm).

Az előbbiekben ismertetett két erdőtípusra jellemző tulajdonságok egyaránt megtalálhatók az Öregerdőben, bár domináns tulajdonságai a sziki tölgyesekhez állnak közelebb. Ezt támasztja alá az erdőben meglévő 30-35 db 80-200 éves öreg kocsányos tölgy. Az erdő tisztásai is fokozott védelmet érdemelnek, mivel azok az egykori erdő maradványai. A felüljáróhoz közel eső tisztás gyepét nyár végén lilára festi a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) - (4. - 5. számú ábrák). A keleti rész tisztásának vadkörtefája (Pyrus pyraster) szintén védelmet érdemel.

3.5 A sziki tölgyesek rendszertani besorolása

Mivel az Öregerdő jellegét tekintve a sziki tölgyesekhez áll legközelebb, az alábbiakban csak ezek rendszertanával foglalkoztam.

3.5.1 Cönológiai áttekintés

I. osztály: ALNETEA GUTINOSAE

II.osztály: QUERCETO - FAGETEA

1. sorozat: FAGETALIA

2. sorozat: QUERCETALIA PUBESCENTIS

1. csoport: Quercion pubescenti - petraeae (szárazságtűrő tölgyesek)

Aceri tatarico - Quercetum (lösztölgyesek)

Pseudovino - Quercetum (sziki tölgyesek)

Festuco - Quercetum (pusztai tölgyesek)

Convallario - Quercetum (gyöngyvirágos tölgyesek)

2. csoport: Prunion spinosae (pusztai cserjések) (Soó R. 1959)

Simon Tibor (1992) besorolása a következő:

SZÁRAZ TÖLGYESEK (QUERCETEA PUBESCENTI - PETRAEAE)

Karszt - és bokor erdők (Orno - Cotinetalia)

Kontinentális xero - és mezofil tölgyesek (Quercetalia pubescentis)

Cseres- tölgyes (Quercetum petraeae- cerris)

Sajmeggyes- molyhos tölgyes bokorerdő (Ceraso- Quercetum pubescentis)

Melegkedvelő tölgyes (Corno- Quercetum pubescenti-petraeae)

Spirea cserjés (Waldsteinio- Spiraeetum mediae)

Sziklai sztyeperdő (Tilio- Fraxinetum)

Hársas törmeléklejtő- erdő (Mercuriali- Tilietum)

Lösztölgyes (Aceri tatarico- Quercetum pubescenti- roboris)

Tölgyes hárserdő (Dictamno- Tilietum cordatae)

Homoki tölgyes (Festuco rupicolae- Quercetum roboris)

Nyáras homoki tölgyes (Festuco- Populo- Quercetum roboris)

Nyáras- borókás (Junipero- Populetum albae)

Sziki tölgyes (Galatello- Quercetum roboris)

Gyöngyvirágos- tölgyes (Convallario- Quercetum roboris)

Szegélycserjések (Prunetalia)

A természetességi jelleget vizsgálva a sziki tölgyesek védett vagy védelemre érdemes társulások.

Borhidi (1993) csoportosítása:

LOMBOS ERDŐK

Querco- Fagetea

Aceri tatarico- Quercion

Galatello- Quercetum

4. ábra: A felüljárótól Ny-ra lévő réti őszirózsás rét

5. ábra: Aster sedifolius subsp. sedifolius (réti őszirózsa)

4. A vizsgálatok helye, anyaga, módszerei

4.1 A mintaterületek megválasztásának szempontjai

Az Öregerdő 29,4 ha-os területéből, négy db 1 ha-os mintaterületet jelöltem ki vizsgálataim elvégzéséhez. A területek felvételekor célként említendő a mintaterületek egymáshozvaló közelsége, ugyanakkor minden terület sajátosságot tükröz, mely összességében jellemzi az erdőt.

4.2 A vizsgálat tárgya és módszere

Munkám során az Öregerdő egész területén 1997. szeptemberétől 1 éven át folyamatos flórafelmérést végeztem, melynek célja, hogy feltárjam a terület jellemző élőhelyeinek flóráját, felkutassam a természetvédelmi szempontból legértékesebb részeket, és populációkat. Az összeírt fajok jegyzéke a 2. számú mellékletben található.

A latin betűrendes névmutató mellett feltüntettem az adott növényre vonatkozó Szociális Magatartás Típust (STB) és Természetességi értékszámot (Val) Borhidi 1993-as csoportosítása alapján. Az értékszámok hűen tükrözik az adott növényfajok szerepét a társulásban, azaz melyek természetes kompetitorok, s melyeknek a megjelenése köthető az ember természetátalakító tevékenységéhez. A védett növények kiemelésre kerültek.

Az 2. számú melléklet magyarázata:

a. Szociális Magatartás Típusok (STB)

A növény termőhelyéhez való kapcsolódási módját, a kapcsolódás információtartalmát és természetességét fejezik ki.

A táblázatban előforduló rövidítések a következők:

Specialisták - S: Valamely termőhelyi feltétel vagy termőhelytípus érzékeny indikátorai, valamint valamely társulás illetve társuláscsoport karakterfaja.

Kompetitor fajok - C: A természetes társulások vagy azok valamely szintjének domináns fajai.

Generalisták - G: Különböző termőhelyen és növénytársulásban megélnek, de az antropogén zavarást rosszul tűrik.

Természetes pionír növények - NP: Az abiotikus termőhelyi feltételek szélsőségeit jól tűrik, a társulások regenerációs folyamatainak fontos eszközei, stabilitás megőrző képességük azonban csekély.

Zavarástűrő természetes növényfajok - DT: Tartós növénytársulások destrukciója után meginduló másodlagos szukcesszió pionír elemei, valamint a mesterséges létesítmények szubsztrátumainak benépesítésében résztvevő évelő növények tartoznak ide.

Természetes gyomfajok - W: Tartós antropogén hatás alatt álló mesterséges termőhelyek növénytársulásainak növényei.

Meghonosodott idegen fajok - I: Táj - és flóraidegen növények.

Ruderális kompetitorok - RC: A természetes flóra domináns gyomjai, a termőhely átalakítására és a szukcesszió irányának megváltoztatására képesek.

Agresszív tájidegen inváziós fajok - AC: Táj és flóraidegen növények melyek képesek arra, hogy uralkodóvá váljanak.

Unikális specialisták - Su

b. Természetességi értékszám (Val)

A Szociális Magatartás Típus alap értékszámai és a ritkasági pótértékszámok adják a Természetességi értékszámot. Értéke -3 - 10-ig terjedhet.

Su: 10 DT: 2

S: 6 W: 1

C: 5 I: -1

G: 4 RC: -2

NP: 3 AC: -3

Továbbá a növénytársulások állományainak feltérképezését 1 : 500-as léptékben végeztem el, melynek célja az adott terület különböző cönostátuszú egységeinek meghatározott mintázatú egységes jellemzésére szolgál.

Jelen dolgozatom anyaga a faunisztikai felmérésre nem terjed ki, a későbbiekben kívánok azzal foglalkozni. Dolgozatom célja rámutatni a kisújszállási Öregerdő különleges ökológiai értékeire, és arra, hogy mennyire „rászolgált” ez a terület a védelem alá helyezésre.

4.3 Mintaterületek bemutatása és részletes elemzése

4.3.1 Az l. számú terület (3. számú melléklet)

A terület arculatában a durva emberi beavatkozás jelei mutatkoznak meg. A kőzettörmelékek és az Urtica dioica facies (nagy csalán) arra enged következtetni, hogy épület állhatott rajta, bár ennek bizonyítására semmilyen forrást nem találtam.

DNY-ról a régi 4. számú főút határolja, az un. Lőtérerdő L alakban veszi körül DK- és ÉK-ről, ÉNY-on szántófölddel határos.

A területet földút szeli ketté, mely a közeli lőtérhez vezet. Ezen úttól balra egy mélyedés található, melyben gyakran áll a víz, ezáltal az itt szokásostól eltérő növényzet jelenik meg (6. számú ábra), a fehér fűz (Salix alba) és a törékeny fűz (Salix fragilis). Az úttól jobbra a telepített kocsányos tölgy (Quercus robur) és mezei juhar (Acer campestre) alkotta elegyes állományú erdősáv által körülvett tisztás helyezkedik el. A régi 4-es főút felé eső oldalon kanadai nyarak (Populus x canadensis), mezei szil (Ulmus minor), és kocsányos tölgy (Quercus robur) övezi a tisztást. A terület ÉNY-i oldalát és a tisztást spontán erdősülés jellemzi. Az itt megjelenő fajok: gyepűrózsa (Rosa canina), kökény (Prunus spinosa), fekete bodza (Sambucus nigra), bálványfa (Alianthus altissima), mezei juhar (Acer campestre) és kocsányos tölgy(Quercus robur).

Jellemző lágyszárú növényei: nagy csalán (Urtica dioica), francia perje (Arrhenatherum elatius), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), tejoltó galaj (Galium verum), réti perje (Poa pratensis), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), vadmurok (Daucus carota), érdeslevelű csüdfű (Astragalus glycyhyllos), közönséges párlófű (Agrimonia eupatonia), mezei aszat (Cirsium arvense), réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius).

Összességében tehát az 1. számú terület két nagyobb részre osztható: egy nagycsalános és egy zsombékosodó Agrostio - Alopecuritum pratensis (Gallium verum és Aster sedifolius subsp. sedifolius foltokkal) társulásra (7. számú ábra).

A terület értékelése

Bizonyos lágyszárú növények pl. réti őszirózsa jelenléte bizonyítja, hogy egykoron az Öregerdő egységes növényállománnyal bírt, az elmúlt évtizedek folyamán azonban az idős fák eltűntek erről a részről. A régi 4-es főút megépítése elszakította az Öregerdőtől, azóta folyamatos emberi beavatkozások jelei észlelhetők. A területen szinte csak gyomfajok találhatók. A kanadai nyarak képviselik az „idős” állományt, a többi fiatal telepítés.

Lényegében az 1. számú mintaterület igazából természetvédelmi értékkel nem bír, de kitűnően szemlélteti a vegetáció megváltozását, amelyet az ember eredményezett.

4.3.2 A 2. számú terület (4. számú melléklet)

Jól záródott, viszonylag fiatal kocsányos tölgyes - mezei juharos erdőrészlet, mely sikeres gazdasági célú erdősítés eredményeképpen jött létre. A területet ÉK-ről a régi 4. számú főút határolja, L alakban DK- és DNY-ról a telepítés további részei találhatók, ÉNY-ról pedig a 3. számú mintaterülettel érintkezik.

A koronaszint zártsága miatt a területet gyér aljnövényzet jellemzi (8. számú ábra). Tavasszal az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) jelenléte volt jellemző. Minden évben magoncok nagy mennyisége található az avarszintben, azonban a kedvezőtlen fényviszonyok nem biztosítják a szükséges feltételeket további növekedésükhöz. Az erdőnek a régi 4. számú főút felöli oldala „nyitott” azaz nem zárják le cserjék.

Az útmenti árok partján 1-2 felverődött akác (Robinia pseudo-acacia), valamint egy impozáns magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) található. Ugyanitt tavasszal foltokban nagy mennyiségű ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) virágzott, mely a nyíltabb, zavart erdők növénye. A terület szélén Arctio - Balotetum nigrae (peszterce - bojtorján társulás) jellemző.

A terület értékelése

A telepített erdők tökéletes példája. Egyöntetű, egykorú fákból álló erdőrészlet. Természetvédelmi értéke nincs.

4.3.3 A 3. számú terület (5. számú melléklet)

A területen viszonylag bolygatatlan állomány áll, a sziki tölgyes maradványának tekinthető. ÉNY-ról a régi 4. számú főút, K-ről az új 4. számú főút határolja, D-en pedig a 2 számú területtel, É-ról a maradék erdő részlettel határos.

Az előző 2 területhez képest sokkal változatosabb fásszárú és lágyszárú növényvilága (9. számú ábra). Az 1 ha-os mintaterületet közel a felénél keskeny ösvény vágja át, mely egy szikes erdei rétre (Peucedano - Asteretum punctati) vezet. Az ösvény baloldala felé eső területen egyöntetűnek mondható kocsányos tölgyes (Quercus robur), magas kőrises (Fraxinus excelsior), vadkörtés (Pyrus pyraster), fehér nyaras (Populus alba), mezei sziles (Ulmus minor) elegyes állomány található. Az ösvény túloldalán hasonló összetételű erdőrészlet helyezkedik el.

A terület szélén közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), gyepűrózsa (Rosa cannina), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), csíkos kecskerágó (Euonymus europeaus) szegélyezi. A rétet szórtan molyhos tölgy (Quercus pubescens) és szürke tamariska (Tamarix ramosissima) tarkítja. Ezen tisztás az Öregerdő területén legjobban fennmaradt citrom kocsordos - réti őszirózsás terület. Szinte csak ez a két faj uralja a rétet. Természetesen más lágyszárú növényzet is fellelhető (szarvaskerep, sóvirág) azonban ezek elenyésző mennyiséget képviselnek.

A terület erdővel borított részén az alábbi lágyszárú növényzet a jellemző: csuklyás ibolya (Viola ambigua), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), ragadós galaj (Galium aparine), bársonylevelű veronika (Veronica hederifolia), nagy útifű (Plantago major).

6. számú ábra: A fűzliget alatti kis kubik gödör

7. számú ábra: Az 1. számú minta terület

8. számú ábra: Fiatal erdő a 2. számú mintaterületen

9. számú ábra: Erdő részlet a 3. számú mintaterületről

A terület értékelése

A 4. számú főút negatív hatásaként jelentkező gyomfajok megjelenését leszámítva megállapítható, hogy így nézhetett ki régen egy sziki tölgyes. A területen változó korú és fajú fák találhatók meg, melyből látható, hogy ezen erdőrészlet folyamatosan magától képes a megújulásra. Pár igen idős kocsányos tölgy és fehér nyár tarkítja az erdőrészletet, kedvező életteret nyújtva számos rovarnak és madárfajnak.

Veszélyforrást jelent a terület ökológiai állapotára az egyre növekvő forgalomból származó légszennyezés, és hulladéklerakás.

4.3.4 A 4. számú terület (6. számú melléklet)

A terület mélyebben fekszik mint az előbbiekben tárgyalt erdőrészlet. Bár a tisztás bolygatatlannak tekinthető, az urbanizáció következményei jól láthatók rajta.

A mintaterület nem pontosan 1 ha, ÉK-ről a camping, ÉNY-ról a Vadász Csárda, NY-ról és D-ről pedig az Öregerdő széle határolja.

Társulások szerint a tisztást 3 fő részre oszthatjuk, melyek nagyon jól elkülöníthetők egymástól.

A Csárda felől Arctio - Ballotetum nigrae (peszterce - bojorján társulás) található, mellette egy Peucedano - Asteretum punctati (szikes erdeirét) fekszik, és a terület 3. része egy Agrostio - Alopecuritum pratensis (ecset-pázsitos szikirét) Limonium foltokkal.

A camping felőli oldalon a kerítés mentén árok húzódik, melynek szélét fehér akác (Robinia pseudo-acacia) szegélyezi. Az árok alját bodnározó gyékénysáv (Typha latifolia) borítja. A magasabb sótartalom következtében a citrom kocsordot (Peucedanum oreoselinum) keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) és magyar sóvirág (Limonium gmellini) váltja fel. Az Öregerdő szélét kocsányos tölgyállomány alkotja, ez kissé benyúlik a tisztásra. A tömegesen virágzó magyar sóvirág (Limonium gmellini) - (10. - 11. számú ábrák), majd egy hónappal később a réti őszirózsa (Aster sedifolium subsp. sedifolium) kékre festi a tisztást.

A terület értékelése

Lényegében a 4. számú mintaterület egy réti őszirózsás rét, jelentős természetvédelmi értékkel. Az őt körülvevő idős kocsányos tölgyek, és az itt óriási mennyiségben virágzó, védett fajként számontartott réti őszirózsa is az előzőekben leírtakat támasztják alá. Az üdülőhely közelsége miatt azonban már így is jelentős a terület szennyezettsége, a háztartási hulladékokon kívül építkezési törmelékek is találhatók a mintaterület határain. Antropogén hatásra a mikrodomborzat is megváltozott (12. számú ábra).

4.4 Az Öregerdő védett növényei

- Aster sedifolius subsp. sedifolius - Réti őszirózsa

- Lamium orvala - Pofók árvacsalán

- Ornithogalum pyramidale - Nyulánk madártej

- Peucedanum officinale - Sziki kocsord

- Thlaspi jankae - Janka tarsóka

Ezzel szemben a Vörös könyvben csak a Pofók árvacsalán szerepel mint aktuálisan veszélyeztetett száras növényfaj.

Ennek okai a következők:

- Az évtizedek óta védelem alatt álló fajok nagy tömegben élnek, védettségük megszűnését azonban semmi nem indokolja.

- A korábban kipusztultnak vélt, vagy a kipusztulás határára sodródott fajok éppen a védelem eredményeként úgy elszaporodnak, hogy megszűnt a kihalás veszélye, annyi van belőlük, hogy a Vörös könyvben való feltűntetésük már nem indokolt.

10. számú ábra: Virágzó sóvirágok a tisztáson

11. számú ábra: Limonium gmelini (magyar sóvirág)

4.5 Természetvédelmi kérdések az Öregerdőben

E területen is a természetes folyamatok sodródása figyelhető meg, így a magas kőris vagy a virágos kőris okozta elkőrisesedés.

Felszaporodott a zavarást jelző növények száma. Egyre nagyobb területet foglal el az akác (Robinia pseudo - acacia) és a nagy csalán (Urtica dioica).

A helytelen erdészeti beavatkozások és az idegen fajok betelepítése egyre nagyobb gondot jelent. A természetes felújulást gátolja a túltartott vadállomány (13. számú ábra) és a tovább süllyedő talajvíz, ez utóbbi a terület ki száradását eredményezheti. A tisztások felelőtlen, és gyakran nem megfelelő időpontban történő kaszálása (felázott talajon is) után otthagyott rendek elbomlásukkal a talaj nitrogén tartalmát megnövelik, ami a gyomfajok megjelenését eredményezi.

5. Értékelés

Az Öregerdő ritkaságánál és vegetációtörténeti jelentőségénél fogva fontos természeti érték. Megőrzése egyre sürgetőbb, hiszen az előzőekben felsorolt természetvédelmi problémák fokozottan jelentkeznek. A terület tudományos, rezervátumjellegű megőrzése szükséges.

6. Összefoglalás

Dolgozatom megírása folyamán a kisújszállási Öregerdő természetvédelmi jelentőségével foglalkoztam. Célom felhívni a figyelmet erre a környéken egyedülállónak mondható reliktum erdőnek a fontosságára. A Kisújszállás határában elhelyezkedő Öregerdő az egyetlen mely még az ősi jelleget magán viseli.

Társulástani besorolását tekintve a tatárjuharos lösztölgyes és sziki tölgyes sajátos keveréke. Országos viszonylatban is ritka, erősen veszélyeztetett társulás, mely mind természetvédelmi, mind vegetációtörténeti szempontból kiemelt figyelmet érdemel.

A terület számos védett növényfajnak ad menedéket, egyesek tömegesen jelentkeznek u.m. a réti őszirózsa.

Az öreg kocsányos tölgyek melyek között többszáz évesek is találhatók, szintén emelik a terület értékét. Munkám során flórafelmérést végeztem az erdőben, a feljegyzett fajokat Szociális Magatartás Típusok (STB) és Természetességi Értékszámok (Val) alapján soroltam be.

A továbbiakban 4 db 100 m x 100 m-es mintaterület felvételezésére került sor, melyben az Öregerdő jellemző társulásainak bemutatása fő szempontként szerepelt a kiválasztásnál. A térképen a fásszárú növényzet és a lágyszárú társulások térképi megjelenítését végeztem el.

Az előzőekben összefoglaltak mutatnak rá az Öregerdő fontosságára és jelentőségére, ezért elsődleges feladat a terület védelem alá helyezése. Ezen kívül a terület folyamatos monitorozása, az állomány 3 évenkénti állományhatár térképezése tekintettel az erdő-gyepmozaikra, valamint a degradációs típusokra. A degradáltsági stádiumokról cönológiai felvételek és fajlista készítése.

Irodalomjegyzék

Ákos L., Aba I. (1954): Erdők országa. Művelt nép, Budapest

Barnáth J., Borhidi A., Fekete G., Jakucs P., Kesztehelyi I., Láng E., Pócs T., Précsényi I., Simon T. (1991): Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyvkiadó, Budapest

Bartha D. (1997): Fa - és cserjehatározó. Mezőgazda kiadó, Budapest

Borhidi A. (1991): A magyar flóra magatartás típusai II. Magyar Ökológiai Kongresszus Poszter Összefoglalók, Keszthely

Borhidi A. (1991): A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és természetvédelmi értékszámai. Szamizdat, Pécs

Endes M. (1989): Nagykunsági barangolások. Karcagi nyomda, Karcag

Fáy A. (1936): A magyar szikesek növényzete. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest

Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (1997): Nemzeti Biodiverzitás - monitorendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a nemzeti élőhely - osztályozási rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest

Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia Mezőgazda Kiadó, Budapest

Gödöllői Tudományos Konferencia kiadványa (1997): A táj változásai a Honfoglalás óta a Kárpát medencében. Gödöllői Agrártudományi Egyetem MSZKI, Gödöllő

Hanusz I. (1895): A Nagy Magyar Alföld földrajzi jellemképekben. Metzger Béla kiadása, Kecskemét

Kaán K. (1933): Az Alföld csapadékviszonyai és az Alföldi erdőtelepítések és fásítások. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda

Kovácsné Láng E., Török K. (1997): Növénytársulások, társuláskomplexek és élőhelymozaikok. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest

Magyarország Földrajzinévtára II., Szolnok megye

Magyar P. (1960): Alföldfásítás I. Akadémiai kiadó, Budapest

Majer A. (1963): A rontott erdők feljavítása. Disszertáció

Majer A. (1968): Magyarország erdőtársulásai (az erdőműveléstan alapjai). Akadémiai kiadó, Budapest

Marosi S., Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézete, Budapest

Mátyás Cs. (1996): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest

Nagyalföld alapítvány (1992): Az Alföld - fásítás aktuális kérdései. Püspökladány

Oroszi S. (1992) : A kisújszállási erdészet története. ( In: Botka J. (ed) Zounuk 7. Levéltári évkönyv)

Nagy L. (1948): Erdőről beszélő számok Erdőgazdaság 15 - 16

Priszter Sz. (1985): A magyar flóra és vegetáció rendszertani - növényföldrajzi kézikönyve VII. Akadémiai kiadó, Budapest

Simon T. (1955): Az erdő fogalmáról és osztályozásának elvéről. Értekezés

Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója (harasztok-virágos növények). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Soó R. (1934): Magyarország erdőtípusai. Erdészeti Kísérletek.

Soó R. (1962): Növényföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest

Soó R., Kárpáti Z. (1968): Növényhatározó II. Tankönyvkiadó, Budapest

Tóth A. (1986) A város flórája (In: Szabó L., Zsoldos I., Borók I., Kiss K., Tóth A., Pálóczi Horváth A. (ed): Kisújszállás város története I.) Karcagi nyomda, Karcag

Vajda E. (1956): A magyar növényvilág képeskönyve. Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest.

Vörös könyv 1989 (a Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény-és állatfajok). Akadémiai kiadó, Budapest

Zdenka P. (1991): Európa vadvirágai Madách kiadó, Budapest

Summary

The survey of Kisújszállás old forest natural values and value potential

The present forest density of the Hungarian Plain (Magyar Alföld) is 12 %, although this figure does not show a real picture, should we talk about natural type forest. The territory of these is a mere 25.000 ha.

In the course of writing my thesis I looked into the nature conservation value of the Kisújszállás Oldforest, as in the area this is the only territory which still carries the ancient nature on itself.

From the point of view of cenology categorisation, it is the peculiar mixture of Galatello - Quercetum roboris and Aceri tatarico - Quercetum roboris. It is a rare association even at national level, which is strongly endangered and is worth of special attention from both the points of view of nature conservation and vegetation history. The area shelters several protected plant species, such as Aster sedifolius ssp. sedifolius. The value of the territory is further increased by the approximately 30 pieces of 80-200 years old Quercus robur.

In the course of my work, for a period of one year, starting from Automn of 1997 I performed a continuous flora survey in the area, categorising the recorded species according to Social Type Behaviour (STB) and Natural Value Numbers (Val). Consequently I took four sample areas, in the selection of which the presentation of the typical association of Oldforest played the key part. On the maps I performed the visualistion of arbolescent vegetation and herbosa.

The aim of my study is to call attention to the importance of the unique in the area relictum forest.

(Lászlo Szoboszlai, Kisujszállas)

12. számú ábra: Antropogén hatás

13. számú ábra: Vadkár

1. számú melléklet: A Nagyerdő és Környéke

2. számú melléklet: Fajlista

	FÁSSZÁRÚAK
Tudományos név	Magyar név	SBT	Val
Acer campestre	Mezei juhar	G	4
Acer platanoides	Korai juhar	G	4
Ailanthus altissima	Bálványfa	AC	-3
Amorpha fruticosa	Gyalogakác	AC	-3
Crataegus monogyna	Egybibés galagonya	G	4
Euonymus europaeus	Csíkos kecskerágó	G	4
Fraxinus americana	Amerikai kőris	I	-1
Fraxinus angustifolia subsp. pannonica	Magyar kőris	C	5
Fraxinus excelsior	Magas kőris	C	5
Fraxinus ornus	Virágos kőris	C	5
Juglans nigra	Fekete dió	I	-1
Ligustrum vulgare	Közönséges fagyal	G	4
Populus alba	Fehér nyár	C	5
Populus x canadiensis	Kanadai nyár	I	-1
Prunus spinosa	Kökény	C	5
Pyrus pyraster	Vadkörte	G	4
Quercus cerris	Cserfa	C	5
Quercus robur	Kocsányos tölgy	C	5
Quercus pubescens	Molyhos tölgy	C	5
Robinia pseudoacacia	Akác	AC	-3
Rosa cannina	Gyepűrózsa	G	4
Salix alba	Fehér fűz	C	5
Salix fragilis	Törékeny fűz	G	4
Sambucus nigra	Fekete bodza	DT	2
Tamarix ramosissima	Szürke tamariska	I	-1
Ulmus minor	Mezei szil	G	4
	LÁGYSZÁRÚAK
Abutilon theophrasti	Selyemmályva	W	1
Achillea asplenifolia	Sziki cickafark	DT	2
Achillea millefolium	Közönséger cickafark	DT	2
Agrimonia eupatoria	Közönséges párlófű	DT	2
Agropyron repens	Közönséges tarackbúza	RC	-2
Agrostis stolonifera	Fehér tippan	C	5
Ajuga genevensis	Közönséges ínfű	G	4
Alliaria petiolata	Kányazsombor	DT	2
Allium oleraceum	Érdes hagyma	S	6
Alopecurus geniculatus	Gombos ecsetpázsit	G	4
Alopecurus pratensis	Réti ecsetpázsit	C	5
Ambrosia artemiifolia	Évelő parlagfű	AC	-3
Anthriscus sylvestris	Erdei turbolya	DT	2
Arctium lappa	Közönséges bojtorján	W	1
Arrhenatherum elatius	Franciaperje	DT	2
Artemisia vulgaris	Fekete üröm	W	1
Aster linosyris	Aranyfürt	G	4
Aster sedifolius subsp. sedifolius_	Réti őszirózsa	C	5
Astragalus glycyphyllos	Érdeslevelű csüdfű	G	4
Atriplex hastata	Dárdás laboda	W	1
Atriplex tatarica	Tatár laboda	DT	2
Ballota nigra	Peszterce	W	1
Capsella bursa-pastoris	Pásztortáska	W	1
Carex praecox	Korai sás	G	4
Centaurea calcitrapa	Úti imola	W	1
Centaurea pannonica	Magyar imola	DT	2
Centaurium erythraea	Százrorintos fű	G	4
Chenopodium hybridum	Pokolvar libatop	W	1
Cichorium intybus	Mezei katáng	W	1
Cirsium arvense	Mezei aszat	RC	-2
Cirsium eriophorum	Gyapjas aszat	W	1
Clinopodium vulgare	Borsfű	G	4
Conium maculatum	Foltos bürök	RC	-2
Consolida regalis	Mezei szarkaláb	W	1
Convulvus arvensis	Apró szulák	RC	-2
Coronilla varia	Tarka koronafürt	DT	2
Cynoglossum officinale	Közönséges ebnyelvűfű	W	1
Dactylis glomerata	Csomós ebír	DT	2
Daucus carota	Murok	DT	2
Descurainia sophia	Sebforrasztófű	W	1
Echium vulgare	Terjőke kígyószisz	W	1
Eryngium campestre	Mezei iringó	DT	2
Euphorbia cyparissias	Farkas kutyatej	DT	2
Euphorbia virgata	Vesszős kutyatej	DT	2
Festuca pseudovina	Sovány csenkesz	C	5
Festuca rupicola	Pusztai csenkesz	C	5
Fragaria viridis	Csattogó szamóca	G	4
Gagea minima	Apró tyúktaréj	S	6
Galium aparine	Ragadós galaj	W	1
Galium mollugo	Közönséges galaj	G	4
Galium pumilum	Törpe galaj	G	4
Galium verum	Tejoltó galaj	DT	2
Geum urbanum	Erdei gyömbérgyökér	DT	2
Gypsophila muralis	Mezei fátyolvirág	NP	3
Hibiscus trionum	Varjúmák	W	1
Hypericum perforatum	Közönséges orbáncfű	DT	2
Hordeum hystrix	Sziki árpa	DT	2
Hordeum murinum	Egér árpa	W	1
Inula britannica	Réti peremizs	DT	2
Inula hirta	Borzas peremizs	G	4
Inula salicina	Fűzlevelű peremizs	G	4
Lamium amplexicaule	Bársonyos árvacsalán	W	1
Lamium orvala	Pofók árvacsalán	Su	10
Lamium purpureum	Piros árvacsalán	W	1
Lathyrus tuberosus	Gumós lednek	W	1
Leonurus cardiaca	Szúrós gyöngyajak	W	1
Limonium gmelini	Magyar sóvirág	S	6
Lotus corniculatus	Szarvas kerep	DT	2
Lycopus exaltatus	Magas peszérce	DT	2
Lysmachia nummularia	Pénzlevelű lizinka	DT	2
Lythrum virgatum	Vesszős füzény	G	4
Malva sylvestris	Erdei mályva	W	1
Marrubium peregrinum	Fehér pemetefű	W	1
Matricaria maritima	Ebszékfű	W	1
Matricaria recutita	Orvosi székfű	G	4
Medicago lupulina	Komlós lucerna	DT	2
Melandrium album	Fehér mécsvirág	W	1
Menta pulegium	Csombormenta	DT	2
Muscari neglectum	Fürtös gyöngyike	G	4
Odontites rubra	Vörös fogfű	DT	2
Onopordum acanthium	Szamárbogáncs	W	1
Ornithogalum pyramidale	Nyulánk madártej	DT	2
Ornithogalum umbellatum	Ernyős madártej	DT	2
Peucedanum alsaticum	Buglyos kocsord	G	4
Peucedanum officinale	Sziki kocsord	C	5
Peucedanum oreoselinum	Citrom kocsord	G	4
Peucedanum palustre	Mocsári kocsord	G	4
Picris hieracioides	Keserűgyökér	DT	2
Pimpinella saxifraga	Hasznos földitömjén	G	4
Plantago lanceolata	Lándzsás útifű	DT	2
Plantago major	Nagy útifű	W	1
Poa annua	Egynyári perje	RC	-2
Poa pratensis	Réti perje	G	4
Podospermum canum	Közönséges szikipozdor	G	4
Polygonum persicaria	Baracklevelű keserűfű	DT	2
Potentilla argentea	Ezüst pimpó	DT	2
Potentilla heptaphylla	Vörösszárú pimpó	G	4
Pulmonaria mollis	Bársonyos tüdőfű	G	4
Ranunculus pedatus	Villás boglárka	S	6
Rubus caesius	Hamvas szeder	DT	2
Salvia nemurosa	Ligeti zsálya	DT	2
Scutellaria hastifolia	Dárdás csukóka	G	4
Solanum nigrum	Fekete csucsor	W	1
Stellaria graminea	Pázsitos csillaghúr	DT	2
Stellaria media	Tyúkhúr	DT	2
Symphytum officinale	Fekete nadálytő	G	4
Taraxacum officinale	Pongyola pittypang	RC	-2
Thlaspi arvense	Mezei tarsóka	W	1
Thlaspi jankae	Janka tarsóka	S	6
Thlaspi perfoliatum	Galléros tarsóka	DT	2
Tragopodon dubius	Nagy bakszakáll	DT	2
Typha angustifolia	Keskenylevelű gyékény	C	5
Typha latifolia	Bodnározó gyékény	C	5
Urtica dioica	Nagy csalán	DT	2
Veronica hederifolia	Bársonylevelű veronika	W	1
Viola ambigua	Csuklyás ibolya	G	4
Verbascum austriacum	Osztrák ökörfarkkóró	G	4
Verbena officinalis	Közönséges vasfű	W	1