Balogh János akadémikus
tudományos kutatásai mellett igyekezett írásaival is felhívni a figyelmet az
egyre sokasodó környezet- és természetvédelmi feladatokra, illetve igyekezte
formálni olvasóinak szemléletét arra, hogy például az Amazonas menti esőerdők
irtása minket is érint. Ezzel talán az elsők között volt, akik a környezeti nevelést,
mint olyat globálisan alkalmazták egy témán belül hazánkban.
Biztos, hogy e
törekvések is egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjanak, éppen ezért fontos,
hogy a környezeti nevelés jogilag is megfelelően szabályozva legyen a köznevelésben.
Mára hazánkban
is elértünk oda, hogy a környezeti nevelést a közoktatás és az önkormányzatok
kötelességévé tették jogalkotóink, és nem csupán fontos feladatunk ez, hanem
kötelességünk is. Miután munkánk során többször hivatkozni kell jogszabályokra,
illetve tevékenységünk jogi hátterére, pl. önkormányzati döntéseknél, helyi
tantervek készítésénél, stb., így röviden az alábbiakban összefoglalnánk, hogy
mely jogszabályok a legfontosabbak a témában.
Az
első a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény, melynek 64.,
65. és 66. szakasza írja az "állampolgárok részvétele a természet védelmében"
c. fejezetében az alábbiakat:
A) A természet védelmével
kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok
a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek az oktatásával
- az állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával - elő
kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen.
B) Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos
kutatás és az idegenforgalom részeként a védett természeti területek látogatásának
lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban
biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatási bemutató létesítményeket
tartanak fenn.
C)
Minden év május
10-e a madarak és fák napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság
- különösen az ifjúság - természetvédelem iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.
Szintén erről
rendelkezik a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII.
törvény 54. és 55. szakaszának több pontja is a "környezeti
nevelés, képzés, művelődés" fejezetben:
A) Minden állampolgárnak joga van a környezeti
ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.
B) A környezeti ismeretek
terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés, iskolai nevelés, képzés, művelődés,
iskolarendszeren kívüli oktatás és továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás)
elsősorban állami és önkormányzati feladat.
C) Az állami feladat ellátása során a miniszter
a környezeti ismeretek szakszerű oktatásának biztosítása és azok folyamatos
fejlesztése érdekében
együttműködik a művelődésért és közoktatásért felelős miniszterrel és más érdekelt
miniszterekkel.
D) A Nemzeti Alaptanterv
elvei és követelményei szerint a miniszter közreműködik a közoktatás intézményei
számára készülő tantervi követelmények és taneszközök szakmai előkészítésében.
E) A miniszter környezeti
nevelési, képzési programot készít, amely összefoglalja
a) az iskolarendszeren kívüli
környezeti oktatás, képzés, továbbképzés
és ismeretterjesztés környezetvédelmi ismereteit, valamint
b) az öntevékeny közművelődés,
a környezeti tudatosság fejlesztésének irányelveit,
c) a környezetvédelmi szakmai
képzés irányelveit, ismérveit.
F) A környezeti oktatásnak
és ismeretterjesztésnek az alapvető komplex (természettudomány-ökológiai, társadalomtudományi,
műszaki- technikai) ismereteken túl a szakmák gyakorlásához szükséges környezetvédelmi
ismeretekre, a környezetet veszélyeztető tevékenységekre, a veszélyhelyzet megelőzésének
és elhárításának alapvető kérdéseire, az egészséget befolyásoló környezeti hatásokra,
továbbá a környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok és kötelezettségek
ismertetésére is ki kell terjednie.
G) Az 54. §-ban megjelölt
feladatokat az állam az oktatási és a közművelődési intézményeken keresztül,
a környezetvédelmi egyesületekkel és a környezet védelmével foglalkozó lakossági
szakmai szervezetekkel együttműködve látja el. Az állam az egyes nevelési, képzési
feladatokat ellátó szervezeteket, az egyházakat, a
tudományos intézményeket, szakmai szervezeteket, egyesületeket környezeti nevelési,
képzési tevékenységük eredményesebb ellátása érdekében - szükség esetén megfelelő
pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával - támogatja.
H) A környezeti ismeretek
oktatásának megszervezése és az ismeretekkel kapcsolatos tananyagok, oktatási
programok előkészítésének szellemi és anyagi támogatása a művelődésért és a
közoktatásért felelős minisztérium,
valamint a miniszter közös feladata, a szakképzés tekintetében a miniszter gyakorolja
a szakképesítésért felelős miniszter jogait, ellátja a felsőoktatás szakirányába
tartozó állami feladatokat, és segíti a szakirányba tartozó felsőoktatási intézmények
oktató munkáját.
A
két fenti, alapnak számító jogszabály mellett és a környezeti nevelésről a Nemzeti
Alaptanterv (NAT) is igyekszik határozottan és konkrétan állást foglalni.
A
Nemzeti Alaptanterv (NAT) a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, valamint annak 1995. évi módosításában határozza
meg a közoktatás alapfeladatait és irányát. Így a NAT, mint a közoktatás alapdokumentuma,
nem hagyományos értelemben vett tanterv, hanem a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó,
illetve a tantárgyi követelményeket is magában foglaló alapterv, a teljes képzési
ciklusra. A jogszabály értelmében tartalmaznia kell a közoktatási törvényben
megfogalmazott pedagógiai célokat és tantárgyi követelményeket, amellett, hogy
bele kell építeni a helyi adottságok (helytörténet, helyi természeti értékek
stb.) ismeretének átadását is. A NAT mindezekben biztosítja a lehetőséget a
tanórai és tanórán kívüli környezeti neveléshez.
A
tíz ismert NAT műveltségi terület közül a környezeti nevelés lehetőségeivel,
illetve annak feladataival foglalkozik a NAT "Földünk és környezetünk",
az "Ember és természet", illetve érintőlegesen az "Ember és társadalom"
fejezete.
Ezeknek
értelmezése során ne essünk abba a hibába, hogy a környezeti nevelést, mint
pedagógiai módszert, csakis a természeti értékek megismerésének higgyük, hiszen
ma már ez a fogalom magában foglalja a "Jó példák, a környezeti etika"
bemutatását és az arra való nevelést is.
A
NAT -alkalmazkodva más jogszabályokhoz (Nemzeti Környezetvédelmi Program, környezetvédelmi,
önkormányzati törvény, stb.) - nem csupán lehetőséget biztosít a környezeti
nevelésre hanem azt kötelezővé is teszi, és feladatként
írja elő az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramhoz hasonlóan. Erre minden mód
meg is van az óvodai neveléstől a felsőfokú képzésig, tanórai kereteken kívül
és belül egyaránt.
A
"Földünk és környezetünk" fejezetben a szerzők megfogalmazzák a környezeti
nevelés általuk elsődlegesnek ítélt célját: "A környezeti nevelés átfogó
célja elősegíteni a tanulók környezettudatos magatartásának, életvitelének kialakulását,
annak érdekében, hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen a környezeti válság
elmélyülésének megakadályozására, elősegítve az élő természet fennmaradását
és a társadalmak fenntarthatóságát. (...)"
E
fejezet tartalmazza a Földünk globális értelemben vett bemutatását (illetve
a környezetnek), annak földrajzi jellemzőivel,
és biomjainak bemutatásával együtt. Meg kívánja tanítani
a tanulóknak a tájékozódást a környezet anyagairól, a térről, az időről, a környezet
kölcsönhatásairól, illetve a tájékozódást helyi és globális kérdésekben.
Ettől
eltérően az "Ember és természet" c. fejezet komplex természettudományos
műveltségadó tananyag. Főképp azokat a kölcsönhatásokat tanítja meg a gyerekeknek,
amelyek őt körülveszik. Így a közvetlen környezet kémiai és fizikai hatásai
mellett előkerülnek ökológiai kérdések is. Ez a műveltségterület ad leginkább
lehetőséget a természetben való sétákra, kirándulásokra, amely lehetővé teszi,
hogy a tanulók közvetlen kapcsolatba kerüljenek a természettel, és ez az érzelmi
élmény, illetve tapasztalás nagyon fontos az iskolások számára.
Az
"Ember és társadalom" fejezettel az emberi élet (lét) sokoldalú megismertetése
a cél, társadalmi komplexségében. Meg kell ismerniük a tanulóknak a társadalomban
elfoglalt helyét, illetve feladatukat a közösségben, így a környezet és természetvédelmi
feladatokat is. E műveltségi terület tartalmazza a szükséges alapismereteket
a szociológia, a gazdaságtan, az emberismeret, a történelem témakörökben, így
a környezeti nevelési céljainktól el nem szakítható.
A
NAT környezeti nevelési kérdéseiről számos NAT-tal
foglalkozó kiadvány képet ad. Így ajánljuk a Pauz
Kiadó "Pauz NAT komform
tantervek" sorozatot, illetve az Apáczai Kiadó minősített tanterv sorozatát.
Könyvünk
kiadásával párhuzamosan, illetve azt megelőzve más szervezetek, intézmények
is elkészítették a témában alapkőnek számító műveiket, melyek közül külön figyelmet
érdemel a dr. Nagy Mária által szerkesztett „Szempontok a környezeti neveléshez”
(Pécs, 1996) c. mű, és a talán még ennél is nagyobb jelentőségű, Vásárhelyi
Tamás és Victor András által szerkesztett „Nemzeti
Környezeti Nevelési Stratégia” (Budapest, 1998) c. környezeti nevelési „alapvetés”.
Eme utóbbi átfogóan és érthetően tartalmazza a témában hazánk feladatait és
teendőit azok elvégzésének módszereivel együtt.
Miután
kiadványunkkal elsődlegesen e tevékenységek gyakorlati végzéséhez kívántunk
támpontot nyújtani, így az elméleti résszel bővebben nem kívánunk foglalkozni,
viszont a fenti két művet ezúton ajánljuk a témával foglalkozók figyelmébe.