Adatok a Mátrai Tájvédelmi Körzet bővítési tervéhez
Harmos Krisztián - Sramkó Gábor
Flóra és vegetáció a Nyugati-Mátrában
Bevezetés
Néhány éve kezdtük el botanikai vizsgálatainkat a Mátra hegységben. Adatgyűjtéseink során azt tapasztaltuk, hogy a hegység nyugati részén észak-déli irányban elnyúló Nyugati-Mátra nö-vénytani szempontból a Mátra egyik legkevésbé ismert területe. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy jópár értékes, emberi behatásoktól többé-kevésbé mentes, illetve hagyományos haszná-lattal létrejött másodlagos élőhelyet találhatunk itt, melyen sok értékes faj is fellelhető még. A fentiek miatt fokozottabb figyelmet szenteltünk a területnek, és később meggyőződhettünk róla, hogy a Nyugati-Mátra a hegység egyik értékes, védett és védelemre érdemes, ritka élő-lényeknek otthont adó területe.
Rövid természetföldrajzi jellemzés
A terület növényvilágának jellemzéséhez fontos a növényzetet elsődlegesen befolyásoló alapkőzet, geomorfológia, klíma, stb. ismertetése is, melyet a következőkben szeretnénk röviden megtenni.
A Nyugati-Mátra kistáj behatárolásához természetföldrajzi adottságokat vehetünk figye-lembe, és ha ezt a terület flórájának és vegetációjának bevonásával végezzük, akkor a hegység többi részétől többé-kevésbé elkülönülő egységet kapunk. Ennek a határai a következők: délen a Lőrinci mellett Mulató-hegy, nyugaton a Mátra Zagyva-völgyi hegylábi területei, északon a Farkaslyuk-tető - Kőerdő-tető, keleten a Kőerdő-tető - Zám-völgy - apci Somlyó - Mulató-hegy vonala. [1.ábra]
A Nyugati-Mátrát tovább tagolhatjuk ún. Délnyugati-Mátrára, Pásztói-Mátrára és Északnyugati-Mátrára. Az elsőként említett alegység a Hatvantól a Szurdokpüspöki mellett Diós-patak völgyéig terjed, így magában foglalja az igen értékes lösz, illetve erdőssztyep vegetációval bíró, Lőrinci és Apc melletti Szőlő-tető és Kopasz-hegy, az apci Somlyó és a Nagy-hársas. A Pásztói-Mátra a Szurdok-völgy és a Kövecses-patak közti része a területnek. Itt az ún. fedőandezit megvédte a lepusztulástól, így a Nyugati-Mátra legmagasabb tagja jelenleg. Jellemző csúcsai a Nagy-Koncsúr, a Muzsla (805 méterével ez a legmagasabb csúcs), a Nyikom. A Északnyugati-Mátra a Kövecses-pataktól északra elhelyezkedő területet foglalja magában, ide tartozik a Cserteri vároldal (v. Csenteri vároldal) a Gombás-tető és a Farkas-lyuk-, valamint a Kőerdő-tető.
Jelen munkában a Pásztói-Mátrával foglalkozunk részletesebben. A terület a nagy mátrai vulkán nyugati lávatakarója, mely hasadékvulkanizmus eredménye (folytatását jelenti a területnek a Keleti-Cserhát). A terület döntően piroxénandezitből épül fel, elsősorban a lávakőzet uralkodik, a piroklasztitok alárendeltek. A Zagyva-völgyre futó lábakon üledékes összlet (jelentős lösztakaróval) jelenik meg, melynek szép előfordulása van Szurdok-püspökinél. Mivel az északkelet-délnyugat főcsapás-irányú hasadékvulkáni takarót az időben legkésőbb kiömlött ún. felső andezit („fedőandezit”) ellenállóbb kőzete borítja, ezért ez a vonulat jól ellenállt az erózió hatásainak. Ennek köszönhető, hogy napjainkban a Pásztói-Mátra a Nyugati-Mátra legmagasabb tagja. A területet a már említett északkelet-délnyugat csapás-irányú fővonulat, és az ebből nyugati irányban kiinduló, kipreparálódott telérek sora (a „koporsók”) uralják, és határozza meg a térség arculatát. Így jellemzőek a domború, kelet-nyugati lefutású párhuzamos hegyhátak, és a hegyhátak között futó patakvölgyek, melyek java csak az év csapadékosabb időszakaiban szállít jelentősebb mennyiségű vizet. Ebből a felépítésből adódik, hogy a patakvölgyekben általában humidabb mezoklíma uralkodik, míg a hegyhátak déli és nyugati lejtőin meglehetősen száraz a mezoklíma, majd ez az északi oldalakon újra kissé humidabbá válik. Nagyobb tengerszint feletti magasságokban már hegyvidékiesebbé válik a klíma, de ezt a hatást mérsékli a közeli Zagyva Pásztónál kiszélesedő völgye, így montán növényfajok csak északias kitettségekben jelennek meg. A főgerinctől keletre észak-délies csapásirányú, hasonló geológiai felépítésű gerincek (Német-bérc, Püspöki-bérc, Galagonyás, Bércek) uralják a felszínt, köztük hasonló lefutású, állandóbb vizű patakvölgyek jellemzőek.
A vegetáció alapvonásai
A területen erősen érezteti hatását az évszázados emberi jelenlét. A feltételezhető potenciális vegetáció a délies és nyugatias, sziklás oldalakon sajmeggyes bokorerdő (Ceraso mahaleb–Quercetum pubescentis), jobb termőhelyen melegkedvelő tölgyes (Corno–Quercetum pubescentis), míg északias kitettségben, valamint magasabban és a völgyekben cseres-tölgyes (Quercetum petraeae–cerris) és gyertyános-tölgyes (Carici pilosae–Carpinetum) lehetett. A legmagasabb részeken és a zárt völgyaljakban szubmontán bükkös (Melittio–Fagetum) lehetett uralkodó. Emellett persze különböző, valamilyen extrém termőhelyi tényező hatására edafikus társulások színezhették a vegetációs képet. Ilyenek a különböző szilikát-sziklagyepek, melyek a bokorerdők sziklás részein is jellemzőek, így a gyöngyperjés szilikátsziklagyep (Asplenio septentrionali–Melicetum ciliatae), a magyar perjés sziklagyep (Poëtum scabrae) és a nyílt szilikátsziklagyep (Minuartio–Festucetum pseudodalmaticae); a sziklás, lejtős felszíneken mészkerülő lejtősztyeprétek (Potentillo–Festucetum pseudodalmaticae); a xerotherm tölgyesek szegélyén, lékekben északi gyöngyvessző cserjés (Waldsteinio–Spiraeetum mediae) foltok; magasabban fekvő termőhelyek kisavanyodó sziklaletörésein középhegységi rekettyés tölgyes (Genisto pilosae–Quercetum petraeae). A nagyobb völgyekben törékeny fűzes (Salix fragilis) puhafaligetek lehettek jelen.
Ezt a „vegetációs alapképet” változtatta meg az ember tevékenységével, így az erdőirtással, intenzív erdőhasználattal, mely a múlt század végén elkeserítő méreteket öltött (vö.: Elek é.n.). A XX. században tervszerű erdőgazdálkodás vette kezdetét, amely a kiirtott xerotherm tölgyerdők helyén kopárfásítással (sajnos elsősorban tájidegen fafajokkal, így fekete fenyővel, akáccal), a lehasznált mezofil lomberdőkben pedig üzemi erdőműveléssel próbálkozott. Ennek a természetvédelem szempontjából sajnálatos következményei lettek. Így a kopárfásított területeken - szélsőségesen arid mezoklímájuk miatt - senyvedő fekete fenyő (Pinus nigra L.) és akác (Robinia pseudo-acacia L.) állományok élnek, újulnak, és - főleg a kedvezőbb, mezofilabb termőhelyeken - terjednek is. De találhatunk területünkön erdei fenyő (Pinus sylvestris L.), virágos kőris (Fraxinus ornus L.) és kocsányos tölgy (Quercus robur L.) telepített állományokat is. Az üzemi erdőgazdálkodás hatására a mezofil lombos erdők erdőszerkezete leegyszerűsödött, uniformizálódott (azonos korú, azonos fajú, elegyfajok és korhadó faanyag nélküli erdők), ezzel csökkent biodiverzitásuk is. Napjainkra jelentős degradáló tényezővé vált a területen a túltartott nagyvad-állomány, és a tájidegen, igencsak elszaporodott muflonállomány is. Ezek a hatások együttesen azt eredményezték, hogy a fent vázolt, eredeti vegetációs képből a mai, megváltozott, és még mindig jelentős természet-védelmi értékeket hordozó élőhelyek alakultak ki.
A vegetáció
A terület vegetációját adatközlés szerűen felsorolva mutatjuk be, leírva azokat a lelőhelyeket, ahol eddigi terepbejárásaink során az adott asszociációval találkoztunk. Célunk ezzel az, hogy a gyakorlati természetvédelem szempontjából könnyen kezelhető, áttekinthető adatsort szolgáltassunk. A társulások nevezéktana Borhidi - Sánta (1999) könyvéhez igazodik, [szögletes zárójelben]feltüntetve és alkalmazva az ott javasolt védettségi kategóriát is.
1. Junco–Molinietum Preising 1951: [VT] Pásztó: Nyikom-rét. Másodlagosan létrejött, többletvízhatás alatt álló kiszáradó láprét. Erősen cserjésedik, a cserjeirtás feltétlenül indokolt.
2. Asplenietum septentrionalis Schwickwerath 1944: [VJ] Meredek sziklafalak szikla-repedéseiben fordul elő ez a sziklahasadék társulás. Pásztó: Vadókás-kő (itt megvan a ritka, intrespecifikus hibrid Asplenium ´ alternifolium Wulf in Jacq.), Kő-bérc (a turistatérképen hibásan a Somos- és Csalárda-bércek közti „Köves-bérc” néven).
3. Asplenio septentrionali–Melicetum ciliatae (Soó 1940) Máthé et Kovács 1964: Délies kitettségű, piroxénandeziten kialakult sziklagyep. A vizsgált területen elterjedt.
4. Poëtum scabrae Zólyomi 1936: [FVJ] A Poa pannonica Kern. subsp. scabra (Kit.) Soó által dominált sziklagyepi állományok. Pásztó: Naszály-bérc, Görbe-bérc, Széles-bükk, Köves-bérc, Kő-bérc; Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr.
5. Minuartio–Festucetum pseudodalmaticae (Mikyska 1933) Klika 1938: [FVJ] A Kő-bércen élő, Sempervivum marmoreum Griseb. állomány itt fordul elő.
6. Potentillo–Festucetum pseudodalmaticae Májovsky 1955: [VJ] A sziklagyepekhez, illetve a bokorerdőkhöz kapcsolódó zárt lejtősztyeprét. Pásztó: Naszály-bérc, Görbe-bérc, Széles-bükk, Köves-bérc, Ólom-bérc, Kő-bérc, Somos-bérc; Szurdokpüspöki: Nagy-Koncsúr, Kis-Koncsúr, Horka-tető, Kis-hársas, Horka.
7. Waldsteinio–Spiraeetum mediae Zólyomi 1936: [FVJ] Szép kifejlődésű gyöngyvesző cserjés található a Görbe-bércen.
8. „Salix fragilis-os ligeterdő”: A Déli-Mátra patakvölgyeiben jellemző, tisztázatlan cönológiai helyzetű puhafaliget. Úgy tűnik ehhez a formációhoz kötődik az Északi-középhegységre új Epipactis tallosi A. Molnar et K. Robatsch (det.: Molnár V. A.).
9. Carici pilosae–Carpinetum Neuhäusl et Neuhäuslova 1964 em. Borhidi 1996: A völgyaljakon valószínűleg az erdészeti beavatkozás hatására kialakult, elgyertyánosodott állományok állnak, míg a Görbe-bérc északnyugati oldalán szép, karakterisztikus állományok díszlenek. Főleg másodlagosan kialakult változata elterjedt. Fontos madárélőhely a gyertyánosok leirtása után elterjedt mogyoró-cserjés, melyben a tőről sarjadó gyertyán is jellemző. Ilyen a Nyikom-nyeregnél és a Kis-Koncsúron is van.
10. Melittio–Fagetum Soó 1962 em. 1971: [VJ] A Muzsla és a Nyikom északias oldalain jelenik meg, benne már néhány, a szubmontán régió montán jellegű területein is fellépő faj is előfordul. A Zám-patak völgyének felső szakaszán völgyalji helyzetben is megtaláljuk. A Nyikomtól a Muzsláig jellemző, kissé vadzavarta, sziklás helyeken fellépő faja a Scrophularia vernalis L.
11. Quercetum petraeae–cerris Soó 1962: A területen viszonylag elterjedt, kevésbé száraz és meredek, alacsonyabb területeken megjelenő társulás. Főleg erdészetileg kezelt állományaival találkozhatunk.
12. Genisto pilosae–Quercetum petraeae (Magyar 1933) Zólyomi et al. ex. Soó 1963: A Nyikom északi oldalán, keleti csúcsának sziklaletörésén megjelenő mészkerülő tölgyes. Elsősorban a Magas-Mátrára jellemző társulás.
13. Poo pannonicae–Quercetum petraeae (Horánszky 1964) Soó 1971: [VJ] A Kis-Koncsúr déli oldalában és a Bércek zám-pataki, déli részén ehhez a társuláshoz közelítő állomány fordul elő.
14. Corno–Quercetum pubescentis Jakucs et Zólyomi ex. Máthé et Kovács 1962: [VJ] Dús cserjeszintű, középmagas lombkoronaszintű xerotherm tölgyesek. Igen szép állománya van a Görbe-bércen, ahol a Mátrában ebben a társulásban jellemző Iris graminea L. is nagy egyedszámban fordul elő.
15. Ceraso mahaleb–Quercetum pubescentis Jakucs et Fekete 1957: [VJ] A délies, meredek, sokszor sziklás oldalak bokorerdeje, melyre a tölgyes foltok és sziklafüves lejtősztyepek mozaikolása jellemző. Kifejezett benne az erdősztyep jelleg. Szép állományai vannak a Horka–Nagy-Koncsúr vonulat déli oldalán.
16. Kopárfásítások során telepített faültetvények: Az Ólom- és a Csalárda-bércen ültetett fekete fenyvesek, a Kő- és Somos-bércen akácosok figyelhetők meg. A Tilalmas-tető keleti végén virágos kőris ültetvény van. A Horka-tetőn néhány Quercus robur L. és Pinus sylvestris L. állomány van telepítve.
17. Az erdők kiirtása után több helyen különböző, erdőssztyep jellegű, száraz irtásrétek jöttek létre. Ezek igen elterjedtek, olykor mozaikolnak a xerotherm tölgyesekkel. Ilyen élőhelyeken sok, enyhe zavarást tűrő faj elterjedhet, mint azt a Horka-tetőtől a Muzsláig meglévő, a turistaút mellett felszaporodó Silaum peucedanoides (M.B.) Kern. is példázza.
A Pásztói-Mátra érdekesebb növényeinek felsorolása
Az alábbiakban felsorolásszerűen közöljük először a Pásztói-Mátrában talált védett, majd a nem védett, de figyelmet érdemlő fajok listáját. A rendelkezésünkre álló irodalmat is felhasználtuk, a zárójelben szereplő citációk az irodalmi forrásokra utalnak. Ahol nem találunk ilyet, ott saját, publikálatlan adatainkat közöljük. Nevezéktan Simon (1992) szerint, védettség megjelölése a 12/1993 (III. 31.) KTM rendelet szerint.
A terület védett fajai:
Achillea crithmifolia W. et K.
Jobbágyi „Hárshegy” (Hulják 1927).
Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr, Harasztos-bérc; Pásztó: Görbe-bérc.
Aconitum anthora L.: Gyakori.
„Szarvasbérc” (var. Jacquinii) „Muzsla, Ólombérc, Mátrabérc” (Máthé - Balázs in Soó 1937).
Szurdokpüspöki: Horka-tető, Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr, Harasztos-bérc; Pásztó: Kő-bérc, Köves-bérc, Görbe-bérc, Nyikom, Erdész-rét, Ólom-tető, (Harmos - Sramkó 2000).
Adonis vernalis L. A Mátrában szórványos.
Pásztó: Somos-, Kő- és Köves-bérc; Szurdokpüspöki: Horka-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Allium paniculatum L. A Déli-Mátrában szórványosan jellemző.
Szurdokpüspöki: Harasztos-bérc, Diós-patak oldalában; Pásztó: Kis-Köves-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Allium sphaerocephalon L.
Szurdokpüspöki: Elő-kő, Kis-hársas, Horka-tető; Pásztó: Kő-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Szurdokpüspöki: Nagy-Koncsúr déli része.
Aster amellus L. A Mátrában ritka.
Szurdokpüspöki (Máthé - Balázs in Soó 1937)
Asyneuma canescens (W. et K.) Griseb. et Sch.: A Mátrában négy helyről ismert.
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000)
Carduus collinus W. et K.: Gyakori.
Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr; Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyöspata: Bércek zám-pataki, déli alja, János vára.
Centaurea sadleriana Janka
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce
Gyöngyössolymos: Zám-patak völgye.
Chamaecytisus ciliatus (Hacq.) Rothm.
Pásztó (Richter ap. Borbás in Soó 1937).
Legközelebb a tari Farkaslyuk-tetőn.
Clematis integrifolia L.
„a Nyikom-réten, valamint a Harasztos-bércet É-ról lezáró kis réten....” (Standovár 1986).
Pásztó: Szarka-mál, Barát-rét, Berek (Harmos - Sramkó 2000).
Cotoneaster matrensis Domonkos
Pásztó: Kő-bérc, Görbe-bérc, Vadókás-kő (Harmos - Sramkó 2000).
Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr; Gyöngyöspata: János vára.
Daphne mezereum L.
„Sóbánya-folyás felső szakaszán, Német-bérc DK-i oldalán, Nyikom É-i oldalán, valamint a Tót-hegyes É-ÉNy-i oldalán fordul elő...” (Standovár 1986).
Dianthus collinus W. et K.
Pásztó: Berek, Erdész-rét, Szalajkás-tető, Nyikom-rét (Harmos - Sramkó 2000).
Dianthus deltoides L.
Pásztó: Csatárda-bérc, Nyikom-rét, Erdész-rét (Harmos - Sramkó 2000).
Dictamnus albus L.: A Nyugati-Mátrában szórványos.
Pásztó: Görbe-bérc (HS).
Szurdokpüspöki: Bércek (Z turistaút mellett); Gyöngyöspata: János vára.
Epipactis helleborine (L.) Cr.
Pásztó: Muzsla, Hideg-kút-hegy (Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyöspata: Zám-patak völgye.
Epipactis purpurata Sm.
Gyöngyössolymos: Zám-patak völgye.
Erysimum odoratum Ehrh.
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Gentiana cruciata L.
„Muzsla, Nyikomtető” (Máthé - Balázs in Soó 1937).
„Nyikom-rét, Ólom-tető, Mocsár-bükki-rét...” (Standovár 1986).
Szurdokpüspöki: Harasztos-bérc; Pásztó: Somos-bérc, Kő-bérc, Lapos-bérc, Szarka-mál, Városerdő, Pásztó feletti Berek, Köves-bérc, Csepegő (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Nyikom alja, Nyikom-rét.
Gentiana pneumonanthe L.: A Mátrában csupán néhány helyen.
Nyikom-rét (Standovár 1986).
Gentianella austriaca (A. et J. Kern.) Holub: A Mátrában igen szórványos.
„Nyikomtető” (Máthé - Balázs in Soó 1937).
Inula oculus-christi L.
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Iris graminea L.
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyöspata: János-vára.
Iris pumila L.
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Iris sibirica L.
„Nyikom-rét....” (Standovár 1986).
Iris variegata L.: Gyakori.
Pásztó: Szalajkás-tető, Görbe-bérc, Naszály-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke subsp. collinus (Ortm.) Soó
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Lilium martagon L.: Mezofil erdőkben gyakori.
Szurdokpüspöki: Nagy-Koncsúr, Harasztos-bérc; Pásztó: Muzsla, Görbe-bérc, Nyikom, Vadókás-kő (Harmos - Sramkó 2000).
Szurdokpüspöki: Diós-patak völgye.
Lychnis coronaria (L.) Desr.
„Muzsla” (Máthé - Balázs in Soó 1937)
A területen, mint másutt is a Mátrában, gyakori. Lásd Harmos - Sramkó (2000).
Neottia nidus-avis L.
A területen, mint másutt is a Mátrában, gyakori.
Orchis morio L.
Pásztó: Somos- és Köves-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Nyikom alján, irtásréten.
Ornithogalum pyramidale L.
Pásztó: Szarka-mál, Berek (Harmos - Sramkó 2000).
Phlomis tuberosa L.
Szurdokpüspöki: Horka-tető; Pásztó: Görbe-bérc, Szarka-mál (Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyöspata: János vára (Molnár Cs. ex verb.).
Poa pannonica Kern. subsp. scabra (Kit.) Soó: Gyakori.
„Szurdokpüspöki” (Hulják 1933).
Pásztó: Naszály-, Görbe-, Köves-, Ólom-, Csalárda-, Kő-, Somos-bérc; Szurdokpüspöki: Kis-hársas, Horka-tető, Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr (Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyöspata: Bércek zám-völgyi, délnyugati részén, Német-bérc, János vára.
Polygala major Jacq.
Muzsla (Soó 1937).
Pulsatilla grandis Wender
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Pulsatilla pratensis (L.) Mill. subsp. nigricans (Störck) Zamels
Pásztó: Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Ranunculus illyricus L.
Szurdokpüspöki: Nagy-Koncsúr; Pásztó: Somos-bérc, Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Scrophularia vernalis L.
„Nyikom ÉK-i oldalán...” (Standovár 1986)
Pásztó: Nyikom - Ólom-tető - Muzsla gerincközeli, sziklás bükköseiben; Gyöngyössolymos: Zám-patak völgye.
Scopolia carniolica Jacq.
„Nyikom ÉK-i oldalán...több helyen..., Szalajkás-tető É-i oldalán néhány tő.” (Standovár 1986).
Sempervivum marmoreum Griseb.
Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr; Pásztó: Kő-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Silaum peucedanoides (M. B.) Kern.
Szurdokpüspöki: Kis-hársas, Horka-tető, Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr, Harasztos-bérc; Pásztó: Kis-Köves-bérc (Harmos - Sramkó 2000)
Pásztó: Muzsla-tisztás. Gyöngyöspata: Muzsla csúcsától északra. A Mátrában még egy helyen, a gyöngyöspatai Havas csúcsa körül ismerjük.
Spiraea media Fr. Schm.
Szurdokpüspöki: Kis-Koncsúr, Nagy-Koncsúr, Harasztos-bérc; Pásztó: Somos-, Kő-, Görbe-bérc, Hideg-kút, Vadókás-kő (Harmos - Sramkó 2000).
Szurdokpüspöki: Tilalmas-tető, Bércek zám-pataki, déli alja.
Stipa pulcherrima C. Koch.
Gyöngyöspata: János-vára.
Stipa tirsa Stev.
Kis-hársas, Horka-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Kis-Koncsúr.
Thalictrum aquilegiifolium L.
Pásztó: Köves-bérc (Harmos - Sramkó 2000).
Szurdokpüspöki: Diós-patak völgye.
Thlaspi jankae Kern.
Szurdokpüspöki: Kis-hársas, Horka-tető (Harmos - Sramkó 2000).
A terület botanikai szempontból érdekes fajai
Az alcímnek megfelelően a botanikai szempontból érdekesebb fajokat soroljuk itt fel, a teljesség igénye nélkül. Ezek a fajok törvényes védelemben (még) nem részesülnek, de országos, vagy helyi (mátrai) viszonylatban mindenképp ritkának minősülnek, így fokozott odafigyelést igényelnek.
Adoxa moschatellina L.: Eddig csak Kékes tömbjéből ismert, ritka geofiton.
Pásztó: Nyikom - Görbe-bérc.
Aegilops cylindrica Host: Ritka, szubmediterrán jellegű löszgyom.
Szurdokpüspöki: Horka - szőlők (Harmos - Sramkó 2000).
Agropyron caninum (L.) R. et Sch.: Ritkább, ligeterdei fűfaj.
„Muzsla” (Máthé in Soó 1937).
Gyöngyöspata: Zám-patak völgye.
Androsace elongata L.
Viszonylag ritka efemer, pionír faj. Gyöngyöspata: Német-bérc.
Asarum europaeum L. Mátrai elterjedésének súlypontja a Pásztói-Mátrában van.
„Muzsla” (Máthé in Soó 1937)
Pásztó: Somos-bérc, Görbe-bérc (Harmos - Sramkó 2000)
Pásztó: Muzsla, Ólom-tető, Nyikom, Görbe-bérc (nagy tömegben).
Bupleurum rotundifolium L.: Ritkább löszgyom.
Szurdokpüspöki: Horka - szőlők (Harmos - Sramkó 2000).
Carex nigra (L.) Reichh.
„Nyikom-rét...” (Standovár 1986).
Cerasus fruticosa Pall.
Szurdokpüspöki: Horka - szőlők (Harmos - Sramkó 2000).
Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin.
Gyöngyöspata: Bércek zám-völgyi, déli része; Szurdokpüspöki: Nagy-Koncsúr.
Epipactis tallosi Molnár et Robatsch
Gyöngyöspata: Zám-patak völgyének alsóbb szakasza, törékeny füzes ligeterdőben. A fajt diaképek alapján Molnár V. Attila azonosította. Az előfordulás új az Északi-középhegység flórájára. A Mátrában még két helyen ismert, egyik lelőhely sem védett.
Geranium phaeum L.
Pásztó: Muzsla.
Paris quadrifolia L.
„Sóbánya-folyás felső részén” (Standovár 1986).
Thymelaea passerina (L.) Coss. et Germ.
Pásztó: Berek (Harmos - Sramkó 2000).
Flóra és vegetáció a Magas-Mátra nyugati, nem védett területein
Bevezetés
Az alábbiakban a Mátra északnyugati részén, a Nyugati-Mátra és a Magas-Mátra védett területei között elhelyezkedő terület növényvilágáról esik szó. A tárgyalási koncepció az előzőekben leírtaktól kissé eltér, elsősorban azért, mert a környék növényzete kevéssé mozaikos.
Rövid természetföldrajzi jellemzés
A tárgyalt terület a Mátra geomorfológusok által valószínűsített, kisebb, északnyugati kaldera (Szalajkás-tető – Hideg-kút-hegy – Tót-hegyes – Vörös-kő – Ágasvár – Óvár – Hegyes-hegy) déli oldalára esik. Az alapkőzet itt is döntő részben piroxénandezit (a fedősorozat már csak foszlányaiban lelhető fel a magasabb csúcsokon), bár jelentősebb kálitrachit előfordulás is esik a területre. Előfordul kovásodás is. A geomorfológiai képet nagy léptékben a már említett kalderamaradvány határozza meg, amelynek déli falát a Vörös-kő-bérc – Tót-hegyes vízválasztó vonulat jelöli ki, míg a nyugati oldalon az egykori kalderaperemet a terület vizeit levezető fő vízfolyás, a Kövecses-patak töri át. Ezért a vizsgált terület mintegy “katlanszerű” helyzetben helyezkedik el, az egykori kalderaperem körbeöleli, csupán nyugati irányba nyitott kissé. Ennek következtében ennek a “katlannak” mezoklímája is kissé humidabbá, párásabbá válik. A déli kalderaperem északias kitettsége is valószínűleg hozzájárul ezen hatás kialakulásához. A déli oldalakon eredő számos, sokszor időszakos vizű vízfolyás vizét a Kövecses-patak vezeti le a Zagyvába.
A tárgyalt terület másik részét a Tót-hegyes 814 méter magas csúcsa körüli térség képzi. Itt az nyomja rá bélyegét a növényzetre, hogy a jelentős tengerszint feletti magasságú terület csupán néhány magasabb előheggyel emelkedik ki az Alföldből, így - hasonlóan Kékes tömbjéhez - itt szubmediterrán, kontinentális hatások felerősödnek, ezért a magassággal együttjáró montaneitás „tompul”. Jellemzőek a kitettségtől függő hirtelen „vegetáció-átmenetek”, pl. a Tót-hegyes délies oldalain még tölgyes van, addig az északias lejtőkön már bükkösök - néhány montán jellegű fajjal - találhatók.
Vegetációs kép
A “völgykatlan” területén némi montán hatással bíró szubmontán bükkösök (Melittio–Fagetum) uralhatták a vegetációt, ezek savanyúbb változatai (Luzulo nemorosae–Fagetum) - melyek talán a kovásodás hatására léptek fel - tarkíthatták a képet. Itt-ott kőfolyásos bükkös állományok is kialakultak. A belső kalderaoldal egyes kiemelkedéseinek szárazabb mezoklímáján tölgyes állományok is feltűnnek (pl. Nagy-rétek közelében). A kaldera déli oldalaira magasan felkúsztak a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae–cerris) állományai, ugyanakkor a magas csúcsok környékét, mint amilyen a Tót-hegyes is, bizonyára a szubmontán bükkösök uralták. Egyes vizes élőhelyeken mészszegény forráslápok (Cardaminetum amarae) és bokorfüzesek, míg a völgyaljakban szép kifejlődésű hegyvidéki égerligetek (Aegopodio–Alnetum) jelennek meg.
Ezen hipotetikus potenciális vegetációs képet változtatta meg a betelepülő ember évszázados tájhasználata. Mátrakeresztesen (az egykori Alsóhután) üveghutások, fafaragók éltek, akiknek tevékenységéhez nagy mennyiségű bükkfát szolgáltattak a környező erdők. Az erdőirtásokat aztán kaszálóként, legelőként hasznosították, így kisebb-nagyobb kiterjedésű rétek alakultak ki, (ezek közül legjelentősebb a Nagy-rétek). Ezek a kaszáló- és legelőrétek az adott mezoklímán mezofil hegyi rétekké alakultak, és számos specialista faj élőhelyét biztosították. Ezen metastabil állapotban lévő hegyi rétek fennmaradása a hagyományos gazdálkodás (kaszálás, cserjeirtás, mértéktartó legeltetés) folytatásán múlik. A hegyi rétek cönológiai viszonyainak vázlatos bemutatását egy korábbi munkában már eljuttattuk a természetvédelemhez, így itt erre nem térnénk ki.
A fent vázolt képet tovább alakította a XX. században kibontakozó üzemtervi erdőgazdálkodás. Ez két módon változtatta meg drasztikusan a vegetációt. Egyrészt a tervszerű erdőgazdálkodás uniformizálta, “faültetvényekké” változtatta a természetközeli erdőfoltokat is, másrészt tájidegen fafajok telepítésével csökkentette az eredeti erdők területét. A környékre elsősorban lucfenyőt (Picea abies (L.) Karst.) telepítettek, amelynek kiterjedt állományaival ma is többfelé találkozhatunk.
Így ma a fenti vegetációs alapkép megváltoztatásával létrejött növényzet borítja a területet. Jellemzőek az erdészetileg kezelt szubmontán bükkösök (Melittio–Fagetum), a luctelepítések, a délies kitettségű oldalakon a szintén kezelt cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae–cerris). Igen jellemzőek - mint más, régóta lakott mátrai hegyi falvak körül is - a hegyi rétek, rétfoltok. Ezek java csupán kis erdőtisztás, melyen mezofil rét-foltok jöttek létre. Ezek növényzete elég hasonló, ilyenek: Erdész-rét, Mocsár-bükki-rét, Tippanos, Nagy-rétek (=Határi-rétek), Tölgyes-rét, Vaskapu-rét, Jager-rét, Rossz-rétek, Kunszállás (Babik-kútnál). Érdekesek a területen található kisebb-nagyobb sziklaletörések (Vadókás-kő környéke, Erdész-rét, Malom-patak völgye, Tót-hegyes), ezeken sziklai társulások, szilikát-sziklahasadék társulás (Asplenietum septentrionalis), árnyas falakon sziklabevonat társulás (Hypno–Polypodietum) jelenik meg. Érdekes az erdész-réti sziklaletörésen meglévő gyöngyveszző-cserjés (Waldsteinio–Spiraeetum mediae) állomány, mely itt szép kifejlődésű.
A flóra
A flóra tárgyalása a Nyugati-Mátránál követett koncepcióhoz igazodik, így először a védett fajok, majd a figyelemre érdemes, ritkább fajok előfordulásait soroljuk fel. Az irodalmi forrásokból merített előfordulásokat a forrásmunka citálásával jelezzük.
Védett fajok
Aconitum anthora L.
Pásztó: Erdész-rét és környéke, Szalajkás-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Alchemilla gracilis Opiz
Pásztó: Nagy-rétek, Tölgyes-rét.
Alchemilla glaucescens Wallr.
Pásztó: Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000)
Gyöngyöstarján: Rossz-rétek.
Alchemilla monticola Opiz
Pásztó: Nagy-rétek, Jáger-rét.
Carduus collinus W. et K.
Gyöngyöspata: Tölgyes-bérc.
Carlina acaulis L.
Pásztó: Nagy-rétek.
Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce
Pásztó: Szél-bükk-patak környéke.
Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch
“Mocsár-bükk keleti lábánál...” (Standovár 1986).
Cephalanthera rubra (L.) Rich.
“Nyikom, Tót-hegyes” (Standovár 1986).
Cotoneaster matrensis Domonkos
Pásztó: Fitó-patak felső folyásánál, Erdész-rét.
Dactylorhiza fuchsii (Druce) Soó subsp. sooiana Borsos
Pásztó: “Határi-réteken, egy forrásláp környékén van gazdag állománya” (Standovár 1986).
Pásztó: A Nagy-réteken többfelé előfordul, viszonylag gyakori.
Daphne mezereum L.
“...Tót-hegyes É-ÉNy-i oldalán fordul elő” (Standovár 1986).
Dianthus collinus W. et K.
Pásztó: Erdész-rét, Szalajkás-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Dianthus deltoides L.
Pásztó: Erdész-rét, Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Dryopteris assimilis S. Walker.
Pásztó: Fitó-patak forrásánál (Harmos - Sramkó 2000).
Dryopteris carthusiana (Vill.)H. P. Fuchs
Pásztó: Fitó-patak forrása, Templom-völgy égeres lápjai, Fitó-patak égerligete (Harmos - Sramkó 2000).
Dryopteris dilatata (Hoffm.) A. Gray
Pásztó: Fitó-patak forráslápja a Nagy-réteken.
Epipactis helleborine (L.) Cr.
Pásztó: Hidegkút-hegy, Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Epipactis microphylla (Ehrh) Sw.
Pásztó: Templom-völgy, Fitó-patak mentén, Szél-bükk-patak mentén (Harmos - Sramkó 2000).
Eriophorum latifolium Hoppe
“Határi-rétek forráslápján...” (Standovár 1986).
Gentiana cruciata L.
“...Mocsár-bükk Erdész-rét, Mátrakeresztes Határi rétek, Tót-hegyes Tölgyes-rét...” (Standovár 1986).
Gentiana pneumonanthe L.
Pásztó: Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Gladiolus imbricatus L.
“...Határi réteken...1 virágzó tövét...” (Standovár 1986).
Gymnadenia conopsea (L.) R. Br.
“Határi rétek...” (Standovár 1986).
Pásztó: Nagy-rétek több pontján (Harmos - Sramkó 2000).
Iris variegata L.
Pásztó: Szalajkás-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Lilium martagon L. Gyakori.
Pásztó: Vadókás-kő, Szalajkás-tető (Harmos - Sramkó 2000).
Listera ovata (L.) R. Br.
“...Határi-réteken, egy kis láperdőfoltban...” (Standovár 1986).
Pásztó: Fitó-patak égerligete (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Nagy-rétek bokorfüzese.
Lychnis coronaria (L.) Desr. Gyakori.
Pásztó: Erdész-rét, Szalajkás-tető, Hideg-kút-hegy (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Péterke-hegy.
Neottia nidus-avis L. Kifejezetten gyakori.
Ophioglossum vulgatum L.
Pásztó: Mocsár-bükki-rét (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Nagy-rétek; Gyöngyöstarján: Rossz-rétek, S+ turistaút a Jáger-réthez közel, attól délre.
Orchis morio L.
“Mátrakeresztes Határi rétek, Hasznosi rétek, Mocsár-bükk Erdész-rét...” (Standovár 1986).
Gyöngyöstarján: Rossz-rétek.
Orthilia secunda (L.) House
“Fitó-patak, valamint a Malom-patak völgyében....” (Standovár 1986).
Pásztó: Templom-völgy alsó szakaszán (Harmos - Sramkó 2000).
Platanthera bifolia (L.) Rchb. Gyakori.
Pásztó: Templom-völgy, Fitó-patak völgye, Nagy-rétek.
Pyrola minor L.
“Malom-patak völgyében...” (Standovár 1986).
Pásztó: Fitó-patak forráslápjánál (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Templom-völgy, Szél-bükk-patak melléke.
Pyrola rotundifolia L.
“Mátrakeresztes Határi réteken...” (Standovár 1986).
Scopolia carniolica Jacq.
“Szalajkás-tető É-i oldalán...” (Standovár 1986).
Gyöngyöstarján: Tót-hegyes északi oldala (Molnár ined.).
Scrophularia vernalis L.
Pásztó: Erdész-rét sziklaletörése alatt (Harmos - Sramkó 2000).
Senecio rivularis (W. et K.) DC.
Gyöngyöstarján: Babik-kút (Gotthárd, a Mátra Múzeum Herbáriumából).
Spiraea media Fr. Sch.
Pásztó: Erdész-rét (Harmos - Sramkó 2000).
Pásztó: Fitó-patak felső folyása melletti tölgyes tisztásán kisebb cserjése.
Thalictrum aquilegiifolium L.
Pásztó: Fitó-patak mellett.
Thelypteris palustris Schott
“a mátrakeresztesi Határi rétek egy forráslápján...” (Standovár 1986).
Thlaspi jankae Kern.
Gyöngyöstarján: Kunszállás (Babik-kútnál).
Védelemben nem részesülő, de odafigyelést igénylő fajok:
Allium angulosum L.
Pásztó: Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Corydalis pumila (Host.) Rchb.: Szubmediterrán jellegű növény, mely a Dunától keletre csak a Mátrában ismert. Itt - úgy tűnik - a déli részeken viszonylag elterjedt.
“Gytarján, Tót-hegyes tető” (Molnár ined.).
Geranium palustre Torn.: Ritka mocsárréti faj, a Magas-Mátrából csak innen ismert.
Pásztó: Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Maianthemum bifolium (L.) F. W. Schm.
“Fitó-patak völgyében” (Standovár 1986).
Gyöngyöstarján: A Tölgyes-oldalban, a Tót-hegyestől északnyugatra.
Sieglingia decumbens (L.) Bernh.
Pásztó: Nagy-rétek (Harmos - Sramkó 2000).
Valeriana dioica L.: A Mátrából innen került elő elsőként; a Magas-Mátrában emellett csak egy helyen ismerjük.
Pásztó: Nagy-rétek, a területen keresztülfolyó patakot kísérő bokorfüzesben.
Kékes déli előterének flóra- és vegetáció-vázlata
Bevezetés
A következőkben a Mátra déli előterében elhelyezkedő, Kékes tömbjének déli oldalát képző, nem védett terület növényzetéről olvashatunk vázlatos jellemzést. Ez a terület a Mátra növényzeti beosztása alapján részben a Magas-Mátrához, részben pedig a Déli-Mátrához tartozik. A jellemzett terület határait nyugaton a Somor-patak völgye, délen a Bene-patak, keleten pedig a Vár-völgy jelöli ki. A javarészt védett, és többé-kevésbé jól ismert Kékes itt nem kerül bemutatásra. Előrevetítve elmondható, hogy a jellemzett terület egyike a Mátra legértékesebb, gazdag erdőssztyep-jellegű vegetációval bíró területeinek, amely feltétlenül érdemes az országos jelentőségű védelemre.
Természetföldrajzi jellemvonások
A geomorfológiai irodalom szerint Kékes tömbje a nagy mátrai kalderaperem egyik jelentős kitörésközpontja lehetett, így vastag lávatakaró borította be felszínét. Uralkodó kőzete a felső és a középső piroxénandezit, jellemző ebben itt-ott az agyagásványosodás. A felső piroxén-andezit lávatakaró a mai napig jelentős mennyiségben fellelhető Kékes tömbjében (megvan durván a 650 méteres szintvonalig) és ez védte meg a magaslatot a lealacsonyodással járó lepusztulástól. Ebbe a lávatakaróba több, többé-kevésbé állandó vizű patak, különböző irányokból hátravágódott, ezért ma nyugatias, délies és keleties völgyek tagolják hegyhátakra (bércekre) és patakvölgyekre a területet. Főképp a felső andezittakaró széléhez kötődnek a nagy kiterjedésű, délies kitettségű periglaciális kőtengerek, melyek sajátos vegetációval bírnak. Ugyanakkor az egyes patakok völgyében sokszor találhatunk sziklaletöréseket (Serpenyő, Holló-kő, Tekeres-kő, Kis-kő, Rónya-kő, stb.), melyek szintén fontos edafikus élőhelyek. A klíma és a zonális vegetáció szempontjából fontos következménye van annak, hogy Kékes tömbje szinte közvetlenül, előhegyek nélkül emelkedik ki az Alföld síkságából. Bizonyára ez is oka annak, hogy Kékesre magasan felhúzódik a tölgyerdei vegetáció, és a hegylábi részeken igen kifejezett, erdőssztyep jegyeket mutató növényzet díszlik, viszonylag nagy magasságig. Ugyanakkor maga Kékes csúcsa és környéke már sokkal markánsabban mutat montán jellegeket, bár továbbra is magán viseli a sajátos, Alföld-peremi helyzetből fakadó jegyeket.
Vegetációs kép
Mátraházától Kékes felé elindulva a következő erdőtársulásokkal találkozhatunk. Az alsóbb szinteken még - termőhelytől függően - különböző xerotherm tölgyerdők váltják egymást. Jobb termőhelyi körülmények közt a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae–cerris) szép állományai, míg általában meredekebb oldalakon már melegkedvelő tölgyesek (Corno–Quercetum) jelennek meg. Ezen xerotherm tölgyerdőkben igen sok helyen Danthonia alpina Vest. által dominált, fajgazdag irtásréteket találhatunk. Ezek a cönológiai besorolásukat tekintve tisztázatlan helyzetű, erős erdőssztyep vonásokat hordozó irtásrétek igen jellemzőek a Déli-Mátrában. Elsősorban a Rónya-bércen találhatunk sziklaletöréseket (Holló-kő, Rónya-kő, Tekeres-kő, Hajnács-kő környéke) ebben a zónában, ahol fajgazdag sziklagyepek, a falak alatt pedig jellegzetes sziklai erdők vannak. Már itt is megjelennek a periglaciális kőtengereken álló “kőfolyásos erdők”, elsősorban a magasabb térszíneken, a felső andezittakaró széléhez kapcsolódva.
Magasabbra érve átlépjük a Magas-Mátra gondolatbeli határát, és itt már megjelenik a bükk, és csertölggyel, kocsánytalan tölggyel kevert állományokat képez. A lassú átmenetet az is jelzi, hogy az itt uralkodóvá váló cseres-tölgyesek aljnövényzete szegényebbé, kevésbé karakterisztikussá válik. Hangsúlyozható, hogy megfigyeléseink szerint, a gyertyán nem válik a területen uralkodóvá, nem láttunk egy általánosan elfogadott nézet szerinti “gyertyános-tölgyes zónát”. Itt-ott előretör a magas kőris (Fraxinus excelsior L.). Érdekes, hogy a szubmediterrán jellegű Potentilla micrantha Ram. végig megfigyelhető a területen, még Kékes északi oldalán is fellelhető. Ebben a zónában, a Serpenyő sziklaletörésén megtaláljuk az elsősorban a Magas-Mátrára jellemző selymes rekettyés mészkerülő tölgyest (Genisto pilosae–Quercetum petraeae), jellegzetes fajaival, köztük a Vaccinium myrtillus L.-szal.
Már Kékes felé közeledve, Mátraháza magasságában csupa, jellegzetes szubmontán bükköst (Melittio–Fagetum) találunk, melyet montán jellegű elemek is színeznek. Ilyen az Astrantia major L. a Szent-László források környékén, a Poa remota Forselles a Somor-patak völgyében és a Honvéd üdülő körül, vagy a Centaurea mollis L. az utóbbi lelőhelyen. Elsősorban a Magas-Mátrára jellemző, de a déli részeken is fellelhető edafikus társulás a patakparti égerliget (Aegopodio–Alnetum).
Az alábbiakban felsorolom a területen talált társulásokat, mivel azonban ezek java nagyobb elterjedésű, nem emeljük ki az előfordulási helyeket, legfeljebb a valamilyen szempontból szélsőséges termőhelyi feltételeket igénylő edafikus társulásoknál.
1. Asplenietum septentrionalis Schwickwerath 1944: [VJ].
2. Hypno–Polypodietum Jurko et Peciar 1963 em. Simon 1971: [VJ].
3. Asplenio septentrionali–Melicetum ciliatae (Soó 1940) Máthé et Kovács 1964
4. Poëtum pannonicae Zólyomi 1936: [FVJ], Tekeres-kőn találtuk kisebb állományát, Kovács - Máthé (1964) „Mátrafüred”-ről jelzi.
5. Minuartio–Festucetum pseudodalmaticae (Mikyska 1933) Klika 1938: [FVJ].
6. Waldsteinio–Spiraeetum mediae Zólyomi 1936: [FVJ] A társulást Kovács - Máthé (1964) a Benevár-bércről közli.
7. Aegopodio–Alnetum V. Kárpáti, I, Kárpáti et Jurko 1961
8. Melittio–Fagetum Soó 1964 em. 1971: [VJ].
9. Quercetum petraeae–cerris Soó 1963
10. Genisto pilosae–Quercetum petraeae (Magyar 1933) Zólyomi et al. ex Soó 1963
11. Corno–Quercetum pubescentis Jakucs et Zólyomi ex Máthé et Kovács 1962: [VJ].
12. Sziklatörmeléken kialakult “kőfolyásos erdők.
13. Irtásrétek Danthonia alpina Vest. dominanciájával.
14. Tájidegen faültetvények, elsősorban fekete fenyves pl. Meleg-oldal.
Flóra
Továbbra is az eddig követett tárgyalási koncepcióhoz igazodunk, így a saját adatok mellett a rendelkezésünkre álló irodalomban felsorolt lelőhelyeket és fajokat is ismertetjük, utalva az irodalmi forrásra. A valamilyen szempontból kiemelkedő jelentőségű fajoknál röviden utalunk a ritkaság mértékére.
Védett fajok felsorolása:
Achillea crithmifolia W. et K.
“Csepegő, Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
Mátrafüred: Menyecske-hegy K-i letörései mentén (Molnár ined.).
Gyöngyös: Peres-bérc; Abasár: Tekeres-kő.
Aconitum anthora L.: Nem ritka.
“Mátrafüred - Mátraháza, Vállyuskút - Csatornavölgy” (Boros in Soó 1937).
“Gyöngyös: Kőporos-tető” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Peres-bérc, Benevár-bérc.
Adonis vernalis L.: A Mátrában szórványos.
Gyöngyös: Kőporos-tető (Bene-hát).
Allium paniculatum L.: Úgy tűnik, hogy a Mátra déli részein összefüggően megvan, de mindenütt szórványos.
“Vizeskeszővölgy” (Boros in Soó 1937).
Gyöngyös: Menyecske-hegy, Peres-bérc.
Allium sphaerocephalon L.
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző cserjés kísérőfaja (Kovács - Máthé 1964).
Astrantia major L.: A Mátrában eddig csak az alábbi helyekről ismert.
“Szent László-források körül (Lengyel 1906).
“Somorrét” (Boros in Soó 1937).
Gyöngyös: Mátraházán a gyöngyösről jövő 24-es főút jobb oldalán, a “Mátraháza” tábla előtt (Nagy in Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyös: Somor-patak völgye, a Szent László források körül és a vízmű területén jelentős egyedszámban.
Asyneuma canescens (W. et K.) Griseb. et Sch.: A hegységben csupán három másik lelőhelyről ismert.
Gyöngyös: Rónya-bérc.
Carduus collinus W. et K.
Gyöngyös: Peres-bérc, Rónya-bérc.
Campanula macrostachya Kit.: Csak innen ismert a területről.
“Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
Centaurea mollis W. et K.: A Mátrában emellett csak Sas-kőn.
Gyöngyös: A Honvéd-üdülő belterületén, és a bevezető autóút melletti légvezeték nyiladékában fordul elő (lásd még Vojtkó in Harmos - Sramkó 2000).
Cephalanthera longifolia (L.) Frisch.
“Mátrafüred: Vállyuskút - Csatornavölgy (Boros in Soó 1937).
Corallorhiza trifida Chatelain: Előfordulása nincs megerősítve, de valószínű.
“Mátraháza” (Vajda in Soó 1937).
Cotoneaster matrensis Domonkos
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző cserjés társulás felvételében (Kovács - Máthé 1964).
Abasár: Tekeres-kő.
Dactylorhiza fuchsii (Druce) Soó subsp. sooiana Borsos: Kevés helyről ismert.
Gyöngyös: Somor-patak völgye.
Dactylorhiza sambucina (L.) Soó
“Gyöngyös: Mátrafüred: kék háromszög turistaút mentén, kis tisztáson” (Molnár ined.).
Daphne mezereum L.
Gyöngyös: Szent László források körül és a Somor-patak völgye.
Dianthus collinus W. et K. subsp. glabriusculus (Kit.) Soó
“Mátrafüred: Remete-bérc alján, száraz gyepben” (Arany in Molnár ined.).
Gyöngyös: Peres-bérc irtásrétjein, Benevár-bérc.
Dictamnus albus L.: Úgy tűnik, hogy a Déli-Mátrában jellemző.
“Mátrafüred” (Vajda in Soó 1937).
“Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
“Mátrafüred: Benevár-bérc, Remete-bérc, Peres-bérc, Kőporos-tető” (Molnár ined.).
Mátrafüred: Kőporos-tető cseres-tölgyesében, Menyecske-hegy erdőkben, Peres-bérc, Benevár-bérc, Remete-bérc.
Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb.
“Mátrafüred “Sóstó” (Vrabélyi ), “Kallók-völgye” (Jávorka), “Somorrét” (Vajda)” in Soó 1937.
“Mátrafüred: Kallók-völgye, Benevár-bérc” (Molnár ined.).
Dryopteris carthusiana (Vill.) H. P. Fuchs
“Vállyuskút - Csatornavölgy” (Boros in Soó 1937).
Gyöngyös: Somor-patak völgye.
Echium russicum Gmel.: A hegységben elég szórványos.
“Mátrafüred” (Vajda in Soó 1937), “Mátraháza Somorrét” (Boros in Soó 1937).
Epipactis helleborine (L.) Cr.
“Mátraháza” (Soó 1937).
Gladiolus imbricatus L.
“Mátrafüred” (Szücs ap. Máthé in Soó 1937).
Iris graminea L.
Gyöngyös: Peres-bérc.
Iris pumila L.: Szórványos.
Abasár: Tekeres-kő; Holló-kő.
Iris variegata L.
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző-cserjésben (Kovács - Máthé 1964).
“Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
“Mátrafüred: A Remete-bérc alsó részén lévő réten...” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Peres-bérc, Holló-kő, Benevár-bérc, “Remete-kő”.
Jovibarba hirta (Jusl.) Opiz
Abasár: Tekeres-kő.
Lilium martagon L.: Gyakori.
„Mátraháza, Mátrafüred” (Soó 1937).
Limodorum abortivum (L.) Sw.: Igen szórványos.
„Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
„Rónya oldal” (Bánkuti 2000).
Gyöngyös: Menyecske-hegy.
Listera ovata (L.) R. Br.: Nem gyakori a hegységben.
„Mátraháza” (Soó 1937).
Lychnis coronaria (L.) Desr.: Meglehetősen gyakori.
„Mátrafüred” (Farkas ex litt.).
„Mátrafüred: Vizes-kesző, Menyecske-hegy, Benevár-bérc; Gyöngyös - Abasár: Hajnács- kő” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Menyecske-hegy, Peres-bérc, Remete-bérc, Serpenyő.
Muscari botryoides (L.) Mill.: Igen szórványos.
Abasár: Tekeres-kő.
Myosotis caespitosa C. F. Schultz: Országosan ritka, a Mátrában emellett két helyen ismerjük.
Gyöngyös: Somor-patak völgye.
Neottia nidus-avis (L.) Rich. Elterjedt.
Gyöngyös: Peres-bérc, Rónya-bérc, Benevár-bérc, Remete-bérc.
Petasites albus (L.) Gärtn.
„Somorpatak” (Jávorka in Soó 1937).
Phlomis tuberosa L.: Közepesen ritka.
„Mátrafüreden a Kőporos-tető lábánál, közvetlenül a piros-zöld turistaút mellett” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Kőporos-tető, Rónya-bérc, Meleg-oldal, Benevár-bérc.
Plantago argentea Chaix: Hazánkban a Duna vonalától keletre csak a Mátrában, itt és a Sár-hegyen fellelt faj. Előfordulása flóratörténeti vonatkozásban igen jelentős.
„Gyöngyös, Mátrafüred” (Simon 1992).
Platanthera bifolia (L.) Rich.
„Mátrafüred!” (Soó 1937).
„Csepegő” (Farkas ex litt.).
„Mátrafüred” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Menyecske-hegy, Peres-bérc.
Poa pannonica Kern. subsp. scabra (Kit.) Soó: A környéken ritkábbnak tűnik, mint a nyugati részeken.
„Mátrafüred. Vizeskeszővölgy” (Boros in Soó 1937).
„Mátrafüred” társulást alkot (Kovács - Máthé 1964).
Gyöngyös: Peres-bérc déli vége, Rónya-bérc.
Poa remota Forselles: Csupán a Magas-Mátra néhány pontján megjelenő, unikális, reliktum faj, amely hazánkban csak a Mátrából ismert.
Gyöngyös: A Honvéd üdülő belterületén és a bevezető autóút melletti légvezeték nyiladékában (Vojtkó in Harmos - Sramkó 2000).
Gyöngyös: Somor-patak völgyében szintén légvezeték nyiladékában.
Polygonatum verticillatum (L.) All.
„Mátraháza Somorrét” (Boros in Soó 1937).
Gyöngyös: Mátraháza környékén és a Szent László-források körül is.
Primula vulgaris Huds.: Hazánkban a Duna vonalától keletre csak a Mátrából és a Tarna-völgyéből ismert faj.
„Mátrafüred melletti Menyecske-hegy” (Fehér 1989).
Pulsatilla grandis Wender: A hegységben igen szórványos.
„Mátrafüred mellett több helyen” (Molnár ined.).
Rosa pendulina L.
„Mátraháza” (Borbás in Soó 1937).
Gyöngyös: Mátraháza közvetlen környékén és a Szent László-források környékén is.
Senecio rivularis W. et K.: A Mátrában igen szórványos, csupán néhány más lelőhelyről ismert.
„Somor-patak” (Jávorka in Soó 1937).
Gyöngyös: Somor-patak völgye.
Spiraea media Fr. Schm.
„supra Mátrafüred” (Vrabélyi in Soó 1937).
„Mátrafüred, Benevár-bérc” társulást alkot (Kovács - Máthé 1964).
„Mátrafüred: Remete-bérc, Kőporos-tető” (Molnár ined.).
Gyöngyös: Kőporos-tető, légvezeték nyiladéka környékén; Menyecske-hegy; Peres-bérc; Remete-bérc; Serpenyő.
Abasár: Tekeres-kő; Holló-kő.
Stipa dasyphylla Czern.: A Mátrában igen ritka, csupán három másik lelőhelyről ismert.
Abasár: Tekeres-kő.
Stipa tirsa Stev.
Gyöngyös: Rónya-bérc déli alsó része.
Thlaspi jankae Kern.
„Mátraháza Somorrét (Boros in Soó 1937).
„Abasár: Hajnács-kő” (Molnár ined.).
Veronica paniculata L. subsp. foliosa (W. et K.) Skalicky: Igen ritka faj, a Mátrában csak innen ismert.
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző-cserjés társulás felvételében (Kovács - Máthé 1964).
Vicia sparsiflora Ten.: A hegységben igen szórványos, emellett csupán két másik lelőhelyen ismert.
Gyöngyös: A Peres-bérc délnyugati végénél, felnyitott melegkedvelő tölgyes alján.
Érdekesebb, odafigyelést igénylő fajok
Most is a jelenleg nem védett, de országos, vagy helyi ritkaságuk miatt a természetvédelem részéről odafigyelést igénylő fajok jegyzékével szeretnénk zárni az ismertetést. Mint eddig, most sem törekszünk teljességre, csupán rövid tallózást szeretnénk adni.
Cerasus fruticosa Pall.
Abasár: Tekeres-kő.
Corydalis pumila (Host.) Rchb.: A növény hazánkban a Duna vonalától keletre csak a Mátrából ismert, így igen fontosak itteni lelőhelyei.
„Mátrafürednél, a község határában, a Benevár-bérc gerincének délnyugati végénél...” (Kun 1996).
„Mátrafüred” (Molnár ined.).
Laserpitium latifolium L.: Elég szórványos a hegységben.
Gyöngyös: Remete-bérc.
Luzula forsteri (Sm.) DC.: Szintén olyan faj, mely hazánkban a Duna vonalától keletre csak a Mátrában lelhető fel.
Mátrai előkerüléséről Bánkuti (2000) számol be, aki a Rónya-oldal tölgyeseiben találta.
Molnár (ined.). jelzi több keleti-mátrai lelőhelyről, így területünkön is előfordulhat.
Melica picta L.: Ritka kontinentális elem.
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző-cserjésben (Kovács - Máthé 1964).
Nepeta pannonica L.: Ritka erdőssztyep faj.
„Mátrafüred, Benevár-bérc” gyöngyvessző-cserjésben (Kovács - Máthé 1964).
Piptatherum virescens (Trin.) Boiss.: A Mátrában emellett csupán egy másik lelőhelyről ismert, a Dunától keletre ritkává váló fűfaj.
Abasár: Tekeres-kő.
Rosa arvensis Huds.: Igen ritka rózsafaj, a hegységből csak innen ismert.
„Mátraháza mellett, a Somor-patak völgyében...” (Kun - Ittzés in Kun 1996).
Scutellaria altissima L.: Ritka erdőssztyep faj, amelynek jelenleg egy másik biztos lelőhelyét ismerjük.
Gyöngyös: Benevár-bérc, a várrom környékén.
Összefoglalás
A fentiekben három nem védett terület, a Pásztói-Mátra, a Magas-Mátra északnyugati területeinek és a Kékes déli előterének vázlatos flóra- és vegetációjellemzését adtuk. A flórára vonatkozó részben összesen 96 védett fajt sorolhattunk fel, ami a hazai védett fajok számának (463*) majdnem 21%-a! Az egyes területek között ez a következőképp oszlik meg: Pásztói-Mátrában 49 faj, a Magas-Mátra északnyugati részén 41 faj és Kékes déli előterében 51 faj (sok faj több területen is szerepel, ezért kevesebb az összes védett fajok száma). Ezek a számok magukért beszélnek, nincs szükség a természetvédelmi jelentőség további hangsúlyozásra. Csupán annyit fűznénk még az elmondottakhoz, hogy a területek még korántsem tekinthetők feltártnak, újabb védett és ritka fajok előkerülése teljességgel biztosra vehető. A legmértékletesebb becsléssel is úgy véljük, hogy a fent tárgyalt területek védett fajainak száma 120 körül fog alakulni, ha csupán a pillanatnyilag védett fajokat tekintjük.
Szeretnénk most inkább hangsúlyozni a fenti területeken igen jelentős előfordulással bíró fajokat, melyek felügyelete a természetvédelem kiemelkedően fontos feladata lehet.
A Pásztói-Mátrában: Adoxa moschatellina, Asyneuma canescens, Epipactis tallosi, Gentiana pneumonanthe (a rajta élő, igen ritka Maculinea alcon lepkefaj tápnövénye is), Scrophularia vernalis, Sempervivum marmoreum, Silaum peucedanoides, Stipa pulcherrima.
A Magas-Mátra északnyugati részén: Alchemilla glaucescens, Dryopteris assimilis, Geranium palustre, Gentiana pneumonanthe, Ophioglossum vulgatum, Scrophularia vernalis, Senecio rivularis, Valeriana dioica.
Kékes déli előterében: Astrantia major, Asyneuma canescens, Campanula macrostachya, Centaurea mollis, Corydalis pumila, Dactylorhiza sambucina, Limodorum abortivum, Plantago argentea, Poa remota, Primula vulgaris, Myosotis caespitosa, Piptatherum virescens, Scutellaria altissima, Senecio rivularis, Stipa dasyphylla, Veronica paniculata, Vicia sparsiflora.
Végezetül néhány olyan területre hívnánk fel a figyelmet, melyek vegetációja (az ott élő fajokkal) a legértékesebb, és kiemelt védelmi intézkedéseket igényel.
A Nyikom és a Görbe-bérc: A Pásztói-Mátra legészakibb tagja, a Nyikom és környéke (Naszály-bérc, Három-kopasz, Ördög-kő, Görbe-bérc, Széles-bükk, Nyikom-rét) kiemel-kedően jó erdőszerkezetű, természetközeli erdeivel és társulásaival, valamint igen sok ritka, (köztük jópár védett) faj előfordulásával (Adoxa moschatellina, Asyneuma canescens, Scrophularia vernalis, Pulsatilla grandis, Gentiana pneumonanthe, Iris graminea, Bonasa bonasia, Saga pedo, Nabicula flavomarginata, Neptis rivularis, Maculinea alcon, Phyllomorpha laciniata) tűnik ki. Ezen területet javasoljuk fokozottan védett területté nyilvánítani, és a Görbe-bércen valamint a Nyikomon esetleg erdőrezervátumot kialakítani, ahol megőrizhető lenne a térségre igen jellemző xerotherm tölgyerdei vegetáció és a meglepően fajgazdag, talán vegetációtörténeti jelentőséggel bíró gyertyános-tölgyes állomány.
A mátrakeresztesi Nagy-rétek: Az évszázados emberi tevékenységre létrejött, számos specialista fajnak élőhelyet biztosító hegyi rét. Erősen mozaikos vegetációjú terület, melyen több, különböző ökológiai igényű faj megtalálja életfeltételeit. Ez okozza a területen tapasztalható nagy fajgazdagságot, melynek megőrzése elsőrendűen fontos. Ezért javasoljuk a terület fokozott védelmi státusz megítélését, a szekunder szukcesszió gátlására irányított cserjeirtás és kaszálás (esetleg mértéktartó legeltetés szarvasmarhával) megszervezését. A területen az erdészet által megkezdett fenyvesítést meg kell akadályozni.
Abasári Tekeres-kő: A Tekeres-völgy jobb oldalán, a Rónya-bércen található különleges, edafikus élőhely sajátos ökológiai körülményeket teremt. Ez - és a talaj mátrai viszonylatban bizonyára „meszesebb” volta (erre utal pl. a Carex humilis Leyss. előfordulása) - teszi lehe-tővé számos ritka és védett faj itteni előfordulását. Ezek közül kiemelhetőek: Asyneuma canescens, Iris pumila, Jovibarba hirta, Muscari botryoides, Piptatherum virescens, Stipa dasyphylla. Ez a különleges sziklai társulásoknak és növényeknek, valamint ritka lejtősztyepi fajoknak lelőhelye, fontos mátrai edafikus élőhely, fokozott védelemre érdemes, ezért javasoljuk a terület ilyen státuszú védettségének megadását. Természetvédelmi intézkedésként javasoljuk a közelben, az ún. „Kőkunyhó romtól” pár száz méterre, északnyugati irányban lévő vadetető és szóró megszüntettetését.
Kékes déli oldalán gazdag erdőssztyep vegetáció uralkodik, amely a Mátra déli oldalainak fontos, karakterisztikus jellemvonásait magán viseli. Ezért is szükséges lenne kijelölni olyan erdőrészletet, amelyben a természetvédelmi érdekek lennének elsődlegesek. Erre a terület fajgazdagsága és természetközeli élőhelyekben való gazdagsága miatt alkalmas, de kellő tereptapasztalat hiányában nem tudunk erre javaslatot tenni. A későbbiekben azonban szándékozzuk a terület alapos bejárását elvégezni, így nagyobb rálátással remélhetőleg kijelölhetővé válik egy fokozottan védelmet érdemlő erdőrészlet.
* A védett státuszú növényfajok száma Sánta A.: Terület nélküli védett értékek (1998. augusztus 1.). In: Hortobágyi T. - Simon T. (2000): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. - Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest p.: 510. alapján.
Irodalom
Bánkuti K.(2000): Luzula forsteri (Sm.) DC. a Mátrában, adatok a Cserhát flórájához. - Kitaibelia 5(1):61-62.
Borhidi A. - Sánta A. (eds. 1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2. - A KöM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 6. - TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Bp. 362 pp - 404 pp.
Elek I.(é.n.): Erdészet és vadászat In: Borovszky S.(é.n.): Heves vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. - Országos Monográfia Társaság, Bp. pp.:256-265. [A könyv évszám nélkül jelent meg, az előszó dátuma 1907.]
Farkas S. (ex litt.): Farkas Sándor (Paks) levélbeli közlése; az adatok 1992-ből valók.
Fehér M.(1989): Primula vulgaris Huds. a Mátrában. - Folia Historico-naturalia Musei Matrensis 14.:38.
Harmos K. - Sramkó G.(2000): Adatok a Mátra edényes flórájához I. - Kitaibelia 5(1):63-78.
Hulják J.(1926). Florisztikai adatok a Bükk- és a Mátra hegyvidékének ismeretéhez. - Magyar Botanikai Lapok 24.:23-25.
Hulják J. (1933): A Micromeria rupestris Wulf. a Bélkőn és néhány érdekesebb adat a Magyar Középhegység flórájából. - Magyar Botanikai Lapok 32.:77-83.
Kovács M. - Máthé I. (1964): A Mátrai flórajárás (Agriense) sziklavegetációja. - Botanikai Közlemények 51(1):1-18.
Kun A. (1996): Kiegészítések és újabb adatok a magyar flóra és vegetáció ismeretéhez. – Kitaibelia 1: 26-33.
Molnár Cs.(ined.): Újabb adatok a Mátra déli részének növényvilágából I. - Cikktervezet, lektori másodpéldány alapján (Kitaibelia).
Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. - Harasztok, virágos növények. - Tankönyvkiadó, Bp. 892 pp.
Soó R. (1937): A Mátrahegység és környékének flórája. Magyar Flóraművek I. - Debrecen, 89 pp.
Standovár T. (1986): Néhány védett és ritka növényfaj újabb, a Mátrai Tájvédelmi körzeten kívül eső nyugat-mátrai lelőhelye. - Folia Historico-naturalia Musei Matrensis 11: 11-12.
Zsák Z.(1941): Florisztikai adatok a hazai növényvilág ismeretéhez. - Botanikai Közlemények 38(1-2):12-34.
Adatok a Pásztói-Mátra állatvilágához
Bevezetés
A Pásztói-Mátra állatvilága - eltekintve a madárfaunától, melyről sok adat gyűlt össze - alig ismert. Az eddigi eredményeket áttekintve elmondható, hogy ismereteink hézagosak ugyan, de azt már bátran megjósolhatjuk, hogy további jelentős faunisztikai adatok előkerülése számíthatunk.
A gerinctelen faunára vonatkozó információk az utóbbi évekig csak szórványadatokra hagyatkoztak. Rovartani gyűjtéseket az 1950-es években Kaszab Zoltán és Székessy Vilmos, az 1970-es években Varga András és Varga Andrásné végzett a területen (Kovács - Hegyessy 1997). 1998-ban Harmos Krisztián és Oszonics István, majd 1999-2000-ben Harmos Krisztián és Lantos István végzett rovartani vizsgálatokat, illetve Sramkó Gábor szolgáltatott néhány adatot. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei, a gyűjtött anyag még ma is feldolgozás alatt áll.
A gerinces faunát az 1970-es '80-as években a Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör tagjai tanulmányozták, melynek madártani megfigyeléseit Czájlik (1985) és Pálfia - Standovár (1986) közlik. Az 1990-es években madártani megfigyeléseket Harmos Krisztián, Miltner Zsolt, Seres Nándor, Solti Béla és Urbán László végeztek a területen.
Jelen írásban az utóbbi években végzett vizsgálataink eredményeiből közlünk adatokat. A rovarfaunából a védett és a kifejezetten ritka fajokat emeljük ki. A gerinces faunából a kétéltűek, a hüllők és a madarak köréből az összes észlelt fajt jelezzük, rövid jellemzéssel. Az emlősfaunáról ismereteink annyira hiányosak, hogy érdemben szólna arról nem tudunk.
A hézagos ismereteink ellenére az állatvilágról megállapíthatjuk, hogy életföldrajzi és természetvédelmi szempontból is figyelemre méltó, védelemre érdemes. Azok az élőhelytípusok, melyek növénytani szempontból is a legnagyobb értéket képviselik, zoológiai értékeik alapján is kiemelkedők. Így a sziklagyep-lejtősztyep-bokorerdő élőhelykomplex a reliktum fűrészlábú szöcskével (Saga pedo), a szilikát-sziklagyepek mediterrán elemekben bővelkedő poloskafaunájukkal, vagy a Maculinea alcon élőhelyéül szolgáló kiszáradó láprét, mind európai jelentőségűek. A természetközeli erdőket indikáló Bonasa bonasia, Dendrocopos leucotos, vagy a zavartalanságot jelző Aquila heliaca és az Aquila pomarina költése, szintén a terület értékességére hívja fel a figyelmet. Véleményünk szerint növénytani értékei mellett a Pásztói-Mátra állatvilága is indokolja az országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítást.
Eredmények
Insecta (Rovarok)
Odonata (Szitakötők)
Calopteryx virgo (Kisasszony szitakötő): Hegyvidékeink patakjaira jellemző kisszitakötő-faj, melynek példányait a Zám-patak János vára alatti szakaszán (Gyöngyöspata) figyeltük meg.
Mantodea (Fogólábúak)
Mantis religiosa (ájtatos manó): Lejtősztyepekben gyakori a területen.
Tettigonoidea (Szöcskék)
Saga pedo (Fűrészlábú szöcske): A Görbe-bérc két edafikus tisztásán bukkantunk egy-egy példányára. Az IUCN Nemzetközi Vörös Könyvében, a CORINE-listán és a Berni Egyezmény II. függelékében is szereplő, hazánkban Vörös Könyves, védett faj a Pásztói-Mátra egyik legnagyobb entomológiai értéke. A Mátrában ez az ötödik előfordulása (vö. Bauer -Kenyeres - Rácz in press.). Élőhelyválasztása speciális: sziklagyep-lejtősztyep-bokorerdő komplex szegélycserjésének közelében került elő mindkét példány.
Heteroptera (Poloskák)
Leptopus marmoratus (Kövipoloska): A Kis-hársas (Szurdokpüspöki) nyílt szilikát-sziklagyepében akadtunk rá két példányára. Mediterrán elterjedésű, korábban hazánkból kipusztultnak vélt, nagyon ritka poloskafaj. Elterjedésének északi határát a pannóniai életföldrajzi régióban (Szlovákiában) éri el. Speciális élőhelyigényű: sziklahasadékokban, csaknem növényzet nélküli nyílt sziklagyepekben él.
Catoplatus horvathi: A Kis-hársas, a Horka-tető és a Kis-Koncsúr (Szurdokpüspöki) déli oldalaiban találtuk ezt az igen ritka, dél-európai csipkéspoloska-fajt. Kissé zavart lejtősztyepben él, tápnövénye a mezei iringó (Eryngium campestre).
Nabicula flavomarginata: A Nyikom-réten (Pásztó) találtuk erős populációját ennek a kifejezetten montán, hazánkban igen ritka tolvajpoloska-fajnak. Élőhelye itt mészkerülő kékperjés láprét, melynek sajnos egy részét 1999-2000 telén erdészeti rakodó létesítésével degradálták. A faj egy egyed a Mátrában másutt is előkerült: a Vándor-réten (Mátraszentimre) mezofil hegyi rét erdőszéli részén találtuk.
Gampsocoris punctipes (Tüskés szúnyogpoloska): A Kis-hársas (Szurdokpüspöki) alsó részén, kevésbé száraz lejtősztyepben találtuk ezt a korábban igen ritkának tartott, az Északi-középhegységeb azonban elterjedt szúnyogpoloska-fajt. Tápnövénye a mezei és a tövises iglice (Ononis arvensis és O. spinosa).
Phyllomorpha laciniata (Lándzsás levélpoloska): Ez a korábban csak a gyöngyösi Sár-hegyről ismert, hazánkban védett, mediterrán ritkaság az utóbbi években a Mátra és a Keleti-Cserhát számos pontján előkerült. Területünkön lelőhelyei: Kis-hársas (Szurdokpüspöki); Bércek (Gyöngyöspata); Kő-bérc, Köves-bérc, Görbe-bérc, Naszály-bérc (Pásztó). Speciális élőhelyigényű faj: hazánkban eddig andeziten kialakult nyílt szilikát-sziklagyepekben került elő, ismert tápnövénye a pionír életmódú egynyári szikárka (Scleranthus annuus). Életföldrajzi szempontból - a többi mediterrán jellegű poloskafajjal együtt - a Mátra faunájának kiemelkedő jelentőségű tagja, így a terület különleges értékének kell tartanunk.
Sciocoris homalonotus: A Horka-tetőről (Szurdokpüspöki) nagy egyedszámban került elő ez a meglehetősen ritka, dél-európai faunaelemként számontartott címerespoloska-faj. Jellegzetes élőhelye a sziklagyep-lejtősztyep-bokorerdő vegetációkomplex, tápnövényei fűfélék.
Dyroderes umbraculatus: A Horka-tetőn (Szurdokpüspöki) erdőtisztás jellegű lejtősztyepben került elő ez a szórványosként ismert, meglehetősen ritka, pontomediterrán címerespoloska-faj. Tápnövényei galaj (Galium) fajok.
Eurydema fieberi: A Nagy-Koncsúron (Szurdokpüspöki) találtuk meg ezt a hazánkban ritkának tartott mediterrán címerespoloska-fajt. Jellemző élőhelyei a sziklagyepek, nyíltabb lejtősztyepek, ahol keresztesvirágú (Brassicaceae) növényeken él.
Bagrada stolata: A Kis-hársason (Szurdokpüspöki) és a Somos-bércen (Pásztó) került elő az igen ritka, mediterrán elterjedésű címerespoloska-faj. Speciális élőhelyigényét a nyílt szilikát-sziklagyepek elégítik ki, ahol a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) csomóiban él, annak hajtásait szívogatja.
Coleoptera (Bogarak)
Lucanus cervus (Nagy szarvasbogár): Védett, vörös könyves faj, amely tölgyerdőkben gyakori a területen.
Potosia aeruginosa (Pompás virágbogár): Öregebb tölgyesekben több helyen megfigyeltük ezt a védett, vörös könyves fajt.
Cerambyx cerdo (Nagy hőscincér): Védett, vörös könyves faj, melyet a Harasztos-bérc (Pásztó) öreg tölgy hagyásfáin találtunk meg.
Cryptocephalus frontalis : Igen ritka levélbolha-faj, melyet a Kis-hársas (Szurdok-püspöki) lejtősztyepjében gyűjtöttünk.
Gasterocercus depressirostris (Laposorrú ormányosbogár): A hazai Vörös Könyv mint Magyarországról kipusztult fajt tárgyalja ezt az ormányosbogár-fajt. Öreg tölgyerdők jellegzetes, ritka faja, melynek egy példányát a Harasztos-bércen (Pásztó) találtuk meg.
Lixus lateralis: Hazánkban eddig csupán néhány lelőhelyről előkerült ormányosbogár-faj, melyet a Kis-hársas (Szurdokpüspöki) lejtősztyepjében találtunk.
Lepidoptera (Lepkék):
Catopta thrips subsp. polonica (Sztyeplepke): Eremiális (sivatagi) eredetű molylepke-faj, a törzsalak Belső-Ázsiában él, a nálunk honos alfaj pontomediterrán - pontokaszpi faunaelem, korai posztglaciális maradvány. Populációi európai jelentőségűek, hazánkban védett, vörös könyves faj, melynek az irodalom (Ronkay 1997) szerint „biztosnak nevezhető populációi” vannak a Mátrában, egyebek mellett a Pásztói-Mátrában is. A fentiek miatt a terület egyik fontos, európai jelentőségű értékének kell tekintenünk az állat itteni előfordulását.
Parnassius mnemosyne (Kis apolló-pillangó): Hazánk domb- és hegyvidéki területein nem ritka , pontomediterrán, védett, vörös könyves faj. A Hétvezér koporsója (Pásztó) területén több helyen is megfigyeltük. A terület a faj igényeit messzemenően kielégíti: a hernyók tápnövényeit - keltike fajokat (Corydalis spp.) - eltartó üde erdők, és az imágók repülésére szolgáló erdei tisztások, lejtősztyepek egymás közelében megtalálhatók.
Iphiclides podalirius (Európai kardospillangó): Nem ritka, pontuszi-szubmediterrán faj, melynek hernyója egyes rózsaféléken (Prunoideae) él. Nagy egyedszámban repül a lejtő-sztyepekben, főleg kitett, szeles ormokat preferál. Védett faj.
Papilio machaon (Fecskefarkú pillangó): A területen nem ritka, védett faj, melynek tápnövényei ernyősvirágzatú- (Apiaceae) fajok.
Maculinea alcon (Lápi hangyaboglárka): Ennek a hazánkban ritka, védett, vörös könyves, euroszibériai elterjedésű fajnak viszonylag erős populációját találtuk a Nyikom-réten (Pásztó). 1999. július 25-én húsz példányra becsültük a repülő állatok számát. Táplálék-specialista faj, létét a Nyikom-réti kiszáradó lápréten (Junco–Molinietum) nagy egyed-számban tenyésző kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) állomány biztosítja. Lelőhelye erősen sérülékeny, a kiszáradó láprét a környező erdők levágása, vagy a terület hidrológiai viszonyainak további megváltozása könnyen teljes kiszáradáshoz, degradálódásra vezethet, amit nem élne túl az erősen törékeny, izolált populáció. Jelenleg a lelőhelyet az erős cserjésedés veszélyezteti leginkább. (2000-ben a Maculinea alcon a Mátrai Tájvédelmi Körzet területéről, a Tugár-rét kornistárnics állományáról is előkerült.)
Nymphalis polychloros (Nagy rókalepke): Euroszibériai elterjedésű faj, melyet puhafaligetek környékén több helyen is láttunk a területen. Hernyójának tápnövénye főleg fűz- és nyárfajok (Salix spp. et Populus spp.), valamint egyes rózsafélék.
Nymphalis antiopa (Gyászlepke): Holarktikus elterjedésű, védett faj, melyet a Nagy-réteken (Pásztó) találtunk meg, ahol tápnövényei - a kecskefűz (Salix caprea) és rezgőnyár (Populus tremula) - gyakoriak.
Apatura iris (Nagy színjátszólepke): Eurázsiai, hazánkban védett faj, melyet a Nagy-réteken (Pásztó) találtunk meg, ahol tápnövénye - a kecskefűz (Salix caprea) - bőven él.
Limenitis camilla (Kis lonclepke): Transzpalearktikus elterjedésű, védett faj, melynek tápnövénye - az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) - gyakori a környék üdébb erdeiben. A Kis-Köves-bércen és a Harasztos-bércen (Pásztó) figyeltük meg néhány példányát.
Neptis rivularis (Nagy fehérsávos-lepke): Déli kontinentális elterjedésű, tápnövény-specialista, védett faj. Tápnövényei a gyöngyvessző fajok (Spiraea spp.), a Mátrában elsősorban a szirti gyöngyvessző (Spiraea media), de Mátrakeresztesen az ültetett közönséges gyöngyvesszőről (Spiraea ´ vanhouttei) is előkerült. Területünkön a Görbe-bérc, a Három-kopasz, az Erdész-rét (Pásztó); a Kis-Koncsúr, a Nagy-Koncsúr (Szurdokpüspöki) és a János-vára alatt a Zám-patak völgyében, sziklai cserjések közelében észleltük. Ez a hazánkban ritka faj az Északi-középhegység számos részéről eltűnt, aminek fő előidézőjeként az elszaporodott muflonállományokat okolják. (A lepke ugyanis bábját a gyöngyvessző hajtásvégére készíti, amit a muflon gyakran lerág.) A Nyugati-Mátrában - bár nagy egyedszámban jelen van a tájidegen muflon - jelentős állományai élnek a lepkének, aminek valószínűleg az az oka, hogy az elterjedt Spiraea media cserjéseket nem károsítja drasztikus mértékben a betelepített muflon.
Actinopterygii (Sugarasúszójú halak)
Noemacheilus barbatulus (Kövi csík): Gyorsfolyású hegyi patakjainkra jellemző halfaj, melynek több példányát a Zám-patak János-várai szakaszán (Gyöngyöspata) figyeltük meg.
Amphibia (Kétéltűek)
Salamandra salamandra (Foltos szalamandra): Szórványosan többfelé megfigyeltük a területen, szaporodóhelyeit a Diós-patakban (Szurdokpüspöki), az Itatós-kútban, a Fitó-patakban és a Nagy-rétek forrásaiban (Pásztó) találtuk.
Triturus vulgaris (Pettyes gőte): A Nagy-réteken (Pásztó) figyeltük meg, de minden bizonnyal elterjedtebb.
Bufo bufo (Barna varangy): Gyakori az egész területen, szaporodóhelyeit a Muzslai üdülőknél és a Hasznosi víztározóban (Pásztó) figyeltük meg.
Bufo viridis (Zöld varangy): Gyakori a területen, legtöbbször sziklagyepekben találkozunk példányaival, ahol a kövek közül csak éjjel merészkednek elő. Szaporodóhelyét a Muzslai üdülőknél lévő kis víztározóban ismerjük.
Hyla arborea (Zöld levelibéka): Főleg a hegylábi területek ligeterdeiben találkozunk vele, szaporodóhelyét a varangyoknál említett víztározóban ismerjük.
Rana temporaria (Gyepi béka): Többfelé megfigyeltük a területen, szaporodó helyeit (kis vízállásokat) a Nagy-réteken és a Nyikom-réten (Pásztó) ismerjük.
Rana dalmatina (Erdei béka): Gyakori a területen, szaporodásához pocsolyákat, keréknyomokat sokfelé talál.
Reptilia (Hüllők)
Lacerta agilis (Fürge gyík): Kevésbé száraz gyepekben meglehetősen gyakori a területen.
Lacerta viridis (Zöld gyík): Lejtősztyepekben, főleg cserjésedő helyeken, bokorerdőkben gyakori a területen.
Podarcis muralis (Fali gyík): Sziklakibúvásos helyeken, nyílt sziklagyepekben, sziklás száraz tölgyesekben egyaránt gyakori a területen.
Anguis fragilis (Törékeny gyík): Egy alkalommal találkoztunk vele a Mocsár-bükki-réten (Pásztó), de üdébb erdőkben valószínűleg elterjedtebb.
Elaphe longissima (Erdei sikló): Szórványosan fordul elő, főleg a délies oldalak erdeiben, tisztásain.
Coronella austriaca (Rézsikló): Hegyi réteken, erdőtisztásokon néhány helyen figyeltük meg.
Aves (Madarak)
Ciconia nigra (Fekete gólya): Költésidőben több évben is megfigyelhetőek voltak példányai a terület fölött, de feltehetőleg nem költ.
Pernis apivorus (Darázsölyv): Három-négy pár költ rendszeresen a területen.
Milvus milvus (Vörös kánya): Pálfia - Standovár (1986) egy 1985. április 5-ei megfigyelés alapján közli a Kis-Koncsúrról (Szurdokpüspöki). Azóta nem észleltük.
Circaetus gallicus (Kígyászölyv): Rendszeresen megfigyelhető párban a terület déli részén, bár költése nem bizonyított, de valószínű.
Circus aeruginosus (Barna rétihéja): Tavasszal átvonuló, költési időben vadászó példányai viszonylag gyakran megjelennek a terület légterében.
Circus cyaneus (Kékes rétihéja). A tavaszi vonuláskor, illetve a téli időszakban rendszeresen megjelenik a terület fölött.
Circus pygargus (Hamvas rétihéja): Tavaszi vonuláskor néha látható a terület légterében.
Accipiter gentilis (Héja): Két-három pár költ a területen.
Accipiter nisus (Karvaly): Három-négy pár költ a terület fenyveseiben.
Buteo buteo (Egerészölyv): Ahogy az egész hegységben, úgy a Pásztói-Mátrában is a leggyakoribb ragadozómadár-faj, 6-7 pár költhet a területen.
Aquila pomarina (Kis békászósas). Pálfia - Standovár (1986) 1984-85-ből közlik bizonyított költését a területről. A Kis-Köves-bércen 1997-ben Frank Tamás fedezte fel költését, az elkövetkező években rendszeresen ellenőrizték a fészket, 2000-ig minden évben költött. Többször láttuk vadászni a madarakat a Zagyva-völgyében.
Aquila heliaca (Parlagi sas): A Zám-patak felső folyásának környékén (Gyöngyöspata) évek óta költ egy pár. Több évben is előfordult, hogy költési időben további pár (párok) is mozogtak a területen, de költésüket nem tartjuk valószínűnek. Vadászat közben gyakran megfigyelhetők a Cserhátalján.
Aquila chrysaetos (Szirti sas): Pálfia - Standovár (1986) 1980. XI. 7-én láttak egy immatur példányt a Muzslán (Gyöngyöspata).
Haliaetus albicilla (Réti sas): Pálfia - Standovár (1986) 1980. VII. 31-én láttak egy példányt a nagy-réteken (Pásztó).
Falco tinnunculus (Vörös vércse): Költésidőben rendszeresen megjelennek példányai a területen.
Falco vespertinus (Kék vércse): 1996. V. 3-án egy hím példányt láttunk a Nagy-Koncsúr (Szurdokpüspöki) felett átrepülni.
Falco subbuteo (Kabasólyom): A Zagyva-völgy és a Cserhátalja közeli területein ismert költése, ezek a párok gyakran vadásznak a Nyugati-Mátrában.
Falco cherrug (Kerecsensólyom): Az 1990-es évek első feléig költött a Csókakőn és környékén (Mátraszentimre), ekkor rendszeresen látható volt a terület fölött. Az utóbbi években biztos adata nincs a Nyugati-Mátrából.
Bonasa bonasia (Császármadár): A terület egyik legfőbb természeti értéke, melyet már Czájlik (1985) is jelez innen. Az utóbbi években a Somos-bércen, a Köves-bércen (Pásztó); a Harasztos-bércen és a Nagy-Koncsúron (Szurdokpüspöki) figyeltük meg (az utóbbi helyen fiókáit vezető tyúkot). A faj élőhelyi igényeit főként a húsos som csereszintű melegkedvelő tölgyesek és a dús mogyoró-cserjeszintű - sokszor másodlagos - gyertyános-tölgyesek, valamint a viszonylagos zavartalanság biztosítja. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a Pásztói-Mátra egyik fontos „előnye” a Mátra központi részeivel szemben éppen abban áll, hogy kevésbé sűrűn szövik be turistautak, és a turisták sem özönlik el annyira. Ez az itt élő állatoknak, így az ezt különösen igénylő császármadárnak, viszonylagos zavartalanságot biztosít.
Phasianus colchicus (Fácán): Pálfia - Standovár (1986) a Nagy-rétekről (Pásztó) közlik, az utóbbi időben ezen kívül a Nagy-Koncsúron és a Nyikomon is megfigyeltük. Nyíltabb részeken tehát a magasabb részekre is feljut.
Scolopax rusticola (Erdei szalonka): Pálfia - Standovár (1986) a Nyikomról (Pásztó), fenyvesből jelzik fészkelését 1984-ben. Mi csak tavaszi és őszi vonuláskor figyeltük meg példányait a területen.
Columba oenas (Kék galamb): A területen szinte valamennyi idősebb bükkösben fészkel, elterjedt faj. Pálfia - Standovár (1986) a Kis-Koncsúrról, a Nagy-Koncsúrról (Szurdokpüspöki) és a Német-bércről (Pásztó) közlik.
Columba palumbus (Örvös galamb): Gyakori fészkelő a területen, előnyben részesíti a fenyveseket.
Streptopelia turtur (Vadgerle): Erdőszegélyekben, cserjésekben viszonylag gyakori fészkelő faj.
Cuculus canorus (Kukukk): Gyakori a területen, fő gazdamadara a vörösbegy.
Otus scops (Füleskuvik): A Nagy-réteken (Pásztó) észleltük jelenlétét költésidőben.
Bubo bubo (Uhu): A Kis-Köves-bércen (Pásztó) figyeltünk meg egy példányt 1999-2000 telén. Legközelebbi ismert költőhelye a szurdokpüspöki kovaföld-bánya.
Strix aluco (Macskabagoly): Gyakori költőfaj a területen.
Strix uralensis (Urali bagoly): 2000. III. 25-én a Tölgyfa-réti oldalban (Pásztó: Mátra-keresztes) észleltünk egy példányt. A környékbeli ragadozómadár-fészkeket ellenőrizve nem találtuk meg költését.
Asio otus (Erdei fülesbagoly): Kevés észlelése van a területről, valószínűleg szórványos költőfaj.
Caprimulgus europaeus (Lappantyú): Szórványos fészkelő faj, főként bokorerdőkben találkoztunk vele.
Apus apus (Sarlósfecske): Költésidőben, meglehetősen ritkán észlelhető a terület légterében.
Merops apiaster (Gyurgyalag): A közelben több költőtelepe ismert, költésidőben gyakran vadászik a terület fölött.
Upupa epops (Búbosbanka): Bár bizonyított költését csak a Kis-hársasról (Szurdok-püspöki) ismerjük, gyakran megfigyelhető a terület más részein is.
Jynx torquilla (Nyaktekercs): Ligetes, száraz tölgyesekben, illetve magányosan álló fákban szórványosan költ a területen.
Picus canus (Hamvas küllő): Idősebb cseres- és gyertyános-tölgyesekben költ, a területen csak néhány helyen észleltük. Pálfia - Standovár (1986) a Zám-patak forrásvidékének környékéről említi költését.
Picus viridis (Zöld küllő): Főleg a terület alacsonyabb részein, puhafaligetekben költ, meglehetősen ritka.
Dryocopos martius (Fekete harkály): Idősebb bükkösökben nem ritka a területen, odúi a kék galamb számára is nélkülözhetetlenek. Pálfia - Standovár (1986) a Nyikom – Zám-patak forrásvidékének környékéről említi költését.
Dendrocopos major (Nagy fakopáncs): Igen gyakori az erdőkben, szinte bármilyen, megfelelő korú állományban költ.
Dendrocopos medius (Közép fakopáncs): Mivel a terület száraz tölgyesei általában jó állapotúak, erdészetileg viszonylag enyhén kezeltek, sok a száraz fa. Ez a faanyag biztosítja a faj létfeltételeit, így az meglehetősen gyakori a területen.
Dendrocopos leucotos (Fehérhátú fakopáncs): Pálfia - Standovár (1986) a Nyikomról, a Vörös-kő-bércről (Pásztó és az Ólom-tetőről (Gyöngyöspata) közli. Az utóbbi években is észleltük, a Muzslán és a Nyikom-tetőn (Pásztó) valószínűsíthető költése. A faj erősen kötődik a természetközeli állapotú bükkösökhöz.
Dendrocopos minor (Kis fakopáncs): Száraz tölgyesekben, ligeterdőkben is elterjedt, gyakori költőfaj.
Lullula arborea (Erdei pacsirta): A Kis-hársastól a Nagy-Koncsúrig (Szurdokpüspöki) és a „bércek” (Pásztó) délies oldalain, sziklagyep-lejtősztyep élőhelykomplexekben elterjedt költőfaj.
Alauda arvensis (Mezei pacsirta). A hegylábi részek kiterjedt gyepjeiben szórványos költőfaj.
Hirundo rustica (Füstifecske): Költésidőben gyakran vadászik a területen.
Delchon urbica (Molnárfecske): Költésidőben gyakran vadászik a területen.
Anthus trivialis (Erdei pityer): Gyakori költőfaj erdőszéleken, tisztásokon az egész területen.
Motacilla cinerea (Hegyi billegető): A Zám-patak mentén(Gyöngyöspata), költési időben észleltük egy pár jelenlétét. Pálfia - Standovár (1986) a Fitó-, a Diós-, és a Malom-patak völgyéből is közli költését.
Troglodytes troglodytes (Ökörszem): Vízmosások, patakok mentén gyakori fészkelő a területen.
Prunella modularis (Erdei szürkebegy): Erdőszéleken, tisztásokon, kifejezetten bozótos, magaskórós növényzetben szórványos költőfaj. Pálfia - Standovár (1986) a Nyikom-rétről és a Nagy-rétekről (Pásztó) közli.
Erithacus rubecula (Vörösbegy): Nagyon gyakori költőfaj a terület sűrű növényzetű erdeiben.
Luscinia megarhynchos (Fülemüle): Főleg az alacsonyabb részek cserjéseiben, patakmenti bozótosokban viszonylag gyakori költőfaj.
Phoenicurus ochruros (Házi rozsdafarkú): Vonulási időben gyakran látható a nyílt, sziklakibúvásos részeken.
Saxicola torquata (Cigány-csaláncsúcs): A hegylábi gyepekben szórványos fészkelő.
Turdus merula (Feketerigó): Nagyon gyakori fészkelő a terület erdeiben, cserjéseiben.
Turdus pilaris (Fenyőrigó): Ősztől tavaszig csapatai igen gyakoriak a területen cserjéseiben. A közvetlen közelben - Benkő-tanya (Pásztó) - egy alkalommal valószínűleg költött is.
Turdus philomelos (Énekes rigó): Igen gyakori fészkelő a terület erdeiben.
Turdus viscivorus (Léprigó): Gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben ritka fészkelő faj. A téli időszakban fagyöngyös tölgyesekben gyakran láthatók csapatai. Pálfia - Standovár (1986) a Nyikomról, a Vörös-kő-bércről (Pásztó); a Muzsláról (Gyöngyöspata) és a Kis-Koncsúrról (Szurdokpüspöki) említik.
Locustella fluviatilis (Berki tücsökmadár): A hegylábi részek patakjai mentén szórványos költőfaj.
Hippolais icterina (Kerti geze): Tavasszal rendszeresen megfigyelhetők átvonuló példányai.
Sylvia nisoria (Karvalyposzáta): Az alacsonyabb részek cserjéseiben elterjedt fészkelőfaj.
Sylvia curruca (Kis poszáta): Főként erdőszéleken, tisztásokon szórványos fészkelő.
Sylvia communis (Mezei poszáta): Az alacsonyabb részek cserjéseiben gyakori fészkelő-faj.
Sylvia atricapilla (Barátkaposzáta): Tisztásokon, ligetes erdőkben, patakok mentén gyakori fészkelő.
Phylloscopus sibilatrix (Sisegő füzike): Üde erdőkben, de néha cseres-tölgyesekben is költ, gyakori a területen.
Phylloscopus collybita (Csipcsalp füzike): A terület erdeinek gyakori költőfaja.
Phylloscopus trochilus (Fitiszfüzike). Főképp fiatalosokban, de cserjés erdőtisztásokon is, szórványos fészkelő.
Regulus regulus (Sárgafejű királyka): Nagyon gyakori téli vendég, idősebb lucosokban (pl. Nyikom) szórványos fészkelő.
Regulus ignicapillus (Tüzesfejű királyka): 1996. IV. 19-én láttunk egy példányt a Harasztos-bércen (Szurdokpüspöki).
Muscicapa striata (Szürke légykapó): Nyíltabb tölgyesekben szórványos költőfaj.
Ficedula albicollis (Örvös légykapó): Természetközeli állapotú bükkösökben, gyertyános-, cseres- és melegkedvelő tölgyesekben szórványos költőfaj.
Ficedula hypoleuca (Kormos légykapó): Szórványos átvonuló a területen.
Aegithalos caudatus (Őszapó): Nyíltabb erdők, cserjések meglehetősen gyakori költőfaja.
Parus palustris (Barátcinege): Idősebb erdőkben viszonylag gyakori fészkelő.
Parus montanus (Kormosfejű cinege): Ősztől tavaszig vegyes cinegecsapatokban rendszeresen megfigyelhető. A Mátrában terjedőben van, így költése várható a területen.
Parus ater (Fenyvescinege): idősebb fenyvesekben és bükkösökben nem ritka fészkelő.
Parus caeruleus (Kékcinege): Erdőkben igen gyakori fészkelő.
Parus major (Széncinege): Erdőkben nagyon gyakori fészkelő.
Sitta europaea (Csuszka): Gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben gyakori fészkelő.
Certhia familiaris (Hegyi fakúsz): Üde erdőkben szórványos fészkelő.
Certhia brachydactyla (Rövidkarmú fakúsz): Szárazabb tölgyesekben meglehetősen gyakori fészkelő.
Oridus oridus (Sárgarigó): A hegylábi részeken, főleg ligeterdőkben költ, nem gyakori. (A környék gyümölcsöseiben gyakoribb.)
Lanius collurio (Tövisszúró gébics): Főleg az alacsonyabb részeken, cserjésekben gyakori költőfaj.
Lanius excubitor (Nagy őrgébics): A Nagy-réteken (Pásztó) a téli időszakban többször megfigyeltük.
Garrulus glandarius (Szajkó): Gyakori fészkelő a terület erdeiben.
Nucifraga caryocatactes (Fenyőszajkó): Pálfia - Standovár (1986) jelzi a Nyikomról (Pásztó) 1985. X. 14-én.
Corvus corax (Holló): Hat-nyolc pár költ a területen, de nagyobb csapatai is gyakran megfigyelhetők, (a legtöbbet, 63 példányt, 1997. IV. 2-án láttuk a Muzsla fölött).
Sturnus vulgaris (Seregély): Nyíltabb erdőkben, erdőszéli odvas fákban viszonylag gyakori fészkelő faj.
Fringilla coelebs (Erdei pinty): Főleg üde erdőkben igen gyakori fészkelő a területen.
Fringilla montifringilla (Fenyőpinty): Rendszeres téli vendég a Pásztói-Mátrában.
Serinus serinus (Csicsörke): Az alacsonyabb területeken, főleg nyíltabb részek erdőfolt-jaiban viszonylag gyakori fészkelő.
Carduelis chloris (Zöldike): Az alacsonyabb területek cserjéseiben viszonylag gyakori fészkelő.
Carduelis carduelis (Tengelic): Az alacsonyabb, nyílt részek erdőfoltjaiban szórványosan költ.
Carduelis spinus (Csíz): Gyakori téli vendég, főleg fenyvesekben, égeresekben.
Carduelis cannabina (Kenderike): Cserjések, fiatalosok gyakori fészkelője.
Loxia curvirostra (Keresztcsőrű): Lucfenyvesek ritkán észlelt téli vendége.
Pyrrhula pyrrhula (Süvöltő). Gyakori téli vendég, főleg juharfajokon, virágos kőrisen táplálkozik.
Coccothraustes coccothraustes (Meggyvágó): Üdébb lomberdőkben viszonylag gyakoribb fészkelő, ősszel és tavasszal - főleg gyertyános-tölgyesekben - igen nagy csapatok-ban észlelhető.
Emberiza citrinella (Citromsármány): A zárt erdők kivételével mindenütt gyakori fészkelő a területen.
Emberiza cia (Bajszos sármány): 1999-ben egy pár költését figyeltük meg az Ólom-bércen (Pásztó), déli kitettségű, igen meredek hegyoldal sziklagyep-lejtősztyep élőhelykomplex cserjésedő, erdőszéli részén.
Miliaria calandra (Sordély): Alacsonyabb részek lejtősztyepjeiben szórványos fészkelő.
Irodalom
Bauer N. - Kenyeres Z. - Rácz I. (in press.). A Saga pedo Pallas a Kárpát-medencében - áttekintés, új adatokkal. - LIMES természetvédelmi különszám (2000).
Czájlik P. (1985): A császármadár (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-os országos kérdőíves felmérés és annak ellenőrzése alapján. - Aquila 92.:113-131.
Kovács T. - Hegyessy G.(1997): A Mátra cincérfaunája (Coleoptera, Cerambycidae). - Folia Historico-naturalia Musei Matrensis 22.:203-222.
Pálfia Zs. - Standovár T. (1986): Madártani megfigyelések a Nyugati-Mátrában (1976 - 1985). - Folia Historico-naturalia Musei Matrensis 11.:113-120.
Ronkay L.(1997): Nemzeti Biodiverzitás-Monitorozó Rendszer VII. Lepkék. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 71 pp.
Bátonyterenye, 2000. november 2.
