3. A Görbe-bérc és a Nyikom növényzetéről

A Nyikom-hegyről lefutó Görbe-bérc a Nyugat-Mátra párhuzamosan lefutó bérceinek legészakibb tagja, amely a többi bérc közül különösen gazdag, természetközeli vegetációjával és az ehhez kapcsolódó gazdag flórával tűnik ki. A bércen található vegetáció igen jó állapotban van, erre utal a változatos, mozaikos, „társuláskomplexekkel” jellemezhető déli oldalak xerotherm növényzete, és az északias oldal meglepően fajgazdag gyertyános és bükkös erdőtársulása. Valószínűleg a területet az emberi zavarás - amely a diverzitás csökkenését és a társulások homogenizálódását eredményezi (főképp az erdészeti művelés !) - eddig többé-kevésbé elkerülte, így maradhatott itt fenn a fent vázolt igen jó állapotú növényzet. Sajnos a bérc egy kiszögellését (a Háromkopasz területén) sárkányrepülők felszállópályaként használják, ami jelentős zavarással jár, azonban ez a zavarás csak a kifutópályára és az oda vezető földútra korlátozódik. (Így esetleges védetté nyilvánítás esetén célszerű - a mindkét fél számára „előnyös” kompromisszum érdekében - engedélyezni a tevékenység folytatását, de további területek bevonása, zavarása nélkül.)

A délies oldalak jellemzése:

A bérc délies oldala xerotherm társulások komplexéből szerveződő, térben mozaikos, természetközeli viszonyokat tükröző vegetációval bír. Az itt található xerotherm tölgyesek mozaikolnak száraz, sokszor köves, sziklakibúvásokkal jellemezhető lejtősztyepekhez, andezit sziklagyepekhez. Fás társulása a Széles-bükk környéki területeken, a völgyfőnél még gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Carici pilosae–Quercetum), mely a délies lejtőkön tölgyeseknek adja át helyét. A különböző edafikus  tényezőkkel (elsősorban talajmélység, meredekség) korrelálva dús cserjeszintű melegkedvelő tölgyes (Corno–Quercetum pubescentis), alacsonyabb lombkoronaszintű, kevésbé dús cserjeszintű sajmeggyes bokorerdő (Ceraso mahaleb–Quercetum pubescentis), illetve sziklás részeken az alacsony, csaknem cserjeszint nélküli andezit-törmeléklejtő tölgyes (Poo pannonicae–Quercetum petraeae) díszlik. Jellemző a szegélycserjésben megjelenő védett szirti gyöngyvessző (Spiraea media L.). Ez a cserje a gerincen szép, tipikus kifejlődésű északi gyöngyveszős cserjést (Waldsteinio–Spiraeetum mediae) alkot, benne seregnyi értékes fajjal. A tölgyesek tisztásain mészkerülő lejtősztyeprét (Potentillo–Festucetum pseudodalmaticae) és a sziklakibúvásos részeken gyöngyperjés szilikátsziklagyep (Asplenio septentrionali–Melicetum ciliatae), ill. a magyar perje által dominált magyar perjés sziklagyep (Poëtum scabrae) található.
A következőkben felsorolom az eddig itt talált védett fajokat (nevezéktan Simon (1992) szerint): Aconitum anthora L, Ranunculus illyricus L., Pulsatilla grandis Wender., Pulsatilla pratensis (L.) Mill. subsp. nigricans (Störck) Zamels, Spiraea media Fr. Schm., Cotoneaster matrensis Domonkos, Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke subsp. collinus (Ortm.) Soó, Dictamnus albus L., Phlomis tuberosa L., Thlaspi jankae Kern., Erysimum odoratum Ehrh., Asyneuma canescens (W. et K.) Griseb. Et Sch. (a Mátrában emellett eddig csak a Sár-hegyen!), Inula oculus-christi L., Centaurea triumfettii All. subsp. aligera (Gugl.) Dostál, Lychnis coronaria (L.) Desr., Iris graminea L., Iris pumila L. Iris variegata L., Neottia nidus-avis (L.) Rich., Orchis morio L., Poa pannonica Kern. subsp. scabra (Kit.) Soó.

Az északias oldal és Nyikom növényeiről:

Az említett területeken mezofil lombos erdők uralkodnak, elsősorban középhegységi gyertyános-tölgyes (Carici pilosae–Quercetum petraeae) és szubmontán bükkös (Melittio–Fagetum sylvaticae). Ezen két társulás kitűnik fajgazdagságával, mely szintén kisebb erdészeti beavatkozásra enged következtetni, legalábbis a terület egy részén. Különösen értékes a bérc gerince, illetve ennek környéke, valamint a Nyikom gerince. Két védett növényt emelhetünk ki: a gerinc közelében mindenütt jellemző Scrophularia vernalis L.-t és a Nyikom csúcsa alatti kőtenger környékén a Scopolia carniolica Jacq.-ot. Védett még az itt előforduló Lilium martagon L. és a Neottia nidus-avis (L.) Rich. Ugyanakkor ki kell emelni az Adoxa moschatellina L. előfordulását, amely Mátra nyugati felében eddig csak innen ismert, legközelebb csak Sombokornál látjuk viszont. További nem védett, de botanikai szempontból érdekes fajok: Asarum europaeum L., Waldsteinia geoides Willd..
A Nyikom déli részén, a Nyikom nyeregben régtől ismert a Nyikom-rét, ahol mészkerülő kiszáradó láprét (Junco–Molinietum) társulás található. Ezen nagy egyedszámban megvan a Gentiana pneumonanthe L., a környező szárazabb részeken pedig a Gentiana cruciata L. is. Egyéb, nem védett, de jelentős értékek itt a Veronica scutellata L. és a Poa palustris L..

A területen tett terepbejárásaink során néhány értékes faunisztikai adatra is szert tettünk. Ezek közül két vörös könyves ritkaság előfordulását említjük meg. A Görbe-bérc déli oldalán él a védett, vörös könyves fűrészlábú szöcske [Saga pedo (Pallas)], amely a Mátrából a Sár-hegyről, Sas-kőről, Óvárról és Marhátról ismert (Bauer - Kenyeres - Rácz in press.). A Görbe-bércen két alkalommal egy-egy példányát találtuk (az előfordulásról faunisztikai cikk készül, amely előreláthatólag jövőre jelenik meg a Mátra Múzeum lapjában).
 A Nyikom-rét kornistárnics állományán megvan az igen ritka, védett lápi hangyaboglárka [Maculinea alcon (Denis & Sciffermüller)], mely faj identifikációját diakép alapján prof. Varga Zoltán megerősítette. Bálint (1996) nem jelzi előfordulását a hegységből, és kiemeli a faj erősen sérülékeny voltát a Kárpát-medencében, illetve rámutat a faj aktív védelmének szükségességére. Ennek jegyében fontos lenne a Nyikom-rét további szárazodása és becserjésedése ellen valamilyen formában fellépni, mellyel biztosítható lenne a Gentiana pneumonanthe és rajta a Maculinea alcon fennmaradása is.

Az eddig felsorolt értékek kihangsúlyozzák a Nyikom és a hozzá kapcsolódó Görbe-bérc ökológiai és természetvédelmi jelentőségét a Nyugat-Mátra területén, és kiemelendő még az a tény is, hogy eddigi kutatások során csupán a terület kb. 20%-át jártuk be, tehát tovább, eleddig ismeretlen értékek rejtőzhetnek itt. Ezért, valamint a terület nagy fajgazdagsága miatt a Nyikom és környéke - mint a regionális biodiverzitás „fellegvára” - mielőbbi és feltétlen védelmet igényel, sőt, célszerű lenne törekedni a terület fokozott védelmére, és - mint a Mátra xerotherm élőhelyeinek jellemző, természetközeli állapotú példájaként - akár erdőrezervátum szerű megóvására is.

4. Lengyendi-Galya és a Piszkés legelő:

Lengyendi-Galya a korabeli botanikusok által egykor az ország egyik legjobb hegyi rétjeként emlegetett (lásd Kárpáti 1952) Galyai-fennsík nyugati peremén, 936 méter magasan van. Sajnos a fennsíkot mára szinte teljesen befenyvesítették, csupán a nyugati peremen Lengyendi-Galya idézi a „dicső” múltat észak-nyugati kitettségű hegyi rét foltocskáján. A területen hegyi szőrfűgyep (Festuco ovinae–Nardetum) állománya lelhető fel, egyéb mezofil hegyi réttársulások mellett. A K és P turistautak mindkét oldalán, de főleg az attól északra lévő rétfolton találunk érdekes növényeket. Védett fajok: Pulsatilla grandis Wender., Pulsatilla pratensis (L.) Mill. subsp. nigricans (Störck) Zamels, Thalictrum aquilegiifolium L., Prunella grandiflora (L.) Scholler, Carlina acaulis L. Dianthus collinus W. et K. subsp. glabriusculus (Kit.) Soó, Lilium martagon L.. A fokozottan védett Traunsteinera globosa (L.) Rchb. valamivel több mint 160 tövét sikerült megszámolni ez év május 23-án. (Ugyanekkor megfigyeltünk a területen Senecio integrifolius (L.) Clairv. példányok közt kifejezetten narancssárga virágú egyedeket is, amelyek a Senecio aurantiacus (Hoppe ex Willd.) Less. (syn.: Senecio integrifolius (L.) Clairv. subsp. aurantiacus (Hoppe ex Willd.) Briq. et Cavill.) felé mutatnak, de pontos identifikációjuk nem történt meg, így az adat bizonytalan, bár a faj (újra)megtalálása igen jelentős lenne.) További értékes, de nem védett fajok a területről: Crepis praemorsa (L.) Tausch, Arenaria procera Spr. subsp. glabra (Williams) Holub.

A Piszkés legelő nagy része az előző területhez hasonló vegetációval bír, biztosan meg van rajta a Traunsteinera globosa (L.) Rchb. szép állománya, a Carlina acaulis L., és ezek mellett az Alchemilla gracilis Opiz és az Alchemilla monticola Opiz is. A terület egy érdekes intrazonális társulására szeretném felhívni a figyelmet: a K turistaúttól délre, még a Csillagvizsgáló kerítése mellett található forráslápra. Ebben megtalálható a védett Dactylorhiza majalis (Rchb.) Hunt ex Summerh. mellett a Mátrára új, de már másutt is előkerült Valeriana dioica L. és a flórára szintén új, ritka Carex rostrata Stokes szép állománya.
 Lengyendi-Galya és a piszkés legelői forrásláp védelem alá helyezését feltétlenül javaslom, és az előbbinél a kaszálással történő fenntartásra, a cserjésedés visszaszorítására is szükség van.