A HOTEK munkájának és múltjának bemutatása

Egyesületünk hosszú és fáradságos utat tett meg az elmúlt években, és igazi sikerutat járt be, attól függetlenül, hogy a helyi önkormányzat - más települések gyakorlatától eltérõen - csak jelképesen segítette tevékenységét.

1991-ben HOTEK néven (Herman Ottó Természetvédõ Kör) jelent meg néhány cikk a “Túrkeve” c. önkormányzati lap hasábjain, amely a táj természeti értékeirõl, vagy épp csak hangulati beszámolókról szólt. Erre történt az, hogy néhány természetjáró fiatal 1991. novemberében “legálisan” is megalapította a Herman Ottó Természetvédõ Kört, három taggal, pártoló tagok nélkül.

1992-ben még mindig csak a cikkekre, így a természetvédelmi ismeretterjesztésre szorítkozott a szervezet tevékenysége, mígnem néhány aktív tag lévén beléptek az egyesületbe az elsõ gyerekek, mely kapcsán el lehetett kezdeni az aktív tevékenységeket. Ez eleinte madáretetõ készítésben és kihelyezésben volt jelen, míg nagyobb tervekre nem adtuk fejünket. 1993-ban az akkor még megyei jelentoségû Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület mellett, Kóré-zugban részt vehettünk szerényen egy vízimadár védelmi élõhely-rekonstrukciós árasztás elõkészítésében, ami kapcsán megszerveztük elsõ természetvédelmi táborunkat Ecsegfalván, túrkevei gyerekek részére, akik késõbb a szervezet aktív tagjai lettek.

1994-ben a helyi polgármesteri felkérésre felvállaltuk Víz napjától Madarak és Fák napjáig tartó “természetvédelmi hónap” megszervezését, mely kapcsán számos színvonalas városi rendezvény került megszervezésre. A nyár folyamán már két külön tábort szerveztünk, két külön korosztálynak. 1994. december 3-án a HOTEK Túrkevére hívott össze regionális környezet- és természetvédelmi találkozót, így alapító tagja és röviddel ezután környezeti neveléssel foglalkozó munkacsoportja lett, az azóta térségi környezet- és természetvédelemben egyre nagyobb jelentõséggel bíró nem kormányzati szervezetnek, a kiemelten közhasznú “Nimfea” Természetvédelmi Egyesületnek. Tekintve, hogy a HOTEK lett a legnagyobb tagszervezet, így õ vállalta fel a “Nimfea” Központi Irodájának mûködtetését is.

1995-ben hirdette ki az Európa Tanács második alkalommal az Európai Természetvédelem Évét “Gondolj a jövõre, védd a természetet” mottóval. Ezt a kiváló kiugrási lehetõséget kihasználva az év folyamán közel száz környezet- és természetvédelmi programot rendeztünk meg városi és kerületi szinten.
Ennek kapcsán végre elértük, hogy a város közvetlen vezetése is elismerte az egyesület közhasznú tevékenységét, és Túrkeve c. lapjában az alábbi méltató sorokat írta:
“A Herman Ottó Természetvédõ Kör számos cselekedete vált idáig is hasznára Túrkeve városának. Nagyszeru akcióikat méltán elismeri a város, és szerény lehetõségeihez mérten támogatja is. Tevékenységük nagy hatással van nemcsak a tájvédelemre, hanem példa erejével hat a város oktatásügyére, szellemi, kulturális fejlõdésére.”
Még ebben az évben tagságunk száma elérte a kétszáz fõt, ami a város legnagyobb tagszámú civil szervezetévé emelte.

1996-ban bérbevettük és részben megvásároltuk a város keleti részén lévo Makkost (Hotek erdõt), ahol elkezdtük kiépíteni tagságunk aktív részvételével természetvédelmi tanösvényünket, és elkezdtük építeni a Fekete István Környezet- és Természetvédelmi Központot, ami egykoron egyesületünk bázisa és táboroztató helye lesz sok-sok környezeti nevelési rendezvénynek helyet adva. Az õsz folyamán az új tanévvel megalapítottuk a környezetvédelmi ismeretterjesztéssel és helyi közélettel foglalkozó lapunkat a “Nimfea” Természetvédelmi Egyesülettel közösen, a Zöld Híradót.

1997-ben továbbfejlesztettük természetvédelmi kezdeményezéseinket, programjainkat, és kidolgoztuk városra kiterjedõ rendelet-javaslatunkat, mely a város környezetkultúrájának növelésével és helyi jelentõségu védelemre érdemes élõhelyek feltárásával foglalkozik.
Ezzel a munkával országos szinten negyedik, két harmadik, egy második, két elsõ és egy kiemelt elsõ helyezést vehettünk át a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelõs helyettes-államtitkártól három év alatt.
Túlléptük az ötszáz fõs tagságot, és nyári megszervezett táboraink már öt helyen folytak több mint száz fõ aktív részvételével.

1998-ban végleg leszakadva az esernyõszervezetrõl (megorizve a napi kapcsolatot azzal, közös irodában dolgozva), önálló jogi személyiséggel kiemelten közhasznú szervezetként bejegyezte a megyei bíróság a HOTEK-et az alábbi tevékenységekkel:
- A természetvédelem valamennyi szakterületének és azon belül kiemelten a madárvilággal és annak élõhelyével kapcsolatos védelem gyakorlati mûvelése, társadalmi elõmozdítása, népszerûsítése.
- Az ifjúság széles körben való bevonása a madár- és természetvédelembe, helyes szemléletük kialakítása.
- Hazánk természeti értékeinek alapos megismerése, a szerzett tudásanyag rendszerezése, feldolgozása.
- Természetvédelmi javaslatok kidolgozása és az illetékes szervekhez terjesztése.
- Együttmûködés az állami és önkormányzati természetvédelmi szervekkel.
- A természettudományi kutatások magas szinten való mûvelése.
- Kapcsolatok létesítése és fenntartása a hazai és külföldi természetvédelmi szervekkel.
- A környezet- és természetvédelemre vonatkozó rendelkezések megtartásának társadalmi ellenõrzése.
- Az Egyesület, a madártan, a madár- és természetvédelem fejlesztése terén, kimagasló érdemeket szerzõ személyek kitüntetése az erre a célra szolgáló egyesületi díjakkal. A díjak meghatározott szabály szerint oszthatók ki.
- Az Egyesület tevékenységének gazdasági megalapozása érdekében elsosõrban a tágabb értelemben vett természetvédelem területén gazdálkodói és vállalkozói tevékenységet is kezdhet.
- Környezetvédelmi ismeretbõvítés és tudásszint-fejlesztés, energiahatékonyság és a hulladékkezelés terén. Az egyesület részt vehet Magyarország szociális különbségeinek mérséklésében, illetve gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában.
- Magyarország hagyományainak õrzése, az egyesület névadójához méltó kezdeményezések néprajzi, helytörténeti és hagyományõrzõ céllal.

1998. április folyamán a Nemzetközi Föld napja alkalmából a Környezetvédelmi Minisztertõl “Nimfea” Egyesülettel közösen átvehettük környezeti nevelési kezdeményezéseink elismeréseképpen a “Pro Natura” díjat.
Május 1-tõl bérbevettük az önkormányzattól a Györffy Tanya Szabadidõközpontot, ahol kiépítettük Fekete István Oktatóközpontunk felépüléséig központunkat, számos környezeti nevelési, és szabadidõ programos szolgáltatással, stabil lábra helyezve az addig csak támogatásokból fenntartott egyesületet.
Még ugyanebben az évben munkánk városi szintû elismeréséül egy fõt juttathattunk be Túrkeve város képviselõtestületébe, aki feladatául tûzte ki a helyi demokrácia erõsítését és a civil szervezetek fokozott támogatását.

Személyi háttér

Az egyesületet 1991-ben ifj. Szõllõsi Kálmán, Kontos Tivadar és Sallai R. Benedek alapította meg utóbbi elnökletével, mely posztot alakulástól megõrzött 1998 októberéig.
1992-tol Faragó Anikó látta el a titkári teendõket számos iskolás beszervezésével, megalapozva a szervezet jövõjét. Munkáját alaposság és nagy lelkesedés jellemezte.
1993 õszétol a közgyûlés Szabó Andrást bízta meg az alelnöki feladatok ellátásával, és Bordács Zsuzsannát nevezte ki titkárrá, kik elsõsorban a környezeti nevelési programokat helyezték elõtérbe, és folytatták azt színvonalasan. Nevükhöz fûzhetõ egy kritikusan nehéz idõszak sikeres átvészelése, és az egyesület stabil alapjainak továbbépítése.
1995-tol a jócskán megszaporodott tagságban az egyesület további jövõjét jelentõsen meghatározó személyek tûntek fel számos késõbbi elnökségi tag személyében.
Így 1996-tól a kibõvített elnökségben helyet kapott Gyarmati András (aki 1998-tól alelnökként tevékenykedik), Szabó Tünde, Nagy Anikó, Forgács Mariann, Hajdú Péter (családostól) Finta Péter, Forgács Éva és Nagy Sándor (elnökségi tagok).
Ezévben Pabar Zoltán és Nagy Norbert elsõ alkalommal átvehette az egyesület által alapított Herman Ottó Emlékdíjat az egyesületben kifejtett önkéntes munkájáért.
1998-tól újabb meghatározó személyiségek léptek be egyesületünkbe, és vettek részt munkánkban: Bacskai Attila, Gyõri József, Talpalló Piroska, Laskai Ferenc (és családja), id. Gyarmati András (és családja), Bornemissza Imre, valamint Barna Tamás (1998. októberétõl megbízott elnök) személyében. Szintén nagyon fontos volt, hogy Vad Károlyt alkalmazni tudtuk függetlenített munkatársként, aki a Györffy Tanya mûködtetésében szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Széll Antal, Csíder Lajosné, Monoki Ákos, Sallai Zoltán, Oszonics István, Harmos Krisztián, Kapocsi Judit és Sallai Károlyné az egyesület szakmai munkájában vállaltak meghatározó önkéntes szerepet, így az õ munkájukat külön köszönjük. Az egyesület valamennyi segítõjét és aktív tagját ezen a helyen lehetetlenség volna felsorolni, éppen ezért elnézést kérünk mindazoktól, akik a teljesség legkisebb igénye nélkül elkészített listánkból kimaradtak, viszont nekik is ezúton fejezzük ki köszönetünket és hálánkat minden más személlyel együtt, amiért önzetlenül segítették közös ügyünket felépítve ezzel egyesületünket.