A CITES működése

  Az Egyezmény hatálya alá összesen 35 000 állat- és növényfaj tartozik. Ez elsőre ellenőrizhetetlenül nagy számnak tűnhet, ugyanakkor sokszor egész nemzetségek, családok szerepelnek a függelékekben. Így például az összes cetféle, elefánt, krokodil, orchidea, kaktusz, stb. A fajok listája a háromévente összehívott részes felek konferenciáján (CoP) többségi szavazat alapján változik. Az országok javaslatokat terjeszthetnek elő, melyeket azok megtárgyalása és megvitatása után szavazásra bocsátanak, majd a konferencia résztvevői döntenek a javaslat elfogadásáról. A konferenciák között eltelt időben is előterjeszthetők javaslatok, de ezzel csak ritkán élnek az országok. A fajok le- és felvétele kapcsán rendszeresen a gazdasági és természetvédelmi érdekek ütköznek össze. Egy faj fel-illetve lekerülésén túl a lista függelékeiben is lehet változás. Összesen három függeléket tartalmaz az Egyezmény.

Az első függelékes fajok kereskedelmi forgalomba hozatala, illetve kilövése szigorúan tilos, állományukat a kihalás veszélyezteti. Ezen fajok kereskedelmi igényének kielégítését mesterséges szaporításból, tenyészetből kell megoldani és kereskedelmük szigorú ellenőrzéshez kötött.
Az I. függelékben szereplő állatok és növények behozatala és kivitele csak CITES engedéllyel lehetséges. Ide tartoznak az elefántok, tigrisek, sok arapapagáj, vidrafaj, stb.

  A második függelékben szereplő fajok még nem veszélyeztetettek a kereskedelem által, ezért kivitelük és vásárlásuk nem tiltott, de exportengedélyhez kötött, azaz a szállító ország dönt arról, hogy kereskedelmük súlyát elbírja-e a faj populációja és milyen mértékű kereskedelem mellett előzhető meg a faj túlhasznosítása. A kiadási engedélyt kutatásoknak kell megelőzniük, melyek azt vizsgálják, hogy mekkora az az éves egyedszám, ami kivételével a populáció egyensúlya nem borul fel, és túlélési esélyei sem csökkennek. Ehhez ismerni kell az állomány nagyságát és a kereskedelem mértékét is. Erre azonban sok ország nem képes, ezért összegyűjtötték azokat a fajokat, melyeket jelenleg nem veszélyeztet a kereskedelem, de nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a veszélyeztetettség megállapításához.

  A harmadik függelék azon fajokat tartalmazza, melyek legalább egy országban védettek, és a többi országnak is felelőssége a kereskedelmüket figyelemmel kísérni és segíteni az ellenőrzésében.
A részes felek az Egyezmény megalkotásakor megállapítottak egy kritériumrendszert, ami segít eldönteni, hogy az adott faj mely függelékbe tartozzon.
A kiviteli és behozatali feltételek országonként változhatnak, ezért érdemes mindig utánanézni az adott ország jogi rendelkezéseinek. A fő és általános követelmények a következők (egyes országok azonban szigorúbb követelményeket is támaszthatnak):

a behozatali engedélyt a fogadó ország felelős hatósága állítja ki. Engedély csak akkor adható ki, ha elsődlegesen nem kereskedelmi céllal importálják, és ha a behozatal célja nem veszélyes az állatra nézve. Élő állat vagy növény importja esetén, a fogadó országnak meg kell bizonyosodni arról, hogy megfelelően el tudja látni és képes gondozni az élőlényt.

• az exportengedélyt a szállító ország felelős hatósága adja ki. Csak akkor engedélyezhető a kivitel, ha legális módszerekkel szerezték az élőlényt, a kereskedelme nem veszélyezteti a faj túlélését, és az importengedély rendelkezésre áll.
• Élő állat vagy növény szállítása esetén minimalizálni kell a sérülés esélyét, az egészségben bekövetkező károsodást.

II. függelékes fajok:

• az exportengedélyt az adott ország felelős hatósága állítja ki. Csak akkor adható ki, ha legális úton szerezték az élőlényt, és kereskedelme nem veszélyezteti a faj túlélését.
• élő állat vagy növény szállítása esetén minimalizálni kell a sérülés esélyét, az egészségben bekövetkező károsodást.
• importengedély nem szükséges, kivéve, hogy ha a fogadó ország másképp nem rendeli.

III. függelékes fajok:

• amennyiben az élőlény abból az országból származik, ahol a faj szerepel a III. függelékben, exportengedély szükséges. Engedély csak akkor állítható ki, ha legális úton szerezték az élőlényt.
• élő állat vagy növény szállítása esetén minimalizálni kell a sérülés esélyét, az egészségben bekövetkező károsodást.
• egyéb országból történő szállítás esetén a származását bizonyító okirat szükséges, amit az adott ország felelős hatósága állít ki.

Az Egyezmény kivételt tehet az alábbi esetekben:

• azon fajoknál, ahol a kereskedelmi tranzakció a CITES hatályba lépése előtt történt, vagy mielőtt az adott faj felkerült volna bármely függelékbe
• tenyésztésből származó állatok esetében
• mesterségesen beporzással termesztett növények esetében
• tudományos kutatási céllal történő befogás és szállítás esetében
• olyan növények és állatok esetében, melyek utazó gyűjtemény, vagy kiállítás részét képezik, így például a cirkuszi állatoknál

  Ezek az esetek különleges elbírálásban részesülnek, de speciális engedély a legtöbbször továbbra is szükséges. Bármilyen CITES-listán szereplő állat importja vagy exportja esetén az adott ország illetékes hatóságától érdeklődjünk a szükséges engedélyek megszerzésével kapcsolatban. Magyarországon a Vidékfejlesztési Minisztérium Stratégiai Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya illetékes az ügyben.

  Az, hogy egy populációból mennyi egyed emelhető ki anélkül, hogy ez káros hatással lenne ránézve, nem mindig egyértelmű és függ az adott élőlény biológiai sajátságaitól, mint pl. az ivarérettség elérésének kora, utódok száma, jelenlegi populáció nagysága. Ezért nem szabható minden fajra egységes kvóta, de még fajon belül is változhat a populációkat tekintve. Így nemcsak az abszolút értelemben vett nagyszámú egyed kivétele okozhat jelentős károkat az állomány túlélési esélyeiben, mert a faj biológiai adottságait figyelembe véve akár már néhány egyed „eltűnése” is óriási hatással lehet a populáció egészére.  Utóbbi esetet sokszor szokták figyelmen kívül hagyni és arra hivatkozni, hogy az ajánlott kereskedelmi kvóta egyedszámát illetően elhanyagolhatóan kicsi. Sajnos a kérdés sokkal árnyaltabb ennél, és a gazdasági érdek-természetvédelem hároméves „mérkőzései” során nem minden esetben a természetvédelem kerül ki győztesen.
   Mielőtt egyértelműen elítélnénk azokat az országokat, amelyek a kereskedelem engedélyezéséért, illetve mértékének növekedéséért lobbiznak, látnunk kell, hogy ezek az országok többnyire a fejlődő világhoz tartoznak, ahol a törzsi rituálék, és hagyományos vadászati szokások még életben vannak, illetve az életszínvonal olyan alacsony, a munkalehetőség viszont olyan kevés, hogy az ott élő embereknek nem marad más választásuk, mint illegális orvvadászatra vállalkozni. Sokszor a kormánynak sincs más lehetősége, mint szemet hunyni az efféle kihágások felett. A törzsi rituálék, férfivá avatási szertartások évezredek óta fennálló és működő rendszert alkottak, melyek nem veszélyeztették az áldozatként bemutatott állatok túlélését. A növekvő emberi populáció és így a férfivá avatásra várók száma jelentősen nőtt az elmúlt évszázadban, amit viszont nem minden populáció tud tolerálni.
  Az eladósodott fejlődő országok kormányai kezében sokszor sem pénz, sem megfelelő hatalom nem áll rendelkezésükre, hogy gátat szabjanak a kereskedelemnek. Egy faj kilövésekor vagy eladásakor kapott ár az európai piacra, vagy hozzánk, vásárlókhoz eljutva akár a 100-szorosára is nőhet. Így egy 35 centért eladott papagájt 56 dollárért tudunk megvásárolni a sarki kisállat-kereskedésben. Ennek eredményeként az élőlényért kiadott pénz nem a származási országot és az állat élőhelyének védelmét fogja esetlegesen támogatni, hanem leginkább a kereskedőket, akik kezén átjut az áru. Visszagyűrűzve az őslakosok folyamatosan rá lesznek szorulva a kis bevételi forrásra, ugyanakkor az államnak nem lesz hatalma meggátolni az illegális befogást vagy kilövést.     Ahhoz, hogy a folyamatot megállíthassuk, nemcsak természetvédelmi, hanem súlyos szociális problémákat is meg kell oldani.
   A vadon befogott élő állatoknak akár a 80-90 %-a is elpusztulhat szállítás során, vagy a vásárlás utáni 1 éven belül a nem megfelelő klíma és gondozás következtében. Ez azonban nem gátolja meg a kereskedőket, hiszen a gyorsan elpusztuló állatok csak növelik a piaci igényt, hiszen a vásárlók hamar „újratermelődnek” és ismét háziállatot keresnek az elpusztult helyett.
  A kínálat viszont a kereslettől is függ, így a felvásárló nyugati országoknak legalább akkora a felelősségük a kereskedelem létjogosultságában, mint a szállító országnak. A kirívóbb és evidens eseteket leszámítva (oroszlánok, majmok, bálna-, cápahús vásárlása) sok ember nem is gondolná, hogy a nyaralásból hazahozott ajándéktárgyak megvételekor mit támogat, minek az életben maradását és minek a halálát okozva ezzel. A Washingtoni Egyezmény és annak hirdetése, beágyazása a közgondolkozásba, a tudatosság erősítésére törekszik, míg kormányszinten nemzetközi nyomás gyakorlásával igyekszik „jobb belátásra bírni” a kereskedő országokat.