Zöldike könyvsorozat

Zöldike könyvsorozat

Vissza a "Kiadványaink" oldalra

Tanulmányok Fekete Istvánról

Nem vagyok irodalomtörténész, csak olvasó. Nem tisztem egy író életpályáját besorolni, megítélni. Jogom e bevezetőhöz az elfogult olvasó bátorsága. Az a gyengéd bátorság, melyet a meleg szeretet táplál. A megvallható szeretet, öröm, jó érzés, ami elfogott, elfog, ha nevét hallom, ha felidézem élményeim, amivel művei gazdagítottak. Szeretem Fekete Istvánt, az embert, az írót, a szó mágiájával gyógyító művészt.

Mai világunk az értékvesztés, értékkeresés zavaros világa. Nem világos: mi a megőrzendő, mi az elvetendő. Iránytű számomra Gárdonyi Géza megfogalmazta gondolat: "A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag". Fekete István művei vetőmagok. Életünk, a természet és az ember megújulásának, folyamatosságának éltető elemei. Mint kenyérnek az élesztő, napfény és víz a növénynek, művei, gondolatai akképpen emberi létünk szerves részei. Elfogultságom bátorít leírni: nélkülözhetetlenek.

Fekete István moralista. A szó messze múltban gyökerező felfogása szerint. A latin és korakeresztény kultúra jegyében. De Fekete István számomra mindenekelőtt és fölött író. Követett, hirdetett alapelvei az irodalom fénylő világában jelennek meg. Nem elvont fogalmak, hanem valóságos világban, élő természet és élő emberek lebilincselően gazdag viszonyában. Szórakoztatva, vonzó módon nemesít. Azt a többletet kapjuk tőle, amit csak művész képes igazán nyújtani: szép nála a világ. A megismételhetetlen emberi élet tartalmasságát, a harmónia gazdagságát, röviden: az élet boldog megélésének melegét. A legtöbbet, amire ma olyan sokan és oly nagyon szomjazunk.

Fekete István, az ember, 27 éve halott. Az író, megálmodott hősei azonban halhatatlanok. Művei sem magán-, sem közkönyvtárak polcain nem porosodnak. Naponta nyújtanak új és új élményt olvasóiknak. Szerencsére a magyar filmgyártás, a Magyar Televízió bátran nyúlt munkáihoz. A Vuk, a Bogáncs, a Tüskevár, A koppányi aga testamentuma szép feldolgozása milliók számára jelentett maradandó örömet.

Ajkaiként mindig szívet melengető jó érzés, ha a tókertben gyönyörködöm Samu Katalin oly eleven, Fekete István állatfiguráit ábrázoló szobraiban. Kedves emlékem, mikor kutyánkkal közöttük sétálva Bogáncs mögé bújva ugattam, Viki kutyánk nagy vehemenciával visszaugatott. Ma is magam előtt látom zavarát, tétova bizonytalanságát, mikor előléptem: te ugattál, gazdim, vagy a kutya? Számomra ez a rövid jelenet Fekete István hiteles valóságlátását igazolta, igazolja.

Elismerés és köszönet a Fekete István Irodalmi Társaság 10 éves áldozatos munkájáért. Tevékenységük igazi lokálpatriotizmus. Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszámokkal e Fekete István-i szép gondolat tevékenységük meghatározása is lehetne. Kívánok a Társaságnak sikeres újabb tíz éveket. Szerezzenek újabb olvasókat, híveket e gazdag életműhöz. Hassa át munkájukat az oly aktuális írói üzenet: Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: KULTÚRÁT.

13. kötet: Aranymálinkó