A BVBK bemutatása

Egyesületünk, a Bagolyvédők Baráti Köre nem törekszik nagy bázisra, jelentős fejlődésre, nincs nagy
költségű fenntartása, nem akarja növelni éves költségvetését sem, csupán el szeretné érni, hogy amire lehetősége van, éves tevékenységét fenntarthassa és végezhesse.

   A "Nimfea" Természetvédelmi Egyesület 1994-es szövetséggé formálódásakor előtérbe kerültek azok a kezdeményezések, melyek az egyesületen belül egy adott környezet-, vagy természetvédelmi feladat megoldását tűzték ki célul.
Ekkor, 1994. december 4-én alakult meg a Bagolyvédők Baráti Köre is, mint a "Nimfea" Természetvédelmi Egyesület bagolyvédelemmel foglalkozó munkacsoportja.

   A csoport a mai napig az egyik legkisebb létszámú, legkisebb költségvetésű tagszervezet, hiszen nem törekedtünk nagy tömegbázisra, sem nagy költségvetésre, sokkal inkább arra, hogy az elnyert támogatások döntő része terepi munkára jusson. Így költségvetésünkből közel 30 % jut kutatási, állomány-felmérési kiadásokra, 50 % odú készítésekre és kihelyezésekre (gyakorlati természetvédelemre) 15 % szemléletformáló programokra míg a maradék működési költségekre.
   Ezeket a tevékenységeket támogatta a Környezetvédelmi Minisztérium a Központi Környezetvédelmi Alapból (pl. tábori pályázat, KKA "h" keret, üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja), a Soros Alapítvány és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány és a Független Ökológiai Központ. Támogatásaikat ezúton is köszönjük, csakúgy a pályázataink elbírálóinak a felénk irányuló megelőlegezett bizalmat.

   A baglyok sajnos viszonylag kiesnek a magyar természetvédelem látószögéből, pedig egy-két faj kivételével mindenképpen egy ritkuló rend, akik nagyon is méltóak az odafigyelésre.
A réti fülesbaglyok fészkelése a mezőgazdasági munkának esik gyakran áldozatul, amit csak a túzokhoz hasonló szabadtéri állományvédelemmel lehet óvni. A kuvik, - a hodályok és magtárak ismert fészkelője - a tudatlanság áldozata lehet. Többnyire lehetetlenné teszik megtelepedését, költését zavarással, rosszabb esetben üldözik (a nevéhez fűződő régi babonák miatt) is. A gyöngybaglyok, valaha gyakori templomtorony-fészkelők voltak (sőt sok még frissen megjelent irodalom is így ismerteti őket) a galambok piszkító tevékenységének estek áldozatul, a galambokat ugyanis egyre kevesebben fogyasztják, így a hasznuk is megszűnt. Így a "templomszolgák", kántorok, harangozók, vagy esetleg papok igyekeznek minden lehetséges bejáró nyílást eltömíteni, hogy ne jusson be galamb. Ám ezzel együtt a gyöngybaglyok is kiszorulnak a tornyokból.

   Munkánkkal szeretnénk felmérni a hazánkban is költő bagoly fajok állománynagyságát, a költő párok megtelepedését elősegíteni. Elsősorban az Alföldön is honos fajokat előtérbe helyezve: a réti és erdei fülesbaglyot, a macskabaglyot, a kuvikot és kiemelten a gyöngybaglyot.

- Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -
Tevékenységeink Elérhetőségünk BVBK főoldal Tevékenységeink Elérhetőségeink