A fosszilis tüzelőanyagok válsága

   A fosszilis tüzelőanyagok korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre, így hasznosításuk nem alkalmas arra, hogy egy fenntartható energiagazdaság ráépüljön. A megoldás a megújuló energiaforrások hasznosítására történő áttérés, amely a megvalósításához átmeneti energiaforrást igényel. A földgázból a geológusok szerint megfelelő nagyságú készleteink vannak ahhoz, hogy egy áthidaló üzemanyag szerepét töltse be, hiszen nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, mint a kőolaj, sokkal több helyen is fordul elő, és kevésbé környezetszennyező.
   Az 1973-as olajembargót követő globális energetikai irányzatok a különböző gazdasági és környezetvédelmi megszorítások miatt instabilakká váltak. Az égbeszökő energiaárak hatására kezdetben a fogyasztás hirtelen visszaesett, mely csökkenés 1992-ig minden évben felére csökkent. A világ olajfelhasználása az 1979-es napi 65 millió barrelről 1985-ig 59 millióra csökkent, és noha 1991-re napi 64 millió barrelre emelkedett, ez csak 12%-kal volt több, mint 1973-ban.
   Számos országban csökkentették az olaj villamos-energia előállítására történő hasznosítását, a közlekedésben azonban még mindig igen fontos szerepet tölt be.
   Az 1970-es évek olajválságai felgyorsították az egyéb energiaforrások hasznosítására irányuló kutatási törekvéseket.

   Az atomenergia igen gyors ütemben történő terjedését a közvélemény, az emelkedő árak, a Three Mile Islanden és a Csernobilban bekövetkezett katasztrófa fogta vissza. Az 1970-es évek közepétől kezdve a szénhasználat világszerte 30%-kal emelkedett, hiszen számos ország egyetlen alternatív lehetőségévé a szén vált.
A nyolcvanas évek elejétől azonban az egyre növekvő környezeti károk - melyek jórészt a fosszilis energiahordozók fokozott használatának köszönhetőek - kerültek a figyelem középpontjába.
1975 és 1990 között a szén-dioxid kibocsátása több, mint kétszeresére emelkedett! A szigorodó törvények és környezetvédelmi előírások miatt a szénfelhasználás fellendülése 80-as évek közepétől kezdve újra lassulni kezdett. Az 1990-es évek elején Kelet-Európában és Oroszországban csökkent a szén és lignit felhasználása, ennek és a nemzetközi egyezménynek a hatására 1990-ben és 1991-ben csökkent a szén-dioxid emisszió.
   A Harmadik Világ fosszilis energiahordozó felhasználása növekszik ugyan, de az újabb és újabb anyagi gondok gátat szabnak ennek a tendenciának. Ma a világ összes fosszilis energiahordozó felhasználásának 28%-a esik a Harmadik Világra, az 1970-es 18%-hoz képest.
   Az országok többségében az 1990-es évek elejére az olaj- és szénfelhasználás elkezdett csökkenni, míg a földgázé egyenletesen növekedni. A világ fosszilis tüzelőanyag-felhasználásának az egynegyedét a földgáz teszi ki, és a szén-dioxid kibocsátás 17%-áért felelős, alacsonyabb széntartalmának köszönhetően. A szén messze a legkárosabb környezetrongáló fosszilis energiahordozó, hiszen az olaj 17%-kal kevesebb szenet tartalmaz egy energiaegységre vonatkoztatva, mint a szén, míg a földgáz 43%-kal kevesebbet.
Az 1990-es években az Öböl-háború idején derült ki, hogy mennyire érzékeny az olajpiac a politikai változásokra, és ez tovább gyengítette alapjait.

Az 1. táblázat az egyes országok feltárt földgáz tartalékait (Christopher Flavin et al., 1990) mutatja.

Vissza a lap tetejére