Programjaink

A Nyugati-Mátra természetvédelmi célú kutatása a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, értékes területek feltárását egyesületünk végzi több éve a Nyugati-Mátrában. Az élõhelytípusokra, növény- és állatvilágra is kiterjedõ kutatást 1999-ben is folytattuk, igen értékes adatokat gyûjtve. Kiemelkedõ a pásztói Görbe-bérc mindeddig teljesen ismeretlen élõvilága. Nagy kiterjedésû, fajgazdag szilikátsziklagyep-lejtõsztyep-bokorerdõ élõhelykomplexek találhatók a területen. Ezekben gyakori a törpe nõszirom (Iris pumila), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), magyar bogáncs (Carduus collinus), selymes peremizs (Inula oculus-Christi), de elõfordul a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), budai imola (Centaurea sadleriana), harangcsillag (Asyneuma canescens) is.

Nagy kiterjedésû, jellegzetes északi gyöngyvesszõs cserjés állományok jelennek meg a Görbe-bércen. A szirti gyöngyvesszõ nagy kiterjedésû telepei közé társul a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis), jajrózsa (Rosa spinosissima) és a dunai berkenye (Sorbus danubialis). A lágyszárúak értékesebb képviselõiként említendõk a pázsitos nõszirom (Iris graminea), tarka nõszirom (Iris variegata), méregölõ sisakvirág (Acoritum anthora), Waldstein – pimpó (Waldsteinia geoides). A szirti gyöngyvesszõn él a hazánk egyes vidékein erõsen megfogyatkozott nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis) erõs állománya.

A sziklaletöréseken a törmeléklejtõ-erdõ jelenik meg, érintkezve a középhegységi bükkösökkel. Fontos növényfajaik a farkasbogyó (Scopolia carniolica), tavaszi görvélyfû (Scrophularia vernalis), pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), kapotnyak (Asarum europalum). Él a Görbe-bércen a középhegységi gyertyános-tölgyes igen szép, természetszerû állománya.

Hangsúlyos pontjai voltak a vizsgálatainknak a Nyugati-Mátra hegyi rétjei, láprétjei. Több helyen sikerült rábukkannunk a Mátrában új szürkezöld palástfû (Alchemilla monticola, A. gracilis), a kígyónyelv elõfordulásaira (Ophioglossum vulgatum).

Az állattani eredményekbõl kiemelendõ a hazánkban igen ritka Nabicula flavomarginata nevû tolvajpoloska, illetve az Európa-veszélyeztetett lápi hangyaboglárka (Maculinea alcon) elõkerülése. A madártani megfigyelések közül érdemes megemlíteni az urali bagoly (Strix uralensis) és a bajszos sármány (Emberiza cia) felbukkanását a Nyugati-Mátrában. Vizsgálataink eredményét a természetvédelmi hatóság rendelkezésére bocsátottuk, reményeink szerint elõsegítve a terület védetté nyilvánítását.

2.  A Keleti-Cserhát élõvilágának kutatása,
aktív természetvédelmi munkák

Az elõzõkhöz hasonlóan, a Keleti-Cserhátban is a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, értékes élõvilági területek felkutatása, megismerése volt munkánk fõ célpontja.

A Keleti-Cserhátban a lajtamészkõ egy kiterjedt, felszakadozott sáv formájában maradt fenn, elsõsorban a hegyek délies oldalain. Ezeket az oldalakat a múltban szinte mindenütt mûvelés alá vonták, szõlõ- és gyümölcskultúrák díszlettek rajtuk. A múlt század végi filoxériajárvány óta egyre többet hagytak fel ezek közül, és a vegetáció regenerálódása folytán igen gazdag élõvilágú félszáraz gyepek alakultak ki. A mészkõ elõfordulásai nyomán több, természetvédelmi szempontból jelentõs felhagyott szõlõt sikerült megtalálnunk, de ezek közül messze kimagaslik a Buják és Bér közigazgatási területén húzódó Csirke-hegy.

A védett fajok közül kiemelhetõ bugás hagyma (Allium paniculatum), az erdei szellõrózsa (Anemone sylvestris), a fehér zanót (Cytisus albus), a piros kígyószisz (Echium russicum) elõfordulása a félszáraz gyepekben.

A Cserhátban eddig egy-egy helyrõl ismert homoki vértõ (Onosma avenaria) sömörõs kosbor (Orchis ustulata) is elõkerült. Kiterjedt gyepeken a pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) és a hosszúlevelû árvalányhaj (Stipa tirsa). 

A melegkedvelõ tölgyesekben óriási tömegben jelenik meg a pilisi bükköny (Vicia sparsiflora), elõfordul a piros madársisak (Cephalantera rubra) és kislevelû nõszõfû (Epipactis microphylla) is.

A védelem alatt nem álló fajok közül a Cserháton új az elzászi szádorgó (Orobanche alsatica), a kenderziliz (Althaea cannabina) és a tömjénillat (Libanotis pyrenaica), de megemlítendõ még a csuklyás ibolya (Viola ambigua) és a magyar aszat (Cirisum pannaonicum) jelenléte is. Sikerült a Keleti-Cserhátban néhány igen értékes mocsárrétet is megtalálni. Ilyen a berceli mogyorós, a réti gólyaorr (Geranium pratense) tömegével, illetve a Berceli-völgy a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) elõfordulásával.

Néhány helyen mocsárréteken a fokozottan védett hamvas rétihéja (Circus pygargus) és a haris (Crex crex) költését sikerült észlelni.

Bekapcsolódtunk 1999-ben a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben folyó természetvédelmi munkákba is. Így segítettük a tájvédelmi körzet patakjainak halfaunáját érintõ vizsgálatokat, melynek eredményeként a kutatók (Kovács Béla – Dudás Miklós) természetvédelmi célú beavatkozásokra is tettek konkrét javaslatokat.

Részt vettünk ragadozó madarak költését segítendõ mûfészkek kirakásában a tájvédelmi körzetben. A következõ évben a fészkek közül a Cserhátban eddig alig észlelt parlagi sas (Aquila heliaca) és kígyászölyv (Circaetus gallicus) foglalt el egyet-egyet.

Leánykökörcsin