A környezeti oktatással, neveléssel és szakképzéssel kapcsolatos jövőbeni feladatok eredményes végrehajtása szükségessé teszi, hogy a Nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és az Országos Óvodai Irányelvek, valamint más átfogó koncepciók figyelembevételével kidolgozásra kerüljön a szakterület távlati fejlesztési koncepciója. A távlati koncepció kidolgozása során figyelembe veendők a szakterületre vonatkozó európai normák. A koncepció kidolgozása és végrehajtása során széles körű társadalmi együttműködést kell megvalósítani, amelyben jelentősebb szerepet kapjanak a civil szervezetek, az önkormányzatok, a kamarák, az egyházak és a gazdasági szféra. A bizottság kiemelten hangsúlyozza a család szerepét a környezetvédelmi közgondolkodásban és a mindennapi életben. A feladatok végrehajtása szükségessé teszi a korábbinál jelentősebb pénzügyi eszközök e célra való biztosítását. Ezek anyagi bázisa a Központi Környezetvédelmi Alap, intézményi feltétele, hogy közalapítványként haladéktalanul létrejöjjön egy, a környezeti nevelést szolgáló országos pénzügyi alap rendszer.

   A környezeti nevelés és oktatás legszélesebb területe a közoktatás (óvoda, általános iskola, középiskola). Az intézményes környezeti nevelés az óvodában kezdődik, mely sajátos szerepet tölt be, megalapozója az iskolarendszerű képzésnek. A környezetkultúra alapvető szokásai és viselkedés-formái egész életre kihatóan ebben az életkorban alakulnak ki. Nagyon lényeges feladat ezért az óvodapedagógusok felkészítése, a szakszerű tevékenység- és élményalapú környezeti nevelőmunkára. Az általános iskolában a környezeti nevelés rendszerszerű bevezetését a NAT szellemében környezettudatos magatartás és életvitel formálás jelenti. Elő kell segíteni, hogy a felnövekvő nemzedék érzékennyé váljon a környezet állapota iránt, képes legyen a környezet sajátosságainak, minőségi változásainak megismerésére és elemi szintű értékelésére, az átadandó értékeknek, élményeknek, szemléletnek a pedagógusban is meg kell születnie, mert hitelesen nem közvetítheti azt. Ezért kell különös figyelmet fordítani a képzésre és továbbképzésre, a módszertani kultúra fejlesztésére a következő időszakban. Követelmény a tanulók bekapcsolódása közvetlen környezetünk értékeinek megőrzésébe, gyarapításába, a személyes tapasztalatszerzés és az együttműködés a környezeti konfliktusok közös kezelésében. Gimnáziumban az általános műveltség részeként foglalkozni kell a globális és lokális környezeti problémákkal, ezek okaival és a lehetséges megoldási törekvésekkel. Ismerni kell a társadalom általános hatásait a környezetre, az ember életminőségére. A harmonikus és fenntartható fejlesztés elveinek és lehetőségeinek ismertetésével érhető el, hogy a tanulók képesek legyenek állampolgári felelőséggel kötelességeik felismerésére és jogaik gyakorlására. Lehetővé kell tenni, hogy a továbbtanulás iránya szerint, a környezetvédelem ismereteiből választhatóan érettségi vizsgát tegyenek a diákok. A környezeti nevelés nemcsak egy-egy tantárgy feladata, hanem az egész iskola kötelessége. Ezért az intézmények pedagógiai programjainak egyik kiemelt céljaként kell számon kérni a helyi környezeti nevelési programot. A közoktatás területén számos elismerésre méltó kezdeményezés történt az elmúlt időszakban. Az eredmények megtartása mellett továbbfejlesztés szükséges a tárgyi és személyi feltételek biztosítása terén, a módszertani tapasztalatok fejlesztése, a módszertani kultúra fejlesztése érdekében. Az iskolarendszerű képzésben minden iskolatípusban, a korszerű tartalmakat kifejező taneszközökre (tankönyvekre és tanári segédletekre) van szükség. Fejleszteni kell a „szabad és iskolai” gyakorlatot (pl. terepoktatás, erdei iskolák, projekt oktatási formák stb.). Az országos hálózatként működő „oktatóközpontok” pedagógiai szolgatatásként képesek lennének ellátni a terepi, természetközeli oktatás feladatait. Ösztönözni kell a közoktatási intézményekben a hagyomány felújítására, az iskolakertek létrehozására, gondozására, a személyes tapasztalatszerzés fontos feltételeként. A szakképzésben tangazdaságok nélkül nem valósítható meg az eredményes gyakorlati képzés.

   A pedagógiai intézetek szakmai megerősítésével el kell érni, hogy létrejöjjön egy működőképes országos szakértői és szaktanácsadói hálózat, melynek az intézményekkel való közvetlen kapcsolata révén fejlesztő, segítő, továbbképző funkciók ellátására alkalmasan kell funkcionálni az eredményes munka érdekében.

   A környezeti nevelés egyik kevésbé előtérben lévő területe a szakképzés. Tekintettel arra, hogy a szakképzésben a 14-18 éves korosztály több mint 60 %-a tanul, társadalmi hatása nagyon jelentős, ezért fokozottabban fejlesztendő. A fejlesztést két szinten szükséges megvalósítani. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) harminc környezetvédelmi szakképesítése esetén, ahol a hivatásszerűen környezetvédelemmel foglalkozók képzése folyik, továbbá az OKJ több mint 900 nem környezeti szakképesítés esetében, ezen túlmenően a mesterképzésben, gazdaképzésben a szakmacsoportokra jellemző környezeti alapismeretek és környezetbarát technológiák használatára fel kell készíteni a jövő szakmunkásait, mestereit, gazdáit, illetve technikusait.

   A személyi feltételrendszer megteremtésének fontos területe a szaktanácsadói és szakértői hálózat továbbfejlesztése, amelyet a kialakult keretek bővítésével, minőségi fejlesztésével lehetséges megvalósítani. A szakképzés területén meg kell gyorsítani a részkoncepció továbbfejlesztését azt is megvizsgálva, hogy indokolt-e harminc környezeti szakképesítés kialakítása. A mindezekkel kapcsolatos anyagi eszköz és személyi feltételek megteremtése érdekében hatékony intézkedések szükségesek.

   A felsőfokú szakemberképzés iránti igény növekszik. Ezt jelzik a felsőoktatás gyakorlatában kialakult formák és kezdeményezések. Fontos feladat, hogy komplex megközelítéssel, interdiszciplináris jelleggel foglalkozzanak a környezeti kérdések tanulmányozásával, és az oktatás, fokozatosan minden képzési formában a környezettudatos magatartásra, illetve a fenntartható fejlődés szemléletére épüljön. A felsőoktatási intézmények képzési követelményei között indokolt előírni a megfelelő mélységű tájékozottságot a környezeti ismeretekben. Általános igényként fogalmazható meg, hogy ne lehessen diplomát szerezni akkor, ha az általános képzés keretében a fentiek nem valósulnak meg. A társadalmi igények figyelembevételével a felsőoktatási intézmények valamennyi képzési szinten (graduális, posztszekunderi, posztgraduális vagy másoddiploma) fokozottabban vállalják fel a továbbképzést, az információk folyamatos cseréjét, a tananyag koordinációját. Lehetővé kell tenni a képzésben a biológia, földrajz, ökológia, kémia tantárgyak párosítását.

   A környezeti közgondolkodás kedvezőbbé alakításának és a napi gyakorlati tudnivalókra való felkészítésének hatékony területe a közművelődés. Az országban kialakult közművelődési intézményrendszerre (művelődési intézményhálózat, közgyűjtemények, múzeumok, állat- és növénykertek, stb.) támaszkodva támogatni kell a módszertani tapasztalatok széles körű elterjesztését és megismerését, felhasználva a rendelkezésre álló számítógépes hálózatokat, rendszereket. A közművelődési feladatok ellátásában fokozottabb szerepet vállalhat az egyre szélesedő népfőiskolai hálózat. A közművelődési tevékenységének keretében kiemelendő a média (a nyomtatott és elektronikus sajtó, a rádió, a televízió, film) szerepe. Fontos, hogy ne csak célirányosan, egyedi műsorokban foglalkozzanak környezeti kérdésekkel, hanem minél több műsort hasson át ez a szemlélet. Mindezt jól alapozhatja meg a Magyar Tudományos Akadémia, a TIT és a szakmai tudományos egyesületek tevékenysége.

   A bizottság alapvetőnek tartja rögzíteni, hogy a környezeti nevelés az egész társadalom feladata. A környezeti nevelés valamennyi területén a feladatokból az elmúlt évtizedekben aránytalanul sokat vállaltak fel - lehetőségükhöz képest - a társadalmi szervezetek. A társadalmi kezdeményezések bázisára támaszkodva, az egyes személyek és családok, szervezetek tehetik a legtöbbet a helyi környezeti kultúra megteremtése, fejlesztése érdekében. A gyermek értékrendjét meghatározzák a család fogyasztási szokásai, a szülők értékrendje. Ezt elismerve prioritást kell kapnia a személyes és a csoportos példamutatásnak. A környezet- és természetvédelmi követelmények növekedése és a gazdasági lehetőségek korlátai a civil szervezeteket rendkívül nehéz helyzetbe hozták. Annak érdekében, hogy a társadalmi egyesületek még nagyobb részt vállalhassanak a környezeti nevelésben, feltétlenül indokolt, hogy az államtól és az önkormányzatoktól átvállalt közfeladatok ellátására a szervezetek tartós anyagi eszközöket és forrásokat kapjanak, továbbá részesüljenek egyszeri vagyonjuttatásban, illetve programjaik, akcióik végrehajtásához több irányból pályázati formában támogatást kaphassanak.